Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)
1975-05-19 / 135. szám
Segített I a Salgótarján ■■■"•■ 9 8 1 _____________________ Ö tezer érdeklődő a Magyar Rádió V. kocogónapján Góllövö kerestetik- Tóth elfáradt- Nem számolni, győzni kell! A PMSC szombati vereségének sem volt más oka, mint az előzőeknek. Tekintve, hogy a focit már őskorában is gólra játszották, az a csapat, amelyik nem talál be egyszer sem a hét méter hosszú ketrecbe, nem érdemel, és nem is szerez pontot. Mert egy gólt egy meccsen szabad kapni: 11-es- ből, kapushibából, lesről, bombalövésből, s a többi. Van rá végtelen lehetőség. De rúgni is kell egyet: 11,-esből, kapushibából, lesről, bombalövésből ... A PMSC pedig csak a tételx egyik felét valósítja meg. ♦ A „győri vitézségnek" volt két eseménye, amit érdemes feleleveníteni. Főleg azért, mert mindkettőről' érdekes dolgok derültek ki a végső sípszó után. Az egyik Tóth kiválása volt. Az alkalmi középpályás jól játszott fél óráig, amikor is cserét kért. Mindenki biztosra vette, hogy megsérült. A valóság az, hogy elfáradt! A kényszerpihenő alatt nem edzhetett és az eltelt idő alatt teljesen kifutotta magát. Ráadásul a gumiba bújtatott térd állandó célpontjául szolgált a győri játékosoknak, akik valószínű nem nyugodtak volna addig, amíg a válogatott hátvéd egy találattól térdre nem rogy. így hát lejött Tóth, és sajnos ettől kezdve, a szokásos kétségbeesett, de szervezetlen hajráig nem láttunk pécsi támadást a pályán. A másik a kapott gól volt. Bana játékvezető a vonalról rú- gatott szabadot, ezt csak azért ítélhette, mert kilépett Katriz. De a kapus szerint a bíró a pályán úgy indokolta a sípszót, hogy sokáig tartotta a kezében a labdát. A bukfenc itt van: ez esetben ugyanis a 16-oson belülről kellett volna rúgatnia a szabadot. Aztán, ha éppen kötözködni akarnánk, akkor azt is megkérdezhetnénk, hogy miért ismételtette meg a szabadrúgást Katzirz kapuja előtt, PMSC—Híradástechnika 9:7 (5:5) NB I. női mérkőzés Pécs- újhegy, 400 néző. Vezette: Balogh és Seeler. Góllövők: Ba- lázsné (3), Pálvölgyiné (2), Szamos (2), Gálosiné, Tóth, illetve Szabó M. (2), Szabó Zs. (2), Frenák (2) és Laczkó. A és ugyanilyen helyzet után miért intett továbbot a másik oldalon? Egy biztos: Katzirz későn eszmélt a sorfalon átjutó lövésre. ♦ Tény az, hogy a játékvezetők nem mindig következetesek, de dőreség lenne arra gondolni, hogy „utaznak" a PMSC-re. Tény az, hogy a kezdő csapatban csak egy csatár volt: Kardos. De igaz, hogy másokkal is sorozatban gólképtelen volt a támadójáték. Tény az, hogy Dunai dr. talán edzői pályája legmerészebb húzását mutatta Tóth beállításával, és a húzás nem jött be. De az is igaz, hogy ha Tóth végig játszik, aligha kaptunk volna ki. Szomorú tény az, hogy sorozatban kapunk ki legalább olyan rossz csapatoktól, mint a PMSC, mert azok rosszaságukban is jók egy gólra. Tény az, hogy féltucatnyi - egyébként jó képességű — pécsi játékos formája nem üti meg az NB l-es szintet. Végül tény az, hogy a Salgótarján nagy szívességet tett a PMSC-nek a Békéscsaba legyőzésével. Ha leülünk számolgatni, kiderül, hogy több esélye van a piros-feketéknek a bennmaradásra, mint ahogy az első látszatra kinéz. De ne számolgassunk, mert eddig is azzal áltattuk magunkat. Egy megoldás van: akárhogy, ha a fene fenét is eszik, győzni kell a két itthoni mérkőzésen. De nem szeretnénk, ha évről évre a kín-keserves bennmaradás lenne a mérce. Vagy ne adj’is- ten jövőre a bekerülés. rekkenő hőségben lejátszott találkozón a PMSC határozottabban védekezett és ezzel nyert. Szondi SE—PMSC 24:17. NB I. férfi mérkőzés, Székesfehérvár. Az üdezöld fák sűrű lombja mögül felharsan a pattogó fúvósmuzsika, előtűnik a bányászzenekar kék egyenruhája, a trombiták fényesre szidolozott, vakító sárgája. Színes melegítők, mezek, sürgés-forgás, nyüzsgő készülődés. A megerősített, egyre-másra befutó 34-es buszjáratok szinte öntik az utasokat, akik az izzasztó utazás után máris bújnak a fák árnya alá, letáboroznak, és érdeklődnek, akkor hát hogyan, és merre kell futni? liiliiiiiii A fáradhatatlan rendezők mindenkit eligazítanak, a korán fáradó gége hangját hordozható erősítő fokozza. 8 óra 50-kor Novotny Zoltán megkezdi a közvetítést a rajtnál, majd Szepesi György veszi át a szót. A bevezetőből ország-világ megtudja a Petőfi adó hullámhosszán, hogy 1973-ban volt az első kocogónap, azóta hagyomány minden évben ez a tömeges rendezvény. Peterdi Pál már mondja is a humorpetárdákkal átszőtt kocogótörténelmet: 1973, Normafa, még abban az évben Zalaegerszeg, aztán 74-ben Pesthideg- kút, ahová tízezer embert vártak és jött húszezer... Nyíregyházán az eső sem okozott zavart, és egy óhaj a pécsi tömeg láttán — a résztvevők közül bárcsak többen rendszeresen végeznék a jövőben az egészségmegőrző kocogást. . . * Magányos fiatalember alapos előtornát végez, mellette a fűben piros gumikötél, sorra jön majd az is.- Öry István mozdonyfűtő vagyok, Pécsről. Hétközben a lapát a „tornaeszközöm", birkózom a szénnel a robogó vasparipán. A munka után minden hét végén tornászok, futok, most pedig a „nagykörben” kocogok. Sarolta is Monspart Sarolta, a női tájékozódási futás világbajnoka, a kocogás lelkes népszerűsítője autogrammok százait osztotta szét, népszerű vendége volt a pécsi tömegrendezvénynek. — Azt szeretném mindenkinek elmondani, hogy ne csak egyszer egy évben fussanak, hanem hetenként, ha lehet többször is. A Mandulás erdei tornapálya ideális környezet, használják ki a pécsiek, fiatalok és idősebbek minél gyakrabban. Kincs az egészség, fussanak érte! Az egyik díszvendég Debrecenből érkezett — kerékpáron. — Novák Ferenc postai kézbesítő vagyok. Pénteken 120, szombaton 280 kilométert hajtottam, most kocogok és indulok vissza Debrecenbe. Hétfőre szabadnapot kaptam, de kedden már leveleket viszek. Sági Sándor, a Megyei Sport- hivatal helyettes vezetője a bemelegítést vezette, ő küldte útra a kocogókat. — Nehéz terep a Mandulás, előtte melegíteni kell, főként a láb izmait, örülünk a tömeges részvételnek, a szervezők, a sportszervek, a szakszervezetek, a KISZ jelentős munkát végeztek és megérte. Sokezer ember töltött kellemes délelőttöt a Mandulásban. Majálisvolt Osztermayer Miklósné nem titkolta, 61 éves, a férje 62. — Huszonkét perc alatt tettük meg a rövidebb távot és nagyon kellemes volt. öröm a számomra az, hogy a férjemet is elmozdítottam a tv elől, a jövőben gyakrabban jövünk, ha nem is futni, de sétálni a Mandulásban. ötezer ember, kitűnő hangulat, szendvics, üdítőital, sör bőven és megfelelő közlekedés. Dicséret illeti a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalatot, a Volán 12-es Vállalatot és minden rendezőt, közreműködőt. A Magyar Rádió kocogónapja igazi majális volt — és ehhez az ő munkájuk is hozzájárult! Kovács Imre Belénessy Kézilabda Egy győzelem, egy vereség a monitor mellől Debrecenbe kéne menni... Egy kézilabda-mérkőzés közvetítése kapcsán nemrég Debrecenben jártam. Ilyenkor van alkalma az embernek arra is, hogy egy kicsit körülnézzen, és mint a jelen esetben is - elcsodálkozzon. Vagy két éve nem jártam ebben a városban. Azt mindig tudtam, hogy nagyon szeretik a kézilabdát és, hogy közönsége, zömében egyetemista fiatalok, igen hangosak és lelkesek. Engem a dobok és a kereplők csak annyiban zavartak, hogy a közvetítés közben nemigen hallottam a saját hangomat. Látván ezeknek az ifjú szurkolóknak fegyelmezettségét, még azt is meg tudom nekik bocsátani, ha néha-néha többet törődnek a játékvezetővel és az ellenfél játékosaival, mint a játékkal. Hogy miért mondom mégis, hogy fegyelmezettek? Egy rangadó mérkőzés forró légkörében minden sportágban előfordul, hogy a nézők, a pártos szurkolók elragadtatják magukat. Gyakran nagyon nehéz megfékezni a kedélyeket s ilyenkor elszabadul a pokol. Játékvezető, rendező legyen a talpán, aki ilyenkor rendet teremt! Debrecenben viszont egész más a helyzet. Elég a kedvenc játékosnak, a gólgyáros, Varga Istvánnak egy intése, jelzése a közönség felé, és a sportszerűtlen bekiabálások, kórusok egy pillanat alatt elnémulnak. A szidalmazás buzdításba csap át, és ennek vé- gülis saját csapatuk látja előnyét. Ha már Vargát említettem, hadd mondjam el, hogy jóval túl a 30 éven is nagyon tud kézilabdázni. Kár, hogy annakidején, — egész biztos, ezt ma már ő is világosabban látja, forró fejjel, kevésbé higgadtan jó néhány évet elpuskázott. Aztán következett egy év kényszerű szünet — átigazolása miatt-, s eközben szövetségi kapitányt cseréltek a kézilabdázók. Az új, fiatal csapatba már nem fért bele a „magyar Gruia”, pedig hasonló képességű játékos, mint Varga nem mindig bukkan fel pályáinkon. Most meg kell elégednie azzal, hogy Debrecenben az oda- ránduló ellenfeleken kívül mindenki szereti, tiszteli és elsősorban benne látják a szurkolók dobogós álmaik, sőt többen nem is titkolják: bajnoki reményeik megvalósítását. Ehhez persze többre van szükség, mint egy játékosra. Ezt azonban tudják Debrecenben is, ahol mindent megtesznek a csapat sikeres szereplésének érdekében. Szinte önerőből, társadalmi összefogással nagyszerű munkacsarnokot építettek, így zavartalanul át tudják dolgozni a nehéz téli hónapokat is. Korszerű öltözők és egy kondicionáló terem az összes „kínzó” eszközökkel áll a játékosok rendelkezésére és a fiatal edző, ökrös István gondoskodik róla, hogy ne maradjanak kihasználatlanul ... És az eredmények maguk helyett beszélnek. A megye sportvezetői elmondták még, hogy épül az új városi sportcsarnok 'is, de már most problémáik vannak, hiszen a szerény rendelkezésre álló pénzügyi keretek miatt csak kétezer néző befogadására lesz alkalmas. — Azt mondják, hogy ezer nézőnek tízmillió forintba kerül a helye, és így örülnek, ha ezt a létesítményt sikerül tető alá hozmok. Viccesen hozzátették: ha azonban férfi kézilabdázóiknak BEK meccset kell majd játszaniok, szívesen rán- dulnak majd át Miskolcra. Egész biztosak, hogy hűséges szurkolóik oda is elkísérik a debreceni lila-fehéreket. Nemrég még azt tapasztaltam, hogy a DVSC szereplése fásulttá, érdektelenné tette a foci utón érdeklődőket. A tavaszi nagyszerű szereplés, a dunaújvárosi kiütéses vereség ellenére egy csapásra megváltoztatta ezt a szemléletet. Újra benépesült a labdarúgó pálya nézőtere és a szurkolók, akik nem táplálnak még ebben a bajnokságban feljutási reményeket, feltétlenül szeretnék, ha a „Löki” a következő esztendőben rögtön a rajtnál elhinné, hogy a legjobbak között is van keresnivalója. Ez azt hiszem már nemcsak a debreceniek ügye. A magyar labdarúgásnak bázisa kiszélesítéséhez feltétlenül szüksége van erős vidéki centrumokra. Erre pedig Debrecen, visszatekintve a közelmúlt hagyományaira, feltétlenül alkalmas! Szönyi János Háztartási tüzelőolaj- olcsóbban! ÁFOR BENZIN-OLAJ átmenetileg — a készlettől függően — literenként 60 fillérrel olcsóbban árusítja a háztartási tüzelőolajat EZ A KEDVEZMÉNY CSAK A LAKOSSÁGRA VONATKOZIK Már most gondoljon a télre, Még ma vásároljon! forró siker a Mandulásban
