Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-23 / 81. szám

1975. március 23., vasárnap Dunántúli napló 11 Állva maradni, mint a fák Nótamúzeum a papiakban A fiatal tiszteletes- asszony vagy fél évszázada ültette a fe­nyőket. Most is ezek a fák őrzik a zalátai paró­kiát. Mondják, mikor pi­tinkéi a hó, olyan ez a zöld-koszorúzta papiak, mint egy válószínűtlenül szép karácsonyi képes­lap. Tavasszal nárcisz- szál teli a kert, nyílik a lila orgona. — Aztán meg ne lepődjön, ha ájtatos matróna helyett ma is elragadó, fiatalosan fárad­hatatlan asszonyt talál — fi­gyelmeztetett Zalátáról elszár­mazott ismerősöm. — Elcsodál­kozhat az emberfia, honnan van ennyi erő ilyen törékeny teremtésben. Két generációt nevelt a faluban. Ha úgy tet­szik tanító, népművelő, nóta­szerző egyszemélyben. Siker­számait gyakran hallom a rá­dióban. A „Miért találkoz­tunk ...", „Harmatos a búza szára . ..”, „A csillagok fönn ragyognak ...", a „Tövis kö­zött kék ibolya ...” kezdetű és más szerzeményei ma is sze­repelnek a hazai és a külföl­di adók műsorán, játszók a rangos éttermek cigányzeneka­rai. A birsillatú szobában nyug­tató a csend, a dióból faragott bútorok barnáját pántlikák pi­rosa élénkíti. Díszes ormánsá­gi főkötők borítják a falat, odébb több száz hímes tojás, selyemből varrt tükrösszívek. A polcokon régi újságok, fotóal­bumok, temérdek kotta, nóta- és népdalszöveg. Akár egy há­zi-múzeum, sajátos világ, ér­tékőrző kis sziget. Amíg a minden vendégnek kijáró — gyümölcslével ízesí­tett, fűszeres — tea az asztalra kerül, a háziasszony elébe vág a kérdésnek. — Tudom, arra kíváncsiak, hogyan lehetett egy falusi re­formátus lelkész felesége egy­idejűleg tiszteletes. asszony és nótaszerző csárdáskirálynő, a lapok címoldalának fotómodell- je. Várady Ilonka, — kezében a frissen szerzett tanítói diplo­mával — komolyzenei pályá­ra készült. Tanárai tehetséges­nek tartották, a napilapok hí­rei „ígéretes zongoristádként említették. Aztán közbejött a szerelem, s a fiatal lány hir­telenjében a baranyai határ­szélen találta magát. Követte férjét Czere Horváth Jánost az Ormánságba. — Tudják milyen élet volt itt a huszas, harmincas években? — Egyke, szegénység, elmara­dottság. Életelvem, mindenki magában hordja a lehetősé­get, hogy saját világot teremt­sen. Megújítani magunkat, áll­va maradni, mint a fák — ez, a legfontosabb. Kerestem a • helyem, a módját, miként él­hetek itt a leghasznosabban. Tanítottam, óvodát szerveztem, műkedvelőként műsoros este­ket rendeztem. Hiányzott a ze­ne, — s mivel a falusi ember nótával búsúl, vigad — csár­dásokat szereztem. Kirobbanó sikert hozott az első nyilvános szereplés. 1941 ben az első országos „Dankó Pista” dalszerző pályázaton el nyerte az első, második, har madik és ötödik díjat. „Zalá ta dalnokát" ünnepelték a nő tarajongók, Szeged három na pig vendégül látta, s a Dankó szobor másával ajándékozta meg. Ezt követte a Tinódi díj. Számtalan meghívást, kedvező ajánlatokat kapott, hangleme­zei jelentek meg, Huszka Jenő és Adóm Jenő biztatta. Szö­vegírók százai ajánlkoztak szer­zőtársnak, így Szabó Lőrinc is kérte a zalátai papné, zenésít- se meg a „Szeretlek, szeretlek, szeretlek ...” című versét. Bu­rai Zsiga a hortobágyi csár­da híres prímása haláláig ját­szotta H. Várady Ilona nótáit. Egyik szerzeményével Kodály Zoltánt is megtévesztette. A nagy mester pásztordalnak vél­te a „Nagy fölyhőbül lesz nagy eső ..." kezdetű dalt. — Hazudnék, ha azt monda­nám, nem örültem az okleve­leknek, elismerésnek, népsze­rűségnek. Megtéveszteni nem hagytam magam akkor se, ha művésznek tituláltak, s néhány mánsági viseletbe öltöztetett óriási baba. Szimbólum, a ho­vatartozás jele. — Valamikor nem tudtam megenni a kukoricakásával töl­tött ormánsági hurkát. Ma a kedvencem. Közel ötven év — az egész életem. Baranyaiak lettünk én és szegény uram, aki nemrégiben váratlanul halt el. Felvilágosult ember volt, értet­te az én nyughatatlan, lénye­get kereső természetemet. Min­dig a haladás oldalán állt. Ala­pító tagja volt a földműves­szövetkezetnek, a felszabadu­lás után számos posztot betöl­tött, segített, ahol tudott. Te­metésére a vajszlói ÁFÉSZ küld­te a legnagyobb koszorút. A „pap-tanítónéni” — aho­gyan a környéken tisztelik, — csak meghitt pillanatokban a beavatottaknak mutatja meg az évtizedek óta gyűjtött értéke­ket: a kaláris-gyűjteményt, ma már alig fellelhető népviseleti ruhákat az ország minden tá­járól. Ormánsági népviseletből 12 komplett darab van a bir­tokában a menyasszony ruhá­tól a legény-felöltőig. — Arra vagyok a legbüsz­kébb, megénekeltem Magyaror­szág legszebb tájait, hegyeit, folyóit, városait, népviseleteit. Céltudatosan tettem, hazasze­retetből. Persze ez pátoszosan hangzik, de megérhetik, az is öröm volt, ha legalább a la­Ion oszlopfők, teknőboltozatos díszterem Helyreállítják a bükkösdi kastélyt A bükkösdi kastély ura, a földbirtokos Jeszenszky, vagy ahogy a sírfelirat említi „több tekéntetes vármegyék tábla- bírója" — mulatós ember volt. Egyszer elkártyázta a kastélyt. Barátja nemes lelkűségének köszönhette, hogy továbbra is benne lakhatott, azzal a felté­tellel, hogy az utca felé néző ablakokat befalaztatja, s min­den tizedik évben bontat ki egyet. A felszabadulásig két ablak maradt befalazva. így tartják a környéken, persze a történetet több változatban is ismerik. • A parkban növényi ritkasá­gok, sajnos pusztulában. Az 1786-ban épült későbarokk, helyenként copf-jegyeket is magán viselő kastély homlok­zatát — a kor ízlése szerint — ion-oszlopfők tagolják. A dombra kapaszkodó oldal­szárnyak támpillérei erődít­mény-jelleget kölcsönöznek az építménynek. A vaslemezzel díszített főkaput két Atlasz őr­zi. Az erkélyen a hajdani bá­lokon kimelegedett vendégek gyönyörködhettek a pazar pa­norámában. A faszerkezetből kialakított teknőboltozatos díszterem, • a volt lakószobák, könyvtár, ebédlő legszebb dí­szei a köralakú cserépkályhák és a táblás parketta. Balluszteres, széles lépcső vezet fel az emeletre. A föld­szinti helyiségek közül a tár­salgó, az ebédlő, az istálló, o kocsiszín figyelemre méltó. A korábbi lakóépülethez kap­csolt földszintes gazdasági szárnyak nagy belső udvart zárnok körül, ahova az ere­deti kocsiszín vezetett. Jelenleg javában folyik a kastély restaurációja. Az Or­szágos Műemléki Felügyelőség előreláthatóan egy év múlva fejezi be a helyreállítási mun­kákat. Födémet cserélnek, az egész épület homlokzatvako­latát, az ablakszerkezetek kül­ső rétegeit állítják helyre. A kastély homlokzati része is vö­rösbe hajló — úgynevezett ba­rokksárga színt kap. Fenyősor vezet a kastélyhoz tartozó kis kápolnához, ahol tetőcserét, toronyjavítást és a belső tér teljes felújítását végzik el. Je­lenleg a torony rekonstruálá­sa folyik. Az épületben 1953 óta a Hámán Katóról elnevezett leánynevelő intézet működik. Hárságyi szerzeményemet értő, képzett muzsikusok is népdalnak hitték. Mint ahogy a kerti rózsa nem vadvirág, különbség van a népdal, magyarnóta, táncdal között. Azért mégis testvérek. Tagadjuk, vagy bevalljuk, kell a csárdás, a magyarnóta is. Igény van erre. H. Várady Ilona sokszínű, eredeti egyénisége ~ évtizedek óta vonzza a látogatókat. So­kan jártak már itt élvezve a derűs, elmélyült beszélgetésre invitáló otthon nyugalmát. Ur- bán Ernő író régi barát, rö­viddel halála előtt pihent meg a papiakban. Megcsodálta a parókia kincseit a francia tele­vízió hangmérnöke, a Varsói Televízió főrendezője, miniszter és operaénekes, zeneszerzők és cigányzenészek. Várady Hédi színművésznő — akinek édes­apja szövegírója H. Várady Ilo­nának — a Stuart Mária be­mutatóján készült képet dedi­kálta a „széplelkű ismerős” számára. Az öreg zongora mellett or­kodalmi vendégek nótáztak az Ormánságról, a Mecsekről, a kalocsai, buzsáki lányok hím­zett szoknyájáról. — Többször újra kezdtem mindent. A háború elpusztította gyűjteményem legnemesebb darabjait, de azért rengeteg értéket őrzök. A vágyam egy nótamúzeumot létesíteni Bara­nyában. Képzelje csak el, or­szágos szenzáció lenne, tódul­nának az idegenek egy ilyen „daloló magyar tájak” múze­umba, ahol egy csokorba gyűjt­ve láthatónk — tájegységen­ként — a népdal — és ma­gyarnóta kincsünket, népvise­letünket. Éjszakánként sokáig ég a villany a zalátai papiakban. A nótaszerző H. Várady Ilona fáradhatatlanul rendszerez, ter­vez, összegez, receptet is az asszonyoknak, jelmezt készít a falubeli gyerekeknek, levelek­re válaszol. Most is, mint egész életében, a szépet, a lényeget keresi fáradhatatlanul. Wesztl Márta Ma este Tfllnav Klári Pécseit „Zöld a kukorica Katyi...” Emlékezés a Tóparti vallomás-ra A legnagyobb szerep: Blanche A szénásszekér .lassan döcö­gött a filmen és mi néztük- hallgattuk a drága kis paraszt­lányt, ahogy énekelte: „Zöld a kukorica Katyi, nékem el kell menni Katyi...” Vagy harminc­öt éve már, és ma este, a Jó­zsef Attila Művelődési Házban újra megszólalnak a híres Ka- tyi-dalok és újra megszólal Tolnay Klári. Itt Pécsett, szemé­lyesen egy pódiumest kereté­ben. Dalok, kedves és kedvenc operettszólói, a lírai filmnek, a Tóparti látomásnak a részletei és monológokból összeállítva Tennessee Williams: A vágy villamosá-ból Blanche. — Jó dolog egyszer végre találkozni a pécsi közönséggel — mondja —, hiszen én még sosem léptem fel a pécsi szín­padon. — A műsor előtt, őszinte bemutatkozásképpen, hogyan jellemezné egyetlen vonással magát, mint embert és hogyan, mint művészt? — Mind emberileg, mind művészileg azzal, hogy sosem küzdöttem a szerepekért. Pe­dig ez a legjellemzőbb és leg­keményebb vonása ennek a pályának. Szerencsés voltam, mindig minden „bejött”, simán mentem előre. Ez persze hát­rányos is, mert egy kicsit ké­nyelmes lettem a küzdelmek­hez. Legnépszerűbb téma a Mecsek Baranya. természettudománya 3000 tanulmányban „A Péts mellett levő Metsek nevű hegy" címmel a bécsi Magyar Merkuriusban 1798-ban egy cikket publikáltak. Benne a Mecsekben kigyulladt külszíni szénrétegek nagy tüzéről em­lékezik meg az anonym-szerző. Valószínűleg ez az első ter­mészettudományos igényű al­kotás Baranyáról, mely magya­rul íródott. Hágában 1726-ban jelent meg latinul a „Danubius Pan- nonico - Musicus" Alois Fer­dinand utazó tollából, aki az első baranyai botanikai adato­kat rögzíti. Pillér Mátyás és Mit- terpacher Lajos 1782-ben Bu­dán nyomtatott értekezésében latin nyelven a Pécs vidéki ászát felfedezéséről értesít. Az eddig ismert legrégibb természettudományos irodalom megyénkről a XVIII. század ele­jéről Bél Mátyás „Baranya" cí­mű kézirata, melyet az Orszá­gos Széchenyi Könyvtár őriz. „A nagy magyar királyság helyraj­zában „az utazó Michael Bon- bardi 1718-ban felvázolja Pécs—Pécsvárad földrajzát. Pá­rizsban lát napvilágot 1822- ben Francois Sulpice Beudant francia világjáró könyve, az „Ásványtani és geológiai uta­zás Magyarországon 1818-ban; a francia tudós a Mecseket földtanilag írja le. Elolvasni is sok a közel ezer tudós, természetbarát, újságíró nevét, aki a török kiűzésétől 1970-ig mintegy háromezer munkában foglalkozott Bara­nya természettudományávql. Papp József dendrológus és dr. Vöröss László Zsigmond főisko­lai tanár fél évtizeden átgyűj­— És a leg-ek? — Hát a legelső nemzetközi sikerű filmem a Tóparti láto­más volt, Kalmár László ren­dezte és a béna lányt játszot­tam benne. A legutolsó a Déry­né. De egyáltalán; pályám leg­nagyobb szerepe Blanche volt. Tennessee Williamsnek olyan nőismerete nyilvánul meg ben­ne, amilyen csak Csehov és Ibsen nőalakjaiban. Ök ketten nagyon ismerték a nőket és tud­tak is jó női szerepeket írni. Blanche-ban az összes előző szerepeim sűrítve benne vol­tak. Színpadon az évad végén kezdi próbálni Shaw: Warren- né mesterségének címszere­pét, a tv-iben pedig Hubay Miklós: Római karnevál című sajátos filmjében látjuk legkö­zelebb, talán májusban. És ugyancsak májusban, végre egyszer a pécsi színpad: a Madách Színház vendégjátéka­képpen a Murányi kalandot adják nálunk, a főszerepben az egykori filmbeli Katyi — Tolnay Klári. Földessy Dénes tötte össze Baranya természet- tudományos irodalmát. A for- rásrásgyűjtemény csak nyomta­tásban fellelhető anyagokat közöl, röviden utal tartalmuk­ra. A szerkesztők több mint 250 folyóiratra és lapra is hivatkoz­nak, de könyvtárban elérhető szakdolgozatokat, doktori disz- szertációkat is felvettek a bib­liográfiába. Az alkotókat ábécé sorrend­ben tüntették fel. A legbősé­gesebb irodalommal, több mint 80-nap, Horváth A. Olivér rendelkezik. Dr. Vöröss László Zsigmond közreadott tanulmá­nyai a hetvenet. Agárdi Edéé pedig a félszázat haladják meg. Utóbbit közelíti meg Bo­ros Adóm, Egerváry Gyula, Gebhardt Antal, Soó Rezső, míg Jávorka Sándor, Kolosváry Gábor, Schenk Jakab és Wag­ner János baranyai témájú szakirásainak a száma a húsz felett van. Rajtuk kívül még félszáz tudós említhető, aki egynél már több dolgozatot írt megyénkről. Ők és a felsorol­tak több mint 800 művel gazda­gították g baranyai természet- tudományos szakirodalmat. A témák közül a legbeha­tóbban a növény- és állattant dolgozták fel a 250 év alatt más tudományághoz: a hidro­lógiához, geomorfológiához, geológiához viszonyítva. Né­hány kutatási területet mintha elfelejtettek volna napjainkra, mint az őslénytant. Nagy „slá­ger" volt például 50—70 éve a Siklós-hegy, ahol az őskori me­legebb időszak értékes állat­csontjaira bukkantak. A forrásgyűjtemény készítői ábécé szerint rendszerezik a településeket, melyekről tudo­mányos értékelés született. Há­romszáznál valamivel többről esik szó; így nagy irodalommal rendelkezik Pécs, Pécsvárad, Mohács, Komló, Harkány, Aba- liget, Villány, Zengővárkon y, Sellye, Siklós, Magyaregregyi és Hosszúhetény. Tájegységek vo­natkozásában ez mondható el a Mecsekről, Drávamellékről, Ormánságról, Zengőről, Har­sányhegyről, Mecsekaljáról, va­lamint Dél-Baranyáról. A leg­jobban „kivesézett” téma a Mecsek; ezen belül is Misina, Tettye, Szuadóvölgy, Mély­völgy, Kantavár, Lapis, Dömör- kapu, Jakab-hegy. Egy bibliográfia soha sem lehet teljes, de így is segítsé­get nyújthat a kutatásokhoz, mezőgazdasági tervezésekhez, vízrendezéshez. Ezen kívül ki­váló segédanyag helytörténé­szeknek, honismereti szakkö­röknek. Papp József és Vöröss László Zsigmond a „Baranya természettudományos irodalma" cigiét adta a forrásgyűjte­ménynek, amely jelenleg már 5 éve kiadóra vár. — Csuti — A Pannonholmi Apátság a Pécsi Tanárképző Főiskolának adományozta híres növénygyűjteményét, amelyet a sfcakirodalom „Pannonhalmi Herbá­rium" néven tart számon. Az egyik legrégibb és legteljesebb herbárium ez, anyagát 1843 és 1936 között gyűjtötték. Dr. Vörös László Zsigmond rendezi és rendszerbe foglalja a „Pannonhalmi Herbárium" hatalmas anyagát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents