Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-29 / 145. szám

e Dunántúlt napló 1975. május 29., csütörtök Csodalatos kilátás messze földre ■^udósokkal nem illik ■ vitatkozni, főleg ha az ember bizonytalan a maga igazában, fgy hát nyugodtan fogadtam azt a hírt, hogy a Hegyhát, mint tájegység, egészen Bony- hádig terjed, Komlótól nyugatra pedig Zselicség van. Örvendtem is, hiszen Hegyháthoz tartozik esze­rint a Keleti Mecsek, Pécs- várad, Mecseknádasd, Óbánya, Kisújbánya, Püs- pökszentlászló, Magyareg- regy, s megannyi szép te­lepülés. Óbánya egyetlen utcából álló, hosszú község. Vadonat­új bekötőútja izzad a meleg­ben. Még ott sürögnek a sár­ga útépítő gépek, gatyára vet­kezve dolgoznak az emberek. Mecseknádasdtól Rékavárig sza­bályozva van a patak is, szép, kövezett partja van, itt csak az előírások szerint folyhat. Egy kis térségen házszámtáblát is látok: Rékavári út 30. Túrista- hár az illető, szekszárdiaké. (Jóval .feljebb leltem még egy túristaházat, az is a szekszár­diaké volt.) Hidat is vernek a megzabolázott patakon, nem sokkal a falu alatt. Átevickélek, s ismét a vadonat, csillogó úton behajtok a faluba. Érintetlen falukép Jellegzetes házak. A hosszú tornác, az utcára nyíló, kes­keny bejárat, a kerítések, ka­puk a németlakta települést sejtetik. Az öreg nénék öltözé­ke is afféle, fekete, vagy sö­tétkék hacuka, fejkendő, még a hőség ellenére is . .. Vagy az öreg nénék öltözéke nem­zetiségtől függetlenül minde­nütt egyforma? Egyenszín a sötét. Apró kis virágok vannak a ruhaanyagon — halvány em­lékeztető a múltra. Eredeti, érintetlen még a fa­lu képe. Még . . . Utálok pró­fétának lenni. De már annyi példa volt rá, hogy a „felka­pott”, divatossá váló turista­helyeket egycsapásra megvál­toztatja a gyakori látogatás. Beköltözik a modernség, átépí­tik a házakat, szanálják a deszka- és léckerítéseket. Kom­mersz, kockásra alakított „szép" vakolatok, netán itt-ott csempével díszítve fogadják a turistát, betonvasból hegesz­tett háromszögek éktelenked­nek a kőlábú kerítésen. Most, mindenesetre csoda­szép az utcakép. Aprócska templom, emelkedő út, a há­zak mögött csergedező patak. A falu végén — én legalábbis azt hittem, hogy a vége — miniatűr strandfürdő, éppen most hozzák rendbe, homok­domb, egy kis gödör, amiben a maltert keveri a két öreg kőmíves . . . Ott följebb vízi­malom működött valamikor. Ér­demes volna helyreállítani, hadd forogjon a kereke. Micso­da hangulata volna ott egy zöldvendéglőnek! Kéziratos énekeskönyveink között igen jelentős és számon- tartott a „Nagydobszai gra- duál.” A graduál szó tudomá­nyos rangot, címet jelent. Szabó T. Attila erdélyi iro­dalomtörténész közli „A ma­gyar kéziratos énekeskönyveink" című bibliográfiai munkájában, hogy ez a kézirat a nagydob­szai református egyház tulaj­donában van és a XVI. század végéről vagy a XVII. század eiejefőí "ármazik. 68 himnuszt, egy litániát és 35 pru2C! ?s°l‘ társzöveget tartalmaz. Egyéb­ként a kézirat a Batthyány kó­dex rokonságába tartozik. Itt már nincsenek házak, keskeny ösvény vezet a tavak­hoz. Pisztrángos tavak, a fele­ségem látott egy pisztrángot, én nem. Szép, üdezöld színe van a víznek, a két pici tónak — mert picikék, talán csak ép­pen arra jók, hogy tükröt tart­sanak a kétoldalt magasodó hegyeknek. Fehérremeszelt ház előtt ci- pekedünk feljebb, láncravert, mérges doberman csahol. Az­tán elhallgat. A patak itt egy nagy kanyart vet, szép, magas­füvű rétet ölel át. Itt telepe­dünk először le, ez lasz a fő­hadiszállás. Mindjárt beleállok a patakba és lemosakodom. Hideg. Kifele imászva sóskát veszek észre. Itt is. Ott is. Mindenütt sóska terem. Meg­csap az ősi táplálékszerzés szele, vadul nekiállok sóskát szedni, lányommal együtt. Per­sze, győzöm utána kiválogatni. S amikor először nyúl a csalán­hoz, bömbölve lemond a nö­vénygyűjtés örömeiről. Inkább a zöldségboltban. Én azért összeszedek egy vacsorára- valót. Párás, hűs erdei levegőn ömlik a napfény, tágul a tüdő, körbesétálok a réten. Ni- csak: feljebb is van egy ház. Elindulok hát, nyakamban a fényképezőgéppel, hátha sike­rül egy-egy kép. Mert a lát­vány csodálatos. A patak med­re kiszélesedik, kőmosta lép­csők, zúgok tarkítják útját. Iga­zi vadregény. Egymagám va­gyok, ijedten kapom magam rajta, hogy lábújjihegyen járok, lélegzetvisszafojtva, s várom a sziuk és kommancsok táma­dását a homálybaborult erdő­ből. Ráncoskérgű, vén tölgyek, Kiadásra készen levő köny­vemhez, amely ugyancsak egy régi, több mint 150 éves kéz­iratos énekeskönyvnek a feldol­gozása, (címe: „Egynéhány vi­lági nóták”) található 10 re­formátus egyházi ének, közöt­tük halotti búcsúztatók, teme­tési énekek. Ugyancsak régiek, tehát a XVI—XVII. századból va­lók, s ehhez szükségem lenne dallamanyagra. Tehát kotta után kutatva utaztam Nagy­dobszára s onnan Kisdobszára, hogy a fenti igen rangos kéz- ,Verőt megtekintsem és abból adalékot merítsek munkám kottaanyagához. ezüstszínű bükkfák, vízparti ége­rek közt megyek fölfelé a me­redek úton, olyan könnyedén, hogy elcsodálkozom. Bezzeg a Széchenyi téren . . . Hatalmasra nőtt lapulevelek terebélyesednek a patakpar­ton. Sárga virágok virítanak, nem is láttam még ilyent, va­lami rózsaféle lehet. Mégegy ház. Porta ez, laknak is. Klum­pa van az ajtófélfának tá­masztva, a csöndes udvaron tarka kakas nyújtózkodik. Hol lehetnek a tyúkok? Egy sincs neki? Kellemetlen lehet. (Vagy nagyon is kellemes.) A kakas elégedettnek tűnik, ebben meg­nyugszom, nem kérdezősködök a magánéletére. Megyek föl­jebb, konokul, valahová el kell jutnom, ez az út visz valaho­vá. Újabb, veresre vakolt, hosz- szú ház, szekszárdi fiatalok túristaháza. üres, csöndes, igaz, hétköznap van. A szám rajta van: 50. Még egy perc a fejem fölött összeboruló er­dőben, imég egy ház — immár az utolsó. S a cseppkőszikla után meg­világosodik a völgy: már lát­szanak a kisújbányai házak .. . Visszafordulok, megszomjaztam. A túristaháznál van egy forrás: Kivánság-forrás, mondja a tábla. Belehajolok, néhány tíz­fillérest és egy sárga virágok­ból kötött csokrot látok ben­ne. Trevi-kút? Mit is kívánjak hirtelen? Úgy döntök, hogy a szomjamat kívánom oltani, kü­lönben is: fürdőnadrágban az ember nem hord magával pénzt. Jót húzok a hűs vízből, és visszamegyek a tisztásunk­ra. Epizód: még indulás előtt, a csaholó doberman felől, a faluból egy néni közeledik. Még nem olyan nagyon öreg, .ruhája nem sötétkék, hanem egy kicsit világosabb árnya­latú. Kérdem tőle: Megkerestem Sípos Koppány Kadosa református tiszteletest lakásán. Miután elmondtam mi járatban vagyok, közölte velem: sajnos nem tudja, hogy mi lett a sorsa a kéziratnak. Ö nem régóta van Dobszán, amikor hivatalát átvette, csak az anya­könyvet találta, abból is kité­pett lap vagy lapok hiányoz­nak. A korábbi pap Szabó Géza volt, aki 1954-ben meghalt. A legjobb tudomásom szerint élete végéig őrizte, mint az egyház tulajdonát. Ezt bizonyít­ja az a tény is, hogy a már említett Szabó T. Attila látta — Merre lehet eljutni ezen oz úton? Gyanakodva néz rám, aztán felel. — Itt vannak, ugye, a réten? Végigtáncolják a kaszálót igaz-e? Én meg csak kaszál­jam le . . . Pénzt fizetek én ezért. . . Amikor meglátja, hogy csak négyen vagyunk, megnyugszik. Az más. Igen, itt laknak, a fiával együtt. Az a klumpás ház, a kakassal az övék. — Próbálna csak itt élni — sóhajt, amikor lelkendezek. den. — Meg nem terem semmi sem, jószágot alig lehet tar­tani ... A szépségből nemigen él meg az ember gyereke . . . — Az az építmény ott a pa­takban — kérdem tőle — va­lami malomféle? — Áramfejlesztő — mondja olyan természetesen, mintha levegőt venne. Saját áramfejlesztőjük van, fia, aki ács szakmunkás, épí­tette. Kis vályúban szalad a patak bő vize, zárószerkezet szabályozza, mikor menjen a víz a gépre, mikor ne. Tiszte­lettel nézek Krémer nénire. Azzal a tisztelettel, ami a mu­zeális dolgoknak kijár. — Nem próbáltak már be­költözni a faluba? — Á, még nem, nincs pénz... Várnak. Ott, a völgyben, a patak víztiszta hangjainál, a párás, hűs erdei levegőn. Messze zöldellő pázsitok Még egy túra. Újból lemosa­kodom a patakban, Krémer néni útbaigazított, hogy Pécs- váradról, a lőtér melletti úton eljuthatok Kisújbányára autó­val, onnan Márévárra, Magyar­is a kéziratot. Szabó tiszteletes halála utón özvegye szociális otthonban kapott elhelyezést, de hová, ezt nem tudták kö­zölni. Megtudtam még a követke­zőket: mikor a lakást kiürítet­ték, a padláson a limlom kö­zött találtak sok értéktelennek hitt irományt, ami a laikus em­ber számára semmitmondó ré­gi kopott papír volt csak és valószínű, nagyobb részét meg­semmisítették, többek között a Nagydobsza község történeté­nek leírását is. Újházi József­fel, a község párttitkárával va­ló beszélgetésünk során elmon­dotta, hogy régóta keresik, de nem tudni hova lett az az ugyancsak fontos kézirat. Olyat is hallottam, hogy kottaanyagot és verses kézira­tokat, amelyek feltehetően Dob- száról származtak, fillérekért, egregyre... Gyalogszerrel pe­dig még Püspökszentlószlóra is. Fel hát az ismeretlen utakra. Lőnek. Sorompó, tábla, őr. Fejét csóválja a kiskatona, majd talán vasárnap erre le­het jönni. Most éppen gyakor­latoznak ... Kétnapos kényszer- pihenő, és vasárnap a leg­szebb út, amit a Trabant látott. A pécsváradi templom, a vár mellett fölfelé visz az út. A so­rompó nyitva, mehetünk hát. Hatalmas szálfák, iszonyú mély völgyek, messze zöldellő pá­zsitok. Csalogató, hívó minden. Már érik a szamóca — meg kell állni, megetetjük a gyere­keket szamócával. Egy kis cir­kusz: lányom nem hajlandó továbbjönni. Emlékeztetem a csalánra, mire beül szó nélkül. Mehetünk. Balra magasodik a Zengő, mögötte sejlik a Misi­na .. . Alakul a legközelebbi program: Oda, le, abba a völgybe megyünk, viszünk bog­rácsot, krumplit, s ünnepi pap­rikáskrumpli lesz a vasárnapi ebéd. Itt-ott autók. Fedezgetik föl a terepet. Az út — nem a legjobb. Odébb, Kisújbánya felé már egészen jóminőségű aszfaltút van, egészen Máré- várig. De jó lenne, ha valaki­nek eszébe jutna ennek az út­szakasznak a rendbehozatala! Igaz, sokba kerülne, de biz­tosan megérné. A Mecsek ta­lán legszebb részeit hozzáfér­hetővé tennék mindenki szá­mára. Végignézzük a márévári utat, a magyaregregyi völgyet — ott már rengetegen vasár­napolnak, főznek, szalonnát sütnek, fejelnek, tollasoznak .. . Patak, erdő, tisztás Nagyszerű hely. S odafent, a hegyek hátán csodálatos ki­látás nyílik messze földre. Kedden ismét elmentem. Má- révár felől bújtam be az erdei útra, letettem a kocsit az út mentén, s felkapaszkodtam az erdőbe. Itt is folyik egy patak, nevük nincs, úgy hívják őket: patak. Egy tisztáson kék virá­gok nyíltak, félárnyék volt, le­dőltem és tíz perc múlva el­aludtam. A zápor keltett fel, csuromvíz lettem, mégsem bán­tam meg semmit. Még soha életemben nem aludtam ólyan jót. Kampis Péter T udományos tanácskozás A békés egymás mellett élés időszerű kérdéseiről kétnapos tudományos tanácskozás kezdő­dött szerdán az MSZMP Villányi úti oktatási igazgatóságának székházában. Az Országos Bé- ketanócs tudományos bizottsá­ga, a tudományos szocializmus információs és továbbképzési intézete, valamint az MSZMP Budapesti Bizottságának okta­tási igazgatósága által rende­zett konferencián 16 előadás keretében vitatják meg egyebek között a békés egymás mellett élés mai stratégiáját, valamint a szocialista és a tőkés világ közötti viszonyok katonai és társadalompolitikai kérdéseit. mint haszontalannak vélt dol­got, a pécsi vásáron árusítot­tak a közelmúltban. Esetleg ez lehetett a „Nagydobszai gra- duál”? Tehát a Magyar Tudományos Akadémián is számontartott kézirat ezek szerint nem sem­misült meg, hanem városunk­ban, vagy valahol a megyében lappang. így én kéréssel for­dulok az olvasókhoz, ha valaki tud erről a kéziratról, szíves­kedjen értesíteni a Dunántúli Napló Szerkesztőségét, vagy engem személyesen. Címem: M. F. Pécs, Bajcsy Zsilinszky utca 5. (Tel.: 11-737). A kézirat a nagydobszai református egyház tulajdona, de egyúttal a magyar nép tu­lajdona is, hisz nemzeti kin­cseink közé sorolhatjuk. Ezért lenne fontos a megkerülése. Monori Ferenc A gépjárműkárrendezés egy­szerűsítése, gyorsítása, a gép­járműjavítás műszaki színvona­lának emelése érdekében az Állami Biztosító több irányú együttműködési szerződést kö­tött az AFIT-tal. Az együttműködés megköny- nyíti a gépjárműkárok rendezé­sét és sok utánjárástól mente­síti a károsultakat, ha a sérült gépkocsi javítását az AFIT-nál rendelik meg. Az Állami Bizto­sító ebben az esetben vállalja a javítási költség közvetlen ki- egyenlítését. Az AFIT vállalta, hogy az Állami Biztosító ügyfeleinek gépkocsiját azonnal átveszi és a javításnál elsőbbséget bizto­sít számukra. A gépjárművet — típusától függően — ha szüksé­ges, más AFIT üzembe is átszál­lítják. Az AFIT-nál létesített biz­tosító kirendeltségeken a kár- felvételi eljárásban mindkét vál­lalat szakemberei részt vesznek és a javítás közben jelentkező problémákat ugyancsak egymás között oldják meg. Az AFIT ütemeiben helyre­állított kocsiknál, a javítás gyor­sítása érdekében, ha az AFIT raktárában nincs az eredetivel azonos kivitelű alkatrész, a költségesebb pótlást is térítik. Egyes szerelvényeknél, pl. fény­szóróknál, irány- és helyzet­jelző lámpáknál gyakori, hogy párban kell cserélni, holott csak az egyik tört össze. A biztosító —, ha azonos alkatrész nincs raktáron — mindkét elem költ­ségét kifizeti. A számlaátvállalással tör­ténő kárrendezés, a javítás azonnali megkezdésének érde­kében, az Állami Biztosító új alkatrészek beépítésénél csak ritkán — rendkívül nagy ká­roknál —, Illetve régebbi év­járatú gépkocsiknál veszi fi­gyelembe az értékemelkedést. Ilymódon a káresetek túlnyomó többségénél az Állami Biztosító minden levonás nélkül (casco esetében csak önrész levoná­sával) egyenlíti ki közvetlenül a számlát. A balesettel össze nem függő, az ügyfél által kü­lön megrendelt javításokról az AFIT külön számlát állít ki az ügyfél részére. A kötelező gépjármű-felelős­ségbiztosítás alapján történő kárrendezés előfeltétele, hogy mind a károsult, mind a kárt- okozó eleget tegyen kórbeje­lentési kötelezettségének. A casco biztosítással rendelkező ügyfelek számára a biztosító lehetővé teszi, hogy a javí­tást vitás esetekben is, azon­nal megkezdjék. Amennyiben a jogalap tisztázása megtörtént és a kártokozó teljes felelőssé­gét megállapították, az Állami Biztosító kiegyenlíti a teljes számlát. Ha a jogalap a javí­tás tartama alatt nem tisztá­zódik, az önrészesedés összege a károsultat terheli, de az Ál­lami Biztosító ezt is megtéríti utólag, ha a kártokozó teljes felelősségét állapítják meg. A számla közvetlen kiegyen­lítését és ezzel együtt az ügy­felek számára előnyösebb ügy­intézést vállalja • a biztosító akkor is, ha a kárfelvétel nem az AFIT-nál történik, de a gépkocsi javítását a károsult valamelyik AFIT üzemnél ren­deli meg. Értékes nemzeti kincs Hová Ilim a Nagydobszai graduál? hogy milyen csodaszép itt min­llillm m | ® I I ü , mm 1B111 :: . i ... i-.,,.: A Hegyhát egyik gyöngyszeme a kisújbányai völgy. Magyar-szovjet ifjúsági fesztivál Augusztus 8—16. között a KISZ megrendezi az I. magyar- szovjet ifjúsági barátság feszti­vált. A magyar és a szovjet ifjúság, a lenini Komszomol és a KISZ együttműködésének gaz­dag hagyományai vannak. Az első fesztivált mi rendezzük, két év múlva Moszkva követke­zik, s aztán két-két évenként felváltva lesz a találkozó házi­gazdája a KISZ, illetve a Kom­szomol. — Augusztus 8—16. között csaknem ezer szovjet fiatalt látunk vendégül, közöttük hi­vatalos politikai delegációt, kulturális küldöttséget, barát­ság-vonattal érkező utasokat. A magyar fiatalokat 140 tagú po­litikai delegáció képviseli.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents