Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)
1975-05-21 / 137. szám
e Dunántúli ngplö 1975. május 21., szerda Olvastuk Baranyáról Pécsett minden nagycsaládos kap lakást. Dr. Éles Gyuláné ilymódon nyilatkozott a Népszava munkatársának. Manapság Pécsett olyan nagycsaládosok költöznek be három szobás lakásokba, akik két éve erre gondolni sem mertek, soron kívül kerültek új otthonba. Horváth István vájár, Dóra István lakatos, a Marton család, Deák István, Madarász József és sokan mások, akik ezideig présházban, szuterinben vagy albérletben húzták meg magukat. Sok lakás kellene, de a többszobás lakások építési aránya Pécsett elég kevés, ezért az igények kielégítéséhez legalább 5-8 év szükséges. Kilencezer nagycsaládos vár új otthonra. A gondokat enyhíti, hogy egyre többen kapcsolódnak be a i’nunkáslakásépítési akcióba. 1974 végéig 779-en éltek ezzel a lehetőséggel, idén pedig 330 igénylőt tartanak nyilván. Sajnos, csak 240 lakás építésének lehetősége áll az illetékesek rendelkezésére. Rangsoroláskor a kormány népesedési politikáját, az igénylők rászorultságát veszik figyelembe. „Fordulat a szénmedencé- ben" olvashatjuk a Képes Újságban. Borbál Pál a mecseki szénmedence fejlődéséről, nép- gazdasági szükségességéről ír. Az energiaproblémák megoldásához több pécsi szén kell, s ehhez biztosítani kell a szükséges feltételeket. A műszaki feltételek adottak, az egészség- ügyi és szociális feltételek viszonylag itt legjobbak az országban. Megoldást keresnek a munkásellátásra is. Saját maguk . gondoskodnak a szakemberképzésről oly módon, hogy a vájárképesítéshez más szakmát is adnak. Jelenleg 23 fiatal ösztöndíjjal tanul bányamérnöki szakon, a bánya ösztöndíjával. Néhány éven belül 2500 bányászlakás épül és nagyot lépnek előre a műszaki fejlesztésben is. Legnagyobb büszkeségük a szovjet gyártmányú „ACSA", amely egyszerre fejti a szenet és biztosít az omlás ellen. Tudomásunk szerint a Szovjetunióban is csak néhány ilyen gép dolgozik. Elegendő fúrógép is lesz, amely több brigád napi munkáját végzi el. Ezeket a gépeket folyamatosan szállítják a mélybe, napról-nap- ra bekövetkezik a megújhodás, amelyről oly sokat beszélnek manapság Pécsett. * A Magyar Ifjúságban Varga László írt a pécsi Széchenyi térről. Elragadó véleményét érdemes elolvasni az újság 17. számában. „Időnként rohanunk, száguldozunk a térre, de ide érkezve lelassítunk egy pillanatra. Amíg átvágunk rajta, beszippantjuk, magunkkal visz- szük lebilincselő varázsát. S ha nem is állunk meg, átsuhan rajtunk, meglegyint bennünket a tér öröme és tudjuk, hogy holnap is lesz, minket is befogad. Mi is visszatérünk hozzá, életünk e kedves szigetéhez — az örök térhez." Lipóczky József „Ott szeretek élni, ahol megbecsülnek, szeretnek, békén hagynak” VV ki rendet, tisztasá- got, derűs portókat, elégedett gyerekarcokat akar látni, aki legalább egy órát jól akarja magát érezni, csak menjen el Nagydobszára, a kültelekre. Szépen csengő neve van ennek a néhány háznak, de amikor hívtak, hogy nézzem meg, ezt mondták: „Jöjjön, nézze meg nálunk a cigánytelepet ...” Bevezetőül még annyit: a faluban láttam a legelhanyagoltabb házat. Málladozó fala és roskatag teteje volt, udvara rendetlen, gazos, kerítése düledező. S az udvaron játszó két „fehér” gyerek maszatos, taknyosorrú képe, a hathónapos öcsikéjét karján cipelő hároméves lánygyerek ellenpontként maradt meg bennem. Kovács Miklós és Borbás Rózsa nemrég esküdtek meg. A Kültelek 37. számú ház... pontosabban házhely előtt állunk meg. Szép glédában álltak a téglahalmok az udvarban. Az alapozás végefelé járnak, építik a „nagyházat”, a közös fészket. Az öregek. Borbás Vendelék házát bontották le, annak helyére kerül nemsokára az új ház. — Mi minden lesz ebben a házban? Kovács Miklós a lapátffyél- re támaszkodik, mosolyog. Fiatal ember, nyílt és barátságos tekintetű. — Három szoba, konyha, spájz, fürdőszoba, WC, előszoba, terasz. Csak hümmögök. Kovács Miklós halkan és keveset beszél. Patapokloson született, harminckilenc esztendeje, Vízváron élt, családja is volt.. . Hosszú história, nem szívesen beszél róla, de nem is fontos. Az a fontos, amit végül kimond : — Elölről kezdem az életemet. Ez olyan képesség, amely keveseknek adatott meg. Vannak, akiket összeroppant az újrakezdés kényszere. — Az építési engedélyt... — Minden további nélkül megkaptuk — válaszol — csak azt nem tudom, hogy elegendő lesz-e az OTP százezer forintja. — A munkahelyétől nem kaphatna anyagi támogatást? Mióta dolgozik egy helyen? — Mindketten a Szigetvári Konzervgyárban dolgozunk. Feleségem már nyolc éve, én pedig tavaly július óta. De — teszi hozzá oldalt pillantva, értve, hogy mire akarok kilyukadni, — nekem tizenötéves folyamatos munkaviszonyom van ám. Eltűnődve nézem. Nekem is Szaztizenketten q nagydobszai kültelken éppen annyi. Közben megtör- li a sógor gyerekének az orrát, van egy barátságos szava a kutyához, elmondja még, hogy a bútor megvan, s később, ha tehetik, a kútba hidrofort építenek, hogy a fürdőszobába beköthessék a vizet. Négyen dolgoznak az építkezésen, az após is ott szorgoskodik. Őszre készen lesz az új ház, egy újabb takaros portával gyarapodik a kültelek. — Akkor. A Molnár Jancsi csinálta, két hónap alatt elkészült. Három szoba, konyha, fürdőszobának való hely, minden megvan. A szobák berendezése egyáltalán nem szegényes. Az egyikben a duplaágy, előtte a perzsa, a másikban modern ülőgarnitúra, könyvespolc ... — Újság jár maguknak? Osszenéznek. — Igen. A gyerek szokta nekünk olvasni — mondja az aszKőszegi Györgyék háza Nagydobszán. A kerítésen szellőzik (vagy szárad?) a perzsaszőnyeg. Apró csibék pityegnek az udvarban, bika bődül valahonnan... Szomjas? Megkérdezem. Kőszegi Györgyékhez kopogtatok be. A ház ura - sajnos — beteg. De azért fent van, örömmel fogad. Fiatalnak tűnik, pedig négy gyerekét „sta- fírozta” már ki. Három fiának házat vett, lányát is tisztesen engedte útjára. Mozsgón lakik. Fiai itt laknak, ketten a kültelken, egyikük pedig a falu szélén, velük. — Huszonöt éve vettem tíz kataszteri holdat - meséli — húszezer akkori forintba került. Jószággal foglalkoztam, már akkor, persze, csak otthon, hiszen állami alkalmazottként dolgoztam. — Állami alkalmazottként? — Igen, mezőőre voltam a falunak. S emellett felneveltem három-négy bikát. Hízókat is tartottunk, az az asz- szony gondja volt. ötvenkilencben ezzel a tíz holddal beléptem a téeszbe, Nemeskén. Azóta egyhuzamban a termelő- szövetkezetben dolgozom, csakhát tavaly júliusban megrokkantam. — A házat mikor építette? szony szomorúan -, mert hát ugye, mink nem tudjuk. Sajnos. De mindegyik gyerekük elvégezte az általános iskolát, Sanyinak már a jogosítványa is megvan.- Kocsit akar venni. Majd, ha lemennek a bikák . . . Mert most is hízik az istállóba n négy. Ellátni nem tudja, nehezen jár, de segít az asz- szony, meg a gyerek . .. Felesége közben készülődik, dél- utános műszakra megy. A Szigetvári Konzervgyárban dolgozik. • Sánta László nagydobszai tanácselnököt egy pillanatra sikerült megtalálnom. Adatokat kértem a kültelki cigányságról, s kaptam. Huszonnégy család él ott, száztizenkét fő. ötvennégyen férfiak, ötvennyolcán nők. Hároméves korig egy kisfiú, három kislány, hatéves korig három fiú, hat lány, tizennégy évesig tíz fiú és tizennégy lány él ott. Heten vannak tizennyolc éves felső korhatárral fiúk, öten a lányok. A tizennyolc és hatvan év közöttiek vannak természetesen a legtöbben, harminc férfi és huszonhárom nő. Az öregek megint kevesen vannak: mindössze három hatvan év fölötti férfi, és két nő él a kültelken. Hat nagy családot tartanak nyilván, de a havi összjövedelem ott is meghaladja a háromezer forintot. Óvodába hét gyerek jár, s a huszonnégy családból csak egy van, ahol nem házasságban élnek, Van egy tanácstagjuk, kilenc szakszervezeti tagjuk, ugyanennyi KISZ-tagjuk... Iskolalátogatási probléma gyakorlatilag nincs. Rend, tisztaság és derűs nyugalom. A kültelken kóborolva találkoztam egy lovaskocsival, bakján ünnepélyes tekintetű, őszes bajuszos, feketekalapos ember ült, vakítóan fehér ingben. „Nem is jár 'másban az öreg” mondta kísérőm. Nett, rendesen öltözött kisgyerekeket láttam az udvarokon játszani, megcsodáltam egy kis vasgyúrót, akiről megtudtam, hogy hat hónapra született, egy kiló hatvan dekával . . . Szülei sokat éjszakázta^, jártak az orvoshoz, megtanulták etetni, táplálni, gondozni, féltve vigyázták fejlődését. A kis lurkó barátságosan ragadta meg az ujjamat, szorításából ítélve ember lesz belőle is. Láttam az egyetlen ötgyermekes családanyát hazamenni: szürke házuk előtt virágbaborulva minden, ő maga elegánsan, barna nadrágkosztümben, valamilyen bükié anyagból készült, fehér, zsabós blúzban lassan tartott hazafelé . . . Láttam nagyon szép házakat, s valami furcsa öröm töltött el: így is lehet. „Szeret itt élni?" kérdeztem az építkező Kovács Miklóst. „Igen" mondta erre, „ott szeretek élni, ahol megbecsülnek, szeretnek, békén hagynak . .." Tudom hogy műhiba azt az egyetlen ócska házat szembeállítani mindezzel. Tudom, hogy nem lehet általánosítani ebből azt, hogy a magyarok rosszak, a cigányok jók. Nem is ez a célom. Csak annyit szeretnék elérni, hogy ítéleteinkben — amiket nagyon gyakran felelőtlenül és felületesen fogalmazunk meg — legyünk egy kicsit körültekintőbbek. Mert a nagydobszai példa kitűnően bizonyítja: az ellenkező általánosítás sem jut igaz eredményre .. . Kampis Péter Tóbiás József gépkezelő már meg is érkezett rakodógépével a 25 méter távolságban lévő másik munkahelyről. A fúróvájárok ugyanakkor a 2-es munkahelyen megkezdték a lyukak fúrását. .." Minden egyszerű, logikus. Ez a módszer nem teszi lehetővé a 200 méteres teljesítmény elérését bárhol, bármilyen munkahelyen, hisz azt feltételezi, hogy két azonos vágat fut egymás mellett. De nagyszerű iskola. Fegyelemre tanít, vaskövetkezetességre — a különböző munkafázisok harmonikus összekapcsolásának művészetére. Molnár István, aki hat elemit végzett, munkaszervezői őstehetségnek bizonyul. Különös tehetséggel választja ki az egyes munkafolyamatokhoz a legjobban rátermett embereket. A fizikai erőt, a szakképzettséget, sőt még a testmagasságot is figyelembe veszi a beosztások elkészítésénél. A párok, akik együtt dolgoznak, kiegészítik, teljessé teszik egymást. Barátok dolgoznak együtt. Ez lehet annak a rendkívüli ténynek a magyarázata is, hogy Molnáréknál egyetlen halálos, de még súlyos sérülés sem történik. 1954 májusában tartja ülését a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa. A küldöttek között ott van Molnár István is. A csapat ekkor éppen félúton áll Anna-akna és az épülő zobáki aknák között. A terv havi 75 méteres előrehaladást ír elő. Május 27-én távirat érkezik a Béke szálló portájára: „Értesítünk, brigádod május 27-én 10 órakor 101 folyómétert teljesített..." Molnár István felrohan a 308-as szobába, s azonnal levelet ír. „Büszke vagyok, hogy itt lehetek a kongresszuson. Olyan világosan és gyönyörűen kitárult előttem jövőnk képe, mint egy gyönyörű festmény ... Érdemes ezért a jövőért dolgozni, harcolni... No, de nem szónokolni akarok .. . Csak el szerettem volna mondani, hogy most már biztosabban tudom, mint valaha, hogy szebb lesz a holnap, mint a ma ...” Furcsa ember? Rendkívüli ember? Nehéz lenne válaszolni ezekre a kérdésekre. Egyszerű, kicsit talán durva is, s lám mégis, milyen szépen fogalmaz, milyen felemelőek az érzelmei. Azon kevesek közül való, aki minél többet kap, annál többet akar adni. Elégedetlen önmagával. Türelmetlen, ha a műszaki fejlesztésről van szó. Kíméletlenül őszinte, ha bírálni kell. 1955. novemberében az MDP Központi Vezetősége kibővített ülést tart. Napirenden: az ipar- fejlesztés feladatai hazánkban. Az elmúlt évek nagy, de ellentmondásos eredményei elkerülhetetlenné teszik az őszinte, szépítés nélküli helyzetértékelést. Takarékosabban, nagyobb hatékonysággal — korszerűbbet. Ezek a plénum legfontosabb gondolatai. Harminchárom felszólaló van — köztük mindössze két munkás. Miniszterek, központi vezetőségi tagok, tudósok után kap szót Molnár István. A 100 méteres mozgalom tapasztalatairól beszél. aggodalmairól, hogy az átlagok még mindig nagyon alacsonyak. Az új műszaki megoldások elterjesztése lassú, kevés az igazán korszerű gép. De talán nem is ez a legfőbb akadály . . . Nyissuk fel a tanácskozás anyagát tartalmazó könyvet. Molnár István felszólalása, 199. oldal. —• Véleményem szerint kísérleteket kellene folytatni fúrókocsik bevezetésére, hogy le- csökkentsük a 24 óra alatti ciklusok számát. A kúpos betörés, a gépi rakodás 24 óránként 5 ciklus elvégzését teszi lehetővé. Ez fékezően hat az előrehaladásra, mert a ciklusszám megnöveli egy-egy cikluson belül a mellékidőket: ötször kell fúráshoz készülni, ötször kell repeszteni, ötször kell füstre várni .. , (Folytatása következik.) A demokratikus pécsi sajtó történetéből Harminc éve jelent meg a Pécsi Szabad Szó A felszabadulás utáni demokratikus pécsi sajtó történetéhez tartozik többek között a Nemzeti Parasztpárt harcos hetilapjának: a Pécsi Szabad Szó-nak a megjelenése is. Első száma 1945. május 19-én hagyta el a nyomdát. Első oldalán Veres Péter, a Nemzeti Parasztpárt és az Országos Földrendező Tanács elnökének „Levél az uradalmi cselédekhez'’ című háromhasábos cikkét közölte. „Testvéreim, magyar cselédek! Elvégeztetett: magyar nagybirtok, ezerholdas uradalom nincs többé. Osztják a földet. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány elintézte azt, amit 1848-ban kellett volna elintézni, de amit akkor nem intéztek el: megszüntette a nagybirtok-rendszert.” — írta többek között. A lap felelős szerkesztője Kanyar József dr., a Nemzeti Parasztpárt déldunántúli kerületi titkára, később országgyűlési képviselő, felelős kiadója Várkonyi Nándor dr. író, segédszerkesztője pedig e sorok írója volt. A Pécsi Szabad Szó bátran szembenézett a magyar sorskérdésekkel. Olyan problémákat vetett fel, amelyek megoldása nélkül elképzelhetetlen volt a népi Magyarország kialakítása. Ilyen volt például: a földreform becsületes végrehajtása, a reakció elleni harc, a parasztszövetkezetek létrehozása, a németek és zsoldosaik által barbárul elpusztított baranyai, valamint somogyi községek újjáépítése, a hadifogoly-kérdés, a mezőgazdaság újjáépítése és gépesítése, a székely telepesek ügye, a beszolgáltatás, a korrupció, a panama, a feketézés, a bürokrácia elleni harc, a köz- igazgatás újjászervezése és demokratizálása, valamint az országos képviselőválasztás előkészítése. A lap nemcsak felvetette a felszabadulás utáni problémákat, hanem mozgalmat is indított a kérdések megoldása érdekében. Kik írtak a Pécsi Szabad Szó-ban? Elsősorban a népi írók: Veres Péter, Erdei Ferenc belügyminiszter. Darvas József nemzetgyűlési képviselő, Illyés Gyula és Németh László írók. A hetilap közölte azoknak az írásait is, akik a népi írókkal, az általuk hirdetett eszmékkel, paraszt- és kultúrpolitikájukkal szimpatizáltak, mint például: Kodály Zoltán, Somogyi Imre, a Földmívesek Gazdasági Szövetségének alelnöke, Nánási László nemzetgyűlési képviselő, Várkonyi Nándor és Zsikó Gyula pécsi írók. A Pécsi Szabad Szó mindössze két évfolyamot ért meg. Megjelenését már előzőleg is megnehezítette részben a papírhiány, másrészt pedig a pénz állandó romlása. Induláskor két pengő, 1946 januárjában hatszáz, februárjában ötezer, áprilisban pedig már húszezer pengő volt az ára. 1946 márciusában a lap előfizetői kérték, hogy természetben is fizethessenek. A szerkesztőség a következőkben állapította meg az előfizetési díjat: „1 hóra 1 kg liszt, vagy 10 deka zsír, vagy 1,5 kg étolaj, vagy 1 liter bor, vagy 12 dkg vaj, vagy 2 kg bab, vagy 3 kg szemes tengeri". A szerkesztőség a nyomdát >is csak természetben tudta fizetni. Az infláció és a papírhiány miatt a Pécsi Szabad Szó 2 éves „jubileumi”, egyben utolsó száma 1946. május 20-án jelent meg. Ara ekkor már hatmillió pengő volt. Pusztai József BÉKÉS SÁNDOR 1 j £gy baraber élete
