Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-23 / 139. szám

1975. május 23., péntek Dunántúlt napló 3 Mind jobban látszik már az épülő pécsi szálloda külső képe. Az építkezés megfelelő ütemben halad. A szálloda elkészülése enyhítené Pécs immár or­szágos hírű szálloda hiá­nyát. Sajnos azonnal nem tudja feladatát betölteni az új létesítmény, mert megnyitásakor felújítás miatt bezárják a Pannónia Szállodát és még keve­sebb lesz a szállodai szo­bák száma, mint az új el­készülte előtt volt. A jobb helyzetbe úgy látszik, csak fokozott „böjttel" lehet el­jutni. (Fotó: Maletics László) AliftlLVEIU JÖ&. DOLGOZUIUK... Az életszínvonal emelésének tényezői legrtfeliezebb a döntés? Egy ésszerű javaslat margójára Az életszínvonal emelésének alapkérdése a jól ismert .köz- gazdasági közhely: „olyan jól élünk, mint amilyen jól dolgo­zunk ..." A kissé leegyszerűsí­tett formula a már ismert tény­re utal: gazdaságunk fejleszté­sének — és ily módon az élet- színvonal emelésének — egyet­len lehetséges módszere a ter­melőmunka minőségének és ha­tékonyságának javítása, a gaz­dálkodás ésszerűsítése. Nincs munkaerő­tartalék A következő években, évtize­dekben nem folytatódhat az az elmúlt 20 évben kialakult ten­dencia, amely szerint Magyar- ország nemzeti jövedelem nö­vekedésének kb. egyhatoda a foglalkoztatottak számának emelkedéséből származott. (A gazdaságilag fejlettebb államok jó részében a nemzeti jövede­lem növekedésének jóval na­gyobb hányada származott eb­ből a forrásból. Ez nem azt je­lenti, hogy felül kell vizsgálni az intenzív növekedésre épülő gazdaságfejlesztési terveket, de arról sem szabad megfeledkez­ni, hogy bár az ország gazda­sági fejlődése elsősorban a munka termelékenységétől függ, a növekedés gyorsabb ütemé­hez a foglalkoztatottak számá­nak emelkedése is hozzájárult.) Ebből a szempontból egyre nehezebb helyzetbe kerülünk. Hagyományos értelemben vett munkaerőtartalékokról már ma sem beszélhetünk. A jelenlegi foglalkoztatási szint, tíz év múl­va csak oly módon tartható, ha növeljük a nők és az idős korúak gazdasági aktivitását. A társadalmi munkaidő-alap számottevő növelésére a követ­kező 10—15 évben nem szá­míthatunk. Ez azt is jelenti, hogy a gazdasági növekedés és az életszínvonal emelése a jövőben sokkal nagyobb erőfe­szítéseket követel, s ennek úg módszerekkel, hatékonyabb ve­zetéssel kell párosulnia. Egyetlen példa: mértéktartó számítások szerint a jelenleg rendelkezésre álló munkaidő- alap 20—25 százaléka (körül­belül 2—2,5 milliárd óra) ve­szendőbe megy. Miből tevődik össze ez a veszteség, amelyet elsőszámú tartaléknak tekint­hetünk? Az egész napos hi­ányzásokra elmegy 1 milliárd óra; ha ez csak 10 százalék­kal csökkenne, akkor 100 mil­lió munkaórát nyernénk, ami körülbelül ötvenezer fős lét­számbővítéssel egyenlő. Az úgynevezett „törtnapi" hiányzá­sokra (mert a hivatalokba, vagy az orvoshoz kell szaladgálni, vagy mert a szolgáltatóipar nem hajlandó az emberek munkaidejéhez alkalmazkodni), minimum 600 millió munkaórát számolhatunk. S hogy itt is nyerjünk valamit — nem is ke­veset — ahhoz például lénye­gesen jobban szervezett szol­gáltatóiparra van szükség, fej­leszteni kell a kereskedelmet, a betegellátást, tovább kell bő­víteni a gyermekintézménye­ket, s javítani mindazt, ami az emberek mindennapi életét nemcsak kényelmesebbé, de szervezettebbé is teszi. Az életszínvonal távlati ter­vezésének munkája — öt-hat évvel ezelőtt —- egy sor felte­vésből indult ki, amelyek egyi- két-másikát, az időközben el­végzett vizsgálatok és számí­tások alapján módosítani kel­lett. (gy például az egyik kiin­duló pont volt, hogy az élet- színvonal növeléséhez elsősor­ban az szükséges, hogy a la­kosság fogyasztása — tehát a reáljövedelem is — minél gyor­sabban növekedjék. A másik alaptétel volt, hogy elsősorban a pénzjövedelmek — és ezen belül is a munkából származó jövedelmek — növekedjenek, egyrészt, mert az emberek nem értékelik túlzottan a természet­beni juttatásokat, másrészt, mert a bérek és fizetések je­lentik az aktív anyagi ösztön­zés eszközét is. Az elmúlt évek tapasztalatai és különböző szá­mításai szerint a reáljövede­lem növekedésének van egy társadalmilag szükséges üteme, ami évente kb. 4,5—5 száza­lék. (Évi átlagban ennyit jelöl meg a XI, kongresszus határo­zata is.) A feltételek jelentősége Ennek elérése és folyamatos biztosítása esetén azonban — a korábbi feltételezésektől el­térően — az életszínvonal nö­vekedésének más tényezőire kell koncentrálni. Sokoldalú vizsgálatok bizonyították, hogy az életszínvonal emelésének csak az egyik oldala, hogy mennyit fogyaszt évről-évre a lakosság, a másik — és nem lényegtelen — kérdés, hogy milyen körülmények és feltéte­lek között történik ez a fogyasz­tás, amit a lakásellátás, a sze­mélyközlekedés, a vízellátás, a kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat, az egészségügyi ellá­tás, az oktatás, illetve a szak­képzés színvonala határoz meg. Vagyis: ha igaz is az, hogy a lakosság látszólag többre becsüli a pénzjövedelmeket, mint a különböző természetbe­ni juttatásokat, a jövedelmi struktúrának ezt az utóbbi ré­szét sokkal komolyabban kell kezelni, mint azt a tervezők né­hány évvel ezelőtt feltételezték. Az ingyenes oktatást, vagy az általános társadalombiztosítást az emberek nálunk a minden­napi élet természetes velejáró­jaként kezelik, ám ha ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesz­tése elmarad, vagy stagnál, ak­kor az előbb-utóbb súlyos tár­sadalmi feszültségekhez vezet­ne. S ez esetben nemcsak tár­sadalmi közhangulat romlásá­ra kell gondolni, de számolni kell a gazdasági fejlődést ve­szélyeztető problémákkal is. S mert olyan alapvető természet­beni juttatásokat, mint az ok­tatás, az egészségügy stb. a szocialista társadalmi viszonyok között nem szabad és nem le­het „pénzre átváltani", az élet- színvonal tervezésénél számol­ni kell azzal, hogy az ilyen jellegű igények egyre maga­sabbak lesznek és ezeket meg­felelő módon ki kell elégíteni. Az MSZMP XI. kongresszusá­nak határozata e felismerést fejezi ki, s egyben előirányoz­za a gyakorlati megvalósítást. A felajánlások és igények alapján ez évre is kialakult: hol, miben segíthetnek Pécsett a társadalmi munkások. A Vá­rosi Tanács mellett működő, társadalmi munkát szervező al­bizottság elkészítette az idei év akcióinak munkatervét. Kétszáztíz kisgyermek elhelye­zését akarják megoldani az Al­kotmány, az Acsády utcai, il­letve a dohánygyári üzemi és az egyetemi óvoda bővítésé­vel. A Nagy Jenő utcai óvoda játszóterét több gyermekjáték­kal akarják ellátni, a Szabad­ság utcaiban megépítik a ját­szóudvart a fürdő medencével, a Geisler utcai óvodában a konyhát korszerűsítik. Gondol­tak az iskolásokra is: a Nagy Lajos Gimnáziumban KISZ- klubot létesítenek, felújítják az Egyetem utcai általános iskola fűtési rendszerét, illetve a Jókai utcai általános iskola keríté­sét. A mecseki parkerdőben séta- utakat építenek és a meglévő­ket is rendbe teszik. Segítségül Dél-dunántúli könyv­szakértők tanácskozása Kétnapos tanácskozás kez­dődött tegnap délután a Tu­domány és Technika Házában Pécsett: a dél-dunántúli könyv- szakértők tanácskozása. A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság és az Igazságügyi Könyvszakértő In­tézet a műszaki propaganda hónap keretében okkal tartja Pécsett e tanácskozását. Szó van arról, hogy a közeljövő­ben a budapesti intézet mel­lett vidéken — Debrecenben és Pécsett — hoznak majd lét­re igazságügyi könyvszakértő irodát. A kétnapos tanácskozás tegnapi programjában előbb dr. Balás Alajos tartott előadást az újításokkal és a találmá­nyokkal kapcsolatos gazdasá­gossági számításokról, majd Katona József ismertette az Igazságügyi Könyvszakértői Bi­zottság feladatait és tevékeny­ségét. Ma délelőtt 10 órai kezdet­tel a vállalati mérlegvizsgála­tok tapasztalatairól és a mér­leghamisítások ismertebb mód­szereiről tart beszámolót Mo- raige Vazul, az Igazságügyi Könyvszakértői Intézet vezetője. Rózsa Lajos, az intézet vezető­helyettese pedig egy lengyel tanulmányút tapasztalatait is­merteti. hívják a lapis—remeteréti út­építéshez az SZ 100-as erő­géppel és tolólappal rendelke­ző vállalatokat. Ugyancsak erő­gépre lesz szükség — a kézi munkaerő mellett — az Éger­völgyi parkerdőben lévő sport­pálya bővítéséhez. Főként a KISZ-szervezetekre számítanak az 50 hektáros fásításnál. A Mecseki Kultúrpark állat­kertjében festéshez, parkosítás­hoz, biológiai oktatóterem és patás karámok építéséhez kell a lakatos, villanyszerelő, bur­koló, hegesztő és segédmunkát végző brigádok segítsége. Az Orvostudományi Egyetem dolgozói elsősorban a társadal­mi összefogással épülő egyete­mi óvodánál és az egyetem re­konstrukciós munkáinál segéd­kezhetnek. A városi tanács terv­osztályának koordinálásával 50 szocialista brigád már elvállal­ta 1500 katonasír gondozását. További 400 sír gondozására elsősorban női szocialista bri­gádok támogatását kérik. Az I. kerületi hivatal járdát akar építtetni a pécsváradi or­Van annak már talán két esztendeje is, hogy részt vet­tem egy bizottság ülésén, ahol elhangzott egy mellbe- vágóan egyszerű, logikus ja­vaslat. Az Egészségügyi Koor­dinációs Bizottságról van szó, s a javaslat nem volt más, mint a Fogászati Klinika meg­üresedő épülete további sor­sának meghatározása. Az orvosegyetem elméleti tömbje mellett, a Honvéd ut­cai oldalon van egy épület, amely most lakóház. Ezt kér­te az egyetem, azzal a józan okfejtéssel érvelve, hogy jó lenne egységesíteni azt a töm­böt, szükségük is lenne rá, tulajdonképpen hozzájuk tar­tozik, cserébe átadnák a Sal- lai utcában megüresedő há­zat. Az pedig, mondták mindjárt, jó lenne — természetesen né­mi átalakítással — a Megyei Véradó Állomásnak, amely rendkívül szűkösen „lakik" a Megyei Kórház Dischka Győző utcai szülészeti osztályán. S ha a váradó kiköltözik onnan, lehetőség lesz harminc szülé­szeti ágy létesítésére, ami, te­kintve népesedéspolitikai ha­tározatunk hatását, nagyszerű elmélet. Költözik a POTE Fogászati Klinikája - s a régi házba az egyetem különféle intézetei­nek egy része, gazdasági hi­vatal, irodák költöznek. Ér­deklődésemre azt felelték, hogy még nincs végleges dön­tés ez ügyben, a minisztérium, az Országos Tervhivatal illeté­kesei foglalkoznak a dologgal, s majd. Hiszen tudom én azt, hogy anyagi következményei vannak mindennek. Azt is sejtettem, hogy egy fogászati klinika épületének belső átalakítása véradóvá nem kevés pénzbe kerül. Arról nem is beszélve, hogy a Honvéd utcában több, mint tíz lakást kellene felszá­molni — ez is sok pénz. De ezt az összeget előbb, vagy utóbb ki kell adni! Most még­sem valósul meg — egyelőre — az a nagyszerű gondolat, amely három intézmény gond­ját oldotta volna meg egy csa­pásra, most, hallom, már más intézmények is bekapcsolódtak a versengésbe: kié legyen a megüresedő ingatlan? szágúton, a Blaha Lujza utcá­ban és a Deák Ferenc utcában, illetve gyermekjátszóteret a le- dinai lakótelep szomszédságá­ban és a Karancs utcában. A II. kerületi hivatal parko­sítja az 58-as közúti felüljáró vasút alatti szakaszát az AFIT, a VOLÁN, a Húsipari Vállalat és a Bőrgyár segítségével. Sa- lakoznak majd Kispostavölgy­ben, Nagypostavöigyben, a Mikszáth Kálmán, Kiss Jenő, Víg, Ág, Micsurin, Főtér és Ha­vasi utcában, illetve a Tüskés dűlőben, az Ótemető-közben pedig járdát építenek. Gyanakodni kezdtem. Ho­gyan is volna ez? Az Egyetem a várostól kér egy házat, la­kásokat, s adna egy házat a — megyének . . . Elhessegettem ezt a gondolatot, nem is er­ről van szó, nagy az egyetér­tés megye és város közt, ez nem lehet probléma. Persze, lehet, hogy majd az eredeti elképzelés valósul meg. Hogy mikor, azt nem tudom. Remélik sokan. De előbb dön­teni kell. Nem afelől, hogy az elképzelés jó-e, az nem lehet vita tárgya. Az annyira egy­szerű és természetes, hogy so; kokban már felötlött: nem ez-e az akadály? Afelől kell dönteni, hogy rákölthetik-e a milliókat erre az elgondolás­ra, vagy sem? És, gondolom, afelől is, hogy honnan vegyük azokat a milliókat. Nagyon sokszor tűnődtem már azon, hogy miért nem megy sokminden úgy, mint a karikacsapás? Sorrendben, ész­szerűen? Mert abban a pilla­natban, amikor dönteni kell, kiderülnek a következő dolgok: az intézmény nem kompetens, nincs hatásköre, nem az ő fel­adata, nincs felsőbb utasítása, felhatalmazása, jogköre. „Nem az én asztalom". Hiszen a döntés mindig felelősséggel jár! A felelősség pedig koc­kázattal. Ki vállalja? Elképzeléseink vannak, jók, jól szolgálnák érdekeinket. Csak dönteni ne kéne. Kampis Péter A hosszúhetényi együttes Zalában Az idei Zalai Folklórfesztivál­ra meghívták a hosszúhetényi népi együttest. A baranyai tán­cosokat a zalai Páka község látta vendégül. A vendéglátók­nak a színes baranyai tánc­csokor, a vendégeknek a szí­vélyes fogadtatás és vendég­látás szerzett maradandó él­ményt. A műsor után a község utcáin együtt táncoltak a so­mogyi és a baranyai táncosok. A hosszúhetényi együttest a VII. Zalai Folklórfesztivál ren­dezői értékes kerámiával, az együttes tagjait emléklappal ajándékozták meg. A III. kerületi hivatal játszó- grundot épít a Tüzér utcában a Kertészeti és Parképítő Vál­lalat, a MÉV, a PMSC, a Hő- szolgáltató Vállalat és a Pécs— Baranyai Beruházási Vállalat segítségével. Rendezni akarják a szupermarket előtti területet is, amihez 100 órányi gépi és 3000 órányi kézi munkára lenne szükségük. A dülőutak karban­tartása mellett Magyarürög- ben vízvezetéket fektetnek, ahol ugyancsak számítanak a segít­ségre. T. É. Vértes Csaba Kell a segítség Társadalmi munkaakciók Pécsett Az újmecsekaljai szupermarket előtti parkosítandó terület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents