Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-02 / 90. szám

1975. április 2., szerda Dunantmt napló 3 Somogy megye munkásmozgalmának kiemelkedő harcosai M L É K Ü K Ef: A proletárdiktatúra vé­delmére frontra in­duló 44. dandárt dr. Haj­dú Gyula búcsúztatta a kaposvári Kossuth téren 1919 májusának végén. Szervezőmunkája és szemé­lyes vonzereje révén a dan­dár egy részét baranyai bányászok és szegénypa­rasztok alkották. Szoros ba­rátság fűzte Latinca Sán­dorhoz, Somogy megye munkásmozgalmának ki­emelkedő harcosához. Latinca Sándort 1919. szep­tember 17-én ugyanazok a fe­hérterrorista pribékek gyilkolták meg a Kaposvár melletti Ná­das-erdőben, akik Levin Sa­mut is kivégezték. Fia, Levin Tibor Pécsett született. Forra­dalmár édesapja nyomdokait kutatva, eszméin gondolkodva kaposvári diákévei alatt vált maga is forradalmárrá. Antifa­siszta, kommunista tevékenysé­géért 1942-ben letartóztatták. A szegedi Csillag-börtönből ké­sőbb a nyilasok Dachauba de­portálták. A koncentrációs tá­bor felőrölte egészségét - 1945. március 5-én halt meg. Baranya és Somogy munkás­mozgalmának összefonódását számos példán lehetne érzé­keltetni. Ugyanazok az érde­kek, célok sorakoztatták Bara­nya bányászait, munkásait, amelyek a somogyi dolgozókat, a haladás, a forradalom zász­laja Iá. Valamennyiökre büsz­kén emlékezünk, de nem mind­egyiküket ismerjük kellőképpen. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága életrajzgyűjteményt jelentetett meg Somogy me­gye munkásmozgalmának ki­emelkedő harcosai címmel an­nak érdekében, hogy az ott született, vagy ott tevékenyke­dő forradalmárok emlékét el­mélyíthessük, hívebben ápol­hassuk. Az életrajzokat tekin­télyes válogatott munkásmoz­galmi bibliográfia egészíti ki. A bibliográfiát, amely a továb­bi tájékozódást segíti Fiola Pál és Sipos Csaba állította ösz- sze. A kötet bevezetőjét Varga Péter, az MSZMP Somogy me­gyei Bizottságának titkára írta. Komoly figyelmet érdemel Somogy megye munkásmozgal­mának rövid történeti áttekin­tése, Andrássy Antal munkája. A tanulmány egyik fő erénye, hogy a gazdag anyagot úgy sikerült viszonylag kis terjedel­művé tömörítenie, hogy azért valamennyi fontos törekvés, esemény, háttérismeret helyet kapott benne. Andrássy Antal az 1870 nya­rán megalakult Kaposvári Ál­talános Munkásegylettől a fel- szabadulásig követi nyomon a megye munkásmozgalmát. A fe­hérterrorista különítmények ga­rázdálkodása után a viszony­lagos csend évei uralták So­mogy megyét. A szakszerveze­tek csak szigorú rendőri fel­ügyelet mellett dolgozhattak. A megye akkori urai ügyeltek ar­ra, hogy a dolgozók „szabad­idejüket" kellő tartalommal tölthessék ki. A cukorgyáriak- a sportegylet mellett — „mun­káspapot" is kaptak, akinek feladata a „munkásság lelki életének egyengetése" volt. A lappangó feszültségeket azon­ban tovább élezte az 1929-es gazdasági világválság. Elkese­rítő arra gondolni, hogy mun­kanélküli tömegek — több si­kertelen munkakövetelés után — 1930 decemberében a mini­mális megélhetési feltételek hí­ján téli bebörtönzésüket kérték. Kor - ember - mű Esztétikai előadássorozat — pályázattal Művészet volt-e az ősművé­szet? Hová nyúlik vissza a mű­vészeti ágak közös gyökere? - ilyen és hasonló kérdésekre kaphattak választ azok az ér­deklődők, akik kedden este részt vettek a Doktor Sándor Műve­lődési Központ esztétikai elő­adássorozatának első program­ján. A sorozatot Kor-Ember-Mű címmel rendezték meg, célja, hogy elősegítse a fiatalok el­igazodását a művészeti és esz­tétikai jelenségek világában. Dr. Nagy Imre irodalomtanár, Ivasivka Mátyás zenetanár és Aknai Tamás művészettörténész hat alkalommal találkoik a hall­gatókkal, akik műelemzéseken keresztül ismerhetik meg a kü­lönböző művészeti törekvéseket az ősművészettől a legmoder­nebb irányzatokig. A sorozat tematikája jól kiegészíti a kö­zépiskolai tananyagot, emellett tartalmazza a korszerű művé­szetszemlélethez nélkülözhetet­len elméleti alapokat. A soro­zat pályázatot is tartalmaz. Az utolsó előadás után a hallga­tók értékelő, elemző pályamun­kákat küldhetnek be, amelyek­ben a hallottakkal kapcsolat­ban írhatják meg élményeiket, meglátásaikat, javaslataikat. A pályázat első három helyezett­je értékes jutalomban részesül. Zenehallgatás a bőrgyár óvodájában A Pécsi Bőrgyár III. KISZ-alapszervezete külön munkát vállalt és a kapott pénzen lemezjátszót, művészlemezeket vásárolt az óvodá­nak. A képen az óvodások hallgatják a lemezeket. A harmincas évek elején megerősödik a megyében a KMP tevékenysége. Az állandó lebukás veszélyétől fenyegetett kommunisták nehéz körülmé­nyek között dolgoztak, agitál­tak. Később jórészük a nyilas terror áldozata lett. A feláldozott életekre, a már­tírokra gondolva elégtételül és talán némi vigaszul az szol­gálhat, hogy felszabadulásunk után Somogybán is gyökeresen megváltozott az élet. De hogy az ország egykor szinte legel­maradottabbnak számító me­gyéje azóta mennyit fejlődött, közös sorsunknak, történelmünk­nek már egy újabb fejezete. B. K. Találkozás Viktor Rozowal Viktor Rozov, az egyik leg­nevesebb szovjet drámaíró, — háziszerző Pécsett. Az utóbbi néhány évben már második da­rabjának magyarországi ős­bemutatóját tartották itt. Az elsőre, az Érettségi találkozó­ra személyesen is eljött a szer­ző. Sokan emlékszünk még ked­ves, tömzsi alakjára, amint meglepő otthonosan jár-kel a színházi folyosón, az öltözők­ben, a kulisszák között. Meg­tudtuk, hogy fiatalkorában ma­ga is színész volt, s aztán is még hosszú éveken ót színház­ban élt. Rozov ma is mindig a személyzeti bejáraton át lép be a színházba és soha nem az Igazgatói páholyból nézi végig az előadást. De azért mindig nagy esemény a meg­jelenése. Talán a legeredetibb szovjet rendező, Anatolij Efrosz mondta róla egyszer: „Vannak emberek, akik rentgeteg he­lyet foglalnak el a színházi életben, de kevés haszon van belőlük. Ennek a szerény kis emberkének viszont hatalmas jelentősége van a szovjet szín­ház számára." Rozov titka valószínűleg ab­ban van, hogy a színházi em­ber szemével nézi a saját da­rabjait is. Emlékszem, amikor az Érettségi találkozó pécsi bemutatója után néhány hét­tel Moszkvában találkoztunk, az első kérdése az volt: mi­lyen most az előadás, hogyan fogadják a nézők? És emlék­szem rá, amikor az 50. szüle­tésnapjára rendezett ünnepsé­gen az írók Házában Rozov az életéről beszélt. Meg a ha­láláról. Mert, szinte még gye­rekfővel, ő is csaknem a Hon­védő Háború hősi halottja lett A súlyosan sebesült fiúról füle hallatára mondtak le az orvo­sok. Ami emlék lett, az mégis Várja néni, az ápolónő, aki madártejet készített akkor ne­ki, madártejet a frontkórház­ban egy haldokló fiúnak. De a fiú életben maradt és az egész életre mennyit érhet egy idejében kimondott emberséges szó, mit jelenthet egyetlen őszinte emberi gesztus. Ez a megszenvedett ember­ség és ez a soha nem apadó szeretet-igény munkál tulajdon­képpen a műveiben is. Első darabjainak hősei, a nagy szavak és elkoptatott jelzők va­lóságos jelentését kereső rö- vidnadrágos gimnazisták és hosszú copfú lányok ezzel a tiszta, friss levegővel árasztot­ták el a poros színdarabokat. Hol töltsék szabad idejüket? Korszerűsítik Pécs külterületeinek művelődési házait Politika, történelem, irodalom Felszabadulási vetélkedő A Baranya megyei Vendég­látóipari Vállalat Ságvári End­re KISZ alapszervezete felsza­badulási jubileumi vetélkedőt rendezett tegnap délután a Ba­ranya megyei Vendéglátóipari Vállalat klubjában. A vetélkedő kérdéseit sport, politika, tör­ténelem, irodalom és zene tárgykörben tették fel a hat — egyenként öt fős — csapat­nak. A zsűri elnöke Görcs Ká­roly, a Baranya megyei Ven­déglátóipari Vállalat igazgató­ja volt, megjelent Komlódi Jó- zsefné, a KISZ Pécs városi Bi­zottságának első titkára. A győztes csapatokat értékes tárgyjutalomban részesítették. Hamarosan irodalomtörténeti fogalommá váltak az A, B, C, D és a Boldogság, merre vagy? „rövidnadrágosai”. De mire azok lettek, a szerző már ki is nőtte őket. Az Érettségi ta­lálkozó és az Estétől délig hő­sei bizony inkább „öreg fiúk” már, akik a megváltozott élet­ben keresik a helyüket, meg if­júságuk céljait, eszményeit. Az első találkozás óta sok minden történt persze nálunk is. A Pécsi Nemzeti Színház az elmúlt években következetesen gazdagította repertoárját és művészi eszközeit. Olyan alko­tótársakra lelt a magyar iroda­lomban, mint Illyés Gyula és a fiatal drámaírók egész sora. A szovjet dráma klasszikus és mai alkotásainak bemutatása pe­dig egész ciklussá szerveződött. Nagyobb szerepet kapott az előadásokban a színpadi lát­vány, a színház legfőbb éltető eleme. Sikeres kísérletek foly­nak a drámai, zenei és tánc- művészeti elemek összekapcso­lására. Mintha Rozov munkásságá­ban is új szakasz kezdődnék ezekben az években. Ha ko­rábbi hőseit „rövidhagrágosok- nák" és „öregfiúknak" nevez­tük, akkor most azt mondhat­nánk: általában az úgynevezett „nehéz emberek", valamely gondolat, vagy eszme meg­szállottjai kezdik érdekelni, élet­kortól függetlenül. Ez nagy té­mája most az egész szovjet irodalomnak és drámának. Az életben egyre érezhetőbb egy típus jelentkezése: a te­hetséges és határozott fiatal szakembereké. Amíg ezek az emberek meg nem találják, ki nem vívják helyüket az élet­ben, addig mindig is „csoda­bogárnak", „nehéz emberek­nek”, vagy éppen málészájú- nak tartják majd őket. Mint az új Rozov-darab hősét, Viktort is, aki megszállottan „csak” egy technológiai folyamat kor­szerűsítésével foglalkozik, nem pedig az önmaga adminisztrá­lásával. Egyszerűen nem ér rá Hol töltse el szabad idejét Pécs peremterületeinek csak­nem 35 ezer lakója? — Ezidáig valóban fogas kérdésnek számí­tott. Jövőre azonban már remél­hetőleg nem okoz fejtörést, mert 1976-ra a külterületeken korsze­rűen berendezett, igényes prog­ramokkal rendelkező művelődési terem-hálózat veszi körül a vá­rost. Pécs város Tanácsa művelő­dési osztályán programot dol­goztak ki a művelődési termek felújításán kívül az irányítás megreformálására. A bázis mű­velődési házak kialakítása le­hetővé teszi, hogy a klubtermek is színvonalas programot nyújt­kilincseléssel, vagy nyalással, kéréssel elismertetni a talál­mányát. Ö „csak” a munká­jával hajlandó foglalkozni. Eb­ből viszont, ugyebár nem na­gyon lehet megélni. És ráadá­sul lassan mindenki ellene for­dul, még a felesége is elhagy­ja. De aztán egyszercsak „va­lahogyan" rájön, hogy a csa­págyakat nagy szilárdságú mű­anyagból kell készíteni. És ez valahogy mindent megold. Mert hiába, mégis ez a leg­fontosabb. Enélkül hiába az ügyeskedés is. Csapágy nélkül nem megy. Röviden ennyi történik a darabban. De kell most ennél időszerűbb téma? A darabot Moszkvában több mint két éve játssza a Vahtan­gov Színház, a filmjei révén nálunk is jól ismert N. Uljanov színművész rendezésében, aki­nek ez volt az első rendezői munkája. Az előadást ott is a téma időszerűsége élteti. A színészek vállalják azt az ezúttal bizony elég szürkére sikerült szöveg­től és az ügyetlenkedő, kezdő rendezőtől függetlenül is. A pécsi előadás rendezője, Nóg­rádi Róbert, ezúttal is a mű gondolati vonalát követte első­sorban a szokottnál kevesebb figyelmet fordítva a szituációk színészi és színpadi kidolgozá­sára, motiválására. Akadályoz­zák ebben Vata Emil túlságo­san merev, nehézkesre sikerült díszletei is. A színészek közül Labancz Borbála (Poli néni), Galambos György (Zaszekin) és Szegváry Menyhért (Viktor) ajándékoz meg bennünket egy-egy őszin­te, szép pillanattal. A helyzet egyáltalán nem menthetetlen azért. Az előadá­sok is élnek, változnak, fejlőd­nek. Az hírlik, hogy a tavasz- szal újra ellátogat hozzánk Ro­zov. Reméljük, hogy már egy érettebb, letisztultabb előadás­sal fogadhatjuk. Peterdi Nagy László Kiváló mérnökök és technikusok Műszaki berendezések ma­kettjével, különböző szemléltető eszközökkel és képzőművészeti alkotásokkal köszöntötték ha­zánk felszabadulásának jubileu; mát a Mecseki Szénbányák fia­taljai. A KISZ által meghirdetett „Alkotó Ifjúság" pályázat kere­tében öt vállalati fiatalt jutal­maztak kiemelkedő munkáju­kért tegnap délután a vállalat tanácstermében. Az ünnepség keretén belül értékelték a gaz­dasági és társadalmi szervek által meghirdetett „Kiváló ifjú Mérnök", „Kiváló Ifjú Techni­kus” mozgalmak 1974. évi ered­ményeit. Bachmann Mátyás, a Mecseki Szénbányák gazdasági igazgató-helyettese adta át an­nak a tizenhat mérnöknek, il­letve technikusnak a kiváló cí­met, akik a legkiemelkedőbb eredményeket érték el a KISZ ezen termelést segítő mozgal­mában. A mérnökök közül meg­osztott első helyezést ért el Olasz János, valamint Zoltal Ákos, míg a legjobb technikus Bayer Henrik lett. Az „Alkotó Ifjúság" pályázat­ra érkezett munkákból egyéb­ként ma, a komlói Kossuth- bányán kiállítás nyílik. Vidéki színházak Budapesten Az utóbbi időben egyre gya­koribbá válnak a vidéki szín- társulatok vendégszereplései Budapesten. Április elején pél­dául három neves társulat lá­togatására számíthatunk. A sort a Vígszínházban a Miskol­ci Nemzeti Színház együttese nyitja meg. A Debreceni Csokonai Szín­ház fővárosi vandégjátéka kö­vetkezik ezután, majd a Veszp­rémi Petőfi Színház tart a Víg­színházban három előadást. Jelenet a darabból. hassanak, s egyben módszer­tani segítséget is adnak. Az elmúlt évben felújították Meszesen a József Attila Műve­lődési Ház egy részét, valamint az istenkúti Gárdonyi Művelő­dési Házat. Ezzel egyidőben bővült a Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán Művelődési Háza is. A költségek meghaladták a 300 ezer forintot. Az idén 200 ezer forint áll rendelkezésre, s ebből az ürögi, a patacsi, a nagyárpádi, a pos­tavölgyi és a pécsszabolcsi munkósklubokat korszerűsítik. A felújításra fordítható összeg talán első hallásra kevésnek tű­nik, de minden esetben tulaj­donképpen csak egy teremről van szó. Az átalakításokkal egy­időben gondoskodnak arról is, hogy a frissen festett falak kö­zé megfelelő berendezés is ke­rüljön. A klubokat új szekré­nyekkel, asztalokkal, székekkel látják el, valamint rádiók, tele-' víziók, lemezjátszók, magneto­fonok és filmvetítők gazdagít­ják majd ezeket a termeket. Gondoskodnak az itt működő szakkörök felszerelési tárgyai­nak beszerzéséről is. 1975 őszén tárgyalja majd Pécs város végrehajtó bizottsá­ga a peremterületi művelődési létesítmények ügyét. Arra az időre már úgy tervezik, hogy az akció a vége felé közeledik, s 1976-ra Vasas I. és ll-n, Me­szesen, Postavölgyben, Nagy­árpádon, Mólomban, ürögön, Patacson és Istenkúton valóban a művelődés ügyét szolgálják majd ezek a helyiségek, melyek ezidáig inkább csak a „bulizó” társaságok kedvenc tanyái vol­tak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents