Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-16 / 103. szám
6 Dunántúli napló 1975. április 16., szerda Keitni az örökösödési illeték? • Sok a félreértés • A földingatlan felajánlható • Tavaly 3800 hagyatéki ügyben döntöttek — Kétségbeejtő helyzetben vagyok — panaszolta minap Sz. Gy-né, általános iskolai tanárnő. Édesapám meghalt és körülbelül 400 ezer forint értékű ingatlant hagyott nővéremre és rám. A szülő elvesztése valóban nagy fájdalom, de miért kétségbeejtő az örökség? Férje is tanár, kettejük össz- keresete 5200 forint. Kilenc évvel ezelőtt, a pedagógusoknak járó hitelből kezdtek házat építeni. Még ma sincs teljesen kész. Kerítés kellene, nemes vakolat, az egyik szobában újból parkettázni, bútorokat is kellene vásárolni, mert mindenre egyszerre nem tellett. Havonta 1080 forintot törlesz- tenek az építési kölcsönre. Az özvegyen maradt édesanyát is támogatni kell. Nővére könyvtárvezető, márpedig nem sok könyvtáros gazdagodott meg fizetéséből. A házat nem lehet eladni, mert az édesanya ott lakik. Marad az egyetlen megoldás: kifizetni az örökösödési illetéket. Mennyit? Mennyi idő alatt? Sokan kérdezik ezt tavaly július 1. óta. Dr. Orbán Imre, a Baranya megyei Illetékhivatal vezetője szerint sok a félreértése hagyatéki illetéket szabályozó új rendelet körül. — Igaz, hogy az illetéktáblázaton található 80 százalékos kulcs is, de ez csak akkor érvényes, ha a hagyaték értéke több, mint 500 ezer forint, s az örökös még csak nem is oldalági rokona az örökhagyónak. Az új rendelet két irányban emelkedő százalék-kulcsokat állapít meg. Az egyik irány az örökös személye. Az első csoportba tartozik a gyermek, szülő és a házastárs. A másodikba az örökhagyó egyéb egyenesági rokonai, a harmadikba az oldalági rokonok és az örökhagyó gyermekének házastársa. A negyedik csoportba tartoznak azok, akikre az első háromban foglaltak egyike sem vonatkozik. Hogy valaki melyik csoportba tartozik, azt a közjegyző állapítja meg. A másik ág a hagyaték értéke. Itt hét fokozatban emelkedik a százalék. — Lehetne példát hozni a „rétegesen progresszív" emelkedésre? — Tegyük fel, hogy a hagyaték forgalmi értéke 200 ezer forint. Ebben az esetben az 1. kategóriába tartozók 27 700 forintot fizetnek. A ll-ban 39 600, a lll-ban 57 000 és a IV. kategóriában 84 ezer forint a hagyatéki illeték. — Sokan kerülnek váratlanul nehéz helyzetbe, ha nagyobb területű, művelésre alkalmas földet örökölnek.- Tegyük lel, eszük ágában sincs mezőgazdasággal foglalkozni, s ki vesz manapság földet? — Ha valaki magántulajdonban álló mezőgazdasági ingatlant örököl, és nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazda- sági termeléssel, akkor a kulcsok duplájával állapítják meg az illetéket. Ilyen esetben az örökös felajánlhatja a termelőszövetkezetnek a földet. Ha az elfogadja, akkor nem kell illetéket fizetni. Amennyiben igazolja az örökös, hogy fel-_ ajánlotta, de a termelőszövetkezet nem fogadta el, akkor csak a síma illetéket fizeti. — Ha az örökös az első kategóriába tartozik és a hagyaték értéke a 20 000 forintot nem haladja meg, akkor nem kell illetéket fizetni. Az első csoportba nem tartozó egyéb vér szerinti rokon — például az unoka — ha tizennégy éven aluli, akkor az illeték felét fizeti csak. Szövetkezeti lakások első ízben történő öröklése is illetékmentes. — Mi történik akkor, ha az örökös még az örökhagyó életében nagyobb összeget invesztált az ingatlanba? — Ha ezt hiteltérdemlően bizonyítani tudja, akkor a beinvesztált összeg után nem kell illetéket fizetnie. A forgalmi értéknél mindig a tiszta értéket veszik figyelembe, a terheket minden esetben leszámítják. Ha az örökölt ingatlannak van haszonélvezője is, és nincs túl a hatvanadik évén, akkor az illeték 30 százalékát, ha hatvan év feletti a haszonélvező, akkor 40 százalékát fizeti az örökös. K. Gy. Szentenciák áprilisra ..........__.................„................................ Áp rilis neve — a többi hónap elnevezéséhez hasonlóan — római eredetű. A latin „aperire”, azaz megnyitni szóból származik. (Ovidius szerint a tavasz nyit meg mindent.) Az április egyéb elnevezései: tavaszhó, Bika hava, Szent- györgy hava. A régi rómaiaknál kezdetben a második hónap volt; a juliánus naptár tette meg negyedik hónapnak. Julius Caesar naptárreformja nyújtotta meg egy nappal, azóta nem 29, hanem 30 napból áll. A hó folyamán a nappal 1 óra 35 perccel növekszik az éjszaka rovására. Hersei, egykori csillagász szerint az időjárás így alakul: elején tovább tartanak a viharok, 10-én jobbra fordul, 16-ig enyhe, kellemes napok, 17-től 24-ig sok eső, a hó vége szeles, esős, változó. A 100 éves naptár még szeszélyesebb időt jósol: 7-ig hideg, 8-án enyhül, 9-10-én szeles, 11-14- én kellemes, 15—16-án zivataros, 17-től ,22-ig változó, azután esős időjárás. Ebben a hónapban már bőven akad tennivaló a falusi földeken. A Kincses Kalendárium idevonatkozó tanácsaiból: Az ősszel, vagy télen elmulasztott trágyahordást ebben a hónapban okvetlenül be kell fejezni, az őszi vetések gyomlálása szintén áprilisi teendő. A répaföldeken szedessük a répabarkót a gyerekekkel - hangzik a jó tanács. Fejezzük be a répa, a szagosbükköny, a csalamádé, a hó második felében a kukorica és burgonya vetését. Gyakran tartsuk nyitva a dohány-melegágyat. A gyümölcsösben a nyesést be kell fejezni, mielőtt a rügyek kifakadnak, a szőlőben a nyitás és a metszés, ezzel együtt a karózás a fő munka. A késői fagyok ellen kellőképpen védekezzünk. A virágoskertben a korán virágzó cserjéket mindig az elvirágzás után messük meg. A pincében az utóerjedésbe jött borokat kotyogóval lássuk el. Az áprilisi jeles napok közül kiemelkedik április negyediké, felszabadulásunk ünnepe, nemzeti ünnepünk. A Kincses Kalendárium kiemeli április 14-ét, Tibor napját. A magyar nép regulái szerint ha Tibor (Ti- burcius) napjára a rétek még nem zöldülnek, a gazdák remélik a föld termékenységét. Ha ez a hónap nedves, bőséget várnak. A nyírfa ha megzöldellik, nem féltjük azután a veteménye- ket a hidegtől, ha a cseresznyefa virágos, Virágos lészen a szőlő is. $g$;ggpp§|§::;^ TUSKÉS TIBOR Harminc esztendő nem nagy idő valamely táj életében. Ennyi idő alatt nem változtatják meg irányukat a folyók, nem kopnak le a hegyek, és nem tűnnek el az erdők. De ha három évtized alatt a történelem és a társadalom életében olyan gyökeres változások zajlanak le, mint nálunk, akkor ez az idő nyomot hagy a természet és a táj arculatán is. Harminc év alatt nem hagyták el helyüket a dombok és a hegyek, de más lett a tájat alakító, formáló ember. Harminc év alatt lényegesen nem szűkült vagy bővült Dunántúlon a termőterület, de más lett a föld birtokosa. A földbe itt ma is főként búzát, kukoricát, árpát vetnek, de új munkaeszközökkel dolgozik, és megváltozott gazdálkodási módot folytat az ember. Képzeletben szálljunk a táj fölé, s kíséreljük meg egyetlen képbe foglalni Dunántúl mai arcót. Manapság az asztronauták készítenek űrhajóról különleges fényképezőgéppel, úgynevezett halszem-optikával olyan fölvételeket, amelyek országrésznyi területeket tenyérnyi fényképen tudnak rögzíteni. Próbáljuk meg mi is egyetlen képbe, jelképbe sűríteni Dunántúl mai „jelentését”. Mi lenne az a vonás, amely az egész képen uralkodna? Talán ez: „műveltarcú”, „emberméretű” táj... Amerre néz a szem, cselekvő, tevékeny, dolgos életet lát. Vonat kanyarog a völgyben, a dombon traktor szántja a zsíros földet, a gyárak füstzászlóit lengeti a szél, a települések szélén vakolatlan kockaházak piröslanak. Mindenfelé az ember kezemunkájának a nyoma látszik... S itt a méretek, az arányok is emberszabásúak. Hiányoznak a hegyek felhőbe szökő ormai. A tekintet nem siklik a végtelenbe. A Dinari hegyek talán fenségesebbek, mint a Bakony, de a lekopott, el karsztosodott tetőkön nem él meg a fű, nem talál táplálékot a kecske. Az Adria a határtalanság élményével talán jobban megajándékoz, mint a Balaton, de az édesvízi tó örömét, bensőségét egyetlen tenger sem pótolhatja ... Dunántúl mai arcát a földet, az erdőket, a vizeket, a gyárakat, a városokat birtokba vevő ember alakítja: új színeket rak föl a táj arcára. Ugyanakkor ez az újarcú táj maga is formálja a rajta élő embert: Arra készteti, hogy harmóniában maradjon környezetével. Érezni, látni, gondolkodni csak az anyanyelven lehet — Két bátyúm él az Egyesült Államokban. A hatvanas évek végén kétszer is meglátogattam őket. A repülőjegy árát ők fizették. Az engedélyezett idő lejártakor mindig hazajöttem. Aztán jött a harmadik út... Itthon a családi körülményeimben történt változás mélységesen felkavart. Egy csoportos turistautazáson vettem részt... Disszidáltam. Helsinkiből Stockholmba utaztam és innen Amerikába... Két év úté» T. Károly pécsi technikus két évi távoliét után jött ismét haza. — Ha azt mondanám, hogy honvágyam volt, közhelynek vehetné . . . Pedig őszintén mondom: a honvágy érzésétől nem tudtam szabadulni. Olvastam egy könyvben, hogy az ember magatartását, egész életét az első húsz év határozza meg. Ahogy élt, ahogy nevelődött, az mély nyomokat hagy, és nem lehet felejteni. Én gyerekkoromat Kiskunhalason töltöttem egyszerű parasztemberek, juhászok között. A honi táj, az ottani emberek őszintesége és bölcsessége, ahogy magukról, az életükről beszélgettek velem — ezerszer eszembe jutott távol a hazámtól ... A Kanadával határos Maine állam egyik kisvárosában — ahol bátyjai is élnek - telepedett le. — Nem akartam egyik bátyámnak sem a terhére lenni, albérletbe költöztem. Itthon technikusi képzettséget szereztem, jó szakma volt a kezemben. Angolul beszéltem — ha nem is „irodalmi fokon", de annyit igen, hogy a nyelvvel különös problémáim nem voltak. Sikerült elhelyezkednem először egy komputereket gyártó vállalatnál, később egy másik vállalatnál, amely röntgengépek javításával foglalkozott. Itt hatan voltunk technikusok, mindegyikünknek naponta adták a feladatot, hova kell menni javítani. Három-négy címet kaptam reggel, — kórházak, magánorvosok címeit. Autóval mentem, magammal vittem a szerszámokat. Általában napi A táj felszínét a közlekedés érhálózata szövi át. A közlekedési eszközök szállítják egyik városból a másikba az embereket, viszik a nyersanyagot a gyárakba és a kész terméket a piacokra. Látszólag a közlekedés e szerepe és a közlekedési útvonalak hálózata nem sokat változott az elmúlt harminc év alatt. Új útvonalak nemigen épültek, s megmaradt Dunántúl közlekedésének Budapest- centrikus, legyezőszerűen kinyíló, még a kapitalizmus korában kialakult elrendezése is. Valami azonban mégis csak változott... Megváltozott például a vasúti közlekedés uralkodó szerepe. A személy- és áruforgalom jelentős része a közutakra terelődött át. A Dunán Pest és Mohács között megszűnt a távolsági személyhajó közlekedés. A nagyobb dunántúli városokban nem szállnak már föl személyszállító repülőgépek. A gőzhajót lassúsága miatt nem vették igénybe az emberek. A polgári légiközlekedés viszont a repülőgép számára kicsiny távolságok miatt vált gazdaságtalan400—500 kilométert is megtettem. Aztán irány haza ... A szekrényhez lép és „kö- tegszámra" veszi elő a fényképeket. — Ez a hobbym — mondja. — Tizennégy éves korom óta fotózom. Az ország sok táját bejártam: tájakat, egy-egy pillanatot kaptam lencsevégre... Képekkel tele már az asztal, a rekamié, mindegyik képhez fűz néhány szót: „Ezt a Hortobágyon készítettem”, „Ez egy pécsi utca" ... Mutatja az Élet és Tudomány egyik legutóbbi számát, a címoldalon az ő fotója. Tucatnyi elismerő oklevél, tiszteletdíjként nyert plakett és ólomkristály — a fotópályázatokon elért helyezések bizonyítékai. — Idegenben is ennek a szenvedélyemnek hódoltam. Munka után csak a fényképezésnek éltem. Egyrészt, mert szeretek fotózni, másrészt pedig ... A mondat befejezése helyett kérdezi: — Megkínálhatom egy feketével? Kavargatjuk a kávét, az épület előtti játszótérről gyerekzsivaj szűrődik be a nyitott ablakon. — Nagyon szeretem ezt a lármát... rám nyugtatóan hat... — mondja, aztán folytatja az előbb félbehagyott mondatot, — ... másrészt pedig, mert amúgysem tudtam volna mit kezdeni a szabad időmmel. A bátyáimon kívül senkit sem ismertem és nem is tudtam az ottani életformába beleilleszkedni. Nem volt senkivel közös gondolatom, barátokra nem találtam — maradt egyedül hű társam, a fényképezőgép. Honvágy, hazatérés A honvágyát így fogalmazza meg: „Érezni, látni, gondolkodni csak az anyanyelven lehet ...” ná. A forgalom a közutakon lett egyre sűrűbb. A távolsági autóbuszjáratok az eldugott zalai és baranyai falvakat is a közlekedés érhálózatába kötötték, a nagyvárosok vonzáskörébe emelték. Személyautóval már nincsenek elérhetetlen távolságok. A közúti forgalom fontossága napról-napra nő. Már arról is beszélnek, hogy a kisforgalmú, gazdaságtalan vasúti szárnyvonalakat, például Szigetvár és Kaposvár között megszüntetik, és autóbuszokat állítanak a vonatok helyére. A közúti közlekedés kiépülése sokat változtatott Dunántúl Pest-központú forgalmán. A fővárosba tartó expresszek és távolsági autóbuszjáratok mellett megnőtt a nagyobb vidéki városok — például Pécs és Szombathely, Győr és Székesfehérvár — közti, valamint a vidéki városokba — például Kaposvárra, Szekszórdra — irányuló forgalom. Ma már átszállás nélkül lehet eljutni Pécsről Szombathelyre, Pécsről Tapolcára. Celldömölkről Kaposvárra. (Folytatása következik.) — A családot, akiknél albérletben laktam, időnként meghívtam egy „magyar estre”. Főztem pörköltet, — különben is mindig a magamkészítette koszton éltem. Étvágyukat, ahogy a pörköltet ették, — azt látni kellett volna. Azt mondták: nem is hitték volna, hogy van ilyen ízes konyha, mint a magyar. Azzal folytatta, hogy szerencsére semmiféle betegséget nem kapott a két év alatt, így havonta tudott félretenni bizonyos összeget. — összejött kis pénzem, amikor kezembe került egy magyar nyelvű újság, abból olvastam: lehetőség van a hazatérésre. Elutaztam Washingtonba a magyar követségre és ott érdeklődtem a hazatérés felől. Néhány hónap múlva jött az értesítés: ha akarok, hazamehetek. Elérzékenyülve folytatja: — Amikor a papírt megkaptam — könnyekre fakadtam. Ismét eszembe jutottak a hazai tájak, az emberek, a barátaim, sok kedves fotóm Hor- tobágyról, Pécsről, Szegedről... A Mecseki Fotóklub, ahol baráti, szakmai beszélgetések a késő estébe nyúltak, a pécsi hangversenyek, ahol mindig ismerős arcokat találtam ... Tudtam, hogy semmi sem tarthat vissza, — megyek haza. Rakosgatja az asztalon lévő fényképeket, aztán megint szétteríti a fotókat... — Ügy látszik, nekem idegenben kellett rádöbbennem, hogy mi a haza. Az életem, a nyugalmam, emlékeim ezernyi kötődése. Mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy szűkölködtem anyagiakban, azért fordítottam vissza a szekerem rúd- ját. Dolgoztam, eléggé jól kerestem. Mégis légüres tér vett körül. Emlékszem, a kevés ismerőseim közül egy zenész örömmel újságolta, hogy milyen nagy kitüntetés érte. Szinte ujjongott, — alig tudta elmondani: meghívást kapott Magyarországra, tanulmányozhatja a magyar zenekultúrát, a Kodály-zeneiskolát. Bennem meg átfutott az érzés: ő menynyire örül, én meg ezt az országot hagytam el . .. Hazajött, az elhelyezkedéssel — mint mondja — nem volt gondja. Dolgozik a szakmájában, — és szabad idejét fotózással tölti. !!! . •. itthon — ... és ismét megnősültem. így lett teljes az itthon, — szeretet, nyugalom vesz körül. Negyvennyolc éves koromra végleg hazaértem, testben is, lélekben is. Még sok vágyam van. Szeretném például az Alföldet, a Kiskunságot képekben összefoglalni. Azt mondják rólam, — de így is van, — hogy szentimentális ember vagyok. Valóban, az én szívemet megmelengeti egy szép fotó ... Garay Ferenc „Ezt a nénikét egy New York-i utcán fényképeztem...”
