Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-15 / 131. szám

1975. május 15., csütörtök Düncmtult napló 3 a kukorica B [efejeződött a vetés, több mint 90 ezer hektáron földben van már a kukorica. Pedig ne­hezen indult az idén. Az elrontott földeket sok he­lyen alig tudták időre rendbehozni. Az őszi be­takarításkor tönkrement talajok nem fagytak elég­gé szét, hisz alig volt fa­gyos nap ezen a télen. A rögös szántásokat kétszer, sőt háromszor is meg kel­lett tárcsázni. Ráadásul késtek a külföldi gépek, akadozott az import, ez volt az első év, amikor az iparszerű kukorica rend­szerek talán önhibájukon kívül nem tudták tartani a szállítási időpontokat, ám ugyanakkor a vetési idő­ket előírták. Milyen problémákat okozott mindez a nagy kukoricaterme­lő üzemekben, s hoav küzdöt­tek meg az akadó ' kai? A megye legnagyobb közös gaz­dasága, a mozsgói Zrínyi Tsz IKR partner gazdaság, s há­rom gépsorral 2370 hektáron termel az idén ipari rendszer­ben kukoricát. Kakukk Imre ágazati szakmérnök április második felében kevés éjsza­kát aludt át nyugodtan. Késtek a gépek — Mór a vetés kezdésével is késtünk, mert nem jött meg időre az ígért Steiger traktor. Amikor aztán április közepén megjött — még alig volt mag­ágyunk - magunk is csodál­koztunk, milyen gyorsan be­hoztuk a lemaradást. Az idén olyan kemény volt a föld, hogy az 5—6 mázsás kis tárcsák csak a felületét karcolgatták. A nagy, 40 mázsás IHC tár­csánkat a Dutra nem bírta el, akkor egy MTZ traktort fog­tunk be a Dutra elé, úgy kín­lódtunk. Aztán megjött a Stei­ger, s óránként 8—10 hektáros sebességgel simán elvitte a nagy tárcsát úgy, hogy 10-12 centi mélyen megdolgozta a földet. Elkezdtünk három mű­szakozni, 24 órás üzemben ment a Rába-Steiger, csak addig állt, míg az emberek váltottak. Mindjárt lett mag­ágyunk, az IHC traktor éjjel­nappal csak vetett, napi 200 hektáros sebességgel mentünk előre. így behoztuk a kezdeti késést, és április 18-tól május 3-ig befejeztük a kukorica ve­tését, május ötödikén már küldtük át a Steigert a szom­szédos szigetvári tsz-nek, mert az IKR-ben a partnerek köte­lesek segíteni egymást. — Milyen gondok nehezítették még a kukoricavetést, s szá­mítanak-e terméskiesésre ezek miatt? — Késett a vetőmag, s amit kaptunk, annak is gyengébb volt a csírázó képessége, rá­tartással vetettünk. Késett a növényvédőszer, a műtrágyát nem is tudtuk mind kivárni, valamivel - 80-100 kilóval - kevesebbet adagoltunk ki nit­rogénből ez miatt, mint ta­valy. A tervezett 50 mázsás termésünk talán így is meg­lesz, noha az IKR fajtái ennél jóval nagyobb termésekre is képesek. Akadozik az alkatrész- ellátás A szomszédos szigetvári nagy egyesült tsz-ben Pozsgai Ló- ránd IKR agronómus tájékoztat. Náluk még nagyobb problémák A Tolna megyei Zomba termelőszövetkezetének gépei segítenek az IKR-program keretében a kukoricavetésben a drávaszabolcsi közös gazdaságnak. Malomipari kiállítás a Technika Házában S2 ' zemelvények gróf Széchenyi István naplójából: 1832. október 9.1 Birminghamban. Egy gőzmalmot láttam, 30 ló­erő hat pár követ hajt. Egy pár kő 1 óra alatt 12 quarta - 12,7 kiló - búzát dolgoz lel. 1838. decem­ber 12. Buda molnárai tiltakoznak a gőzmalom ellen Eötvösnél. 1841. szeptember 16. Malom ülés. A gőzmalom már három napja mozog. adódtak. Két gépsorral vannak benn az IKR-rendszerben, de az ígért Steiger csak áprilisban jött meg, nem volt magágyuk, április 24-én tudták megkezde­ni a vetést, s bizony pár nap­pal kifutottak az optimális idő­ből, május 10 körül sikerült csak végezniük, dacára, hogy a rendszer május 5-ét adja meg végső határidőnek. — Minden összejött. Elrom­lott az egyik IHC-traktorunk - kettő van - s ezzel fél karunk lebénult. Sajnos Nagyigmándra kellett mennünk egy adagoló megjavításáért, mert csak ott van próbapad, ez 500 kilomé­teres út, egy egész nap kiesés a munkából, vagyis 100 hektár. Egyébként nagy problémánk, hogy az ócsórdi IKR-raktárban alig van alkatrész, mindenért azonnal Nagyigmándra kell mennünk. De legalább közvet­len telefon, vagy telex lenne Ócsárdon, fél nap megy el az­zal, míg megtudjuk, egyáltalán van-e az alkatrész, vagy Nagy­igmándra kell mennünk. A görcsönyi Mecsek Völgye Tsz a BKR partnere. Szocialis­ta gyártmányú gépekkel dolgo­zik. Alapgépük a nagy Dutra, az idén kapnak egy szovjet KIROVEC-et, ami a második félévben jön meg. Ök annyiból vannak hátrányban az IKR- partnerekkel szemben, hogy a román vetőgépeikkel éjszaka nem tudnak vetni, mivel ez a gép nem automata vezérlésű, nincs jól kivilágítva, s éjszaka nem látni, mikor hagy ki egy sort. (Az IHC CIKLO-vetőgép- nek fotocellás magellenőrzője van, s műszaki hiba esetén azonnal fényjelzést ad le.) Hó- romműszakozni tehát nem tud­tak, de kiváló szervezéssel még­is igen korán, már április 25- én befejezték a kukoricavetést. A görcsönyiek is panaszkod­nak a rossz alkatrész ellátásra. Az ő alapgépük a Dutra, ami­nek a gyártását befejezték, s már nem is kapni hozzá alkat­részt. Eddig két Dutrájukat ál­dozták fel, szedték szét azért, hogy a többi mehessen. Ha kedvez az időjárás... Az állami gazdaságok a szekszárdi rendszerhez tartoz­nak, de ugyanolyan gondokkal küzdöttek ők is ezen a tava­szon, mint a többi rendszer. Visszatérő panasz: késnek a gépek, kevés az alkatrész, a gyomirtószer, gyengébb a ve­tőmag minősége. A vetés mind­ezek ellenére befejeződött — ezekben a napokban már csak a silókukoricát vetik. Egy ked­vező időjárás még sokat javít­hat a terméskilátásokon. Ha a tavalyi termést megismétel­jük, nem lesz különösebb prob­léma, hisz kukoricából a me­gye 13 százalékkal termelt töb­bet hektáronként az országos átlagnál. A napokban 30 mil­liméteres esőt kaptak a kuko­ricavetések, s ez biztató kez­det. — Rné — Az idén már érettségiztetnek... Szakmunkás képzés Mohácson A jó hírnévtől ugyancsak messze állt a mohácsi ipari­iskola 1970 előtt. Mindenna­posak voltak a fegyelmi tár­gyalások és az intézet tanulói csaknem valamennyi, a város­ban történt gyanús dologban „képviseltették" magukat. Aztán jött az új igazgató. — Enyhén szólva volt mit rendbe tenni oktatók és tanulók közt egyaránt. Sok minden történt az eltelt öt év alatt, de csu­pán csak egyetlen példa: már érettségiztetnek is az idei év­ben a dolgozók itt működő szakközépiskolájában . . . 530 tanuló Reggel nyolc és este kilenc óra között alig akad időpont, hogy ne lenne teltház a mohá­csi 502. sz. Radnóti Miklós Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben. Az iskola 530 tanuló­ja húsz osztályra bontva csak pontos beosztással fér el a szűk épületben. — Szakmunkásképzőnk csak 1967 óta önálló intézet. Előtte, mint Helyiipari Iskola, majd a pécsi 500-as kihelyezett isko­lája működött - mondja Deb­receni Lajos igazgató. - öt éve vezetem az itt folyó okta­tó-nevelő munkát. Nem ment könnyen a régi szokások meg­változtatása, de az mór a múlt. Jelenleg tizenkét szak­mára oktatunk, s ez jövőre még bővül, mert a Bútorgyár igénye szerint kárpitosokat is képezünk. Szakmunkásképesítő tanfolyamainkon pedig aszta­los, női szabó és fonó oktatást végzünk a város üzemeiből jelentkezett felnőttek részére. Örömmel mondhatom, hogy mind többen jelentkeznek érettségivel szakmunkástanuló­nak. Számuk az idén már hu­szonkettő. Igen nagy büszkesé­günk a két éve beindult dol­gozók szakközépiskolája. Tulajdonképpen tíz helyisé­get használnak oktatási cé­lokra, bár ezekből csak négy minősíthető tanteremnek. A lobbi minimális befogadóké­pessége miatt szükségmegol­dás. A kedvezőtlen helyzetet azonban nyomban feledteti a szinte páratlan gazdagságú technikai felszereltség. Írásve­títő például minden • terembe jutott, de egyszerre több osz­tályban is használhatók a le­mezjátszók, magnetofonok, mozgó, és állófilmvetítők, epi­diaszkópok. — Még tovább szeretnénk gyarapítani a szemléltetőesz­köz tárunkat, helyszűke miatt azonban nem tehetjük. Sze­mélyi feltételeink igen jók, hi­szen 53 oktatónkkal 95 szó­zalékos szakellátottságot ér­tünk el. Csak hát a tanterem- hiány egyre nyomasztóbb. Kezdettől fogva megoldatlan probléma a testnevelés okta­tása is, nincs tornatermünk. A folyosók, a tanári és az igazgatói szoba falainak dí­szítése nem sok gondot okoz­hatott, mert szinte tenyérnyi helyet sem hagytak szabadon az oklevelek, dicséretek. Va­lamennyit az intézet tanulói kapták különböző versenyeken. A Szakma kiváló tanulója aranyoklevelek asztalos, gép­lakatos szakmából, matemati­kából, magyar irodalomból, második, harmadik, negyedik helyezések tucatja történelem­ből, magyar nyelvből, villany- szerelő és vasipari szakmákból. Ezeket a kiváló eredményeket készíti elő az iskola tizenegy szakköre is, ahol a kötelező tananyagon felül jelentős többlet ismerethez juthatnak az érdeklődők. A kultúra rangja Az egyik szünetben Pártényi Pál utolsóéves autó-motorszere­lő ipari tanulóval beszélget­tünk. KISZ- és iskolai funkcióit felsorolni hosszú lenne. S csak úgy mellékesen jó tanuló és helikoni aranyérmes versmon­dásban. — Elment a józan eszed, ipariba mész, amikor jó tanu­ló vagy! — csapdosták kezü­ket ismerőseim, hogy általá­nos iskola után ide jelentkez­tem. Most tudom csak igazán mennyire jól választottam. Ez az intézet olyan sokat nyújt, hogy alig marad el a közép­iskolák mögött. Innen valóban szomorú szívvel vesznek bú­csút a végzősök, hiszen biztos támasz volt az iskola. Bármi­kor és bármiben számíthattunk rá. A negyedévenkénti tanár— diák találkozók nyílt légköre o legkényesebb probléma felve­tését is lehetővé tette. Nem bántam meg azért sem, mert itt megszerezhetem majd az érettségit is. A délután során jónéhány fiatallal találkoztunk, akik nem tanórára jöttek. Ök a tagjai a Balog István vezette ének- és tánckarnak, Lajdi Tamásné iro­dalmi színpadának, a közked­velt fotó-szakkörnek. Az ének­kar műsorából már a Kossuth rádió is készített felvételt, az irodalmi színpadról egy érté­kelés során pedig azt mond­ták, hogy a szakmunkásképzők kulturális munkájának rangját állították vissza. A Kiss Béla vezette honismereti szakkör or­szágosan ismert. Legutóbb or­szágos pályázaton negyedik helyezést értek el a Mohácsi ellenállók című pályázatukkal. — Kulturális életünkre csak­nem akkora gondot fordítunk, mint a szakmai oktatásra, s erre különösen büszkék va­gyunk — mondja Joó György, az iskola pártösszekötő taná­ra. — A KISZ ehhez minden lehetőséget meg is teremt. Nagyszerű pince klubunk prog­ramjával beneveztünk a Kiváló ifjúsági klub mozgalomba. Az iskola büszkesége a dol­gozók szakközépiskolája. Es­ténként ők zárják a napot. Három osztályban 80 tanuló hetente három alkalommal lá­togatja az órákat. Az idén egy tizenhatos csoport már érett­ségire készül, közülük öten pe­dig különböző felsőoktatási in­tézményekbe jelentkeztek. Ez a tény a színvonalra enged kö­vetkeztetni . .. Este 9 óra körül alszik ki az utolsó villany az intézet­ben. Debreceni Lajos igazga­tó búcsúzóul a tervekről be­szél : Reális igények — Elképzeléseink nagyon is reális keretek között mozog­nak, csak azt kérünk, amire már égető, szükségünk volna: diákotthont a bejárók számá­ra, még több osztálytermet és egy tornatermet. Mindezek fe­jében mi még jobb munkát ígérünk. Füzes János Hazánk malomiparában új korszakot nyitott a Pesti Hen­germalom, — melynek öntödé­jében négy éven át a későbbi Ganz művek megalapítója, Ganz Ábrahám vezette az ön­tödét. Az első magyar gőzma­lom jelentette a haladást és a múlt századi magyar ipari for­radalom, a gépkorszak kezde­tét. Az 1862-es londoni kiállí­tás zsűrije a magyar lisztet a világ összes lisztje fölé helyez­te. A Pesti Hengermalom 0 számú lisztjéért Londonban angol zsákonként négy shiling- gel fizettek többet, mint más országok legjobb lisztjeiért. Sorra épültek a nagy pesti malmok, Viktória, Erzsébet, Csá­szár, Gizella, s műszakilag az akkori világszínvonalat képvi­selték. Magyarország liszt­nagyhatalom lett, mígnem az I. világháborúban és azt követő években a kanadai búzától vereséget szenvedve, összeom­lott a hazai malomipar. Míg 1905-ben 5 ezer malom volt, 1948-ban már csak 2200. Jelenleg 158 malmunk van, de a jövőben számuk tovább csök­ken, s mindössze 100 marad meg. Átlagteljesítményüket azonban a jelenlegi napi 50 tonnáról 100 tonnára kell nö­velni, Nyíregyházán és Fehér­váron 120 tonnás modern mal­mok épültek. A hatvanas évek­ben befejeződött a malmok vil­lamosítása. Jelenleg a pneumatizálási és fluidizálási program van na­pirenden. Sajnos a 160 hazai malomból 100-ban még régi serleges felvonók működnek, körülbelül ötven malomban tér­tek ót a korszerű pneumatikus — levegőszívóson alapuló — liszt mozgatásra. A fluidizóció, ami viszont le­vegőnyomáson alapul, még kezdetibb stádiumban van, de már túljutott a kísérletezésen, s a gyakorlati felhasználáshoz érkezett el. A fluidizóció lényege, hogy sűrített levegőt nyomatnak át a liszten, s ezál­tal folyékonnyá válik, mint a víz. Nem boltozódik össze, öm­lesztve lehet nagy acéltornyok­ban, úgynevezett lisztsilókban tárolni, tankautókban szállíta­ni. Kaposváron az új kenyér­gyárban nem kell többé zsákot emelgetni a pékeknek, csak megnyomnak egy gombot és úgy folyik az edénybe a liszt, mint a falból a víz. Az új pé­csi kenyérgyárhoz is épül egy ilyen modern acél lisztsiló. A Baranya megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Válla­lat a gőzmalomnál megkezdte egy hatalmas három emelet magas lisztsiló építését, ahon­nan tankautók viszik majd át ömlesztve a lisztet az új ke­nyérgyárba. Merre is tart a malomipar fejlődése, miképp lehet végleg kiküszöbölni és a lomtárba ha­jítani a liszteszsákokat? Ezek­ről a kérdésekről hallhattunk ér­dekes előadást a műszaki hó­nap keretében a Technika Há­zában, ahol Szendrő Károly, a GFV igazgatója nyitotta meg a METE által rendezett gabona­ipari napokat. Kresz Ottó, a GFV főmérnöke a gabonaát­vétellel kapcsolatos munkavé­delmi feladatokról, dr. Egri László, a Gabonaipari Kutató Intézet főosztályvezetője a flui- dizáció gyakorlati alkalmazásá- lomipar történetét és 25 éves fejlődését dokumentáló tartal­mas, szép kiállítást, mely a múlt felidézésével a jövő feladatok­ra figyelmeztet. Sokat tettünk, de még sok­kal többet kell tenni azért, hogy malomiparunk újra ott le­gyen a világ élvonalában. — Rné — Földben Kilencvenezer hektáron, kemény munkával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents