Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-09 / 67. szám

A Megyei Pártbizottság jelentése A költségvetésből gazdálkodó szervek és in­tézmények gazdálkodója általában kiegyensú­lyozott volt, azonban az eszközök szétaprózott­sága, a pénzmaradványok halmozódása és né­hol a kevésbé takarékos gadálkodós feszültsé­geket és aránytalanságokat is okozott. Az eltelt időszak termelékenységének emel­kedése nem volt kielégítő annak ellenére, hogy egyes vállalatoknál jelentős mértékben fejlő­dött. Alakulását nagyobb részt a termelés stag­nálása, kisebb mértékben a foglalkoztatottak számának változása befolyásolta. A munka ter­melékenysége az iparban 1974-ben még az 1970. évi szintet sem érte el, sőt egy foglalkoz­tatottra számítva 1 százalékkal csökkent. Bá­nyászat nélkül viszont 14 százalékkal növeke­dett. A termelőeszközök ára az élőmunkához ké­pest még ma is magas, különösen a fejlett tech­nikát jelentő berendezéseknél és gépeknél. Az árpolitika, a magas eszközteher, a nyerpség fel­osztásának jelenlegi rendje, a bér-nyereség szo­ros kapcsolata kevés lehetőséget biztosít az in­tenzív fejlesztésre és nem is ösztönzi kellően. Az elkövetkező években a szabályozóknak jobban kellene segíteni a hatékonyabb gazdálkodást, a műszaki fejlesztést, a korszerű gépesítést, vala­mint az élőmunka racionálisabb felhasználását. Az eszközgazdálkodás is sok kívánnivalót hagy maga után. Egyik legnagyobb gond a gé­pek és korszerű berendezések kihasználatlansá­ga. Alig van folyamatosan termelő üzem, de nem ritka — főként a helyi iparban — az egy- műszakos termelés. A gazdálkodás minden ágazatát az állóesz- közállomany alacsony korszerűségi szintje jel­lemzi: közel 40 százalékos az elhasználódás, a „nullán túli" üzemeltetés is 6—7 százalékos. Kü­lönösen a közlekedésben és a termelőszövetke­zeteknél magas az elhasználódás és ugyanitt a legnagyobb a selejtezések késedelme is. Az üzem- és munkaszervezésben nem kielé­gítő az előrehaladás. Részeredmények már van­nak, azonban a komplex szervezési feladatok végrehajtása elmaradt, amely részben oka a termelékenység nem kielégítő alakulásának. Mérséklődött a munkaerő-vándorlás és — a bányászattól eltekintve — csökkent a túlórázás. Alig történt előrehaladás viszont az alkalma­zotti létszám arányának csökkentésében, a mun­kaidő kihasználásában, a munkanormák alkal­mazásában, az anyagmozgtás gépesítésében. A jövőben jobban kell támaszkodni a korsze­rű nagyüzemek munka- és üzemszervezésében elért tapasztalataira. A vezetőktől meg kell kö- vetetni, hogy a szervezés, irányítás fejlesztése elsőrendű tevékenységük legyen. A megye termelő üzemeiben még nem meg­felelő a takarékossági szemlélet. Általában az anyag- és bérköltség erőteljesebb növekedése figyelhető meg, de a reprezentációs, a bel- és külföldi kiküldetések sem csökkentek kellő mér­tékben. A X. pártkongresszus óta eltelt időszak- “ • ban tovább fejlődött, szélesedett a szo­cialista muhkaverseny. Ma a mozgalmat a vál­lalások és a gazdasági feladatok közötti na­gyobb összhang jellemzi. Kimagasló eredmé­nyek születtek: vállalataink, szövetkezeteink szá­mos országosan elismert eredményt értek el. Tovább erősödtek a szocialista brigádok. 1970-ben 3918 brigád küzdött a szocialista cí­mért, s 2613 nyerte el, összesen 52 000 fővel. 1973-ban 4371 brigád közül 3229 érte el a meg­tisztelő címet 55 000 fővel. Felszabadulásunk 30. évfordulója, pártunk XI. kongresszusa tiszteleté­re indított munkaversenyben is jelentős vállalá­sok születtek a termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére, a jó minőségű termé­kek előállítására, az anyag- és energia meg­takarítására, a szervezettebb, a fegyelmezettebb munkára, a szocialista emberi vonások erősí­tésére, a társadalmi munkák végzésére. El kell érni, hogy az 1974-ben kibontakozott verseny lendülete tovább folytatódjon ez évben és az V. ötéves terv időszakában is. S£ Szocialista társadalmunk építésének je­len időszakában az ellenőrzésnek át kell fognia a termelés, értékesítés és fogyasztás tel­jes területét; ki kell terjednie a kulturális, egész­ségügyi, szociális és kommunális szolgáltatá­sokra, s tartalmuk miott ezek politikai hatására is. Az ellenőrzés mai rendszere és szervezete alkalmas a feladatok ellátására, részben meg­felel a követelményeknek. A népi ellenőrzési bizottságok témavizsgála­taikkal, a közérdekű panaszok és bejelentések vizsgálatával, intézkedések kezdeményezésével, javaslataikkal és megállapításaikkal jól segítik a párt- és az állami szervek munkáját, a gazda­sági élet tisztaságát. A pénzügyi ellenőrzés jelenlegi rendszerével alapvetően biztosítja az állom érdekeinek vé­delmét, egyre kedvezőbb hatást gyakorol a gazdasági és pénzügyi fegyelem helyzetére. A fogyasztói érdekvédelem érvényesítésében mind jobban eleget tesznek feladatuknak a tanácsok és a társadalmi ellenőrzés. Pártunk Központi Bizottságának 1972. novem­beri határozata, valamint az 1973-b'an hozott kormányhatározat hatására a megyében is szá­mos Intézkedés történt az állami felügyelet erő­sítésére és a belső ellenőrzés kialakítására. A kezdeti eredmények ellenére a fejlődéssel nem lehetünk elégedettek. A külső és belső ellenőr­zés továbbfejlesztése érdekében az ellenőrző szervezetek vizsgálják rendszeresen és átfogóan a vállalatok gazdasági tevékenységét, a belső tartalékok feltárását és hasznosítását. Fordítsa­nak nagyobb figyelmet a megelőzésre, a koor­dinálásra, Rendszeressé kell tenni az utóellen­őrzést, érvényesíteni kell a személyes felelős- ségrevonást. 9 Bővültek és rendszeressé váltak a megyei • párt- és állami szervek kapcsolatai a mi­nisztériumokkal gs főhatóságokkal. A szövetkezeti szövetségek tevékenysége — mindhárom szövetkezeti ágazatban — eredmé­nyes voltL Helyesen és egyre hatékonyabban tö­rekedtek — javaslataikkal és ajánlásaikkal — a szövetkezeti és társadalmi érdekek egyeztetésé­re, a szövetkezetek gazdálkodásának és moz­galmi tevékenységének fejlesztésére. Az 1971. évi szövetkezeti törvény kedvező fel­tételeket biztosított a párt szövetkezetpolitikájá­nak megvalósításához. A szövetkezetek rövid időn belül saját maguk alakították ki tevékeny­ségüket, illetőleg felszámolták azokat a mellék­üzemágakat, amelyek torzították a szövetkezet- politika értelmezését. Felismerték, hogy a ter­melőerők fejlődése, a gazdasági hatékonyság igényli az üzemméretek növelését, a koncentrá­ciót. Az egyesüléseknél messzemenően érvé­nyesül a tagok önkéntes elhatározása. A mező- gazdasági szövetkezetek mellett elkezdődött az ipari, fogyasztási szövetkezetek egyesülése is. a fik A lakosság életkörülményei az elmúlt “^■»•négy év alatt a népgazdasági terv elő­írásainak megfelelő ütemben javultak. Növeke­dett a foglalkoztatottság, elsősorban a kereske­delemben, a közlekedésben, iparban és a szol­gáltatásban. A munkaképes korú lakosság ará­nyának a négy év alatt 60,7 százalékról 62,4 százalékra történt Emelkedése, valamint a me­zőgazdaságból felszabaduló munkaerő a követ­kező öt évben is szükségessé teszi új munkahe­lyek létesítését. A foglalkoztatottság tervszerű alakításával meg kell oldani a bányászat után­pótlásának biztosítását, az ipar megfelelő terü­leti elhelyezését, a női foglalkoztatás bővíté­sét és a szakmunkásképzés feltételeinek javítá­sát. Az elmúlt négy évben a lakosság pénzbevé­tele éves átlagban 8,2 százalékkal emelkedett, legjelentősebben a munkások, a termelést irá­nyítók, valamint az alkalmazottak körében. A szociálpolitikai intézkedések hatására je­lentősen javultak a nagycsaládosok és a nyug­díjasok életkörülményei. Az ilyen jellegű jutta­tások az előző évekhez képest 1972-ben 11,8, 1973-ban 17,9 százalékkal növelték anyagi alap­jukat. A jövedelmek azonos állománycsoportban túl­ságosan közel állnak, alig érvényesül a munka, a teljesítmény szerinti elosztás elve. A vezetők és dolgozók jövedelme viszont egyes területe­ken olyan mértékben távolodott egymástól, amely nem találkozik a dolgozók egyetértésé­vel. Sokat segíthet a jövedelem elosztásában o fokozatosan bevezetésre kerülő szakmai bértáb­lázat. A párt- és társadalmi szervek kísérjék figye­lemmel az új bérpolitikai intézkedések helyes megvalósítását, a termelőszövetkezetekben biz­tosítsák, hogy a személyes jövedelmek növeke­dési üteme ne haladja meg a munkásjövedelmek növekedési ütemét, vizsgálják meg az egyes te­rületeken tapasztalható jövedelemaránytalan­ságok okait, akadályozzák meg az ügyeskedés­sel való meggazdagodás lehetőségéit. E téren külön figyelmet érdemel a magánkisipar és a kiskereskedelem, valamint néhány konjunkturá­lis szakma és foglalkozás. A pénzbevételek növekedésével arányosan emelkedtek az áruvásárlásra fordított kiadások. A kiskereskedelmi forgalom 1970-ben 5,5 mil­liárd forint volt, 1974-ben 8,1 milliárd forint, ami évi 8,6 százalékos növekedési ütemet je­lent. Az élelmiszerek forgalma évről évre növe­kedett, azonban aránya az áruvásárlásra fordí­tott összegen belül mérsékelten csökkent. Javult a kínálat, új termékekkel ismerkedtek meg a fogyasztók, jelentős volt a forgalom a korsze­rűen feldolgozott élelmiszerekből. A lakossági fogyasztás emelkedése az ipar­cikkeknél a legdinamikusabb, ennek is jelentős hányadát teszik ki a tartós fogyasztási cikkek. A legtöbb hiánycikk ebben az árucsoportban fordul elő. A személygépkocsi-állomány négy év alatt közel megkétszereződött. A kereskedelmi vállalatok általában jó ol­dották meg az áruellátást. A nagy- és kiskeres­kedelem kapcsolata javult. Az országostól eltérő hiánycikkek nem voltak a megyében. A kiskereskedelmi és vendéglátóipari egysé­gek számát és alapterületát olyan ütemben szükséges fejleszteni, hogy felszámolódjon az el­maradás és érjük él az országos átlagot. Több gondot kell fordítani a munkáslakta területek választékosabb ellátására. A megye idegenforgalma tovább fejlődött, jól szolgálta a belföldi és külföldi turizmust. A fejlődés nem volt egyenletes, elmaradt a me­gye természetadta lehetőségeitől. A jövőben gyorsabban kell fejleszteni a szálláshelyeket és szolgáltatásokat, a legfontosabb tájegységi kör­zeteket, az üdülő- és kirándulóhelyeket. Az elmúlt években a kiskereskedelmi árszín­vonal nem haladta meg a népgazdasági terv­ben meghatározott mértéket. Az idényáras cik­kek — zöldség, gyümölcs stb. ára viszont ma­gas. Az áremelkedésre érzékenyen reagál a la­kosság minden rétege. Nagyobb gondot kell fordítani — a helyi lehetőségek keretén belül — az árak ellenőrzésére és a vállalati árképző tevékenységre. Lakosságunk életkörülményeit javították az Országos Takarékpénztár által nyújtott áruvá­sárlási hitelek is, ezek összege jelenleg 83 mil­lió forint. A betétállomány évente 13,2 száza­lékkal nőtt, meghaladja a jövedelem növeke­dési ütemét. A betétek összege mintegy 2,4 mil­liárd forint, 40 százalékkal több a felvett hite­leknél. A szolgáltatósokra a megye lakossága évről évre átlagosan 6,7 százalékkal fordított többet — részben a szolgáltatások bővülése, részben az árak növekedése következtében. A fejleszté­sek nyomán a szolgáltatások mennyisége és minősége is javult, a kiemelt szolgáltatási ága­zatokban az átlagosnál nagyobb mértékben. Elkészült az AFIT pécsi és a mohácsi szervize, szövetkezeti beruházásként az Engel úti javító- csarnok. Az elektroakusztikai cikkek és háztar­tási gépek javítására a megyeszékhelyen és na­gyobb településeken szerviz- és fiókszerviz-há- lózat létesül egyrészt GELKA, másrészt szövet­kezeti beruházásként. A lakáskarbantartás egy­re szélesedő lakossági igény. Az életkörülmények javulását jelzi, hogy az elmúlt időszakban az egy fogyasztóra eső gáz mennyisége megkétszereződött, az egy lakásra jutó átlagos villamosenergia-fogyasztás pedig ennél is nagyobb mértékben emelkedett. Emiatt bővíteni kellett a benzinbontót és a propán-bu­tán gázszolgáltatást. A szükségleteket teljesen csak a földgáznak a megyébe történő vezetése és a villamosenergia-hálózat bővítése oldhatja meg. Nem kielégítő a közvilágítás. A szolgálta­tást végző vegyes profilú vállalatoknál és szö­vetkezeteknél még mindig előtérbe kerül a na­gyobb jövedelmezőséget biztosító árutermelés A távhőellátásba bekapcsolt lakások száma 8168-ról 1974-ben 13 763-ra emelkedett, a me­leg vízzel ellátott lakásoké pedig meghárom­szorozódott. A hagyományos szolgáltatásoknál az ellátás minőségi követelményeinek fokozására és a te­rületi aránytalanságok megszüntetésére kell tö­rekedni. Gyorsabb előrehaladás szükséges a közművek fejlesztése terén, Így Pécs és a megye egyéb helységeinek vízellátásában, a szennyvíz­tisztító-telepek bővítésében. A lakosság életkörülményein jelentősen javí­tott a lakásprogram teljesítése. A IV. ötéves tervciklusban több mint 13 ezer lakás épül meg. Amíg 1970. január 1-én a városokban száz la­kásra 343, a községekben 346 lakos jutott, ad­dig 1974 végére a városokban 330, a községek­ben 320. Ennek ellenére Pécsett még mindig több mint 9000, Komlón 1200, Mohácson és Szigetváron 400—400 lakásigénylő van. A taná­csi rendelkezésű lakásépítést a tervhez képest 80—84 százalékra teljesítették, viszont magán­erőből jelentősen több épült. A következő évek fő feladata a városok, fő­ként Pécs és Komló lakás-ellátásának javítása. Kiemelten kell megvalósítani a munkás- és bá- nyászlakás-épitést. A lakáselosztásnál az eddig kialakult helyes elvek legyenek továbbra is a meghatározók. A megye telepütéshálózata a távlati célkitű­zésekkel összhangban fejlődött. Pécs megyei városnak távlatilag a kiemelt „felsőfokú köz­pont" szerepét kell betöltenie. Ennek a követel­ménynek még csak részben felel meg, ezért a következő időszakban gyorsabb ütemben kell ipartelepítéssel, a külváros rekonstrukciójával, dinamikus lakásépítéssel, a kapcsolódó beruhá­zások megvalósításával fejleszteni. Kialakultak a megye „középfokú” központjai is. Ezekben a munkahelyek, számát, a lakásállományt, a víz- és csatornahálózatot kell jelentősen növelni. Az „alsófokú" központoknál az alapvető szük­ségletek helybeni kielégítésére kell törekedni, és az azonos szerepkörű települések ellátásbeli különbségeit differenciált településfejlesztéssel tovább kell mérsékelni. fifj Az egészségügyi ellátottság az elmúlt ■ négy évben tovább javult. A tízezer la­kosra jutó orvosi és szakrendelői órák száma jelentősen meghaladja az országos átlagot. A fekvőbeteg-ellátás terén további fejlesztés szük­séges. Az egészségügyi felvilágosító munkában, a népesedéspolitikában és a véradás szervezésé­ben eredményesen működött közre a Vöröske­reszt. A csecsemőhalálozás végre csökkent, 1974-ben elértük az országos átlagot. A népesedéspolitikai intézkedések eredmé­nyeként megyénkben az élveszületések száma 1974-ben 15,5 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. A gyermekgondozási segélyt 14 százalékkal többen vették igénybe, a kifizetett családi pótlék összege 15 százalékkal emelke­dett. A népesedéspolitikai határozat végrehajtása . érdekében tovább kell növelni a bölcsődei fé­rőhelyek számát (jelenleg ezer bölcsődés korú­ra 93 férőhely jut, országosan 100,6), a szülé­szeti ágyakat és az óvodai férőhelyeket. A megye üzemeiben javult a munkavédelmi helyzet. A baleset miatt kiesett munkanapok száma csökkent. A halálos balesetek alakulá­sát jelentősen befolyásolják a szénbányáknál előforduló tömeges szerencsétlenségek. A táp­pénzes betegek száma tovább növekedett, ará­nyuk meghaladja az országos átlagot. Az egészségügyi ellátásban a legfontosabb teendőink: a szigetvári kórház egyes ütemének megépítése, az elmegyógyászati ágyak bővíté­se, a járóbeteg-ellátás területi aránytalanságai­nak javítása Pécsett. A X. kongresszus határozatainak megfe- • lelően a gazdasági területen végzett pártmunka súlypontja a termelő munkahely, a vállalati, az üzemi pártszervezet Minden jelen­tősebb gazdálkodó egységben működik párt- szervezet, a megye párttagságának 70 százaléka a termelő munkahelyeken dolgozik. Az elmúlt négy évben, különösen a KB 1972 novemberi határozatát követően, a vezetők és dolgozók körében erősödött az a felismerés, hogy a párt politikájának helyi végrehajtása alapvetően függ a vállalati és üzemi pártszer­vek, szervezetek munkájától, az üzemi demok­rácia érvényesülésétől, a politikai és gazdasá­gi vezetők alkotó együttműködésétől. A gazdaságban dolgozó párttagság többsé­génél tudatosodott, hogy a helyi döntések nem­csak gazdasági, hanem politikai következmé­nyeket is hordoznak, hogy konkrét célok, haté­kony ellenőrzés nélkül a legjobb határozatok is eltorzulnak. A termelés, a gazdálkodás kérdéseiben meg­változott a munkastílus. A pártmunkában na­gyobb szerepet kapott a fejlesztés, az üzem- és munkaszervezés, a gyártmányösszetétel kor­szerűsítése, a dolgozók anyagi, erkölcsi megbe­csülése, a munkaverseny fejlesztése. A pártszer­vezetek megtárgyalják a vállalatok, szövetkeze­tek középtávú és éves terveit, több helyen a távlati elképzeléseket is. Ez a vállalati tervcél­kitűzések kialakítására, azok megismerésére, a személyi feltételek biztosítására irányul. Előtérbe került a vezetéstudomány tanulmányozása, a po­litikai, a gazdasági vezetők továbbképzése, a tervszerű kódermunka. A termelési feladatokra való mozgósításban helyesen alkalmazzák a politikai eszközöket. Magyarázzák a termelési feladatokat, szervezik o dolgozókat a szocialista munkaversenyre és helytállásukkal mozgósítanak. Az erők összefogása, a társadalmi és tömeg­szervezetek gazdaságsegítő tevékenységének koordinálása is fejlődött. Javult a pártszerveze­tek agitációs tevékenysége, rendszeresebb, ha­tékonyabb az információ. Általában az alap­szervezetek tájékoztatják a párttagságot min­den fontos gazdaságpolitikai határozatról, ösz- szegyűjtik a párttagság reagálását és a dolgo­zók véleményét a gazdasági jelenségekről. A pártszervek és szervezetek feladatai a IV. ötéves terv sikeres végrehajtása során, illetve az V. ötéves terv előkészítésében: — A felsőbb pártszervek közvetlenül is segít­sék az alapszervezeteket, azok vezetőségeit, hogy a központi feladatokból rájuk háruló sajá­tos tennivalókat jobban meg tudják oldani. — A pártbizottságok választott tagjai és ap­parátusai teremtsenek szorosabb, elevenebb kapcsolatot az alsóbb szervekkel. Biztosítsák a hosszútávú — pl. a kádermunkáról, az üzem- és munkaszervezésről, a népgazdaság és terület­fejlesztésről, stb.-ról szóló párthatározatok vég­rehajtásának szervezését, ellenőrzését. — A vállalati, üzemi, szövetkezeti pártszerve­zetek javítsák a gazdasági érdekek érvényesü­lését. Biztosítsák működési területükön az V. ötéves tervidőszakra való felkészülést. A párt­tagság vegyen részt a tervkészítés fázisaiban, igényeljék a dolgozók véleményét a döntések­ben és aktivitásukat a végrehajtásban. — A pártellenőrzés fejlesztése érdekében el kell érni, hogy az ellenőrző munka rendszeres­sé váljon, folyamatot jelentsen. Nem elég csak feltárni a hibákat, hanem a felelősség meg­állapításával következetesen kell munkálkodni azok felszámolásán. — Tovább kell szélesíteni az üzemi demokrá­ciát a gazdasági egységek minden szintjén és területén. ■ II Ili 118. ;XvXvXvXvXvXvXvXvXvX£XvXvX;Xx^^ Ai ideológiai, a «udemänyoss do a kulturális diel A X. kongresszusnak az ideológiai élet fej­lesztésére hozott határozata szellemében dol­goztunk. Fejlődött az ideológiai-politikai munka, tartalmasabb, szervezettebb és hatékonyabb a tudatformáló, nevelő tevékenység. A propaganda és az agitáció eredményesen szolgálta a párt politikáját, elősegítette annak megvalósítását. Széleskörűen magyarázta a feladatokat, hozzájárult a marxista-leninista vezető szerepének, a szocialista nemzeti egy­ség, a szocialista hazafiság és internacionaliz­mus, a szocialista demokrácia, a szocialista munkaerkölcs és életforma, az érdekviszonyok helyes értelmezéséhez. Mindezzel erősítette a párt eszmei-politikai egységét. Valósághű tájé­koztatást adott a nemzetközi helyzetről, benne a békés egymás mellett élés és a nemzetközi osztályharc összefüggéséről. Felszínre hozta a gondolkodásban, magatartásban meglévő ne­gatív jelenségeket és harcba szállt ellenük. a A marxista-leninista eszmék terjesztésé- nek eredményei és feladatai megyénk­ben. Az elmúlt négy évben a lakosság minden ré­tegében nőtt a marxista-leninista eszmék befo­lyása. A közgondolkodásban, a magatartásban és a cselekvésben erősödtek a pozitív elemek. A párttagság 73 százaléka a káderképző és a tömegpropaganda tanfolyamokon rendszeres politikai képzésben vesz részt. Évente mintegy ötvenezer, többségében pártonkívüli vezetőhöz és szocialista brigádtaghoz jut el propagan­dánk a párt- és a tömegszervezeti tanfolyamo­kon.

Next

/
Thumbnails
Contents