Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-23 / 81. szám

1975. március 23., vasárnap Dtmantuit napló 3 pz JMSZMP Jpi|fcongre|!^fának határozna! A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának ha- tározata hét fejezetben ismerteti a kongresszus állásfogla­lását a párt munkájáról és a további feladatokról. A határozat fejezetei: I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk fő iránya és feladatai. II. A társadalmi viszonyok továbbfejlesztése. III. A gazdasági épitőmunka feladatai. IV. Életszínvonal- és szociálpolitikai feladatok. V. Ideológiai és művelődési feladatok. VI. A párt- és tömegszervezetek feladatai. VII. A párt nemzetközi tevékenységének, kapcsolatainak fejlesztése. CJ evezetőben a határozat leszögezi, hogy a kong­resszus jóváhagyja a Központi Bizottság beszámolóját a párt­nak a legutóbbi kongresszus óta végzett munkájáról, vala­mint a KEB jelentését a két kongresszus közötti tevékeny­ségéről, elfogadja a párt programnyilatkozatát és a szervezeti szabályzat módosí­tására tett előterjesztést. Meg­állapítja, hogy a párt az el­múlt négy esztendőben követ­kezetesen érvényesítette fő po­litikai irányvonalát, végrehaj­totta a X. kongresszus határo­zatait. Harminc éve annak, hogy a Szovjetunió hadsere­ge, amely a harc fő terhét vállalta — a szövetséges ha­talmak csapataival együtt — szétzúzta a világ népeit fenye­gető és Európa nagy részét rabságban tartó hitleri fasiz­must. A magyar nép sohasem felejti el azt az áldozatot, omelyet a szovjet nép hozott a hitleri fasizmussal vívott élet­halálharcban, amelynek so­rán hazánk is felszabadult. A XI. kongresszus nagyra értéke­li, hogy a magyar dolgozóka szocializmusba vetett hittel, új munkasikerekkel köszöntik felszabadulásunk 30. évfordu­lóját. A kongresszus helyesli és megerősíti a Magyar Szo­cialista Munkáspárt eddigi po­litikáját: Szükségesnek tartja, hogy a párt vigye tovább fő politikai irányvonalát és kö­vetkezetesen érvényesítse min­denütt és mindenkor. Egyetért a Központi Bizottság beszá­molójában kifejtett marxista— leninista irányvonallal és gya­korlati tennivalókkal. A nemtetközi helyzetet ele­mezve a határozat megálla­pítja, hogy az elmúlt években kedvező változás következett be a szocializmus, a haladás javára. Hazánk, pártunk aktív, kezdeményező külpolitikát folytat. A nemzetközi küzdő­téren egyre erőteljesebben te­vékenykedik korunk három nagy forradalmi ereje: a szo­cialista világrendszer, a nem­zetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozga­lom. Együttműködésük mind eredményesebb. A szocialista országok veze­tő politikai súlyukkal és von­zásukkal, gazdasági és kato­nai hatalmukkal új távlatokat nyitnak a szocializmus, a nem­zeti felszabadulás és a béke világméretű győzelme előtt. Egyre számottevőbb a tőkés országok kommunista és mun­káspártjainak, a mögöttük fel­sorakozó tömegeknek a befo­lyása, s egyre inkább újjáfor­málja Ázsia, Afrika és Latin- Amerika politikai térképét az imperialistaellenes politikát folytató fejlődő országok né­peinek erősödő harca. A kapitalista rendszer álta­lános válsága mélyül. A tőkés hatalmak uralmi szférája ösz- szeszűkült. Fokozódik, s egyre szövevényesebbé válik a pia­cokért folyó harc, a tőkés or­szágok, a nemzetközi mono­póliumok versenye; mélyülnek az imperialista hatalmak és más tőkés országok egymás közötti ellentétei. Az imperia­lizmus, — fokozódó nehézsé­geinek ellensúlyozására — újabb feszültség'! gócokat te­remt, ezért a szocializmus és a béke erőinek további erőfe­szítéseket kell tenniök, hogy az enyhülés folyamatát ne le­hessen feltartóztatni. A szocialista országoknak a világbéke védelmével, a bé­kés alkotó munka biztosításá­val kapcsolatos feladataira utalva a határozat megálla­pítja, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres ereje megbízhatóan őrködik a szo­cialista közösség biztonságán. Hazánk osztozik az egyesített védelmi erőfeszítésekben, tel­jesíti szövetségi kötelezettsé­geit. Aláhúzza a határozat az eu­rópai biztonság megteremtésé­nek alapvető jelentőségét, majd hangsúlyozza, hogy támo­gatjuk az indokínai népek függetlenségi küzdelmét, a vi­etnami hazafiak erőfeszítéseit a párizsi megállapodás végre­hajtásáért, támogatjuk az arab népek igazságos ügyét, segít­jük a chilei nép harcát, tilta­kozunk a chilei fasiszta rend­szer terrorja ellen, követeljük a törvénytelenül fogvatartott hazafiak, közöttük Corvalán elvtárs szabadonbocsátását. Nemzetközi összefogást sürge­tünk Ciprus szuverénitásának tiszteletben tartásáért, elisme­réssel adózunk Portugália ha­ladó erőinek, üdvözöljük a gö­rög demokratikus erők harcá­nak eredményeit, szolidárisak vagyunk a Spanyolországban és másutt a fasiszta rendszer felszámolásáért, a társadalmi haladásért harcoló kommunis­tákkal és demokratákkal. A magyar párt és kormány nagy jelentőséget tulajdonít a né­pek közeledését szolgáló nem­zetközi szervezeteknek, hazánk aktívan közreműködik az Egye­sült Nemzetek Szervezetének és intézményeinek munkájában. Szorosan együttműködve a szo­cialista közösség országaival hazánk a jövőben is elősegíti a béke megszilárdítását és a társadalmi haladás térhódítá­sát a világban. II. Társadalmi viszonyainkat ele­mezve szocialista fejlődésünk döntő fontosságú biztosítéka­ként hangsúlyozza a kongresz- szus a termelőeszközök társa­dalmi tulajdonának erősödését és fejlődését. Rámutat: előre­haladásunk üteme és eredmé­nyessége nagy mértékben függ attól, hogy jobban kihasznál­juk a szocialista állami és szö­vetkezeti tulajdonban lévő le­hetőségeket. Hangsúlyozza, hogy az állami tulajdonnak a népgazdaságban betöltött hely­zeténél és nagyságrendjénél fogva meghatározó szerepe van a szocialista tervgazdálkodás­ban, az össztársadalmi érdek érvényesítésében. A szövetke­zeti tulajdon fontos helyet fog­lal el a mezőgazdaságban, az ipari termelés és a szolgálta­tás több ágazatában, a keres­kedelemben, egész népgazda­ságunkban. A szocialista ala­pokra helyezett mezőgazdaság, valamint a szocialista szövet­kezeti mozgalom további fej­lődésének útját a határozat mindenekelőtt abban jelöli meg, hogy a termelőszövetke­zetek váljanak korszerű nagy­üzemekké, gazdálkodásukban erősödjenek a szocialista nagy­üzemekre jellemző, a tagok ér­dekeit az össztársadalmi ér­dekkel helyesen egyeztető vo­nások. Változatlanul szükség van — elsősorban a szolgáltatás te­rületén — a főként saját mun­kán és a családtagok tevékeny­ségén alapuló kisárutermelés- re. A határozat megállapítja, hogy az életszínvonal rendsze­res emelkedésével társadal­munkban bővül a személyi tu­lajdonban lévő javak köre. Ál­lamunk törvényeivel elismeri, támogatja a munkával szerzett személyi tulajdont. E törvények­nek továbbra is érvényt sze­rez, s úgy fejleszti őket tovább, hogy gátat vessen a nem mun­kából származó, a szocialista elveket sértő jövedelmek kelet- kezésének. Meg kell akadá­lyozni a családi szükségleteket meghaladó, különösen a spe­kulációs célú ingatlanszerzést. A kongresszus a szocialista fejlődés fontos vonásának tart­ja, hogy a X. kongresszus óta is tovább erősödött a munkás- osztály vezető szerepe. A szo­cialista építés alapvető köve­telménye, hogy ez a vezető szerep a társadalmi élet egé­a szocialista haza építésében, az életkörülmények javításá­ban és a béke megőrzésében. Az osztályok közti különbségek tovább csökkentek. Társadalmunkban jelen van és szerepet kap a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdek. A társadalmi érdek a megha­tározó, végső soron ennek kell alárendelni a csoport- és az egyéni érdeket is. A helyesen felfogott csoport- és egyéni ér­dek egyirányba hat a szocia­lista törekvésekkel, segíti a szocializmus építését. A határozat megállapítja, hogy államunk a szocialista építés fő eszköze. A két kong­resszus között a párt kezdemé­nyezésére tett intézkedések elő­mozdították az állami élet, a szocialista demokrácia fejlődé­sét. Nő szocialista államunk szerepe elsősorban a gazda­sági építő- és a kulturális ne­velőmunka irányításában. A fo­kozódó követelmények miatt a Általánossá kell tenni a fizikai dolgozók bevonását az igazga­tói ' tanácsok, a vállalati fel­ügyelő bizottságok munkájába. A gazdasági vezetők kötelessé­ge, hogy egyre jobb feltétele­ket teremtsenek az üzémi de­mokrácia további kibontakoz­tatásához. Az a legfontosabb, hogy jobban építsünk az üze­mi demokrácia meglévő fóru­maira. Mindenütt határozottan fel kell lépni azok ellen, akik a bírálatot megpróbálják el­fojtani, megtorolni. Az ilyen eseteket kövesse felelősség re- vonás és arról tájékoztassák a közvéleményt is. Az üzemi de­mokrácia közvetlen fórumainak munkáját is ki kell bontakoz­tatni. A szakszervezetek a mű­helyekben, az üzemegységek­ben és vállalati méretekben fo­kozatosan szervezzék meg a munkásgyűléseknek — nagyobb egységekben a munkás küldöt­tek gyűléseinek — illetve a bi­szében érvényesüljön. Megál­lapítja, hogy a munkásosztály politikai állásfoglalása, tevé­kenysége, fegyelme, szemléle­te egyre meghatározóbban be­folyásolja a dolgozók minden csoportjának, rétegének felfo­gását. Elvi fontossági követel­mény, hogy a párt-, társadal­mi, állami szervek vezető tisztségeibe és testületéibe nö­vekvő számban, kellő arányban kerüljenek a termelésben élen­járó, a társadalmi tevékeny­ségben kiemelkedő és megfe­lelően felkészült munkások, fi­zikai dolgozók. A határozat kiemeli, hogy ál­lamunk legfőbb politikai alap­ja a munkás-paraszt szövetség, amelyet a szocialista építés so­rán kivívott közös győzelmek szilárdra kovácsoltak és tovább gazdagítottak. A párt e szö­vetségre támaszkodva bonta­koztatja ki politikáját; irányít­ja és szervezi a szocialista épí­tést. A szövetkezeti parasztság munka- és életkörülményeiben, szemléletében közeledik a munkásokhoz, a szocializmus építésének aktív részese. To­vább erősödött érzés- és gon­dolatvilágában a közös tulaj­donosi és gazdálkodói felfo­gás. Értelmiségünk céljaiban azonosul a munkásosztállyal, többsége magáévá tette a marxizmus—leninizmus elveit, és eszmeileg is szocialista iránybon fejlődik. Emelkedik az alkalmazotti rétegek szak­mai és politikai képzettsége, erősödik a szocialista célok iránt érzett elkötelezettsége. A határozat megállapítja, hogy szélesedik, szocialista tartalommal telítődik a ma­gyar nép minden haladó és alkotó erejét, párttagot és pórtonkívülit, a különböző nemzetiségeket, minden nem­zedéket, ateistát és hívőt tö­mörítő társadalmi összefogás. A szocialista épitőmunka fo­lyamatában egyre szilárdabbá kell ötvözni a szocialista nem­zeti egységet. Hazánkban a dolgozó osztályok, rétegek alapvető érdekei egybeesnek központi irányítást hatékonyab­bá kell tenni, erősíteni kell a központi és helyi államigazga­tási szervek összehangolt irá­nyító munkáját. A határozat rámutat, hogy a munkahelyi, üzemi demokrácia a szocialista demokrácia alap­vető része. Jelenlegi hatékony­sága azonban nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind módszerei­ben tovább kell fejleszteni. zalmiak tanácskozásainak rendszerét. A határozat a továbbiakban a szocialista törvényesség fel­tétlen érvényesítésének jelen­tőségét hangsúlyozza, majd a fegyveres erőket és a fegyve­res testületeket hívja fel, hogy a jövőben is szilárd politikai elkötelezettséggel, magasfokú hivatástudattal és felkészült­séggel tegyenek eleget meg­tisztelő feladataiknak. A határozat megállapítja, hogy a népgazdaság a X. kongresszuson jóváhagyott gazdaságpolitikai elveknek megfelelően, a IV. ötéves terv­ben meghatározott feladatok végrehajtásával tovább fejlő­dött. Közelebb jutottunk a kitű­zött célhoz, hogy gazdaságilag fejlett országgá váljunk. Bővül­tek a szocializmus anyagi-mű­szaki alapjai, gyarapodott a nemzeti vagyon, emelkedett népünk életszínvonala. A további feladatokat meg­szabva a határozat kimondja, hogy gazdaságpolitikánk az V. ötéves terv időszakában a táv­lati célokkal összhangban biz­tosítsa gazdaságunk tervszerű és arányos fejlődését. A követ­kező időszakban egész gazda­sági tevékenységünk fő felada­ta a társadalmi termelés haté­konyságának az eddiginél erő­teljesebb növelése. A kongresz- szus helyesli, hogy az V. ötéves terv idején, 1976 és 1980 között a nemzeti jövedelem 30 száza­lékkal, az ipar termelése 30-35, az építőiparé 35-37, a mező- gazdaságé 16-18 százalékkal növekedjék. A nemzeti jövede­lem növekedése túlnyomó ré­szében a munka termelékenysé- ségének emeléséből származ­zon. A világpiaci folyamatokról szólva a kongresszus megálla­pítja, hogy a számunkra kedve­zőtlen változások nem átmene­tiek, mértékük változhat, de hosszú távon számolni kell ve­lük. Szocialista tervgazdasá­gunk, miközben bizonyos fokig kivédi ezek hatását, nagyobb figyelmet fordít a világgazda­ságban lejátszódó folyama­tokra. Az iparfejlesztés feladatait hazánk lehetőségeivel és a nemzetközi együttműködéssel egyaránt számolva kell megha­tározni. Differenciáltabban kell fejleszteni az ipar egyes ágait, javítani a gyártmányszerkezetet. A feldolgozóiparban, valamint a kohászatban elsősorban re­konstrukciók útján bővül a termelés. Folytatódik a vegyipar, ezen belül a petrolkémiai bázis ki­építése, tovább korszerűsítjük az energiaszerkezetet. A határozat felhívja a figyel­met arra, hogy fokozott gondot kell fordítani a takarékosságra, a hazai természeti források — köztük a szénvagyon — telje­sebb, jobb, gazdaságosabb ki­aknázására. Átfogó intézkedé­seket kíván az ország termész'eti kincseinek, valamint nyersanya­gainak hasznosítása. A mezőgazdaságban tovább erősítjük a termelőszövetkezetek szocialista jellegét, a nagyüze­mi, iparszerű termelés elterjesz­tését. Az állami gazdaságok, amelyeknek szerepe egyre nö­vekszik, ennek hozzáértő kezde­ményezői. Az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkezetek általános fejlesztése mellett to­vábbra is támogatjuk a háztáji és kisegítő gazdaságok terme­lését. A határozat kimondja, hogy a beruházási igényeket népgaz­dasági, társadalmi fontosságuk szerint kell rangsorolni. Csök­kenteni kell az eszközök szét­aprózott felhasználását, meg kell akadályozni a túlzott be­ruházási igények érvényesítését. A kongresszus azt is szükséges­nek tartja, hogy a határidő- és költségtúllépéseket - mu­lasztás esetén - kövesse fele- lősségrevonás. A kongresszus hangsúlyozza a szocialista tervszerűség érvénye­sítésének alapvető fontosságát, a központi irányítás hatékony­sága növelésének, a népgazda­sági és vállalati tervezés szín­vonala emelésének, az érték- és mennyiségi mutatók, valamint a tervcélok és — eszközök telje­sebb összhangjának jelentősé­gét. Rámutat, hogy minden szin­ten hatékonyabbá kell tenni a tervek végrehajtásának és a gazdasági fegyelem megtartá­sának ellenőrzését. Gazdaság- irányításunk változatlan felada­ta, hogy tovább erősítse szocia­lista rendszerünket, fejlessze a szocialista tulajdonviszonyokat és a termelőerőket, fokozza gazdálkodásunk tervszerűségét. Építsen a vállalati önállóságra, közérdekű kezdeményezésekre, növelje a munka hatékonyságát. A bevált alapelveket érvényesít­ve, gazdaságirányításunkat, mint a szocialista tervgazdálkodás eszközét jobban mai és holnapi céljaink, feladataink szolgála­tába kell állítani, és működését javítani szükséges. A világpiaci árak tartós vál­tozásait a gazdaságilag szüksé­ges mértékig a hazai termelői árakban érvényesíteni kell, hogy jobban orientáljanak a haté­kony gazdálkodásra. E változá­sok szükségszerűen kihatnak bi­zonyos fogyasztási cikkek áraira is. Szocialista tervgazdálkodá­sunk a termelés bővülésével, hatékonyságának növekedésével összhangban gondoskodjék az életszínvonal további rendszeres fejlődéséről. Az árszínvonal terv­szerű alakítása érdekében javí­tani kell, szigorúbbá és folya­matosabbá kel tenni a hatósági és társadalmi árellenőrzést. A KGST keretében segítjük a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatását, a komplex program valóra váltását. Minde­nekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi tagállamával széle­sítjük a termelési együttműködést és kooperációt, a kereskedelmi kapcsolatokat, a szakosodást, a tudományos-technikai együtt­működést és a tapasztalatcse­rét. Részt veszünk nyers- és alapanyagok együttes kitermelé­sében, közös gazdasági szer­vezetek, vállalatok létesítésében. A tőkés országokkal a kölcsö­nös előnyök alapján bővítjük gazdasági, kereskedelmi kap­csolatainkat; fellépünk minden­fajta megkülönböztetés ellen. Gyümölcsöző gazdasági együtt­működést építünk ki a gyarmati sorból felszabadult, a nemzeti függetlenség útjára lépett or­szágokkal. A továbbiakban a határozat rámutat: egyik legfontosabb fel­adatunk a népgazdaság belső tartalékainak feltárása és jobb kihasználása, a munka termelé­kenységének növelése, az ön­költség csökkentése, a minőség javítása. Az anyagi lehetőséqek arányában - különösen a nép­gazdaság fő területein — foly­tatni kell a termelő folyamatok korszerűsítését és gépesítéssel csökkenteni a nehéz fizikai munkát. Javítani kell a munka­erőgazdálkodást, következetesen erősíteni a munkafegyelmet. Gyorsabb haladást kell elérni az üzem- és munkaszervezés­ben, azt a vállalatok, a szövet­kezetek, az intézmények gazdál­kodósának szerves részévé kell tenni. Átfogó takarékosságra van szükség a népgazdaság minden területén. V. A határozat megállapítja, hogy szocialista előrehaladá­sunk során, gazdasági építő­munkánk ’eredményeként rend­szeresen emelkedik dolgozó né- (Fotytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents