Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-08 / 95. szám

Dunántúlt napló 3 1975. április 8., kedd ft* ílriraidkiöl a bébiételig Minden! tudó kukorica Másfél millió hektáron Cél: az ipari feldolgozás Háromezerféle cikk Zea mays. A bambusznád után a leg­magasabbra növő pázsitfű. Ha­zája valószínűleg Mexikó. Ná­lunk a török hódoltság idején terjedt el, s ezért nevezte el a nép törökbúzának. Ha a szakembereken kívül bárkit megkérdeznénk: tudja-e, mire jó a kukorica? — a vála­szok többsége így hangozna: takarmány készül belőle. No, meg az utcán is árulják pat­togatva. Pedig több mint háromezer­féle cikket állítanak elő a ku­korica komplex ipari feldolgo­zása során, s ki hinné, hogy nélküle nem lenne űrhajózás, hogy a robbanóanyag gyártás fontos alapanyaga, s a vasön­tödéktől a textiliparig nélkü­lözhetetlen. i!||||p||||Í; keresett A kukorica ma hazánkban a legnagyobb területet elfoglaló szántóföldi növény: 1974-ben másfélmillió hektáron termesz­tettük, s közel 60 millió mázsa termést hozott. Volt idő, ami­kor a termelők előtt a hektá­ronkénti 30—40 mázSa célként lebegett. Tavaly a CPS 260 ezer hektár átlagában 54 má­zsát produkált. Orosházáról 90 mázsás átlagot jelentettek. S a CPS bábolnai közgyűlésén ka­pott szárnyra a hír, hogy hek­táronként 130 mázsás átlagot szavatoló hibrid-vetőmagot ye- szünk az USA-tól. Miért jó nekünk, s miért jó másoknak a kukorica? Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy so­hasem fogunk belőle eleget termelni. Egyik legkeresettebb cikk világszerte. Hogy miért?. . . Kezdjük a takarmányozásnál. Ma már szinte vétek a kuko­ricát az állat elé önteni. A szemekből keveset tud haszno­sítani; a kukorica „átmegy” rajta. Az ipari feldolgozás leg­ismertebb módja a pelyhesítés, amelyet hazánkban nemrég kezdett el a holland Saffari cég technológiája alapján .a PHYLAXIA és a Monori Álla­mi Gazdaság .közösen. Ez a pelyhesítés úgynevezett ágyú­val történik, amelyben a szé­nieket 20 atmoszférás gőzzel kezelik: a szem eredeti térfoga­tával szemben háromszorosára nő. Javul az emészthetősége, és ízletesebb lesz. 1971-ben 239 ezer dollárért 130 tonna pelyhet importáltunk. A csírátlanítás a kukoricát egyrészt megóvja az avasodás- tól, másrészt a csíra növény­olajipari feldolgozása is igen kifizetődő. 1972-ben 330 dollár volt a csíraolaj tonnája, 1974- ben mór 800 dollár. Nagy a kereslet a növény­liszt iránt is — zöld szár és te­jesérésben lévő cső szárításá­val és őrlésével készül, amit takarmánykeverék készítésére használnak fel. A kukorica „élesztősítése” magyar talál­mány. A takarmányélesztő lé­nyege, hogy erjesztés után ér­tékes aminósavakat nyerhetünk a kukoricából - lizint -, amely a húsképződést segíti elő. A li- zinkoncentrátumok megtöbb­szörözik a táp értékét. Az ipari feldolgozás másik oldala a keményítő- és szesz- gyártás. Magyarországon az ászári és a pécsi keményítő- gyárban dolgoznak kukorica alapanyaggal; összesen 32 ezer tonna, kukoricából készíte­nek keményítőt, amelynek mel­léktermékei is keresettek. Az áztatólevet - az úgynevezett kukoricalekvárt - a gyógyszer- ipar veszi meg és baktérium­tenyészetek táptalajának hasz­nálja. A tréber — fehérjedús takarmánytáp —, egy mázsáért 528 forintnak megfelelő dollárt kapunk ma, de holnap lehet, hogy a dupláját is megadják. A keményítő a szeszgyártás alapanyaga: a whiskyt is a ku­koricából készítik. A dextrinta keményítő pörkölésével állítják elő iparilag, s felhasználják ra­gasztószerek készítésére, festék­be, tintába sűrítőként, de igen széleskörű a dextrin textilipari felhasználása is. ; • Cukor . és műanyag Cukrot nemcsak cukorrépából lehet gyártani: a kukoricából nyert úgynevezett invert-cukrot a sör-, az üdítőital- és a kon- zérvgyártás területén lehet hasz­nosítani. Az invert-cukor világ­piaci ára szinte a csillagokig emelkedett, Svájcban például már 60 forintnak megfelelő frankot kérnek kilójáért. Az ex­port ezen a vonalon is korlátlan lehetőségekkel kecsegtet, — de egyelőre még nekünk sincs ku­korica-cukor gyárunk. A kukorica szára és a csutka is gyarapíthatja a forintokat. Régebben legfeljebb tüzeltünk velük, de ma már a Péti Nitro­génművekben megkezdték a furfurol gyártását. Ez a furfurol elterjedt szelektív oldószer, ke­nőolajok finomítására. Konden- zálása után hőre keményedő műgyantát kapunk, amelynek hasonló a szerepe, mint a for­maldehidnek. A belőle készült műanyagok nagyszilárdságúak, könnyen sajtolhatok, de egy hátrányuk van — a sötét színük. A szín azonban nem lehet aka­dály, hogy az űrhajók bizonyos alkatrészeit, elemeit belőle ké­szítsék. A csutkából adipinsav állítható elő, amiből a „nylon— 66-ot" készítik. A furfurolból cel­lulóz alapú robbanóanyagok készíthetők, nélkülözhetetlen a műgumi gyártásnál. A furfurol- alkoholt desztillációs úton ké­szítik. Csökkenti ez az alkohol a grafit elektromos vezetőképes­ségét, de a furfurolt különféle adalékokkal keverve az öntö­dékben is megtalálhatjuk: az öntőformát tartósítja. A bőr­cserzésnél oldószer. Az illatsze­rek többségének alapanyaga. (A következő ötéves tervben a hírek szerint, egy, évi 100 ezer tonna kukoricaszár feldolgozá­sára alkalmas furfurol gyár lé­tesítését tervezzük.) Hazánkban a kukorica ipari feldolgozása még gyerekcipő­ben jár. De már megindult a tervezgetés: a MÉM pályázati felhívást tett közzé a kukorica komplex ipari hasznosítására. Célunk: inkább feldolgozott ku­koricát — olajat, cukrot, tápot, műanyagot stb. — exportáljunk, mint a termést, hiszen tíz-tizen- ötször többet kapunk érte — tisztán. * Zea mays, Megőrölve, sárgás lisztje, esetleg más gabonaliszttel ke­verve kenyérsütésre is alkalmas. Erdélynek túrós és tejes pulisz­kája, a Dunántúl prószája, má- léja, dödölléje, Nógrád görhéje, a románok mamaligája, az ola­szok polentája — mind kukorica- lisztből készül. Kiütötte ácotái Egy pillanatra itt érdemes megállni, és elgondolkozni azon, hogy miért vettük le az étlap­ról a kukoricát. Az Egyesült Ál­lamokban rengeteg igen jó ízű, közkedvelt ételt készítenek be­lőle, s aki nem jut ki, hogy megkóstolja, az a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinát kukorica múzeumának egyik sarkában megtalálhatja, hogy például a „Com”-cég mit csinál a kukori­cából. Kekszet, bébi-ételt, fris­sítő szörpöket, étolajat. Árulja sósán, mézzel, dióval, mogyoró­val keverve... A napokban írt egy lap arról, hogy a Coca-cola cég megtalálta első nagy kon­kurensét. Úgy hírlik, hogy egy kukoricából készült, erősen kon­centrált, igen magas szénsav tartalmú üdítőital kiütötte a Co­lát. Kozma Ferenc Telített a 12ezres crossbar É nem éppen kellemes hírt közel ötezer pé­csi telefonra váró érdeké­ben kell elmondanunk 1980 ig egyetlen uj tele fonigénylő sem kap készü­léket. A Crossbar-központ­ba 12 ezer állomásnál többet jelen állapotában nem lehet bekapcsolni. Bő­vítésére pedig nincs egy fillérünk sem. Ahhoz pedig, hogy a jelenlegi és az év- röl-évre növekvő igényeket maradéktalanul kielégíthes­se a posta, legalább 100 millió forint kellene A 42 éves központ Ennek közlésére Varga Sán­dor, a Pécsi Postaigazgatóság vezetője kérte a sajtót, hogy elejét vegye a minden héten megismétlődő panaszáradat­nak, mely a hétfői fogadóna­pok velejárója. A telefonra vá­rók kéréseinek jogosságát, melyet sok esetben nyomós in­dokokkal támasztanál^ alá, senki sem vitatja. Egyelőre azonban a kérések teljesítésé­re nincs lehetőség. 1980-ig kell sorban állni Pécsett közel ötezer ember vár telefonra AZ ELSŐ NEGYEDÉVBEN 24000 tonna plusz cement Több mint 24 ezer ton­nával teljesítette túl első negyedévi termelési tervét a Beremendi Cement- és Mészmű. Hazánk felszaba­dulásának jubileuma tiszte­letére a szocialista brigádok vállalták a terv túlteljesíté­sét. Vállalásuknak eleget tettek a csomagoló üzem női dolgozói is. Érdemes bepillantanunk a pécsi telefonozás történetébe, hogy megélésük azt, miért csak 12 ezer állomást üzemeltető központunk van ma. A régi központot — a távbe­szélés pécsi úttörőjét — 193£). december 6-án helyezték üzem­be. Kezdetben 2500 előfizető­vel működött, majd a soro­zatos bővítésekkel utoljára 1959-ben bővítették ötezerre. Ez időben készült el az urán­városi központ is, amely 450 vonallal rendelkezett. Lassan eljutottunk odáig, hogy csúcs­időben szinte lehetetlen volt telefonálni: „áttüzesedett” a 42 évig kiszolgált, de igen el­használódott központ. Ebben az időben az alközponti mellék- állomások száma pontosan 7988 volt. Havonta 815 ezer helyi beszélgetést bonyolított le. Hozzá kell tennünk, hogy az ilyen rendszerű központok élet­tartamát a szakirodalom maxi­mum 25 évben jelölte meg. A tarthatatlan helyzeten egy 1968 márciusában született döntés változtatott: a BUDA- VOX Külkereskedelmi Vállalat és a svéd LM Ericsson cég szerződése. Ennek keretében rendelte meg a Magyar Posta a pécsi és a Pécs környéki crossbar-rendszerű, jelfogós vezérlésű központokat. (A cross­bar magyarul keresztrudat je­lent: utal a kapcsológép jel­legzetes felépítésére.) 12 ezer állomás Az új pécsi távbeszélő köz­pontért összesen 277 millió fo­rintot fizettünk. A tizenkétezres kapacitás fele iker állomás. A helyi központtal egyidejűleg ugyancsak crossbar-rendszerű helyközi-központ is létesült. Ez utóbbi teszi lehetővé azt, hogy az előfizetők bekapcsolódja­nak az országos távhívó háló­zatba. Ma az összes vonal foglalt, s nagy bajok lesznek a további, nem lakossági igények kielégí­tésével is. öt évig egyetlen ál­lomással sem tudják bővíteni e központot, mivel igen költsé­ges, devizaigényes lenne. A pé­csi crossbar-központ beruházá­sa 25 év alatt térül meg. Az ilyen lassan térülő beruházá­sok esetében viszont erősen mérlegelnek: van még Magyar- országon Pécsnél sokkal rosz- szabb helyzetben lévő város is a „telefon vonalon”. Ezért az­tán 1980. után kerülhet sor újabb bővítésre, amikor hétezer új állomást kapunk. Mi várható 1980-ig? Van azonban néhány lehető­ség, ami a telefon-szolgáltátós minőségének javítását célozza. Egyrészt a távhívó forgalom za­vartalanabbá tétele érdekében a budapesti összeköttetést ja­vítják 5 kimenő és 13 bejövő áramkörrel. Ez azonnali kap­csolatteremtést jelent. Komló irányában 7 kimenő áramkör­rel gyarapszik az összekötteté­sek száma. A kertvárosi telefon- hiány javítása érdekében még ez évben megépül a posta és a lakótelep közötti összekötő­kábel, és 1976-77-ben sikerül majd a régi telefontulajdono­sok „készülék-áthelyezési" ké­relmét teljesíteni. Több nyilvá­nos állomás épül az ellátatlan városrészekben — éppen a mi­nap avattak két fülkét Mesze­sen -, s az ötödik ötéves terv­időszakban kétezer állomással bővítik a mohácsi központot is. Végezetül még egy dolgot feltétlen el kell mondanunk: az elkövetkező- évek során is vé­geznek bekötéseket a posta műszaki dolgozói, de csak ott, ahol áthelyezésről, illetőleg a már telepített készülékek be­kötéséről van szó. Kozma Ferenc Egy kis iróniával mondja Mag­da asszony — indokolva csa­ládjuk népes mivoltát — (mert hatan vannak testvérek), hogy a családipótlék mindenképpen számításba jött annakidején. — Apánk vasutas volt kis fi­zetéssel, hát ezért. — Hol éltek? — Gyárvárosban, pontosab­ban Pécsújhegyen gyerekesked- tünk. A vasúttól kaptunk szol­gálati lakást, eléggé szűkösen fértünk el. Akár csak más — hasonló körülmények között éle családnál — a hat gyerek ko­moly gondot okozott a mi szü­léinknél is, de azért tisztesség­ben felnevelkedtünk. Három lány, három fiú . . . Mi lányok, nem jutottunk el akkor az érett­ségiig, csak fiútestvéreim. — Mivel foglalkoznak? — Bátyám követte apámat a MÁV-nál, ma is ott van szép és komoly beosztásban. Aztán két öcsém közül egyik hon­védalezredes, a másik műveze­tő Újhegyen. Egy nővérem meós a kesztyűgyárban, a másik boltvezető Komlón. — És végül ön? — ... Én tulajdonképpen ma is első munkahelyemen dolgo­zom, ha így tetszik: éppen harminc esztendeje. — A városi rendőrkapitány­ságon . . . — Igen. Negyvenöt január huszonharmadikától. Egészen fiatal kislány voltam, gyors- és gépírói képesítéssel. Negy­venöt óta vagyok tagja a párt­nak apám példáján. mm — Hogy került a rendőrség­hez? — Részben a pártalapszerve- zet javaslatára és mert egyál­talán, dolgozni akartam. — Tavaly augusztustól kezd­ve hivatásos állományba ke­rült. Mit jelent ez? — Korábban — hosszú éve­kig — mint adminisztrátor dol­goztam, betöltöttem titkárnői munkakört is. A múlt évben ki­neveztek előadónak törzszászló­si rangban. Ez egyenruhaviselési joggal is jár egyben. A zubbonyon kitüntetések: A Haza Szolgá­latáért aranyfokozat, Jubileumi Emlékérem, aztán a Kiváló Szolgálatért kitüntetés, illetve a Haza Fegyveres Szolgálatában eltöltött 10—15—20—25 évért, ehhez kapta meg április ne­gyediké előtt a 30. év után já­ró érmet is. ... És kinevezés —, alhad­naggyá ... Harminc esztendő egy mun­kahelyen, egy kollektívában, — önmagában szép pályafutás. — Különösen egy olyan te­rület kebelén belül, amely ■.. — ... Amelyet inkább fér­fiaknak találtak ki, ugye ezt akarta mondani? — Ezt. — Ebben semmi különöset nem találok. Az igaz, hogy ná­lunk sok szempontból más szel­lem uralkodik, végül is fegyve­res testület vagyunk, más a fe­gyelem jellege is, mint mond­juk egy polgári munkahelyen. De . bizonyos feladatok alól — éppen női mivoltunkra való te­kintettel — mentesülünk. A nő­politikái elvek nálunk is ér­vényesek — mondja Csorbics Józsefné rendőralhadnagy. — Munkakörével járó elfog­laltság megértésre talál-e a családban? — Ritkán fordul elő, hogy a „hivatalos" időn kívül valami feladatot kapok, leszámítva a pártalapszervezeti titkári funk­ciómmal járó tevékenységet. Különben is, gyerekeink már felnőttek, egyikük nős, két gyö­nyörű kis unokánk van, négy­éves kislány, két esztendős kis­fiú. A másik fiam Kaposvárott tanul főiskolán, állattenyésztési szakon. A férjem egyik pécsi üzemben személyzetis. — Városi család lévén, hogy­hogy mezőgazdasági pályát vá­lasztott a kisebbik Ha? — Ennek mélyebb okai van­nak. Józsi fiam inkább az ap­jára ütött, ugyanis a férjem családja és jóformán az egész rokonság vidéki községben élt. Például a férjem apja, nagy­apja, de még nagybátyjai is vadászattal foglalkoztak, per­sze nem főhivatásként, de az a természetimádat mindenkép­pen öröklődött. Azt hiszem nem túlzók, ha azt mondom, hogy férjem és Józsi fiam ma sem szokta meg teljesen a városi életet. Nyári gyakorlatán a fiam meghívott bennünket a bicsérdi termelőszövetkezetbe, a munkahelyére, megmutatta a tenyésztelepet és én örültem neki, hogy ennyire ragaszkodik szakmájához. Lajos fiam tech­nikus az építőiparban, őt az érdekli. Mindketten art a szak­mát gyakorolják, amelyet vá­lasztottak, mi nem szóltunk be­le, csupán azt vártuk és vár­juk el tőlük, hogy tanuljanak. Külön öröm nekünk, hogy egy nagyszerű menyünk van, na­gyon szeretjük, kitűnő kis asz- szonyka. — Mire emlékezik legszíve­sebben, most már harminc esz­tendő távlatából? — Gyárvárosi gyermekéveim­re, meg arra, hogy hajdani is­kolatársaim, játszótársaim, ma is jó egészségben élnek, mind­egyik szépen megállta helyét. Van közöttünk több bányász, egy honvédtiszt, pórtfunkcioná- rius, esztergályos, sőt, egy igaz­gató is. Ahogy ezt egy ipari te­lepüléstől — annakidején — joggal el is várhatja az em­ber. — R —

Next

/
Thumbnails
Contents