Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-09 / 67. szám

Dunántúlt napló 1975. március 9., vasárnap 4­(Folytatás a 3. oldalról) lókon, falulátogatásokon és más fórumokon történő — meg­ismerését. Ennek következmé­nyeként kerülnek mind többször szóba fontos társadalompoliti­kai ügyek — tetületfejlesztés, foglalkoztatás-politika, ifjúság- politika, népesedéspolitika, nemzetiségi politika — a taná­csok és a bizottságok ülésein. Felszólalásának további ré­szében a tanácsok hatáskörének bővülésével foglalkozott: ötven szervezet, illetőleg új hatáskör került a tanácsokhoz. Hangsú­lyozta a lakosság önként vállalt és végzett társadalmi munkájá­nak fontosságát is. Ezt követően a korszerűbbé vált — főként a községi — tanácsok szervezeté­ről szólva megemlítette: egykor 272, ma 93 közs.égi tanács fog­ja össze a megye 310 községé­nek igazgatási ügyeit és nem­csak rangban, hanem szerep­körben is új színfoltot és jö­vőt jelez a megye 7 nagyközsé­ge és 3 városkörnyéki községe. Kitért arra, hogy a X. kongresz- szus határozatainak végrehajtá­sával nagyot lépett előre a ta­nácsi munka, erkölcsi és anyagi megbecsülése is előnyösen vál­tozott. Hangsúlyozta: az irányí­tó pártszervek — főként városi, járási, megyei szinten — jól se­gítették a tanácsi munka kor­szerűsítését. Helyes intézkedés­nek bizonyult a megyei tanácsi apparátus pártbizottságának létrehozása is. Szólt a gondokról, a tenni­valókról, a korszerűsítés szemé­lyi és dologi feltételeinek to­vábbi biztosításáról. A káder­munkák tennivalói közt említet­te a fiatal munkások és nők arányának növelését a testüle­tekben, a tanácsi dolgozók po­litikai képzettségének és felké­szültségének fokozását. A fel­adatok közt említette a kis­községek tanácsai munkájának további javítását. Hangsúlyozta a tanácsi demokrácia szélesíté­sének fontosságát. Megemlítet­te: már több lényeges társada­lompolitikai kérdést tárgyalnak ugyan a tanácstestületek, de azért a munkásokat érintő leg­főbb kérdések eldöntése előtt még nem kérik ki szervezetten a véleményüket és még nem használjuk fel munkánkban az üzemi demokrácia különböző fórumain elhangzott, a tanácsot érintő észrevételeket. Felszólalásának további ré­szében a tanácsszervek irányí­tó-felügyelő tevékenységének eredményeit elemezte, majd méltatta a szomszédos megyék­kel szélesedő fejlesztési együtt­működést, amelyhez jó alapot ad Pécs regionális szerepköre. Kiemelte: tervszerűbbé és taka- rékossabbá akarják tenni a költségvetési szerveik gazdálko­dását. Mint mondta: szükség is lesz erre a megfontoltságra és, tervszerűségre, mert a követke­ző középtávú tervidőszakban közel 6 milliárd forintot fordí­tanak a megyei tanácsszervek a fejlesztésre, főként a lakás­ellátás, víz- és csatornaellátott­ság, a közoktatás és kulturális ellátás fejlesztésére. Mindezek­ről szólva men iegyezte: nagy segítséget nyújtana számunkra, ha a központi döntések és ha­tározatok helyes és fontos cél­kitűzéseit jobban segítenék a megvalósítás eszközei is, mert eléggé gyérek az anyagi eszkö­zök és a lakásépítésben is az utolsók közt kullogunk. Felszólalását így fejezte be: — Sikeres út áll mögöttünk. Nagy erő, a társadalom segí­tő ereje és figyelme lendítette a tanácsi munkát is előbbre. Hátrány és megkülönböztetés nélkül Kustra Pálné, a felsőszentmár- toni termelőszö­vetkezet tagja a délszláv lakosú község életéről, eredményeiről nemzetiségi po­litikánkról szólt.- Pártunk nemzetiségi po­litikája maradéktalanul érvé­nyesül Baranya nemzetiségi fal­vaiban. Egyenjogú, egyenrangú állampolgárok vagyunk, hát­rány és megkülönböztetés nél­kül - mondotta. A X. pártkongresszus óta el­telt időszakban sokat gazdago­dott Felsőszentmárton. Állami, tanácsi és termelőszövetkezeti támogatással négytantermes is­kola épült, amelyben a gyere­kek anyanyelvükön is tanulhat­nak. A Sellyéi ÁFÉSZ három korszerű kereskedelmi létesít­ményt nyitott. Ipar is van már a községben, bőripari kisüzem, létesült, ahol 80 lány és asz- szony jut megfelelő munkához. A határszéli falu büszkesége az új lakótelep. A világos, egész­séges lakásokban csaknem ki­zárólag fiatalok leltek otthonra. Szerencsére igen sok fiatal él a községben, a szórakozási le­hetőség azonban kevés. A mű­velődési ház korszerűtlen, el­avult, újat szeretnének, s ez alapvető feltétele, hogy Felső­szentmárton valóban kulturális központ lehessen. — A szomszédos Jugoszláviá­ból nálunk járt magas szintű delegációk tagjai, írók, gaz­dasági szakemberek elcsodál­koztak azon, milyen jól élünk, magas nálunk az életszínvonal. Szederkényi Ervin, a Jelen­kor főszerkesz­tője, a közgon­dolkodásra vo­natkozóan is fontos meg­állapításnak ítélte meg dr. Nagy József első titkárnak a beszámoló kiegészítőjében fölvetett gondolatát, ami szerint „nem a miből, hanem a ho­gyan élni a fő kérdés” nap­jainkban. Ez a gondolat a mű­vészetek funkcióját is figyelem­be véve egész kulturális életünk egyik fő kérdése. A marxizmus a tudomány erejével törekszik feltárni az élet értelmét, célját; lehetősé­get adva, hogy változtasson az ember a sorsszerűnek tartott helyzeteken s felvázolva ezzel is a prometheusi magatartás lehe­tőségét. Történelmi távlatban, történelmi lehetőség ez az em­beriség előtt. A mostani párt­értekezlet is hosszabb történel­mi távolságra tekint vissza a felszabadulás 30. évfordulója jegyében. A róla szóló jelentés, feladatterv — hangsúlyozza a Jelenkor főszerkesztője — azért különösképp reális, jó és he­lyes, mivel az egy közösséggel magasabbra tekintés, az „or­szágban gondolkodás” látó­szögében készült el. A kultúrá­ról is jó helyzetképet ad és he­lyes képet alakít ki bennünk arról a decentralizálási folya­matról is, amely 1945-től foko­zatosan valósult meg, összefüg­gésben az általános demokra­tizálódási folyamattal. Valami­kor csak főváros és vidék ellen­pólusok merültek fel, utóbbi a provincializmus értelmében. Az effajta differenciálás ellensze­reként fogalmazta meg Veres Péter szép gondolatát: „vidéken élni, de országosan gondol­kodni” ... Németh László vitte tovább ezt azzal, hogy az or­szágból az emberiségben kell gondolkodni. Baranya kulturális fejlődésének iránya azt jelenti, hogy — értékeit is megőrizve — ki tudott emelkedni a provincia­Kovács Jó­zsef né tanárnő a komlói pe­dagógusok ne­vében köszön­tötte a megyei pártértekezle­tet. Szocialista bányászváro­sunk nevelői­nek helyzeté­ről, gondjairól beszélt felszóla­lásában. Iskolája: a szilvási ál­talános iskola. Tantestületük jó közösségi légkörben igyekszik eleget tenni feladatainak és megfelelni a társadalom peda­gógusok iránti várakozásának. Az idei tanév a felsőtagozatos nevelők számára órakedvezmé­nyeket hozott, ami a fizetésben jelentkezik. A háromnegyed részben női tantestületben azonban a túlterhelés nem igen csökkent, hiszen sokan tanul­nak, családanyák, egymást he­lyettesítik és mindannyian részt vállalnak a közösségi életben, a közéletben is. Vannak tehát gondjaik; a nőpolitikái hatá­rozat megvalósításában is bi­zony jócskán akad még tenni­való a pedagógusok között. lizmusból. Orbán János rendőrezredes, a Baranya me­gyei Rendőr­főkapitányság helyettes ve­zetője, a me­gye belügyi szerveinek munkáját is­mertette. — A megye lakossága nyu­godt légkörben dolgozhat. A szocialista törvényesség mesz- szemenő betartásával dolgoz­nak rendőreink — mondotta Orbán János elvtárs. A belügyi munka ma már elképzelhetetlen tömegkapcso­latok, más szervekkel való hatékony együttműködés nél­kül. Baranyában a társadalom önkéntes segítsége számos ügy felderítésében játszott fősze­repet, az önkéntes rendőrök százai, munkásőrök, ifjú gárdis­ták segítsége is felmérhetetlen értékű. A belügyi dolgozók munká­jának csak egyik, bár nagyon fontos része, a bűnüldözés. A közlekedés zavartalan megszer­vezése, a lakosság ezer ügyes­bajos dolgának az intézése kapcsán az emberek legszéle­sebb rétegeivel napi kapcsola­tuk van a rendőri szerveknek. Ennek a személyi állomány­nak a képzése, megfelelő ki­választása a legfontosabb fel­adat. A tisztek 21 százaléka egyetemi és főiskolai végzett­ségű, a tiszthelyettesek 13 szá­zalékának van középiskolai vég­bizonyítványa, az állomány 56 százaléka rendelkezik politikai iskolával. A Baranya megyei Rendőrfőkapitányság személyi állományának 73 százaléka párttag . lalását: „Tudni, hogy .. . |. | miért élj..." Az ifjú tanár­jelölt azokról a törekvésekről beszélt, amelyek az egyetemi és főiskolai oktatást a hallga­tók felkészülését egyaránt jel­lemzik. — Előtérbe került a gyakor­lati képzés, s úgy érzem, ez­úttal időszerű a közhelynek tű­nő mondás — nem az iskolá­nak, az életnek tanulunk. — Mi ifjú kommunisták, leendő pedagógusok, a jövő nemze­dék nevelői nem elégedhetünk meg azzal, ha csupán szak­mai felkészültségünk kiváló. „Aki gyújtani akar, égnie kell” —, mondotta itt az egyik fel­szólaló és azt hiszem, meg­fogalmazta a lényeget. Nevel­ni akarunk, embert formálni, s szerencsére lehetőségünk is van arra, hogy gyakorlatot sze­rezzünk — mondottá Nagy Zsu­zsanna. A Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatói közül jelenleg 600 hallgató végez olyan jellegű társadalmi munkát, amely szo­rosan összefügg választott hi­vatásával. — Szenvedélyesen keressük az igazságot, hivatástudattal készülünk munkánkra, tudjuk, hogy miért és hogyan akarunk élni, — emelte ki felszólalásá­ban Nagy Zsuzsanna. Néha tü­relmetlenek vagyunk, tévedünk, de a szándék tiszta: használ­ni akarunk. Folytatni szeretnénk a haladó hagyományokat, igen­lésünk a párt politikájára vo­natkozik. Értékes közéleti em­berként szeretnénk bekapcso­lódni a nagyszerű célkitűzések megvalósításába. Sarkadi Nagy Barna, a KISZ Baranya me­gyei Bizottságá­nak első titká­ra az ifjúságpo­litika néhány kérdésével fog­lalkozott. Kiemelte, hogy az ifjúság neve­lése általában nemcsak az if­júsági felelősök reszortfelada­ta. A kommunista szülők, neve­lők felelősségét is hangsúlyoz­nunk kell ebben. A Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség nem egy a tömegszervezetek között. Kü­lönös figyelmet érdemel, hiszen ifjú kommunisták életének, sze­mélyiségének, tudatának alaku­lásáról van szó. Ez minden­képp sürgeti a párttagok és ifjú kommunisták kapcsolatának erősítését. Több fiatal párttag kellene, akinek megbízatása lenne a KISZ-szervezet segítése. A fiatalok demokratizmusra ne­velésének nagyszerű iskolái az ifjúsági parlamentek, ösztönöz­ni, bátorítani kell őket, élje­nek ezzel a lehetőséggel. Sokféle fórumon szó esik a szakmunkásokkal való foglal­kozás gondjairól, feladatairól. Itt azt kellene megértetni a szakoktatókkal, mesterekkel, munkásemberekkel: nemcsak a munkaerő utánpótlásáról van szó, hanem a szakmunkástanu­lók nevelése a társadalom ve- vető osztályának, a munkás- osztálynak az utánpótlását is jelenti. A KISZ jellegére néz­ve nem lehet a felnőtt szer­vezet, vagyis a párt tükörképe. Lényegénél fogva más eszkö­zökkel szükséges a fiatal kom­munisták politikai nevelését megszervezni, hiszen ehhez a beatzenétől a turizmuson ke­resztül a politikai oktatásig igen széles skálán mozog a ne­velő munka mikéntje. Dr, Tigyi Jó­zsef, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem rektora házigazdaként üdvözölte az egyetem aulájá­ban ülésező me­gyei pártértekez­letet. Megítélése szerint az ered­ményeket kifejezetten szerényen, mértéktartóan összegezi a be­számoló. Nemzetközi összeha­sonlításban szembetűnőbb: si­kereink, eredményeink megala­pozottak, nem túlértékelés, ha büszkék vagyunk arra, amit el­értünk. — A központi vezetést jellem­zi: pártunk és kormányunk tu­dományosan kidolgozott határo­zatokkal szabja meg a tenni­valókat, jelöli ki a fejlődés irá­nyát. Gondolok itt az ifjúsági törvényre, a népesedéspolitikai határozatra, s nem utolsósor­ban az egészségügyi törvényre. Nyugaton méltán adóznak elis­meréssel annak a törvénynek, amely kimondja: állampolgári jog az ingyenes egészségügyi ellátás. Ilyen törvény érdemi megvalósítása elképzelhetetlen másutt, mint szocialista állam­ban. A POTE rektora felszólalásá­ban kitért azokra a gondokra, amelyek nehezítik, hogy az egészségügyi törvényt maradék­talanul megvalósítsuk. Baranya különösen nehéz helyzetben van, hiszen a lakosság 20 szá­zaléka eltartásra szoruló idős, beteg ember. Sok a balesetve­szélyes üzem, szilikózist, reumát okozó munkahely. A sajátos kö­rülmények miatt a betegek el­látására éppen ezért több kór­házi ágyra lenne szükség. Teljesítettük a X. kongresszus határozatait Aczél György elvtárs felszólalása Ezt követően Aczél György elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szó­lásra. Beszéde bevezetőjében a Központi Bizottság nevében üdvözölte Baranya kommunis­táinak legmagasabb fórumát, majd hangsúlyozta: egyet ért a beszámolóval, a Megyei Pártbizottság első titkárának kiegészítőjével és a felszólalá­sokban elmondott észrevételek túlnyomó többségével is. — Magától értetődő dolog, hogy elsősorban a gondokról esett szó — mondotta. — De minden okunk megvan rá, hogy az eredményeinkről is megfelelő hangsúllyal szóljunk, mert Baranyában épp úgy, mint az országban, az élet minden területén nagy változá­sok történtek: a szocializmus építésében magasabb szintre jutottunk — kommunistáink, a dolgozók nagy tömegei oda­adó munkája eredményekép­pen. Eredményeink számbavé­tele jogos önbizalmat adhat. A X. kongresszus határozatait — mint ahogy ezt az Irányel­vek is leszögezik —, teljesí­tettük, s most, amikor a XI. kongresszus küszöbéhez érkez­ve hazánk helyzetét elemezzük, mindenekelőtt ezt kell leszö­még mélyebb és összetettebb. Japántól az NSZK-ig, beleért­ve Angliát is, kivétel nélkül mindenütt olyan kormányzati válság következett be, amely ezeknek a rendszereknek a mély morális, politikai és gaz­dasági válságának a követ­kezménye. — A következőkben arról sze­retnék beszélni, mi az, ami­nek alapján azt szoktuk mon­dani: politikánk iránya válto­zatlan. Először is: ilyen kérdés a párt és a munkásosztály ve­zető szerepe. A munkásosztály vezető szerepe mindenekelőtt a pártban testesül meg, és annál erősebb, minél széle­sebb tömegekre támaszkodik, minél inkább a sajátjának ér­zi a dolgozó nép azt, amit a párt a munkásosztály nevében, megbízásából hazánkért tesz. Ilyen kérdés a szövetségi po­litika, amelynek kiindulópont­ja a munkás-paraszt szövetség. Az alapkérdés változatlanul az, hogy mi a tízmilliós Magyaror­szág részére építjük a szocia­lizmust, és ezért tízmillió em­bert igyekszünk megnyerni, hogy a sajátjának érezze mindazt, amit mi csinálunk. Ebbe beletartozik a tömegek­be vetett mélységes bizalom is. Ez a bizalom nem egyszerű po­litikai jelszó a számunkra; ab­is élvezzék annak gyümölcsét. Változatlanul folytatni kívánjuk a pártmunka eddigi stílusát és módszereit. Például azt, hogy mind nagyobb tömegeket kí­vánunk bevonni közös ügyeink intézésébe. Változatlanok aka­runk maradni abban is, hagy minél magasabb funkcióban van valaki, annál nagyobb kö­vetelményeket kell vele szem­ben támasztanunk. Ha úgy tetszik, ez a kommunista pél­damutatás kérdése. A távla­tokból kiindulva, de a ma va­lóságában akarunk élni, an­nak hangját meghallva, abból keressük a felvetődő kérdések­re a választ. Soha többé nem ismételjük meg azt, hogy a valóság helyett azt lássuk, amit szeretnénk, ha lenne. — Változatlanul valljuk, — és ezt barát és ellenség egy­aránt tudja —, hogy a haza- fiság és internacionalizmus egy­sége számunkra szent. A szo­cializmus felépítése lehetetlen a Szovjetunióval való barátság, testvériség nélkül. — Nem változott politikánk a békés egymás mellett élés tekintetében sem. Az emberi­séget pusztulás és pusztítás nélkül kell tovább vinni a szo­cializmus útján, és ez az együtt­működés és harc egysége ré­vén érhető el. Az imperializmus stratégiai céljai nem változ­tak, de tegyük hozzá: a miénk sem. Mi azt akarjuk, hogy szo­cializmus legyen a világon. Nemcsak énekeljük, hogy szo­cialista értelemben nemzetkö­zivé lesz a világ, hanem szent meggyőződésünk, hitünk, hogy bekövetkezik. Ezért dolgozunk. De tudjuk azt is, hogy a for­radalmat nem lehet exportál­ni. Ez nem zárja ki azt, hogy a rendelkezésünkre álló esz­közökkel — munkánk eredmé­nyeivel, példánkkal — segí­tünk mindenütt, ahol harcban állna ős-ellenségeinkkel a mun­kások és testvérpártjaink. Az imperialisták viszont a fellazí­tással — és ahogy Chile pél­dája mutatja: katonai eszkö­zökkel is —, megpróbálják ex­portálni az ellenforradalmat. Együttműködés és harc — ez tehát politikánk alapja. Jobban kell dolgoznunk gezni. Ez a fő. És ezután jö­hetnek a gondok. Elmélyült a nyugati világ válsága Aczél György elvtárs rö­vid bevezetőjét követően a nemzetközi helyzetről adott át­tekintést. — A nyugati tőkés világ a X. kongresszus időszakában mélyreható politikai válságot élt át, amit egyebek mellett az ifjúság óriási méretű tö­megmegmozdulásai juttattak ki­fejezésre. Most ez a válság ból a tényből táplálkozik, hogy a munkásosztály az első osz­tály a világon, amelynek tör­ténelmi célja nem önmaga ér­dekeinek kivívása. A munkás- osztály az egész nép számá­ra kívánja megteremteni a jobb és tartalmasabb élet kereteit, a szocializmust. — Változatlan pártunk po­litikája abban is, hogy az egyéni és csoportérdeket, konf­liktus esetén, alá kell rendel­ni a magasabb — az össztár­sadalmi — érdeknek. Válto­zatlan életszínvonal-politikánk. Ez is egyszerű dologból táp­lálkozik. Nekünk ebben az or­szágban kell biztosítanunk, hogy azok a nemzedékek, ame­lyek áldozatkészen építették és építik a szocializmust, maguk Aczél György elvtárs ezt kö­vetően azokról a feladatokról szólt, melyek teljesítése alap­vető fontosságú nagy célunk, a fejlett szocialista társadalom, mielőbbi felépítése szempont­jából. — Jobban kell dolgoznunk, következetesebben kell végre­hajtani azt, amit elhatároz­tunk. Ennek egyik előfeltétele, hogy következetesebben és mélyrehatóbban ismerjék meg az emberek mindazt, amiben elhatározásra jutottunk; tud­ják, mi a célunk és mi az ő érdekük is. A továbbiakban Aczél György elvtárs néhány baranyai prob­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents