Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-12 / 99. szám

Komolytalan rovat A horgász és az időjárás •• lök a Hermann tó part- I jón a nádasban. Nyár vége, ősz közeledte. Hirtelen fölnézek. A gát fe­lől, az erdő irányából hatal­mas felhők gomolyognak. — Meneküljünk, komám! — rémüldözők. — Nem lesz ebből eső! — nyugtat meg, de én nem va­gyok nyugodt. Szerencsére a horgászat tele van bölcs em­berekkel. A nád túlsó oldaláról megszólal egy hang: — Ne menjenek! Figyeljék meg, ha abból a csücsökből gomolyog a felhő, az mindig úgy elvonul a hátunk mögött, hogy egy szem eső se esik. Ez halálbiztos! Ez esetben nem bizonyult halálbiztosnak. Akkora zuhé keletkezett, hogy tíz perc múl­va a csónakból lapáttal mer­tük a vizet. Menjünk, vagy maradjunk? Mivel úgyis mindegy volt, ma­radtunk. Azon a délutánon négyszer szárítkoztunk és áz­tunk meg. A horgász, aki az időjárásra esküdött, következe­tes volt. ö nem vett tudomást az esőről, nem ment el, hanem ázott. Egyébként igaza volt, mert az eső nem onnan jött, ahonnan vártuk. Jött az min­denfelől. Erről jut eszembe egy másik meteorológiai történet. Nászúton voltunk Keszthe­lyen. Az ottani horgászok ked­vesek voltak és adtak egy ven­dég horgászállást, meg csóna­kot is. Amikor reggelenként ki­mentem, odaszólt János bácsi, a csónakos: — Tizenegyig maradjon kinn, akkor megfordul a szél keletire és jöhet is ki. Igaza volt. Az órámra néz­tem, 11 óra és ott volt az erős keleti szél. Egyszer nem hittem neki. Mozdulatlan meleg nyári reg­gel, a szél se sóhajtott. — Ne menjen ki! Ahogy az első horgot bedobja, máris jö­het ki,! Még jó, ha kiér! — Na erre én is kíváncsi va­gyok! — mondtam és kievez­tem. Amikor az első horgot be­dobtam, máris nyakamon volt egy akkora szélvihar, hogy az evezéssel semmire se mentem. Vitt a szél be a Balatonba! Be a vízbe nyakig és úgy tol­tam ki nagynehezen a csóna­kot. N em az egyetlen ilyen ha­lálpontos szubjektív me­teorológia, amivel éle­temben találkoztam. Miskolcon vagyok már vagy öt hónapja és kimegyünk Edelénybe. Az egyik ottani tanító elvisz horgászni. Ahogy ballagunk, az ég al­ján, egészen a peremén föl­tűnt egy kis jelentéktelen fel- hőcsíkocska. — Szaladjunk! — mondja a tanító rémülten. — Attól a kis vacaktól félsz annyira? — nézek rá tamás- kodva. — Te még ilyet nem láttál! — zihálja, és bár nincs nagy kedvem vele futok. Valóban nem láttam még olyat! Vagy öt percre volt egy szénaboglya. Abba belefúrtuk magunkat, de azóta tudom, mi a vízözön! Mikor oz eső, meg a vihar elvonult, kibújtunk. Az ég tele volt fekete felhővel. Ügy go­molyogtak, hogy szinte ránk zuhantak. — Na, mehetünk vissza! Még jó, ha valahogy meg­mentjük a bőrünket! — aján­lottam. — Maradhatunk nyugodtan! Abból nem lesz eső! Nem is lett! Ott rohangász- tak a fejünk felett, de a legki­sebb bajt se okozták. Mindig töprengtem, hogy mi is lehet az a viharsarok? Most már tudom. Meg azt is, hogy jó a kéznél egy ilyen sokat ta­pasztalt János bácsi. H ogy akkor a meteorológia mire jó? Fogadásra! Egy­szerűbb, mint a lottó, de komplikáltabb, mint a páros, vagy páratlan. Én mindeneset­re többet nyertem rajta, mint vesztettem. Van ugyanis egy társaságunk, és amikor össze­jövünk, mindannyian beteszünk két forintot és az összeget az kapja meg, aki eltalálja, hogy másnap milyen idő lesz. Én mindig bemondom a me­teorológia előrejelzés ellenke­zőjét és ez többnyire beválik. Szőllősy Kálmán Tabló - tizenöt év után Tizenöt évvel ezelőtt is elin­dult egy seregnyi ifjú ember, hogy megkeresse a helyét a világban... Tizenöt évvel eze­lőtt végzett egy géplakatos osz­tály a pécsi Zrínyi Miklós Szak­munkásképző iskolában. Hu­szonnyolcán voltak, s a ^.se­regnyi ifjú ember" közül őket választottuk ki, hogy életútju­kat egyénenként nyomon kö­vetve megpróbáljunk képet raj­zolni erről a generációról... Kiing Péternek, sorozatunk legutóbbi „vallomástevőjének” a kívánságára most Böröcz Gyula nevét karikáztuk be a /tablón. — Emlékszik arra amit a Kis- takácsról írt? — Igen. — Abban szerepel egy fény­kép: a Kistakácsot két lakli gyerek tartja a magasba úgy, hogy kalimpál a lába.... Hát az egyik lakli én vagyok ... Szó ami szó, nem az a ki­mondottan filigrán termet, de ezt ellensúlyozandó, — mint a nagytermetű, erős embereknél általában — árad belőle vala­mi senkit-bántani-nem akaró kedvesség ... ... Fújtatva érkezünk a pé­csi, Kacsóh Pongrác út egyik új házának negyedik emeleté­re, amely a lépcsők számát te­kintve ötödiknek is beillene. — Na, mindjárt adok valami kárpótlást, — mondja Böröcz Gyula — tessék csak kilépni ide az erkélyre. Én máig sem tudok betelni a látvánnyal. Valóban: új látószögből tá­rul elénk a város belső negye­de, más arcát mutatja a Szé­kesegyház ... Átsétálunk a la­kás másik felére, a konyhaab­lakból a virágzó Mecsek-oldal néz ránk, s szinte tapintható közelségbe került a Tv-to- rony ... Persze, hogy új lakástulajdo­nos, aki nemcsak az „aján­dékba kapott" panorámával nem tud még betelni, hanem a saját lakás — az albérlet­ben soha nem éltek számára, megmagyarázhatatlan — bol­dogságával sem . . . — December végén költöz­tünk, ezzel egy hat éve húzódó lakásproblémánk oldódott meg. Kérvényünk volt a tanácsnál, de előttünk is voltak sokan, akik több joggal és remény­nyel vártak... A bányához — Most a központi gépüzem­ben az anyagcsoportnál mű­vezető. Meglehetősen messze került az eredeti szakmájá­tól ... — Látszólag igen. De a szakma sokszor előjön, sokszor segít jelenlegi munkámban is ... — A technikum elvégzése után nem gondolt arra, hogy tovább lépjen? fordultam, segítsenek. Én nem írhattam a kérvényben, hogy sokgyerekes vagyok, mert csak egy kislányunk van, csak annyit tudtam felhozni, hogy tizenöt éve dolgozom a bányánál... És a munkáslakás-akció kere­tében megkaptam ezt a szép otthont... Ezzel a tizenöt évvel máris a témánál vagyunk, és már hal­lom is a szokásos bevezető­mentegetőző mondatot: „ve­lem aztán igazán nem történi semmi, amióta megkaptam a szakmunkás bizonyítványt..." Először is úgy kezdődött, hogy Böröcz Gyula nem akart lakatos lenni. Lakatosnak kel­ri tanuló volt, s ahol az apja is dolgozott, frissen végzett szakmunkásként már nem kel­lett. Betelt a létszám. Csak az apjára való tekintettel vették fel az újhegyi szénmosóhoz is, — nem éppen olyan munkára, amilyenre egy ifjú szakmunkás vágyik. Gyakori éjszakázás, ke­mény munka, nagyon rossz kö­rülmények között, — pénz pe­dig inkább csak jelképesen .,. lettel végig is járta, utána egy kisebb szerelési csoport veze­tője lett. — Lehet, hogy furcsán hang­zik, de én ebben a munkában is éreztem az alkotás örömét. Még nem volt a bányában mindenütt daru, nem voltak meg mindenhez a szükséges gépek, gondolkodni, szinte al­kotni kellett az embernek, hogy egy-egy feladatot meg tudjon oldani... lett lennie: lakatos volt az ap­ja is, otthon öten voltak test­vérek, — igazán nem sok vá­logatási lehetőség kínálkozott a gyereknek. Persze nem is til­takozott ellene, ezzel nem nyir­bálták meg a vágyait, — hi­szen olyan természetes volt, hogy a lakatos gyereke, lehe­tőleg ugyanabban az üzemben ahol az apja, szintén lakatos lesz... — Amikor már tanultam, akkor sem tetszett a szakma, igaz, elég zűrös időszakban kezdtünk, ötvenhatban, egyik nap oktató elvtárs, másik nap oktató úr. Amikor megkapta a segéd­levelet, mindjárt megkapta mel­lé az első pofont is: az újhegyi bányánál, ahol szerződött ipa­Egy év múlva jött egy barát, s vele az ajánlat: gyere a Kos- suth-gépüzemhez. Ment. Azóta több barát is, több ajánlat is jött, a Kossuth-gépüzemből is központi gépüzem lett, — de Böröcz Gyula maradt. Ennek éppen tizenöt esztendeje, s miután a központi gépüzem Komlón van, annak is másfél évtizede, hogy kipróbálja min­den nap: milyen megbízhatóak a VOLÁN járatai. Hát... — Soha nem gondolt arra, hogy Pécsett vállal munkát? — Gondoltam is, hívtak is ... Mindig visszatartott va­lami. Elsősorban az ottani kol­lektíva, és az a munka amit ott végezhetek ... Tíz évvel ezelőtt kezdte el a gépipari technikumot, becsü­— Továbblépek, — politi­kailag képzem magam a Marx­izmus—Leninizmus Esti Egyete­men. Pártvezetőségi tag let­tem, úgy érzem ennyivel leg­alább tartozom. A második meg a szakmai dolog ... Néz­ze, a Műszaki Egyetemhez ne­kem már kevés az ambíci­óm ... a főiskola meg .. . na­hát látom én, hogy mennyi a tekintélyünk az üzemben ... Különben is, én munkásnak ér­zem jól magam, nekem jó, hogy munkás vagyok. Nem tudom értik-e, hogy mit akarok ezzel mondani? Böröcz Gyula azt mondja, kézenfekvő lenne, ha a Szíjár­tó Jánost keresnénk meg leg­közelebb, ő itt lakik a szom­szédban, — de „játékszabá­lyaink" szerint olyan osztálytár­sat kell választania, kivel régen nem találkoztak, keveset tud­nak róla. így Böröcz Gyula vá­lasztása Takács Istvánra esett... D. Kónya József Fotó: Erb János A felszabadulási rejtvény- pályázat értékelése Amikor a 9 fordulós felszabadu­lási rejtvénypályázatunkat „Ki tud többet Baranyáról" címmel meghir­dettük, célunk az volt, hogy rejt­vénykedvelő olvasóink ne csak egy­szerű szórakozást találjanak rejtvé­nyeink megfejtésekor. Rejtvényeink­ben a múltat (keresztrejtvények) kapcsoltuk össze a jelennel (rá­diós kérdések), s így közvetve a közművelődést kívántuk szolgálni. Amikor az alábbiakban közöljük a helyes megfejtéseket, nem hallgat­hatjuk el, hogy a rejtvények, illetve a feladott kérdések nehézségi foka különböző volt és több „buktatót" is tartalmazott és ennek tulajdonít­ható a beküldött megfejtések heten­ként váltakozó száma, melyet az egyes fordulóknál ismertetünk és pedig úgy, hogy az összes beküldött megfejtést „O" betűvel, az ebből helyes megfejtést „H" betűvel je­leztük. Előfordultak olyan megfejtések is, amelyeknél csak a keresztrejtvény megfejtése, vagy csak a rádiós kér» désre adott felelet volt helyes vagy csak részben Helyes, de akadtak olyanok is, melyek többféle „va­riációt" tartalmaztak. Ezért pontszá­mokat és a legtöbb pontot elérők között sorrendet állapítottunk meg. A helyes megfejtések a következők voltak. I. forduló: D. Napló: Trachidolerit —Fonolit. P. Rádió: Abaligeti vas­úti alagút, 667 méter. O. = 194, H. = 30. II. forduló: D. Napló: Magyar ki­kerics—Illatos hunyor, Baranyai pe- remizs—Szarvasbangó. P. Rádió: Ju­goszlávia—25 emeletes. O. = 166. H. = 27. III. forduló: D. Napló: Kanizsai Dorottya—Várkapitány. P. Rádió: Bartók Béla. O. = 133, H. = 118. IV. forduló: D. Napló: Harkány— Zsigmondy Vilmos, Abaliget—Mat­tenheim József. P. Rádió: Sopiana Gépgyár, Egyesült Izzó Villamossági Rt. O. = 116, H. = 104. V. forduló: D. Napló: Kiss Géza— Kákics, Istvánffy Miklós—Kisasszony- fa. P. Rádió: Nemzeti Kaszinó, Dok­tor Sándor Művelődési Ház, Szak- szervezetek Központi Székháza, Mun­kás Kaszinó, Kamara Színház, Fegy­veres Erők Klubja (ezek közül hár­mat kellett beküldeni). O. = 108, H. = 46. VI. forduló: D. Napló: Kiss György — A Pécsi Nemzeti Színház szobor­díszei, Dorfmeister István—Szigetvári templom. P. Rádió: 123 mű, Kék láp. ö. = 108, H. = 52. VII. forduló: D. Napló: Weidinger —fagott, Amtmann—fuvola. Sétatéri obeliszk. P. Rádió: Kircsi László oboa, Hollai Keresztély—orgona. O. = 107, H. = 82. Vili. forduló: D. Napló: Szalavári Imre—szövő, Gerencsér Sebestyén— fazekas, Kapoli Antal—faragó, Horváth János—fazekas. P. Rádió: Siklósi úti felüljáró. Tilos a forgal­ma: kerékpároknak, állati vagy kézi erővel vont járműveknek, vontatók­nak, traktoroknak. O. = 114, H. =■ 100. IX. forduló: D. Napló: Caprara— Siklós, Pécsvárad—Martinuzzi, Szi­getvár—Limosa. P. Rádió: Magyar- egregy. Maticsánec Márkné—Alsó- szentmárton. ö. = 87, H. = 36. A helyes megfejtést beküldők kö­zött 1 fődijat és további 9 dijat (A Centrum Áruházban beváltható vá­sárlási utalványokat) összesen 1500 forint értékben sorsolunk ki. Az áp­rilis 16-án (szerdán) du. 3 órakor a Pécsi Rádiónál megtartandó sorso­lásra a legtöbb pontot elért ver­senyzőket külön névreszóló levélben hívjuk meg. Amikor megköszönjük olvasóinknak és hallgatóinknak a rejtvénypályáza­ton való részvételüket, kérjük, hogy továbbra is maradjanak hű olvasói lapunknak és hallgatói a rádiónak. DUNÁNTÚLI NAPLÓ PÉCSI RÁDIÓ Történelmi visszapillantás Az 1947-es választások és a korabeli sajtóharc „Tüntetések vannak Pesten — kezdi szeptember 4-i vezér­cikkét a Szabad Nép. — Mond­juk meg mindjárt bevezetőben: Fasiszta tüntetések. Egy marok­nyi csoport, levitézlett főispá­nok, csalódott mandátumvadá- szok, nyilas középiskolai taná­rok vezetésével „felvonulásokat" rendez, és Pfeifferék megbízá­sából terrorizálni próbálja a Kisgazdapárt vezetőit... A Kommunista Párt nem hívja a maga százezres tömegeit az utcára a választási győzelem megünneplésére. De ha a ma­roknyi pfeifferista tüntető azt hiszi: elérkezett az idő arra, hogy a harci terepet az utcára helyezzék át, akkor hamarosan olyan leckében fog részesülni, amely alaposan elveszi a ked­vét a magyar demokrácia pro- vokálásától.. Két nappal ezután az utcai harci terepen, a Hősök terén 300 ezer ember vonult fel a Kommunista Párt nagygyűlésé­re. „Pusztuljon a reakció!" „Éljen a munkásegység I" — hoangzik a hatalmas tömeg jel­szavai. E gyűlés — amelyen a munkáspártok vezetőinek nézet- eltérései ellenére sok ezer szo­ciáldemokrata munkás is fel­vonult — a közvélemény jelen­tős részének hangulatát fejezte ki. Itt hirdette meg az MKP saját kormányprogramját. „A kommunisták a néphez fellebbeztek — írta a Népsza­va a tömeggyűlésről szóló tu­dósításában. — Úgy érezzük, hogy tegnap a Hősök terén azok voltak többségben, akik nem a huzavonának és a fel­fordulásnak, hanem a rendnek és a munkának a hívei.. Más szavakkal, de lényegé­ben ugyanezt fejezte ki a Sza­bod Nép is: „Hozzá kell látni a munkához haladéktalanul. Elő kell készíteni az ország- gyűlés munkáját Itt az ideje, hogy megteremtsük az építő­munka folytatásának feltételeit: a válságok helyett a munka kormányát!.. Jóllehet a Hősök terén fel­vonult tömeg a demokrácia mellett tett hitet, a koalíciós pártok egy része — főleg a Kisgazdapárt — belső viszá­lyokkal, személyi harcokkal, marakodással, spekulációval van elfoglalva. Az újságok szenzációs riportokban számol­tak be a különböző pártokban folyó cselszövésekről és intri­kákról: nyilatkozatok jelentek meg, amelyet másnap megcá­foltak, ígéretek hangzottak el, amelyeket egyik nap ilyen, a másik napon amolyan feltéte­lekhez kötöttek a partnerek. A koalíció pártjai között ke­letkezett újabb ellentétek úgy tükröződtek a Kisgazdapárt sajtójában, hogy miközben hangsúlyozták a párt sajátos arculatának, szervezeti, politi­kai önállóságának fennmara­dását, sejteni engedték, hogy szükség esetén az ellenzéki pártokkal is képesek a külön összefogásra. Szeptember 11-én a Kisgaz­dapárt országos választmánya tisztújjítást végez, amelynek so­rán a népi demokrácia ellen­feleiből verbúválódott jobbol­dali listát kis többséggel meg­szavazták. Az MKP határozot­tan kijelenti, hogy semmilyen formában nem hajlandó az együttműködésre a Kisgazda- párt jobboldali vezérkarával, ugyanokkor megtalálja az utat a baloldal támogatásához. Eb­ben jelentős szerepük van a baloldali kisgazdáknak, akik még az nap kikényszerítik a választmányon belül az új vá­lasztásokat, amelyekben a né­pi demokratikus koalíciót támo­gató baloldal felülkerekedik. Dobi István, néhány hónap­pal később így ír a Kis Újság­ban az 1947. szeptember 11-i drámai eseményeiről. „Ősszel a választmány tele volt keserűséggel a választási vereség miatt. Néhányon a párt felrobbantására akarták fel­használni az elkeseredett han­gulatot. Lobogó ellenzéki han­gulat uralkodott, főleg Buda­pesten, de vidéken is. Mikor mi mégis a fennmaradás és a koalíció mellett határoztunk, voltak barátaink, akik hetekig nem mertek hazamenni a fa­lujukba. Nem volt könnyű do­log egyharmadára leolvadt pártban tartani a lelket és tisz­tességgel őrizni a koalícióban a kezünkben maradt pozíció­kat .. A több mint három hétig várt új kormány 1947. szeptember 23- án végre megalakult. Ha az új kormány összetételében nem is történt döntő átcsoportosí­tás, a megalakulás ténye is a demokratikus erők győzelmét jelentette. Kőszegi Frigyes HÉTVÉGE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents