Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-08 / 124. szám

1975. május 8., csütörtök

Dunántúli napló

3

Bárányt! iz látási társulások^ bázisüzemek

Juhászati

központok

Baranyában {

Tíz év alatt felére csökkent a megye juhállománya. Jelenleg 33 500 anyajuh van a megyében — a hatvanas évek közepén több, mint 70 ezer volt. Az állomány 75 százaléka a termelőszövetkezetekben, 6 százaléka az állami gazdaságokban és 19 százaléka az egyéni és kisegítő gazdaságokban található. A csökkenő tendencia különösen a nagyüzemekben feltűnő — a kisüzemek lényegében szinten tartják állományukat.

Hasznos

i^MMskozás

Van-e jövője, s ha igen, milyen ennek az ágazatnak, amely ma úgy tűnik nem fér be a baranyai mezőgazdasági nagyüzemek termelés szerkezetébe? Ez volt a fő témája a napokban Ibafán megtartott megyei juhásznapnak. A termelés integrálására hivatott felvásárló vállalat egyértelmű igennel válaszolt a felvetett kérdésre, mivel a tőkés piac — Olaszország, Franciaország, Görögország, Líbia, Libanon, NSZK, Svájc, Kuvait — változatlanul nagy érdeklődést tanúsít a magyar bárány iránt s ezeken a piacokon igen jó dollár kitermelés mellett értékesíthető a vágójuh.

Miközben a bárány export lehetőségek csaknem korlátlanok, s a hazai termelőárak — kivéve a gyapjút — is jók, évről évre kevesebb bárányt tud exportálni a megye. Az állami gazdaságok 15—20 ezerrel, a tsz-ek 7-8 ezerrel exportálnak kevesebb bárányt, mint három—négy évvel ezelőtt. A profil-tisztogatásnak főként a kisebb, néhány száz anyás nyájak estek áldozatul. A juhásznapon nyilván azok vettek részt, akik törődnek az ágazat sorsával — szerencsére több, mint 120-an voltak jelen —, s keresik a megoldást.

A juhászatról, mint önálló ágazatról akkor beszélhetünk, ha egy nagyüzemnek legalább 2000 darab anyója van — állapította meg a tanácskozás. Két-háromezer anya és annak szaporulata, az ehhez kapcsolódó tenyésztő és hizlaló tevékenység már elbír egy ágazati szakmérnököt. Baranyában a nagyüzemek 50 százaléka — 37 üzem — foglalkozik juhá- szattal, de kétezernél nagyobb állománnyal csak öt; az iba- fai, a nagykozári, az újpetrei, a pécsváradi és az abaligeti tsz rendelkezik. Ezekre a termelőszövetkezetekre a jövőt illetően úgy tekintenek, — s ezt a tanácskozáson is megfogalmazták — mint leendő bázis üzemekre, olyan juhászati központokra, amelyek korszerű nagy hizlaldák létesítésével képesek lesznek felvásárolni és meghizlalni a kis juhászotokkal rendelkező gazdaságok bárány szaporulatát is.

hány év leforgása alatt 500- ról 2400 darabra növelte anyaállományát. Korszerű 2600 férőhelyes hizlaldájukban évente tízezer bárányt hizlalnak meg, s ennek csak kisebb része a sajátnevelésű szaporulat. A választott bárányokat Ibafa más tsz-ektől és állami gazdaságoktól vásárolja fel. Egy következő lépésként, — mint azt Lőrinci János, a szövetkezet elnöke kifejtette — a tsz társulásra kíván lépni partnereivel. Ugyanis ez esetben nem tíz helyről kellene összeszedni egy vagon bárányt, hanem egy helyről tud elszállítani 2- 3 vagon árut exportra a kereskedelem.

A Baranya megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezési osztálya felkarolta és kiemelten támogatja a társulás koncepcióját. Ibafa — mint gyenge adottságú tsz, további fejlesztésekre - épület, út, technológia, 2,5 millió forint fejlesztési alap hozzájárulást kapott. Ha ez a kezdeményezés követőkre tálát s a megyében négyöt ilyen bárányhizlaló központ jön valóban létre, ez meg fogja oldani a kis juhászotok fejlesztési, beruházási gondjait is. A megye tenyészjuh ellátására a két kiváló törzstenyésztő üzemet, a majsi tsz-t és a Szigetvári Állami Gazdaságot jelölték Jci. A kistenyésztők termelésének szervezését és az értékesítést a pécsi MECSEK Kisállattenyésztő Szövetkezet vette kézbe, szép kezdeti eredménnyel, hisz a szövetkezetnek máris 47 juhtartó tagja van, akik háromezer darab anyával rendelkeznek.

O JÖVŐ :

Az első ilyen nagy hizlaló- központ körvonalai épp a vendéglátó ibafai Petőfi Tsz-ben bontakoznak ki. Ez a hegyvidéki, mostoha természeti adottságú szövetkezet — nagy hegyi legelői lévén — adottsága egyedül juhtartásra kedvező. NéHa az idei juhásznapon körvonalazott koncepciók a gyakorlatban is megvalósulnak, s ha az ígért új ösztönzők a közeljövőben valóban megjelennek, minden bizonnyal sikerül Baranyában megállítani a juhállomány további csökkenését, s a közeljövőben megkezdődhet az anyaállomány számának, s így a bárányszaporulatnak fokozatos növekedése. Jelenleg 33 500 anyajuh van a megyében - ebből az idén 31 700 hasznos szaporulat várható —, amit 1980-ig 35 ezerre, 1985-ig pedig 40 ezerre kívánatos növelni, amiből már évi 50 ezer darab szaporulat várható majd.

ütem

Az évi fejlesztési ütem kezdetben 1,9, később évi 2,9 százalékos lesz. Ezen belül azonban az állami gazdaságoknál a program sokkal intenzívebb, évi 3,9, illetve 4 százalékos létszámfejlesztést ír elő. A mostani helyzetben évi 1108 tonna vágójuhot képes előállítani a megye, ha a program megvalósul 1525 tonna vágójuhot, vagyis 34 ezer darab bárányt tudunk majd exportálni. S akkor a juhágazat bevétele nem csupán 50 millió forinttal részesedik a Baranya megyei mezőgazdasági üzemek összárbevételéből, hanem lényegesen nagyobb mértékben.

— Rné— ^

Ili- . Ili .,| .IIli 'l|I |*l|||l'lpí:?||l:*l||l W ' ip™ f;:f

íSSÖ? X-. xSSSSS:: »§ SSS SS Xyy %£$ # *. íijx^:- \ :•&$& :SSSxx Sí Í:S í SS:

:y:y:y: S&yx: m SL. % :SS| ®vp x:xyXX:, WM S * SS §g x- y í

yxyx *:* X-' Hfw JHgL . ÍS3& 'A , A. ÍK-ft-. í*...ví..

•.v.v.v.

> közelmúltban ° tit Ht:

zabon az üzem- es

munkaszervezés helyzetéről konzultálhattak az újságírók a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetőjével és a Zalaegerszegi Ruhagyár főmérnökével A gyér érdeklődés jelképesnek hatott, ráillik a jelenlegi helyzetre is.

Nem is olyan régen mindnyájan — mi is, a sajtó is — nagy-nagy nekibuzdulással és lelkesedéssel lengettük a zászlót, amelyre ez volt felírva: üzem- és munkaszervezés. Most csend van. Mintha bevégeztük volna dolgunkat, s levettük volna a napirendről a kérdést, mondván, különben is „új jelszó" járja már, takarékoskodni . ..

Valójában még a munkc elején tartunk. Amit eddig végeztünk, arról a minisztérium osztály- vezetője körülbelül azt mondta, nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A jó példákat leszámítva az elmúlt évek papírhegyeket szültek, bármilyen keményen és kiábrándítóan hangzik is ez. A vállalatok többnyire a helyzetfelmérésig és a különböző szervezeti sémákig jutottak el; szervezeti, működési és ügyviteli szabályzatokat készítettek és ezeket szépen beköttették. Alakultak szervezési osztályok, csoportok, akadtak szervezők, ám a legtöbb szervező, aki ma annak nevezi magát, nem volt és ma sem hajlandó csak látványos dolgokkal foglalkozni, a vállalat egészét — mint rendszert — akarja megváltani, holott ez túlságosan nagy ahhoz, hogy elég konkrét legyen.

Túlságosan egyoldalúan csináltuk. Mindenki mindenkivel meg akarta taníttatni a rendszer- elméletet, mindenki az általános szintű összefüggésekre figyelt és arról beszélt, csak azt nem látta, s arról nem beszélt, hogy a saját területén mit kell tenni. Az egyes tevékenységek, a konkrét munka — ide értve az irodai munkát is — szervezésével, tehát az alrendszerekkel alig foglalkoztunk, s ez a jelenlegi gyakorlat alapvető gondja, egyben kulcskérdése. Igaz, mindez szorosan összefügg a hagyomány és a jól képzett szervezési szakemberek hiányával. Húsz éves át végeredményben nem képeztek nálunk tudományosan megalapozott ismeretekkel rendelkező szervezőket, húsz éven át nem folyt olyan mérvű, mélységű és intenzitású szervezői munka, mint amilyennek folynia kellett volna. Ezt a nagy kiesést nehezen heverjük ki.

Mi a teendő? Lépjünk túl a sémákon! Súlypont áthelyezésre van szükség. Nem arról van szó, hogy a szervezői tevékenység ne legyen rendszerszemléletű, de most már iné az általánosságok síkján mozogjunk, sémákon lovagoljunk, hanem inkább az egyes tevékenységek, a mozdulatokig elvégzett munka szervezésére térjünk át. Ez az, amin sokat kereshetünk. A

mozdulatokig elvégzett munka ... Sokan persze arra gondolnak, ez most azt jelentené, a munkásokból kell nagyobb erőfeszítést kipréselni. Nem erről van szó. Egyszerűen arról, hogy azonos befektetéssel többet érjünk el úgy, hogy közben racionalizáljuk a munkát.

Egy példa, hogy mit tesz a munka racionalizálása. A zalaegerszegi főmérnök mondta el. Róla csak annyit, volt alkalma behatóan megismerkedni a különböző mozdulatelemzésekkel. (Mellesleg, annak idején mi is megfordultunk és tudósítottunk a Zalaegerszegi Ruhagyárból, még azon melegében, amikor a gyárban egy svájci munkaszervezési intézet segítségével úttörő szervezést hajtottak végre.) Szóval, a főmérnöknek van egy barátja, akinek a felesége bedolgozó, kesztyűket varr otthon géppel. Egyszer náluk járt és a varrogató asszony háta mögé állt. Egy darabig nézte, aztán közbeközbeszólt, ezt ne ide'tedd, hanem oda, most menjen a gép, lassíts, gyorsíts, egyszóval ötleteket adott. Néhány hét múlva találkoztak újra, s a főmérnök megkérdezte, na, próbáltad-e? Igen. Az eredmény? Nos, a rutinos kesztyűvarrónő, a rutinost itt most külön hangsúlyozni kell, három óra alatt hatvan pár kesztyűt varrt meg, szemben a korábbi 50 párral. Tehát 20 százalékkal többet! Minden különösebb erőfeszítés nélkül, csupán azzal, hogy ésszerűbben szervezte meg munkáját, elhagyta a felesleges mozdulatokat.

íme, a kutya a részletekben van elásva. Az egyes tevékenységeket és munkákat kell mindenekelőtt nagyító alá vennünk, ez vár megváltásra. Hogyan szervezzük? Ezzel kapcsolatban mindenesetre nagy reményekre jogosít fel az a hír, hogy a következőkben nagy hangsúlyt helyezünk a szakemberképzésre, hogy minél hamarább rendelkezésre álljanak az értő szakemberek. Jelenleg külföldiek tanítják és adják át tapasztalataikat magyar szakembereknek, s ők lesznek azok, akik az elkövetkezendő két évben 1500—2000 magyar szervezőt — mozdulatelemzést is végezni tudó szakembert — képeznek ki. Olyan szakembereket, akikre a legnagyobb szükség van.

Munkájuk nem lesz t™

igen hasznos.

Dehát — s talán helyzetünkre is alkalmazhatjuk a lengyel közgazdász szatirikus megállapítását — legmerészebb álmaink már teljesültek, itt az ideje a kevésbé merész álmoknak. Tőlük és a vállalatoktól is a parázs felszítását, a füst eloszlatását, a lankadatlan és önmagát is mindig kritika alá vevő szervezői munka mindennapos kis csodáit várjuk.

Miklósvári Zoltán

Ők is a „kiválasztottak” közé kerülhetnek

Kismama-kör

A Szigetvári Cipőgyár több tucat nagymamát helyettesít. Sőt jónéhány albérleti szobát is pótol. Mindezt egy intézkedéssel, melyért eleinte sok asszony — természetesen akiket az „átszervezés" nem érintett - méltatlankodott: ők talán különbek? Mi is anyák vagyunk, nekünk is megjárna! — mondogatták. Ma már egészen más a véleményük ...

De miről is van szó? Több édesanya jelentkezett panasz- szal; nem tudják vállalni a két műszakos munkarendet, mert nem tudják miként megoldani a gyermek elhelyezést. Indokaik: két műszakos bölcsőde, illetve óvoda nem működik a városban. Nagymama sincs, aki vigyázna a gyermekre. A férj is több műszakban dolgozik, vagy éppen hosszabb ideig tartó táppénzen van. Akadtak olyan dolgozók is, akik azért akarták otthagyni a gyárat, mert nem bírták fizetni a költséges albérletet, s két műszak esetén szülőfalujukból bejárni — esti autóbusz hiányában — nem tudnak.

— Ügy döntöttünk, megalakítjuk az egy műszakos szalagot, ahol reggel nyolctól délután négy óráig dolgozhatnak a nehéz helyzetbe került családanyák - mondja Járnovics

István szb-titkár. — Alaposdn megvizsgáltuk, kik kerülhetnek egy műszakba. Sok volt a jelentkező. Eleinte épp ezért sok vitás kérdés akadt, aztán lecsillapodtak a kedélyek. Látták a dolgozók, hogy a lehető legrászorultabbakat osztottuk a kismama-körbe. Látszámuk negyven körül van.

A gyár a fiatal édesanyáknak még egy engedményt biztosított az egy műszakos szalag megalakulásakor: száz százalékos bért kaptak 90 százalékos teljesítmény esetén is. Mindez természetesen már a múlté, mert az új munkamozzanatokat hamar elsajátították az ott dolgozók, s ma ők is teljesítménybérben dolgoznak.

A kismama-kör művezetője Dénes Lászlóné azért kérte magát egy műszakba, mert lakást kaptak, s most nagy gondot jelent a két gyermek elhelyezése. Amíg nem költöztek új otthonba, anyósa vigyázott a két kislányra.

— A negyven fős gárdából harmincon gyermekük miatt egy műszakosok, a többi régen albérletben lakott, most autóbusszal jár a munkahelyére.

— Most nincsenek negyvenen a szalag mellett. ..

— Általában naponta tizen hiányoznak. Sok a beteg gyerek, így sok a táppénzen levő anya is.

— Hátrányos helyzetben van, aki itt dolgozik?

— A hátrány: mindig más munkafolyamatot kell végezniük. Egyébként ugyanazt a bért kapják, mint a többiek. Sőt, ha igen gyenge a hónap, például influenza járvány idején, még bérkiegészítést is adtak az egy műszakosoknak.

— Kismama-kör. Miért nem brigád?

— Gondoltuk, hogy brigáddá szerveződünk. Nem ment. Igen sok a hiányzó, nagy a fluktuáció a szalag mellett, (gy nem lehet brigádot alakítani.

Batty ányi József né, aki tavaly októberben tért vissza a gyárba, addig gyermekgondozási segélyen volt, elmondta,

Munka a „kismama-szalagon” a Szigetvári Cipőgyárban.

Fotó: Proksza László

hogy ha nincs az egy műszakos szalag, otthon kellett volna maradnia a hat és a két éves gyermekkel, mert a férje három műszakban dolgozik a Konzervgyárban.

— S mit mondanak a „bejárók"?

Fűzi Mária Horváthertelend- ről buszozik be Szigetvárra:

— Három évig laktam albérletben négy társammal együtt 250 forintért. Rosszak voltak a mosási, tisztálkodási lehetőségek. Azt mondtam: ha nem lesz egy műszak, otthagyom a gyárat.

— Most jobban járt?

— Anyagilag nem, az autóbuszbérlet annyiba kerül, mint az albérlet, de mégis együtt vagyok a szüleimmel.

*

Azt mondják a gyárban: a kismama-kör megalakulása csak a dolgozóknak jelent előnyt, az üzemnek nem. Mégis hallatlan erkölcsi nyeresége van az egy műszak létrehozásának: nyugodtak a dolgozók. Hasznosnak és emberségesnek tartja a gyár kollektívája a „kör" létrehozását. Nyugodtak, mert tudják, ha hasonló probléma adódik, ők is a „kiválasztottak” közé kerülhetnek.

Mécs László