Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-25 / 83. szám
1975. március 25., kedd Dunántúli napló 3 Legyen is verseny A pesti rakparton, a Szabadság és a Petőfi híd között tekint ki a Dunára az aprócska Zsil utca, amelynek páratlan oldalát egyetlen hatemeletes háztömb uralja. Az intézet alapítójának, Erdei Ferenc szavait idézve a hazai valóságot, annak változásait vizsgáljuk, visszamérjük helyünket a világban — mondotta tevékenységét bemutatva dr. Márton János, kandidátus, igazgató. — Célunk az ipari jelleggel űzött kutató munka, amely fiatalos energiákat, nagy dinamizmust igényel. Témáink gyorsan változnak, akár az élet, a valóság. Jó érzéssel mondhatom, hogy kutatóink több, mint egynegyede KISZ korosztályú. Az Agrárgazdasági Kutató Intézetben makrogazdasági szinten egy éven belüli, mikrogaz- dasági vonatkozásban pedig 2-4 év a kutatások átfutási ideje. S ez nagyon gyors. Ezzel már jeleztük is, hogy az egykori Mezőgazdasági Szervezési Intézet utóda, — ezt alapították 1954-ben —, illetve az FM Mezőgazdasági üzemszervezési Kutató Intézetének és az MTA Agrárgazdasági Kutató Intézetének 1965-ös fúziójából létrejött Agrárgazdasági Kutató Intézet két pillérrel áll a hazai valóság talaján: egyfelől a makrogazdaság, vagyis a népgazdaság, másfelől a mik- rogazdaság, vagyis az üzemek részére végez kutatásokat. E*ü«w4aniröä«B<äjj|: nélkül A kutató munka 70 százaléka itt a Zsil utcai intézetben folyik, ahol négy főosztályon, tizenhat tudományos osztályon 218 dolgozó és köztük 72 kutató tevékenykedik. A munka 30 százaléka az ország 21 kutatóhelyén — intézetekben, egyetemeken stb. — zajlik. — A mi kutatómunkánk kevéssé látványos — mondja dr. Márton János. — A végeredmény nem egy új állat- vagy növényfajta, nem is egy új gép, egy új konstrukció, hanem rendszerint egy könyv, egy folyóirat cikk, vagy egy rádió tv-előadós. Az utóbbi négy évi mérlegünk: 39 új szakkönyv, 178 intézeti kiadvány, 373 folyóiratcikk, 137 tv- és rádiószereplés, közel ezer előadás és 62 idegen nyelvű publikáció. Az elmúlt négy évben 47 témában és 75 résztémában készült tanulmány, rész- illetve zárójelentés s ez mellett megoldottuk a Minisztérium által megadott külön feladatainkat is. Az intézet munkája négy fő feladatkörre tagozódik. A gazdaságpolitikai főosztály kutatási főirányának címe: „Az élelmiszergazdaság közgazdasági szabályozó rendszerének fejlesztése". Ez a főosztály kutatja az árrendszert, az ágazatok közti ár- és jövedelem diszparitás értékét. Az élelmiszergazdaság jövedelmi kérdéseinek kutatásai során feltárták azokat az okokat, amelyek szükségessé teszik a mezőgazdaság állami támogatását. Kialakították a gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszára érvényes önfinanszírozás fogalmát. Az egyes régiók termelési előrejelzésének keretében feltárták a várható ellentmondásokat és feloldásuk módját. Külgazdasági kutatásaikban prognózis-módszertani ajánlásokat dolgoztak ki. Az élelmiszergazdasági főosztályon az ágazat jelentőségének, makroökonómiai törvényszerűségeinek feltárása, tervezési módszerének tökéleGyőzzön a messzebb látó szellemi tekintet Látogatás az Agrárgazdasági Kutató Intézetben tesítése a tárcaszintű főirány. Kimutatták, hogy a mezőgazdaság iparosodása és a modern szervezési módok terjedése magasabb szintű eszköz- hatékonyságot és élőmunkatermelékenységet eredményez. Ezredfordulóig terjedő prognózist készítettek, amely az élelmiszergazdaság termelőalapjainak mennyiségi és minőségi változásait vetíti előre. Integráció kutatásaik alapján tudományosan kimutatták, hogy a termelő erők koncentrációjának fő útja nem az egyesülés, hanem az integráció, s ebben a kérdésben a KGST- országok valamennyi agrár- ökonómusa azonos nézetet vall. ploc Ugyancsak ezen a főosztályon kutatják a ráfordítás hatékonyságot és a különböző üzemméretre vonatkozó hozam- költség-viszonyt. Az élelmiszer- gazdaság ipari hátterének kutatását meg kívánják gyorsítani, hogy az itt jelentkezett feszültség mielőbb feloldódjon. A cél: a hazai ipari háttér megteremtése. — Gépiparunk még mindig nem ismerte fel azt, amit a vegyipar már évekkel ezelőtt, később az építőipar is felismert — hangsúlyozta az intézet igazgatója, — hogy a magyar mezőgazdaság mór nem a rongyosok piaca, ahova túl jó a negyedosztályú anyag és az ötödosztályú ember is. Ez a mezőgazdaság biztos és jó piaca az iparnak, s nemcsak kemikáliákból, de egyéb anyagokból is képes befogadni a legjobb minőséget. Az ágazati főosztályok a főbb mezőgazdasági ágazatok. A vállalatgazdasági főosztályon a kutatási főirány a mezőgazdasági nagyüzemek vállalati mechanizmusának és a gazdaságpolitika üzemi hatásának vizsgálata. A kutatások itt a népgazdasági célok és a vállalati érdekeltség fokozottabb összhangját szolgálják. Kutatják a közgazdasági szabályzók vállalati hatásait, a munkadíjazást, a munkaerőstruktúra átrétegződését, a műszaki fejlesztés ökonómiai problémáit. A munkatermelékenység mérésének módszertani kutatásait a KGST-együttműködés keretében végzik. ' ^SiSKfrrérü'« Az intézet mind nagyobb nemzetközi elismerését mutatja, ebben az ötéves tervben az AKI koordinálja KGST-szinten az agrárökonómiái kutatásokat Dolgoznak a FAO Magyar Nemzeti Bizottsága részére. A tőkés országokkal még nem jutottak el a közös kutatásokig, bár egyes témákban, mint például a környezetvédelem közös kutatási feladaton dolgoznak a francia, a holland és az NSZK-kutatókkal. Ma már a világ 43 agrárökonómiai intézetével állnak munkakapcsolatban. Előbb körözik a témát, majd mindenki kiválasztja a legtest- reszabottabbat. így elérték, hogy senkire sem kell feladatot ráerőltetni. — Másik újításuk, amit az üzemeknek is ajánlanak — a kétlépcsős szervezés, amit ötévenként hajtanak végre. Már egy évvel előbb megmondják, hogy jövőre ki melyik részleget fogja vezetni, így az átszervezés soha nem okoz náluk törést. Ehhez kapcsolódik a nagyon demokratikus megoldás: a szabad főnökválasztós is, amire szintén ötévenként kerül sor. Ez azt jelenti, hogy a kijelölt osztályvezetők maguk állítják össze osztályuk személyi állományát. A dolgozók pedig maguk választják meg, melyik főnökkel akarnak együtt dolgozni. A legutóbbi ilyen választáson 16 dolgozó nem talált főnököt — nem kellett egyiknek sem — ezek többsége el is ment az intézettől. És egy osztályvezető maradt beosztottak nélkül. Vele közölték, hogy bár számítanak tudományos munkájára, főnök azonban nem lehet. Bevezették a kis igazgatók rendszerét. Minden igazgató mellé egy tudományos titkárt állítottak be, a fiatalok közül, akik eddig csak a részfeladatot látták, így azonban áttekintést kaptak az egész intézetre, megtanulnak felülről nézni, ami egy nagyon fontos látásmód. Vízlépcső korszerűbb formában Egységes térburkolat Megszűnnek a jelenlegi ellentmondások Vasárnapi számunkban fiatal tervezők mondták el: mit kívánnak a sétatéri vízlépcső helyére tenni. Most szakértőket szólaltatunk meg: mondják el véleményüket a széles körben vitatott kérdésről. Valami hasonlót! Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség tervezési osztályának műteremvezetője: — A véleményem az — és ez számos kollégám véleményével egyezik -, hogy a kaszkádra feltétlen szükség van a székes- egyház előtti téren, ha nem is az eredeti formájában. Ha a jelenlegi létesítmény teljes felújításra szorul, meggondolandó a megtartása, a helyére azonban feltétlenül valami nagyon hasonlót kell tenni. A vízlépcső nagyon kedves színfoltja lehetne a városnak, s feltétlenül beletartozik abba a térkiképzésbe, ami a püspökvár kiszabadítása során jött létre. Nagyon szép volt a gondolat, amikor a vízlépcsőt megformálták. Pécsnek ezen a helyén valamikor két tér volt. Amikor, a felső tér kiszabadult, s lehetővé vált az alsóval való összekapcsolása, c gondolat, ami a vízlépcsőben fejeződött ki, nagyon ügyesen és vizuálisan oldotta ezt meg, s komponálta bele az alsó teret a dómtérbe. Ha a vízlépcső egyszerű, szokványos módszerrel felújítható, ezt meg kell tenni, s ebben a társadalom is segíthetne. De, ha elkerülhetetlen a teljes felújítás, akkor is a régi gondolat megtartásával, de kevésbé merev megfogalmazással, az új építészeti lehetőségek fel- használásával kell újat alkotni. Nem szakad el környezetétől ::8ÍÍnCtSk»-0!:!; Megkérdeztük dr. Márton Jánost, hogy nincs-e átfedés, párhuzamosság az AKI és más hazai intézetek kutatásai között. — De van bizonyos mértékig, azonban ez nem baj, inkább jó. Helytelen és veszélyes dolog volna a kutatási témák mo- nopolizálása. Legyen is verseny, s győzzön a messzebblátó szellemi tekintet. — Rné — Köves Emil építész-tervező:- A vízlépcső körüli vitában a megszokotthoz való ragaszkodás fejeződik ki, s nem annak józan mérlegelése, egy új vajon nem lenne-e jobb a meglévőnél. Fájdalmas, hogy o vízlépcső belenőtt a Pécsről alkotott képbe. De vajon van-e olyan értékes építészeti alkotás, téralkotó elem, hogy annyira ragaszkodjunk hozzá. Minden kor a saját ízlésének, eszközeinek megfelelően épít újat. Ezt el kellene bontani. Követhetünk-e el hát erőszakot, hogy nem a mai szemléletnek megfelelő alkotást helyezünk el a helyén? Milyen is a vízlépcső? Nagyon magas falakkal választották el a járdától, a mellette elhaladó számára semmit nem ad a vízből. Csak akkor jó, ha beállunk az alsó — a fényképekről is ismert — pontra. Egyetlen lényeges szempontja: vizuálisan elősegíteni az európai hírű tér látványát. Elengedhetetlen, hogy ezen a helyen megjelenjen valami épített-burkolt vizes létesítmény, ami viszont nem szakad el a környezetétől, de ami betölti a rávezetés funkcióját, s mindenképpen utal a kaszkád- szerű előképre. A vízlépcső körüli vita pedig szerintem elkerülhető lett volna, ha a városi vezetés idejében beszél a lakossággal arról, hogy a mostani elavult, s amit a helyére kívánunk tenni, az a mi korunk ízlését szolgálja. Sűrűbb raszterban Dénesi Ödön Ybl-díjas tervező:- Mit is kellene tennünk? Meggyőződésem, hogy ha a pécsi vízlépcső működne, senkinek nem jutott volna az eszébe, hogy azt megszüntesse. De amikor már hosszú évek óta üzemképtelen, az idegenforgal- milag is exponált helyen aligha válik városunk dicsőségére. A feladat tehát: üzemképessé kellene tenni. Ez viszont radikális felújítást igényel, s ebben az esetben már érdemes gondolkodni a mikéntjéről. Én a korszerűbb formában való újjáépítést javaslom. De ez a vízlépcső lényegi megtartását jelentené. Talán sűrűbb raszterben kellene a vízlépcsőt kialakítani, ami sűrűbb vízszintes tagolást jelentene, s a székes- egyház előtti tér két része közötti szintkülönbség széles lépcsősorának fokozott kihangsúlyozásával az építészeti főtémának — a székesegyháznak — még markánsabb aláhúzását eredményezhetné. A vízlépcsőt közelebb kellene vinni a természetes látásvonalhoz, s nem szabad a mai magas és széles támfalakkal elzárni az emberek elől. Emberközelbe kell hozni a vizet, hogy le lehessen ülni a medencék szélére. En a vízlépcső megtartása — de feltétlen átalakítása — mellett szavazok. Párbeszéd a lakossággal Dr. Takács József, a Hazafias Népfront megyei Bizottsága településpolitikai bizottságának elnöke: — A vízlépcső esetében nem csak szubjektív ítéletről van szó, hanem annak az értelmes újnak a kereséséről is, ami a kőrengetegben alkalmat ad az itt élő és ide érkező embernek a pihenésre. A városban ez az egyetlen hely, ami kora tavasztól késő ősziq tele van minden korosztályú emberekkel, akik szeretik a tér jelenlegi arculatát. Ebből adódik, hogy fórumokat keresnek és társadalmi készségüket ajánlják lel a felújításhoz. A várost szerető emberek ilyen jellegű társadalmi készsége azonban eddig nem talált megértésre. A vízlépcső körüli vita is más hangsúlyt kapott volna, ha az illetékesek idejében megbeszélik ezt a lakossággal. Itt még arról is szó van, hogy a sétatér, a Széchenyi tér és a Kulich Gy. utcai lépcsősor egyfajta belvárosi egyensúlyt jelent, s ha ezek egyikét megbontjuk, az feltétlenül maga után vonja a többi átértékelését is. Ez pedig igényli a lakossággal való párbeszédet. Ahhoz, hogy a városszerető Ic- kosság megelégedésére és társadalmi készségének kiváltásával oldjunk meg kérdéseket és egyáltalán nyílt várospolitikát folytassunk, jó, ha a döntések előtt kérünk véleményt, mert ezzel elkerülhetjük az indokolatlan ellenérzéseket. Enyhe teraszosítás Tóth Zoltán, a Városi Tanács építési és közlekedési osztályának vezetője: — A sétatér és a vízlépcső jelenlegi állapotának tarthatatlanságát ma már senki nem vitatja, a felújítást a közmű- vesítési munkák befejezése teszi különösen időszerűvé. A témához hozzászólt kollégák véleménye is aláhúzza, hogy a vízlépcső felújítását, végleges formájának kialakítását nem lehet elvonatkoztatni a környék egészének rendezésétől. Ez a rendezés a Barbakán-kert kialakításával, a terület korábbi állapotának átértékelésével tulajdonképpen már megkezdődött. A programterv, amit jóváhagyásra a Városi Tanács március 27-i ülése elé terjesztünk, tovább hozza a vízlépcsőnek azokat a sajátosságait, amik miatt, mi pécsiek ragaszkodunk hozzá, ugyanakkor megszünteti azokat az ellentmondásokat és a jelenlegi vízlépcsőnek azokat a hibáit; amiket megszoktunk ugyan, de a vízlépcső új formájának kialakításánál kiküszöbölésükre lehetőségünk van. Egységes térburkolatot kapna a vízlépcső és a felhagyandó nyugati út egész felülete, a mederrészben továbbra is víz folyna, enyhe teraszosítással. — Ügy érzem, kötelességem megköszönni a közvéleménynek azt a fokozott figyelmet, amit a tervezési munka eddigi fázisaiban kinyilvánított, hiszen például a térburkolatra, a víz és a vízlépcső visszahozása kifejezetten a közvélemény ilyen irányú megnyilatkozásainak köszönhető. A magam részéről hiszek abban, hogy a javasolt rekonstrukció Pécs város lakosságának tetszését megnyeri, ha sor kerül a megvalósítására. Hársfai István Rendezés alatt a pécsi barbakán környezete.
