Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)
1975-05-22 / 138. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 138. szám 1975. május 22., csütörtök Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A jó és rossz Megnyílt a tavaszi BNV HUSZONÖT ORSZÁG — EZERÖTSZÁZ KIÁLLÍTÓ Forró hangulatú jelölőgyűlés a Magyar Hajó- és Darugyárban Kádárlános Angyalföld képviselőjelöltje A szocialista erkölcstanban jelentős helyet foglal el a jó és a rossz etikai kategóriája. A primitív társadalomban, például a barbárok számára az erkölcsi jó és az anyagi jó elválaszthatatlan egységet képezett. ,,Jó” számukra egyszerűen mindaz, amivel az ember rendelkezik. A jó emellett az ember olyan tulajdonságait is jelentette, amelyek révén meg- könnyíthette létének fenntartás sót. Ezért jónak tekintették a férfiasságot, a bátorságot, az észt, a leleményességet, az agyafúrtságot stb. Az ősi nemzetségi szervezetben tehát azt értették jón, ami egyúttal hasznos, a rossz pedig az volt, ami káros a nemzetség és az egyes ember — mint a nemzetség tagja — számára. Amikor az eszkimó lány például szakadékba lökte kiöregedett anyját, jót tett. Jót tett, mert tettét a szükség kialakította szokásrendszer diktálta. A magatehetetlen éhes száj, az adott körülmények között, felesleges terhet rakott az ősi kollektívára. A eszkimó lány tettét tehát az ősi közösség anyagi szükségszerűségei, élet- körülményei hasznossá tették és az akkori kollektíva szokás- rendszere erkölcsileg is elfogadta az ilyen jellegű cselekedeteket. Rossznak tekintették viszont mindazt, 'ami kárt okozott az embereknek, a közösségnek. A munkamegosztás következtében létrejöttek azok az objektív feltételek, amelyek a jó és a rossz kérdéseit is bonyolultabbá tették. A magán- tulajdonosi viszonyok között az egyértelmű jó és rossz ősi közösségi viszonyokban rejlő gyökere elpusztult. A jó és a rossz egyértelműségét legfeljebb a képzelet szülte vallásos hit tartotta fenn az istenképzetbe áttett formában. Az osztálytársadalom ellentmondásos viszonyainak és vitáinak eredménye volt az a felfogás, hogy a jónak mindenekelőtt valami szellemi (isten, idea, abszolút eszme, józan ész) forrása van. A rosszat pedig elsődlegesen anyagi vagy testi tényezők „világi javak, szenvedélyek és vágy” szülik (nem egyszer még a racionalista etikai felfogások szerint is). Ezért e felfogásokhoz általában az evilági élet örömeiről lemondó, aszkétikus nézetek kapcsolódtak. Az újabbkori szubjektív idealista jellegű etikai felfogás szerint az emberi szubjektumokból kell levezetni a rosszat. A társadalomban fellelhető rossz a változatlan és gonosz emberi természetből ered. A velünk született verekedő szellem szüli például a háborúkat, a romboló emberi ösztön .hatalmi harcokat és szerelmi vetélkedéseket eredményez stb. Sokan még ma is hisznek az ilyen tanokban. A régebbi materialista indítású etikai nézetekben ez az egyoldalúság és torz felfogás lényegében eltűnik, és a jónak, de a rossznak is anyagiföldi forrásai maradnak előtérben. A marxista etika szerint a szocialista társadalomban általában a társadalmi haladást elvető és gátló tevékenység az erkölcsi rossz megítélésének az alapja. (A kispolgári és polgári etikai felfogások szerint éppen ez az erkölcsi jó.) A marxista etikai felfogásban a társadalmi jelenségek tudományos megközelítése és az objektív erkölcsi jó vagy rossz tartalma szorosan egybekapcsolódik. Következésképpen, jót tenni a szocializmus viszonyai között egyúttal azt jelenti, hogy fellépünk, harcolunk a rossz hordozói ellen a társadalmi élet bármely területén jelentkezzenek is. A szocializmusban a társadalmi haladás alapvetően az erkölcsi jó kibontakozásában valósul meg. Az osztálylársa- dalmakban viszont nem az erkölcsi jó, hanem a szükségszerű erkölcsi rossz volt a társadalmi fejlődést előmozdító tényező. Engels ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy „egyrészt minden új haladás szükségképpen mint szentségtörés lép fel, mint lázadás a régi, de a szokásoktól szentesített állapotok ellen és másrészt, az osztályellentétek felmerülése óta éppen az emberek gonosz szenvedélyei, kapzsiság, uralomvágy a történelmi fejlődés emelői.". Az osztálytársadalmakban tehát az egyéni önzés, az uralomvágy, a kapzsiság stb. voltak azok az alapvető erkölcsi tényezők, amelyekben megvalósult maga a jó is, tehát a társadalmi haladás. De ennék a történelmi ténynek az alapja nem az emberek gonoszságában, nem a rossz emberi természetben rejlik, hanem a magántulajdon, a magánérdek antagonizmusa — hozták magukkal azt, Kogy az embernek (Gorkijjal mondva) még kis kényelemért, kis szociális jóért is nagy aljasságokat kellett elkövetniök. A fejlődés tehát magával hozza azt is, hogy a jó társadalmi tartalma átalakul, és minden eddigi történelmi fejlődésnél magasabb szintű tökéletességet ér el. A szocialista és főleg a kommunista kollektív társadalmi tulajdonviszonyok alapján és a közérdekkel harmóniában levő tevékenység eredményeként „visz- szaáll” (természetesen a kor követelményeinek magasabb szintjén — a jó és a rossz „egyértelműsége", a közösség, de az egyén számára is). Ahogyan megteremtődik az egyéni és a társadalom jó harmóniája, nem lesz többé szüksége az embereknek arra sem, mint régen, hogy az élet nehézségeiből a kiutat az igazságosság és az örök boldogság kigondolt másvilágában keressék. Az emberek tömegei évezredeken át vágyódtak a kigondolt boldog másvilágba, de még ebből a kigondolt, vallásos világból sem tudták teljesen kiirtani a sátánt, a rosszat. A purgatórium és főleg a pokol tételezésével nemcsak egyszerűen helyet adtak a rossznak a másvilágon is, hanem, mivel a poklot öröknek gondolták, örökké meglevőnek, kiirthatatlannak ismerték el a rosszat is. De ezzel a- vallásos felfogással tulajdonképpen csak torz módon tükrözték vissza az osztálytársadalmak valódi világát. A z elmondottakkal természetesen nem azt akarjuk állítani, hogy a szocializmus teljesen likvidálhatná a rosszat az egyes emberek tevékenységéből és magatartásából, hanem azt, hogy a rossz nem lesz örökké a társadalmi fejlődés velejárója és ahogy győz a jó a mindennapi életben, úgy szorul vissza a rossz, mint az emberek káros gyakorlata, mint megfélemlítésük, rettegésük sok ezeréves eszköze. Dr. Kiss István (Munkatársunk jelentése) Ahogyan azt a hétfői sajtó- tájékoztatón Pandur Ferenc, a BNV igazgatója ígérte, szerda reggelre nyitáskészen állt a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a beruházási javak második szakvására. Amelyre a hazai vállalatokkal együtt hoszon- öt ország 1500 kiállítója hozta el Budapestre termékeinek legjavát. A 10 órakor kezdődő megnyitón megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla és Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottsága titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Huszár István, dr. Szekér Gyula és dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettesei. Jelölőgyűlést tartottak tegnap délután 3 órakor a Mecseki Szénbányák komlói Zo- bák-bányaüzemében. Az üzem kultúrtermében a délelőtti műszakból kiszálló csaknem másfélszáz bányász - akárcsak az előző komlói jelölőgyűlések résztvevői — Jazbinsek Vilmost, a Mecseki Szénbányák termelési főmérnökét jelölték a komlói, 14-es választókerület országgyűlési képviselőjévé. A Himnusz hangjai és Váci Mihály verse után az elnöklő Gungl Ferenc zobáki üzemvezető ismertette a jelölőgyűlés lefolyásának menetét, majd Garamvölgyi János, a Mecseki Szénbányák igazgatója mondott beszédet. Röviden visszatekintett az elmúlt 30 év eredményeire, benne Komló fejlődésére. Komló sok mindennel gyarapodott — bár ez nem azt jelenti, nincsenek hiányosságok, például a kereskedelmi ellátásban és a jövőben is Ott volt a kormány több tagja, a BNV alkalmából hazánkba érkezett külföldi küldöttségek, a KGST-országok állandó KGST- képviselőinek helyettesei, a diplomáciai testületek vezetői és tagjai, valamint a külföldi és hazai kiállítók képviselői. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy az idei vásárnak külön jelentősége van, hiszen a harminc esztendeje a szocializmus útján járó Magyarország nemzetközileg is kiemelkedő eredményeit kívánják reprezentálni a kiállított hazai gyártmányok. S a BNV népgazdaságunk fejlődésének hű tükrét adja. (Folytatás a 2. oldalon) tovább fejlődik. Garamvölgyi János végül a Hazafias Népfront komlói városi bizottsága nevében javasolta a résztvevőknek, Jazbinsek Vilmost jelöljék országgyűlési képviselőnek. A jelölt mellett hárman szólaltak lel: Major Géza bányász, Földes György szocialista brigádvezető és a geszte- nyési lakóterület képviseletében Szikszói Gézáné. Méltatták a jelölt eddigi képviselői munkáját, s néhány közérdekű javaslattal — a gesztenyési lakóterület út, óvoda és ellátási gondjai, a bányászok élet- és munkakörülményei javítására hozott határozatok végrehajtásának hathatós szorgalmazása — látták el útravalóul a képviselőjelöltet. A jelölőgyűlés résztvevői végül egyhangú szavazattal Jazbinsek Vilmos jelölése mellett foglaltak állást. A jelölt megköszönte a vcüasztók bizalmát. Angyalföldön, Budapest 38. számú választókerületében, a Magyar Hajó- és Darugyárban szerdán országgyűlési képvi- selő-jelölőgyűlést tartottak, amelyen — immár ötödször — Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát jelölték a XIII. kerület egyik képviselőjének. Kádár János egész napját választókerületében töltötte. Társaságában volt Katona Imre, a Budapesti Pártbizottság első titkára. — Ellátogatott a kerületi pártbizottságra, majd felkereste a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységét. A gyár vezetői tájékoztatták arról, hogyan kezdtek hozzá a párt XI. kongresszusa és a Központi Bizottság 1974. december 5-i határozatának végrehajtásához. Tízezer résztvevő A jelölőgyűlésen mintegy tízezren vettek részt: a gyár munkáskollektíváján kívül Angyalföld más üzemeinek, intézményeinek dolgozói, köztük a Láng Gépgyár, a Csavarárugyár, a Kender-Jutagyár, az Elzett, a Forgácsoló Szerszámok Gyára, a Fémmunkás Vállalat, az Akkumulátorgyár, a Habselyem és Kötöttárugyár küldöttei. Nagy számban voltak ott a kerület lakosai, idős és fiatal választópolgárok. A gyűlés elnökségében foglalt helyet a kerület közéletének sok képviselője, többek között Földes Róbert, a XIII. kerületi tanács elnöke, Szép János, a Magyar Hajó- és Darugyár vezérigazgatója, és Szálé János, a gyár pártbizottságának titkára. Matuz László, a Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottságának titkára nyitotta meg gyűlést, majd Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára, a jelölőgyűlés előadója emlékeztetett az elmúlt országgyűlési ciklus idején az országban és a kerületben elért eredményekre, s a Hazafias Népfront budapesti és XIII. kerületi bizottsága nevében javasolta, hogy Kádár Jánost, a Központi Bizottság első titkárát jelöljék a 38-as választókerület képviselőjévé. Kádár János képviselői jelöltségét támogatva felszólalt a gyűlésen Hudák Mihályné, a Kender-Jutagyár szövőnője, a Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottságának alelnöke, Eperjesi László, Magyar Hajó- és Darugyár munkása, Borszéki György, a Láng Gépgyár mérnöke, Neubauer János, a Magyar Hajó- és Darugyár munkása és Márkus Gyula angyalföldi veterán. Hangsúlyozták, hogy Kádár János egész életében példát mutatott kommunista elvhűségével, emberi magatartásával, töretlenül szolgálta és szolgálja a munkásosztály, a dolgozó nép ügyét, a szocializmus eszméjét, hazánk felvirágzását. Élete, munkássága ösz- szeforrott a szocializmus ügyével, a magyar nép harcával, hazánk felemelkedésével, a főváros és benne Angyalföld sorsával, fejlődésével. Ötödször is A jelölőgyűlés résztvevői — egyhangúlag elfogadva a javaslatot — ötödször is országgyűlési képviselőnek jelölték és hosszantartó tapssal köszöntötték Kádár Jánost. Kádár János köszönetét mondott a bizalomért, a jelölésért, elismeréssel szólt az angyalföldiek áldozatos munkájáról, a kerület fejlődéséről. Időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről beszélt, s a Központi Bizottság nevében sok sikert kívánt a Magyar Hajó- és Darugyár, Angyalföld dolgozóinak, lakóinak munkájukhoz. 1/ r • | rr% • ■ • • | rr rrt r Képviselői jelologyules Zobák-bányaüzemben Egyhangúlag Jazbinsek Vilmos mellett foglaltak állást Garamvölgyi János a HNF komlói bizottsága javaslatát ismerteti.