Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-01 / 59. szám
Elmulasztott lehetőség Levél az ifjúságról Százötven évvel ezelőtt született Jókai Mór, regényirodalmunk máig legolvasottabb szerzője. Népszerűsége azonban legtöbbször nem találkozik a kritika egyetértésével. Az olvasói statisztikák összeállítói jobbára fanyalogva veszik tudomásul, hogy már megint Jókai a listavezető, az irodalomtörténészek körében a legszélsőségesebb vélemények hangzanak el, ha az író értékeiről esik szó. A Jókai-életmű korszerű és igazságos megítélése körül egyelőre még sok a bizonytalanság. Sajnos ennek az állapotnak a megszüntetéséhez vezető irodalmi folyóirataink sem járultak hozzá érdemben. Az évforduló kínálta lehetőséget is elszalasz- tották. Vagy egyáltalán semmit sem írtak Jókairól — ez a leg- diplomatikusabb megoldás — vagy amit írtak, az nem sokban viszi előre az ügyet. Pedig az évfordulók — erre már sokszor volt példa — jó alkalmak többek között a vitás kérdések tisztázására is. A Kritika összeállítása — ki, milyen véleménnyel volt Jókairól Petőfitől Mezei József irodalomtörténészig — önmagában véve érdekes és mutatós vállalkozás, az egyértelműbb ítéletre kíváncsi olvasó számára azonban vajmi keveset mond. Sőt, azt sem tudjuk meg belőle: maga a Kritika milyen álláspontra helyezkedik? Jobbnak érezzük, az Alföld három közleményét — melyekben ugyan a „Jókai-pártiak" szólalnak meg, de írásaikra a mértéktartó tárgyilagosság a jellemző. Különösen Nagy Miklós tanulmánya (Jókai pályaszakaszai és harmadvirágzása) tarthat igényt széleskörű figyelemre. Tulajdonképpen évfordulóhoz kapcsolódik az Új írás dokumentum értékű közleménye (Levél az ifjúságról) is, melyet Váci Mihály özvegye juttatott el a szerkesztőséghez. Tavaly decemberben lett volna ötven esztendős a költő, s már közel öt éve halott. A Levél az ifjúságról megrendítő vallomás Váci testi és lelki kínokkal sújtott fiatalságáról. Életrajzából eddig is tudtuk, hogy sokat betegeskedett, ez a levél azonban a helyét lázasan kereső művész pokoli gyötrődéseinek története is. Belőle nemcsak magát a költőt ismerhetjük meg alaposabban, hanem költészetének zaklatott világát is. A fiatalok és a jövő olyan fogalompár, mely szinte tér-, mészetesen kapcsolódik össze gondolkodásunkban. Nem véletlen, hogy ha a jövőről esik szó, a fiatalokról mindig beszélünk. Sokféle elképzelés él a fiatalokban a közeli és távoli jövőről, a legegyszerűbbtől a fantasztikusig. H. Sas Judit szociológus azonban arra volt kíváncsi, hogy 14—24 éves fiatalok hogyan képzelik egy közönséges hétköznapjukat tíz esztendő múlva, tehát a realitásokhoz kötött fantázia miként rakja ösz- sze tíz év múltáni önmaguk világát? Vizsgálódásainak elgondolkodtató eredményét a Társadalmi Szemle februári számában közli. Az olvasónak olyan érzése támad, hogy fantáziadús fiataljainkat, ha a realitások talaján kell ábrándozni, cserben hagyja a képzelőerő. Kissé szürkének tűnik az a majdani hétköznap, túlságosan is mainak. Vagy mégis nekik lenne igazuk?... Korunk emberi kapcsolatokat fprtőző betegségei között egyik legismertebb nyavalya: az előítélet. Múltból ittmaradt örökség továbbélése, rossz beidegződések következménye. A Valóság idei második számában Gáli Ernő alapos tanulmányt szentel a kérdés vizsgálatának (ítélet az előítéletről); a tanulmányban konkrét példákból indul ki, s mindenek előtt a nemzeti, a nacionalista előítéletek számtalan változatával foglalkozik. Történelmi előzményeket kutat, társadalmi egyenlőtlenségekre mutat rá, s vizsgálatai során nem hanyagolja el a pszichológiai tényezőket sem. A kérdés tárgyalásának újszerűsége a társadalmi és lelki tényezők együttes vizsgálatában rejlik. K. S. Bányászzenekaraink II. Hogyan tovább? Egy név, amelyet a felszabadulásunk óta eltelt 30 év alatt minden bányász kulturális rendezvény műsorlapján megtalálhatunk, amelyet Baranyában minden bányász, az országban minden fúvós muzsikus jól ismer, a jövőben kevesebbet szerepel a nyilvánosság előtt. Gorrieri Ferenc karnagy 68 évesen nyugállományba vonult. Csendesen ceremónia nélkül adta át a karmesteri pálcát saját neveltjének, a zenekar egykori tagjának, Háry Balázsnak. A Gorrieri karnagy-dinasztia méltatása éppen jelentőségénél fogva nem itt és nem e sorok írójának feladata. A 3 évtizedes sikeres múltat felelevenítő fesztivál-serlegek, emlékplakettek, oklevelek sokasága önmagáért beszél. A Mecseki Szénbányák Központi Fúvószenekara hazánk egyik legrégibb, sajátos hagyományokkal rendelkező amatőrzenekara. Tagjainak többsége kétkezi munkás, vagy az idők során közülük kiemelt funkcionárius. A magyar fúvószenekari kultúra felvirágoztatásának olyan élharcosai, akik az utóbbi évtizedben igényes műsorválasztásukkal, a játszott művek stílushű megszólaltatásával irányt szabtak, mércét állítottak. Számos mai fúvószenekari mű és átirat bemutatása fűződik nevükhöz. A siklósi várfesztiválok állandó résztvevői, s a három alkalommal ott elnyert ezüst vándorserleg végleges őrzői. A Művelődési Minisztérium által kiadott „Kiváló együttes" cím kétszeres tulajdonosai. Zenekaruknál tett látogatásunk során megkérdeztük, mit várnak a karnagyváltozástól? — Hogyan tovább? Mester Gorrieri Ferenc: Zenészeim még- ma is energikusnak, fiatalosnak tartanak, pedig ugyancsak eljártak az évek felettem. Egészségi állapotom, s a zenekar jövője miatt, magam kértem végleges nyugdíjazásomat. A végleges természetesen nem azt jelenti, hogy szakítok a zenekarral, csak ezután nem én dirigálok. Tanácsadóként továbbra is velük működöm. Szakmai tapasztalataimra a jövőben is számíthat a zenekar és ifjú karmestere, akit én jelöltem utódomul. Úgy beszél Háry Balázsról, olyan szeretettel, olyan elismeréssel, mintha saját fiának adná át azt a karmesteri pálcát, mellyel családja két generáción át sikerre vitte a bányászzenekart. Háry Balázs: öt éve vagyok a zenekar tagja. Közben végezKarnagycsere a Mecseki Szénbányák Központi Fúvószenekaránál tern el a Zeneművészeti Főiskola ütő tanszakát, örülök, hogy rám esett a választás. Feri bácsi a példaképem. Szeretném az ő megkezdett útját járni. Én ugyan nem vagyok olyan katonás alkat, mint ő, de úgy érzem, szakmailag elfogadnak a kollégák, s a lényeg erre épül. Külön örömömre szolgál, hogy csak zenei ügyekkel kell foglalkoznom — a szervezést a zenekar ügyvivő elnöke, Rausch Márton és a Puskin Művelődési Ház igazgatója, Csatlós Ferenc végzik —, így talán arra is marad időm, hogy később én magam is hangszereljek. Terveimben szerepel egy, a zenekar tagjaiból alakítandó kamara- együttes működtetése olyan műsorokon, melyeken az irodalmi színpad tagjaival és az énekkarral közösen lépnénk fel. Új elképzeléseimet {ermészetesen a jól bevált hagyományokra kívánom építeni. lenleg a Szolnok város 900 éves jubileumi ünnepségei keretében megrendezendő minősítést, és a 30 éves évfordulón való szerepléseinket készítem elő. Foglalkoztat egy NDK-beli hangverseny út terve is. I Rausch Márton: Tizenöt év alatt szívemhez nőtt a zenekar. Együtt voltunk jóban és rosszban s így lesz ezután is. Az én munkám a zenekar szerepléseinek szervezési előkészítése. JeCsatlós Ferenc: Bízunk abban, hogy az új karnagy beváltja hozzáfűzött reményeinket, s fiatalos szellemben eredményesen szerepelünk a jövőben is. A fiatalos szellemhez persze fiatal zenekar is kell, mi pedig elég rosszul állunk e téren. Ezért elhatároztuk, azokból a fiatalokból, akik „kinőnek” az úttörőzenekarból, ifjúsági fúvós- zenekart hozunk létre. Lehetőséget biztosítunk nekik a továbbtanulásra, a zenekari rutin megszerzésére, hogy idővel ők is felnőtt zenekarunk tagjaivá válhassanak. A hangszerállományunk megvan. Tárgyaltunk már szaktanárokkal, akik az oktatást és a zenekar irányítását végeznék. A tagok toborzása is folyamatban van. Amint ez megvalósul, utánpótlási gondjaink is megoldódnak. Bornemissza Géza Hangverseny krónika Négy gyönyörű versenymű, négy fiatal pécsi művész tolmácsolásában — így foglalhatjuk össze a Filharmónia C. bérletének február 10-i hangversenyét. Liszt-díjas fuvolaművészünk, Barth István Vivaldi c-moll fuvolaversenyét adta elő, eszményien szép hangon, biztos muzikalitással. Leszámítva a gyors tételek pergő figurációiba becsúszott néhány apró egyenlet- lenséget, hanglemezre kívánkozó, tökéletes előadásban gyönyörködhettünk, melyet remélhetőleg a Pécsi Rádió felvételéről még többször is hallani fogunk. Vass Ágnes kissé elfogódot- tan, de minden részletében ki- munkáltan és igaz átéléssel szólaltatta meg Mozart finomművű D-dúr hegedűversenyét. Nagyon jól eltalálta a mű könnyed, divertimentó-szerű karakterét, árnyaltan és hitelesen idézte fel a fiatal Mozart zenei világát. Kircsi László sokoldalú egyéniség. Éveken ót mint a legmodernebb zenei irányzatok lelkes propagátora lépett pódiumra, legutóbb XVII. századi zenét hallottunk tőle blockflőtén. Most, Cimarosa ritkán hallható, gyönyörű oboaversenyének tolmácsolásával a klasszikus stíluskörben való otthonosságáról is bizonyságot tett. Oboajátékát ezúttal is hajlékonyság, a harmóniai történést érzékenyen követő dallamformálás jellemezte. Talán csak hangja volt a megszokottnál valamivel kevésbé fényes. Hollai Keresztélyt évek óta nem hallhattuk, s így különösen feltűnő volt orponajátékának fejlődése. Bach É-dúr versenyművének előadásával minden bizonnyal eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta. Tökéletes ritmus és tiszta billentés, a szélső tételek formai világossága és a Siciliano emelkedett köl- tőisége tették emlékezetessé előadását. A Breitner Tamás vezette kamarazenekar odaadással és hibátlanul kísérte a soraiból kiemelkedett szólisták játékát. Ha nem akadna néha egy- egy ellenpélda is, azt hihetnénk, hogy az orgonajátéknak szükségszerű velejárója a pontatlan ritmus. Az orgonisták eme kisördöge megjelent Vi- rágh Endre február 26-i orgonaestjén is. Ott kísértett, megbillentve még a nagy pedálszólót is, az egyébként nagyszerűen felépített Bach F-dúr toccata és fugában s megzavarta örömünket a szépen sikerült Adagio után Bach Vivaldi nyomán írt á-moll concerfójának fináléjában. Talán a modern műveket is csak azért kímélte, hogv ott meg átadja helyét egy másik kisördögnek. Mert Koloss István széoen formált II. szonátájának lassú tételében az orgona tremoló-szerkezete csapott akkora lármát, hogy csaknem tönkretette a zene finom lírai hangulatát. Zavartalan örömöt csak két orgonadarab okozott: élvezettel hallgattuk Franck Prelúdium, fuga és variációjának, valamint Messiaen Dieu parmi nous című művének minden szempontból sikerült előadását. Az orgonaesten Csajbók Terézia a magyar zenei múltat idéző énekszámokkal működött közre. A VII. századi híres „nobile dilettante”, Esterházy Pál herceg „Harmonia Coelestis"-e elhangzott már Pécsett, jó lemezen is hozzáférhető. így hát ismerősként fogadtuk volna négy előadott részletét, ha a zenekart helyettesítő, de sajnos ízléstelenül agyonregisztrált orgonakíséret tönkre nem teszi, a felismerhetetlenségig el nem torzítja. A Cantiones Optimae orgonakísérete szerencsére magától a szerzőtől Farkas Ferenc- től származik, ezért e nemes, ősi egyházi dallamokban zavartalanul élvezhettük Csajbók Terézia a stílushoz hű, egyszerű énekét. A Bartók vonósnégyes hangversenyei pirosbetűs ünnepek városunk zenei életében. Ez az együttes világszínvonalon muzsikál, a nemzetközi fesztiválok forró hangulatát hozza el szerény hangversenytermünk falai közé. Decemberben esküdni mertünk volna, hogy Bartók az igazi „profiljuk”, ez az a zene, melyet úgy játszanak, mint csak kevesen a világon. De mit szóljunk most, Beethoven három kvartettjének lenyűgöző előadása után? Azt se tudjuk, mit csodáljunk jobban. Intonációjuk annyira tiszta, hogy különös zengéssel megszólalnak a kombinációs hangok. Formálásuk olyan viláoos, hogy a legbonyolultabb zene is egyszerűvé, áttekinthetővé válik. összjátékuk? Mintha nem is kvartettet, hanem egyetlen 16Jiúrú hangszert hallanánk. Mennyi munka rejtőzhet e precizitás, e tökéletes összehangoltság mögött! És mégis, milyen csodálatos, zenélésükben nyoma sincs semmiféle mesterkéltségnek. Szabadon, természetesen árad, mintha ott születne előttünk, a megszólalás ihletett pillanatában. Ilyen tökéletes előadásban döbbenünk csak rá, hogy micsoda mágikus ereje van a zenének! Szavakkal kifejezhetet- len érzelmi viharokat kever bennünk, olykor meg is gyötör, de végül is mindig felemel, emberibbé tesz. Mint valami lelki fürdőből, megtisztulva távoztunk a Bartók vonósnégyes hangversenyéről is. Csak egyet nem értettünk: hogy lehet, hogy erre a csodára nem minden zenebarát vágyik; hogy a Lisztteremben éppen ilyenkor ásítoz- nak üres széksorok? Dobos L. Új könyvek A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál látott napvilágot - a Delfin könyvek sorozatában — R. L. Stewenson: A kincses sziget című regénye. A népszerű Pöttyös könyvek sorozatának egyik új kötete Márton Klára ifjúsági regénye, az Elment a vonat. Hintz Gyula illusztrációival jelent meg Radnóti Miklós kis verseskötete, az Esti mosolygás. Artur Ransome gyermekregénye a Fecskék és fruskák. A Képes történelem tartalmas sorozatának új kötete Makkai László könyve, A reneszánsz világa. A Csíkos könyvek sorozatának friss kötete Dániel Anna ifjúsági regénye, a Margót királyné gobelinjei. így élt Arany János címmel Keresztury Dezső tollából népszerű életrajzi regény látott napvilágot. A Magyar Helikon kiállításukban is szép kötetei között említést érdemel Kármán József: Fanni hagyományai című regénye, Nyikolaj Gogol: Holt lelkek című klasszikus regénye. Fotóalbum látott napvilágot Londonról; az album anyagát Katona Tamás válogatta. A Gondolat Kiadó újdonságai közül említsük meg a Napjaink szovjet irodalma című kötetet, melyet Elbert János szerkesztett és látott el bevezetővel. K. S. Könyvsiker Dr. Bágyoni Attila könyve a hasonló témájú irodalom „best- seller”-jévé vált, a 85 000 példányszámú első kiadóst napok alatt elkapkodták. Az orvos-írót a kérdésben való nagy szakmai tájékozottsága, érett élettapasztalata és írói adottságai alkalmassá teszik a „kényes kérdések" tárgyalására. A sex, szerelem, család érzelmi és tartalmi minőségi fokozatairól, az ezzel összefüggő kérdésekről elsősorban a szülőkhöz és pedagógusokhoz szól, de sokat tanulhatnak' belőle azok is, akikről ír; a mindkét nembeli fiatalság. Fejtegetései sosem maradnak valami öncélú moralizálás területén, hanem önismeretre és felelősségvállalásra ösztönöznek. Nem leplez le „nagy titkokat” a fiúk és lányok előtt, — talán inkább a szülők és a pedagógusok lepődhetnek meg néhány fiatal őszinte vallomásán, nyílt kérdésén, amelyet a szerző és munkacsoportja gyűjtött össze. Felmérésük nem kíván reprezentatív teljességű lenni, de élesen rávilágít olyan velünk élő problémákra, amelyek nem tekinthetők mindig csak magánügynek, hanem fontos közösségi vonatkozásuk van. Problémafelvetése, meglátásai és konzekvenciái a lényegre törőek, így az aránylag kis terjedelmű könyv alapos tájékoztatást nyújt a kérdés mai állásáról, nagyon őszinte humánus szemszögből. Hasznos kiegészítést jelent a bibliográfia, amely bemutatja és röviden értékeli a szakirodalmat, de a szövegközt is szívesen idézi mások véleményét, tapasztalatát, így értesülésünk kiterjed a legmodernebb felfogásra, a Kinsey jelentéstől a hazai irodalomig. A könyv végén „Kis enciklopédia" röviden, jól érthetően és szellemesen adja a tárggyal összefüggő legszükségesebb fogalmakat. Bágyoni kitűnően megírt és a Medicina által ízléses kiállításban kiadott könyvével a szakmai irodalom e területe igen értékes és remélhetőleg nagy gyakorlati hasznú munkával bővült. Kárj2űt[ kalendárium 1975 A szomszédos szocialista államokban évről évre megjelenő magyar nyelvű évkönyvek közül gazdag tartalmával kiemelkedik az Ungváron kiadott Kárpáti Kalendárium. Tallózva az évkönyvben (amely Konsztantyin Bibikov és Egressy György szerkesztése), mindjárt az első lapokon megragadja az olvasó figyelmét a hazánkban is ismert Váradi,—Sternberg János professzor írása: Jókai és Pugacsov. Ez a tanulmánynak is beillő, tudós elemzés abból az alkalomból íródott, hogy a nagy magyar mesemondó író születésének 150. évfordulóját ünnepeljük, másrészt megemlékezünk a Pugacsov által vezetett 1773—1775-ös parasztháború 200. évfordulójáról. HÉTVÉGE □ Sw ||| gjii' ííl l.5'.! w # »’s ä * « y * W:’\f ’%:*? & + •: i: •-