Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)
1975-05-18 / 134. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 134. szám 1975. május 18., vasárnap Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Érdek és társadalom H ogy a címben foglalt kérdést megválaszoljuk, lapozzunk vissza kissé az egyénre és a társadalomra vonatkozó nézetekben, ismeretekben. A marxista filozófia szempontjából az egyén — történeti jellegű képződmény. A ma élő egyén tehát nem adott a világ- történelem „első pillanatában". Ellenkezőleg, a történelem folyamán, hosszú fejlődés nyomán alakult ki, s e folyamat első nagy korszakának lezárulása a kapitalizmus. Miért? Mert a történelemben első ízben a kapitalista termelés talaján alakulhatott ki az egyes ember autonómiája közösségével szemben. Csak e kiszakadás, az elkülönülés árán válhatott az egyes ember — egyéniséggé. Csak a korábbi természetes közösségekkel (primitív társulások, városállam, faluközösség) fenntartott viszony radikális megváltoztatása útján jöhetett létre az ember — mint egyén, amely saját magát célként és értékként, öncélként és önértékként szemléli. Az ember egyénné — individuummá — válásának azonban, sajátos paradoxonként, megvolt a világtörténelmi „ára". Az egyén történelmi kialakulásának útja egy társadalmi osztály — a proletáriátus — alávetésén és elnyomásán keresztül vezetett. Létrejött továbbá a tőkés piac, amely a társadalmi munka megosztásával behálózta csaknem az egész földgolyót. Ezzel az emberiség, mint egész, kapcsolatba került önmagával. Ám ember és ember kapcsolata - éppen a munka megosztása jóvoltából — elvesztette személyes jellegét. Az emberi kapcsolatok árutermelők és árutulajdonosok kapcsolatává váltak. Ember és ember kapcsolatát az áru, s a benne testet öltő egyenérték: a pénz kezdte közvetíteni. Sajátos képet kapunk tehát, ha megvonjuk az egyenleget, ha összeszámoljuk azokat a történelmi pluszokat, és mínuszokat, amelyeket tárgyunk szempontjából a kapitalizmus produkált. Az egyik oldalon ugyanis ott áll az ember (mint egyén), elé állított szigorú és áthághatatlan rendi korlátok lebontása, s ezzel a szabadság és egyenlőség elvont lehetősége, óm ezzel szemben a másik oldalon olyan tények sorakoznak fel, mint az ember közösségi életének felbomlása, mint az emberi kapcsolatok eldologiasodása, mint az egyéniség kóros „túlfejlődése", az egoizmus. Jellemző, hogy míg a társadalmi és egyéni élet polgári ihletésű diagnosztái egy-két évszázaddal ezelőtt elsősorban a pluszokra, a pozitívumokra helyezték a hangsúlyt, addig a mai polgári gondolkodók — legalábbis igényesebb részük — már a negatívumokat, a mínuszokat magyarázzák, mentegetik. Az előbb jelzett negatív jelenségeket, a mínuszokat szokás az elidegenedés megnyilvánulásaként számontartani. Az elidegenedés, — amely történelmileg legkifejlettebb formáját a kapitalizmusban éri el, s amelynek megszüntetése egyike a szocializmus gyakorlati teendőinek — kétarcú, ellentmondásos jelenség tehát. Jelentkezhet a gazdaság szférájában: a munkás „értéktöbbletet gyártó géppé” válik, munkája tárgya és terméke nem az övé, nem a sajátja. Jelentkezhet — szélesebben — a társadalmi viszonyok világában, mint a társadalmi élet szétesése, mint a tevékenykedő emberek kapcsolatainak elsivárosodása, elszemélytelenedése. És megnyilvánulhat a társadalmi tudatban, a közgondolkodásban, amennyiben az a valóságot hamis, fonák módon tükröző nézetek — (pl. vallás) — befolyása alá kerül; s éppígy az elidegenedés következménye, hogy a szellemi és fizikai munka történelmi szétválásával a köznapi gondolkodást gyakran mérföldnyi távolságok választják el a valóság tudományos visszatükrözésétől. Azonban éppen ezek, az elidegenedés történeti kényszerűségeinek „kitett" egyének — és csoportjaik — teremtették meg a társadalom anyagi és szellemi gazdagságát, teremtettek új és új szükségleteket, létrehozták a valóság megértésének, elsajátításának olyan bonyolult formáit, mint a tudomány, a művészet. Más szóval: az ember saját maga bizonyult történelme kovácsának, akkor is, ha ez a történelem — egészen a szocializmusig — milliós tömegeket ítélt egy kiszolgáltatott, embertelen életre. Az emberi maga teremtette meg társadalmának — s ezzel saját magának — gazdagságát, ám ez a szocializmust megelőző korokban az egyéntől elválasztott, számára pusztán lehetőségként létező gazdagságnak bizonyult. Mit jelent mármost az elidegenedés meghaladása, leküzdése a szocializmusban? Jelenti, hogy megszűnik az egyén elértéktelenedésének folyamata. Jelenti, hogy az egyének által létrehozott anyagi termékek és szellemi produktumok az egyének és közösséqetk ellenőrzése és hatalma alá kerülnek. Azt. jelenti, hogy az egyének munkája és kapcsolatrendszere nem válik el, nem függetlenedik többé az egyes emberektől. Másszóval, hogy a társadalom életét nem befolyásolják kiismerhetetlen törvények, áttekinthetetlen folyamatok. Ellenkezőleg, az egyének és közösségeik képesek urává lenni munkafolyamataiknak, társadalmi tevékenységüknek: befolyásolni tudják a társadalmi termelés, a csere, az elosztás különféle viszonylatrendszereit, amelyek — valamilyen formában — mindmind az ő szükségleteik kielégítésére hivatottak. N em szabad azonban elfelejteni, hogy ezek feladatok, amelyek megoldása széles történelmi perspektívában lehetséges. Az örökölt mínuszok megszűnése, az önmagát és világát uraló ember megjelenése még nem következik be a proletárforradalom másnapján. Az elidegenedés megszüntetése a szocializmusban, történelmi lehetőség és szükségszerűség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egycsa- pásra rendelkeznénk olyan gyakorlati és elvi adottságokkal, amelyekből mechanikusan lehetne vezetni teendőinket. Nincsenek kész megoldási sémák, amelyek már csupán alkalmazásra várnának. Ellenkezőleg: a szocializmus feladata a marxizmus—leninizmus alapján kidolgozni azokat az elvi és praktikus eljárásokat, amelyek az egyént egy nevezőre hozzák saját történelmi folyamataival. Nyilvánvaló, hogy ennek során saját reális életfolyamataink elemzéséből kell kiindulnunk. Papp Zsolt Befejeződtek Koszigin és Burgiba tárgyalásai A szovjet kormányfő visszaérkezett Moszkvába Szombaton befejeződtek a tárgyalások Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Habib Burgiba tunéziai elnök között. A tárgyalófelek baráti légkörben megvitatták a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit és kifejezték azt a kölcsönös törekvésüket, hogy elmélyítik a Szovjetunió és a Tunéziai Köztársaság sokoldalú együttműködését. A tárgyalások során nemzetközi kérdésekkel is foglalkoztak, egyebek között a közel- keleti helyzet rendezésének és ezen belül a genfi békekonferencia fejújításának kérdésével. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke líbiai és tunéziai hivatalos látogatásának befejeztével szombaton visszatért Moszkvába. A A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke líbiai és tunáziai látogatásáról hazatérőben hazánk felett átrepülve táviratban üdvözölte Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát, Loso-n- czi Pált, az Elnöki Tanács elnökét és Lázár Györgyöt, a Minisztertanács elnökét. Tuniszban szombaton közös közleményt adtak ki Alekszej Koszigin szovjet miniszter- elnök május 15-től 17-ig tett tunéziai hivatalos látogatásáról, és annak során folytatott tárgyalásairól. A Szovjetunió és Tunézia kijelentik, hogy a Közel-Keleten az igazságos és a tartós békét csak azzal a feltétellel lehet megteremteni, ha felszabadulnak az összes megszállt arab területek, kielégítést nyernek a Palesztinái arab nép nemzeti jogai, beleértve az önrendelkezés és a saját nemzeti állam létrehozására való jogát. Tunézia nagyra értékeli azt a segítséget és támogatást, amelyben a Szovjetunió részesíti az arabok igazságos ügyét. A közlemény megállapítja, hogy mindkét fél fontos jelentőséget tulajdonít Habib Burgiba tunéziai elnök közelgő hivatalos szovjetunióbeli látogatásának. Hédi Nuira tunéziai miniszterelnök is elfogadott egy hivatalos szovjetunióbeli látogatásra szóló meghívást. Szadat Damaszkuszban Ammani látogatását befejezve szombaton délután a szíriai fővárosba érkezett Anvar Szadat egyiptomi elnök. Szadat — a jordániai látogatása utolsó programjaként — szombaton délelőtt Husszein király társaságában az izraeli frontvonalon lévő jordán állásokat látogatott meg, és megtekintett egy légitámaszpontot. Az UPI hírügynökség forrása szerint az egyiptomi elnök ammani látogatása „igen sikeres” volt és a két államfő „teljes egyetértésre jutott az Izraellel való konfrontáció következő lépéseinek tekintetében". Az egyiptomi elnököt a damaszkuszi repülőtéren Hafez Asszad szíriai államfő fogadta. Mint nyugati hírügynökségek jelentették, a szíriai főváros egy másik vendéget, Jász- szer Arafatot, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnökét is fogadta szombaton. Bontanak Pécsett, a Szabadság út és a József Attila utca sarkán. A már korábban kiürített épület napokon belül1 eltűnik. Helyén a város új főközlekedési útja Szabadság úti csomópontjának egyik sarkát alakítják ki, még ebben az esztendőben, s innen kezdődik 1976-ban az útépítés második üteme. A PTV- nél készül a Képtárig terjedő útszakasz beépítési terve. 44 lakást helyeznek el majd itt ötszintes panelépületekben. Fotó: Erb János Képviselői jelölőgyűlés Szentegáton A választók itt is Kasó Józsefet jelölték Nemcsak a Szigetvári Állami Gazdaság szentegáti üzemegységének dolgozói, hanem Denc^házáról is sok választó- polgár vett részt az állami gazdaság szentegáti üzemegységének központi épületében tegnap megrendezett 12-es választókerület képviselői jelölőgyűlésén. Az elnöklő Untereiner Mátyás, a gazdaság szb-tikára a Hazafias Népfront helyi bizottsága nevében köszöntötte a gyűlés résztvevőit, az elnökséget. Dr. Kovács János, az állami gazdaság pártbizottságának titkára előadói beszédében a megye, a járás ütemes fejlődését méltatta, majd elmondta: ez a gyűlés sorrendben a harmadik ebben a választókerületben. Ismertette, hogy a Szigetvári Konzervgyárban és Szentdénesen egyhangúlag Kasó Józsefet, a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatóját jelölték képviselő- jelöltnek. Javasolta: itt is Kasó Józsefet jelöljék. A gyűlés résztvevői tapssal fejezték ki egyetértésüket. A felszólalók — Merényi Ferenc géplakatos, Szabó Jánosáé tanácstag, a gazdaság dolgozója, Neveder János raktáros, Tóth János traktoros — támogatták a javaslatot, majd a gyűlés részvevői egyhangúlap bizalmat szavaztak a jelöltnek. Kasó József megköszönte a bizalmat, majd a feladatokról szólt. A gyűlés az elnök zárszavával ért véget. Szabó Jánosné felszólalását mondja a jelölőgyűlésen Amnesztia a Szovjetunióban A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a humanizmus elveitől vezérelve és a nők nemzetközi éve alkalmából amnesztiát hirdetett. A szabadságvesztésre ítélt nők közül — függetlenül a büntetés időtartamától — közkegyelemben részesülnek a kiskorú gyermekekkel rendelkező anyák, a terhes nők, valamint a rokkantak és az 55 évnél idősebb nők. Amnesztiát kapnak az öt évi, vagy annál rö- videbb szabadságvesztésre ítélt nők, illetve azok a nők, akiknél a kimért büntetés nem jár szabadságvesztéssel. Ez a közkegyelem — akárcsak a fasiszta Németország fölötti győzelem 30. évfordulója alkalmából meghirdetett amnesztia — nem vonatkozik a különlegesen veszélyes államellenes bűncselekményekért elítéltekre, a különlegesen veszélyesnek minősített visszaeső bűnösökre és más súlyos bűntettekért elítélt személyekre.
