Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-22 / 109. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! imcmtult ncrolo XXXII. évfolyam, 109. sióm 1975. április 22., kedd Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja alkotója Éljenjkorunk legyőzhetetlen eszméje, a marxizmus—leninizmus! Budapestre érkezett a finn külügyminiszter Tárgyalások a kétoldalú kapcsolatokról, a biztonsági konferenciáról Lenin-szobor Mohácson Bukásáért az Egyesült Államokat okolja Washingtonban tárgyalási lehetőséget remélnek S zózöt esztendeje, 1870. április 22-én született Vlagyimir II- jics Lenin. Kivételes egyéniség volt, aki korán elhatározta, milyen útra lép — és végig kitartott a választott út mellett. Motívumait talán Maxim Gorkij érezte meg legjobban, aki azt írta róla, hogy még nem találkozott senkivel, aki olyan erős gyűlöletet, megvetést és szenvedést érzett volna a szerencsétlenséggel és bánattal, a szenvedéssel és igazságtalansággal szemben, mint Lenin. A történelem óvatosságra tanít a felsőfokkal szemben, de ezt már bebizonyította a história: Földünkön rtfég soha, egyetlen ember nem gyakorolt olyan nagy hatást a következő generációk gondolkodására és cselekvésére, mint ő. Az oroszországi helyzetet ele- rrézve Lenin — Arkhimédész gondolatát idézve - azt mondotta: „Adjatok egy forradalmárokból álló szervezetet, és kiforgatjuk sarkából Oroszországot.” Ilyen szervezet azonban nem létezett, létre kellett tehát hozni. Ezt a feladatot vállalta magára. Kidolgozta a munkásosztály új típusú marxista forradalmi pártjának elméleti, ideológiai, politikai és szervezeti alapelveit. Vezetésével előbb a forradalmárok egy kis csoportja egyesült, akik életüket a munkásosztály ügyének szentelték. Ez a csoport volt a sejt, amelyből a Szovjetunió Kommunista Pártja, Lenin pártja alakult. A párt számára az a legveszélyesebb, ha elszakad a tömegektől — vallotta. - A kommunistáknak a tömegek között kell élniük, ismerniük kell a tömegek igényeit, hangulatát, óhajait és reményeit. A tömegeket soha nem szabad becsapni, nem szabad titkolni előttük a nehézségeket és a bonyolult helyzeteket, bármilyen nagyok és nehezek legyenek is azok, hiszen a szovjethatalom csak a tömegekre támaszkodva győzheti le a nehézségeket és vívhatja ki a győzelmet. Lenin mindenkor szigorúan és következetesen betartotta azt a szabályt, csak igazat szabad mondani a népnek. Ebből táplálkozott a dolgozók mérhetetlen bizalma minden szava iránt. Ilyen, valóban lenini gondolatok jegyében váltak a kommunista pártok korunk legnagyobb történelemformáló erejévé. Romain Rolland francia író megrázó szavakkal festi le „Elvarázsolt lélek” című regényében Lenin halálának napjait. „Gyötrelmesen szenvedő világ volt ez! Egész népek estek áldozatul az elnyomatás és a nyomor pusztításainak ... Róma feje fölé fekete liktorok bárdja és vesszőnyalábja emelkedett. Magyarország és a Balkán börtöneiből megkínzottak elfojtott üvöltései hallatszanak. A szabadság régi országai — Franciaország, Anglia, Amerika — hagyják, hogy erőszakot kövessenek el a szabadság ellen, sőt támogatják az erőszaktevőket. Németország elpusztította a maga Keresztelő Szent Jánosait. És egy Moszkva környéki nyírfaerdőben kihunyó- ban van Lenin fényes tekintete, utolsókat lobban tudata. A forradalom elveszti vezérét. Mintha éjszaka borulna Európára ... De ebben az éjszakában már hallom az újszülött első kiáltásait is.” Ez az újszülött a szocialista rend volt, amely akkor már az ő eszméi és tervei alapján épült a Szovjetunióban. A szocializmus akkor vált tudományos elméletből eleven realitássá. Először jött létre a munkások és parasztok állama, amelyben megvalósultak az igazi társadalmi egyenlőség és szabadság, a demokrácia és a népek közötti testvériség eszméi. Ez a szocialista állam azokban az évtizedekben, amíg egyedül állt a kapitalizmus tengerében, világító torony volt a népek számára — a mi népünknek is. Lenin világosan látta, hogy a forradalom elkerülhetetlenül győzelemre jut más országokban is. Mindent nem láthat előre senki: de Lenin egyik leg- fontosab tulajdonsága a lényeg meglátása és megláttatá- sa volt. ötvenegy évvel halála után a leninizmus világméretű győzelmének, világméretű megszilárdításának korát éljük. A lenini eszmék diadalt arattak a Szovjetunióban, amelynek döntő része volt abban, hogy az emberi civilizáció győzelmet aratott a második világháború vérzivatarában. Győzelmet arattak ezek-az eszmék a többi szocialista országban, köztük hazánkban. Mély gyökeret eresztettek a nemzetközi kommunista és felszabadító mozgalmakban, napról napra fokozódik a dolgozók gondolkodására gyakorolt hatásuk a világ valamenyni országában. 0 E s így ma már nemcsak azt mondhatjuk el, hogy a tőkés rend válsága — és Lenin sosem hitt abban, hogy a kapitalizmus válságmentessé válhat — elmélyült és behatolt az élet minden szférájába. Elmondhatunk következésképp valami mást is, hogy sosem volt olyan kiáltó az ellentmondás szocializmus és kapitalizmus között, mint napjainkban. A megalakult szocializmus visszafordíthatatlanná vált és fejlődésvonalát a maoizmus egységbontó törekvései sem törhették meg. Példájával és aktivitásával mind nagyobb hatást gyakorol a világesemények menetére, reális lehetőséggé téve a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését. És immáron nem egy elfogadott modell, hanem létező szocializmus. Életereje és kapcsolatainak rendszere a történelmi holnap általánossá váló normáit vetíti előre. J. R. Púja Frigyes külügyminiszter meghívására hétfőn Budapestre érkezett Ahti Karjalainen, a Finn Köztársaság külügyminisztere, aki hivatalos látogatást tesz Magyarországon: tárgyalásokat folytat magyar kollégájával a kétoldalú kapcsolatokról és időszerű nemzetközi kérdésekről, mindenekelőtt a befejező szakaszához közeledő európai biztonsági konferenciáról. Ahti Karjalainent — akit útjára elkísért felesége és a finn külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa is — a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes és felesége, Nagy János külügyminiszter-helyettes és Rónai Rudolf, a Magyar Népköztársaság finnországi nagykövete fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál Paul Jyrkön- kallio, a magyarországi finn nagykövet, aki Budapesten csatlakozott a külügyminiszter vezette finn tárgyaló csoporthoz. Igazi tavaszi, sőt nyár eleji hangulatot árasztanak az április 4-e óta működő pécsi szökőkutak, csobogók. A Köztársaság téren évek óta probléma volt a szép, magasívű szökőkút A finn külügyminiszter — a társaságában levő finn személyiségekkel együtt — hétfőn a budapesti Hősök terén megkoszorúzta a Magyar hősök emlékművét. Jelen volt az eseményen Nagy János külügyminiszter-helyettes, Rónai Rudolf helsinki magyar nagykövet, Farkas Mihály, a budapesti helyőrség parancsnoka és dr. Scheidl Róbert, a Fővárosi Tanács főosztályvezetője. Hétfő délután a Külügyminisztérium épületében Púja Frigyes fogadta Ahti Karjalainent. A magyar és a finn külügyminiszter — szakértők bevonásával — tárgyalásokat folytatott a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság kapcsolatairól, kétoldalú együttműködésének kérdéseiről és időszerű nemzetközi témákról, köztük a befejező szakaszához közeledő európai biztonsági konferenműködtetése. A Kertészeti és Parképítő Vállalat felújította a gépházat, új szivattyút, motort szerelt fel. Tegnap kezdték a próbaüzemelést. Elképzelésük az, hogy teljesen automata rendszerrel működtetik majd, Nguyen Van Thieu, a sai- goni rezsim elnöke hétfőn este egyórás televízió-beszédben megtörtén jelentette be, hogy lemond hivataláról és átadja a hatalmat Tran Van Huong at- elnöknek. Thieu csaknem tíz évig uralkodott diktátorként Saigonban és a hazafiak tavaszi sikeres offenzívája előtt még úgy nyilatkozott, hogy harmadszor is jelölteti magát az elnöki posztra. A saigopí diktátor búcsúbeszédében először ismerte el, hogy katonai eszközökkel re- zsimje nem tud fölébe kerekedni a felszabadító erőknek, de még most is szépíteni igyekezett a helyzetet, azt állítva, hogy Dél-Vietnamnak csak a fele áll a DIFK fennhatósága alatt. Katonai rendszerének napi egy órás „pihenővel”, reggel 7 órától este 20 óráig. A Köztársaság téri szökőkút rendes üzembehelyezésére várhatóan május elsejétől kerül sor. csődjéért és saját bukásáért az Egyesült Államokat tette felelőssé és különösen keserű vádakkal illette a párizsi béke megállapodás miatt Kissinger külügyminisztert. Televíziós beszéde során kijelentette, hogy amerikai nyomásra mond le és rezsimje szempontjából eleve elhibázott- nak minősítette az 1973 elején aláírt párizsi békemegállapodást. Ő akkor előre megmondta az amerikaiaknak — hangoztatta —, hogy a DIFK önálló kormányzatként való elismerése, valamint a nemzeti megbékélés és egyetértés országos tanácsának létrehozására vonatkozó döntés végzetes lesz Saigon számára. Az amerikaiak azonban más véleményen voltak és szerinte a fegyverszállítások megvonásával fenyegetődzve kényszerítették a párizsi megállapodás elfogadására. Thieu lemondásával sem politikai, sem katonai síkon nem tisztázódott a helyzet Dél-Viet- namban. Saigonban arra számítanak, hogy az agg Huong, aki gyenge egészségi állapota és jóformán teljes vaksága miatt aligha képes a kormányzásra, szintén lemond és Tran Van Lam, a szenátus elnöke, egykori külügyminiszter veszi át a vezetést. A saigoni szenátus már április elején egyhangú szavazással lemondásra szólította fel Thieut. Lám akkor tartózkodott a szavazástól, de magánbeszélgetésekben ő is bírálta a diktátort. A saigoni hatóságok Thieu lemondását követően két órával meghosszabbították az éjszakai kijárási tilalmat és a főváros térségében minden katonai egységet riadókészültségbe helyeztek. Ellenzéki politikusok arra számítanak, hogy a hadműveletek egyelőre változatlanul folytatódnak. A saigoni parancsnokság megcáfolta azt a hírt, hogy csapatai megkezdték a visszavonulást az ostromlott Xuan Locból és azt állította, hogy néhány órás szünet után helyreállt a rádiókapcsolat Saigon és a tartományi székhelyen körülzárt csapatai között. A hazafiak erősen szorongatják Binh Tuy tartomány szék(Folytatás az 5. oldalon.) ciá ról. Felújították a Köztársaság téri szökőkutat
