Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-21 / 137. szám

1975. május 21., szerda Dunántúli napló 3 Nemzetközi tanácskozás Pécsett Egy tudományos vizsgálat tapasztalatai a beosztás* lil rét i , • Más véleménye van például a magasabb beosztás előnyei­ről a főnöknek és más a be­osztottnak. A legfontosabb előny a magasabb fizetés! — ebben megegyeznek, de a te­kintély és tisztelet dolgában nem. A főnökök csak hetedren­dű előnynek érzik a tekintélyt, a beosztottak viszont nagy- vállalatoknál harmadiknak so­rolják. A második? — A válto­zatosabb munkalehetőség. Az­tán: „Segíti-e egy dolgozó elő­menetelét a könyöklés vagy va­lamilyen befolyásos csoporthoz való tartozás?" — A vezetők szerint kevésbé, a beosztottak szerint határozottan. Igen érdekesek a dolgozók­nak a vezetéssel szembeni ér­zései. Elenyészően kevés ugyan­is mind az erősen szemben­állók, mind a vezetést erősen támogatók aránya (2—3 száza­lék). A többség érzelmileg kö­zömbös a vezetés iránt. A tá­mogatók aránya 35 százalék. A kisvállalatoknál és a szövet­kezeteknél, ahol a vezetés kö­zelebb áll a tömegekhez, szin­te a mindennapos ismeretség szintjén, ott a vezetés iránt kö­zömbösek aránya csak 31 szá­Főnök és beosztott. Lénye­gében róluk tanácskoztak a múlt héten a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában. Kétféle tudomány: az üzemszociológia és a szociálpszichológia talál­kozási pontján kutató szakem­berek vitatták meg egy nemzet­közi tudományos téma helyze­tét. A tanácskozásnak ez volt a címe: „A szervezeti hie­rarchia hatása a szervezeti tagok magatartására." Kérdései pedig a munkahelyek minden­napi kérdéseiből áiltak: abból, hogy milyen a főnök modora, hogy érdemes-e törtetni, szá­mit-e az előléptetésben a kö- nyöklés, kinek van tekintélye egy üzemben, ért-e a főnök a dolgához, avagy érdemes-e új munkamódszeren gondolkodni? A Bécsben székelő Európai Társadalomtudományi Koordiná­ciós Központ szervezeti ke­retében több országban kutat­ják ezeket a kérdéseket. Ma­gyarországon az Akadémia Szo­ciológiai Intézetében ifjú Gye- nes Antal és Rozgonyi Tamás dolgozik a témán. Kiválasztot­tak tizenegy kisebb-nagyobb vállalatot, illetve szövetkezetét, s azokban közel 900 vezetőt és beosztottat kérdeztek ki - nevü­ket nem kérve! — az üzem­szociológia és szociálpszicholó­gia gyakorlati kérdéseiről. E kutatási célra a főnökök mel­lett csak „abszolút beosztottat” vontak be, vagyis olyan dol­gozót, akinek semmiféle alá­rendeltje nincsen. Tapasztala­taikat tudományos módszerek­kel szerezték és ugyanúgy ér­tékelik. A kutatás első két évé­nek, 1972—73-nak a megállapí­tásait szinte teljesen megfogal­mazták. Rendkívül izgalmas anyagukban a kis- és nagyválla­latoknak vagy szövetkezeteknek az emberi tudattal összefüggő kilencvenhat munkahelyi prob­lémáját kutatták. Az anyag te­hát gazdag, sokrétű, és akkor is sokat mond, hogyha csak példálódzva, az érdekesség vé­gett emelünk ki néhány tudo­mányos megállapítást. zalék (szövetkezetekben), illet­ve csak 28 százalék (kisválla­latoknál). Ennek megfelelően nagyobb arányban támogatják a vezetőket: a nagyvállalati 35 százalékkal szemben a kisvál­lalatoknál 58, szövetkezeteknél 55 százalékuk viselkedik így. A finn mozgásmüvészetí csoport nagy sikerrel mutatkozott be hétfőn este a Pécsi Nemzeti Színházban. Egy üzem fontos szellemi mo­torja a dolgozók kezdeménye­zőkészsége. Megvizsgálták, hogy miként függ ez össze az iskolai végzettséggel. Az ered­mény: rendkívül erős összefüg­gés. Azoknak a dolgozóknak, akik még soha nem próbáltak ki új munkamódszereket, a 78 százaléka rendelkezett 8 álta­lános iskolai, vagy annál ke­vesebb végzettséggel, de nem volt közöttük egyetlen egyete­met, főiskolát végzett sem. Ugyanez a kérdés más megfo­galmazásban: ,,Egyetért-e az­zal, hogy az új munkamódszer bevezetésének a gondját a fő­nökre kell bízni?" Az egyet­értők 44 százaléka 8 általános, vagy annál kisebb végzettségű, s csak 5 százalékuk felsőfokon képzett. A tiltakozók megoszlá­si aránya: a 8 általánost, vagy annál kevesebb iskolát végzet­tek 14 százaléka, a szakmun­kásoké 18, az érettségizetteké 42, a felsőfokú végzettséggel rendelkezőké 28 százalék. adnak ki A nemzetközileg is fellendült kutatás magyarországi megál­lapításai közül e néhány példa is mutatja: igen hasznos fel­derítő munkát végez a tudo­mány. Megfogalmaztak már ál­talános véleményeket is. Ezek közül a leginkább figyelemre­méltó: A fizikai munkások be­folyásának növekedése nem je­lenti a közép- és felső szintű vezetés befolyásának csökkené­sét, sőt, növeli azt. Kilenc kutató tanácskozott a múlt héten ezekről a kérdések­ről. Még olyan szaktekintély is elutazott Pécsre, mint Arnold Tannenbaum amerikai profesz- szor, akinek „A munkaszervezet szociálpszichológiája" című könyvét hat évvel ezelőtt Bu­dapesten is kiadták. A múlt heti pécsi tanácskozáson elha­tározták, hogy jövőre kiadják e téma kutatási eredményeinek nemzetközi összefoglalóját, s abban a magyar eredmények is méltó helyet kapnak majd. Földessy Dénes Többet tanulnak, pedig „csak” játszanak A neve megkomolyodott, haj­dani szigorú vonásait azonban gyermekbűvölő mosoly lengi be. Ott, ahol — az elmúlt év őszétől — kísérleti jelleggel bevezették, számtan-mértan he­lyett matematikának nevezik. Mindaz viszont, amit ez a ko­moly tantárgy magába foglal — legalábbis egyfelől — gyer­mekjáték csupán. A gyerekek el­sősorban játékot látnak ben­ne, ezért is szeretik, Másfelől: a korábbi négy alapművelet­hez képest az általános iskola alsó tagozatán az új tanterv szerint tanított matematika je­lentősen kibővült. Az alapozás a csoportosításokkal az óvo­dában kezdődik. Ettől kezdve az érettségiig folyamatosan fel­dolgozandó anyag magában foglalja a halmazok-logika, a számtan-algebra, a reláció­függvénysorozat, a topológia- geometria-mérések, a kombina- tórika-volószínűségszámítás elemei és a statisztika című té­makörök alapjait. Olyan dol­gokat is találunk itt, amelyek­nek korábban a neve sem hangzott el általános iskolá­ban ,.. A neveket itt sem emlegetik. A matematikai szakkifejezések­re nincs is szükség, A gyerek kettes számrendszerben számol anélkül, hogy be kellene ma­golnia: ez most a kettes szám- rendszer... A tanár azt mond­ja a gyerekeknek: — a mun­kafüzetben lévő halastóból ha­lásszátok ki a halakat, először egy olyan hálóval, amely­be két hal fér, aztán olyan hálóval halásszatok, amelybe két kisháló fér — benne a halakkal. Most cso­portosítsátok! Hány kéthalas hálótok van? Hány négyhalas? A gyerekek máris bent van­nak a számrendszerek kellős közepében —, jóllehet, halász- gatnak csupán. Nem lehet eb­be a rövid írásba foglalni, mi­re képes a színes rudak kész­Mit tud a színes rudak készlete? ]Nem „szavazzák meg az eredményt Matematika óra a Pécsi Tanárképző Főiskola Gyakorló Isko­lájában. Maletics László felvétele lete, a logikai készlet, a lyukas tábla és a Dienes-készlet. Dr. VöröS György, a Pécsi Tanárképző Főiskola adjunktu­sa — a matematika tanszé­ken módszertant tanít — az asztalra borítja a színes ru­dak dobozának tartalmát. Játékszer ez a javából. Kéz­bevesszük, forgatjuk, méreget­jük, egymáshoz hasonlítjuk a rudacskákat, játszunk, akárcsak a gyerekek. — Ugyanígy kezdik ők is — hallom Vörös Györgytől. Mi mindent „tud" ez a fi­nom hangokat hallató rudacs­ka-halmaz, és ami több: mi mindenre képes „megtanítani" a vele játszadozó gyermeke­ket? „A tapasztalatok azt bizonyí­tották, hogy alapfoktól kezdve a legfelsőbb osztályokig rend­kívül sokféle tanulói manipulá­ció, munkáltatás végezhető el a készlet segítségével. A szí­nes rudak tehát, mint a tanu­lók új, korszerű munkaeszkö­ze a matematikatanítás haté­kony segítője lehet az iskolai gyakorlatban" — olvasom a dobozból előkerülő tájékoztató füzetben. A rudak — hogy csak néhányat említsünk „produk­cióik" közül — képesek a ki­sebb, a nagyobb, az egyenlő fogalmának jelölésére, a tízes számrendszer fogalmának erő­sítésére, csoportosítására, a kivonás, az összeadás, az ered­mény érzékeltetésére. Be le­het bizonyítani velük, hogy a szorzat tényezői felcserélhető­ek. A készlet „ért” a törték­hez is. A tanulók megismer­hetik általuk a geometriai alap­fogalmakat. Hasonló „játékszer” a logi­kai készlet is. Színes lapocskák­ból, idomokból áll. A velük való játék alapja különböző­ségük, illetve hasonlóságuk. Mi­ben különböznek, miben ha­sonlítanak, hányféleképpen cso- portosíthatóak? Hogyan hatá­rozzuk meg különbözőségüket, hasonlóságukat? Milyen rend­szert alkotnak ezek az egy­más mellé rendelt elemek? Mi­kor és hogyan bomlik fel ez a rendszer? — Mindezek a já­ték szorosan a matematikához tapadó alapkérdései — job­ban mondva ezek néhánya csak. A lyukas táblán a gyerekek befőttesüvegre való gumival eszítik ki a táblába szúrt kis szögekre a síkidomokat. Ho­gyan lehet egy síkidomot át­alakítani? Mik a hasonlóság feltételei? — És még számos kérdésre kaphat választ a ta­nuló — maga-végezte kísérle­tei révén. Ízelítő mindez csupán a gaz­dag módszertanból. „Az új tan­terv tartalmi és metodikai meg­alapozására 11 évvel ezelőtt indult kísérlet" — hallottuk a közelmúltban egy sajtótájékoz­tatón a Kulturális Minisztérium­ban. Megjelent már az 1—4. osztály számára kidolgozott tanterv felső tagozatos folyta­tása is. Mikor a mostani első­sök (akik az új módszer sze­rint tanulnak) 5. osztályba lép­nek, már eszerint folytatják ma­tematikai tanulmányaikat. Az új módszer iényege az, hogy a tanuló eszközei segít­ségével maga ismerje fel a törvényszerűségeket, logikai ösz- szefüggéseket, amelyeknek tu­datosítására később kerül sor. Nem túlterhelés-e ez a gye­rekeknek? Vörös György szerint nem. Ezt igazolják az évtizedes tapasz­talatok és az „új matematikát" tanító pedagógusok. Nekik el­ső évben többet kell dolgoz- niok, de a befektetés később kamatostul megtérül. Vörös György mondta el, hogy még gimnáziumi tanár korában rendszerint azzal kezd­te az elsősöknél a tájékozó­dást, hogy megkérdezte: me­lyik nagyobb a négy-ötöd, vagy az öt-hatod? Az osztály egyik része erre, a másik arra szavazott. Volt, aki tartózko­dott ... — Láthatta az em­ber, hogy mennyire alakult ki bennük a törtek fogalma. Azok a gyerekek, akik a „kísérleti matematikát" tanulják, aligha fognak „szavazni". Nem lesz szükségük arra, hogy egy ép­pen odavágó szabályt keres­géljenek tudatukban, mivel mindez vérükké válik. Gondot jelent pillanatnyilag a pedagógusok felkészítése az újrendszerű matematikára. To­vábbképzésük a Pedagógus­továbbképző Intézet feladata. A tantárgyat az egész or­szágban 1980 körül vezetik be. Addigra a pedagógusok fel­készíthető^ és talán a szülők is megismerkednek a színes ru­dak készletével, gyermekük lo­gikai játékaival. Bebesi Károly A pécsi színház Budapesten Sikeres vendéniálék Pénteken este befejeződött a magyarországi színháztörté­netben minden bizonnyal egyedülálló eseménysorozat — a Madách Színház, illetve a Pécsi Nemzeti Színház kölcsö­nös, egyidejű vendégjátéka. S itt elsősorban a hangsúly az egyidejűségen van, hiszen a legtöbb hosszabb idejű ven­dégjáték akkor jön létre — vidéki színházakról lévén szó, — ha a fogadó színház társu­lata külföldi turnén vesz részt. Nos, ezúttal a vendégjá­téknak nem ez az egyoldalú formája jött létre. A két szín­ház vezetői úgy gondolták, hogy egy vendégjáték jelentő­sége akkor nő meg igazán, ha funkciója nem az anyaszín­ház ideiglenes pótlása, hanem egy jó előre megtervezett pe­riódusban, azonos időpontban az évad legsikeresebb előadá­sainak cseréje, azzal a célki­tűzéssel, hogy ezeket a pro­dukciókat minél szélesebb tö­megek láthassák. A színház titkárságán szünet nélkül csörögtek a telefonok, egymás után futottak be az újabb és újabb jegyigénylé­sek, bár a színház pénztári bejáratához már kora délelőtt kikerült a „Mai előadásra minden jegy elkelt" feliratú tábla. Valóban mindenütt pre­mierhangulat uralkodott, s a bemutató izgalma, a jókedv sugárzott mindenkiről. Délután megtudtuk, hogy egészségi ál­lapota miatt Illyés Gyula saj­nos nem tud ott lenni az elő­adáson, művének, a Dupla vagy semminek pesti bemuta­tóján. Este hét órakor zsúfolásig megtelt a Madách Színház nézőtere. Az előadás hatalmas sikerrel zárult. Ki kell emel­nünk Labancz Borbála telje­sítményét, aki két próbával, valamint három előadással a háta mögött vette át Márta szerepét Pásztor Erzsitől. Szerdán Sárospataky István műve, a Zára került színre. A fiatal szerző szorongva mond­ta délelőtt: „Jobban izgulok, mint a premieren, hiszen ott csak a legszűkebb családi kö­röm volt, most viszont ott fog­nak ülni a rokonok, kollégák, a közeli és távoli ismerősök tömegei." Aztán amikor a ha­talmas virágkosár mögött meg­jelent a színpadon, már nem izgult, a forró siker minden bizonnyal őt is meggyőzte: jól „vizsgázott”. Pénteken a fővárosi veze­tők, valamint a Madách Szín­ház igazgatósága ebédet adott a FÉSZEK Klubban szín­házunk vezetőinek tiszteletére, melyen részt vett néhány szín­művész is. Délután és este ke­rült sor a vendégjáték utolsó előadására, Moliere: Don Juan című színművének bemu­tatására. Már délelőtt érezni lehetett a diákközönség han­gulatán, hogy „mennek a szí­nészekkel", élvezik az elő­adást, s ez a hangulat este csak fokozódott. A közönség többször közbetapsolt, a szí­nészek valóban jókedvűen, ugyanakkor fegyelmezetten játszottak. A végeredmény: ütemes vastaps. Este - mint minden este — a Hungária kávéházban gyűlt össze a társulat. A négynapos intenzív igénybevétel, a pró­bák, előadások fáradalma ott pihent mindenkin, ám a lelke­sedés, a hangulat, a beszélge­tés témája mind azt igazolták: érdemes volt. Valóban érde­mes volt. Nem szabadna egy­szeri alkalomnak tekinteni. T. Simon István !!! Kik : ukeMde« ményez&k? kérdések 900

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents