Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-03 / 61. szám
Tíz év után a szökött menyasszonynál Nem bánta meg? A menyasszony kicsit sápadt volt, máskülönben olyan, mint bárki a menyasszonylét pillanataiban: tüllfátyolos, fehérruhás, csokros — szép. Aztán, amikor elhangzott a kérdés, hogy ,,Akarod-e házastársul ..." — megfordult és kifutott az anyakönyvvezető elől, ki a Széchenyi térre, végig a Kossuth utcán, akkor már lángpiros arccal. Rohant a szabadságáért, kifutott volna a félvilágból. Éppen tíz éve. Nem egyetlen eset volt persze ezen a földgolyóbison, olvastunk már ilyet selyemcukor hangulatú regénykékben, láttunk filmekben, sőt, itt Pécsett is három ilyen eset akadt azokban az esztendőkben. De a kérdés izgalmas: mi történt tíz év alatt azzal a lánnyal, aki otthagyott anyakönyvvezetőt, rozmaringos násznépet, szűz menyasszonyi ruhát. Megbánta? Nem bánta meg? — Nem bántam meg! — felel rá egy távfűtéses lakásban. Szép, szelíd szemű asszony lett belőle, már anyás tekintetű, de még ráncatlan. Olyan áhítattal fogja az óvodás Gáborka képét — hét hónapra jött, és kismalacot rajzolgat az ajtófélfára, kivételes napokon rókát. —, szóval olyan szelíd áhítattal fogja ezt a képet, hogy nem hinném azt a tíz évvel ezelőtti heves sarkonfor- dulást, meg a faképnél hagyott násznépet. Pedig ő volt a szökött menyasszony! — Miért futott el? — Mondhatnám, hogy a szüleim kényszerítettek ahhoz a fiúhoz. De erre manapság csak igen gyönge akaratú lányok hivatkozhatnak. Erőltettek persze, nagyon is erőltettek. De én bizonytalan voltam. — Egy másik, nagy szerelem? — Látja, ez az érdekes — olyan sem volt. Csak jól esett, hogy a vőlegényem kísérget, meg tetszett, hogy más lányok irigyelnek. De volt ebben a srácban valami, valami, ami — kimondom hát világosan — ami taszított. — De miért kellett várni egészen az anyakönywezetőig? Nem tudta előre, hogy nem szereti, hogy nem akar férj- hezmenni hozzá? — Fiatal voltam. Igaz, ez sem indok a jó időben tett, őszinte, tisztességes visszautasítás alól. Tulajdonképpen csúnya dolog volt így nevetségessé tenni. Igen, ezt elismerem. De jobb későn, mint soha! Kérdem én: az nem lett volna csúnya, ha utólkozással indulok a nászágyba, ha később gyereket szülök, aztán még később megismerek valakit, akit tényleg igazán megszeretek és elválok, otthagyom ezt, viszek egy más apától való gyereket egy új házasságba. Vagy vele maradok, s megőrülök a másik iránti szerelemtől? Az nem lett volna nehéz és csúnya dolog? — Maga tehát futott? Megérte? — Igen! Nagyon szeretem a férjemet, két évre rá ismertük meg egymást. Kínzó, fájdalmasan szép szerelem volt, az igazi! Aztán még viccelt is, hogy ha tőle is elfutok, majd velem szalad. A kisfiam nagyon szép, én dolgozom, két és felet keresek. De nem is a lakás, meg a pénz, hanem a szeretet. Nagyon szeretjük egymást, mi hárman. A tíz évvel ezelőtti sztori tehát nem szenzáció, nem izgalmas, pikáns eset és nincsenek bonyolult, lelkiző utóhangjai. Csak egy tiszta szívű lány elfutott a hamis kötelék elől. Emberi történet. Földessy Dénes Több nyelven beszél egy pécsi papagáj A türelem csodája az a pécsi papagáj, amely több nyelven beszél és 160—170 szót ismer. A madárka gazdája, Tamuridisz Nikiforoszné, évek óta fejleszti a Pityu névre hallgató, rendkívül fogékony és tanulékony törpepapagáj szókincsét. Pityu nyolc éves, ami meglehetősen magas papagájkornak számít, ennek ellenére most is szívesen és gyorsan tanul. „Anyanyelve” természetesen magyar, Tamuridisznétől német, görög származású férjétől pedig görög szavakat sajátított el, s néhány szót más idegen nyelven is mondogat. Legnagyobb teljesítménye a bemutatkozás: nyolc szóból álló összefüggő mondattal közli a nevét és pontos címét. „Szöveggyűjteményében” ilyen mondatok szerepelnek, mint például szomszédasszony, fütyülök a lányára! Vagy „Az én kalitkámban én vagyok az úr1” Rászól a látogatóra: „Törüld meg a lábad!" Pityu egyébként rendíthetetlenül Ferencvá- ros-szurkoló és ennek hajrá Fradi! hajrá Fradi! kiáltásokkal időnként hangot is ad. A Kommunista Párt akciógárdáit a nyilas hatalomátvétel sem tudta letéríteni kitűzött feladatukról: a nácik és bérenceik elleni kíméletlen harcról. A terror egyik célja az volt, hogy megbénítsa -a magyar nép ellenállását. A Kommunista Párt akciógárdái viszont fegyveres akcióikkal bátorítani, ösztönözni, a fegyveres harcra mozgósítani akarták a megfélemlített, elbátortalanodott embereket. Végrehajtott akcióik ezért nem annyira katonai jelentőségűek, mint inkább mozgósító, demonstratív, erkölcsi hatásúak voltak. Nem veit nyeltük .........................- .............. • ■ ..........••----•■■■ A pórt jelentősebb akciógárdái a Marót, Laci, Szir-cso- port, a novemberben, decemberben, főként a vasas tornászokból alakult KISZ partizán- gárdák — a Homok, a Kelen, Lakatos, Turcsányi, Ságvári csoport többségük vezetőjükről kapta nevét. A csoportok tömegesen hajtottak végre robbantásokat, kézigránát-akciókat, katonai járművek, telefonvezetékek, nyilas- és SS-csoportok ellen. A párt akciógárdáinak egyik összehangolt tette volt pl. a Kelenföld, Rákosrendező, Zugló és Göd közötti, úgynevezett körvasút több alkalommal, egyszerre több helyen végrehajtott felrobbantása. Demonstratív jelleggel bírt a bán- hidai és mátraházi — a főváros áramszolgáltatását — biztosító fővezeték oszlopok megrongálása Óbudán, Pesthideg- kúton és Kispest határában. Állandó célpontjaik voltak a nyilas kerületi és körzeti párthelyiségek, az olyan épületek, ahol a fasiszták egy-egy reprezentatív szervezete székelt, mint pl. az üllői úti hírhedt ABIT — Antibolsevista Ifjúsági Tábor, a Tisza Kálmán — ma Köztársaság téri — Volksbund székház, vagy az SS-ek egyik szórakozóhelye a Metropol Szálló és a különböző nyilas könyvesboltok. Az akciógárdák néhány akciójáról bővebben is szólnánk: A Weinberger Dezső vezette Szir-csoport 1944 november végén a nyilas-párt főhadiszállásának, a Hűség Házának a megtámadását kapta feladatul. Gondos terepszemle után november 27-én este került sor az akcióra. Először a csoport egyik tagja elterelő manőverként kézigránátot dobott az Andrássy út 60. előtt álló nyilas őrszemre és magára vonta a Hűség Házban tartózkodók figyelmét, így társai a Csengery utcából viszonylagos biztonságban hajíthatták kézigránátjaikat a nyilas székház hátsó ablakaiba. Az akció nagyszerűen sikerült. Bizonyította, hogy a nyilasok még a legjobban védett „Otthonukban" sem érezhetik biztonságban magukat. A Padányi Mihály vezette Marót-csoport vállalkozott a december 3-ára a Városi Színházba — ma Erkel Színház — tervezett nyilas nagygyűlés szét- robbantására. A nyilasok eddig egyetlen nagygyűlést sem mertek tartani hatalomra kerülésük óta. A fővárosiak ellenállásának mind határozottabb megnyilvánulását propaganda-gyűlésekkel szerették volna leszerelni. Ezért a nyilasok nagyon sokat vártak az első nyilvános nagygyűléstől, amelynek sikerétől függően többet is terveztek. 1313 December 3-án, a nagygyűlésre érkező nyilas csoportok közé vegyülve jutottak a színházterembe a Marót-csoport tagjai. Nagy leleményességre, bátorságra és egy kis szerencsére volt szükség ahhoz, hogy az erkély és a földszint egy- egy páholyában elhelyezzék az előzőleg már acetonnal „élesített” robbanóanyagot és időben elhagyják a veszélyeztetett helyet. A gyűlés megkezdődött. Gera József nyilas pártvezető emelkedett szólásra. Alig beszélt azonban néhány percig, amikor a földszinti páholyban robbant az első bomba. Az erkélyen több nyilas pisztolyt rántott és azzal akarta visszanyomni a megzavarodott nyilas tömeget. Gera alig hogy a kedélyek lecsillapítása után ismét szóhoz jutott, robbant a második bomba. Bábeli zűrzavar kezdődött, a megvadult nyilas tömeg a székek tetején keresztül rohant az ajtók felé, törték, zúzták, gázolták egymást. A nagygyűlés folytatása lehetetlenné vált. isiiii A kommunisták harci gárdáihoz hasonló szerepre vállalkoztak a szómban és összetételében is jelentősen eltérő, úgynevezett Kiska — teljes nevén kisegítő karhatalmi — alakulatok, amelyeket a rendszer urai hoztak létre éppen az ellenállók ellen. Később a kommunisták és más hazafiak felismerve a nagy lehetőséget, a nócielle- nes tisztekkel együttműködve üldözötteket, harcra kész embereket juttattak a Kiska alakulatokba. Az ellenállók ott le- galizálódtak és látszólag a rendszert szolgálták, a valóságban azonban ott és úgy léptek fel a nyilasok ellen, ahogy tudtak. Legnagyobb ilyen antifasiszta alakulat a XIII/1-es és a XIV/2-es zászlóalj, illetve század volt. Utóbbiban legalizálta magát a kommunista, szocialista fiatalokból álló Vörös Brigád, tagjai többségét a nyilasok elfogták és a Várban kivégezték. Hasonló — bár számszerűen kisebb — alakulat szinte minden kerületben megtalálható volt. (Folytatjuk) Jelentkezzenek a könyvszakértők Nem botlunk beléjük nap mint nap, nincsenek sokan, de azért nélkülözhetetlen, elismert szakma — a könyvszakértőké. Részükre — szakmai fejlődésüket szem előtt tartva — most kétnapos tanácskozást kíván rendezni az Igazságügyi Könyvszakértői Intézettel karöltve a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezete. Miután pedig ilyen jellegű tanácskozásra első ízben kerül sor Dél-Dunántú- lon, s csak igen régi keletű névsor áll rendelkezésre az okleveles könyvszakértőkről, a rendezők lapunk — a szomszédos megyékben is terjesztett HDN — segítségét kérték, juttassuk el felhívásukat a Dél- Dunántúlon — elsősorban a Pécsett és Kaposvár környékén — dolgozó könyvszakértőkhöz. íme tehát: az SZVT május 22—23-án Pécsett, a Technika Házában kétnapos tanácskozást rendez, amelyen a neves szakemberek előadásai után tapasztalatot cserélhetnek a könyvszakértők. Az érdekeltek a meghívók kiadása céljából Pap Imrének írjanak, címe: Pécsi Tervező Vállalat, Rákóczi út 1. A zöld vasajtó alatt Feltárul az erfűi barlangrendszer Fotó: Keller Gábor Éppen egy évtized telt el azóta, hogy az Orfű felé vezető úton a Szuadó-völgy közelében Rónaki László barlangkutató felfedezte azt a szűk barlangkürtöt, ami felett ma egy zöld vasajtó, alatta pedig egy közel 50 méter mély labirintus — az orfűi barlangrendszer igen fontos része — van. A víznyelőt a hangzatos Achilles névre keresztelték jelezvén, hogy ez a barlang- rendszer — Áchilles-sarka. A módszeres kutatás évről évre meghozta a maga küzdelmes méternyi eredményét, ám az előrehaladás — amit itt legtöbbször a csaknem függőlegesen lefelé haladást jelentette — mind nehezebb lett. Az Achilles-víznyelő nem egykönnyen ffdta meg magát, s legutóbb már félreérthetetlenül „közölte" a barlangászokkal: nincs további... A Vass Béla által vezetett kutatócsoport út□tiétföi ját állta 50 méter mélyen egy újabb törmelékakadály. Hasonlókkal már korábban is találkoztak, le is küzdötték. Ez azonban már meghaladta az erőket. Bebizonyosodott, hogy „kézimunkával" nem megy tovább. A közelmúltban karszt- és barlangkutató csoport alakult a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál. A csoport tevékenységét a vállalat is támogatja, hiszen ez a tevékenység bizonyos fokig vállalati célokat is szolgál. A Mecsekvidéki Intézőbizottság megkeresésére a MÉV kilátásba helyezte az orfűi barlangrendszer kutatásának hatékonyabb támogatását. Ennek első fázisában megtörtént az Achilles-víznyelő térképészeti felmérése, így a további kutatáshoz rendelkezésre állnak már az első hiteles szelvények. Mint említettük, a kutatás közel 50 méteres mélységben elakadt. Hogyan használják akkor kutatáshoz az elkészült szelvényeket? A mérési adatokból most már tudják a víznyelő legmélyebb ismert pontjának térbeli elhelyezkedését. Ezt a pontot pedig csak lejtaknával lehet megközelíteni a Sárkány-szakadékból. A mintegy 60—70 méter hosszúra becsült lejtak- na tervezésére kiadták az utasítást, kihajtása pedig részben vállalati segítséggel, részben társadalmi munkában már ez év nyarán megindulhat. Ha a lejtakna eléri a törmelékkel elzárt kürtőt és azt kitisztítják, könnyen meg lehet találni az összeköttetést a vízfgy néz ki a barlang fala. fői barlanggal, amelybe erről az oldalról talán könnyebben be is lehet hatolni. Ezzel megkezdődhet a barlangrendszer gyors kutatása és feltárása. H. I. 7N'';' yVv:* ■ •x-x-x:fii Xy-X; vxjx Jtjgj "í y.í í ^ $ | jííí: ilill IfMfllllfiliWi ARKHIMÉDÉSZ, AZ ÓKOR LÁNGELMÉJE — AZ ELSŐ MOZGÁS ÁBRÁZOLÁS — MIÓTA 365 NAPOS AZ ÉV? — HERON „GŐZGÉPBE. ♦ Arkhimédész görög fizikus és matematikus (ie. 287-212) az ókor egyik legnagyobb lángelméje volt. Mintegy 40 gépet szerkesztett, melyek a fizika törvényei adta lehetőséget kihasználva az emberi munkát könnyítették meg. A róla elnevezett törvény a folyadékba vagy gázba merülő testek súlyveszteségére vonatkozik. Tőle származik a képünkön ábrázolt „Arkhimédészi csigasor", mellyel emeléskor jelentős erőmegtakarítást lehetett elérni. * Az első „gőzgép"-et az alexandriai Heron alkotta meg az időszámításunk előtti 1. században, tehát, mintegy 2100 évvel ezelőtt. Egy tengelyen forgó gömbből állott, amelyből csövek ágaztak ki. A fémgömböt vízzel töltötték meg és alulról melegítették. Ennek folytán a csövekből kiáramló gőz aztán a gömböt forgó mozgásra késztette. Ez a berendezés — minden egyszerűsége mellett is — a gőz feszítőerejét munka elvégzésére használta fel és ezért gőzgépnek tekintendő. Heron egyébként Alexandriában az egyik templom elé szökőkutat szerkesztett és ugyanebben a templomban a gőz feszítőerejét úgy használta fel, hogyha az oltáron meggyújtották az áldozati tüzet, akkor a templom ajtaja önműködően kinyílott. Könyvet írt „Az automaták színháza" címmel, amelyben egy sor önműködő szerkezetet írt le. Ezek közül még megemlítjük, „Heron labdá- já"-t, amelynek elvét a mai szódavizes üvegeknél használjuk fel: Heron vízzel telt edénybe jól záró dugón keresztül vékony csövet vezetett. Ha emelte az edény belső nyomását - azaz levegőt fújt bele az edénybe, akkor a csövön át a víz sugár alakjában kiszökött. K. A. Centrum HÉTFŐ ! Gyermek 3/,-es lengyel zokni 20,20 Ft Leányka krepp nylon nadrág 18,60—23,10 Ft Cseh női idom nadrág 20,80 Ft
