Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-09 / 125. szám

1975. május 9., péntek Dunántúli napló 3 KäLUÄRIOJnRnS ÉPÍTKEZŐKNEK Mikor lesz ejég építőanyag? Kozármislenyben, az út men­tén sorra magasodnak az épü­lő családi házak. Az építők nagyrésze pécsi. Legtöbbjük az építőanyagok — közülük is fő­ként a mészhidrát. ajtók, ab­lakok, mész — hiánya miatt bosszankodik: Kálmán Ferenc: — Kész kálváriajárás, amit mi is csinálunk. Három mázsa mészhidrát kellett volna. Kine­vettek és azt mondták, hogy jöjjek be többször kora reg­gel, ha lesz, akkor kapok. Persze nem három mázsát. Tóth István: — Amikor mészre volt szük­ségem, időszakos hiánycikk­nek számított. Most ajtó, ab­lak kellene, de hónapok óta hiába -járkálok utána. A panasszal felkerestük Ke­resztvölgyi Józsefet, a Dél-du­nántúli TOZÉP Vállalat keres­kedelmi igazgatóhelyettesét. Ajtó, ablak, akadályokkal — Tavaly decemberben — ár­emelkedésre számítvo — úgy­szólván minden ajtót, ablakot felvásárolt a lakosság, s így készleteink minimálisra csök­kentek. Ezt a felvásárlást nem láthattuk előre. Az idei évre kötött szerződések ugyanannyi árualapot biztosítanak szá­munkra, mint amennyit a múlt évben forgalmaztunk. Ez a mennyiség előreláthatólag nem lesz elég. További román, il­letve cseh import beszerzési lehetőségeket igyekszünk bizto­sítani. A hazai épületasztalos­ipar ellenben máris akadály­közléseket küld áru helyett és a II. negyedévi kötelezettségeit augusztus 31-re igyekszik visz- szaigazolni. Mit, mond erre az Épület­asztalosipari és Faipari Vál­lalat vezérigazgató-helyettese, Szendrey István: — A TOZÉP Egyesüléssel 1975-re megkötött éves kapa­citáslekötési szerződésünk ér­telmében vállaltuk, hogy 54 ezer ajtót és ablakot szállí­tunk a Dél-dunántúli TOZÉP- nek. A szerződés szerint az el­ső negyedévben 23 százalékos részarányt, tehát 12 400 dara­bot kellett szállítanunk. Az első negyedévben 13 800 ajtót és ablakot szállítottunk, vagyis a vállalat kereténél 1400-zal töb­bet, de nem tudtuk maradék­talanul teljesíteni a 15 500 da­rabos rendelést A mi vállala­tunk megkísérelte, hogy a vál­lalt mennyiségnél több ajtót és ablakot biztosítson a keres­kedelem részére, de mind a budapesti, mind a vidéki gyá­rainkban — minden erőfeszí­tésünk ellenére — tovább csök­ken a munkáslétszám, Az 54 ezer darabos 1975. évi válla­lásunkat teljesítjük, de a fen­ti körülmények miatt túltelje­sítését előreláthatóan nem tudjuk vállalni. Mész és mészhidrát prob­léma. Ismét Keresztvölgyi Jó­zsefé a szó: Ifjúsági lakóházak épülnek Boksán, a víztorony szomszédságában. — Égetett mészből tavaly 16 ezer tonnát forgalmaztunk, idén 19 ezer tonnára van szer­ződésünk, s ebből 13 300 ton­nát az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumon keresz­tül szerzünk be. Kisebb meny- nyiséget, 5700 tonnát helyi ter­melőktől kapunk. — Mészhidrátból a tavalyi 26 ezer tonnás forgalommal szemben, idén 27 ezer tonnát igényeltünk. Pillanatnyilag csak 6000 tonna az a mennyiség, amire szerződésünk van Bere- menddel, a többi 21 ezer ton­nára pedig még nincs fedeze­tünk. Ezt a 21 ezer tonnát — a ko­rábbi évek gyakorlatához ha­sonlóan — osztrák és jugoszláv importból igényeltük. A Magyar Cementipari és Mészművek kereskedelmi fő­osztályának vezetőjétől, Weisz Györgytől o következő tájékoz­tatást kaptuk: — Az elmúlt év végén, ége­tett mészből csökkent az épí- tőonyagkereskedelem forgal­ma, ezért a szerződésben le­kötött mészmennyiségeket ál­talában nem vették át. A mész- hidrátban mutatkozó jelentős lemaradás oka, hogy a TÜZÉP Vállalat a január hónapra eső 600 tonnát nem rendelte meg. Mivel e termék iránt általában a termelési lehetőségeinket meghaladó igények jelentkez­nek, a meg nem rendelt 600 tonnát egyéb felhasználóknak szállítottuk el. Bizonytalan magyarázatok Mit is mond a kereskede­lem? „... a felvásárlást nem láthattuk előre __”, „.. .előre­l áthatólag nem. lesz elég ...", „ . .. beszerzési lehetőségeket igyekszünk biztosítani.. „ ... realizálására reményünk van...", a hazai épület­asztalosipar máris akadályköz­léseket küld áru helyett...”, „ ... igyekszünk az átmeneti hiányt pótolni...” És az ipar: ..... nem tudtuk maradékta­lanul teljesíteni..„ ... a mi vállalatunk megkísérelte...", „ ... minden erőfeszítésünk el- lenére.,.”, előrelátható­an nem tudjuk vállalni...”, ....... nem vették át...” Csupa , csupa bizonytalan, bizonyítványt magyarázó meg­fogalmazás. Lakni kell, ház kell, és az építkezők kérdése egyértelmű: — Mikor lesz végre elég épí­tőanyag? Török Éva Országos tanácskozás a MÉM-ben A minisztérium felügyelete aló tartozó trösztök, országos vállalatok és intézmények ve­zetői tanácskoztak az idei gaz­dálkodási feladatokról. Dr. Lé- nárt Lajos miniszterhelyettes előadásában egyebek között az élelmiszeripari beruházások helyzetét elemezte. Elmondot­ta, hogy az elmúlt évben az üze­mekben, a vállalatoknál 5,3 milliárd forint értékű beruhá­zást valósítottak meg, csaknem 20 százalékkal többet az elő­ző évinél. A beruházások szer­kezeti aránya a terveknek meg­felelően némileg módosult: gépberuházásokra többet köl­töttek az üzemek, mint épít­kezésre. A nagy beruházások­nál gondot okoz, hogy az épí­tőipari kivitelezés üteme to­vábbra is elmarad a tervezet­től. Idén a beruházási tevékeny­séget tovább kell fejleszteni: a vállalatoknak azon kell igye­kezniük, hogy a befejezetlen beruházásokkal mielőbb elké­szüljenek. A géniusz modellje A mester vidéki lányt keresett • Meghívó Leningrádba a „történelmi nővérhez” — Harminc éve, 1945 októ­berének első hetében koradél­után történt. Budapestre utaz­tam az OTI központjába. A 21- es villamosra vártam a Dózsa György út és a Thököly út sar­kán. Megállt efőttem egy idős úr, aki nagyon sietett felém, végignézett, majd megszólalt: — Tudja, hogy megéreztem ezt a találkozást? Még mond­ják, hogy nincs telepátia. Siet­tem, hogy itt érjem és tudja, hogy mióta keresem magát vi­déken, falvakban. Ugye vidéki? — Igen, uram, vidéki vagyok, de nem értem az egészet. — Elnézést, még be sem mu­tatkoztam. Kisfaludy Stróbl Zsig- mond vagyok, és megbízást kaptam, hogy: mintázzam meg a magyar szabadságszobrot. Kérem, legyen ön a jövendő szobor modellje! Turánszky Erzsébet, a Sopron Állami Szanatórium röntgenosz­tályának munkatársa, a kedves kis város Fenyves Szállójának halijában így idézte fel a há­rom évtizeddel ezelőtti, törté­nelmi találkozást művész és mo­dellje között. Szemben ülve a kedves hölggyel, nem nehéz kezébe képzelni a pálmaágat, amelyet szoborként a feje fölé tart a Gellérthegy ormán. — A művész — még ott a vil­lamosmegállóban — elmondotta, hogy a hivatásos modellek kö­zül senkit sem talált alkalmas­nak a géniusz mintázására, és vidéki magyar lányt keres, aki típusában első látásra sejteti azt a nőalakot, a szabadságot, akiért — amiért harcoltak a hő­sök. Kisfaludy Stróbl olyan ele­mi hittel beszélt, hogy legyőz­te minden tartózkodásomat, döntöttem, vállalom a felada­tot. Egy Vas megyei községben dolgoztam akkor, mint egész­ségügyi dolgozó, és aggódtam, hogyan tudok majd így tevé­kenykedni? - de vállaltam. Más­nap elmentem a műterembe, a művész beszélt a szabadság­ról, az elképzelt szobor tartá­sáról, feladatáról. Bemutatott Vorosilov marsallnak is, aki sok­szor felkereste őt műtermében, Amikor mintázott, csak ketterí voltunk a teremben. Testma­gasságom százhetvenöt centi­méter, a szobor ennek tízsze­rese, és harminc méteres obe- liszken áll. Olyan nagy a szo­bor, hogy csak a hidaknál áll­va- ismerem fel és madártávlat­ból látom az ifjúságomat is. A szobor első példányát szürke anyagból készítette a mester, az alkotás nem lehetett na­gyobb egy méternél, az obe- liszk akkor mindössze hatvan centi volt. Kisfaludy Stróbl újra és újra kezdte a munkát, mond­ta — még nem tökéletes . . . Egy hét alatt elkészült a vég­leges kicsinyített szobor, aztán közei egy évig várt a végleges öntésre. Anyaghiány volt, nem tudtak dolgozni. Végül is — úgy tudom, hogy az egyik par­lamenti oroszlánt olvasztották be, abból a bronzból öntötték a Szabadság szobrot. A mester természetesen meg­hívott az avatásra, de nem tud­tam elmenni. Hónapokkal ké­sőbb jártam csak a főváros­ban, és akkor láttam először magamat a hegytetőn, bizony furcsa érzés volt. Valami rend­kívüli szép érzés ma is látni bronzba öntve az én ifjúságo­mat. A felszabadulás harminca­dik évfordulóján meghívást kaptam a kormány fogadására. Benke Valériával, Losonczi Pál­lal beszélgettem, és Czinege Lajos honvédelmi miniszterrel. Rengeteg levelet kapok isko­lásoktól és szívesen válaszolok. Meghívtak Leningrádba, a „tör­ténelmi nővéremhez", aki fél­millió nyugvó hős felett tartja az emlékezés borostyánját... Remélem, mihamarabb eljutok a Néva-parti városba. Turánszky Erzsébet minden­napjait az elmélyült munka jel­lemzi, életét az egészségügy szolgálatába állította. A gellért­hegyi Szabadság szobor mo­dellje köztünk élő, hús-vér em­ber, velünk együtt élvezi azt, amit a főváros fölé magasod­va megtestesít: a szabadságot, a békés életet. .. Kovács Imre Bai van a liftekkel • Átalakítják a kulcsos hívókat • A „lépcsőháznak” szól a vészcsengő Igondolni is rettene­tes: március 29-én majdnem „lefejezett' a lift egy 9 esztendős fiút a 39- es dandár úti hétemeletes lakóépületek egyikében. A gyerek — húsvétkor jött a város másik végéből — azért használhatta illeték­telenül a Hitet, mivel a kul­csos hivót valaki korábban megrongálta, s a felvonó kulcs nélkül is működött. Mikor a fülkeajtó kizáródá­sa miatt a lift megállt, a kisfiú pánikba esett. Az ak­na ajtó üvegét kitörve, a 14 centis résen át akart menekülni, de beszorult Mielőtt sikerült volna a la­kóknak kihúzni, a liftet el­hívták. A mozgó felvonó vezetősíné valósággal „megskalpolta" a gyere­ket, leszakította a hajas fejbőrt, s a fiú egyik karja is megroncsoiódott. Baj van a liftekkel. A lakók méltatlankodnak: „folyton rossz, ' örökké javítják, fefhóbon'tó, hogy mi folyik itt!” A PIK ille­tékesei a liftrongáló vandálo­kat szidják, számlákká! bizo­nyítva, milliókat emészt fel évente a pécsi felvonók állan­dó javíttatása. A karbantartó dolgozói alig győzik a hibás szerkezetek cseréjét, kifeszített ajtók, stb. rendbehozatalát. Négy baleset egy év alatt — Ebben az évben már négy baleset történt — mondja Far­kas Imre, a PIK műszaki el­lenőre. — A szülők felelőtlen­sége miatt van a legtöbb prob­léma. Gyakori, hogy szabály­talanul, felügyelet és hozzáér­tés nélkül „lifteznek" a gye­rekek. Tehetik, ha a felnőttek „machinálnak” a zárral, a fel­vonó — a biztonságos üzeme­léshez szükséges — kulcs nél­kül is működik. Ha a gyerek felkapaszkodik az akna ajtó­ra, a lift szabadot jelez, el­hívható, veszélyhelyzet áll elő. Isó Gábor,-: a Baranya me­gyei Víllamosipari- és Gépjaví­tó Szövetkezet felvonó üzemé­nek vezetője felháborító ese­tekről beszél, sorolva, hányféle módon és eszközzel rongálják meg az utasok a pécsi fel­vonókat. Szöget, drótot, haj­csatot dugnak a zárba, bele­törik, leszerelik a lámpákat, tá­jékoztató táblákat, kifeszítik az ajtót, stb. — Az elmúlt évben több mint félezer kulcsos hívót cse­réltünk. Ehhez tudni kell, hogy mindössze 60 ilyen típusú lif­tet tartunk karban. Van olyan lakóház, ahol kétnaponként te­szik tönkre a zárat. Sajnála­tos, hogy a lakók nem értik, az ő biztonságuk érdekében kényszerülünk esetenként ki­kapcsolni a liftet. Szigorú elő­írások kötnek, csak akkor he­lyezhetjük üzembe a felvonót, ha minden rendben. Kik rongálnak és miért? Ritkán kerül sor liftrongáló megbüntetésére, mivel a lakók „nem adják ki” a tettest, cin­kosságot vállalnak. Kényelme­sebb kulcs nélkül használni a liftet. Farkas Imre szerint meg­oldás lenne átalakítani a kul­csos hívókat, mindenki által hívhatóra. Ez azonban nagyon költséges, darabonként 40 ezer forintba kerül. Honnan ve­gyen a PIK hirtelenjében két­milliót? A beszélgetés után néhány nappal mégis kedvező döntést hozott, előteremtette a szüksé­ges összeget a PIK. Máté Ist­ván műszaki osztályvezető tá­jékoztatása szerint megrendel­ték a város összes kulcsos hívó­rendszerű felvonójának átala­kítását a VILLGÉP-nél. Várha­tó, hogy a korszerűsítésre for­dított összeg 1—2 év alatt megtérül azzal, hogy nem kell zárakat, kulcsokat cserélni. A mindenki által hívható liftek­kel kevesebb a gond, a fel­vonó biztonságosabb, csak bi­zonyos súlyhatáron felül műkö­dik, kicsi gyerekkel nem in­dul. A kulcsos liftek körüli huza­vona, vita, bosszankodás így, remélhetően még ez évben megszűnik. Ezzel azonban csak a probléma egy része oldódik meg. Mielőbbi változtatásra lenne szükség a Ivov-kertvárosi lakótelepen is. Az új városrész­ben 15 épület tartozik házke- zelőségi tömbhöz, tehát a la­kóházakban nincs házmester. A mindenki által hívható lif­teket megbízott, a Kft keze­lésére, mentésre, stb. kiokta­tott személyek kezelik. Illetve nem kezelik, hiszen a legtöbb megbízott nappal távol van, dolgozni jár. így a vészcsengőt be sem kötötték a „liftes laká­sokba". Az esetben, ha az utas bennragad a fülkében, csak a „lépcsőhóznak" csen­gethet. Várnia kell,' amíg akad valaki, aki hajlandó elmenni a kulcsokért a házkezelőségre és segítséget hoz. Isó Gábor sze­rint a jelenlegi üzemelési for­ma szabályellenes, tulajdon­képpen azonnal ki kellene kap­csolni a lifteket. A tömbösítés nem vált be Dudás Antal, a PIK házke- zelőségi osztályának vezetője elismerte, hogy e téren nem vált be a tömbösítés. Azok kö­zül, akik a liftkezélői megbí­záshoz kötötten kaptak lakást, legtöbben nem látták el fel­adatukat. Az is igaz, hogy díjazásuk alacsony volt, mind­össze 100 forint havonta. — A Varsány és Éva utcai épületeknél jelenleg vizsgál­juk a helyzetet. Ahol szüksé­ges, olyan lakókat bízunk meg a liftkezeléssel, akik egész nap otthon tartózkodnak. A későb­biekben egyébként középmagas épületeket nem tömbösítünk, mindenütt házmester kezeli majd a liftet. Naponként változik a hely­zet „lift ügyben”. A legújabb döntés: a PIK egymillió forin­tos költséggel a házkezelőség­re köti be az említett lakóhá­zak felvonóinak vészcsengőjét. A házkezelőségen éjjel-nappali ügyeletek teljesítenek szolgála­tot, azonnal intézkedve, ha baj van. Wesztl Márta • • Ünnepség a Béketanácsnál A béke- és barátsági hó­nap eseménysorozatához kap­csolódóan az Országos Bé­ketanács ügyvezető elnöksége ünnepi ülést tartott. Megem­lékeztek a fasizmus fölötti győ­zelem évfordulójáról.

Next

/
Thumbnails
Contents