Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-17 / 104. szám

1975. április 17., csütörtök Dunántúli napló 3 Lépést tartani a követelményekkel 1^ égy esztendő alatt több mint ezer fővel csökkent a Mecse­ki Szénbányák munká­sainak száma, s két év­vel nőtt a vájárok, vala­mint segédvájárok átlag- életkora. 1970-hez vi­szonyítva az elmúlt esz­tendőben 24 százalék­kal adott kevesebb sze­net a mecseki szénme­dence, s a termelékeny­ség is kilenc százalék­kal csökkent. A gépi be­rendezések nagyrészt el­avultak, s ha a helyzet nem változik rövid időn belül, igen nehéz hely­zetbe kerülhetnek a vál­lalat üzemei. Az elmúlt években ugyan mind szélesebb körben elter­jedt a könnyű, hidraulikus tá­rnok használata, a sűrített le­vegős robbantási technológia, a fizikai munka csökkentését célzó függősínpályás szállítás. Ám a felsorolt eredmények meglehetősen szerények. Ebből következik, hogy inkább a mű­szaki fejlesztés egyhelyben to- pogásáról beszélhetünk. S ez vonatkozik a kisgépesítési prog­ramra is. A jelenleg használatban lé­vő fúró- és fejtőkalapácsok ál­lapota annyira leromlott, hogy maximum két évig használha­tók. Pótlásukról tehát mielőbb gondoskodni kell. De nem sza­bad figyelmen kívül hagyni a jelenlegi legmagasabb műsza­ki színvonalat képviselő beren­dezést és természetesen az árat sem. Mert például igaz, hogy a nyugati importból szár­mazó Atlas Copco fúrókalapá­csot „szeretik” a bányászok, ám az már meggondolandó, hogy ért-e száztízezer forintot: Az ábrán látható gép meredek dőlésű, kö­zépvastag telepek le­fejtésére alkalmas. Gépesítés a Mecseki Szénbányáknál fúró- és fejtőkalapácsokat a szocialista országokból szerez­zék be. István-aknán például ez év eleje óta tesztelik a cseh fúrókalapácsot, amelynek ed­digi teljesítménye eléri a svéd kalapácsét. S ára sem elha­nyagolható. mert egy Atlas Copcon tíz cseh gyártmányú kalapácsot vásárolhatnak. A nyugati importot tehát e té­ren ki akarják zárni: a kérdés csupán az, hogy szovjet, vagy cseh berendezéseket vásárol­nak-e majd. A döntés hamaro­san megszületik. A fejtőkala­pácsokat illetően a műszakiak már letették a voksot! Lengyel- országból kívánják beszerezni a szükséges gépparkot. Továbbra is gondot jelent viszont az Atlas Copco típusú csavarhúzó berendezések pót­lása. Ugyanis ehhez hasonló kisgépet a szocialista orszá­gok nem gyártanak. Jelenleg devizája sincs a vállalatnak ar­ra, hogy a nyugati berendezé­seket megvásárolja. Hasonló a helyzet a rabló vitláknál is. A hazai gyártmányú berendezés konstrukciója nem megfelelő: azt nyugati, vagy a cseh ipar által gyártott gép pótolhatná. A mecseki szénmedence ked­vezőtlen geológiai viszonyai közismertek. A szénvagyon het­ven százaléka 30—90 fokos dő­lésű. Ebből következik, hogy a Mecsekben tízszerte nagyobb erőfeszítésbe kerül a szén ki- bónyászása, mint a szintes bá­nyákban. S mindez azért, mert egyelőre nem rendelkezik mert néhány év alatt közel a tízszeresére emelkedett az ára. A szénbányák műszaki fejlesz­téssel foglalkozó munkatársa! tehát nem véletlenül vizsgálják annak a lehetőségét, hogy a Négy él üzem Fél évtized után a tavalyi év eredményei adtak alapot arra, hogy a Mecseki Szénbá­nyák Vállalatnál szóba kerül­hetett a „Kiváló Vállalat" cím­re való benevezés. A válla­lat ugyanis 3 millió 140 ezer tonnás termelési feladatát 69 064 tonnával (102,2 száza­lék), a 125 ezer tonnás bri­kettgyártási programját 12 334 tonnával (109,9 százalék) tel­jesítette túl. Tegnap került sor a címek odaítélésére. Élüzem címet kapott a kom­lói Béta-bánya, a Kossuth- bánya, a komlói karbantartó üzem és a pécsi szénelőké­szítő üzem. Dicsérő oklevéllel jutalmaz­ták Zobák-bányát és Vasas­bányát, valamint a villamos és a gépkocsi üzemeket. A gép teljesítménye háromszor 6 órás ciklus alatt eléri a 800 tonnát. a vállalat olyan jövesztő be­rendezéssel, amely ezeket a meredek dőlésű telepeket ké­pes lefejteni. Ám úgy néz ki, hogy ez az esztendő végre vál­tozást hoz ezen a téren. Ked­vezően alakultak a szovjet fél­lel a tárgyalások, s várhatóan a harmadik negyedévben meg­érkezik a szovjet gyártmányú ASCS fejtési berendezés. A gép meredek dőlésű, középvastag telepek lefejtésére alkalmas, teljesítménye háromszor hat órás ciklus alatt eléri a nyolc- száz tonnát. Ami azt jelente­né, hogy legalább a duplá­jára lehetne emelni a fejté­si teljesítményeket. Az ASCS-ct Béta-bánya kapja meg, ahol egy hatvan fok dőlésű fejtés­ben dolgozik majd. A Mecse­ki Szénbányák műszaki osztá­lyának munkatársai most ké­szítik a technológiához szük­séges terveket. Ha a bétái kísérlet eredménnyel jár, más területeken is alkalmazhatják majd a berendezést. Egyéb­ként az ASCS megismerése cél­jából a nyár folyamán a gép leendő kezelőszemélyzete a Szovjetunióba utazik, ahol egy hónapos időtartam alatt elsa­játítják az ASCS kezelését. Végezetül még egy remény­keltő információ. A Bányászati Kutató Intézet a vállalat meg­bízásából megkezdte az első hazai önálló lépegető pajzs kikísérletezését. A készülő be­rendezéssel szemben azt a kö­vetelményt állították, hogy a 30—90 fokos dőlésű telepek­ben is alkalmazható legyen. A hírek szerint a null széria a jövő esztendőben készül el. S. Gy. Könnyűszerkezetes csarnokok a telephelyen Kcgnrii&itír emberek A Böller lassú forgással rágja a gránitot. A *idia- élü kés előbb a tömb fe­lületét kaparja, csikorog­va köpve messzire az apró szilánkokat, aztán belemar. A kőbányász a fúrónak egész testével nekifeszül, halántékán kidagadnak az erek. A fúró mellől a lyuk száján feltüremlő port a hideg szél azonnal lesöpri. Bőg a kompresszor; a szerszám egyre mélyebbre hatol. Folyik a harc, min­den milliméterért. KŰBÜNYUSZOK Az erdősmecskei kőbánya vezetőjével, Merkl Györggyel a közvetlen közelből nézzük a fú­rást. Óriási a zaj, az ember még saját szavát se hallaná. Mutat ugyan valamit, de nem értem. A felső bányaudvarban vagyunk, körülöttünk harminc méteres falak. A visszhang — erősítő. Kissé odébb csillékbe rakodnak. A fúrógép megáll. Most a két hete lerobbantott helni tetején jövesztenek — egy-egy robban­tásra 25-30 ezer tonna kő rok­kan le a falból egy halomba - s a „piramis"-ról potyognak a kövek. Hatalmas tömböt pró­bálnak fogságából kiszabadíta­ni: már nem tartja semmi, de mégse mozdul. — Próbáld alulról azt a la­posat kiszedni — kiált fel Mehl- mqnn Pista bácsi. — Egyből megindul. Ö csak érti: 43 óta szakma­beli. Mosolyog s int, hogy áll­junk hátrább. Nem csúszni fog a tömb, hanem gurulni, s ez azt jelenti, hogy nem áll meg a helni lábánál, hanem beszalad az udvarra. Izgalmas pillanatok: gurulni kezd a tömb. De nem arra, amerre gondoltam, hanem egy fordu­latot vesz, rápattan a csillevá­gányra, onnan pedig a fekvő szerszámok közé. Mellettünk nem messze áll meg. — A fene! Elvitte a villa nye- lit! Pista bácsi bosszankodik: fel­emeli a szerszámot, próbálja a kettéroppant fát illeszteni. Talán arra vár, hogy valami csoda folytán összeforrjon. — Na látja, hát ilyen a jö- vesztés. A gránittömb három köbmé­teres. Ezt is meg kell fúrni, mindkét oldalt, aztán robbanta­ni.. Két csille megtelik vele. tották a fejtést. A környék la­kói, - véméndiek, fekediek, Szebényből és Mecskéről va­lók — kapva kaptak az alkal­mon. Akkoriban még a téesz­csékben több volt a gond, mint a haszon, hát elhagyták a földet, a biztosabb megél­hetés miatt. A vágányjavítás röpke szünetében beszélgettem Simó Ambrussal. Neki már csak egy esztendeje van a nyugdíjig. Említette, hogy az ötvenes években napjában a közös 14 forintot adott, de ne­ki a hét gyereke miatt 18 fo­rintért kellett naponta kenye­ret venni. S mivel a négy fo­rint hiányzott, a közeli kőbá­nya lett a munkahelye. Igaz, volt aki elpártolt a szenesek­hez, mások meg később az uránhoz mentek, de aki megis­merte ezt a szakmát, az ma­radt. Huszonnégy évvel ezelőtt majdhogynem kétszázan dol­goztak itt, ma harminc kőbá- nyósz fejti a gránitot. A ki­sebb kövek azonnal a csillék­be kerülnek — kézzel rakod­nak —, a nagyobbakat pedig újra fúrják, újra robbantják, vagy pedig ékkel és bunkó­val „verik” a kívánt méretre. Kora hajnaltól délutánig. A kisnyomtávú vágány beér egészen a helniig. Kreutz Já­nos és John Jakab kettesben rakodnak egy csillét. Negyven­ötven kilós tömböket emelnek a csille szájáig: vállmagasság­ba. A műszak alatt 26—28 csillét megtömnek. Egy csillé­be 30 tonna fér. — ötvenkettő óta vagyok itt — mondja Kreutz János. — Előt­te a komlói kőfejtőknél dolgoz- ' tam. Húszévesen mentem a fel­vételre. Mondtam: az apám is kőbányász. Azonnal beállítot­tak csillésnek. Nézem a kezeit. Tenyerén triplára vastagodott a bőr. Karjai vastagok, combja kida­gad a nadrágból. Ha azt mon­daná, hogy az előbb leszánká­zott három köbméteres tömböt fél kézzel megemeli — elhin­ném. dennapok harca. Közben kita­nultam a robbantómestersé­get, tanfolyam tanfolyam után jött. Itt a kővel bajlódtam, ott­hon a könyvvel. Hatvankilenc- ben megtettek üzemvezetőnek. A lánya Pécsett a Leöweyben végzett, a fia egyetemre jár. Gépészmérnök leszJ Sóhajt egyet: talán ő is ide jön a bá­nyához, de a szemén látom, nemigen hisz benne. Pedig kel­lene a szakember: a rekonst­rukció után majd újabb re­konstrukció jön. Eddig a Mecskén termelt kö­vet az útépítéseknél használ­ták főleg — no és a környék­beliek házukat alapozták vele —, de ha igaz, megkezdődik a tömb-kő gyártás is. Jut belő­le a szobrászoknak, de ha a tömböket lapokra vágják, csi­szolják, kitűnően alkalmas burkolásra, díszítésre. Olyan mint a márvány. Vagy leg­alábbis hasonló. Az erdősmecs­kei kőbánya eddigi legjobb esztendejében, 1971-ben már gyártottak itt tömbkövet. Nem sokat ugyan, de éppen eleget ahhoz, hogy aztán a belőlük hasított lapokkal a Metró állo­másait kirakják. a. Hazánkban a Velencei hegy­ségben és a Mecsek délkeleti „előterében” bányásznak grá­nitot. Az Erdősmecskén lévő bányát több mint ötven esz­tendős álmából ébresztették 1951-ben, amikor ezen az el­hagyott vidéken ismét megindí­Mecskén gépesítenek. Ahogy felröppent a hír, a kőbányá­szok között úgy lett szóbeszéd tárgya a jövő. Nem lesz többé szükség a csákányra, az acél­ékekre, a sűrűfogú villára, s nem kell többé a kőrisfa-nye- lű bunkó sem. Építik már az osztályozó berendezést, a törőt, s rövidesen jönnek a markoló­gépek. Hogy az évi 50 ezer tonnás termelést megdupláz­zák. — Én is a fejtésnél kezdtem, ötvenkettőben — mondja Merkl György. — Sokáig talicskáz- tuk a földet, mire a meddő elfogyott. Aztán megin­dult a kézi termelés, a min­Mondom Mehlmann Pista bácsinak: Itt kell hagyni a hel- nit. A gépek mellett úriembe­rek lesznek. — Már alig várom — mond­ja­— A pénz nem lesz keve­sebb? — Mégcsak az hiányzik! Havonta háromezret visz ha­za. Volt idő, amikor ennyi jó kereset volt, ma máshol is megkaphatná. Könnyebben. Eszembe jut, hogy Merkl György még az irodában em­lítette: Pista bácsi még soha sem volt táppénzen. Hajnali ötkor kel, s vejével — Ámán Flóriánnal — együtt jönnek át a hegyen, Kisgeresd- ről. Naponta megforgat hat- száz-hétszáz tonna gránitot, aztán négyre hazaér. Négy kilo­méter gyaloglás pihenés. Az ebédje szalonna, sonka, hagy­ma, kenyér. Otthon már várják. A szőlő, a kukorica, a konyhá­kért, a két göbe, meg a ló- basjószógok. — Pista bácsi; a bort szere­ti? — Ki nem ...? Megemeli az éket: előbb a két lökővasat dugja az imént fúrt lyukba, aztán ráilleszti a gombafejűre rücsköződött fe­szítőt. Nyúl a bunkóért - nagykalapács ez, ujjnyi vé­kony kőrisfa-nyélen —, meglen­díti és lecsap a tömbre. Egy­szer, kétszer, ötször ... — Enged már — szól hátra. Hatodikra a gránit kettére­ped. Kozma Ferenc Stratégia és rugalmasság A visszaszámlálást tulajdon­képpen már meg kellett volna kezdeni, óm a Budai város­rész szanálásának üteme mó­dosította az eredeti költözési tervet. A pécsi Vasas Szövet­kezet tehát legalább két-há- rom évet még eltölthet a Zsol- nay Vilmos utcában. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy a vasasok ne készülnének központi telepük elhagyására. Négy évvel ez­előtt Pellérden több holdas területet vásároltak a termelő- szövetkezettől, ez lesz majdani központjuk. A közös gazdaság egykori épületében kialakítot­ták színesfém öntödéjüket, amelyben most főként pellérdi- ek dolgoznak. A nyolcvanas évek elejére a szövetkezet va­lamennyi üzemrésze ott műkö- . dik majd. Addig bőven van tennivaló, mert az öntöde pa­latetős csarnokán kívül még nem magasodik végleges épü­let a területen. Hacsak nem számítjuk ide a házilagos ki­vitelezésben épülő könnyűszer­kezetes üzemrészt. A Dunaúj­városból vásárolt vasvázas csarnok elemei összeszerelve meredeznek az égnek: a tető- szerkezet és az oldalfalak még hiányoznak. A három ütemben kialakítandó központig telep első. csarnokát ez év nyarára építik meg. A többi épületet jövőre, illetve 1977-ben szerelik össze. Török László szövetkeze­ti elnök szerint a házilagos ki­vitelezés egyáltalán nem a sze­génység jele, hanem az itt dol­gozók felkészültségéből fakad. Arról nem is beszélve, hogy jóval olcsóbb, mint ha kulcsát­adással rendelték volna meg a munkát valamelyik cégtől. A költözési terv ugyan még nem készült el, ám az bizo­nyos, hogy elsőként a Fürst Sándor utcai vasöntöde telepe­dik meg Pellérden. A jelenle­gi területen ugyanis nem ter­jeszkedhet tovább. Csak ezt követően mozdul­hatnak a Zsolnay utcában mű­ködő „hidegüzemek”. Azok ugyanis átmenetileg a régi vasöntödében kapnak helyet. Mindaddig, amíg • Pellérden nem épülnek meg a hiányzó csarnokok. De térjünk vissza a jelenbe! A szövetkezet csendes jubile­umhoz érkezett. Ott jártunkkor a KGM szakembereinek jelen­létében végezték az első ha­zai gyártmányú présöntőgép „melegpróbáit": amelyet a pé­csi cég a tárca hárommilliós támogatósával konstruált. Ez a berendezés kerül majd abba az acélvázas csarnokba, ame­lyet most építenek Pellérden. A gép tehát hamarosan bizo­nyíthatja életrevalóságát: kü­lönböző precíziós öntvényeket préselnek majd vele. A proto­típus alapgépnek tekinthető. Ezért is kapott újabb megbí­zást a szövetkezet s mellette ötmillió forintos támogatást a kiegészítő berendezések kikí­sérletezéséhez: amelyek a présöntő kiszolgálását, illetve az öntést követő sorjázást vég­zik majd el. A szövetkezet tehát nem kö­telezi el magát a végtelensé­gig a hagyományos termékek gyártása mellett. Profilját ru­galmasan értelmezi. A gép­gyártás felé az első lépést ak­kor tették meg, amikor a „Danuvia” hidraulikus tápegy­ségeket rendelt a szövetkezet­től. Ennek eredményeként nőtt munkásaik szakmai tudása, fel- készültsége. Az a gárda, amely jelenleg tápegységeket gyárt, bonyolultabb berendezések al­kotója is lehet... Salamon Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents