Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-30 / 117. szám
6 Dunántúli napló 1975. április 30., szerda AKVARISZTIKA Ma éli a virágkorát Mini természet a Tiszta víz az üvegmedencében, zöldellő növényzet és rejtőző vagy éppen magukat mutogató, díszruhában násztáncot lejtő halpár. Alakjuk, szokatlan életmódjuk nem mindennapi látvánnyá teszi az üveglapák közé csempészett vízinövény- és állatvilágot. Bár az akvarisztika csak a legutóbbi időkben terjedt el jelentősebben, már az ókori világban sem volt ritka halak, vízinövények tartása, gondozása. Ókori egyiptomi lakásábrázolásokon nem egyszer haltartályokat láthatunk. Díszes medencék kerültek elő a pompeji ásatások alkalmával és Montezuma, azték uralkodó udvarában. Édes- és tengervízi tartályokban halakat tenyésztettek, a kínai birodalomban pedig komoly hagyományai voltak, és a XII. századra elterjedt szokássá vált. üvegedényben Leonhart Thurneyser zum Thurn, a brandenburgi választófejedelem udvari orvosa (1530—96) tartott először halakat. Kezdetben igen nehéznek bizonyult a víziállatok tartása, hiszen ismeretlen volt a flóra és fauna egymásra gyakorolt kölcsönhatása. Az akvarisztika atyja J. M. Bechstein, aki 1797-ben megjelent művében részletese^ tárgyalja a halak tartására vonatkozó összes akkori ismereteket. A hobby népszerűsítésében az 1850-es első londoni tengeri-akvárium kiállítása, az édesvízi haltartás történetében pedig a Kínából kicsempészett paradicsomhal hozott nagy változást. Az igazi, mai értelakásban lemben vett akvarisztika azonban csak a technika fejlődésével alakulhatott ki. Napjainkban ez a hobby virágkorát éli. Igen sokan kezdetben csak azért űzik, hogy a központi fűtéses lakásokban a páratartalmat növeljék, ezután dísszé válik, majd hobby- vá. Pécsett több százra tehető az akvaristák száma. Halakról, berendezési tárgyakról két szaküzlet is gondoskodik. Leggyakoribbak a 30—50 literes akváriumok, a mai lakásviszonyoknak ezek felelnek meg a legjobban. Nem ritka azonban a 100 literes, vagy ennél még nagyobb befogadóképességű medence sem. A külső szemlélőnek természetesnek tűnik a fenntartott minitermészet, csakhogy emö- gött nem kevés gondoskodás rejlik, s hosszú órákat vesz igénybe karbantartása. Vizét állandó, megközelítően 25 Celsius fokon kell tartani, és a levegőcseréről, talaj- és vízszűrésről sem szabad megfeledkezni, hogy csak néhányat említsünk a legfontosabbak közül. Az akvaristák ma már többszáz fajta édesvízi és tengeri halat tartanak a medencékben, s ezek száma egyre fokozódik, mert a tenyésztők á különböző keresztezésekkel újabb és újabb változatokat kísérleteznek ki. Számos példány mór alig felel meg a természet követelményeinek, mert a keresztezések során olyan változásokon mentek keresztül, melyek már életfunkciójukban zavarják. Jónéhány guppi farokúszója például akkorára nőtt, hogy már jócskán meghaladja eredeti testhosszát. A hazai akvaristák legkedveltebb halai a guppik és számtalan változatuk. Igénytelenek, jól megfigyelhetők és elevenszülők. Azután a vitorláshalak következnek, igen érdekes élettani sajátosságokkal. Felnőtt korukban ijedősekké válnak, s nem ritka, hogy egy erősebb ajtócsapó- dásra ájulásszerű kábulatba esnek. Ilyenkor fejüket az altalajba fúrják. Sok meg is fullad, ha a sokkhatás nem oldódik fel időben. Kedvencek még a mollienisia, a kardfarkú hal számtalan változata, a sziámi harcosnak nevezett bet- ta, s az örök nyughatatlan danio, melyek fürge és szűnni nem akaró kergetőzésükkel a többi hal „idegeire mennek". Az akvarisztika az egyik legmagasabbrendű, s egyben legolcsóbbnak is mondható hobbyk közé tartozik, de emellett óriási az ismeretnyújtó szerepe is. Aki egyszer belekezdett, aligha marad meg egy medencénél. Füzes János A győzelem gyökerei és virágai (1.) tesett meg este, hogy segítsek eltemetni az apját. Jól ismertem Mihail Kazmirovics Rei- szet, ezt a magas, vékony termetű idős embert és nagyon sajnáltam a barátomat. Koporsó nem volt, lepedőbe, pokrócba burkoltuk az elhunytat, szánkóra kötöttük és elindultunk a nagy hóban a Volkov- temetőbe. Éppen hogy csak vonszoltuk magunkat, s útközben sok ilyen szomorú menettel találkoztunk. De nem volt mindenkinek ereje elvánszorogni a temetőig, útközben sok gazdátlan szánkót, rajtuk gazdátlan halottat láttunk! — Fagyos volt a föld, mégis úgy temettük el az öreget, ahogy abban az időben keveseket, hiszen tömegsírok voltak. ÉpKorai szép tavasz köszöntött az idén Leningrádra. Április elején, amikor ott jártam, a tenger felől állandóan fújó szél is szelíd-szolid volt, a parkokban rügyet bontottak a fák, takarították, mosták, festették, csinosították az egész várost. A padokon, a Péter-Pál erőd falainál, a szelíden hullámzó Néváról visszavert napsugarak özönében napoztak a fiatalok, a sirályok fölényét átvették a galambok, a hideg, a tél uralmát a tavasz. Az Erdei sugárúton a piszkarjovói emléktemc- tőhöz igyekeztünk, ahol több, mint hatszázezer leningrádi alussza örök álmát, amikor az egyik ház falán megpillantottam a fehérre festett feliratot, amelyet emlékeztetőül hagytak meg: „Polgártársak! Tüzérség! tűz esetén az utcának ez az oldala a veszélyesebb!" A felirat a történelemben példátlan, Leningrád 900 napos blokádját idézi. Az ott élők azonban a súlyos bombatámadások, az állandó tüzérségi tűz, az éhség, a vízhiány ellenére sem engedték be a német betolakodókat Leningrádba. Drága árat fizettek érte, de meg- védték városukat. Most, a győzelem 30. évfordulójának előestéjén sokan zarándokolnak el a piszkarjovói emléktemetőbe, amelynek gránitfalán olvasható: „Senkiről sem feledkezünk meg és semmit sem felejtünk el!" A forradalmi hagyományairól híres Putyilov-gyárban (ma Kirov nevét viseli) találkoztam Konsztantin Vasziljevics Govo- rusinnal, aki itt kezdte munkás- útját, itt kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Ma, 58 évesen is itt dolgozik, a leningrádi városi pártbizottság, a Béke-világtanács tagja. Govorusin könyvet írt életéről. így emlékezett: Konsztantyin Govorusin (jobboldalt) a leningrádi Kirov Gyár múzeumának munkatársával, P. N. Fílipoviccsal beszélget. milyen kenyeret! Csak 40 százaléka volt rozsliszt, a többi cellulóz, napraforgópogácsa- liszt és pelyva. Ilyen élelmezés mellett védték a várost a katonák, dolgozott a lakosság a védelmi vonalak kiépítésén. Mi pedig az üzemben, ahol harckocsikat, önjáró lövegeket gyártottunk, annyira legyengültünk, hogy gyerekek fogtak minket munka közben és már az se volt érdekes, ha férfiak és nők együtt, egy időben fürödtek, Igen, ez így volt! Tizennégy órákat dolgoztunk naponta és jóformán a gyárban laktunk, mert nem volt érdemes hazamenni. — Engedje meg és kérem, hogy írja meg — folytatta Konsztantin Vasziljevics — hogy elbeszéljem életem legnehezebb, legkeservesebb szilveszterét. Az 1941. évet a temetőben búcsúztattam. Húszfokos hidegben, sírok között. Barátom és munkatársam képén éjfél volt, amikor a fagyos föld rögökből emelt sírhantot fenyőággal megjelöltük. Aztán leültünk a sírhalom mellé, ittunk egy kevés ibolyaszínű denaturáltszeszt, haraptunk egy szelet kenyeret és havat ettünk rá. Tudtuk, nem szabad itt elaludni, mert megfagyunk, de sehogysem aka- ródzott elmenni innen. Csak ültünk a hóban és beszélgettünk a barátommal arról, hogy mit hoz az új, az 1942. esztendő. Tudtuk, éreztük, hogy ki kell tartanunk, minden körülmények között és mindennel támogatni kell a frontot, mert ebben a kritikus helyzetben is hittünk ügyünk győzelmében ... És a leningrádiak a nagy áldozatok ellenére kitartottak, harcoltak és dolgoztak. Áttörték 1944. januárjában a blokádot. Győztek. Oravec János (Folytatjuk.) MegBcdtek a varost Munkatársunk a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójának előestéjén rövid körutazást tett a Szovjetunióban, Moszkvában, Leningrád- ban és Volgográdban. Abba a hős városba látogatott el, amely kulcsa, fordulópontja volt a szovjet nép Nagy Honvédő Háborújának; ahol a világot formáló győzelem mag- vai mélyen gyökereznek, s azóta már virágot, gyümölcsöt termő fákká növekedtek. Riportsorozatunkkal tisztelgünk a harc és a munka hőseinek, akik megszabadították az emberiséget a fasizmus igájától, akik felszabadították a mi hazánkat, népünket is, és akik újjáépítették, erőssé, gazdaggá tették és teszik a Szovjetuniót. — A legkeserűbb időszak 1941—-42 tele volt. Gyárunktól 3—4 kilométerre húzódott a front, sűrűn bombáztak és szinte állandóan tüzérségi tűz alatt tartottak bennünket. Az élet azonban nem állt meg. Pedig a blokád ideje alatt akkor volt a legkisebb a kenyérfejadag, a munkások 250, a gyerekek és eltartottak 150 grammot kaptak naponta. És TÜSKÉS TIBOR DUNÁNTÚL MAI ARCA 13. Hallottam egy rosszmájú megjegyzést: — Ha valaki átmegy a Dunán, és az Alföld területére lép, jól nézzen körül, mert ott már harap a kutya ... — Csak túlzás, a dunántúli elfogultság lehetett a mondás szülője. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy bár Dunántúlon 1971-ben több volt a könyvtári beiratkozott olvasó, viszont az egy olvasóra jutó kölcsönzött művek száma — s ez talán a fontosabb — az Alföldön volt magasabb. Ugyancsak a számok igazolják, hogy Dunántúlon több a televízió-előfizető, viszont az ezer lakosra jutó színházi látogatások száma az Alföldön magasabb . . . Csínján bánjunk tehát más tájak művelődési elmaradottságának hangoztatásával ! Anélkül persze, hogy ebből valamiféle dunántúli „gőg”, lokálpatrióta túlzás származna, azt azért el kell ismerni, hogy Dunántúl művelődési élete számos területen országosan is figyelemreméltó. Nagymultú, kiváló iskolákban tanulhatnak a fiatalok. Ahol hajdan csak elemi népiskola állt, ott ma szak- középiskola működik. Ahol hajdan egyetlen gimnázium jelentette a közművelődés fórumát, ott ma tudományos intézet fogja össze a kutatókat. Sopron, Keszthely, Pécs, Veszprém egyetemi város. Felsőfokú oktatási intézmény található S’om- bathelyen és Kaposvárott. Olyan helyek váltak iskolavárossá, mint például Nagykanizsa, ahol hajdan egyetlen gimnáziumban szerezhetett érettségi bizonyítványt a diák. A szocialista művelődéspolitika eredményeképp kiépült a korszerű könyvtár- és múzeumhálózat. A könyvbarát-ház mozgalom Somogybái indult el. A megyei múzeumi hálózat előnyeire Baranya mutatott példát. Minden megnyitott könyvtár, újonnan berendezett múzeum, helyreállított és konzervált rom: a táj új birtokbavételét segíti. Modern építészeti elvek alapján, kizárólag könyvtári rendeltetés céljára Magyarországon Kaposvárott emeltek először falakat. A megyei múzeumi hálózat az egész tájat átfogja. Nemcsak a megyeszékhelyeken nyílnak rangos kiállítások, de múzeum, irodalmi emlékház, értékes helytörténeti gyűjtemény található olyan apró falvakban is, mint Nikla, Somogy- túr vagy Sellye. Az elmúlt évtizedek műemlékvédelme tárta föl a táci római kori emlékeket, a pécsváradi román stílusú templomot. Gazdag leletanyaggal kecsegtető ásatások folynak Somogyvárott és Fenékpusztán. A türelmetlenség talán hiányolja, hogy Dunántúl egyetlen nagyvárosában sem működik önálló könyvkiadó vállalat, nincs filmgyár. Viszont az elmúlt években rádió-stúdiók létesültek Győrött és Pécsett, önálló színtársulat működik Pécsett, Kaposvárott és Győrött. (Ez utóbbi helyen korábban csak vándortársulatok fordultak meg.) A pécsi társulat opera- és balettegyüttessel egészült ki. A mecénási buzgalomból fakadó alkalmi művészetpártolást a tervszerű szocialista művelődéspolitika váltotta fel. Alkotóházak, művésztelepek állnak az írók, a festők, a szobrászok rendelkezésére (Szigliget, Zsennye, Villány stb.). Irodalmi folyóiratok, művelődési szemlék, helytörténeti kiadványok jelennek meg a nagyobb városokban, megyeszékhelyeken (Jelenkor, Életünk, Somogy stb.). Ma egy vidéki, megyeszékhelyi újság nagyobb példányszámban lát napvilágot, mint hajdanán egy fővárosi lap. Ma is a vidék művelődési élete biztosítja az utánpótlást a fővárosban működő kulturális-intézményeknek. De erősödnek azok a szálak is, amelyek érdemessé és hasznossá teszik a munkát a vidéken jelentkező tehetség számára. Dunántúl nem az ország szíve, de nem is távoli provincia. Dunántúl nem „magyar Svájc”, de lehet itt is élni. Szerencsés, aki fölismeri, hogy számára Dunántúl: szülőföld, otthon, az ország egy darabja. Szerencsés, aki elfogadja és értékké kamatoztatja sorsát: csak itt tud élni... (Vége.) Tévéajánlatunk Április 30. — szerda 20.00: ROZOV: NÉGY CSEPP Tévéjáték. Viktor Rozov a Magyar Televízió felkérésére írta ezt a müvet. A cím négy jelenet összefoglaló címe, négy „életcsepp" a mai szovjet valóságból. A műben Rozov drámaírói színskálájának valamennyi árnyalatával él a lírai életképtől a szatíráig. Mindezt az író narrátor-szövege köti össze és kalauzol el, bennünket egy igazgatói irodába, egy üzem műhelyfőnökének szobájába, egy házi ünnepségre és egy hévszerelvény utasfülkéjébe. Mind a négy történet aszociális magatartást példáz: a „felfelé" hajlongó és a „lefelé" goromba igazgatót, a munkással lélektele- nül, bürokratikuson bánó hivatalnokokat, a mások megérdemelt tudományos és társadalmi sikerére irigy akarnokot, és a befutott, gőgössé vált tudóst, aki — szégyelli „egyszerű" szüleit. Május 1. - csütörtök 20.00: ÖNÖK KÉRIK - Ml TELJESÍTJÜK A televízió hasonlóan a tavalyi május elsejei esti műsorhoz — jó három órás kívánságműsorral szórakoztatja a nézőket. De eltérően a korábbi önök kérték műsoroktól — ez alkalommal nem archív, a tévében már sugárzott anyagokat láthatunk. Élő adásból a stúdióban jelentkező művészek és két fővárosi színházba kapcsolással oldják meg a kérések teljesítését. Kabaré,, tánczene, magyar nóta, operett, chanson a választék. S a Fővárosi Operett Színház Cirkuszhercegnő és a Vidám Színpad Mesebeszéd című műsorába kapcsolódik be időnként a televízió. Vidám, bizonyára szórakoztató estének nézünk elébe. Hogy mennyire — ebben önök is részesek lehetnek. Hiszen az adás napján telefonon közölhetik a szerkesztőkkel kívánságaikat. 0 győzelem napja filmeseményei A béke és barátság hónapjában, a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából szovjet és csehszlovák filmhetet, — valamint chilei szolidaritási filmnapokat rendeznek hazánkban. A változatos programú eseményekre művészdelegációk érkeznek hazánkba. A május 5-tól 12-ig tartó szovjet filmhéten bemutatják a Front szárnyak nélkül, valamint a Repülőszázad című filmet. Az előbbit egyelőre csak a filmhét során láthatja a közönség, az utóbbi alkotás műsoron marad. A szovjet filmhét ünnepi díszbemutatójára szovjet küldöttség érkezik hazánkba, amelynek tagja lesz a Front szárnyak nélkül című film rendezője, Igor Gosztyev, s a két főszereplője: Vjacseszlav Tyihonov és Ivan Vereverzev. Az ünnepi esemény alkalmából egyébként országszerte műsorra tűznek régebbi, magas művészi színvonalú, nagy sikerű szovjet filmalkotásokat. Például felújításban láthatják a nézők Mihail Romm világhírű dokumentumfilmjét, a Hétköznapi fasizmust, s a Nagy Honvédő Háború történetét dokumentatív hitelességgel, művészi erővel megjelenítő Felszabadítást. A csehszlovák filmhét ugyancsak május 5-én kezdődik. A díszbemutatón a Szokolovo című csehszlovák —szovjet koprodukciós filmet fogják vetíteni, a későbbiek során pedig A mi völgyünket. A csehszlovák díszbemutatóra is művészdelegáció érkezését várják. A május 20—22. között megrendezendő chilei szolidaritási filmnapokon a Mi a teendő? és az Imádság már nem elég című chilei játékfilm, valamint rövidfilmek szerepelnek a programban.
