Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-15 / 102. szám

1975. április 15., kedd Dtmäntuli napló 3 Ulest tartott a Megyei Tanács (Folytatás az 1. oldalról.) Dr. Máthé Győző a megye településfejlesztéséhez szólt hozzá. vetelményeit a megye telepü­léshálózat fejlesztési terve rög­zítette, — a folyamat megin­dult. A kiemelt települések gaz­dasági és infrastrukturális fej­lesztése gyorsabb a IV. ötéves tervidőszakban mint korábban. Új ipari üzemek létesültek a kiemelt alsófokú központokban: Pécsváradon, Szentlőrincen, Mágocson, — az alsófokú köz­pontok és részleges alsófokú központokban: Hidas, Véménd, Majs, Geresdlak, Görcsöny, Dunaszekcső, Szabadszentkiróly, Lánycsók, Magyarbóly, Mecsek- nádasd, Pellérd. Meghatározza az előterjesz­tés az úgynevezett stagnáló, vagy visszafejlődő települések helyzetét is, miszerint ezek naavrésze nem alkalmas ter­melési, igazgatási funkciók el­látására. A szerepkör nélküli községek közül kerülnek ki a visszafejlődő települések. Ezek­ben legfontosabb feladat a lakosság alapellátásának bizto­sítása, azonban ez nem mond ellent annak, hogy az átte­lepülési szándékokat közvetet­ten ne segítsük elő. Az előterjesztés részletesen foglalkozik a lakásellátás, a közműellátás, a kiskereskede­lem-vendéglátás, az óvodai, ál­talános iskolai, bölcsődei, or­vosi ellátottság fejlesztésének további követelményeivel. Vita A vitában felszólaló dr. Máthé Győző a mohácsi já­rás számos községe vízellátá­sának javítását szorgalmazta, majd hangsúlyozta: az V. öt­éves tervben a kiemelt és al­sófokú központok fejlődésére nagyobb figyelmet fordítanak. Scheidt Istvánná a városok és a városkörnyéki községek szo­rosabb kapcsolatának fontos­ságáról szólt. Czrnkovics Antal felvetette: a városkörnyéki köz­ségek segíteni tudnák a váro­si lakosságot például hét­végi telkek vásárlásában, vagy házhelyet tudnának biztosítani. Szorgalmazta a városok és a városkörnyéki községek rende­zési terveinek összehangolását. Dr. Bihari Ottó akadémikus, — oki meghívottként vett részt a tanácsülésen — település-fej­lesztéssel kapcsolatos számos körülményre hívta fel a figyel­met, — például: Pécs lakos- ságszómának növekedéséhez nagymértékben hozzájárulnak a más megyékből ide költözők is. Cera Antalné, Dormán Ma­terré szólt még hozzá a témá­hoz. A tanácsülés az előterjesz­tést elfogadta és megfelelő ha­tározatokat hozott a megye te­lepülés-hálózata fejlesztéséről. A határozatban szerepel töb­bek között, segíteni Siklós vá­rossá fejlesztését is. csoport működéséhez" című témát. Ezt követően a tanács jóváhagyta a sellyei gimná­zium megszüntetésére vonatko­zó javaslatot, mert „a sellyei gimnázium benépesedésének kedvezőtlen alakulása, az osz­tályok párhuzamosítási lehető­ségének hiánya, az iskola te­vékenységének gyenge haté­konysága az intézmény továb­bi fenntartását nem teszi in­dokolttá”. Ezután a tanács dr. Molnár Istvánt, a Pécs város II. kerü­leti hivatal elnökhelyettesét a Megyei Tanács igazgatási osz­tályvezetőjévé kinevezte. Az eddigi osztályvezető dr. Mihá­lyi Lajos a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalához főosztályve­zető helyettesi munkakörbe ke­rült áthelyezésre. A tanács ez­után határozatot hozott arra, hogy az országgyűlési képvi­selők általános választásának napjára tűzze ki a helyi ta­nácstagok időközi választását számos választókerületben. 11IIIÄ balesetek száma Ezt követően a közlekedés- biztonsági tanácsok megalaku­lásáról és működésük tapasz­talatairól Kovács Jenő rendőr­alezredes, a megyei KBT ügy­vezető elnöke számolt be. A tanácsok eddigi munkájának ismertetését követően elmond­ta, hogy sokrétű, felvilágosító, nevelő tevékenységük ellenére is kedvezőtlenül alakultak ta­valy a közlekedési balesetek számai: az emelkedés 8,5 szá­zalékos. Ugyancsak kedvezőt­len az idei év első két hónap­jának baleseti statisztikája, amely arra hívja fel a figyel­met, hogy további szigorú, megelőző jellegű intézkedések­re van szükség. Szorgalmazta a tanácsi köz­utakon való forgalomszabályo­Cázturbinák A Nehézipari Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint si­keresen haladnak az ország villamosenergetikai beruházásai, köztük a leninvárosi tiszai erő­mű építése, a Dunamenti Hő­erőmű építése, amelynek során az idén újabb két gépegységet adnak át. Kiemelkedő jelentő­ségű az inotai gázturbinás csúcserőmű, amely lehetővé te­szi, hogy csúcsterhelés vagy a különböző okok miatti áram- kiesések idején is kellő mennyi­ségű villanyáramhoz jusson az ország. Az inotai gázturbinás csúcserőmű építése és üzembe­helyezése világviszonylatban is figyelemreméltó. A leningrádi fémművekben készült két, egyenként 100 ezer kilowatt tel­jesítményű gépegysége nemcsak nagy teljesítményével tűnik ki, hanem azzal is, hogy a nagy gázturbináknál alkalmazott földgáztüzelés helyett sikerült megoldani a gazdaságosabb olajtüzelést. zási rendelkezések végrehajtá­sát, a forgalom állandó sza­bályozását. A balesetek meg­előzése érdekében vizsgálatra javasolta, hogy a közutak és a földutak találkozásánál meg­felel-e a követelményeknek a sárrázó kialakítása, illetve hogy a közutak mellett lévő mező- gazdasági és egyéb üzemeket miként lehet kötelezni az utak tisztántartására. A közúti köz­lekedés biztonságának növelé­se érdekében a főbb (orszá­gos) közlekedési utakon foko­zatosan meg kell tiltani a ke­rékpárok, lovaskocsik, vonta­tók és a munkagépek közle­kedését. Ellenőrizni kellene az állami vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok gépjárművek üzem- bentartásával kapcsolatos szol­gáltatásainak minőségét és szabályszerűségét. A beszámolót követő vitá­ban Bruck lózsel a pécsi já­rás tanácsi kezelésű útjainak felújítását sürgette, majd a pé­csi autósok parkolási gondjai­ról és a nem összehangolt közműfektetések miatti — hosz- szú ideig tartó — utcaelzárá­sokról, dr. Vida Sándor az ifjúság közlekedéssel kapcso­latos neveléséről, Patla Károly a rendkívül veszélyes közleke­dési csomópontokról és a gép­kocsik világításáról, Tóth F. Bé­la, a Megyei Tanács osztály- vezetője pedig az útfelújítások­ról szólt. iiniiiii A következő napirendben dr. Horváth Lajos, a tanácstagi cso­port vezetője beszámolt a me­gyei tanácstagok siklósi járási csoportjának munkájáról, majd dr. Máthé Győző, az ügyrendi bizottság elnöke terjesztette elő az „irányelvek a tanácstagi A tanácsülés végén két ta­nácstag interpellált. Kiss Sán­dor, a hosszúhetényi általános iskola ügyében, új iskolát kért. Horváth Lajos tanácselnök vá­lasza: az V. ötéves terv fej­lesztési elképzeléseiben szere­pel. Gera Antalné az olaszi körzeti iskola gyakorlótermének építését szorgalmazta. Kérését megvizsgálják és 8 napon be­lül választ kap. A tanácsülés Horváth Lajos, megyei tanácselnök zárszavá­val ért véget. I_l a az őszhajú asz- szony otthon van, a kutya szinte szünet nél­kül ugat, az emberek egy­másnak adják a kilincset.- Hol egy kocsi kéne téglát szállítani, hol a vér­adónap szervezéséhez kel­lene segítség ... — mondja Kolesznyiko Antalné. „Zárd be a kaput, és kész" - tanácsolták. Ilyen­kor elnézően mosolyog, majd mesélni kezdi életé­nek egy-egy mozzanatát. Alig volt 15 esztendős, már a Mosonmagyaróvári Műselyem- gyárban dolgozott. A második világháború után a fővárosba került, a Fémbútorgyárban prés­gépet kezelt. 1951-ben felvet­ték a pártba. Két esztendő múl­va került Köblénybe. 1960-ig „otthon volt”, — négy gyerme­két nevelte, ezután lépett be a termelőszövetkezetbe. Jelenleg a mágocsi Béke Tsz növénytermesztési brigádvezető­je, a köblényi pártalapszervezet titkára — ezt a tisztet tíz esz­tendeje tölti be — a tsz csúcs­vezetőségének, a Mágocs köz­ségi pártvégrehajtó bizottság­nak, a komlói ÁFÉSZ igazgató­ságának és nőbizottságának tagja. Add a neved I Megérkeztek a válaszok Első a biztonság! A bányászkutatók tapasztalatgyüjtése tíz országban A következő években több olyan mecseki akna mélyí­tésére kerül sor, amelyek gázkitörés-veszélyes szénte­lepet harántolnak. Ezért a Mecseki Szénbányák kutatá­si osztálya célszerűnek tar­totta, hogy a föld különböző részein, hasonló veszéllyel küzdő bányák ilyen jellegű tapasztalatait összegyűjtse és felhasználja a védekezés továbbfejlesztése, az akna- mélyitők nagyobb biztonsá­ga érdekében. Ilyen meggondolásból for­dultak a viág számos szak- tekintélyéhez a baráti szo­cialista államokon kívül Ausztráliában, Japánban, Nagy-Britanniában, Francia- országban, Belgiumban, az NSZK-ban, hogy harminckét kérdésre válaszolva, ismer­tessék a bányáikban akna- mélyités folyamán bekövet­kezett gázkitörések gyakori­ságát, a veszély csökkentését célzó szabályokat, gyakorla­ti eljárásokat, a menekülés elősegítésére tett műszaki és szervezési intézkedéseket. A tájékozódás többek között kitér arra, milyen készüléke­ket alkalmaznak a kitörő gáz jelzésére, vannak-e kü­lön berendezéseik a dolgo­zók menekülésére vagy me­nekülőkamrákat létesítenek az emberek védelmére, stb. A felhívás megértésre ta­lált. Sorra megérkeztek a vá­laszok, amit a következő hó­napokban dolgoznak fel a mecseki bányászkutatók. A külföldi szakemberek készsé­gének viszonzásaképpen megküldik majd számukra a világhelyzetet tükröző ösz- szefoglaló tanulmányt. IJóUónw naPJ‘a azok a pécsiek, akiknél „vizesek” jártak, furcsállva forgatnak kezükben egy kis kartont, melyen a sze­relő neve, valamint egy szocia­lista kollektíva névjegye olvas­ható. A kártyáról az is kiderül, hogy a beszerelt vízóráért ga­ranciát vállalnak, s meghibáso­dás esetén ingyen kijavítják a hibát. A Pécsi Vízmű kezdemé­nyezésében tulajdonképpen nincs semmi új, hiszen egy ide­je mind szélesebb körben ter­jed a „Dolgozz hibátlanul" munkarendszer, az önmeózás, a kvalitét mozgalom. Ám az min­denképpen figyelemre méltó, hogy eqy olyan vállalatnál is megtalálták a módját a jobb minőségi munkára való ösztön­zésnek, ahol méq a szocialista brigádmozqalom meqszervezése is nagv feladatnak tűnt néhány esztendővel ezelőtt. Értékét pe- dia csak növeli az, hogv a vál­lalás a Steinmetz brigádtól, a vízóra javító csoportban dolgo­zóktól származik. A kezdeményezés felelősség­gel jár. Felelősséggel, mert az eddig névtelen szerelők egysze­riben a lakosság „ismerőseivé" válnak. Felelősséget jelent te­hát az egyénnek és a brigád­nak egyaránt. Mert a nevüket adták. A kezdeményezés tehát a jobb munkára, a hibátlan munkavégzésre sarkall. S egyben azt is mutatja, hogy az évtizedeken át belénk ivódott mennyiségi szemlélet helyét egyre inkább a minőség foglal­ja el. Emlékszem, jó tíz évvel ezelőtt egykori munkahelyemre is ez volt a jellemző. Többet adni, de nem tized, vagy szá­zadgrammokban, hanem ton­nákban, tíz és száz tonnákban. Az egyes brigádok versenyt űz­tek abból, hogy ki dönti meg az előző termelési rekordot, hogy aztán a vélt sikerben süt­kérezzen, amig egy másik cso­port meg nem előzte. Mindezt a szellemet persze átvették a villanyszerelők, a lakatosok is. A minőség háttérbe szorult, amiért súlyos százezreket fize­tett az üzem kollektívája. Azóta ott is sok minden változott és a tonnaszemlélet helyett a pa­raméterek szigorú betartása, a tizedgrammokért folytatott harc került előtérbe, s így van ez jól. Mert vannak még fel nem mért és fel nem ismert tartalé­kaink, amelyek az önköltség csökkentés, az alapanyagokkal való takarékosabb gazdálkodás terén kihasználatlanok. A taka­rékos gazdálkodó? föltételezi a színvonalasabb munkát, a jó minőségű termék előállítását. Ám mindehhez lelkiismeretre, magasfokú elkötelezettségre, a szakma hallatlan szeretetére van szükség. Új tételek ezek? Nem hiszem. Csak meg kell tanulnunk a nagy számok törvénye alapján az „országban”, a „világban” gondolkodni, át kell lépni a vál­lalati kerítéseket, kilépni a név­telenségből. Add a neved! Igen, adjuk a nevünket, mint ahogy ezt egy. re több szocialista kollektíva teszi, mint ahogy évekkel ez­előtt a BÉV Lőrincz brigádjá­nak a neve összefonódott a garancialevél fogalmával. Mint ahogy a Hét közelmúltban ké­szített riportjában a Salgótar. jáni Kohászati üzemek egyik brigádvezetője Molnár Sándor az Állami-díj átvétele után egyszerűen csak annyit mondott „amióta a névjegyemet a mun­kadarabokba ütöm, még nem reklamáltak a munkám miatt". S azt hiszem valahol ebben rejlik az elkötelezettség, a szakmaszeretet és természete­sen az önbecsülés is. a „Dolgozz hi bátlanul" mun. ——— karendszer ba­ranyai tapasztalatairól akartam cikket írni. Ám kényszerűség­ből tudomásul kellett vennem, hogy a mozgalom Baranyában még nem gyakorlat, s az a né­hány kezdeményezés, amiről egyes vezetők azt hitték, hogy az újszerű munkarendszerbe tartozik, rá kellett jönniük, hogy nem DH. Mert egy részlegben hiába szervezik át a DH „fa­zonjára” a termelést, az még nem tartozik a korszerű rend­szerbe. Abban az időszakban még nem értek meg a feltéte­lek, s ma sem jelenthetjük ki, hogy akár holnaptól átállhat - nak a DH-ra üzemeink. Ehhez szemléletváltozásra is szükség van, s ennek első feltétele a gondolkodásmód megváltozása. Ami teszem azt, az „Add a neved" mozgalomban annak minél szélesebb körben való elterjedésében realizálódhat. Ez jelentheti a garanciát, a to­vábbi lépések megtételéhez ... Salamon Gyula A több mint 6700 hektáron gazdálkodó mágocsi tsz-nek a hozzátartozó hét községben 1331 tagja van, közülük 540 nő. — A gépesítéssel könnyebb lett a nők munkája — mondja Kolesznyikoné. — Azért még akad néhány munkafolyamat, ahol elkelne a gép, ilyen pél­dául a szalmabála rakodás. Igaz, nem kötelező elvállalni ezt a munkát, önként jelentkező azonban mindig akad. Aki szal­mabálát rak, naponta megke­resi a száz forintot. — S ha lérfi végezné ezt a munkát, mennyit keresne? — Ugyanennyit. Nekem is annyi a fizetésem, mint egy fér­fi brigádvezetőnek. Nincs sem­mi különbség. De, mégis akad, ha a tsz vezetői úgy látják, hogy nagyon nehéz a munka, akkor normakedvezményt bizto­sítanak a nőknek. — Egyéb kedvezmények a nőknek? — A rendes szabadságon kí­vül úgynevezett engedélyezett szabadság is jár. Sok segítsé­get nyújt a tsz az öregeknek, s az egyedülálló nőknek: téli fűtőanyagot ad, nem kell fizet­niük a háztáji megműveléséért. A nagycsaládosoknak kará­csonykor szociális segélyt ad­nak. A nők a mágocsi tsz vezeté­sében is közreműködnek: min­den községből egy nőt delegál­tak a vezetőségbe. — Sajnos, a vezetőségben he­lyet foglaló asszonyok egy része csak jelen van az üléseken, nem beszélnek. Akik szólnak, sok hasznos javaslattal élnek. Például nagy problémát jelen­tett a téli foqlalkoztatottság. Tavaly megszületett javaslatunk­ra a határozat; — akiket nem tudnak télen foglalkoztatni, azok fizetésük 60 százalékát kapják ebben az időszakban. Gond, hogy hiába akarnak egy- egy asszonyt vezető posztra he­lyezni, nem vállalja. A vezetők­nek hajnaltól késő estig talpon kell lenni, — az egyszerű tag­nak nyolcórás a munkaideje, így jut idő otthon a család rendbentartására is. Tud dol­gozni a háztájiban . .. — Ezek szerint kevés nő igyek­szik vállalni közéleti funkciót is... — Sajnos, így van. Ugyan a HNF és a Vöröskereszt titkára és néhány tanácstag nő, de más helyekre nincs nő. A tár­sadalmi munkát is nehezebb most megszervezni, mint néhány évvel ezelőtt. Köblényben a fa­lu lakossága összefogott a kul- túrház építésénél, a járdaépí­téskor is ott dolgozott a falu apraja-nagyja, parkosítottunk, most már igencsak rá kell be­szélni az embereket, hogy tár­sadalmi munkát vállaljanak. — Miért? — A falusi életmód megválto­zott. Van bekötőútunk. Köblény 96 háza közül 93-ban tv van. A személygépkocsik száma eléri a húszat, rengeteg a motor. A házimunka szakkört például a tv miatt nem tudtuk beindítani, — esténként a falu a készülékek előtt ül, a hét végén pedig ki­rándulni mennek. — S a párttitkárnő miért vise­li ennyire szivén a falu minden gondját? — Úgy hiszem, megéri, mert ha végig megyek a falu köves járdáin, vagy bemegyek a kul- túrházba, ha tavasszal kinyílnak a parkok virágai, eszembe jut, hogy mindezek létrehozásánál én is ott voltam, dolgoztam ér­te, buzdítottam az embereket... Mécs László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents