Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-04 / 92. szám
Ifjúsági lUiuo-dij Brun József új petrei tsz-elnök . . az ifjúságpolitikai célok megvalósítása, a fiatalok szocialista nevelése érdekében végzett munkájáért...” A hivatalos értesítés lényege ez; az újpetrei téeszelnök szobájában olvasom. Az Állami Ifjúsági Bizottság Ifjúsági Nívódíjban részesítette Brun József termelőszövetkezeti elnököt. □lünk a szobában és tűnődünk.- Miről akar írni? Ezt kérdezte tőlem, amikor megérkeztem, én könnyedén azt mondtam, hogy a kitüntetés ... De nem tudom, hogy hol is kezdjem. Talán öt éve, hogy egy KISZ- küldöttértekezleten beszélgettem újpetrei fiatalokkal. Elmondták, hogy a szövetkezetben komolyan veszik őket, minden fontos döntésnél ott vannak; alakítják a szövetkezet és a falu életét. Érdeklődve figyeltem fel erre, hiszen akkor ez még afféle csodaszámba ment. S nemsokára meg is kerestem, megismertem Brun Józsefet. A joviális külső mellé sokirányú érdeklődés járul. Rengeteget tett a gazdálkodás javításáért, a falu lakóinak, a termelőszövetkezeti tagoknak életviteléért. Az egészen fiatalokért, a fiatalokért, a már nem túl fiatalokért ... A mezőgazdasági munka megszerettetése Újpetrén nem túl nagy feladat, de már az iskolában megkezdődik. Igen sok gyerekkel kötött évekkel ezelőtt a szövetkezet ösztöndíjas szerződést. S mind elvégezték már az iskolákat. — Akiket öt-hat évvel ezelőtt iskoláztunk be, mind nálunk dolgoznak, mint szakmunkások, technikusok vagy agrármérnökök — mondja. De úgy kell kihúzni belőle a szavakat. Hogy most már lakás- építési akciót is szerveztek — a fiataloknak. Fiatalok? Biztosan megházasodnak egy idő múlva. Gyerekük lesz. Kell tehát bölcsőde, óvoda. Melegvíz tör fel Újpetrén? Építsünk strandot, hadd tanuljanak meg a kicsik úszni. Hadd szeressék meg ezt a falut, hogy soha ne akarjanak máshová elmenni. Elmenni? Miért? Hiszen munkahelyeik korszerűek, tiszták és elegánsak. Igen ám, de ha a munkahely szép és korszerű, az otthonnak is-olyannak kell lenni! Nézzünk körül hát a közművesítés berkeiben ... — Minden összefügg — mondja olyan egyszerűen -, nem lehet szigorúan különválasztani semmit... S ez igaz. Brun József olyan ember, aki összefüggésében látja meq azonnal a dolgokat. És az a legszebb, hogy ez nála a természetes. Nyílt tekintetű, barátságos ember fogad a szentlőrinci I. számú Általános Iskola emeleti folyosóján — éppen kikísér valakit. — Gáspár László vagyok — nyújt kezet -, azt hiszem, hozzám jött. Hozzá. Ahhoz az emberhez, oki pedagógiai témábóT írta meg kandidátusi disszertációját, a társadalmi gyakorlat és az iskola funkciói foglalkoztatták a gondolatait világéletében. Egyébként magyar nyelv és irodalom szakos tanár, bölcsészkaron végzett. — Hogyan került ide Szentlő- rincre? — Hozzásegített a megye és a minisztérium. A kandidátusi disszertáció lényege egy modell. A szocialista munkaiskola modellje. Elgondo- lója ugyanis így nevezi találóan az iskolát, ahol dolgozik, s ahol fel is állították — kísérletképpen — ezt o modellt. Dr. Gáspár Lászlóm szentlőrinci, iskola- igazgató — Az első helyen itt is a tanítás és a tanulás szerepel — mesél —, de másik három síkon is tevékenykedünk. Termelés és gazdálkodás, a közügyek intézése, valamint a szabadidő fel- használása szerepel még a programunkban. — Kétszáznegyven sakkozónk van — jelenti ki, és látszik rajta, hogy nagyon büszke — és dicsekvés nélkül mondhatom, hogy hozzánk szeretnek iskolába járni a gyerekek. Akármilyen hihetetlen, ez így van. Pedig: a tanulás, az iskolai munka mellett négy holdnyi földet művelnek, óvodai szemléltető eszközöket gyártanak, a legkülönbözőbb társadalmi munkákat végzik. Közügyek intézése? A legutóbbi iskolatanácson már második elemista gyerek is felszólalt: azt mondta, hogy nagyon szívesen végezne társadalmi munkát, de nem kap. Adjanak hát neki. — Hogy fogadták az itt dolgozó tanárok ezt az iskolamo- dellt? — Eleinte tartózkodva, de most már szeretik. Hiszen megszabadulnak a rutinmunka gyöt- relmes oldalától. És még valamit mond: nyitottá válni a gyerekeknek? ez a cél... S ahogy mondja: megnyílik, nem tudja palástolni, hogy egész életét voltaképpen erre tette fel. A Békés megyei tanyai gyerek, aki valamikor volt, s aki megálmodott vala mit: hogyan kéne . . . K. P. Dr. Bihari Ottó akadémikus Egyetemi tanár, neves tudós, tudományszervező és közéleti ember; több kormánybizottság, országos és megyei bizottság tagja, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója, a Pécsi Akadémiai Bizottság elnöke. Tanszéke - a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar államjogi tanszéke -, élén számos kapcsolatot létesített külföldi egyetemekkel; oktatói és tudományos munkássága elismeréseként a Krakkói Tudományegyetem nemrégen díszdoktorrá választotta. Tudományos téren főleg a szocialista államjog és az összehasonlító (burzsoá és szocialista) államjog témakörében keltettek figyelmet művei, összehasonlító államjog címmel tankönyvet írt; Az államhatalmi képviseleti szervek elmélete című tudományos doktori disszertációja angolul is megjelent; A szocialista államszervezet alkotmányos modelljei című könyvét most fordítják. 1972-től akadémikus,' a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Számos magas állami kitüntetés, köztük a Partizán Emlékérem tulajdonosa. Mai élete a tanácskozások és a sokirányú egyéb munkássága rendjében oszlik meg, pontosabban oktatói, tudományos, szervező és közéleti munkásságának tennivalói mintegy kiegészítik és föltételezik egymást. Mindenre jut ideje, megnyerő emberi közvetlenségével, lényeglátásával az újságíró munkáját is mindig megkönnyíti így történt ezúttal is, amikor újabb magas állami kitüntetése alkalmából kerestük meg. — Talán induljunk el a beszélgetésben a tudományos munkától. Jelenleg min dolgozik?- ön gyakran megfordul külhoni egyetemeken, konferenciákon. Legutóbb Teheránban képviselte hazánkat. Voltaképp miért van szükség jogösszehasonlításra a nemzetek között?- A_ jog születésénél, jellegénél fogva nemzeti tudomány — nemegyszer elfogultsággal terhes. Épp ezért nagyon fontos kiszakadni olykor és megtudni, hogyan fejlődik a jogtudomány másképp másutt... E kongresz- szusok egyfelől az írott anyag, a nemzeti jogok feltárása szempontjából érdekesek, másfelől itt emberek, különböző tudósgenerációk találkoznak. Új, készülő művekkel, kutatókkal ismerkedhetünk meg. Mi, magya; rok mindig jó művekkel szerepeltünk: tehát nemcsak mi tájékozódunk, bennünket is megismernek e találkozókon.- Ennyire sokrétű tevékenység mellet van- e önnek szabadideje a szó valóságos értelmében vagy ezt valamilyen más természetű munka vagy kutatás jelenti? Egyáltalán, mi ad ki- kapcsolódást önnek?- A regenerálódás szerintem fizikai és szellemi kell hogy legyen. Az előbbit a nyár hozza meg nekem. Az, ha járhatom az országot, ismerkedhetek új és új tájaival. A szellemi persze legalább olyan fontos. Ezt az olvasásban — a szépirodalomban - és a sokfajta irányú beszélgetésben találom meg. Emberek között lenni - ez nagyon fontos ... Szeretem a zenét, bár koncertekre ritkán jutok el. Munka közben azonban mindig zenét hallgatok. A komoly zenére oda kell figyelni, az más, ha azt hallgatom, nem dolgozom. Ha viszont írok, általában modern vagy klasszikus dzsesszt szeretek hallgatni ... Engem élénkít ez az improvizatív zene és nagyon megértem a fiatalokat, amikor bömböltetik a magnójukat ... — Engedjen meg egy személyes kérdést is. ön 1941-ben tagja lett az illegális kommunista pártnak. Ez alig két évvel középiskolai tanulmányai befejezése utánra esik, amiket egy egy katolikus egyházi reálgimnáziumban folytatott. Kérem, mondja el, minek hatására jutott el a párthoz? — Furcsa, paradox módon egyik tanárom keltette föl bennem a politikai érdeklődést és adta kezembe először a Márciusi Front folyóiratát. .. — Civil tanár volt? — Nem, pap ma is. Indulatos ember volt, rendkívüli érzékenységgel mély intellektuális felháborodással a társadalmi igazságtalanságok iránt. Ezt nyíltan az órákon is kifejezésre juttatta — a piaristáknál valamivel kötetlenebb volt a légkör, mint más rendeknél —; ő ismertetett meg az „igazi Adyval", egyszóval: emberileg nagyon sokat jelentett nekem. Ezt a hatást kiegészítette a magam felháborodása az akkori társadalmi rend igazságtalanságával, primitív, barbár vonásaival szemben. így amikor rám talált egy elvtárs — aki medikus volt -, és megkérdezte: ki a kedvenc költőm, gondolkodás nélkül rávághattam, hogy József Attila. Voltaképpen ezzel kezdődött kapcsolatom az illegális párttal... — ön nagyon sokat tett és elért negyedszázados munkássága alatt. Mi az, amit a továbbiakban vár az élettől? — Azt, hogy tudjak dolgozni, és legyenek olyan munkatársaim, akiknél törekvéseim visszhangra találnak. Azt, hogy friss és nyitott maradhassak az új kutatási problémákra. Ebben, úgy gondolom, nem szabad megöregedni. Akarat kell hozzá ... Én úgy érzem, hazámra leltem itt, Pécsett, és csak azt tudom mondani mindenkinek, hogy ne féljen az újtól; szívós munkával boldogulni lehet, bárhol is vessen horgonyt valaki. Végezetül szeretném, ha ez az intézet a kívánatos színvonalon, hasznos munkában fejlődhetne. ..- Kívánunk nagyon sok sikert hozzá. W. E. — Két téma érdekel. Az egyik az államszervezettel kapcsolatos modellek kérdései, ezek történeti és mai problematikája; a másik maga az intézet, amelyet vezetek és ami a kutatómunka középpontjában áll: a regionális fejlesztés kérdése. Módszertani szempontból izgat: hogyan lehetne a városba tömörülés folyamatát, illetve a regionális kutatásokat új módon egységbe rendezni. Ennek a metodikai kérdéseit ku,~‘ni teljesen új feladat, ami * .efügg az Akadémiának azzal a törekvésével, hogy a társadalomkutatások és a vidéken folyó kutatómunka elé korszerűbb célokat állítson. A Dunántúli Tudományos Intézet korábban is eredményes munkát végzett, de most az a cél, hogy külön kutatóbázissal ezt a tudományos intézetet alkalmassá tegyük a komplex . társadalomkutatásra. Új kutatási irányt kapott, azaz megváltozott az intézet profilja S természetesen a bázisa is Egy sor feladatra (pl. közgazdaságtudomány, szociológia, igazgatástudomány) új kutatókat kell bekapcsolnunk, elsősorban Pécsről, de a régió területéről is. Tehát komplex kutatásokról van szó, nemcsak intézeti erőkkel. Ennek a szervezése jelent számomra nagyon izgalmas új. feladatot. Bozó Dezső, Király Imre, Tancsa József Az Állami-díjat munkájukért kapták — emberségükért is megérdemelnék. A kitüntetéssel járó százezer forint harmadát szétosztják a csapat tagjai között. Természetesnek tűnik: a Tancsa-csapat sikerei nemcsak Tancsa József, Bozó Dezső és Király Imre eszének, szorgalmának, szaktudásának köszönhetők. Ezerszáz méter mélységben, 48 fokos kőzethőmérséklet mellett hiábavaló lenne hármuk emberfeletti erőfeszítése is — társaik nélkül semmire sem mennének Ök is tudják: nap mint nap tizenhét embernek hat óra negyven perc minden pillanatában mozdulni kell. A „koreográfia" néha azt írja elő, Király Imre Tancsa József Bozó Dezső hogy kilencvenhat kilós biztosító elemet kell vinniük, máskor gyermeksimogatáshoz hasonló mozdulattal kell a rakodógépkanál féltonnányi terhét a csillébe hajítani. A hidraulika ügyességet, érzéket kíván. S hát a bánya ezernyi veszélye is mind a tizenhetükre egyformán leselkedik. Nyolc esztendeje is — április 3-án éjszaka — ráfúrtak egy fel nem robbant dinamit rúdra ... Ma sem szeretnek erről beszélni. Hárman kapták csak a kitüntetést. Az alapító tagok. Ök közel másfél évtizede dolgoznak együtt. Mindhármuk mellé beA pécsi tudományos élet központja — a PAB székháza
