Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-14 / 130. szám

e Dunántúli napló 1975. május 14., szerda Baranya megyei családi la- kőház tervpályázat zsűrije 20 ezer forintos díjban részesítette az ÁÉTV tervezőinek, Rajkányi La­josnak és Avar Györgynének a mun­káját. Feladatuk a baranyai falvakra jel­lemző, hagyományosan kialakult fé­sűs beépítésű, meglévő épületek so­rába, keskeny telken, foghijszerű- en létesítendő épület tervezése. A feltételeknek eleget tett a két épí­tész, mégpedig igen ötletesen. A keskeny oldalhatáros telekre olyan egységes épületmagra szervezték a lakóhelyiségek és a konyha-, illet­ve az egyéb helyiségek változatait, hogy azok — mint az épület állan­dóan azonos helyiségcsoportjai — nagy szériában gyártható rendszert hoznak létre. Nemcsak nagyvonalúan megala­pozott a terv, hanem a bemutatott számtalan változat részletei is meg­oldottak, alaposak. A tetőtérbeépi- tés elképzelései jól igazodnak a földszinti rendszerhez. Az épület megjelenése is megfe­lel az igényeknek, szerves részét képezheti a baranyai falu karak­terisztikus képének. A homlokzatok nyílásrendszere lehetővé teszi a hagyományos és korszerű homlok­zatok átalakítását. I {A.^tyeri hadseregek közas hadgyakoHátán A harcok kellős közepén A néptelen harcmezőn járok. Semmi jele annak, hogy ez a terület rövidesen a testvéri hadseregek közös hadgyakor­latának egyik színhelye lesz. Egy félholdnyi terephorpasz peremén huzalkötegbe botiok. — Vigyázat! — kiált rám valaki szlovákul. — Felrobban! A dombhajlat gerincén fej bukkan elő a fű közül, a mes­terien álcázott fedezékből. Beugróm melléje. Megismerkedünk. A kemény szorítású, magas termetű, gön­dörszőke fiú Jenda Albrecht harcos. A csehszlovák műszaki katona két-három hektárnyi terület robbantási felelőse. A közös hadgyakorlat küszöbön álló mozzanatához a tüzérségi tüzet és a bombabecsapódáso­kat imitáló berendezés egyik kezelője. Köröskörül robbanó­testek lapulnak a földön. A huzalkötegek megrántása után azonnal bekövetkezik a deto­náció. Irigylem Jendát. Innen, a harcmező közepéről nézheti végig a küzdelmet. Én pedig a többi újságíróval együtt ma­dártávlatból, a kijelölt magas­latról . . . — Nem maradhatnék én is itt? — kérdezem félig szlovák, félig orosz nyelven. A katona a váll-lapomra'san­dít: — így? Leveszem a zubbonyomat, sapkámat és az árok aljára dobom. Zöld ingünkben derék­tól vállig egyformának lát­szunk. — Csak aztán meg ne ijed­jen! — figyelmeztet Jencja. — Fölöttünk mennek át a csehszlovák harckocsik! És itt robbannak ... Szavait elnyeli a felettünk elzúduló repülőgépek morajlá­sa. Jenda szakavatottan rán­gatja a különféle színű huzal- kötegeket. A bombaimitációk mennydörgés erejével robban­nak körülöttünk. Ezt követi a rakéta- és tüzérségitűz-előké- szítés. — Van gázálarca? — kiált a fülembe Jenda. — Lehet, hogy vegyicsapást kapunk! Megrökönyödve intek nemet. Vegyicsapást? Még csak az hiányzik! Igaz, gyakorlaton va­gyunk, mérgesgóz nem várha­tó. De a gyakorló vegyianyag sem éppen kellemes. A szemet, torkot maró, szúrós füst... Könnyelműség volt a harcmező közepére jönnöm. Mégiscsak jobb lenne ... Késő! Kelepcébe jutottam! A szélrózsa minden irányából szűnni nem akaró, heves rob­banások tűzbokrai zárják el az utat. Nincs menekvés!- Húzza be a fejét! - kiált Jenda. Máris a nyakunkon a táma­dó rózsaszínűek hadrendje! Néhány méternyire fedezékünk előtt csehszlovák felségjelzésű harckocsik bukkannak elő a por- és füstgomolyag mögül. Egyikük - szüntelenül tüzelve - egyenesen felénk tart. Lánc­talpai fenyegetően csattognak a sziklás talajon. Jenda megragadja a karo­mat és a fedezék aljába ránt. Egymásba kapaszkodva, léleg- zet-visszafojtva lapulunk. A harckocsi dobhártyarepesztő morajlással csörtet át felettün.k. Kődarabokat, földet, port és fojtó fekete füstöt zúdít ránk. A rózsaszínűek hadrendje to­vazúdul felettünk. Odafent szakadatlanul köröznek a har­ci gépek. Észak kelet felől, a legtávolabbi dombhajlatok ge­rincéről porcsíkok ereszkednek olá. — Jönnek a zöldek — álla­pítja meg Jenda. - Harckocsi­oszlopok. — Most következik az igazi csetepaté. Ezekre a harckocsikra várnak a lesállásokba húzódott ro- hamlövegek . .. Percek alatt befejezik a mű­szaki zár telepítését. A dombhajlatokról lezúduló porfolyamból kibontakoznak a zöldek harckocsijai. Szétbonta­koznak, s egyre gyorsuló ütem­ben törnek előre. A rohamlö- vegek tüzet nyitnak rájuk. A harckocsikat támogató vadász­bombázók vészjósló víjjogássgl vetik magukat a rohamlövegek- re. Ádáz bombaverés. Éles fáj­dalom hasogatja a dobhár­tyámat. Talpam alatt szüntele­nül remeg a föld. torkomat lőporgáz fojtogatja, szememet füst marja. A ,,barc" égen és földön, a szélrózsa minden irányában egyre hatalmasabb erővel tom­bol. Bertalan István Béla BÉKÉS SÁNDOR £py bar éber élete 10. Babits András A komlói kő- szénbányászat története című munkájában jelentős teret szen­tel a 100 méteres mozgalom elemzésének, s miközben meg­állapítja „A mozgalom jelen­tőségét főképpen a bányák egyenletes termelésével kapcso­latban kell keresnünk" egyebek mellett így ír a Molnár-féle technológia lényegéről: „A 100 méteres mozgalmat közelebbről tekintve megálla­pítható, hogy a kitűzött cél el­éréséhez és felülmúlásához a Molnár-brigád nem alkalmaz semmi rendkívüli dolgot azon­felül, amit minden bányász tud. A különbség az általánossal szemben csupán az, hogy a termelésnek ezeket a recioná- lis és technológiai követelmé­nyeit a brigádban vaskövet­kezetességgel érvényesítik. Ne­vezetesen: a tervet napokra felbontva ismerik. Megfelelően karbantartott, jó gépeket, fő­képpen megbízható rakodó­gépet használnak, s a .gépek erejét teljesen kiaknázzák ... A rendszerint 4 tagból álló csapat a legtökéletesebb össz­hangban dolgozik, nincs egyet­len perc, amely indokolatlan tétlenségben telne el, amit a munkamenet tökéletes megszer­vezése ki is küszöböl ..." VII. Anna-aknán vagyunk, a va­lamikori nagy tettek színhe­lyén. Az üzemvezető, a főmér­nök új emberek, legalábbis ah­hoz újak, hogy itt lettek volna akkoriban. Molnár szótlanul jór-kel a frissen felmosott fo­lyosókon, benéz az aknász­irodába, megtapogat egy-egy lámpát. Szép, de idegen min­den. Kimegyünk az udvarra — autó autó hátán. Sétáljunk egyet. A műúton a város felé bal­lagunk, vörösre égett salak­kráterek mellett. A völgy alja jellegzetes ipari táj: csővezeté­kek, kövek, elvadult növényzet. Fent, körben azonban csodá­latos üde erdők zárják le a láthatárt. Balra, fent a hegy tetején, Zobák-bánya mesteri­en szép ívű vastornyai. Molnár István megáll: — 1954-ben innen, Anna- akna irányából, a tárói főszál­lítóvágatot hajtottuk az épülő Zobák felé. Februárban lehe­tett. Ez volt akkor a fontos munka, de Ormos főmérnök nem akart minket ide enged­ni: nagyon szakadás az nek­tek, gyerekek . . . Mindegy. Hú­szadika körül már jó 75 mé­terünk volt. Úgy nézett ki, re­kord lesz, amikor egyszer csak leállt a kompresszor. Hogy ez mit jelentett nekünk akkor, ne­héz lenne ma megérteni. A 100 méteres mozgalom ugyanis 1952-ben szédületes hírnévre tett szert, számosán csatlakoz­tak hozzánk, s aztán szép las­san mindenki elfeledkezett ró­la. Nekünk nem adtak olyan munkahelyet, ahol bizonyíthat­tunk volna újra, így aztán le­mondtak róla mások is. Most, itt Zobák kapujában mi a moz­galmat akartuk rehabilitálni. Rendkívül jelentős munkahely volt, ez a vágat kötötte ösz- sze ugyanis a két zobáki ak­nát az altáróval, az összeköt­tetésen túl azonban vízleveze­tő szerepe is volt... Hétszáz méterre lehettünk Zobáktól . . És akkor a kompresszor leállt, eldobhattuk a réselőket. Tehetetlenek voltunk, kiszol­gáltatva egy nyomorult gép­nek. Akkor megcsináljuk csá­kánnyal a 100 métert! — Per­sze csákánnyal nem ment, egy hirtelen elhatározással így az­tán azt mondtam: fúrjatok egy függőleges lyukat ide, a fe­jünk fölé ... Itt, pontosan ezen a helyen, mélyítették le a lyu­kat, emellett az út mellett. A vágat ugyanis a völgy fene­kén mindössze 4 méterrel ha­§§1 ÍfÍl*Í A Barbakán fölötti várárok nyugati falai. Történelem. művészet. látvány Történelmileg, művészettörté- netileg is értékes műemlé­kekben bővelkedik Baranya me­gye. Megóvásukra, feltárásuk­ra ebben az évben mintegy 5 millió forintot fordít az Or­szágos Műemléki Felügyelőség a Baranya megyei Tanáccsal együtt. Jelenleg tíz „műemléki munkahelyen" dolgozik az OMF és pécsi építésvezetősé­gének szakember-gárdája. Pécsett, a Káptalan utca 3- ban a ház belső részeit ala­kítják át és a tervek szerint 1976-ra több kiállítótermet ad­nak át. A Káptalan utca 4- ben a kutatás folyamán egy gótikus kápolnarészletet bon­tottak ki, s itt a feltárás után múzeumépület lesz. A Barba­kán körül őszre fejezik be a kertészeti munkát. A terület kockaköves burkolást kap, a várárokban sétányt létesítenek, valamint szabadtéri kamara­színpad áll majd. A kibontott északi várfalat fél kilométer ladt a felszín alatt. Elkészült a lyuk, s én oda állíttattam fö­lé egy MÁVAG-kompresszort. Olyant, amilyenekkel az út­építő-munkások dolgoznak ma­napság. A gép pöfögött, s ha nem is volt tökéletes a nyomás, berregtek a réselők . .. Men­tünk is szépen, mígnem valaki összeesett. Mi az atya­úristen van itt? A másik a fe­jét fájlalta. A harmadik azt mondja: ő kiszáll... De hát miért? Szédülten! már én is, vizes rongyokat kellett az or­runk elé kötni, mert a gép a lyukon át benyomta hozzánk a monoxidot is . . . Reggel hatkor szálltam le, s másnap éjjel szálltam ki . . . Minden szak­kal ott voltam, s nem enged­tem, hogy feladják . . . Azt mondtam: elkezdtük emberek, megígértük, hát csináljuk ak­kor . .. Aki kiszáll, az többet ide nem jön vissza . . . Visszasétálunk az üzemhez: rend, tisztaság. Most ez a me­cseki szénmedence tanbányá­ja. Srácok jönnek, színes sport­szatyrokkal, megnéznek minket, s elviharzanak. Lehet, hogy azt hiszik, tanfelügyelő-félék va­gyunk? Molnár mosolyog. ■— Történtek ám itt vidámabb dolgok is. Egyszer például lop­tam 300 folyóméter vasúti sínt, s bár mindenki ott járt-kelt mellette, nem vette észre senki. (Folytatása következik.) A Káptalan utca 3. szám alatti műemlék épület. hosszan - az Aradi vértanúk útján - feltárják; eddig ötszö­gű és négyzetes bástyára 'buk­kantak. A középkori várfalat ké­sőbb parksáv övezi. A Citrom utcában régészék vallatják a vár déli falmaradványát, mely­ben bástya, ezen kívül sok lő- rés került elő. A sokszögű, több mint tíz méter magas Perényi-bástyát kutatják Siklóson, a Kórház ud­varán. Érdekes idegenforgalmi látványosságnak ígérkezik a bástya alatt lévő régi lőszeres kazamata. Mellette a katolikus templommal egybeépült kolos­tor középkori alapjait, járó­szintjeit keresik. A kolostor ér­tékét nö/eli a belső kerengővei szegélyezett zárt udvar. Idővel a hagyományos kerámia-szim- pozion tárlatát rendezik be a műemlék-épületben. Mánián, az Árpád-kori temp­lomot külsőleg, belsőleg állít­ják helyre, vagyis rekonst­ruálják a födémet, a lőrésab- lakokat. A bükkösdi kastély ut­cai homlokzatát, kupoláját, va­lamint barokk kápolnáját javít­ják. A kastélyban értékes Zsol- nay-kályhák találhatók. Pécs- váradon, a belső várépületet erősítik meg, a gazdasági ház­ból viszont idegenforgalmi el­árusító-egységet hoznak létre. A renoválásnál reneszánsz hom­lokzati nyílásokat, valamint gó­tikus és román boltozatokat fe­deztek fel. Több lépcsőben fo­lyik a pécsváradi vár felújí­tása, egyebek között tervezik a szálloda bővítését is. Idén szeretnék még a hefve- helyi középkori templom teljes rékonstrukcióját megkezdeni, hiszen freskótöredékeinek, fali ülőfülkéinek az értéke felbe­csülhetetlen. Másik ez évi terv szerint a nagyharsányi refor­mátus templom rekonstrukció­jára is sor kerül. — Csuti — Magyar harckocsizók egy közös hadgyakorlaton.

Next

/
Thumbnails
Contents