Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-09 / 96. szám

© Dunántúlt napló 1975. április 9., szerda Repdeső fpHanylméhek Címerek régen és ma Világ­vándor lepke A madarak, a halak vándor­lásáról sok híradás lát napvilá­got. Különösen a madarak áll­nak az érdeklődés középpont­jában. Azt már kevesen tudják, hogy a rovarvilág legszínesebb állatai, a lepkék is vándorol­nak. Egy ilyen „igazi" vándorlep­ke-faj a nálunk két nemzedék­ben szaporodó atalanta-lepke. A hideg közép-európai telet nem tudja elviselni, ezért a téli hónapokat Európa déli részén és Afrika északi partjain tölti. Az enyhe telü Nyugat-Európá- ban már februárban megjele­nik. Évről évre ugyanazon az útvonalon közlekednek. A pará­nyi test óriási izommunkát vé­gez a nagyfelületű szárny moz­gatásával. Pihenő nélkül órákig repülnek, közel 30 km-es se­bességgel. Első megkopott, tö­redezett példányaik áprilisban jutnak el hozzánk. A fáradt lep­kéknek már csak arra marad idejük, hogy petéiket a csalán levelére lerakják. Az ebből fej­lődő első nemzedék még igen kis számú, de a szeptemberben megjelenő második generáció hatalmas tömegű. Ilyen, több­száz példányból álló tarka so­kaságot fedeztem fel 1972 szep­temberében Bikái környékén. Bársonyos, fekete szárnyukon átívelő cinóber csík meghatóén szép látványt nyújtott az ide- oda libbenő színes kavalkád- ban. Októberben elindulnak, hogy délen jó életfeltételeket találjanak. Hogy mi a vándorlás oka, még teljes pontossággal nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy a megváltozott és kedve­zőtlenné vált életfeltételek (idő­járás és táplálék hiány) közre­játszanak a vándorlásban. A vándorlási hajlam az évezredek során öröklődik nemzedékről, nemzedékre. Fazekas Imre a brandenburgi őr­grófságban, a XVI. század derekán tör­tént meg, hogy egy lo­vag megvette társa cí­merét és sisakdíszét. A brandenburgi őrgróf hi­telesítette is neki, a má­sik azonban tovább használta. Miután hírét vette a lovag csalárdsá­gának, perre mentek és a szószegő lovagot sú­lyos pénzbírsággal súj­tották. A címerek emberi sorsot, csa­ládtörténetek, városok emléke­it őrzik csodálatosan zárt jel- képrendszerben. Csehszlovákiá­ban, Lengyelországban, Ang­liában, Franciaországban ősi hagyományai vannak a heral­dikának, címertannak. Napóle­on idején a jó francia váro­sokat vörös mezőben repdeső arany méhek jelezték, a köze­pes városokat vörös mezőben arany N betű illette meg. Ang­liában címerkirólyokat vá­lasztottak, például a skót cí­merek jellegzetes alakjáról Ezüst Egyszarvú Címerkirálynak nevezték a terület heraldiku­sát. Magyarországon a Kan­cellária dolga volt a címerek rendjére felügyelni. A heraldikának ősi jellege miatt kötött jelképrendszere van. Egy városban található összes jellegzetességet nem lehet szimbolizálni; ha túlrész­letezik a címert, felismerhetet- lenné válnak a rajta szereplő alakok. A címer részei a pajzs, a sisak, a korona, a sisakdísz, a sisaktartó, a pajzstartók, a sátor és a palást. Természetes, hogy az évek folyamán sokat egyszerűsödtek ezek a jelek, de a kötöttségek megmaradtak, így például aranyszabály, hogy nem szabad színre színt, fém­re fémet tenni. A színek kö­zül a feketét, a pirosat, a ké­ket, a zöldet tekintették alap­színnek. A fémek közül az ara­nyat és az ezüstöt — tehát színben a sárgát és a fehéret használták. Az állatokat olyan színűre festették, mely színre a legjobban hasonlítottak. így lett az oroszlán sárga, a kecs­ke fehér stb. A címer minden alakja jobbra fordul, a pajzs legelőkelőbb része a közepe — ezért helytelen egyik város­címerünkben a csillag alsó me­zőbe helyezése. Egy-egy elem eltolása, más irányba fekteté­se súlyos következményekkel járhat. Például az angol címe­rekben a törvénytelen leszár­mazást balharánt pólya jelez­te — legtöbbször egészen ap­ró motívumként, hogy ne le­gyen nagyon feltűnő a család szégyene. A címerek használata a lo­vagkorral van összefüggésben. A lovagok tetőtől-talpig pán­célban vonultak hadba. Hogy megismerjék társaikat, valami­lyen jelképrendszert kellett ki­találniuk. A címer tehát ere­detileg ismertetőjel volt. A lo­vagok a XI. században, a ke­resztes háborúk idején kezdték pajzsukra, páncélukra, zász­lóikra festeni jeleiket, kezdet­ben csupán geometriai formá­kat. Később a királyok kivált­sága lett adományozásuk, ki keltett érdemelni őket. A cí- meradományozás együtt járt a nemesi rangra emeléssel. Magyarország legrégibb címeres emlékét Imre király egy 1202-ben kelt oklevelén függő aranypecséten láthatjuk, melyen a vágatokban apró lépdelő oroszlánok vannak. Ugyanezt a címert találjuk Im­re utóda, II. András aranype­csétjén is. Imre király Spanyol- országból nősült, Aragónia! Konstancióval kötött házassá­got. Valószínű, hogy a kor spa­nyol ízlésének megfelelően felvette a pecséten látható vá- gásos-oroszlános címert. Ké­sőbb azután az oroszlánokat, mint csupán díszítő elemeket, elhagyták. Nagy Lajos idején, a nápolyi harcokban szerzett érdemekért sok magánember kapott címert. A címerek napjainkban re­neszánszukat élik. Számos vá­rosunk kapott új címert — a hibákról többször is írtak cí­merszakértőink. A legnagyobb hiányosságok között említhető, hogy a legutolsó címertannal foglalkozó könyvünk fél évszá­zada jelent meg. így nem hi­báztatható a grafikus, aki nem tudván hozzájutni a könyvhöz, hibákat követ el a címer ter­vezésénél. Pécsett él dr. Vi- segrády Lajos orvos, aki több éve minden szabad idejét a címereknek, zászlóknok szen­teli. összegyűjtött anyagából egy mindenki számára érthető, jól hozzáférhető könyvet írna. Pécsett, Lvov-Kertvórosban díszkút készült, melynek terve­zője Fürtös György kerámia­művész. A Lvov és Pécs közötti barátságot szimbolizáló dísz- kut „Főkapujában" két műkő oszlopon két címer látható. A Ivovi városcímer — melyen a hárombástyás vár kapujában egy kaput döngető oroszlán, fölötte sarló, kalapács; íme a régi és az új szép ötvözete — és o pécsi városcímer. Hárságyi Margit 1O* WwSlwIlSKK w ISSXfipil 180 III €1$ Az 1947-es választások és a korabeli sajtóharc Közvetlenül a választások előtt, július-augusztus folya­mán a Kisgazdapárt elemeire bomlott. Egyes rétegei a kü­lönböző ellenzéki pártokhoz csatlakoztak aszerint, hogy tőkés, liberális, dzsentri, hor­thysta, gazdálkodó, vagy értel­miségi hivatalnoki, konzervatív vagy demokratikus politikai né­zeteket vallottak. Ezt a helyze­tet egy évvel a választások után, 1948. május 8-án Barcs Sándor így jellemezte a Kis Új­ságnak írott vezércikkében: „1947 nyarán Dobi István nem pártot vett át, hanem egy menthetetlennek látszó politi­kai csődtömeget..Ugyan­csak egy évvel a tárgyalt ese­mények után Dobi István írta a Kis Újságban; „Nekem az a meggyőződésem, hogy a párt régi bajainak igen jelentős ré­sze abból származott, hogy nem volt közös ideológiánk. A mi pártunk nemcsak 1945—46- ban volt a legkülönbözőbb gondolkodású és legellentéte­sebb érdekű emberek rosszul megszervezett gyülekezete, ha­nem 1930-tól 1943-ig is. Az én számomra 1945-ben a pártba behelyezkedett nyugalmazott bankigazgató vagy földbirto­kos nem kevéssé volt idegen. A párt paraszti voltából amúgy is fakadó kettősség nyilvánult meg a Kisgazdapárt választási agitációjában is. Egyik lapunk, az Igazság, a demokratikus pártok választási szövetségéről tessék-lássék mellékmondatban, mint valami szükséges rosszról ír, ugyanakkor a főmondatbarj különállást és a különutat hangsúlyozza. Magyarán szól­va: a párt sajtója gyakran a demokratikus egységfronttal szemben álló választókra ka­csintgatott.” Ha már az Igazság-ot emlí­tettük, nyomban tegyük hozzá azt is, hogy az újságnak két változata forgott közkézen a választások idején. A fekete fejléccel megjelent Igazság-ot rendszerint vidékre küldték, s a benne elhelyezett cikkek harco­san védték a kisparasztok érde­keit — a nagykereskedőkkel szemben. Az ugyanazon a napon megjelent, de piros fejlécű Igazság - amelyet Budapesten terjesztettek - viszont arról biztosította a nagykereskedő­ket, hogy a Kisgazdapárt meg­védi érdekeiket — a parasztok­kal szemben. A magántulaj­don védelmét, - a koalíciós egyezség ellenére - a Szabad Népet kivéve, szinte minden újság önmagának igyekezett kisajátítani. A hasonló módszereket elke­rülendő, a Szabad Nép (Révai József vezércikke, 1947. július 6.) már a választási harcok kezdetén figyelmeztette a part­nereket: „Nem szabad, hogy a választási küzdelmet a demok­ratikus pártok egymással való versengése dominálja, mert ha igen, akkor a választási ver­sengés a dolgok logikája foly­tán egymás túllicitálására, szennykonkurrenciára, demagó­giára, a demokratikus közér­dek háttérbe szorulására vezet­ne, és egy ilyen szennykonkur- rencia gazdaságilag is, politi­kailag is. komoly réseket ütne fiatal demokráciánk alapjain. A választási versengés közben sem szabad megfeledkezni a kormányzópártok közös felelős­ségéről . . .” A választásokon o négy koa­líciós párton kívül hat ellenzé­ki párt is indult: a Polgári De­mokrata Párt, o Magyar Radi­kális Párt, a Független Ma­gyar Demokrata (Balogh) Párt, a Magyar Függetlenségi (Pfeif­fer) Párt, a Keresztény Női Tá­bor és a Demokratikus Nép­párt, amelyet Barankovics veze­tett. Programjuk tömören kife­jezhető: a Függetlenségi Front tételeinek tagadása. Áttekintve a korabeli sajtót, ismerve a választási hadjárat végső kimenetelét, elmondhat­juk: a népi demokrácia legha­tározottabban fellépő ellenfele a Kisgazdapártból kizárt, hosz- szabb ideig párton kívüli Pfeif­fer Zoltán vezetése alatt álló legszélsőségesebb ellenzéki párt, a Magyar Függetlenségi Párt volt. Szemben állt — mint Pfeiffer Zoltánnak június 14-én az új koalíciós kormány prog­ramjának vitájában elhangzott felszólalása is rávilágít — a kormány egész politikájával. A reformkor mérnöké uolt Tudományos értékű kutatás A Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat szocialista brigádjának „hobbyja” A reformkori híres vízépítő mérnök, Beszédes József nevét három éve vette fel a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vál­lalat egyik szocialista brigádja, s akkor az üzemi újságukban röviden ismertették névadójuk élettörténetét. Ebből született a vállalás: közelebbről megismer­ni Beszédes József munkássá­gát. A fotógeometriai kiértékelés­sel foglalkozó öt szakember: Bajusz Józsefné, Borbély Zsu­zsa, Mikesi Rezsőné, Székács Mihályné és Ámán Péter bri­gádvezető azóta szabad idejé­ben a „Beszédes-témát” kutat­ja. Közös hobby született, a gyűjtés, kutatás, levelezés, könyvbúvárkodás és a felfedezés örömeivel. Jelenleg a szekrény­ben alig férnek el a „leletek", elsősorban a régi fényképek, térképek, újságok fotókópiái. Anyakönyvi másolattal bizo­nyítják a lexikonok 1786-os ada­tával szemben, hogy egy évvel később született Magyarkani- zsán a „királyi biztossági igaz­gató vízimérnök". A halotti ki­vonat másolata az 1852-ben be­következett halál okaként a ma­De politikai okokból, a közvé­lemény megtévesztése céljából csupán a munkáspártokkal szállt nyílt vitába. „Két ellentét van a politikai életben — írta augusztus 30-án Pfeifferék szócsöve, az Ellen­zék - a) a marxista és polgá­ri pártok ellentéte, b) a koalí­ción belül és kívül álló polgári pártok között érvényesülő ellen­tét”. Ezt az utóbbit bocsánatos bűnnek tartja az újság, mert - idézem — „világnézeti alap­ja nincs”, ugyanakkor sajná­latos is, mert a „polgári gon­dolat mögé felsorakozott erő­ket bontja meg". Ezt írták választási zászló­jukra: „Végső célkitűzésünk á tiszta demokrácia! Félelemtől és nélkülözéstől mentes életet mindenki számára! A magán- tulajdon nevében, a vallás sza­bad gyakorlásának teljes bizto­sítósáért!" A szóban forgó programadó újságból az is kitűnik, hogy a Pfeiffer-párt a kapitalizmus korlátozás nélküli támogatását, az államosítások megszünteté­sét hirdette. Követelték még a népbírósági rendszer megszün­tetését, a politikai rendőrség hatáskörének szűkítését és a B-listázás „maradéktalan reví­zióját”. Kőszegi Frigyes (Folytatjuk.) gas lázat tünteti fel. Nem lett öngyilkos, ahogy a mende­mondák regélik, hanem súlyo­san megfázott Paksnál a dunai védtöltések bejárásakor. A Du­nán Baja és Bátaszék között egységes árvízvédelmi töltéseket építtetett, 120 ezer hold földet ármentesítve. A reformkor első nagy vízimunkáit ő hajtotta vég­re 1816 és 1825 között a Sárvíz, Kapos, Sió szabályozásával. A Graz-Arad-csatorna tervét dé­delgette. A létesítmény Dráva, Vajszló, Siklós, Beremend vo­nalában húzódott volna. A Du- na-Rajna-Majna-csatorna, mint elképzelés élt benne. Ezen kívül a tervei alapján zabolázták vol­na a baranyai, somogyi úgyne­vezett „Fekete-vizeket". Külön dobozokba rendszere­zik a „Társalkodó"-ban, a „Szá- zadunk”-ban publikált vitacik­kek másolatait, melyekben Vá­sárhelyi Pállal, Széchenyi Ist­vánnal ironikusan, szigorú kri­tikával polemizált. A magyar nyelvű műszaki irodalom egyik úttörőjeként sok, tervezésről, ki­vitelezésről szól könyvet írt; ezek címlapjait lefotózták a brigád­tagok. Beszédes-műveket köl­csönöztek az Országos Széche­nyi Könyvtárból, a Műszaki Egyetem Központi Könyvtárából. Leveleznek a veszprémi, kapos­vári, szekszárdi levéltárral, ezen­kívül jó a kapcsolat a bcjai Vízügyi Szakközépiskolával, va­lamint a siófoki Beszédes József Múzeummal. Hely tortériét Hét gyereke született a „Ka­pos- és Sárvízi, valamint a Ba­latoni igazgató vízmérnöknek”. Életüket szeretnék nyomonkövet- ni, és leszármazottaikkal felven­ni a kapcsolatot. A Kálmán ne­vű fia festegető ember, kép­másoló volt. A brigádtagok bukkantak rá a Tolna megyei Bölcskén - magánháznál - a „Beszédes" jelzetű Krisztus-ké­pére. Ferenc azzal alapozta meg hírnevét, hogy a konstan­tinápolyi tűzoltóságot szervez­te meg. Beszédes József sírja a duna- földvári temetőben már nem el­hanyagolt, hiszen a nevét viselő brigád rendszeresen gondozza. A vállalat követ, cementet szál­lított a sírfelújításhoz. A lelkes tudományos hobby révén nemcsak névadójuk, de szülőföldjük, a szomszédos me­gyék vízügyi-helytörténeti érde­kességeit ismerhetik meg a fia­talasszonyok és lányok. Az ada­tokat Szilvási József és Kiss Jó­zsef mérnök értékeli. A vállalat, mint mecénás, a Beszédes éle­tét, munkásságát feldolgozó brigád-gyűjtést hamarosan könyvben jelenteti meg belső használatra. — Csuti —

Next

/
Thumbnails
Contents