Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-22 / 138. szám

1975. május 22., csütörtök Dunántúlt napló 3 Leveleink nyomában Árvizek Bükkösdön SIICEftES AKCIŰ A munkáslakás-épitkezések helyzete # Számottevő növekedés # Pécsett 47 vállalat # Megfontolandó a lakások mérete A munkáslcikás-építési akciót azért hívták létre, hogy azok a munkások is mielőbb lakás­hoz juthassanak, akiknek jöve­delmi viszonyai nem teszik le­hetővé a magánerőből történő lakásépítkezést, állami vagy szövetkezeti lakásban viszont a korlátozott lehetőségek miatt nem részesíthetők. A munkáslakás-építési akció — pénzügyi oldalát tekintve — gyakorlatilag akként valósul meg, hogy az állami vállala­tok azon munkásai, akik a ki­emelt településeken telepszerű, többszintes építési formában lakást építenek, illetve vásárol­nak, térítésmentes állami tá­mogatásban, kamatmentes vál­lalati kölcsönben és igen ked­vező kamatfeltételek mellett 35 év alatt visszafizetendő OTP- kölcsönben részesülnek. Pécsett — ahol a munkás­lakások túlnyomó többsége épül — a Városi Tanács végre­hajtó bizottsága mellett műkö­dő Munkáslakás-építési Akció Szervező Bizottság működik, tő­lük fügqetlenül azonban három nagyvállalat (a Mecseki Szén­bányák, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat és — még 1973- ban — a Baranya megyei Álla­mi Építőipari Vállalat) is épít, illetve építtet ilyen lakásokat. Valamennyi — akció formájá­ban épített — munkáslakás ér­tékesítését egységesen az OTP végzi, a vállalatok is ide utal­ják át a munkóslakás-építkezés céljára nyújtott kölcsöneiket. Az akcióra a kormányzat Ba­ranya megye viszonylatában Pécs, Komló és Szigetvár váro­sokat jelölte ki. Az Országos Takarékpénztár adataiból kitűnik, hogy az érté­kesített munkáslakások száma a kezdeti stádiumot jelző 1973. évhez képest számottevő növe­kedést mutat és Pécsett össz­pontosul, ahol 1974-ben az ösz- szes új lakás 29,4 százaléka munkáslakás akció során épült. Az 1975. év folyamán — elő­zetes számítások szerint — ösz- szesen mintegy 500 munkás­lakás átadására és értékesíté­sére számíthatunk a megyében. Várhatóan jóval meghaladja majd a négyszázat a Pécsett épülő — még ez évben átadás­ra kerülő — munkáslakások száma. Az 1975. évi program azonban a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat tavaly megkez­dett, ez évben átadásra kerülő 200 lakásos újmecsekaljai mun- káslakás-éoítkezését is maqá- ba foglalja, ilyen lehetőségre viszont nem minden esztendő­ben kerül sor. (Az 1975-ben átadásra kerülő munkáslakások viszonylag magas számából, va­lamint az 1973 óta megfigyel­hető rohamos fejlődésből tehát helytelen lenne a munkáslakás- építési akció továbbiakban is hasonló ütemű elterjedésének lehetőségére következtetnünk.) Az OTP nyilvántartásai sze­rint 1974-ben Pécsett összesen 47 vállalat segítette munkás­lakásépítési akcióban való rész­vételhez munkásait. 1975-ben — az első negyedév végén - 39 ilyen vállalat volt ismeretes, nem számítva a bányákat. Az akció pénzügyi feltételei­nek kialakítása során országos viszonylatban olyan koncepció érvényesült, hogy a munkások Finn vendégek A pécsi 500-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe lá­togatott tegnap a Pécsett tar­tózkodó finn kulturális küldött­ség két tagja: Seppo Vainikka és Yryö Koskinen. A vendége­ket, — akik oktatási szakem­berek és Lahti város tanácsá­nak tagjai, — Gungl Antal párttitkár és Vajda Zoltán igaz­gatóhelyettes fogadták. által befizetendő készpénzelő­törlesztés összege kb. a tanácsi értékesítésű lakásokéval azo­nos legyen, a havonként esedé­kes törlesztő részlet pedig egy átlagos kétszobás lakás eseté­ben, két eltartott gyermek mel­lett 500 forint körül alakuljon. A Pécsi Munkóslakásépítési Szervező Bizottság tájékoztató­ja szerint a paneltechnológiá­val épített lakásokért fizetendő átlagos havi törlesztőrészlet 450 Ft, az alagútzsalus tech­nológiával épülő (nagyobb alapterületű, tapétázott) mun­káslakásoké viszont 730 Ft. Végeredményben azonban a ki­sebb és a nagyobb lakások egyaránt gyorsan vevőre talál­tak és a vállalatok is készek voltak a nagyobb lakások ese­tében nagyobb vállalati kölcsön nyújtására. Ha fedezeti forrás szerint vizsgáljuk a lakások költségei­nek megoszlását, kitűnik, hogy Baranyában is az akció irány­elveinek megfelelően alakultak a főbb arányok. A költségek 40 százalékot megközelítő hánya­dát támogatás és szociálpoliti­kai kedvezmény címén az ál­lam fedezi (ezt az összeget a munkáscsaládoknak nem kell visszafizetniük). A vevők kész­pénzbefizetése a bruttó lakás- építési költséqek 6,1 százalékát teszi ki, ami ugyancsak a la­kásvásárló munkáscsaládok számára nyújtott kedvezmények rendkívüli voltát jelzi. A munkáslakások átlagárá­nak az egyes városok közti megoszlását vizsgálva megálla­pítható, hogy az 1973-ban, Komló Szilvás városrészében végzett munkóslakás-építkezés esetében volt a legalacsonyabb a fajlagos beruházási költség: egy lakásra vetítve 243 ezer forintot tett ki, amit nem utol­só sorban a szénbányák házi­lagos úton végzett kivitelezése tett lehetővé. A Szigetváron épített munkáslakások egy la­kásra jutó beruházási költsége volt mindkét esztendőben a leg­magasabb. A megyeszékhelyen ugyanis a kertvárosi panel­lakások is, a Mecseki Szén­bányák házilagos kivitelezésé­ben megvalósított Kacsóh Pong­rác úti lakásépítkezés is vi­szonylag alacsony beruházási költséggel volt realizálható. (Pécsett 1973-ban 326 ezer Ft, 1974-ben csak 304 ezer Ft volt egy munkáslakás átlagos be­ruházási költsége!) A ittkÜ&Ök minősége A munkáslakások minősége nagyjából hasonló az állami lakásépítkezésekéhez. A lakók részéről a beköltözés után fel­merülő panaszok azonban ez esetben is figyelmet érdemel­nek. Méltán kifogásolható a másfél szobás pécsi panel­lakások mérete. Ezek a 35,6 négyzetméter alapterületű laká­sok nemcsak négy, de három személy számára is hamarosan szűknek bizonyulnak. Az ilyen kisméretű munkáslakások épí­tése komoly megfontolás tár­gyát kell hogy képezze, hiszen a munkáslakások minőségi cse­réjét nagyobbméretű lakásra jelentősen csökkentik a külön­böző korlátozások és anyagi terhek, amelyek az egyszer már megvásárolt munkáslakások ké­sőbbi eladási, illetve csere le­hetőségeivel, illetve a családfő esetleges munkahely-változtatá­sával kapcsolatosak. A munkáslakások építése és értékesítése terén tapasztalható gyors eredményekhez nemcsak az ily módon lakáshoz jutni kívánó munkások és munkaadó vállalataik áldozatvállaló ké­pessége volt szükséges. Az épít­kezések előkészítésében és fi: nanszírozásában érdekelt taná­csi és takarékpénztári szervek is, a lebonyolító és a kivitelező építőipar is idejében és sokat tett minél több munkáslakás mielőbbi felépítése érdekében. Dr. Krassó Sándor Bükkösdi olvasóink leveléből: „Végső elkeseredésünkben kér­tük e nyílt fórumot — azt re­mélve, — hogy az illetékesek végre felfigyelnek súlyos prob­lémáinkra. Ezek érzékeltetésé­re — 1967 júliusáig — a köz­ségünket akkor ért pusztító fel­hőszakadásig kellene visszafor­gatnunk az éveket. Igaz, hogy azóta nem ért bennünket ha­sonló csapás, de a következ­ményei és a tanulságai mind­máig kísértenek. így volt ez tavaly, az au­gusztus 25-i felhőszakadáskor is, amikor a bajokat még csak súlyosbította a csapadékelve­zető csatornán történt gátsza­kadás, melynek következménye­ként lakóházainkat, udvarain­kat, veteményeskertjeinket ön­tötte el a szennyes ár. A meg­rongálódott gát helyreállítása azóta sem történt meg, pedig erre több mint nyolc hóncp állt az illetékesek rendelkezésére. Ezért ismétlődhetett meg ismét a pusztítás, most május 8-án is, amikor a felhőszakadás — mint már annyiszor — ezúttal is megrongálta házainkat, tönk­retette kertjeinket. E problémák — vélemé­nyünk szerint — részben az 1960 körül épült műútnak, másrészt a korszerűtlen csapa­dékelvezetésnek tulajdonítható. Sajnos, eddig kevés olyan in­tézkedés történt, amelyből arra következtethetnénk, hogy a jö­vőben nyugton hajthatjuk álom­ra a fejünket. Fetter Ferenc Bükkösd és 20 aláírás • A látvány sok mindenben emlékeztetett a levélírók által említett 1967. évi júliusi fel­hőszakadás utáni állapotokra. Kintjártunkkor, a Dózsa György utca lejtősebb északi szaka­szán, mintegy fél kilométernyi hosszúságban agyagos horda­lék borította a műutat, a jár­dát, s az utca keleti oldalán tucatnyi lakóház udvarát, kert­jét is iszaptengerré változtat­ta a két héttel ezelőtti felhő­szakadás. Az első körültekintés után mégis az a bizonytalan érzé­sünk támadt, hogy a tények puszta tolmácsolásán kívül, aligha tudjuk megvédeni c községbeliek érvelését, ami szerint minden bajnak az 1960 körül épített út és a korszerűt­len elvezetőcsatorna az oko­zója. Inkább úgy nézett ki, hogy a környék földrajzi viszo­nyai okozzák a szinte évről év­re megismétlődő természeti csapásokat. Ugyanis a közsé­get nyugatról határoló megle­hetősen meredek domboldalról mindig is szilaj és megfékez- hetetlen útja volt a völgy felé lezúduló csapadéknak. Csakhogy — s ezt a község lakói bizonygatták — tízegyné­hány évvel ezelőtt nem is volt szükség a megfékezésére, mert a domboldalról aláhömpölygő víznek szabad útja volt a la­pályon áthúzódó nagy árokig, ami elvezette, s ezzel meg is védte a községet a tartós ára­dásoktól. így alakult ki és rög­ződött meg az a vélemény, hogy minden baj legfőbb oko­zója a kb. másfél évtizede megépült út, melynek tervezői nem vették figyelembe a köz­ség már fentebb említett föld­rajzi adottságait. — Tehát nem az út ellen ágálnak az emberek, — mon­dotta a tanácselnök, — mert azt mindenki örömmel fogad­ta annakidején, hanem a kö­vetkezményei miatt. Végigjártuk ' hát a figyel­münkbe ajánlott „kritikus út­szakaszt", de ahogy e sorok elején már hangsúlyoztuk ezút­tal is csak a látottak puszta tolmácsolására szorítkoztunk. Nos, még a helybeliek segít­ségével is csak nagynehezen találtunk rá arra a műút alat­ti mély iszaptól eldugult át­ereszre, amely szemléltetően bi­zonyította a kárvallott lakosság feltételezését. Az elvezető árok­ba torkolló átereszek dugulá­sát minden kétséget kizáróan az északról dél felé húzódó árok nagytömegű vizének erős sodrása okozta és okozza, im­már több mint tíz esztendeje. E dugulások következménye­ként a domboldalról lezúduló víz előbb megreked az utca nyugati házsorainál, majd az ott felgyülemlett hordalékot elemi erővel átlöki az úttes­ten, és elárasztja a túloldali házak udvarait, kertjeit. Ennyit a látottakról, amely­hez hozzá kívánkozna még az említett útszakaszon épült híd konstrukciós megoldásáról al­kotott súlyos vélemények leírá­sa is, de ennek kivizsgálását, megítélését a szakhatóságokra bízzuk. Azaz már bíztuk is, mert a Baranya megyei Tanács Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztályának vezetőjétől, Tóth F. Béla elvtórstól, az alábbi választ kaptuk. — A Bükkösdi Községi Kö­zös Tanács vezetősége mielőbb bízza meg a BARANYATERV Vállalatot, egy több ütemre szóló vízkár-elhárító terv elké­szítésére — amely magában foglalja az általuk leírt prob­lémák megoldásának módoza tait és a munkálatok időrendi­ségét. E terv birtokában, illet­ve ennek alapján a Baranya megyei Tanács a KPM Közúti Igazgatóságával, valamint a Vízügyi Igazgatósággal koordi­nálva kidolgozza a megvalósí­tás reális lehetőségeit. Mint mondotta, ezek össze­hangolása után döntenek a már említett munkák beüteme- zéséről, s egyúttal a határ­idők megjelöléséről is. P. Gy. A széchenyisták rekordja Országos tanulmányi verse­nyen ritkának számító, kima­gasló eredményt értek el a Széchenyi Gimnázium és Szak- középiskola tanulói Budapes­ten. Az iskolából egyszerre öten kerültek az ország — tantár­gyanként — legjobb tíz tanu­lója közé. Kémia tantárgyból harmadik helyezést ért el Czi- nege Erzsébet III. B osztályos, kilencedik helyezést ért el Vin- cze László IV. B osztályos ta­nuló. Harmadik lett az orszá­gos gépjármű-szakmai tanul­mányi versenyen Schmellner Károly IV. C osztályos tanuló. A szakközépiskolai orosz verse­nyen Gécseg László IV. D osz­tályos tanuló kilencedik lett. A III. B osztályos Bayer Antal pe­dig történelmi tanulmányi ver­senyen szerezte meg a negye­dik helyezést. Figyelemreméltó, tény, hogy valamennyien fizi­kai dolgozók gyermekei. Képviselőnek jelölték ii'IÄÄWiiiiixSi-iÄiiÄi:- •. ....................... .................................... K asó József Három jelölőgyűlésen vet­tem részt, mindenütt egyhan­gúlag szavaztak bizalmat a választópolgárok. A gyűlések végén a bizalmat köszönő sza­vaiban a feladatokat említve refrénként tért vissza egy mon­dat: „még határozottabb, még fegyelmezettebb és átgondol­tabb munkára van szükség". Kasó Józsefről, a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatójáról - képviselőjelöltről - van szó. Vácott érettségizett, majd egy évig a Mechanikai Mérőmű­szerek Gyárában betanított munkásként dolgozott. A Gö­döllői Agrártudományi Egyete­men 1957-ben államvizsgázott. Egyetem után a Szentegáti Ál­lami Gazdaságban gyakornok, aztán üzemegységvezető, főál­lattenyésztő, igazgató. Az ösz- szevonások után most a 9600 hektáron gazdálkodó Sziget­vári Állami Gazdaságot veze­ti. Halk szavú, szerény ember, de — mint munkatársai mond­ják — a gazdaság vezetésében határozott és „állandóan va­lami újon töri a fejét". — Nem új találmányokról van szó, hanem bizonyos korszerű­sítésekről — mondja. — Nagy­arányú meliorációt hajtottunk végre, vízrendezést, öntözést, kémiai talajjavítást. Bevezettük a fejlett termelési technológiát, úttörők voltunk például a cu­korrépa termesztés teljes gé­pesítésében. Jelentős gondot okozott a járásban a növény- védelem feladatainak megol­dása. Létrehoztuk az agroké­mia társulást tizenegy terme­lőszövetkezet és két állami gazdaság „belépésével”. A szakosított sertéstelep is a korszerűsödési folyamathoz tartozik. Azt elemzi, hogy az élet- színvonal növekedésének a ter­melés az alapja. — Először termelni, aztán le­het osztani — mondja és a dokumentumokból néhány adatot említ: a gazdaság ter­melési értéke 1967—68-ban 45 —50 millió, az elmúlt évben 180 millió. Mindezt a foglal­koztatott létszám minimális nö­vekedésével értük el. A fizikai dolgozók átlagjövedelme a gazdaságban az elmúlt négy év alatt 28 százalékkal nőtt... Ami a „még átgondoltabb munkát" illeti, szót ejt az ész­szerű takarékosságot elősegí­tő fokozottabb együttműködés­ről. „Csak például említem: ná­lunk is tapasztalható a terme­lőszövetkezetek és a gazdaság párhuzamos beruházásai. Még jobb kooperációval elkerülhe­tők lennének.” A jobb termelőmunka és a közgondolkodás fejlesztése köl­csönösen hatnak egymásra. Klubokat hoztak létre, a gaz­daságnak nemrég TIT szerveze­te alakult 45 szakember rész­vételével. A közelmúltban munkába állított közművelődési előadó feladata az előadások, klubprogramok szervezése. — Most pedig egy üzemor­vosi státus kialakítását tervez­zük - mondja. - Alijuk a költ­ségeket, az üzemorvos beállí­tása javítaná a járás orvosel­látottságát, az egészségügyi ellátottságot is, - gazdaságunk területén tizenhat település van. A gazdaság dolgozóiról való gondoskodást bizonyítja: a munkóslakás-akció keretén be­lül 30 lakás épül a szigetvári Lenin lakótelepen. — Ha majd a választáskor is megkapja a választópolgá­rok bizalmát, nemcsak a gaz­daság, hanem Szigetvár és az egész járás érdekképvise­lete is feladatát képezi... — Köszönöm a jelölőgyűlé­sek résztvevőinek bizalmát — mondja. — Nem ismeretlenek előttem a járás feladatai sem. Ez év februárjában az MSZMP Szigetvári Járási Végrehajtó Bizottság tagjává választottak, számos téma napirendre kerül ezen a fórumon is. A legjobb tudásom szerint kívánom szol­gálni a közösséget. Határozott szavak a beszél­getésünk végén: — Az igények kielégítésére a lehetőségeket kell megte­remteni. A lehetőséget pedig a munka, a termelés adja. Ennek érdekében kell dolgoz­nunk. G. F. A Hotel Budapest Hilton északi szárnya szerkezetileg elkészült, jelenleg a homlokzati elemek kerülnek a helyükre. Megkezdték a belső gépészeti szereléseket is. A déli szárny ötödik szintjén dolgoznak az építők, a tervek szerint a nyár közepére tető alá kerül az egész szálloda. Képünkön: a szálloda északi szárnyának Duna felé néző homlokzata.

Next

/
Thumbnails
Contents