Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-13 / 100. szám

1975. április 13., vasárnap Dunantaii napló 3 A második osztályba léphet Ehhez a bizonyítványhoz csak gratulálni lehet. Hét tantárgy, — hét jeles! — Nemcsak nappalom, de sok éjszakám is ráment a ta­nulásra, kemény munka van a jegyek mögött - mondja Zent­ner Viktor, a pécsi 14-es Autó­javító géplakatosa. Hangjában még érződik a néhány perce lezajlott bizonyít­ványosztás izgalma. — Fiatal, vagy idősebb — ha bekerül az iskolapadba, egy­formán izgul — mondja. Hatvannégyen végeztek most az MSZMP Baranya megyei Bi­zottság Oktatási Igazgatósága tavaly indított, szakmunkások 2 éves politikai és szakközépisko­lája első évével. — Nagyon örültem, amikor erre az iskolára felvettek. Két év alatt megszerezhetem az érettségit és elsajátítjuk az egy­éves pártiskola anyagát is. Ne­héz, — elvégre 35 éves vagyok —, de ha már szerencsésen be­kerültem ebbe az iskolába, hát élni kell a lehetőséggel. — Ez bentlakásos iskola — otthon mit szóltak, amikor fel­vételt nyert? — Pécsett, Szabolcsfaluban lakom, naponta hazajárok dél­után, a tanítás végeztével. Mit szóltak? Feleségem szakácsta­nuló. Egy kislányom van - most második általánosba jár — ő is tanul. Egy család — egy tan­kör ... Munkahelyén egy 17 tagú szocialista brigád vezetője. — Nem hiányzik a kollektíva? — Az én feladatom most a tanulás. A brigád is örül, hogy tanulhatok — a vállalat pedig a két évre az átlagkeresetemet fi­zeti és a nyereségrészesedést is. Bizonyítványába beírva: ,,A második osztályba léphet." — Ha sikeresen elvégzi az is­kolát? — Folytatom a szakmámat - mondja. Húsz év után a podtion Aranykoszorús szocialista bri­gádnak volt a vezetője — egy éve ő is az iskola hallgatója. — Jövőre lesz húsz éve annak, hogy beléptem a Pécsi Kesztyű­gyár kapuján — mondja Kincsei Józsefné. - Tavaly, amikor le­hetőséget kaptam itt tanulni, tudtam, hogy nehéz feladatot vállalok. Férjemmel és 15 éves fiammal is megbeszéltük, — biz­tattak, majd ők is segítenek. Mert őszintén bevallom, nem könnyű húsz év fizikai munka után ismét hozzákezdeni a ta­nuláshoz. Az első hónapok ne­hezen teltek, de üzemi munka­társaim is nagyon kedvesek voltak: „Jutka, ha valami gon­dod lesz, majd mi lelket öntünk beléd" - mondták. Most, egy év elteltével, úgy érzem: köny- nyebben boldogulok a tan­anyaggal. Kitűnő ez a kollektí­va - tanáraink jól felkészültek, érthetően, világosan tanítanak. Mindez hozzájárult - ahogy mondani szokás —, bezökkentem a kerékvágásba. Délután befejeződik a taní­tás'"— otthon pedig tovább folytatja. — Sokat ad ez az iskola, ér­zem, hogy tágul a látóhatárom — mondja. — Sokat ad, de so­kat követel is. Dehát ez termé­szetes. Még az úgynevezett „szórakoztató” programok is nagyon tanulságosak. Tanul­mányi kiránduláson voltunk Szé­kesfehérváron, a Bábolnai Álla­mi Gazdaságban, Százhalom­battán, Dunaújvárosban, a Be- remendi Cementműben ... Nemrég itt az iskolán szellemi vetélkedőn vettünk részt, — Baranya fejlődése az eltelt har­minc év alatt, volt a téma .. . „Külön fejezetként” beszél arról, hogy nagy megtisztelte­tés érte: meghívottként két na­pig résztvehetett a XI. kongresz- szuson. — Életem nagy eseménye volt. Elhatároztam, hogy élmé­nyeimről az üzemi újságban is beszámolok. — Melyik órából „loptunk” időt erre a beszélgetésre? — kérdem. — A történelemórából, — a francia forradalmat tanuljuk — válaszolja. — Most, a második évünkben is bőven lesz tanul- nivalónk - politikai gazdaság­tan, állampolgári és jogisme­retek, munkásmozgalom törté­nete . . .- elmélet Bankos Benő a komlói Zobák- akna elővájási szocialista bri­gádjának vezetője volt. Mond­hatni, a vájvégről ült az isko­lapadba. Pécsett végezte a vá­járiskolát, aztán István-aknára került, onnan pedig Zobákra. — Kitűnő az iskola — mondja. — Már csak azért is, mert itt valamennyien fizikai munkások vagyunk, egy a nézetünk, gon­dolkodásmódunk. Kollégiumi el­helyezésünk nagyon jó. Négyen vagyunk egy szobában, tanu­lunk és közben ismeretségek és barátságok is szövődnek. Egyik osztálytársunk nemsokára új lakásba költözik, felajánlot­tuk segítségünket a költözkö­déshez. Segítjük egymást a ta­nulásban is. Frissítőnek pedig röplabdázhatunk, pingpongoz­hatunk, tévét nézhetünk... El­ső természetesen a tanulás. Ná­lunk ismeretlen az, hogy „mára nem készültem ...” Mindany- nyian tudjuk, hogy mit válla­lunk, - becsületbeli kötelessé­günk teljesíteni is. Kedvenc tantárgya a történe­lem, filozófia. — Különösen azt szeretem, amikor megvitatunk egy-egy té­mát — mondja. — Csak például: a szocialista brigádok szerepe a tudatformálásban, vagy a párt és gazdaságvezetők kap­csolata ... Az üzemből ismer­jük a gyakorlatot és az elmélet hozzájárul, hogy a gyakorlat­ban még jobban alkalmazzuk a tanultakat. — A brigáddal tartja a kap­csolatot? — Természetesen. Meghívnak a brigádgyűlésre, részt veszek azokon. Elmondják, hol tarta­nak a munkában, mit végeztek, én pedig beszámolok az isko­láról. A brigád határozata sze­rint a brigádnaplóba be kell írni, hogy milyen eredményt érek el a tanulásban. Azzal bocsátottak útra, hogy az isko­lában a lehető legjobb ered­ményt érjem el. Ők a bányában helytállnak, — aranykoszorús szocialista brigád . .. Nem is mernék a szemük elé kerülni, ha nem végezném minden erőmmel itteni munkámat. A brigádnaplóba pedig beír­ható: becsülettel végzi munká­ját, az első évi átlaga: 4,5. Kedvező tapasztalatok A szakmunkások 2 éves poli­tikai és szakközépiskolája se­hol másutt az országban, csak Pécsett működik. Az első év tapasztalatairól kérdeztük Föl­des Andrásáét, a Baranya me­gyei Pártbizottság Oktatási Igazgatóság igazgatóját, aki erre az iskolára különös figyel­met fordít. — A megyei párt-végrehajtó bizottság megbízása alapján indítottuk ezt az iskolát, amely a Központi Bizottság 1973-ban hozott káderpolitikai és az 1974-ben a munkásosztály hely­zetével foglalkozó párthatáro­zat végrehajtását hivatott elő­segíteni — mondta az igazgató­nő. — Tény, hogy a különböző beosztásokban dolgozó káde­rek eléggé nagy százaléka né­hány éven belül nyugdíjba ke­rül, feladatunk tehát, hogy a ma és holnap helyükbe lépők képzéséről — akiknek jelentős hányada a fizikai munkások köréből kerül majd ki — gon­doskodjunk. Ennek elősegítése érdekében indult az iskola és most, az első év befejeztével elmondhatom: a hallgatók megfeleltek a bizalomnak, üze­mi munkájukhoz hasonlóan, itt is kitűnően helytálltak. Az egész évfolyam átlaga: 3,9-4. Az iskolát 64 tanulóval kezdtük és mind a hatvannégyen sike­resen végezték az első évfolya­mot. Pedig nem könnyű 10—15 évi fizikai munka után ismét ta­nulni. Eddig elsajátították a szakközépiskola első évfolya­mának anyagát - most április­tól decemberig a második, majd januártól júniusig a har­madik évfolyam anyagát tanul­ják. Közben természetesen fo­lyamatosan végzik az egyéves pártiskolát is. Ennek a nagy követelménynek megfelelni ke­mény munkát igényel, sokan naponta 10-12 órát, vagy' en­nél is többet tanulnak. Azt is elmondhatom, hogy a hallga­tók becsületes és áldozatos munkáján kívül nagymértékben hozzájárult az eddigi eredmé­nyekhez mind a pártiskolai, mind a külső óraadó tanárok magas színvonalú oktató-neve­lő tevékenysége is. A különböző feltételek biztosítása pedig a Baranya megyei és a Pécs vá­rosi tanácsok művelődésügyi osztályai gondoskodásának az eredménye. Tapasztalataink na­gyon pozitívak és minden remé­nyünk megvan arra, hogy az is­koláról emberi magatartásában példamutató, politikai és ál­talános műveltségben, a koráb­biakhoz képest képzettebb, olyan fizikai dolgozók kerülnek ismét vissza a munkahelyeikre, akikre feladataink megoldása segítésében mindig biztosan számíthatunk. Garay Ferenc Korszerűsítik a MOM komlói gyáregységét 42 milliós olajfékprogram Január elsejétől gyáregység lett a Magyar Optikai Művek komlói üzeme. Lejárt a tanuló­idő, az idén teljes kapacitás­sal termelnek. A fejlődés szem­betűnő: az igen kevés szak­emberrel indult üzem betaní­tott munkásai a második esz­tendőben 25 millió forintos ter­melést értek el, tavaly 30 mil­liót, az idén pedig — miután az országos olajfékprogramot teljes egészében megkapták — 42 millió forintos terv teljesí­tését tűzték célul. A gyárrészleg 240 dolgozója megtanulta tehát a szakmát a 10—15 éves „tanulógépeken” és megkezdődhetett az öreg berendezések cseréje. Az elmúlt héten hét új, szovjet revolver­eszterga beszerelését végezték el és további tíz csehszlovák gyártmányú eszterga érkezik. A szakmunkásképzés terüle­tén is jól állnak: jelenleg 170 iparitanulójuk van, akik a for­gácsoló szakmát tanulják, s közülük hatvan fő egyesztendős termelési tapasztalattal a ta­vasszal „szabadul”. A komlóiak már a tanuló­idő alatt kinőtték az üzemet, amely a feladatát az idén elő­ször teljes kapacitással látja el: 110 ezer olajfék-egységet készítenek. Biztató a jövő is, mivel a végső cél az, hogy 1980-ra a MOM komlói „te­lepe” 800 főt foglalkoztató középüzemmé fejlődjön. A ter­jeszkedéshez szükséges terület a Szállásfalu környékén adott, a dolgozói létszámot pedig maguk biztosítják. S a jövő új termékét, a Westinghaus nyu­gatnémet cég licence alap­ján gyártandó, világszínvonalon álló olajfékeket is megtalálták már. K. F. I Negyed század a traktoron Konczos András, a Szocialista munka hose Munkakezdés. Zuhog az eső, a hó. Buta április. A műhely vaskályhájában már begyújtot­tak, a traktorosok jól átfagytak, mire Bárból Erdőföldre értek. Többen a satupad körül tana­kodnak: aligha lehet ma ki­menni a földekre. Svájcisapkás, munkaruhás mezőgazdasági munkások. Egyikük Konczos András. Április 3-a óta a „Szocialista munka hőse” ki­tüntetés tulajdonosa. Negyedszázada dolgozik a gazdaságban, egyetlenegyszer sem szállt le a traktorról, amíg a kiadott munkát el nem vé­gezte. Mindegy volt, hogy ti­zenkét órája bukdácsolt a ba­rázdák között gépével, vagy, ha éjfél is a földeken találta. Hidegben, porban, sárban, for­róságban talán tucatnyi trak­tor is kifulladt alatta. Rég elmúltak azok az idők, amikor a Hoffer körmössel vé- gigdübörgött a falun és rá­csodálkoztak az emberek. Az első gumiabroncsos traktorral Budapestre lehetett menni anyagot vételezni. Konczos András, a sombere- ki napszámos gyerek gyalog­munkásként kezdte Erdőföl­dön. Ebben az esős, havas idő­ben ma ismét gyalogmunkára kényszerül a Konczos-brigád. Zsákolnak a raktárban. A bri­gádvezetővel a műhelyben be­szélgetünk. Az elmúlt ősszel nagyobb víz sem tartotta visz- sza őket, sokszor négy traktor küszködött a sárral, egyetlen pótkocsit vonszolva. A terményt mentették. Talán akkor kevés­bé kerültük volna a nagy sza­vakat, most itt a fűtött műhely­ben a Szocialista munka hőse címről is csak pár szót beszé­lünk. Konczos András, a Par­lamentbe hívó levélből csak annyit tudott meg, hogy kitün­tetést kap. Amikor a legma­gasabb elismerések osztásakor negyedikként őt szólította Lo- sonczi Pál, kiverte a veríték. Zavaróban az ünnepség után azonnal hazautazott, nem vett részt sem a fogadáson, sem a másnapi díszszemlén. Most bánja csak igazán. Dehát ilyen meglepetés. A fővárossal sem tudott mit kezdeni: a XI. párt- kongresszuson volt másodszor Budapesten. Most harmadszor. Negyedszázad alatt csak a traktor nyergéből szemlélte a világot: másra nem igen gon­dolhatott mint, hogy otthont kell teremtenie, két gyermekét fel kell nevelnie ... Erdőföld. A Bólyi Állami Gaz­daság 900 hektáros üzeme a Csele patak mentén. Dimbes- dombos, szemet gyönyörködte­tő vidék. A tetőkről tiszta idő­ben a Dunára látni. A trakto­rosok pótlékot kapnak az itte­ni munkáért. Ök ritkán néze­gethetik a tájat, munka köz­ben nem látják a Dunát. A földön a szemük. Különösen vetéskor nem lehet bámész­kodni. A vetőgép megcsúszik a domboldalon, ha a trakto­ros kezében negyednyit is rosz- szul fordul a kormány. Ha a vetőgép fele fog csak, nem fi­zet a föld, s a traktoros borí­tékjába sem kerül minőségi prémium. Itt termelik a Bólyi Állami Gazdaság búza- és borsó vetőmagszükségletét. Az elmúlt esztendőben búzából kö­zel ötven, borsóból több mint negyven, kukoricából hetvenki­lenc mázsa volt a hektáronkénti átlagtermés. Konczos András vetni szeret legjobban. Már csak nevetri- való emléknek tűnik, amikor a lovasekét kapcsolták a traktor után. Most tucatnyi munkagép dolgozza a földet. Konczosék brigádja az idén ismét új gé­pekkel ismerkedik: az erdőföldi üzem ötszázezer komló-dug­ványt termel országos szükség­letekre, ehhez itt szerkesztettek gépeket is ... Amikor a gazdaságba jött dolgozni, kerékpárra sem volt pénze, reggel négykor indult hazulról, volt, hogy éjfélre ért haza. Itt a Duna — azt mond­ja, alig párszor mosakodott benne. Munka után a csendet szereti, a mozdulatlanságot. A traktor negyedszázada rangot jelentett. Számtalan Kiváló dol­gozó kitüntetést hozott, a gé­pek körül szocialista közösség formálódott, a brigádvezető a „Szocialista munka hőse" ki­tüntetést kapta ... Konczos Andrást azonban már kisebb nátha is megijeszti, a beteg­ségek már kikezdték. Az utób­bi években sokszor számítgat- ta: meddig tud még traktoron maradni? Erdőföldön nehezebb a trak­toros munka mint bárhol má­sutt sík terepen. Itt ki van je­lölve, merre közlekedjenek, mindegyikük tudja, hogy a dombon ki tud jól vetni, ki ért jobban a tárcsázáshoz, a szántáshoz. Konczos András ta­lán a traktoron vált halk- szavú, kevésbeszédű emberré, társai mégis azt is tudták róla, legjobb, ha rá bízzák a bri­gád vezetését. A műhelyben megjavítottak egy traktort, míg beszélgettünk. Konczos András türelmetlen mozdulatokat tesz: a brigád zsákol. Fárasztó gyalogmunko. A brigádvezető negyedszázad alatt nem hiányzott annyit tár­sai közül munkaidőben, mint most. A kitüntetés nem lehet erre ok ... Lombosi Jenő Kincsei Józsefné Bakos Benő Zentner Viktor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents