Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-01 / 59. szám

Elmulasztott lehetőség Levél az ifjúságról Százötven évvel ezelőtt szüle­tett Jókai Mór, regényirodal­munk máig legolvasottabb szer­zője. Népszerűsége azonban legtöbbször nem találkozik a kritika egyetértésével. Az olva­sói statisztikák összeállítói job­bára fanyalogva veszik tudomá­sul, hogy már megint Jókai a listavezető, az irodalomtörténé­szek körében a legszélsősége­sebb vélemények hangzanak el, ha az író értékeiről esik szó. A Jókai-életmű korszerű és igaz­ságos megítélése körül egyelő­re még sok a bizonytalanság. Sajnos ennek az állapotnak a megszüntetéséhez vezető iro­dalmi folyóirataink sem járultak hozzá érdemben. Az évforduló kínálta lehetőséget is elszalasz- tották. Vagy egyáltalán semmit sem írtak Jókairól — ez a leg- diplomatikusabb megoldás — vagy amit írtak, az nem sokban viszi előre az ügyet. Pedig az évfordulók — erre már sokszor volt példa — jó alkalmak töb­bek között a vitás kérdések tisz­tázására is. A Kritika összeállítása — ki, milyen véleménnyel volt Jókai­ról Petőfitől Mezei József iro­dalomtörténészig — önmagában véve érdekes és mutatós vállal­kozás, az egyértelműbb ítéletre kíváncsi olvasó számára azon­ban vajmi keveset mond. Sőt, azt sem tudjuk meg belőle: maga a Kritika milyen állás­pontra helyezkedik? Jobbnak érezzük, az Alföld három közle­ményét — melyekben ugyan a „Jókai-pártiak" szólalnak meg, de írásaikra a mértéktartó tár­gyilagosság a jellemző. Külö­nösen Nagy Miklós tanulmánya (Jókai pályaszakaszai és har­madvirágzása) tarthat igényt széleskörű figyelemre. Tulajdonképpen évfordulóhoz kapcsolódik az Új írás doku­mentum értékű közleménye (Le­vél az ifjúságról) is, melyet Váci Mihály özvegye juttatott el a szerkesztőséghez. Tavaly de­cemberben lett volna ötven esz­tendős a költő, s már közel öt éve halott. A Levél az ifjúság­ról megrendítő vallomás Váci testi és lelki kínokkal sújtott fiatalságáról. Életrajzából eddig is tudtuk, hogy sokat beteges­kedett, ez a levél azonban a helyét lázasan kereső művész pokoli gyötrődéseinek története is. Belőle nemcsak magát a köl­tőt ismerhetjük meg alaposab­ban, hanem költészetének zak­latott világát is. A fiatalok és a jövő olyan fogalompár, mely szinte tér-, mészetesen kapcsolódik össze gondolkodásunkban. Nem vélet­len, hogy ha a jövőről esik szó, a fiatalokról mindig beszélünk. Sokféle elképzelés él a fiata­lokban a közeli és távoli jövő­ről, a legegyszerűbbtől a fan­tasztikusig. H. Sas Judit szocio­lógus azonban arra volt kíván­csi, hogy 14—24 éves fiatalok hogyan képzelik egy közönsé­ges hétköznapjukat tíz eszten­dő múlva, tehát a realitásokhoz kötött fantázia miként rakja ösz- sze tíz év múltáni önmaguk vi­lágát? Vizsgálódásainak elgon­dolkodtató eredményét a Tár­sadalmi Szemle februári számá­ban közli. Az olvasónak olyan érzése támad, hogy fantázia­dús fiataljainkat, ha a realitá­sok talaján kell ábrándozni, cserben hagyja a képzelőerő. Kissé szürkének tűnik az a maj­dani hétköznap, túlságosan is mainak. Vagy mégis nekik len­ne igazuk?... Korunk emberi kapcsolatokat fprtőző betegségei között egyik legismertebb nyavalya: az elő­ítélet. Múltból ittmaradt örök­ség továbbélése, rossz beideg­ződések következménye. A Va­lóság idei második számában Gáli Ernő alapos tanulmányt szentel a kérdés vizsgálatának (ítélet az előítéletről); a tanul­mányban konkrét példákból in­dul ki, s mindenek előtt a nem­zeti, a nacionalista előítéletek számtalan változatával foglal­kozik. Történelmi előzményeket kutat, társadalmi egyenlőtlen­ségekre mutat rá, s vizsgálatai során nem hanyagolja el a pszichológiai tényezőket sem. A kérdés tárgyalásának újsze­rűsége a társadalmi és lelki té­nyezők együttes vizsgálatában rejlik. K. S. Bányászzenekaraink II. Hogyan tovább? Egy név, amelyet a felszaba­dulásunk óta eltelt 30 év alatt minden bányász kulturális ren­dezvény műsorlapján megtalál­hatunk, amelyet Baranyában minden bányász, az országban minden fúvós muzsikus jól is­mer, a jövőben kevesebbet sze­repel a nyilvánosság előtt. Gorrieri Ferenc karnagy 68 éve­sen nyugállományba vonult. Csendesen ceremónia nélkül adta át a karmesteri pálcát sa­ját neveltjének, a zenekar egy­kori tagjának, Háry Balázsnak. A Gorrieri karnagy-dinasztia méltatása éppen jelentőségénél fogva nem itt és nem e sorok írójának feladata. A 3 évtizedes sikeres múltat felelevenítő fesz­tivál-serlegek, emlékplakettek, oklevelek sokasága önmagáért beszél. A Mecseki Szénbányák Köz­ponti Fúvószenekara hazánk egyik legrégibb, sajátos hagyo­mányokkal rendelkező amatőr­zenekara. Tagjainak többsége kétkezi munkás, vagy az idők során közülük kiemelt funkcio­nárius. A magyar fúvószenekari kultúra felvirágoztatásának olyan élharcosai, akik az utóbbi évtizedben igényes műsorválasz­tásukkal, a játszott művek stí­lushű megszólaltatásával irányt szabtak, mércét állítottak. Szá­mos mai fúvószenekari mű és átirat bemutatása fűződik ne­vükhöz. A siklósi várfesztiválok állandó résztvevői, s a három alkalommal ott elnyert ezüst vándorserleg végleges őrzői. A Művelődési Minisztérium által kiadott „Kiváló együttes" cím kétszeres tulajdonosai. Zenekaruknál tett látogatá­sunk során megkérdeztük, mit várnak a karnagyváltozástól? — Hogyan tovább? Mester Gorrieri Ferenc: Zenészeim még- ma is energikusnak, fiata­losnak tartanak, pedig ugyan­csak eljártak az évek felettem. Egészségi állapotom, s a zene­kar jövője miatt, magam kértem végleges nyugdíjazásomat. A végleges természetesen nem azt jelenti, hogy szakítok a zene­karral, csak ezután nem én di­rigálok. Tanácsadóként tovább­ra is velük működöm. Szakmai tapasztalataimra a jövőben is számíthat a zenekar és ifjú kar­mestere, akit én jelöltem utó­domul. Úgy beszél Háry Balázsról, olyan szeretettel, olyan elisme­réssel, mintha saját fiának ad­ná át azt a karmesteri pálcát, mellyel családja két generáción át sikerre vitte a bányászzene­kart. Háry Balázs: öt éve vagyok a zenekar tagja. Közben végez­Karnagycsere a Mecseki Szénbányák Központi Fúvószenekaránál tern el a Zeneművészeti Főis­kola ütő tanszakát, örülök, hogy rám esett a választás. Feri bácsi a példaképem. Szeretném az ő megkezdett útját járni. Én ugyan nem vagyok olyan kato­nás alkat, mint ő, de úgy érzem, szakmailag elfogadnak a kollé­gák, s a lényeg erre épül. Kü­lön örömömre szolgál, hogy csak zenei ügyekkel kell foglal­koznom — a szervezést a zene­kar ügyvivő elnöke, Rausch Márton és a Puskin Művelődési Ház igazgatója, Csatlós Ferenc végzik —, így talán arra is ma­rad időm, hogy később én ma­gam is hangszereljek. Terveim­ben szerepel egy, a zenekar tagjaiból alakítandó kamara- együttes működtetése olyan mű­sorokon, melyeken az irodalmi színpad tagjaival és az ének­karral közösen lépnénk fel. Új elképzeléseimet {ermészetesen a jól bevált hagyományokra kívá­nom építeni. lenleg a Szolnok város 900 éves jubileumi ünnepségei keretében megrendezendő minősítést, és a 30 éves évfordulón való szerep­léseinket készítem elő. Foglal­koztat egy NDK-beli hangver­seny út terve is. I Rausch Márton: Tizenöt év alatt szívemhez nőtt a zenekar. Együtt voltunk jóban és rossz­ban s így lesz ezután is. Az én munkám a zenekar szereplései­nek szervezési előkészítése. Je­Csatlós Ferenc: Bízunk ab­ban, hogy az új karnagy be­váltja hozzáfűzött reményeinket, s fiatalos szellemben eredmé­nyesen szerepelünk a jövőben is. A fiatalos szellemhez persze fiatal zenekar is kell, mi pedig elég rosszul állunk e téren. Ezért elhatároztuk, azokból a fiatalokból, akik „kinőnek” az úttörőzenekarból, ifjúsági fúvós- zenekart hozunk létre. Lehetősé­get biztosítunk nekik a tovább­tanulásra, a zenekari rutin megszerzésére, hogy idővel ők is felnőtt zenekarunk tagjaivá válhassanak. A hangszerállo­mányunk megvan. Tárgyaltunk már szaktanárokkal, akik az ok­tatást és a zenekar irányítását végeznék. A tagok toborzása is folyamatban van. Amint ez megvalósul, utánpótlási gond­jaink is megoldódnak. Bornemissza Géza Hangverseny krónika Négy gyönyörű versenymű, négy fiatal pécsi művész tolmá­csolásában — így foglalhatjuk össze a Filharmónia C. bérleté­nek február 10-i hangversenyét. Liszt-díjas fuvolaművészünk, Barth István Vivaldi c-moll fu­volaversenyét adta elő, eszmé­nyien szép hangon, biztos mu­zikalitással. Leszámítva a gyors tételek pergő figurációiba be­csúszott néhány apró egyenlet- lenséget, hanglemezre kívánko­zó, tökéletes előadásban gyö­nyörködhettünk, melyet remél­hetőleg a Pécsi Rádió felvéte­léről még többször is hallani fogunk. Vass Ágnes kissé elfogódot- tan, de minden részletében ki- munkáltan és igaz átéléssel szólaltatta meg Mozart finom­művű D-dúr hegedűversenyét. Nagyon jól eltalálta a mű könnyed, divertimentó-szerű ka­rakterét, árnyaltan és hitelesen idézte fel a fiatal Mozart zenei világát. Kircsi László sokoldalú egyé­niség. Éveken ót mint a legmo­dernebb zenei irányzatok lelkes propagátora lépett pódiumra, legutóbb XVII. századi zenét hallottunk tőle blockflőtén. Most, Cimarosa ritkán hallható, gyönyörű oboaversenyének tol­mácsolásával a klasszikus stílus­körben való otthonosságáról is bizonyságot tett. Oboajátékát ezúttal is hajlékonyság, a har­móniai történést érzékenyen kö­vető dallamformálás jellemezte. Talán csak hangja volt a meg­szokottnál valamivel kevésbé fényes. Hollai Keresztélyt évek óta nem hallhattuk, s így különösen feltűnő volt orponajátékának fejlődése. Bach É-dúr verseny­művének előadásával minden bizonnyal eddigi legjobb telje­sítményét nyújtotta. Tökéletes ritmus és tiszta billentés, a szél­ső tételek formai világossága és a Siciliano emelkedett köl- tőisége tették emlékezetessé előadását. A Breitner Tamás vezette ka­marazenekar odaadással és hi­bátlanul kísérte a soraiból ki­emelkedett szólisták játékát. Ha nem akadna néha egy- egy ellenpélda is, azt hihet­nénk, hogy az orgonajátéknak szükségszerű velejárója a pon­tatlan ritmus. Az orgonisták eme kisördöge megjelent Vi- rágh Endre február 26-i orgo­naestjén is. Ott kísértett, meg­billentve még a nagy pedálszó­lót is, az egyébként nagysze­rűen felépített Bach F-dúr toccata és fugában s megzavar­ta örömünket a szépen sikerült Adagio után Bach Vivaldi nyo­mán írt á-moll concerfójának fináléjában. Talán a modern műveket is csak azért kímélte, hogv ott meg átadja helyét egy másik kisördögnek. Mert Koloss István széoen formált II. szoná­tájának lassú tételében az or­gona tremoló-szerkezete csapott akkora lármát, hogy csaknem tönkretette a zene finom lírai hangulatát. Zavartalan örömöt csak két orgonadarab okozott: élvezettel hallgattuk Franck Pre­lúdium, fuga és variációjának, valamint Messiaen Dieu parmi nous című művének minden szempontból sikerült előadását. Az orgonaesten Csajbók Te­rézia a magyar zenei múltat idéző énekszámokkal működött közre. A VII. századi híres „nobile dilettante”, Esterházy Pál her­ceg „Harmonia Coelestis"-e el­hangzott már Pécsett, jó leme­zen is hozzáférhető. így hát is­merősként fogadtuk volna négy előadott részletét, ha a zene­kart helyettesítő, de sajnos íz­léstelenül agyonregisztrált or­gonakíséret tönkre nem teszi, a felismerhetetlenségig el nem torzítja. A Cantiones Optimae orgonakísérete szerencsére ma­gától a szerzőtől Farkas Ferenc- től származik, ezért e nemes, ősi egyházi dallamokban zavar­talanul élvezhettük Csajbók Te­rézia a stílushoz hű, egyszerű énekét. A Bartók vonósnégyes hang­versenyei pirosbetűs ünnepek városunk zenei életében. Ez az együttes világszínvonalon muzsi­kál, a nemzetközi fesztiválok forró hangulatát hozza el sze­rény hangversenytermünk falai közé. Decemberben esküdni mertünk volna, hogy Bartók az igazi „profiljuk”, ez az a zene, melyet úgy játszanak, mint csak kevesen a világon. De mit szól­junk most, Beethoven három kvartettjének lenyűgöző előadá­sa után? Azt se tudjuk, mit cso­dáljunk jobban. Intonációjuk annyira tiszta, hogy különös zengéssel megszólalnak a kom­binációs hangok. Formálásuk olyan viláoos, hogy a legbonyo­lultabb zene is egyszerűvé, át­tekinthetővé válik. összjátékuk? Mintha nem is kvartettet, ha­nem egyetlen 16Jiúrú hangszert hallanánk. Mennyi munka rej­tőzhet e precizitás, e tökéletes összehangoltság mögött! És mégis, milyen csodálatos, zené­lésükben nyoma sincs semmi­féle mesterkéltségnek. Szaba­don, természetesen árad, mint­ha ott születne előttünk, a meg­szólalás ihletett pillanatában. Ilyen tökéletes előadásban döbbenünk csak rá, hogy mi­csoda mágikus ereje van a ze­nének! Szavakkal kifejezhetet- len érzelmi viharokat kever bennünk, olykor meg is gyötör, de végül is mindig felemel, em­beribbé tesz. Mint valami lelki fürdőből, megtisztulva távoz­tunk a Bartók vonósnégyes hangversenyéről is. Csak egyet nem értettünk: hogy lehet, hogy erre a csodára nem minden ze­nebarát vágyik; hogy a Liszt­teremben éppen ilyenkor ásítoz- nak üres széksorok? Dobos L. Új könyvek A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál látott napvilágot - a Delfin könyvek sorozatá­ban — R. L. Stewenson: A kin­cses sziget című regénye. A népszerű Pöttyös könyvek soro­zatának egyik új kötete Már­ton Klára ifjúsági regénye, az Elment a vonat. Hintz Gyula il­lusztrációival jelent meg Rad­nóti Miklós kis verseskötete, az Esti mosolygás. Artur Ransome gyermekregénye a Fecskék és fruskák. A Képes történelem tartalmas sorozatának új kötete Makkai László könyve, A rene­szánsz világa. A Csíkos könyvek sorozatának friss kötete Dániel Anna ifjúsági regénye, a Mar­gót királyné gobelinjei. így élt Arany János címmel Keresztury Dezső tollából népszerű élet­rajzi regény látott napvilágot. A Magyar Helikon kiállítá­sukban is szép kötetei között említést érdemel Kármán Jó­zsef: Fanni hagyományai című regénye, Nyikolaj Gogol: Holt lelkek című klasszikus regénye. Fotóalbum látott napvilágot Londonról; az album anyagát Katona Tamás válogatta. A Gondolat Kiadó újdonsá­gai közül említsük meg a Nap­jaink szovjet irodalma című kö­tetet, melyet Elbert János szer­kesztett és látott el bevezetővel. K. S. Könyvsiker Dr. Bágyoni Attila könyve a hasonló témájú irodalom „best- seller”-jévé vált, a 85 000 pél­dányszámú első kiadóst napok alatt elkapkodták. Az orvos-írót a kérdésben való nagy szakmai tájékozott­sága, érett élettapasztalata és írói adottságai alkalmassá te­szik a „kényes kérdések" tár­gyalására. A sex, szerelem, család ér­zelmi és tartalmi minőségi foko­zatairól, az ezzel összefüggő kérdésekről elsősorban a szülők­höz és pedagógusokhoz szól, de sokat tanulhatnak' belőle azok is, akikről ír; a mindkét nembeli fiatalság. Fejtegetései sosem maradnak valami öncélú moralizálás terü­letén, hanem önismeretre és fe­lelősségvállalásra ösztönöznek. Nem leplez le „nagy titkokat” a fiúk és lányok előtt, — talán inkább a szülők és a pedagó­gusok lepődhetnek meg néhány fiatal őszinte vallomásán, nyílt kérdésén, amelyet a szerző és munkacsoportja gyűjtött össze. Felmérésük nem kíván reprezen­tatív teljességű lenni, de élesen rávilágít olyan velünk élő prob­lémákra, amelyek nem tekinthe­tők mindig csak magánügynek, hanem fontos közösségi vonat­kozásuk van. Problémafelvetése, meglátá­sai és konzekvenciái a lényegre törőek, így az aránylag kis ter­jedelmű könyv alapos tájékoz­tatást nyújt a kérdés mai állá­sáról, nagyon őszinte humánus szemszögből. Hasznos kiegészítést jelent a bibliográfia, amely bemutatja és röviden értékeli a szakirodal­mat, de a szövegközt is szíve­sen idézi mások véleményét, tapasztalatát, így értesülésünk kiterjed a legmodernebb felfo­gásra, a Kinsey jelentéstől a hazai irodalomig. A könyv végén „Kis enciklo­pédia" röviden, jól érthetően és szellemesen adja a tárggyal összefüggő legszükségesebb fo­galmakat. Bágyoni kitűnően megírt és a Medicina által ízléses kiállítás­ban kiadott könyvével a szak­mai irodalom e területe igen értékes és remélhetőleg nagy gyakorlati hasznú munkával bő­vült. Kárj2űt[ kalendárium 1975 A szomszédos szocialista ál­lamokban évről évre megjelenő magyar nyelvű évkönyvek közül gazdag tartalmával kiemelke­dik az Ungváron kiadott Kár­páti Kalendárium. Tallózva az évkönyvben (amely Konsztantyin Bibikov és Egressy György szerkesztése), mindjárt az első lapokon megragadja az olva­só figyelmét a hazánkban is ismert Váradi,—Sternberg Já­nos professzor írása: Jókai és Pugacsov. Ez a tanulmánynak is beillő, tudós elemzés abból az alkalomból íródott, hogy a nagy magyar mesemondó író születésének 150. évfordulóját ünnepeljük, másrészt megemlé­kezünk a Pugacsov által veze­tett 1773—1775-ös paraszthá­ború 200. évfordulójáról. HÉTVÉGE □ Sw ||| gjii' ííl l.5'.! w # »’s ä * « y * W:’\f ’%:*? & + •: i: •-

Next

/
Thumbnails
Contents