Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)
1975-05-15 / 131. szám
Az agyagtáblák titkai •• .'• ■■ • ■■■ ■■■ ■ ’' . ■ •'• ■■ Mikor volt a trójai háború? IV I em vagyok történész, de ■ hosszú ideje foglalkozom kultúrtörténelemmel és őstörténelemmel. Most mégis a nyilvánossághoz szeretnék fordulni, mert a televízióban az ősi Krétáról szóló ismeret- terjesztő filmet közvetítették, és ennek során az archaikus krétai írással kapcsolatban a bemondó csak annyit közölt, hogy a krétai linear A írást nagyrészt megfejtették, míg a linear B írás még megfejtet- len. A tájékoztatás túl rövid és sajnos téves is volt. Lényegében három archaikus krétai írást ismerünk, a hieroglifást - ie. 1800-ig használták - a linear (vonalas) A — ie. 1500-ig volt használatban — és a linear B írást — ie. 1250-ig. A krétai hieroglifa írás teljesen megfejteden képírás. A linear A és linear B írásokról annyit már régebb idő óta sejtettek, hogy ún. szótagírások. Még az erősen absztrakttá vált képírásra is jellemző, hogy többszáz jele van, a betűírásnak kb. harminc, míg a szótagírásnak kb. kilencven jele van. Mivel a linear A és a linear B írások jelei az utóbbi nagyságrendben fordulnak elő, nyilván szótagírásról van szó, tehát egy jel általában egy szótagnak és néhány nyelvtani jelnek felel meg. A nehézség az volt, hogy nem tudták sem azt, hogy milyen nyelven írták ezeket a jeleket, sem azt, hogy a jelek' milyen szótagokat jelentenek. Az írások közül a linear B megfejtése mégis sikerült, és ez dr. Alice E. Kober kezdeti sikerei után elsősorban Michael Ventris érdeme, aki valójában mérnök volt, de nagy szeretettel foglalkozott nyelvészeti problémákkal, elsősorban az „ógörög” nyelvvel. A megfejtésnél feltételezte, hogy szótagírásról van szó, melyet indoeurópai nyelven írtak. Kereste a prepozícióknak megfelelő rövid, kevés szótagú részeket, továbbá kötőszavakat, többesszám végződéseket, igeragozási végződéseket, hímnemű és nőnemű főnévvégeket, és ezeknek esetek szerinti módosulásait, és megpróbálta a vonatkozó szótagjelek- kel a feltételezett fonetikai azonosítást elvégezni. A megfejtés az 1950-es években sikerrel járt, és a tudományos világ rendkívül meglepődött, amikor kiderült, hogy a linear B írást archaikus achaj görögül — a homéroszi hősök nyelvén — írták. Ez a felfedezés lázba hozta a tudósokat is, hiszen eddig a minoszi Krétát nem tartották görögnek. A linear A írás is szótagírás, sok olyan jele van, mely a linear B írásban megtalálható. Nyilvánvaló, hogy a linear A-t nem görögül írták. A vonalas A-t tehát az ős-acháj görögség Krétába való behatolója előtt ott élt ismeretlen nyelvű nép írta, amelyik a minoszi kultúrát létrehozta, de amelynek műveltségét egy grchaikus görög nyelven beszélő vezetőréteg nem pusztította el, hanem továbbfejlesztette, felhasználva, saját nyelvére módosítva az írását is, és eként alakult ki a vonalas B írás. A linear B írás az eddigi ismereteink szerint elsősorban gazdasági célokat szolgált, és az uralkodónak járó adók és leltárának feljegyzéséből állt, és miként kiderült, használták a Krétán kívüli ős-achájok is, elsősorban Mykénében. Ezzel végleg eldőlt az is, hogy Schliemann-nak igaza volt, Mykenében valóban egy ős-görög királyi temetőt tárt fel a homéroszi acháj korból. És vajon hogyan pusztult el Kréta, Mykéné, Pylos, Tiryns ősi műveltsége? A pylosi táblácskák egy része — közvetlenül a pusztulás előtti időből — ellenséges hajók közeledését előrejelző parti őrszolgálat megszervezését közli. Tehát az erre vonatkozó parancsokat tartalmazó agyagtáblák „levéltári” példányairól van szó. Az őrszolgálat hiábavaló volt, az ellenség — nyilván az ún. „dór-vándorlás” egyik hullámáról van szó — elpusztította Pylost és felégette a várat. A tűzvész következtében a puha agyagtáblók téglává égtek, és ennek köszönhető megmaradásuk. így pusztult el Mykéné, Tiryns és a krétai Knóssos is. A támadó „tengeri népek” nem vették át az elfoglalt területeken levő kultúrát, elpusztították az ott talált uralkodó osztályt, és a csak ennek az osztálynak dolgozó írnokok írástudománya parancsolóik- kal együtt szintén elpusztult. A virágzó őskultúrák helyét évszázadokig az írástudatlanság homálya borítja, emlékük csak a legendákból és a homéroszi írásművekből tűnik elő, és ezt is csaknem két ezredéven át az emberi képzelet szüleményének tartották. Sokunk kíváncsiságát, érdeklődését keltette fel a trójai háború. A vonalas B írás homéroszi acháj voltának felfedezése e vonatkozásban is módosította történeti ismereteinket. A trójai háborút — az ennek történelmi magvát elismerő történészek — eddig ie. XIII. századra tették, míg most már nyilvánvalóvá vált, hogy a trójai háború mintegy teljes évszázaddal régebben folyhatott le, hiszen az ie. XIII. évszázadban a homéroszi acháj görögséget már a dór invázió veszélyeztette és pusztította el, tehát támadó háborút e korban már nem folytathatott. Dr. Glöckner György BÉKÉS SÁNDOR fyy baráber élete 11.- Szívesen meghallgatnám... — Anna-akna és Zobák között 1225 méter volt az út teljes hossza, amit több évre terveztek. Mi azt mondtuk: kilenc hónap! Pedig nem volt ez se könnyű munkahely, mini kiderült később. Légcsatorna nélkül mentünk; ha reggel robbantottunk, délelőtt 10 órakor még mindig ott állt a hátunk mögött a füst... De ezt meg lehet előbb-utóbb szokni. Júniusban azonban azt mondja a főmérnök: ne hajtsatok gyerekek, hiába minden, nincs már fent vasúti sín. De a beruházási pénz is elfogyott: jó, ha ebben a hónapban ki tudunk fizetni benneteket. . . Nem volt ez jó hír persze, de mi már annyira belehajtottuk magunkat a 100 méter gondolatába, hogy nem is a bizonytalan kereset fájt. Kiszállunk, s látom ám: ott egy kocsi sín — leszállításra várva. Gyerünk a diszpécserhez! Beszélek neki összevissza, a srácok meg közben négykézláb bújva eltolták az ablaka elől a kocsit. Levittük az egészet a munkahelyünkre, s elástuk szépen a vágat oldalába. Még fát is hordtunk rá. Szóval az isten se fedezhette fel. Másnap már jókor reggel látom: jön, vagy tíz fényes lámpa. A sín egyébként egy másik vállalaté Volt, akik egy ereszkét építettek, így aztán fűvel-fával kerestették. Szóval jártak-keltek a fehérruhások, ott is ahol a sín volt a talpuk alatt, de persze nem látták. így aztán Vass Zoltánig jutott a hír, aki nagy mérgében felhívta Diósgyőrt, s új sínt rendelt, mert neki csak egy szavába került... — És a folytatás? — Egy pártértekezleten felálltam, s elmondtam szépen az egészet. Én loptam el a síneket, elvtársak . .. De nem kevesebbről, mint arról volt szó: vagy lesz sín, vagy leállunk . . — Mire ők? — Pártfegyelmit érdemelnél Molnár. . . — De nem kapta meg? — Dicséret lett a vége. Vili. A DIADALUT Az újságok sorsa; minél öregebbek, annál izgalmasabbak. Megsárgult lapokat nézegetünk. Most érzem csak át igazán: tényleg mi csináljuk a történelmet, hisz, akikről ezek a 20—22 év előtti lapok írnak, többnyire még itt vannak közöttünk, ismerjük őket — s amit akkor tettek, az ma már történelem. Szabad Ifjúság, 1952. december 7. Megkezdte tanácskozásait a DISZ első országos értekezlete. A belváros pihenőparkja lehetne A hatodik stációt lerombolták, a mázsás homokkőtömbök szétszórtan hevernek, az öntöttvas-reliefet valaki a „hóna alá csapta" és elvitte. A rombolás célja nyilvánvalóan ennek az ellopása volt. Lehet, hogy a tolvaj eladta valamelyik MÉH-telepen ötér, de az is lehet, hogy fényesre glancolva egy modern lakás „eredeti” szobadísze ... Van néhány különös mozzanat ebben. Az egyik: a stáció ledöntése olyan robajjal járhatott, hogy lehetetlen volt nem meghallani. Különös, hogy ez mégsem tűnt fel a közelben lakók közül senkinek sem. A mázsányi súlyú reliefet sem lehetett csak úgy zsebben elvinni. Különös, hogy ez sem tűnt fel senkinek. De a legkülönösebb az, hogy senkinek eszébe nem jutott bejelenteni valahol felfedeztetése után a barbár cselekedetet, megakadályozandó a további rombolást. Különös? — Aligha! A Kálvária-domb évek óta pusztul, „rombolódik”. Mert ugyan ki tudná bárkire is rábizonyítani a rombolás tényét. Tehát csak úgy magától rombolódik . .. A hajdan díszes lépcsőfeljárók támfalairól mázsás köveket löknek le szinte a járókelők szemeláttára. Maguk a lépcsők olyanok, hogy .az ember csak félve lép rájuk, mert nem tudja, nem dől-e. szét éppen abban a pillanatban az egész. A toldozott-foltozott kapu, még ha lelakatolják is, semmit sem véd, hiszen az omladozó bástyán könnyűszerrel be lehet jutni... A Kálvária-domb öreg mandulafái, a stációk, a kápolna megbocsáthatatlan elhanyagoltság állapotában vannak. Különös, ha nem figyelnek fel a vétlen Beszámolót tart: Dénes István, a DISZ főtitkára. A beszámolóban egyebek mellett szenvedélyes szavakkal ostorozza a DISZ-funkcionáriusok munkamódszerét, áz örökös tanácskozást, értekezést. Az országgyűlés kongresszusi termében a munkás-, paraszt-, diák- és katonafiatalok küldöttei között ott szorong egy bányászegyenruhás kis ember is: Molnár István. Remegő kézzel jegyzetel. Mintha a saját szavait hallaná vissza: „Vannak olyan DISZ-bizottsági titkárok, akik hétszámra alig jutnak ki a szervezetekbe, mert idejük javarészét üléseken töltik ..." Élete legnagyobb eseménye ez a mai, s a hallottak révén a legboldogabb is. Őt igazolták az események ... De ekkor még nem sejti, hogy valami egészen rendkívüli vár rá. A beszámoló után ismertetik az ifjúsági szövetség programját, a bányászfiatalok, bányaterületi DISZ- szervezetek előtt álló feladatokat. (Folytatása következik.) pusztulás, vagy szándékos pusztítás újabb eseményeire? A Kálvária-domb is egyike azon témáknak, amelyek visz- sza-visszatérnek lapunk hasábjaira — visszhangtalanul. A közelmúltbeli vízlépcső-vita kapcsán az egyik tervező a szemünkre vetette: miért nem hívja fel a sajtó az illetékesek figyelmét az ilyen (vízlépcső) és hasonló dolgokra. Nos, a Kálvária-dombról megírtuk a romantikáját és megírtuk hip- pitanya-voltát. Megírtuk, hogy ideje volna rendbetenni és megírtuk, hogy egyike a város csodálatos kilátópontjainak .. . Tulajdonképpen ez az utóbbi az, ami a rombolás tényének ismeretében arra késztet, hogy ismét írjunk a Kálváriadombról. Mindenekelőtt meg kell mondani: a Kálvária-domb egyházi jellegéről évtizedek óta nincs már szó. Ez tehát nem lehet akadálya annak, hogy helyreállítsák építményeit és legálisan is átadják a nagyközönségnek. Gyakran „siránkozunk” azon, hogy kevés a belvárosban az alkalmas pihenőpark és azon is, hogy egyre kevesebb a város feletti hegyoldalban az olyan pont, ahonnan jó kilátás nyílik a fejlődő Pécsre. Nos, a Kálvária-domb — akár társadalmi munkában végzett — helyreállítása után (megőrizve természetesen a műemléki jellegű építményeket), kellemes és szép pihenőpark lehetne, egyúttal pedig olyan kilátópont, ami ebben a magasságban nincs még egy. Tudjuk, a Magaslati út déli oldalának ma már általában szerencsétlennek tartott többszintes beépítése a kitűnően érvényesülő panorámát elzárta a szemlélődök elől. A fel- szabadulási emlékmű és az üdülőszálló környéke a legközelebbi pont, s utána már csak a tv-torony van ... A Kálvária-domb viszont szinte a belvárosban van. Tenni kell tehát valamit érte! H. I. Új gyár határidő előtt Szerdán Nagykanizsán átadták rendeltetésének az Egyesült Izzó 1,8 milliárd forintos költséggel épült Nagykanizsai Fényforrás és üveggyárat. Az ünnepségen, amelyen többek között megjelent Asztalos Lajos kohó- és gépipari miniszterhelyettes is, Dienes Béla vezérigazgató elmondotta, hogy a több önálló gyáregységgel működő fényforrásgyár első üzemének az építését 1964 tavaszán kezdték, s ez egy évvel később már termelt. A teljes nagyberuházás — az építésben résztvevő vállalatok példás kooperációjának eredményeképpen - 2 hónappal határidő előtt fejeződött be és a tervezett költségeken belül bonyolódott le. Hogyan pusztult el Kréta ősi műveltsége?
