Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-06 / 64. szám

1975. március 6., csütörtök Dünantűli napló 3 A költségvetés fillérjei is szarni tan ak H a költségvetésből, tehát adott összeg­ből gazdálkodunk, egy kissé mindig úgy va­gyunk a pénzzel, ennyi a keret, igyekezzünk kime­ríteni. Az intézmények­ben nehezebb tetten ér­ni a pazarlást, itt tehát méginkább fontosabb a grammokat, a tizedgram- mokat is mérlegre tevő takarékos szemlélet, mert olykor a tizedgrammok is tényleg sokba kerül­hetnek. Például nem mindegy, 10 dolláros, vagy 10 forintos gyógy­szert írnak a receptre, ha különben mindkettő azonos hatású. Cikksorozatunk a vállalatok után ezúttal a Pécsi Orvostu­dományi Egyetemre vezet. Dr. Szabolcsi Miklós, az egyetem gazdasági főigazgatója kész elképzeléseket vázolhat, hiszen a rektor mór a múlt év vé­gén utasítást adott, minden in­tézet külön-külön készítse el ta­karékossági programját — ter­mészetesen az ésszerű takaré­kosság keretein belül. Az in­tézetek elképzeléseit és javas­latait — a kettős szempont: mit javasolnak intézeti, mit össz-egyetemi szinten? —, az elnökség már meg is tárgyal­ta. Most tehát gyakorlati meg­valósításukon a sor. Mit jelent az ésszerű taka­rékosság egy olyan intézmény­ben, mint az egyetem, amely­nek szintén gazdálkodnia kell, de a gazdálkodás eredményes­sége nem a nyereségben jut kifejezésre? Azt, hogy — s itt a dologi kiadások, elsősorbcn az üzemelési költségek csök­kentésére gondolunk — a meg­takarított összegeket átcsopor­tosíthatják és a szakmai fel­adatokra, a gyógyítás, az ok­tatás és a kutatás színvonalá­nak növelésére fordíthatják. Egyben csökkenthetik azt a lépéshátrányt, ami a mindig előbbre járó igények és a pénzügyi lehetőségek (ez évi költségvetés) között van. Ezt a lépéstartást úgy is értem, hogy a takarékosság eredményeként például ma is meg tudok vá­sárolni egy olyan műszert, amely most lényegesen többe kerül, mint tavaly, vagy mondjuk gé­pesíteni tudom az innen is, onnan is felszabaduló ösz- szegekből a takarítói munkát, ahol köztudottan munkaerő szűkével küszködnek a vállala­tok és az intézmények egy­aránt. A Pécsi Orvostudományi Egyetem költségvetése az idén 250 millió forint. Ebből a pénz­ből természetesen nemcsak ma­gát az egyetemet, de a klini­kákat, elméleti intézeteket, könyvtárakat, kollégiumokat, bölcsődét, óvodát, nővér- szállást, laboratóriumokat, in­tenzív osztályokat és több más mindent fenn kell tartania. A költségvetés harmada munka­bér, a többi dologi kiadás. Az idén például 24 millió forin­tot fordítanak gyógyszerek és vegyszerek beszerzésére, 15 milliót az új műszerekre és gépekre, energiára 12 milliót, vízre és közművesítésre 6 mil­lió forintot stb. Tehát már a költségek egy-két százalékos le­faragása is százezreket, millió­kat jelenthet. Lássunk néhány elképzelést! Itt vannak például a mű­szerek. Leegyszerűsítve a dol­got: valamely intézetben ne le­gyen minden emeleten ugyan­az a méregdrága mikroszkóp, amely erkölcsileg különben is gyorsan avul; hanem legyen csak egy, azt használják ki a végtelenségig, s jövőre ismét vásárolják meg a legmoder­nebbet. Másrészt az azonos rendeltetésű műszerekből ne le­gyen többféle gyártmány - a tőkés beszerzésekkel szemben Grammok és tizedgrammok (6.) Takarékossági elképzelések a Pécsi Orvostudományi Egyetemen előnyben részesíteni a szocia­lista relációt —, tipizáljanak, mert így könnyebb az alkat­részellátás. Nagy jelentősége van — ne riadjunk vissza a kifejezéstől — a gyógyszer-takarékosságnak. Arról van szó, ne adjunk ki dollárt olyan gyógyszerekért, amelyek — azonos hatékony­sággal, de olcsóbban — ide­haza is rendelkezésre állnak, vagy a szocialista országok­ból is beszerezhetők. Erre most jobban odafigyelnek. Növelik a házilag előállítható gyógy­szerek mennyiségét is. Az egy- egy helyen feleslegessé váló vegyszereket állandóan moz­gatják; jelentik a központi gyógyszertárnak, amely — ha újabb rendelések futnak be — ezeket az elfekvő készleteket adja először ki. Van lehetőség az energia- és a víztakarékosságra is. In­tézetenként felelősöket jelölnek ki, akik odafigyelnek a fo­gyasztásra. Csekélység, szok­ták mondani, mit lehet a nyomtatványokon megtakaríta­ni? A Pécsi Orvostudományi Egyetemen már sokat, hiszen nem mindegy, egymilliót, vagy csak kilencszázezer forintot kell ki­adni irodaszerekre. Erre is oda­figyelnek. Házi nyomdájuk van, amit lehet, nyomtatványt, igye­keznek saját maguk előállíta­ni. Kerülik a felesleges irka­firkát, nem kérnek annyi má­solatot. Ugyanakkor intézmé­nyesen megszervezik a papír rendszeres összegyűjtését. Az érdekeltség Minden klinikán külön steri­lizáló van. Most bővíteni akar­ják a központi sterilizálót, hogy elláthassa az egész egyetemet, így kevesebb a kiadás. Az in­tézetekben nagy mennyiségű szennyezett alkohol keletkezik, ezt eddig megsemmisítették, most újrafelhasználásán gon­dolkodnak. Külön-külön költsé­gesebb a kiküldetés, mint együtt, legalábbis erre gondol­tak, amikor a kisautóbuszt vá­sárolták. Akiknek mondjuk Pes­ten akad dolguk, ezután ösz- szeszerveződnek és együtt utaz­nak el az autóbusszal. — Jól tudjuk — mondja vé­gezetül dr. Szabolcsi Miklós gazdasági főigazgató — a ta­karékosság is csak úgy megy, ha abban anyagilag is érde­keltté tesszük dolgozóinkat. Ezért a megtakarítások fejében pré­miumokat, adunk a megtakarí­tott összegeket az intézeteknél hagyjuk, azt saját belátásuk szerint felhasználhatják felsze­relésük gazdagítására. Miklósvári Zoltán Dicsérő lap Az ország legtöbb gépkocsi- vezetőt foglalkoztató vállalata, a VOLÁN Tröszt, március 1-től ebben az évben is megindította a már hagyományos Dicsérő­lap mozgalmat. Azok a gép­kocsivezetők kapnak Dicsérő­lapot, akik például elősegítik egy-egy veszélyes közlekedési helyzetben a baleset elkerülé­sét, besorolást biztosítanak a vakmerőén előzőknek, segítik a forgalmi dugók feloldását, vé­dik a gyermekeket és az öre­geket, lemondanak elsőbbsé­gükről a biztonság érdekében, vagy más módon mutatnak pél­dát a közlekedési morál javí­tásához. A VOLÁN Dicsérö-lap moz­galma ebben az évben novem­ber 15-ig tart, ezt követően értékes nyereményeket sorsol­nak ki a legtöbb lapot gyűjtött gépkocsivezetők között. .CIKÓRIA VÁLSÁG?” Nagyon sokan Hiányolják „Több mint fél éve annak, hogy először vettem nyakamba a belváros élelmiszer boltjait, a nyugdíjas reggelimhez, va­csorámhoz szükséges Cikória — Zamat — és Családi kávéért. Sok évet megértem már, de arra nem emlékszem, hogy va­laha is gondot okozott volna e legelemibb élelmiszer beszer­zése. Nem végeztem ugyan közvélemény kutatást, de meg­győződésem, hogy nagyon so­kan hiányolják. Jónéhány válságról hallot­tam már, többek között gaz­dasági, demográfiai, s leg­újabban az energia válságról is, de „Cikória és Zamat vál­A szénelőkészítő bányászasszonyai Mindig tiszteltem ezeket az asszonyokat. Talán azért, mert az ember nehezen tud elképzel­ni nőt szívlapáttal a kezében, nehezen tud elképzelni lányt és asszonyt olyan munkahelyen, ahol szénfelhőben árnyak ke­verednek a szemek előtt, ahol a baboskendő fehér pettyei percek alatt megszürkülnek. Többször jártam már a kom­lói szénelőkészítőben, de most adatott meg először, hogy vi­szonylag nyugodt körülmények között beszélhetek az itt dol­gozók közül négy emberrel. Az üzemben a szokásos déle­lőtti karbantartást végzik, így hát elszabadulhat a mosókádak mellől Putzer Ferencné, Kovács Györgyné és Seres Imréné gép­kezelő, valamint Kopacz István csoportvezető. A művezetői iro­dába beszűrődik a megafon éles hangja: utasításokat, üze­neteket továbbít. . . Egy pilla­natra felkapják fejüket, aztán tovább folyik a beszélgetés, ez­zel is jelezve, nem őket szólít­ják. Putzer Ferencné gyorsan föl­vázolja a legfontosabb dolgo­kat. A MERKUR Személygépkocsi Értékesítő Vállalat csepeli telepén kis ünnepség keretében adták át a 100 000-ik Zsiguli gépkocsit tulajdonosának, Lennert Ferencnek, a Bakony Művek üzemveze­tőjének.- A technológián dolgozók közül kilencven százalék a törzsgárdatagok aránya. Eb­ből ered a legnagyobb problé­mánk. Sok a szabadság: egy dolgozóra átlagosan húsz—hu­szonkét nap jut. Értetlenül nézek rájuk. Ész­reveszik, a kérdés tehát felesle­ges.- Ne csodálkozzon ezen. Ab­ba a helyzetbe kerültünk, hogy a rendes és a gyerekek után járó szabadság miatt alig tud­juk teljesíteni a feladatokat. Ha valaki otthon marad, a má­siknak kell átvennie a munka- területét.- Már úgy vagyunk, hogy fé­lünk szabadságot kérni. A mi műszakunkba legalább négy ember kellene — kapcsolódik a beszélgetéshez Kovács György­né.- Ha ez így megy tovább, nem tudom ki dúsítja majd a szenet, a dunaújvárosi kohók­nak — szól közbe Kopacz Ist­ván, majd így folytatja. — Ezek az asszonyok még az öreg osz- tályzón kezdték, onnan kerül­tek ide, amikor az ötvenes évek elején elkészült az új előkészí­tő. Akkor csak úgy hívtuk őket: Marikák. Mert azok voltak egy­től egyig, lányok és fiatalok. Most meg már lassan nagy­mamák. A huszonkilenc fős bri- dádból négy férfi, a többi asz- szony. De nehogy azt higgye, hogy az asszonyokat elkerüli a szilikózis. A csoport tagjai közül öten kapták meg ezt az aljas kórt. Egy asszony van a kettes kategóriában: miszerint a szilikózisa 35—40 százalékos. Százával járják a lépcsőket, hát csoda, hogy fulladnak? Seres Imréné „tréfával” üti el a szót: „Ha lejár a műszak mielőtt a fürdőbe megyünk, legalább kipihenjük magun­kat."- Persze te lapátolsz a leg­többet, az átadóknál lehullik a szén. Nem győzik a szalagokat cserélni, mert állandóan elsza­kadnak. A lakatosoknak külön feladatként kiadták, hogy vég­leg oldják meg ezt a problé­mát — reagál Putzerné. Felvetik, hogy néhány évvel ezelőtt még fekete volt a szén, de mióta egyre jobban terjed a gépi jövesztés, mind szürkéb­bé válik a beérkező anyag. Magas a szén hamutartalma, legutóbb elérte a 37 százalé­kot. Ez nehezíti munkájukat, hiszen a Martini-féle légszére- ken 6 százalék fölött már elvá­laszthatatlan a szén és a med­dő. Aztán a brigádra terelődik a szó. Pontosabban, a „Jószeren- csét", a „Zrínyi Ilona” és a „Dobó Katalin" brigádok mun­kájára. A kongresszusi munkaverseny meghirdetésekor a három bri­gád, azaz a technológián dol­gozó mintegy száz munkás együtt tett felajánlást a vállalások maradéktalan tel­jesítésére. Az árbevételi terv tízmillió forintos túl­teljesítését vállalták, s az év végéig további 9,6 millió fo­rinttal fejelték meg az üzemi eredményt. Teljesítették a koksz kihozatalra tett felajánlást is: az előkészített szén 57 százalé­ka elérte a kokszszén minősé­gét. Mindezt az eredményt az energia felhasználás csökken­tésével, kevesebb balesettel érték el. A munkaverseny jelenlegi szakaszában vállalásaik első hallásra szerényebbnek tűnnek: ám az árbevételi terv fél szá­zalékos növelése, valamint az önköltség fél százalékos csök­kentése megfeszített munka­tempót kíván az asszonyoktól. Legjelentősebb felajánlásunk a következő: az összes koksz­szénnek mindössze két százalé­ka lesz a megengedett hamu- tartalom fölött.- Tiszteletre méltó vállalá­sok.- Ezektől az asszonyoktól nem lehet olyat kérni, amit meg ne csinálnának - válaszol Put­zer Ferencné. - És így van az üzemen kívül is. Patronáljuk az öregek napközi otthonát, nem­rég a festés után kitakarítot­tunk. Éppen ma kapott a bri­gád meghívót a farsangi bál­jukra ... De a Kossuth-aknai iskolának is állandó „vendégei” vagyunk: söprűvel, ablaktisztí­tó ronggyal. Nekünk ez termé­szetes. Salamon Gyula Ságról” csak fél év óta. Remél­hetőleg nem sokáig .. Horváth Jánosné nyugdíjas A levél nyomán mi is nya­kunkba vettük Újmecsekalja, Kertváros, Vasas és az északi városrész ABC-it és „pultos" boltjait. Csak néhány a vála­szokból.- Zamat keverékből csak pár hónapja fogytunk ki, de Cikóriát, már nem is tudjuk megmondani, mikor kaptunk utoljára. Egy óvatos válasz: — Pillanat­nyilag egyikből sincs, de Ma­látánk, az van bőven. Ha egy kis babkávéval vegyítik, egé­szen jó tejeskávét főzhetnek be­lőle ... Végül egy „jólértesült" vá­lasz: — Ne mondják, hogy tő­lem hallották, de az a hír jár­ja, hogy leálltak a Cikória gyártásával. Állítólag nem tud­ják beszerezni az alapanya­gát. . . Felvásárolták az árut így jutottunk hót el a levél­író által is megsejtett „Cikó­ria válságig”, amelynek ugyan­csak utánajártunk. Münster Jenő, a Baranya— Tolna megyei Élelmiszer és Ve­gyiáru Nagykereskedelmi Vál­lalat főosztályvezetője általá­ban egyetértett a levélben foglaltakkal csakúgy, mint a boltvezetők válaszaival. Kivéve a legutóbbit, amelyet megala­pozatlan, rosszhiszemű plety­kának minősített. — Azi igazság az, hogy a Ci­kóriát korábban a Mosonszent- jános környéki kistermelők, majd a tsz-ek szállították a gyárnak, de az időközben meg­növekedett fogyasztói igényeket már egyre kevésbé tudták ki­elégíteni a terméshozamokkal. Ennek pótlására a gyár nyu­gati országokból importált ne­mesített vetőmaggal látta el a termelőket, ami be is vált, de a tavalyi rossz időjárás meg­tizedelte a termést. Mint mondotta, ez volt az oka annak, hogy az említett kávészerek a múlt év végén eltűntek a boltokból. Ezt póto­landó, ugyancsak import út­ján szerezte be a gyár a szük­ségletnek megfelelő cikória mennyiséget, amit ez év janu­árjától a kereskedelmi vállala­tokkal le is szerződtetett és időarányosan le is szállította részükre. De miután a nagy- és kiskereskedelmi vállalatoknál a már említett múltévi terméski­esés miatt kiürültek a raktárak, ez oda vezetett, hogy az új készletekből ellátott élelmiszer- boltokból szinte órák alatt fel­vásárolták az árut. — Sajnos ez a jelenség más esetekben is megismétlődik, ha valamely árucikkből hosszabb- rövidebb távon hiány mutatko­zik — mondotta. - Pedig ja­nuárban közel 42 ezer kilo­gramm Cikória kávészert, illet­ve keveréket kaptak az élelmi­szerboltok, s ez a mennyiség az utóbbi években bőségesen fedezte a szükségleteket. $ok múlhát a vásárlókon De mint mondotta, ennek el­lenére sincs különösebb ok az aggodalomra. A Győri Keksz és Ostyagyártól komoly ígéretet kaptak a szerződésben vállalt újabb készletek rendszeres szál­lítására, ami azt jelenti, hogy néhány hónapon belül megol­dódik a probléma. Ehhez per­sze nagymértékben hozzásegít­het a vásárlóközönség is, ha a jövőben csak a havi szük­ségletét elégíti ki az említett termékekből. P. Gy. ••••• •:•:•••• •:•:•. •••••••: xxxxx JL* U M i I I* I 4 * ? Ili * 1 r € £3 I» > ,: |F i 1« ^ .1 1 ^ ^ % y • •••••:'• ' •• '.•: •• • • •• xx • . x.• xxVx'.*■:•*:x\......' V \ ......

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents