Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-05 / 121. szám

HÉTVÉGE A HH NAGYVILÁGBAN Külügyminiszterünket fogadta Szadat elnök Púja Frigyes hazaérkezett Egyiptomból Kairó: Anvar Szadat egyiptomi köztársasági elnök vasárnap Kairó­ban fogadta Púja Frigyes magyar külügyminisztert, aki négy­napos látogatásának utolsó napját töltötte az egyiptomi fővá­rosban. ^ * Vasárnap délután Kairóból' hazaérkezett Budapestre Púja Frigyes külügyminiszter, aki Iszmail Fahmi-nak, az Egyiptomi Arab Köztársaság külügyminiszterének meghívására hivatalos látogatáson járt az EAK-ban. A magyar diplomácia vezetőjét a ferihegyi repülőtéren Marjai József külügyminisztériumi államtit­kár és Garai Róbert külügyminiszterhélyettes fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál Wagih Mohamed Roushdy, az Egyiptomi Arab Köztársaság budapesti nagykövete is.----------------------------*---------------------------­K S/D. NAPLÓ. TELEFOTÓ II. Hasszán Marokkó királya üdvözli Valery Giscard d’Estaing-t a Francia Köztársaság elnökét, aki háromnapos hivatalos látoga­tásra érkezett Rabatba.----------------------------«----------------------------­4 PÁRIZS: Csak jelentéktelen anyagi kárt okozott az a rob­bantásos merénylet, amelyet szombaton követett el a „Mein- hof—Púig Antich" anarchista csoport a franciaországi Fes- senheimben, az épülőfélben lé­vő atomerőműben. A telephe­lyen még semmiféle hasadék- anyagot nem tároltak. 4 BECS: Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára vasárnap Bécs- ből Genfbe utazott. Becsben a ciprusi népközösségek képvise­lőinek tárgyalásain vett részt; Géniben jelen lesz az atom­sorompó-szerződés teljesítésé­nek megvizsgálására összehí­vóit nemzetközi értekezlet meg­nyitásán. 4- HONG KONG: Négynapos látogatásra Hong Kongba ér­kezett II. Erzsébet angol király­nő és férje, Fülöp herceg. Hong Kong 134 éves gyarmati törté­nelmében ez az első eset arra, hogy az angol uralkodó oda­látogat. Emlékünnepség Mauthausenben Bécs: Az egykori fasiszta koncent­rációs táborok helyén vasár­nap a lágerek felszabadításá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból megemlékezéseket tartot­tak. Ausztriában, Mauthausen­ben, a központi megemlékezés színhelyén húsz országból gyűl­tek egybe a táborok egykori foglyainak küldöttségei, köz­tük Gábor Istvánnak, a Ma­gyar Partizán Szövetség alel- nökének vezetésével egy ma­gyar delegáció, valamint Sző- nyi János, a Nácizmus Üldö­zöttéi Bizottságának titkára vezetésével egy 250 fős ma­gyar csoport is. Mauthausen ezen a vasárnapon egész nap a kegyeletes ünnepségek szín­helye volt. 4 GENF: Szarka Károly kül­ügyminiszter-helyettes vezetésé­vel vasárnap délután megérke­zett Genfbe az a magyar kül­döttség, amely az 1968-ban aláírásra bocsátott és 1970-ben hatálybalépett atomsorompó- szerződés végrehajtását és ér­vényesülését megvizsgáló nem­zetközi értekezlet munkájában vesz részt. Razzia a szexklubokban Oslo: A norvég rendőrség ta­vaszi villámrazziát tartott a szexkluboknak nevezett os­lói intézményekben. Elko­bozták a tagok névsorát, el­rendelték a „műintézetek’’ bezárását és három közked­velt „kiszolgálónöt” adócsa­lás címén letartóztattak. 4 BONN: Igén nagy rész­vételi arány mellett befejeződ­tek a tartománygyűlési válasz­tások Észak-Rajna-V esztfáliá- ban és a Saar-vidéken. Az INFAS közvéleménykutató in­tézet az első részeredmények­ből olyan előrejelzést szűrt le, hogy Észak-Rajna-Vésztfáliá- ban valamelyest erősödik ugyan a CDU, de a koalíciós pártok (SPD és FDP) kormá­nyon maradnak. Ez az ered­mény azonban még bármelyik fél javára módosulhat. A Saar- vidéken az első részeredmé­nyek döntetlent sejtetnek. 4 LISSZABON; A portugál fegyveres erők mozgalmának legfelsőbb forradalmi tanácsa elhatározta, hogy kivizsgálja a május 1-i lisszaboni nagygyűlé­sen támadt incidensek okát. A vizsgálat lefolytatására bizott­ságot alakítottak. 4 PEKING: Vasárnap reggel megérkezett Pekingbe az EGK küldöttsége, amely Cristopher Soamesnak, az Európai Közös­ségek Bizottsága nemzetközi kérdésekkel foglalkozó alelnö- kének vezetésével- a külföldi kapcsolatok intézetének meg­hívására látogatott el Kínába. 4 BERLIN: Az NSZK egyik repülőgépe május 2-án Meinin­gen térségében ismét behatolt az NDK légiterébe. Az NDK il­letékes szervei a pilótát több Ízben leszállásra szólították fel, de az a felhívásokat semmibe véve provokációs módon foly­tatta útját. Csak az NDK légi- terének biztonságáért felelős erők higgadt magatartásának köszönhető, hogy a határsér­tésnek nem lett súlyosabb kö­vetkezménye. Az NDK külügy­minisztériuma erélyesen tiltako­zott a nemzetközi jogot sértő provokációs határsértés miatt és követelte, hogy az NSZK kormánya megfelelő lépésekkel vegye a jövőben elejét hason­ló határsértések megismétlésé­nek. 4 MOSZKVA: Vasárnap Moszkvában megbeszélést foly­tatott egymással Borisz Pono- marjov, az SZKP KB titkára és Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végre­hajtó Bizottságának elnöke. Megvitatták a közel-keleti hely­zet aktuális kérdéseit. Véle­ménycserét folytattak a közel- keleti konfliktus és a palesztin probléma rendezéséről, egye­bek közt a kérdéssel foglalkozó genfi konferenciával összefüg­gő problémákról. 4 SZÓFIA: Gaston Plisson- niernak, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottság tagjá­nak, a Központi Bizottság tit­kárának vezetésével Szófiába érkezett az FKP küldöttsége. A győzelem évfordulója Honecker cikke a Pravdában Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára a moszkvai Pravda va­sárnapi számában a győzelem évfordulójával kapcsolatos cikkében a többi között leszö­gezte: A szovjet népnek a fa­sizmus felett aratott győzelme beigazolta évszázadunknak azt az igazságát, hogy az emberi­ség a kapitalizmusból a szo­cializmus felé halad és ezt a történelmi folyamatot senki sem gátolhatja meg vagy for­díthatja vissza. A cikk a többi között han­goztatja: a marxizmus—leni- nizmus győzött az imperializ­mus embergyülölő ideológiája, a nagyhatalmi sovinizmus és a fajgyűlölet ideológiája fe­lett. Ez a felbecsülhetetlen je­lentőségű felszabadító győze­lem megmentette a népeket a fasiszta rabság alól, meg­mentette attól, hogy visszazu­hanjanak a barbarizmus ko­rába. A fasizmus elleni harc­ban ott voltak a német anti­fasiszták is. A fasizmus feletti győzelem 30. évfordulójáról a köztársa­ság dolgozói szovjet testvéreik iránti mély hálával emlékeznek meg — fejeződik be a cikk. Levél a szerkesztőségbe: Még egy túlélő a budai pokolból „Nagy érdeklődéssel és figyelemmel olvastam a HDN-ben a B. J. a budai pokolban cikküket. Magam is ott szolgáltam a 10. hadosztálynál, az l/a osztálynál mint a vezérkari főnök mellé be­osztott hadi térképész, őrmesteri rangban. A hadosztály megala­kult 1943. október' 18-án és 1945. február 12-én 19 ára 15-kor, a Gellert Szállá óvóhelyén adtuk meg magunkat a szovjet csapa­toknak, mi 74-en, akik a hadosztályból megmaradtunk. Onnét Ke- lenvölgybe vittek, ahol Variházy őrnagy (akkor még százados) vett át minket és belőlünk alakult meg a Budai önkéntes ezred — magja az I. demokratikus hadosztálynak. Itt is az l/a osztályba ke­rültem. A parancsnok Szalay alezredes, a vezérkari főnök Fülöp József vezérkari őrnagy volt. Beosztásomat volt katonakönyvemmel igazolom. ... B. J. elmondása csak részben helyes. Például nem Kud- riczy altábornagy vette át Oszlányi Koméitól a hadosztályparancs­nokságot, hanem fordítva. A budai alagút elmondása is kissé hé­zagos. Jómagam minden második este ,.futárt,siti" postával men­tem az alagútba Hindy altábornagy parancsnokságára és eléggé ismertem a helyzetet. A nők, dorbézolás stb. valós. Én is találkoz­tam, sőt afférom is volt Nidosi „alezredes" (Szálasi volt tyúk- szemirtója) úrral, az akkori Hitelbank széfjében. Ha érdekli önöket, ilyen és hasonló kiegészítésekkel szolgálhatok. Sz. K., Pécs" B. J. a budai pokolban . . . Néhány héttel ezelőtt vissza­emlékezést közöltünk a HDN- ben: jelentkezett egy pécsi ol­vasónk, aki annak idején vé­gigélte a budai ostromot. Az ő viszontagságos útját, ahogyan a budai pokolba került, végig­kísértük, egészen odáig, míg­nem alakulatával úgy döntöt­tek, nem harcolnak tovább, megadják magukejt a szovjet csapatoknak. És most jelentke­zett az akkori idők egy másik szemtanúja — Sz. K. Kísérjük most végig az ő útját is, de attól a pillanattól, amikor a Gellért Szálló pincéjében gúlá­ba rakták fegyvereiket és a földre kucorogva várták az el­ső szovjet katona felbukkaná­sát. — De előbb még: hogyan is volt az affér Nidosival? — Január első hetében pa­rancsot kaptunk, hogy a József nádor téren, c Hitelbank széf­jében biztosítsunk szállást a parancsnokságnak — mondja Sz. K. — A banknak két helyi­sége volt, egy előtér, benne boxok — itt helyezkedtem el én —, belül pedig a széfhelyiség. Egy délután, csillogó alezredesi egyenruhában középtermetű, köpcös úr jelent meg. Rettene­tesen csillogtak rajta a vado­natúj aranygombok. Egy fekete ruhás nyilas és egy honvéd őrmester, nyilas karszalaggal — kísérte. Jelentkeztem az „al­ezredesnél". Közölte, be akar menni a széfbe. Mire én: Iga­zolja magát az alezredes úr! Mosolyogva bemutatkozott: Ni­dosi vagyok. Az őrmester ordí­tozni kezdett. Parancsom van, mondtam, hogy senkit sem en­gedhetek be. Erre elmentek. Tíz perc múlva kaptam a tele­font a szolgálati vonalon, ha Nidosi úr jön, engedjem be. Egy óra múlva meg is jelent, de akkor már hatan-heten jöt­tek, vele volt a Hitelbank két cégvezetője, a két ellenkulcsos. — Mi történt azután? — A cégvezetők mondták, itt már nincs érték, a német parancsnokság elvitte. Nem baj, bólintott Nidosi, mi van még? Kinyitogatták a széfeket és a szoba közepén álló nagy asztalra tették, ami még volt. Ezüst kazetták, egy körülbelül háromszázéves Biblia ... Nidosi postazsákokba rakatta és elvi­tette. Aztán már csak a népbí­rósági tárgyalásán láttam vi­szont, a Híradóban. — És mi történt önökkel, mi­után hetvennégyen megadták magukat a szovjet csapatok­nak? — Értünk végül is egy civil társaság jött, akik közölték ve­lünk, Kelenvölgybe visznek, s hogy óhajtunk-e belépni a de­mokratikus hadseregbe. Igen — mondtam a legénység nevében. Másnap Kelenvólgyben szabá­lyos laktanyaélet kezdődött. Itt vett át aztán bennünket, mint­egy kétezer kiválasztott hadi­foglyot a szovjetektől Variházy őrnagy. Ez a társaság február végén, század alakzatban, gya­logmenetben megindult Jászbe­rénybe. Itt kezdődött meg az 1. magyar gyaloghadosztály fel­állítása, amelynek magját a Budai önkéntes ezred képezte. A hadosztály — tíz és fél ezer, különböző táborokból érkezett magyar hadifoglyokkal — 1945. április 24-ére érte el készült­ségi fokát. Április 25-én kap­tuk meg a parancsot bevetésre. Ahogy vagonokat kaptunk, úgy szállították el sorban a zászló­aljakat. De kevés volt akkor a szerelvény, s a vasútvonalak is szétbombázva. Nekünk — a pa­rancsnokság volt az utolsó etap — május 9-én kellett volna in­dulnunk, miközben első csapa­taink már Bécsújhelynél harcol­tak. — Május 9-én jött a hír Jász­berénybe — mondja Sz. K. — Rohantunk ki az utcára. Kiabá­lás, éneklés, danolás, a kato­nák a levegőbe lövöldöztek. Vége lett a háborúnak. Május 9-én lesz éppen har­minc éve. {— mz —) FILIP JANSKY regénye nyomán szöveg és rajz; SARLÓS ENDRE MAJMAI I eov ÓRA,: A KURZVSUtJKA r A'ZÍAfJ- OÓAN VAÍLTOZTATJÜK f. 1 1'rwxnreT aa-arjuu tSZJCBACÖtNI, A RUHM - VWzáfc PorvrosArJ tuÓr ~ rörvK- rexOi mc, Ay-saic­MVUCrAT r-etA. mfrAAZDUMK.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents