Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-17 / 133. szám

Szakszervezetek Vietnamban A harc derékhadában A sárga is vörös volt A május 1-i ünnepségre ha­zánkba érkezett szakszervezeti küldöttség Vietnamból. A ven­dégek: Pham van Trong, az észak-vietnami szakszervezetek központi bizottságának tagja, a Hai Phong-i cementgyár szakszervezeti titkára, Nguyen van Hung, a központi bizottság nemzetközi főosztályának he­lyettes vezetője, Cao van Hung, a dél-vietnami felszabadítási szakszervezetek központi bizott­ságának tagja, Phan Quang, a nemzetközi osztály munka­társa — látogatást tettek Ba­ranyában. Ez alkalomból ké­szült az interjú. Kapcsolat, segítség 0 A hosszú, súlyos áldoza­tokkal járó, dicsőséges győze­lemmel végződött felszabadító háborúban milyen kapcsolat volt az észak- és dél-vietnami szakszenrezetek között? — Dél-Vietnam népe törté­nelmi jelentőségű győzelmét nem tudta volna kivívni Észak- Vietnam segítsége nélkül, — kezdték válaszukat a délviet­nami elvtársak. — Hátorszá­gunk volt a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság, amelynek népe mindent megadott, életét áldozta a délvietnami nép győ­zelméért. Ugyanakkor megkap­tuk a sokoldalú támogatást a szocialista tábor országaitól, az összes haladó néptől, köz­tük a magyar dolgozóktól, amelyért mélységes köszönetét mondunk. Erő és támogatás 0 A felszabadító harcokban mik voltak a dél-vietnami szak- szervezetek feladatai? — A Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front megala­kulása után jött létre a Dél­vietnami Egyesült Szakszerve­zet. A felszabadító harcban a fő erőt a munkásosztály, a pa­rasztság adta, soraikból jött létre, táplálódott a fegyveres erő. Azok, akik nem vettek részt a közvetlen fegyveres harcban, más módon teljesí­tették kötelességüket. A felsza­badított területeken csak egy szakmai szakszervezet, a hadi­ipari munkásoké működött. Két fő feladatunk volt. Több, jobb minőségű hadianyagot gyárta­ni, illetve mozgósítani a mun­kásokat, parasztokat a felsza­badító harcban való részvétel­re. Sok nagyszerű hős formá­lódott. A százezrek közül egy ember: Ta Qang Ty munkás volt, beállt a hadseregbe, je­lenleg hadosztályparancsnok. — Azokon a területeken, amelyek nem voltak birtokunk­ban, hármas volt a feladat. Mozgósítás az illegális fegyve­res harcra. Ezek a csoportok az ellenség hátában tevé­kenykedtek, a bekövetkezett fegyveres népfelkelés magjai voltak. A második feladat volt, hogy főleg a városokban szim­patizáló tömeget alakítsunk azok mellett, akik illegálisan részt vettek a fegyveres harc­ban. Ez nagy tömegerői je­lentett, állandó utánpótlást a fegyveres erőknek. Az igaz ügy melletti szimpatizánsok többsé­ge a tettek embere lett. Har­madik feladat volt, hogy a munkások, parasztok és egyéb rétegek a rendelkezésre álló eszközökkel, lehetőségekkel segítsék azokat, akik illegálisan tevékenykedtek az ellenségtől megszállt területeken. Ez segít­séget adott az utánpótlásban. Olyan szabotázsokat hajtottak végre, amelyek az ellenséget gyengítették, ugyanakkor őr­ködtek mindazon, ami a lakos­E HÉTVÉGE ság ellátásának érdekét szol­gálta. Ök őrizték meg a rom­bolás ellen a városok közmű­veit, az objektumokat és en­nek köszönhető, hogy a felsza­badult országban rövid idő alatt visszatér az élet rendes medrébe. Egy hír és új helyzet # A győzelem után milyen új helyzet van a szakszervezet előtt? — A harcok éveiben az el­lenség megalakította az úgy­nevezett munkások egyesült szakszervezetét, amelynek egy lakáj, Tran Quoc Bűn volt az elnöke. Ezt ellenszakszervezet­nek szánták. Már elmondha­tom, ebben a szakszervezetben csak az elnök és legfőbb be­osztottjai voltak az ellenség emberei. Ahol a dolgok történ­tek, a legfőbb ügyek eldőltek, a munkahelyi szakszervezeti bi­zottságokban a mi embereink voltak. # Egy telexen kapott hir „Saigonban megtartották sokmilliós délvietnami proletá riátus képviselőinek első össze jövetelét. Ezen 61 szakszerveze ti egyesülés vett részt. Egyönte tű határozatot fogadtak el ar ról, hogy megszűntnek tekintik a bukott rezsimet kiszolgáló délvietnami sárga szakszerve­zeti szövetséget." 0 Erről önök többet tud­nak mondani... Mi lesz ezzel a hatvanegy szakszervezettel? — Nem mi alakítottuk. A nagy szám abból adódik, hogy létrehozták a riksakulik, a gép­ipari munkások, az autóbusz- vezetők, taxisok, vízvezetéksze­relők és a többi foglalkozási ág szakszervezetét. Gondolták, hogy ezen a módon megoszt­hatják a munkásokat. A hír a sárga szakszervezetben tevé­kenykedett tagjaink döntése, hogy az állapot a múlté. Nem okoz komoly gondot a sokféle szakszervezeti csoportosulás egyesítése. Ezt a munkásarisz­tokrácia nem tudja akadályoz­ni. Ott vannak a szakszerveze­tekben, de számuk és erejük kevés, gyenge. Munkát mindenkinek 0 A győzelem után mik a legfontosabb feladatok? — Munkát mindenkinek. Biz­tosítani a foglalkoztatást. Ez nemcsak a feltételek megte­remtésében, a végrehajtásban is sokrétű feladat. Amiatt, hogy a bábrezsim sok milliárd dol­lár támogatást kapott, kiala­kultak könnyű megélhetések, boldogulások. Sokan dolgoztak az Amerikai Egyesült Államok hadseregének legkülönfélébb kiszolgálásában. Ök szakmai­lag képzetlenek és megszokták a könnyű, felelőtlen életet. Foglalkoztatásuk, átnevelésük, sok munkát ad. Fontos felada­tunk, hogy fejlesszük a dolgo­zók tudatát, általános művelt­ségét, szakmai és politikai kép­zettségét. Gondoljunk arra, hogy előbb a francia, majd amerikai behatás érvényesült. Mit lehet kezdeni egy úgyne­vezett „francia—amerikai mű­veltséggel", amikor a helyzet alapjaiban megváltozott? Min­den ember fontos számunkra. Mindenki részvételére számí­tunk, hogy helyreállíthassuk az országot, elvégezzük véráztatta hazánk újjáépítését, újjá, szeb­bé tegyük az emberek életét. # Eszak-Vietnamban más feladatok állnak a szakszerve­zet előtt? — Mondhatjuk, hogy szeren­csére ... ? Legfontosabb, hogy a munkaverseny mind nagyobb tömegre terjedjen ki. Célja, hogy két éven belül helyreál­lítsuk az ipari és mezőgazda-^ sági termelést, begyógyítsuk a háború okozta szörnyű sebeket. Ez feltételét jelenti a követke­ző ötéves terv kidolgozásának, amely 1976—1980-ig tart. Min­den tevékenységünk, amit a je­lenben és a jövőben végzünk egy célt szolgál, jobb életkö­rülményeket adni a dolgozók­nak. Hazánkban leírhatatlan lelkesedést hozott a délen tör­tént történelmi győzelem. Az el nem mondható áldozatokat ho­zott emberek, akik ezek mérhe­tetlen súlya alatt időnként megtörtek, új tettre készek. Nagyon jó a politikai helyzet. Ennek talaján építünk olyan szép, jó életet, amit eddig a békében élő szocialista orszá­gokban láttunk. A tapasztalat, még a legapróbb is, otthon hatalmas erővé lesz. Ezt és a sok segítséget köszönjük. Eny- nyi év, ilyen sok áldozat után... írja meg, boldog Vietnam né­pe. Kászon József Hatalmi vetélkedés Kínában IWllll ilm*! I iPTl MMMmi IIfiiHI|n|fnir#á111 p Uhin 1,d* 1 Hf Az 1975 januárjában összetoborzott IV. Kínai Népi Gyűlés jóváhagy­ta a KNK új alkotmá­nyát, amelynek 15. pa­ragrafusa kimondja: „A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke az egész ország fegyveres erőinek fő- parancsnoka”. „A Kínai Népköztársaság fegyve­res erőinek feladata, hogy megvédjék a szo­cialista forradalom és a szocialista építés gyü­mölcseit, az ország szu- verénitását, területi in­tegritását és biztonsá­gát, megakadályozzák az imperializmusnak, a a szociál-imperializmus- nak és azok lakájainak a felforgató tevékeny­ségét és agresszióját.” Ha erről a fogalmazásról le- hántjuk a propaganda-csoma­golást, akkor két tényező ér­demel figyelmet: az egyik, 'hogy a katonai főparancsnoki tisztet kivették az államelnök kezéből, s e fontos posztot — mindenféle ellenőrzés alól kivonva — egyet­len személyre, Mao Ce-tungra ruházták. A másik: a szovjet- ellenesség formálisan is az al­kotmány részévé lett, amikor a hadsereg elé azt a feladatot állították, hogy lépjen fel „a szociál-imperializmussal és la­kájaival” szemben. így az olyan felhívások, hogy „követni 'kell a más társadalmi rendszerű álla­mokkal való békés egymás mellett élés öt elvét", „szilárdan ragaszkodni kell a proletár in­ternacionalizmushoz”, „erősíteni kell az összefogást a szocialista országokkal" — nem egyebek szemfényvesztésnél. Maoista tételek A valóságos, nagyhatalmi hódító tervek az olyan maoista tétlelekben nyernek kifejezést, amelyek szerint „a mi tevékeny­ségünk tere az egész földkerek­ség, ahol hatalmas birodalmat teremtünk majd”. E cél szolgá­latában állnak a mostani alkot­mány olyan előirányzatai, hogy „ösztönözzük a háborúra való felkészülés irányelvét". Ilyen politika mellett fokozott jelentőségé van a hadseregnek, amely Kína legszervezettebb ereje, s ezért a hatalmi mara­kodásban is adott esetben kulcsszerepet játszhat. Mao Ce-tung a hadsereget mindig is a hatalom egyik leg­fontosabb eszközének tekintette. Még 1938-ban így nyilatkozott róla: ,,a hatalom alapja a pus­ka... Ha van puskánk, való­ben létrehozhatjuk a pártszer­vezeteket ... Ezenkívül tan­A puska torz szerepe folyamokat szervezhetünk, is­kolákat szervezhetünk, kultúrát teremthetünk, tömegmozgalmat teremthetünk ... Puskával min­den megszerezhető ... A had­sereg az államhatalmi appará­tus legfontosabb része. Aki kezébe akarja venni, s meg akarja tartani az államhatal­mat, annak erős hadsereggel kell rendelkeznie". Lenin a hadseregről Akik e sorokat olvassák, azok számára nem árt felidézni Lenin szavait a ploretárdiktatúráról: „Hibátlanul el kell sajátítani a társadalmi tevékenység ösz- szes formáit és oldalait, nem helyes, ha csupán a katonai módszereket, a hadseregeket toljuk előtérbe". A maoista ve­zetés azonban mindig is elősze­retettel használta fel a hadsere­get az államügyekben, sőt a „kulturális forradalom" idején a katonák kisajátították a kor­mányzati funkciókat és uralkod­tak az egész politikai, gazdasá­gi és kulturális életen. Az „1971 szeptemberi vál­ság" (Lin Piao-ügy) azt is meg­mutatta, hogy a hadsereg meg­erősödése a maoista rendszeren belül veszélyes lehet a maoista vezetésre is. Ezért a KKP-nak az 1973 augusztusában tartott X. kongresszusán ismét elő­vették azt a jelszót, hogy a „politika parancsol a puská­nak , „minden katonai egység és alegység tudatosan vesse alá magát a helyi pártbizottságok centralizált vezetésének". Ez­zel függ össze az a nagyszabá­sú tisztogatás is, amejyet a hadsereg vezetésében végre­hajtottak. Lin Piao után 1973 decemberében a 11 tar­tományi parancsnok közül ki­lencet másik tartományba he­lyeztek át, hogy ezzel is el­szakítsák őket „gyökereiktől” és csökkentsék a regionális elsza­kadás veszélyét. A hadseregben mindenütt folyik az úgynevezett „friss erők” előléptetése. Az Az 1974-i sajtóközleményekből ítélve a „baloldaliak” közül ki­emelt „fiatal hivatásos tisztek” nagymértékben átvették a ve­zetést a századoktól kezdve az ezred ékig. Ugyanebbe az irányba mutat a „népi milícia” újszerű fel fogása is, amely az 1971. szép temberi válságot követően ala kult ki. A „kulturális forrada lom” előtt és után is a népi milicia, a „kulturális forrada lom” rohamcsapatának az irá nyitása a törzskarok kezében volt; részt vettek bennük a ka­tonai körzetek, a helyőrségek, a katonai egységek parancsnok­ságának a képviselői, a had­sereg kezelésében lévő népfel­fegyverzési tartományi és kerü­leti osztálynak a képviselői. Lin Piao eltávolítása után azonban az a törekvés került előtérbe, hogy a népi milicista osztagokat kivonják a hadse­reg irányítása alól. Még 1972. június 19-én a Zsenmin Zsipao szerkesztőségi cikket közölt, amely megállapította, hogy „a népi milicista osztagok irányí­tásában a pártbizottságoknak kell vezető szerepet betölteni­ük”. A milícia szerepe A népi milicista szervezetek úgynevezett „rendbehozatala” 1973-ban folytatódott, és ezt a munkát a helyi pártbizottságok­nak, illetve a népfelfegyverzési osztályok pártbizottságainak közvetlen vezetésével végezték. A népi milicista szervezet pa­rancsnoki karát, kezdve a raj­parancsnokoktól, egészen a kerületi osztályok parancsnokai­ig, legalább 60 százalékban ki­cserélték. Mindez arra irányult, hogy a hadsereget visszaszorítsák a né­pi milicista osztagok irányításá­ból, gyengítsék a katonák sze­repét, és ellenerőt hozzanak létre a [hadsereggel szemben az újjászervezett népi milicia for­májában, abból a célból, hogy fokozottabban ellenőrizhessék a lakosságot. A városi népi milí­ciára ugyanis olyan feladato­kat 'bíztak, amelyek azelőtt nem tartoztak funkciói közé: a reak­ciós osztályok elnyomását, az aknamunka szétzúzását, a köz- biztonság fenntartását. Százmilliós nyomás A Hszinhua hírügynökség je­lentései szerint a népi milicia férfi tagjainak abszolút több­sége 15 és 45 év között van, a népi milicista nők pedig 16 és 35 év között. A népi milicista ezredek létszáma általában mintegy 4000 fő, felszerelé­süket lőfegyverek, géppuskák, gránátvetők és kiskaliberű ágyúk alkotják A népi milicia tehát {jelenleg 100 millió tagja van) erős tömegszervezet, amely bizonyos lélektani nyomást gyakorol a hadseregre. A pekingi vezetésen belüli szakadatlan harcok és a stabi­litás hiánya közepette nyilván­valóan a hadsereg fölötti elle­nőrzésnek döntő jelentősége van, ezért a küzdelem újra és újra kiéleződik. Várnai Ferenc Testvér lapjaink írják KU tmpmn. ÁbBOBcnaii npaeaa A Ivovi parkokban szép tava­szi koncert, vidám madárdal fogadja a sétálókat, pihenőket. A madarakról gondoskodtak az iskolák úttörői. A város egy ke­rületének, a Vörös Hadsereg kerületnek az úttörői 300 ma­dárházikót készítettek a gyakor­lati foglalkozásokon. A házikó­kat a város zöldövezeteiben helyezték el. A fiatal termé­szetbarátok szövetsége tagjai sorából kerülnek ki a „termé­szet őrei”. Ők azok a fiúk és lányok, akik zöld szalaggal a karjukon járják a parkokat, vi­gyázva, féltve a pázsitot, a fá­kat és természetesen jóbarátai­kat, a madarakat is. EIAI Vukováron új kórház épül. A jelenlegi egészségügyi intéz­mények, melyeknek feladata a vukovári terület 90 ezer lako­sának orvosi ellátása, nem tud­ják ezt biztosítani. Az új kór­házra nagy szükség van. A régi kórházban 289 ágy volt, az új létesítmény 450 fekvőheiyes lesz. Külön szemészeti osztály, neuropszihiátriai osztály, új kórszövettani laboratórium épül, valamint vértranszfuzió állo­más is létesül. Az új kórházzal a vukovári terület egészségügyi ellátása javul, a kórház a leg­modernebb felszereléssel lesz ellátva. A létesítmény több mint 60 millió dinárba kerül, s már ez év őszén fogadja az új be­tegeket. CAI/1BEHCKO flEAO DCO „Petrol” megkezdte a felkészülést a turista szezonra. A Burgaszban levő központ­hoz tartozik a Burgasz, Szli- ven és Jambol megye vala­mennyi üzemanyag töltőállo­mása. Most folyik a szervezése, hogy a töltőállomások mindig jól kapják a benzint, olajat és a szolgáltatásban ne legyen fennakadás a nyári szezonban. Az üzemanyagon kívül ellátják az állomásokat szép virágos, füvesített parkolókkal, az állo­mások dolgozói pedig a leg­messzebbmenőkig gondoskod­nak az autósok ellátásáról. El­végzik a kisebb javításokat is. A három megyében jelenleg 38 üzemanyagtöltőállomás mű­ködik. Az elkövetkezendő négy év alatt 1976—1980 között újabb 12 állomás felállítását tervezik 'Burgasz megyében, 5 kutat Jambol megyében, Szli- ven megyében pedig 'kettőt, egyiket a Burgasz—Szófia kö­zötti főútvonal mellett, a mási­kat pedig Nova Zagora hatá­rában. A Fekete-tengerre lá­togató autós-turisták részére, akik Ahtopol és Szozopol üdü­lőhelyeken kívánnak pihenni Kavacite és Malko Tarnovoban létesítenek benzintöltő-állomást, akik pedig a nemzetközi „Európa—95” főútvonalon közlekednek a Gradisteto-ban levő üzemanyagtöltő-állomáson szerezhetik be szükségletüket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents