Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-19 / 106. szám
Kettős küldetés... A történelem — szélvihar. Fákat, várakat, embereket csavar ki, sodor el. De az ember szívósabb a fánál és a váraknál: vihar elől elvándorol más vidékekre, s új otthont teremt, összekeveredtünk az évszázadok folyamán; Dél-Magyaror- szág soknemzetiségű terület lett. Részben a hivatalos felmérések, részben a becslések szerint — persze, lehet-e ilyesmit pontosra becsülni? — mintegy százezer délszláv él ma az ország határain belül, többségük horvát. Nemzetiségi jogaikat szabadon gyakorolják, se jogok elsősorban talán az anyanyelvi oktatásban testesülnek meg. Ennek az oktatásnak huszonöt éve pillére az új rendszerű magyarországi délszláv tanárképzés. A jubiláló tanszék is időszerűvé teszi a kérdést: milyen napjaink délszláv oktatása? Hogyan tanulnak a délszláv gyerekek? A jubileum alkalmával beszélgessünk erről a kérdésről, tisztelegve az eredmények előtt, hangoztatva a megoldásra váró gondokat. Ata. Matusek László 1941-ben került ebbe a dombok közé bújt faluba, délszláv tanítói oklevéllel. Akkor Magyarországon két helyen volt délszláv pedagógusképzés: a Bajai Tanítóképző Intézet egyik tagozatán, meg Muraköz székhelyén, Csáktornyán. Estefelé, amikor Átán bekapcsolta rádióját — az első átai rádiót —, nagy karéjban gyűltek a háza elé a hor- vátok hallgatni, hogy Zágrábban hogyan szól a horvát tam- burica. A gyerekek az iskolában kezdtek csak el magyarul is tanuln<. Ma? Mór hatéves korban mindkét nyelvet beszélik, kétféle rádióállomást hallgatnak, kétféle televízióadást néznek. És ugyanúgy tanulnak horvátul, mint régen, sőt még jobban. Mert a magyart már kis elsős korban ismerik, nem kíván tehát akkora erőfeszítést c megtanulása. Egy-egy óraközi szünet — jó adag túlzással — összehasonlító nyelvészet; egyik kisgyerek kijavítja a másik magyar fogalmazását, aztán a harmadik igazítja ki a negyediknek a horvát szavát, mégpedig a zágrábi rádióban hallott, szép kiejtésű szó alapján. Egyfelől rádió, televízió, autó — felgyorsult kapcsolatok a régi, zárt, falusi nemzetiségi közösségek helyett. Másfelől szocialista nemzetiségi oktatás. Végül is: milyen eredményeket hozott az elmúlt negyedszázad? — Ma nagyobb óraszámban, jobb könyvekkel tanítjuk az anyanyelvet. Aztán régen bunyevác nyelvjárást, az ikav- szinát tanítottuk, ma pedig a község tájnyelvének megfelelően a iekavstinát, a zágrábi horvát nyelvet. A „szép" szót például a bunyevácok lipó- nak, a horvátok liépó-nak ejtik. Korszerűbb, hatékonyabb a pedagógusképzés és a pedagógus továbbképzés is. Nyaranta Jugoszláviába járunk, igen színvonalas anyanyelvi továbbképzésre. Ez a jogi eredetű többlet. Amit a technika nyújt? — Ma a horvát gyerekbe a rádión, televízión keresztül beivódik a horvát és a magyar köznyelv és egyáltalán minden kultúrából összehasonlíthatatlanul több, mint régen. — A mai világban több hatás éri a gyereket, egyszerre két nyelvet hall mindenütt. Nem nagy ez a teher? — Nem. A gyermekagy nagyon sokat fel tud fogni! Szeretik mindkét nyelvet, sőt, még a magyar gyerekek is tanulnak horvátul. így a kétnyelvű községben mind a magyarok, mind a horvátok bizonyos értelemben képzettebbek lesznek a szüleiknél. — Milyen feladatokat lát még a magyarországi délszláv oktatásban? — Talán azt, hogy a tanárjelöltek járjanak többet falura. Ismerjék meg még jobban a délszláv nemzetiségi nyelvjárásokat, a szokásokat, a nép szellemi néprajzát. Ez még közelebb hozná őkeU a leendő tanítványaikhoz. / Drávasztára, karnyújtásnyira a folyótól. Majdnem színhorvát falu. A gyerekek talán tíz évvel ezelőtt is csak az első osztályban kezdtek el magyarul tanulni. Ebben a községben tanít — huszonegy éve — Gázsity Mi- lutin, aki a mai rendszerű magyarországi délszláv tanárképzés egyik első fecskéje volt, a legelső évfolyammal végzett. Az egykori első fecske ma már ősz tanár bácsi. A kétnyelvű oktatás katedrája mellett őszült tó, akik Battonyától Szentgott- hárdig oktatják anyanyelvűkre a délszláv gyerekeket. Pontos számadat nincs, az okiratok hiányosak, hiszen a tanszéket 1950 tavaszán Pécsről, a délszláv falvak többségének közeléből, Pestre vitték. Annyi bizonyos, hogy 1957 óta, amikor visszakerültek Pécsre, pontosan 57 nappali és 19 levelező-szakos hallgató végzett. Ma három oktató és — 1960 óta egy jugoszláv lektor dolgozik náluk. És egy adat: a hallgatók tanulmányi átlaga példás módon követi a főiskolai átlagot. — A magyarországi délszláv értelmiség túlnyomó többsége a délszláv pedagóguskarral azonos. A tanszéknek tehát a hazai délszláv kultúra szellemi férfi igazgatja ma a dróva- sztárai iskolát. — Úttörő, hősi korszak volt a mi képzésünk, az első néhány évfolyam tanulása. Nemcsak a tankönyv hiányzott, hanem még sokszorosított jegyzetünk sem volt. Kézzel írtunk magunknak minden tudnivalót. Most is lehetnek persze jegy- zptgorwMí, 4» 9 helyzet lényegesen jobb. Az ötvenes évek végiétől a zenben küldik « könyveket Horvátországból is. Huszonegy évvel ezelőtt, amikor idekerültem, a gyerekek iskoláskor előtt szót sem értettek magyarul; ma a szülők igyekeznek őket erre is megtanítani. — Mi ennek az oka? — Többre viszi a gyerek az iskolában, ha nem új a magyar nyelv. Persze már az elsőben van horvát beszélgetés, heti három és fél óra, úgyszintén a másodikban. A harmadiktól írni is tanulnak horvátul. Ez közel sem jár oly nehézséggel, mint ötödikben a ci- rillbetűs orosz írás, hiszen a magyar és horvát nyelv azonosan a latin betűket használja. Harmadiktól nyolcadikig heti négy órában oktatunk horvát nyelvet és irodalmat. Fordulópontot jelentett az iskola életében a 60-as évek eleje, amikor a falusi népesség országszerte megindult az iparba. Azóta nagyon sokan jelentkeznek középiskolába, sőt, felsőfokú intézményekbe is. Nagy örömünkre: megállják a helyüket. — A jövő? — A jövőhöz két dolog kell. Még korszerűbb horvát tankönyvek és ami ennél is fontosabb: óvoda. Ha még a magyar anyanyelvű gyerekeknek is óriási pedagógiai fontosságú az iskolaelőkészítés, akkor hogyne volna az a hervótofc- nak! A helyi tsz igen sokat segít, de egyedül nem bírja felépíteni. A nemzetiségi óvoda segítene a legtöbbet Huszonöt év. Délszláv szakos tanári oklevelet kapott 125—130 hallgasugárzási központjának kell lennie?! — teszem fel a kérdést Pavlov Dusán tanszékvezetőnek. — E tekintetben még igen sok a tennivalónk. Maga a tanszék sem tart fenn szervezett kapcsolatot a volt hallgatókkal. Bár ők mint egy alma moter-t keresnek fel időnként bennünket, de a földrajzi szétszórtság sok mindent akadályoz. Szerencsére szinte mindenkit személyesen ismerünk. Alapjában véve tudunk a dolgokról. De szerintem ennél lényegesen több kellene ahhoz, hogy a délszlávság igazi kul- túrközpontja legyünk. Ebben benne van a tanszék gyengesége is. A szervezettségben kellene előbbre lépnünk. Én nagyon bízom, hogy valóban igen komoly változások következnek majd a délszláv szövetség életében. Erre bíztat az új főtitkár, Mándics Misa személye, aki húsz évig pedagógus volt. A legközelebbi tanszéki feladat lenne: a könyvtár gyarapítása, korszerűsítése. Meghatóan sok, értékes könyvet, kaptunk Horvátországból. De amit hivatalosan, pénzért, a magyar szerveken keresztül rendelünk, az akadozik, késik. A nemzetiségi jog tehát nemcsak írott malaszt — egyre inkább élő gyakorlat. Azzá teszik az eredmények is, meg a gondok, a küszködés is, ahogy törődünk vele. így született a sokféle pénzbeli és egyéb támogatás. A délszláv pedagógus pedig kulcsember: az ő nemzetiségi tudatától is függ, hogy a délszláv élő nyelv, élő kultúra maradjon Magyarországon. Földessy Dénes A közoktatás feladatai a pártkongresszus után Beszélgetés dr. Polinszky Károly oktatási miniszterrel Alig egy hónappal a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusát követően a közművelődés egyik legfontosabb, legmeghatározóbb eleméről, a közoktatásról, annak további feladatairól beszélgetett dr. Polinszky Károly oktatási miniszterrel Szőke Sándor, a Magyar Távirati Iroda kulturális rovatvezetője. • Hogyan fogalmazható meg a XI. kongresszus jelentő-_ sége a közoktatás szempontjából? — Bár a részletes, konkrét méltatás meghaladná egy ilyen beszélgetés kereteit, mégis úgy vélem: a lényeg néhány gondolattal kifejezhető. Mindenekelőtt azt a tényt szeretném hangsúlyozni, hogy a párt megkülönböztetett figyelme, iránymutató gondoskodása a közoktatás iránt — folyamat, azaz szerves eleme volt és maradt a párt programjának. Emlékeztetek a X. kongresszus határozatainak nevezetes pontjára, amely feladatul tűzte ki az állami oktatás rendszerének vizsgálatát. Ezt a vizsgálatot a Központi Bizottság — széles társadalmi bázison, a szakemberek bevonásával — sikeresen elvégezte, és 1972 júniusában meghozta határozatát az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. Ez a határozat hosszabb időre kijelölte a szocialista köznevelés továbbfejlesztésének irányait, ugyanakkor világosan kitűzte a rövidebb távú oktatáspolitikai feladatokat is. Ez utóbbiak végrehajtásán munkálkodunk a határozat óta eltelt két és fél év alatt — nem csekély eredményekkel. Csökkentettük a tanulók túlterhelését, javítottunk általában a nevelés, különösen a világnézeti nevelés feltételein, sokat tettünk az iskolai élet demokratirmusának fejlesztéséért, a diák-önkormányzati tevékenység bővítéséért. A középtávú feladatok körében erőteljesen dolgozunk valamennyi iskolafok és iskolatípus tantervi korszerűsítésén. Nagyobb távlatú munkáink sorában említem a köznevelés fejlesztését szolgáló tudományos kutatók — az úgynevezett „6-os főirány” — megtervezését és összehangolását. 0 Úgy érthetjük-e, hogy a KI. kongresszus jóváhagyta a közoktatás szocialista korszerűsítésének érdekében végzett eddigi munkát? — Feltétlenül. A XI. kongresszus — hasonlóan az előzőekhez — igazi „munkakong- resszus" volt: értékelt, elemzett, bíróit; a szocializmus belső és nemzetközi fejlődésének széles háttere előtt világította meg társadalmunk előrehaladásának minden fontos feltételét, így az oktatás helyzetét és perspektíváit is. A nagy társadalmi összefüggések optikája, a társadalom, a párt összpontosított figyelme ezúttal is felszínre hozta a közoktatási rendszerünk alapkérdéseit, amelyek egyben a továbbhaladás fő területét is jelzik: az egyenlő tanulási esélyek feltételeinek megteremtését, a világnézeti és erkölcsi nevelés erősítését, az általános iskolai oktatás és a szakmunkás- képzés fejlesztését, tartalmának és formájának korszerűsítését, — hogy csak a legfontosabbakat említsem. • Az MSZMP XI. kongresz- szusa történelmi jelentőségű okmányt fogadott el, a párt programnyilatkozatát. Mit jelent ez a dokumentum a magyar oktatásügy számára? — A programnyilatkozat pártunk történelmi feladatainak szintézise, a fejlett szocialista társadalom megteremtésének nagy távlatú munkaterve. Hiba lenne most kiragadni a dokumentum oktatásügyi vonatkozásait, hiszen — könnyű belátni — a programnyilatkozat egésze érinti az oktatás-nevelés perspektíváit. Hadd említsek egy példát a dokumentum II. fejezetéből: „A felnőtt nemzedék minden tagja, a családok, az érintett intézmények azzal a felelősségtudattal törődjenek az ifjúság nevelésével, hogy munkájukkal és példájukkal a jövőt alakítják. Ugyanakkor növelni kell az ifjúsággal szemben támasztott követelményeket is, hangsúlyozva kötelességeit és felelősségét önmagáért és a szocialista társadalom jövőjéért". De idézhetnék a Központi Bizottság beszámolójából is, amely szerint: „A szocialista társadalom növekvő igényeinek megfelelően — 15—20 éven belül — általánossá kell tenni a felnövekvő nemzedék középfokú iskolázottságát”. Mi más ez, mint oktatáspolitikai feladat? Természetesen a prog ramnyilatkozat külön pontban is megfogalmazza az oktatási rendszer továbbfejlesztését közvetlenül érintő feladatokat, így például a szociális különbségek hatásának megszüntetését a fiatalok életpályájának alakulásában, az oktatás és a nevelés egységének erősítését, a feltételek kiegyenlítését az alsótoké oktatásban, és így tovább. A programnyilatkozat oktatási vonatkozásai, mint részfeladatok, logikusan következnek az 1972-ben meghatározott korszerűsítési feladatokból. Mint egész, a párt programnyilatkozata nekünk elsősorban a távlatokat mutatja meg, amiért munkálkodunk: a fejlett, szocialista társadalom képét látjuk ebben, amelynek építőit, részeseit — a szocialista embert — nekünk kell tovább oktatnunk, képeznünk, nevelnünk. 1 heti bel politikai össze foglald Ha hiszünk a diákoknak, ez a hét nem jól kezdődött. Merthogy véget ért a tavaszi szünet, és iskolába keHett menni... Vigaszul csupán az szolgálhat, hogy még aznop nyilvánosságra került a tanévzárás ez évi dátuma, amely — az igazgató döntésétől függően június 12. és 17. között lesz. Mi, idősebbek, akik már nem iskolai padokat koptatunk, másra készülünk júniusig. Már meg is jelentek a hirdetmények a június 15-re kitűzött országgyűlési választások legfontosabb tudnivalóiról. Választói névjegyzékek készülnek, amelyeket május 5-től függesztenek ki. Ami a politikai előkészítést illeti, ülést tartott a héten a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, s a megbeszéléseken felszólalt Kádár János js. A vá. lasztásokhoz a politikai feltételek jók, a légkör megfelelő — mondotta a többi között, majd utalt a pártkongresszusra, amely legfőbb célként a fejlett szocialista társadalom felépítését jelölte meg. Ez csak az egész nép műveként jöhet létre — hangsúlyozta Kádár János. Többen felszólaltak az ülésen, közülük itt csak dr. Or- tutay Gyula akadémikust említem, aki a nagy célok és a helyi teendők harmóniájának fontosságáról beszélt. Nos, ennek a nélkülözhetetlen összehangolásnak egyik legérdekesebb - ha úgy tetszik, legizgalmasabb - területe a lakásépítés. És nem utolsósorban a szövetkezeti munkás- lakás-akció, amelynek megvalósulásáról és további feladatairól most tárgyalt a SZOT és a SZÖVOSZ. Egyetlen gondolat a tanácskozásból: úgy kellene módosítani a szabályozókat, hogy minden vállalat létesíthessen lakásépítési alapot. Építünk, alkotunk, de ugyanakkor nem kevés kárt is okozunk magunknak. Elég, ha a légszennyezésre gondolunk. Azért mondom ezt, mert a napokban tanácskozott nálunk a harmadik levegőtisztaságvédelmi konferencia. A témák közül idézem: országos figyelőhálózatot alakítanak ki, hét állomás közül — négy már működik, három még az idén munkához lát. És — a jövőben fokozottan mérik az autók által kibocsátott szennyezést is! A kereskedelemnek is megvannak a maga gondjai. Főleg a munkaerőhiány. Nyilván ezzel függ össze, hogy az idén 1260 órát dolgozhattak az üzletekben, a vendéglátóiparban, illetve az idegenforgalom területén a nyugdíjasok. Egyes kereskedelmi vállalatok valóban nyomasztó gondokkal, súlyos személyzethiánnyal küzdenek. A vevő pedig morog. Mit lehet tenni? A kereskedelem szervezze meg jobban az értékesítést, mi, vevők pedig — a bevásárlást! A nyugdíjas eladók per dig keresnek egy kis pénzt. Az idősekről azonban sokoldalúan kell gondoskodni. Az ilyen természetű társadalmi feladatok összehangolásáról tanácskozott Dobogókőn a Vöröskereszt, a Pest megyei Tanács és sok más meghívott. A nyugdíj csak egyetlen tényező, hiszen a „komplex gondozás" sok egyebet kell hogy magába foglaljon. Bizonyos vélemények szerint egy társadalmat elsősorban aszerint lehet megítélni, miként gondoskodik az öregekről. S e téren alighanem tehetnénk még többet is. Hol? Hogyan? Dobogókőn erről volt szó. HETVFGE *«>;. „A .#v‘- »V. V • • ‘• • '{+7.'. -:v£v ■ '* "-rí BBbbSSSkSBsBíBSSSbSSShBBs^WSíwkw^ : ■ ■ *:¥x::xxx:::x*x::;xyy-x^ ::x*xx:x*x«y:#::;í::: í:.x ÍMWx ;■ »»: xi: .::::XxÄv::: x:s-x:::x: : iX* BB i PmOIPl fill II íh íI ; kMh s s Ml ín BTIlfsIiBTikw ‘ MöMuM! I fíZJHwi iutffli
