Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-06 / 93. szám

■€. O.-király Kubából A két világbajnok: Teofilo Stivenson és Rolando Garbey. (Geleta Pál felvételei.) AUTéS HEGYIVERSENY Győzött a tavalyi bajnok 73 induló, 69 befutó Bemutatkoztak a pálya-Zsigulik A technika történetéből AZ ELSŐ CIRILLBETOS NYOMDA — RÉZKORI OL­VASZTÓ — MERRE ÁLLOTT KLEOPÁTRA TŰJE? — AZ ELSŐ NAPÓRA. Ivan Fjodorov orosz nyom­dász 410 évvel ezelőtt 1565- ben alapította meg Moszk­vában az első orosz nyom­dát és itt jelent meg az el­ső cirillbetűs könyv. P. T. Isztiszlavics: Apostol című Fjodorov nyomdagépe. Fotó: Lvovi Múzeum. műve. A reakciós elemek azonban Fjodorovot Moszk­vából Litvániába száműzték, és itt is ő alapította meg aztán az első nyomdát. * Egyiptomban, a Nílus- menti Vádi Haifa térségé­ben, az ősi Buhen erődít­mény ásatásai közben egy i. e. 2600 tájáról származó rézolvasztá-műhely marad­ványaira akadtak. Az itt ta­lált pecséteken a negyedik dinasztia nagy uralkodói­nak nevei láthatók: Cheph- réné és Mykerinosé, ők épí­tettek kettőt a gizehi pira­misok közül. III. Thutmosis fáraó i. e. 1500 körül Hiliopolisban ál­líttatta fel az ún. „Kleopát- ra-tüjét", amely árnyékvető­ként a napszakok meghatá­rozására szolgált. * Egy másik, kulturtörténe- tileg érdekes adat, hogy az első napórát szintén i. e. 1500 táján Achaz király szerkesztette meg, de Hé­rodotosz görög történetíró azt tartja, hogy a napórát Anaximandros hozta be Gö­rögországba. k. a. □Hétfői A közelmúltban lezajlott Me­csek Rallye után újabb nagy­szerű rendezvény gyűjtötte egybe tegnap Pécsett a ver­senyzőket és az autósport ba­rátait: hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulója tiszteletére a Pécsi Volán hegyiversenyt rendezett, amely egyben a hat futamból álló 1975. évi ma­gyar hegyibajnokság első for­dulója volt. Kora hajnalban a Citrom utcai gépátvételnél idegesen kémlelték az eget a verseny­zők, s néhány esőcsepp után azon tanakodtak, lecseréljék-e a tükörsima pályagumikat a vízen is használható kerekek­re. Az időjárás azonban ke­gyes volt, s mire az autók gyü­lekezni kezdtek a Péter utca sarkán a kötelező edzésre, ki­sütött a nap. A legjobbak a rajtnál Talán a jó időnek, no meg az egyre népszerűbb autósport­nak köszönhető, hogy több­ezer néző sétált fel a mecseki kanyarokba, hogy tanúja le­gyen a bajnoki pontvadászat­nak. Volt is mit nézni. A hegyi­versenyre eljöttek a legjobb magyar autóversenyzők, s az autókban, versenyzőkben egy­aránt megfiatalodott mezőny izgalmas küzdelmet hozott. 87-en neveztek az idei első he­gyiversenyre, végül 73-an áll­tak rajthoz. Köztük a tavalyi hegyibajnok, Cserkuti József, a sokszoros magyar rallye- bajnok Ferjáncz Attila, a ka­posvári Tóth János BMW-vel, dr. Antalffy György R 12 Gor- dinivel, Balatoni Mihály és a pécsi Valcsics László Skoda Rallye-val, a sokszoros motor­kerékpár-bajnok Cserkuti Lász­ló NSU-val, s néhány új, ki­fejezetten pályaversenyzésre készült Zsiguli. Két nagy esélyes „Az első tíz helyért szoros lesz a küzdelem” — jósolták a sportolók a verseny előtt. A két nagy esélyes, Ferjáncz At­tila és Cserkuti József küzdel­méből 1,6 másodperccel jobb idővel Cserkuti került ki győz­tesen. Az első futamban Cser­kuti 5 másodperccel ment jobb időt, a másodikban viszont Ferjáncz autózott gyorsabban, s mint a golyó, 2 perc 3,8 má­sodperc alatt száguldott végig a 2,5 kilométeres pályán. Néhány járdaköszörütéstől eltekintve komolyabb baleset nem történt, műszaki hiba miatt azonban többen kény­szerültek feladni, illetve gyen­ge idővel befejezni a versenyt. A pécsiek egyik reménysége, Valcsics László a második fu­tamban a Mecsek-kapunál a járdán kötött ki: az történt ugyanis, hogy a porlasztóban fennakadt a pillangószelep, s a gáz elvétele után is 7—8 ezret forgott a motor. Ez a malőr okozta, hogy Valcsics László nem fért az első öt helyre a kategóriában. Donáczi György jól tuningolt Fiat 128-asának tengelykapcso­lója az edzésen felmondta a szolgálatot. A pécsiek közül a várakozást felülmúlva igen jól szerepelt Pánics Zoltán, aki élete első he­gyiversenyén a Zsiguli-kategó- riában csak hat tized másod­perccel szorult a második helyre. Eredmények Forgácsoló és lakatos szakmunkásokat, 6 és 8 órás gépírókat, valamint segédmunkásokat felveszünk Jelentkezés: EIVRT SOPIANA GÉPGYÁRA Pécs, Szalai András u. 8. Üzemgazdasági osztály. 7. gépo.: 1. Volán Bp. Fer­jáncz Attila (Renault Alpine), 2. Dózsa K.-vár Tóth János (BMW), 3. Móczár Péter (Zsi­guli). 6. gépo.: 1. Volán Bp. Dr. Antalffy György (R 12 G), 2. Volán Eger Hajdúk Zoltán (P. Fiat), 3. ÁFOR Tar András (P. Fiat). 5. gépo.: 1. ÁFOR Cserkuti József (NSU), 2. Vo­lán Bp. Balatoni Mihály (Sko­da), 3. ÁFOR Szebényi László (Zsiguli). 4. gépo.: 1. ÁFOR Cserkuti László (NSU), 2. ÁFOR Molnár Béla (F. 128), 3. Volán Bp. Nagy András (F. 128). 3. gépo.: 1. Spartacus Zima Já­nos (Steyer Puch), 2. ÁFOR Kőváry György (Wartburg), 3. ÁFOR Furmen Imre (N'SU). 2. gépo.: (mind Trabant) 1. ÁFOR Németh Attila, 2. Volán Pécs Gulyás Imre, 3. Volán Pécs Kardos Lajos. 1. gépo.: (mind Zsiguli) 1. Volán Bp. Farkas Elek, 2. Volán Pécs Pánics Zoltán, 3. Volán Bp. dr. Augusztin Béla. Abszolút sorrend: 1. Cserkuti József, 2. Ferjáncz Attila, 3. dr. Antalffy György. A csapatver­senyt az ÁFOR l-es csapata nyerte. Teofilo Stive Soha nem leszek profi! A nehézsúlyú olimpiai és világbajnok nyilatkozata a Hétfői Dunántúli Naplónak A szorító fényárban úszik, a lelátókon óriási a hangzavar, feszült, izgalmas a mérkőzés. Aztán hirtelen csönd lesz, a te­kintetek a versenyzőknek fenn­tartott szektor felé fordulnak. A Sportcsarnokban megjelenik egy fiatal óriás. Világos-kék melegítőt visel — Cuba fel­irattal. A mérkőzés most mel­lékes, a közönség a jelenkori amatőr ökölvívás legnagyobb csillagára, a nehézsúly olimpi­ai és világbajnokára, Teofilo Stivensonra kíváncsi. Teofilo A müncheni olimpia előtt Európa vajmi keveset tudott a kubai fiatalemberről. Akkor az­tán...! Kiütéses győzelmekkel jutott el a nehézsúlyú döntőig, s ott a román Alexe jobbnak látta sérülés miatt visszalépni, hiszen a K. O.-király ellen alig­ha lett volna esélye. A sport­ág első világbajnokságán, 1973- ban,- Havannában Teofilo útja a dobogó legfelső fokáig való­ságos diadalmenet volt. Hu­szonkét éves — és már olim­piai- és világbajnok. Vajon milyen ember lehet? Amikor megkérem, beszéljen pályafutásáról, életéről, tervei­ről, készségesen feláll, a pi­henőszobába kísér. Odabent is­merős arcú fiatalember, Ro­lando Garbey, a nagyváltósúly világbajnoka. S aztán benyit a harmadik kubai ökölvívó sztár, Orlando Martinez, a harmat­súly müncheni olimpiai bajno­ka is. A végtelenül udvarias, készséges Teofilo mindkettőjük­nek bemutat. Aztán leül, várja a kérdéseket. — Mikor és milyen körülmé­nyek között ismerkedett meg az ökölvívással? —■ Kubában, Oriente tarto­mányban születtem 1952. már­cius 28-án — mondja, — Bu­dapesten ünnepeltem huszon- harmadik születésnapomat. Ma­gas termetű fiú voltam, s tűr­hető baseball-játékos. Kosár­labdázni is hívtak, de — sze­rencsémre — a Guillermo Do­minguez klub ökölvívó szakosz­tályánál kötöttem ki. Az ököl­vívás mindig vonzott, az erős embereket tekintettem példa­képemnek, szerettem volna hoz­zájuk hasonlítani. 1966-ban kezdtem öklözni, s még ebben az évben megnyertem egy ser­dülő bajnokságot. Gyorsan jöt­tek a sikerek, alig egy éve bokszoltam, már kubai ifjúsági bajnok és ifjúsági válogatott voltam, tizenhét évesen pedig meghívtak a felnőtt válogatott keretbe. Közép- és Latin-Amerikóban hamar megismerték Teofilo Sti­venson nevét. Megnyerte Közép- Ameriko bajnokságát, győzött a Pán-Amerikai Játékokon. 1971- ben pedig aranyérmet szerzett az Olimpiai Reménységek Tor­náján. S ez nagyon jó ajánló­levél volt Münchenre ... I Köz­ben — 1970-ben — átrándult Európába, Berlinben és Szó­fiában nyert egy nemzetközi versenyt. — Várta az olimpiai győzel­met, Teolilo? #•*€*1*1» SL*C1C5Í : jjjr Wm Wfc ' fDI fJMB8S8|G|8C€$jpi4$ — Nagyon készültem rá, hit­tem a sikerben! Odahaza, Ku­bában rendkívül népszerű sport­ág az ökölvívás, a felkészülés­hez eszményi körülményeket biztosítottak. Sokat köszönhe­tek vezető edzőnknek, Alcides Sagarra Carónnak, a szovjet Csernyisovnak, aki sokáig dol­gozott nálunk és — közvetve — Papp Lászlónak is. Én Papp Lacit példaképemnek tekintem! Nagyszerű sportember, csodá­latos ökölvívó volt, s kitűnő ed­ző. Életét ismerem, nagyon so­kat olvastam róla, s azt is tu­dom, hogy mindig és mindent alárendelt az ökölvívásnak. Már egészen fiatalon megfogadtam, hogy megpróbálok úgy dolgoz­ni, küzdeni a sikerért, s úgy élni, mint Papp, akkor talán én is elérhetem, ami rajta kívül még senkinek sem sikerült: háromszoros olimpiai bajnok­nak lenni! — Mi kell ehhez elsősor­ban? — Akaraterő! Jó barátom, honfitársam, az egykori világ­rekorder vágtázó, Enrico Fique- rola is arra tanított: Teofilo, mindent elérhetsz, ha elég erős vagy! Kellenek a kis és a nagy próbák. Az egyik például — mondja és jóízűen kacag — egy gyerekkori rossz szokásom. Rágom a körmömet... Észre sem veszem, csak rágom ... Most ez van soron, erről kell leszoknom ... — Melyik volt élete legne­hezebb mérkőzése? — A nehézsúlyban minden meccs egyformán nehéz, a mi kategóriánkban tulajdonképpen nincs könnyű ellenfél. — Hány mérkőzést vívott, milyen a mérlege? — Amióta felnőtt versenyző vagyok, nyolcvannégy mécs­esem volt, hetvenháromszor győztem, ötvennyolcszor ki­ütéssel. Tizenegy vereségem közül egy sem végződött K. O.-val, s mindig nagyon szo­ros versenyben, 3:2-es ponto­zással kaptam ki, — Naponta hány órát tölt az edzőteremben? — Két-három órát gyakoro­lok, nagyon intenzíven. Ha éppen nem öklözök, kosárlab­dázom, vagy futballozok. So­kat olvasok, keresem a szak- irodalmat, hiszen nem elég erősnek lenni, a sportág elmé­letével, anatómiájával, fizioló­giájával is tisztában kell len­nie az embernek. — Hol él? Mivel foglalko­zik? Milyen a magánélete? — Pillanatnyilag Havanná­ban edzek, az olimpián az Orbein Quesada klubban ké­szülök, de otthonom változat­lanul Orientében van. Ott él a családom, szüleim, négy test­vérem, két fiú és két lány. A lányok a Maxim Gorkijról el­nevezett tolmácsképző iskolá­ban tanulnak, a fiúk is spor­tolnak. — Nős? — Nem, dehogy ... Meny­asszonyom van, bár most, ami­kor elutaztunk Havannából, a repülőtéren nem a legbarátsá­gosabb viszonyban váltunk el... Ráérek még, az embernek 23 éves korában nem föltét­lenül kell családalapítással fog­lalkoznia. Montreal nem wégcél — Nekem most az a legfon­tosabb, hogy a montreali olim­piára jól felkészüljek, s aztán majd meglátjuk. Persze, Mont­real sem végcél, s'zeretnék ott lenni a moszkvai és az utána következő olimpián is. — Az ön nehézsúlyú olim­piai bajnok elődei valamennyi­en a proli ökölvívást válasz­tották. Ügy tudom, ön is csil­lagászati ajánlatokat kapott Amerikából. — Egyetlen pillanatig sem foglalkoztam velük, soha sem leszek profi! Az ökölvívás — meggyőződésem — csak az amatőrök versenyeivel, az olim­piákkal, világbajnokságokkal, kontinens-versenyekkel, s az olyan nemzetközi tornákkal nyerhet, mint ez a budapest; is. A profi box nem sport, ha­nem üzlet. — Mi a véleménye Muham­mad Aliról? — Jó boxoló. — És ki jobb: AH, vagy Teo­filo? Mosolyog, érti a kérdést, a célzást: — Ez a szorítóban soha nem fog kiderülni. Ali nem lehet többé amatőr, nekem pedig az egész világot felkínálhatják, ak­kor sem mondok le annak le­hetőségéről, hogy amatőrként olimpiákat nyerjek, megpróbál­jam elérni, vagy túlszárnyalni Papp Laci sorozatát. Ha oda­haza, Kubában rámmosolyog­nak az emberek, a kisgyerekek körülvesznek, megkérik, mesél­jek, az igen, az a szép, az az én életem. — Boldog életet, Teofilo. — Köszönöm. Vincze Jenő Teofilo Stivenson az edzőteremben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents