Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-23 / 81. szám
1975. március 23., vasárnap Dunántúlt napló 9 Miből lesz a porcelán? Évente kilencszáz vagon alapanyag Ausztrália, Norvégia, Szovjetunió, NDK, Albánia... A világ különböző részéből érkezik rendszeresen alapanyag-szállítmány Pécsre, a Zsolnay Porcelángyárba. Jelenleg közel húsz-féle alapanyag felhasználásával készülnek a porcelántermékek, így a szig-jtelők, edények, díszművek és ellenállástestek. Éves átlagban kilencszáz vagon alapanyag fogy el. Sárisápról homokot, kaolint, Fehérvórcsurgóról homokot, Hollóházáról illitet, Székesfehérvárról aplitot szereznék be. Hazai a timföld is; alkalmazása fokozódik, hisz a timfölddús porcelán nagyobb szilárdságú. Kaolin fut tje az NDK- beli Röblingenből, Salzmündé- ből és a csehszlovákiai Pomeisl- ből, valamint Zettlitziből. Nélkülözhetetlen a norvég és a szovjet földpát. A Szovjetunióból a druzskovói és csaszovjari agyag is fontos nyersanyag. Az aplit és a sárisápi homok helyett 1976-tól tervezik a pécsváradi homok felhasználását, mert olcsóbb, valamint jobb villamostulajdonságú, tar- tósabb. mechanikai szilárdságú szigetelő gyártható belőle. A felsoroltak a hagyományos porcelánáruk alkotóelemei, közülük is elsősorban az aplit, homok és kaolin. Év*nte háromezer tonna szigetelő, 1500 tonna edény, száz tonna díszmű és ellenállástest hagyja el a gyárat. Egy évben több mint kétezer tonna építési kerámiát állítanak elő; így a fagyálló hasítható burkolólapokat, az egyedi épületkerámia-díszeket, és a színes tetőcserepeket. Ehhez „forrás" elsősorban a hazai Petény és a szovjet Druzskov, valamint Poltár agyaga. Alapanyag-igényesek a por- celónmázak is, melyek kialakításához Pilisvörösvárról dolomitot, Urkutról mangánt, Nagy- harsányból mészpátot, Komlóról andezitet vásárolnak. Csak dolomitból egy esztendőben 25 tonnát „emésztenek el” a mázak. Ezen kívül kapnak albán és szovjet krómvasércet, NDK krétát, valamint ausztráliai cir- kosilt. Az építési kerámiákat, a porcelánokat rendszerint színezik és olasz, angol NSZK, színezékekkel (színtestekkel dolgoznak. A „kelléktárban" húsz féle oxid szerepel, mint az ólom, vas, króm, ón, vanádium, réz oxidjai. Tavaly fél mázsa angol, olasz oldott aranyat festettek a felületekre. Az alapanyagokat, nyersanyagokat zömmel vasúton szállítják a pécsi gyárba, üzemi állomásuk raktárterületén most épül az úgynevezett masz- sza-malom, ahonnan föld alatti csővezetéken iszap-alakban nyomják át a nyersanyagot, f Eddig egy szállító-alagút működött a Zsolnay út alatt, most | egy újabbot adtak át. A következő ötéves tervben korszerűsítik a nyersanyag-raktárakat ; és modern szállítószalagokat szerelnek fel több millió forint j értékben. — Csuti — — Platthy György festőművész képeiből álló kiállítás nyílt teg- j nap délután 16 órakor Pécs- váradon a Művelődési Központ j kiállítótermében. A Pécsváradi j Tanács vb. szakigazgatási szerve, valamint a művelődési központ közös közreműködésével j megrendezett kiállítást Pandur I József főiskolai adjunktus nyitót- I ta meg. A művész húsz hazai I tájakról készült festményét be- I mutató tárlat március 22-től I április 5-ig tekinthető meg. TervuőasztaliHi a Kaposvári Ruhagyár pécsi gyáregységének bővítése Középüzem ezer munkással? Alig múlt egy éve annak, hogy a valamikori Ruhaipari Vállalatot, a Pécsi Szolgáltatóipari Vállalat konfekcióüzemét a Kaposvári Ruhagyárhoz csatolták. Nagyobb kereset Az üzem dolgozói nem fogad ták lelkesedéssel, hogy a to vábbiakban Kaposvárhoz tar toznak. Az elmúlt év első ne gyedévében megnőtt a fluktuá ció. Több mint százan hagyták ott a varrodát. Hónapokba ke rült, amíg konszolidálódott a helyzet, s az üzem termelési fennakadásai csökkentek. 1973 hoz viszonyítva ugyan négymii lió forinttal csökkent az üzemből kiszállított zakók, illetve gyér- mekkabátok értéke, de ez a tér melésvisszaesés viszonylagos Ugyanis 13,5 százalékkal nőtt az egy munkásra jutó teljesít mény. A pécsiek tehát a csők kent termelés mellett is túlszár nyalták a kaposvári gyár veze tőinek kérését: ők 5 százalék teljesítményemelkedést vártak. A teljesítmények növekedésének eredményeként 1973-hoz viszonyítva több mint 12 százalékkal nőtt a munkások keresete. A bázishoz hasonlítva jelentősen emelkedett a nyereség is: 1973- ban az éves bértömeg három százaléka volt a kiosztott részesedés, a tavalyi eredmények alapján pedig meghaladja a 11 százalékot. A múlt év elején jelentkezett anyaghiány a múlté, a kaposváriak arra törekednek, hogy Pécsett nagyobb szériákat gyártsanak. Mint ismeretes, az üzem főként exportra dolgozik. A József Attila utcai gyáregységből Szovjetunióba szállítják a zakókat, illetve gyermekkabátokat. A • •• rr r ■ A jovo útja Az üzem átadásakor a város vezetői azt kérték, hogy belátható időn belül a gyáregységet középüzemmé feljesszék. Pécs a szanálás költségeit vállalta, Kaoosvár pedig harmincmillió forintot ígért az új üzemcsarnok építéséhez A harmincmillió forint talán, ha egyharmadát fedezi a tervezett beruházásnak, de Kaposváron abban bíznak, hogy a tárca kedvezően fogadja majd a ruhagyár pályázatát és megkapják a szükséges állami támogatást. A Könnyűipari Tervező Vállalatot már meg is bízták a tervek kidolgozásával. A József Attila utcai gyáregység területén egy ezerfős üzemet hoznának létre. Ezzel tovább javulna a megyeszékhely ipari struktúrája, s nem utolsósorban csökkenne Pécs munkaerőtartaléka. Az anyaghiány a múlté — exportra dolgoznak. Félmilliós megtakarítás Csizma és szandál egy bőrből Társított szabással, gazdaságosabban dolgozzák fel ezentúl a bőröket a Minőségi Cipőgyárnál, aminek nyitja a nagyvállalati központ és a gyáregységek közötti anyagfelhasználási kooperáció. Az alapgondolat ugyanis az volt: ami egyik üzemnél hulladék, másutt még teljes értékű termék készíthető belőle. Az ötlet gyakorlati megvalósítására elsőként a Szigetvári Cipőgyár vállalkozott, amely a csizmákat készítő budapesti „A" gyáregységtől átvett szabási hulladékból csinos, jó minőségű szandálokat állít elő. A központ ilyen célra külön modelleket tervez és ajánl, figyelemmel arra, hogy a keletkező apró bőrökből tetszetős termék legyen. A piros-fehér és fehér-fekete csikós színösszetételű modell sorozatgyártását a napokban megkezdték. Ebből a fajtából 11 300 pár szandált készítenek, ami félmillió forint megtakarítást eredményez a gyárnak. Az anyagfelhasználási kooperációba a többi egységet is bevonják. A Szigetvári Cipőgyárban a takarékosság új módja még, hogy egyes cipőtipu- soknál nemcsak a megrendelt párszámot készítik el, hanem a takarékos szabás következtében megmaradt bőrt is mindjárt feldolgozzák. A tapasztalat szerint a kereskedelem szívesen átveszi a ráadást, Így nem halmozódik a raktáron felhasználatlan anyag. Ez újabb 450 000 forint többletértéket hoz egy esztendő folyamán a Szigetvári Cipőgyárnak. Az új üzem építését a jövő esztendőben szeretnék megkezdeni. Müller László, a Kaposvári Ruhagyár igazgatója kijelentette, hogy a pécsi gyáregység túljutott a holtponton. A jövő útja a koncentrált gyártelepítés, a legkorszerűbb berendezésekkel. Az új gépek munkába állítása viszont önmagában nem biztosíthat hatékony termelést, ha a munkásgárda felkészültsége nem megfelelő. Ezért meg kell tanulniok a technológiát. A Kaposvári Ruhagyár most abba a szakaszba lépett, hogy a termelés fejlesztése gépi beruházások nélkül elképzelhetetlen. A több mint két és fél ezer embert foglalkoztató gyár hét év alatt mintegy megduplázta termelését, ma már 450 millió forint értékben állítanak elő főként gyermekruhákat. Kaposváron, a központi üzemben hamarosan átadják azt a huszonöt millió forint értékű beruházást, amely a különböző szociális létesítményeket, a szabászat bővítését és a központi nyersanyagraktórt foglalja magába. A gépi berendezések kicserélésére, forgóeszköz-feltöl- tésre, készáruraktár építésére százharmincmillió forintot fordítanak a közeljövőben. De térjünk vissza a pécsi gyáregységhez! A kétszázhatvan főt foglalkoztató üzemtől a termelés tíz százalékos növelését várják ebben az esztendőben. Erre a belső tartalékok is lehetőséget biztosítanak. Száz tanuló Az üzemben mintegy száz fiatal sajátítja el a szabó szakmát. Az első végzősök ez év nyarán kerülnek át az üzem munkásai közé. Úgy tűnik tehát, hogy az utánpótlás képzése nem jelent gondot. Ám figyelembe véve a pécsi gyáregység perspektíváját, erőteljesebben kellene növelni a szabó szakmát elsajátító fiatalok számát, hogy mire az új üzem felépül, minden gép mellé jusson munkáskéz... S. GY: Akik a versenyt elindították A bólyi Kossuth brigád A sárga helikopter a szántóföld mezsgyéjén pihen. Kissé távolabb tőle, tűz körül szalon- náznak néhányon. A föld már felmelegett, jól esik a tízórai a napsütésben. Mutatják: a túlsó tábla fölött a pici pont repülőgép. Szórja a műtrágyát. A Bólyi Állami Gazdaság közel négyszáz hektáros borsóföldjén megyünk a tehergépkocsival: a platón hatvan zsák, egyenként 75 kiló vetőmag. Wé- ber György, a Kossuth brigád vezetője erősen markolja a kormányt: a horhosban hirtelen emelkedő jön, mélyen kivágott keréknyomokkal. Három vetőgép bukkan elő, ahogy felérünk a tetőre. Egymás mellett dolgoznak, zsinórban. Amit vállaltak A vetőgépeket ma hozták ki először. Néhány óra elmegy, míg sikerül az ember és a gép összhangját megteremteni. Egy fordulóra 150 kiló borsó kerül a földbe, 18 szem méterenként. Pfeil Ferenc kihúz gépével a tábla szélére: az egyik adagolóval baj van. Törés. Pedig bent a műhelyben százszor is átnézték a gépeket a start előtt. Sós Nagy Szabolcs, a bólyi kerület vezetője, aki dzsippel járja a munkahelyeket, azonnal intézkedik. Tavaly szenzációs rekordot hozott a borsó; több mint 33 mázsát adott egy hektár. Talán ezért érdemel több figyelmet, törődést az ivánszőllősi terület. Bárhol megállják a helyüket Ha kell hegesztenek, gépkocsit javítanak, szántanak, aratnak... Amíg a zsákokat lerakják a platóról, Wéber György brigádvezetővel az elmúlt esztendő eredményeiről beszélgettünk. Ők, a Kossuth brigád tagjai, indították el a kongresszusi munkaversenyt, intéztek felhívást az ország valamennyi állami gazdaságához. Amit vállaltak: három szó csupán: minőség, szervezettség, gazdaságosság. S nem a dicsőségért, azért, hogy elmondhassák: ma az iparág kiváló brigádja cím várományosai. Még reggel, bent a műhelyben traktorjavítás közben Mayer Antal is azt mondta, hogy tulajdonképpen a brigád csak megindított valamit. Indítani pedig könnyebb, mint meg is dolgozni a célért.- őszig nem volt baj, ment minden mint a karikacsapás. Aztán, ahogy első nap az eső megeredt, s nem hagyta abba, sártengerré dagadt itt minden. A pótkocsi elé ketten is oda- álltunk, s úgy vittük ki a termést. átlagkora negyven felett van. Ha szó érheti a ház elejét: hát kevés figyelmet fordítottak a fiatalításra. A brigádban a legfiatalabb 35 esztendős. Kényszerít azonban rá a traktoros sors: Katona József gépét átvette más, készletkezelő lett. Kiss Jánosból mezőőrt csináltak, Pfeil József nemrégiben gerincműtéten esett át. Tíz-tizenöt év után nem bírja a hát. A műhelyben Péter bácsi elmondja, hogy ki hol van. Bach Toncsi szánt, a Metzing Adóm a cukorrépaföldön,, a többiek pedig vagy a borsónál, vagy pedig a javítóban ... A Super- Zetor bordákig lecsupaszítva tízegynéhány év után most kap új motort. Mayer Antal a kormányra mutat: „Előbb elkopott a kormány, mint a gép. Azt tavalyelőtt cseréltem ..." Talán ellentmondásnak tűnik, de így van: a traktorosok kezén megvastagszik a bőr, egyre keményebb lesz, a fém meg elkopik közben. Hazai alkatrészekből Megszünteti a fárasztó kézi munkát az az új festékszóró gép, amelyet Szilas Ferenc, a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat dolgozója tervezett. A három és fél méter hosszú, másfél méter magas, több mint egy tonnás szerkezet segítségével balesetmentesen tudják a terelő- és záróvonalakat, valamint a gyalogátkelőhelyeket festeni a pécsi utcákon, hiszen jelzőlámpával is ellátták. A festékszóró egyébként óránként öt kilométeres sebességgel fest. A mintegy kétszázezer forint értékű gép házilag készült a vállalatnál, az — országban először — jóval olcsóbb magyar alkatrészekből, ugyanis hazánkban az utcai festékszórókat általában NSZK-import alkatrészekből gyártják. Traktoros sors A Szibert-pusztai központból húsz kilométer sugarú kört lehetne húzni — ekkora a Kossuth briqád területe. Ha róluk van szó, mint mindenesek — említ;k őket. Tudnak hegeszteni, gépkocsit javítani, szántani, aratni, bárhol megállják a helyüket. A tizennyolc szántóföldi növénytermesztő - inkább traktoristák — Kozma Ferenc — A baksai termelőszövetkezet KISZ-szervezete által szervezett munkaverseny eredményét pénteken az ifjúsági parlamenten hirdették ki. A résztvevők közül négyen -a Szakma Ifjú Mestere címet, egy fiatal pedig a Kiváló Ifjúmunkás címet kapta. Pencz Péter bácsinak’ a tavalyi volt az utolsó „betakarítása". Elérte a hatvanöt, a papírokat elküldték a nyugdíjintézethez, s amíg visszajön a válasz, még segít itt-ott, ahol szükség van rá. A húszas évek végén kezdte az uradalomban, s földje is csak addig volt a felszabadulás után, míg „bevetette". Aztán szervezték a gazdaságot. Az első nap óta itt dolgozik — most a brigád a búcsúztatójára készül... Elkészül a vetőgép, beáll a sorra. Mától kezdve legalább egy hétig, itt az l-táblán az időjárástól függ a munkaidő. Erősen tűz a koratavaszi nap, melegít a motorháztető, pedig az ablakokat is leeresztettük. Porzik a föld utánunk. — Hogy milyen az igazán szép idő, azt itt kint, a határban lehet megtudni — mondja Wé- ber György. Társadalmi. munkában Dolgoznak naponta tíz órát. S bizony ahhoz, hogy a havi háromezerötszáz meglegyen, keményen kell markolni a volánt. Együtt, csak ritkán vannak — hetente egyszer-kétszer, az eligazításon. Megesik, hogy negyven kilométernyire van egymástól a brigád két tagja. Van, aki Versenden, Szajkón lakik, de van a brigádban nagynyáródi, lánycsóki, töttösi... és még bó- lyi is. Ezért aztán különösen jól telt a nap legutóbb, amikor társadalmi munkában bekötőutat építettek a majoron át. Nem azért, hogy a brigádnaplóba bekerüljön. Kellett. Maauknak építették.
