Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-02 / 60. szám
6 Dunántúlt napló 1975. március 2., vasárnap Nagytudatú magyar Azt hittem, felül kell vizsgálnom eddigi harcos pesszimizmusomat. Egy irodában beszélgettem a nagyvállalat igazgatójával — az időjárásnál kezdtük, s az orvosolhatatlan társadalmi gondokig jutottunk el — egyszercsak azt mondja: — A legnagyobb részleg vezetője írásban kérte leváltását. Azt írta, úgy érzi, képességei nem elegendők e felelős funkció betöltéséhez, s inkább vállal másutt kevesebb havi illetményért alacsonyabb beosztást, mintsem elfoglalja a státust egy rátermettebb kollégája elől... A felelősség súlya is nyomasztja . .. Nini. Úgy éreztem magam egy pillanatra, mint a műrepülő bukfenckor. Fejre állt volna a világ? Erre oly kevés példát látni! Magam is csak hallottam ilyesmiről, őszintén bevallom, még nem láttam ilyen embert. Az ellenkezőjére bőven van példa. „Ambíció” mondják, és sokszor nem veszik észre a felkapaszkodási vágyat, a minden áron való előrejutás, a szamárlétra felsőbb régióiba mászás ingerületeit. És valljuk meg, az „ambíció” gyakran önmagában áll mint erény, tartalma nincs, az „ambiciózus" emberek feje olykor kong, ami aztán később derül ki. „Tehetséges" bólogatnak, és nem szúr szemet senkinek, hogy a sokat hangoztatott tehetség" voltaképpen egy egészségtelen túlértékelést takar. Mert az „ambiciózus” ember túlértékeli magát, s ezt iparkodik elhitetni és elfogadtatni környezetével. Hány olyan ember van, akinek ez utóbbi az egyetlen ambíciója! És hányszor végződik szomorúan ez a játék! A magasabb létrafok hatalommal jár, amivel óvatosan és okosan kell bánni, ha még oly kicsike is. Akiknek a személyisége erre nem alkalmas, annak kezében a hatalom felrobban, visszafelé lő, nagy károkat okoz. De ki -az, aki elismeri: nem vagyok alkalmas a vezető beosztásra, nem vállalom, helytelen döntés lenne? El kell ismerni, hogy ők vannak kevesebben. Iqen magasan fejlett, differenciált társadalmi és éntudatot feltételez már az ilyen nyilatkozat. Ezeket gondoltam végig, amint hallottam az igazgató hangját, s még a szemem is könnybelábadt az örömtől, amikor arra gondoltam, hogy végre szemtől szembe állhatok egy nagytudatú magyarral. Már éppen nyitottam a számat, hogy megkérdezzem: hol él e nagyszerű polgár, s merre van hazája? De az igazgató halkan folytatta: — A lemondását természetesen nem fogadtam el. Régi és nagyszerű szakember, egyik legjobb emberem. A háta mögött tudtam meg, hogy miért is akarja otthagyni azt a vállalatot, ahol csaknem húsz évig dolgozott... El akar menni benzinkutasnak. — kampis — Több figyelmet sorsuk alakulására Kallódó gyerekek? Vasútállomás, hétköznap délelőtt. A rendőr igazoltat egy igencsak ifjú emberekből álló hármas társaságot. — Hány éves vagy? — Tizenöt. — Iskolába jársz? — Én már nem. — Dolgozol? — Én még nem. — Mégi% mit csinálsz? — Most még semmit... A kérdésekre adott válaszokat mindhárom esetben „macs- kakörmözni” lehetne, annyira azonosak. Semmittevő, illetve semmi jót nem tevő, szemmellátható- lag cél nélkül csatangoló gyerekekkel naponta találkozunk az utcán. Különös szeretettel keresik fel a városközpontot, a játéktermet, a szórakozóhelyek környékét, azokat a helyeket, ahol nagy tömegek fordulnak meg, ahol mindig akad valami látnivaló ... Kallódó gyerekek? Elveszett emberkék, akikre senki sem figyel? Vajon mennyien lehetnek és vajon miként lehetséges, hogy kikerültek figyelmünk látómezejéből? MIT MONDKNKK B SZAMOK? A statisztika szerint a számuk nem lehet túlzottan magas. Pécsett egy tanévben átlagosan 5^6 ezer gyerek végzi el az általános iskolát, és a végzettek 92 százaléka továbbtanul középiskolában vagy szakmunkásképző iskolába'n. Az ő sorsuk, — legalábbis az indulás pillanatában — rendezettnek látszik, tehát legfeljebb ezzel a maradék nyolc százalékkal lehet számolni. Persze ez az arány is tovább csökken, mert a tovább nem tanuló nyolc általános iskolát végzett gyerekek egy — számszerűt ki nem mutatható — része valamilyen négy vagy hatórás elfoglaltságot vállal, dolgozik. Sorsukat ezután, — ahogy a megyei tanács munkaügyi osztályán megtudtuk - fokozottabban figyelemmel tudják kísérni: az új módszer szerint megkapják azoknak a gyerekeknek a névsorát, akiket a jelentkezési lapon feltüntetett két szakma egyikére sem vesznek fel. Velük a pályaválasztási tanácsadó külön is foglalkozik majd, — mindenképpen szeretnék elérni, hogy ezek a gyerekek se kallódjanak el, válasszanak, tanuljanak szakmát. .. A nyolc osztályt végzett, felsőbb iskolába nem jutott, egyáltalán nem dolgozó, esetleg négy-, hatórás elfoglaltságot vállalt gyerekek számára is van tanulási lehetőség: a továbbképző iskola, amely a megyében egyedül Pécsett, a Jókai utcai általános iskoláUtcai Iskolai Munkai Többségük nem „sima- eset ban működik. Azéct csak egyedül itt, mert egy-egy osztály indításának feltétele a minimális 15 fős létszám, és pillanatnyilag Pécsett is csak 18 beiratkozott tanuló van, közülük három állandó hiányzó, hárman pedig munkahelyi elfoglaltságuk miatt ritkábban járnak. Tananyaguk gerince a számtanon és a magyaron kívül a gyakorlati oktatás, és miután a tanulók között csak elvétve akad fiú, így szabás- varrást, kézimunkát, egészség- ügyi és háztartási ismereteket oktatnak nekik . . . Azt hiszem velük sem kell számolni, ha a kallódó gyerekeket próbáljuk „feltérképezni”. Van viszont egy másik, az előbbi statisztikában nem szereplő, és elég tekintélyes réteg : azok a tizennégy évesek, akik eddig az életkorig nem végezték el az általános iskolát. Azért nekik sincs „szabad útjuk” az utcára, egy idő óta rendelet írja elő tizenhat éves korig az iskolakötelezettséget. Nekik tehát iskolába kell jármok, Pécsett a dolgozók esti iskolájában végzik tanulmányaikat. FÉL ÉV UTÁN KERESIK Amint Kárpáti Árpád, a dolgozók esti iskolájának vezetője elmondotta, ezek között a gyerekek között már nagyon kevés a „sima” eset, — ilyen vagy olyan módon sérültek. Nagy bennük a lógási vágy, és elég nagy a lehetőség is, mert nagy részükkel alig-alig törődnek a szülők, s a hasonszőrű barátok között ők is „dörzsöltebbekké" váltak. Előfordult, hogy egy papa, persze jó fél év után, itt kereste a fiát, mondván, hogy ide jár, s s az iskolában még a színét sem látták ... Elég nagy szabadságot biztosít nekik az is — a szülői fe- lelősségrevonás hiánya mellett — hogy tíz hónapon keresztül heti két alkalommal 4-5 órát töltenek az iskolában. A szabadidejükkel jószerint maguk rendelkeznek, — és nem nehéz elképzelni, hogy miként rendelkeznek, ha otthon rossz a viszony, ha itt az iskolában kapják az első jó szót, ha olykor úgy állnak a tanár elé, hogy „itt végre elmondhatom a problémámat.. A tizennégy évet betöltött, még tanköteles korú gyerekek természetesen dolgozhatnak is, ha az nem megy a tanulás rovására. Miután ők munkakönyvét még nem kaphatnak az iskola ad — a körülmények- az iskola ad — a körülmények mérlegelése alapján — munkavállalási engedélyt. Sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, négyórás, hatórás munkára elsősorban a Kesztyűgyár, a Dohánygyár és a Közúti Építő Vállalat alkalmazza ezeket a gyerekeket, de más cégeknél is dolgozik néhány, rövidített munkaidőben foglalkoztatott gyerek. És itt el kell oszlatni egy félreértést, amely elég erősen tartja magát: a tizennégy évét betöltött gyerek is foglalkoztatható napi nyolc órás munkaidőben, írásos szü-- lői beleegyezéssel — ha tanköteles még akkor az iskola engedélye is szükséges — természetesen a Munka Törvény- könyvben előírt feltételek mellett. MUNKKHELY ÉS MUNKA Ha dolgozik a gyerek, akkor már nagy baj nem lehet — gondolnánk — hiszen a munkahelyi környezet is formál, a helyes irányba nevel. Csakhogy, az iskola vezetőinek tapasztalatai szerint a munkahelyeken majdhogynem az ellenkezője történik: nem fogadják be, kicsúfolják ezeket az ifjú embereket, látszatmunkákat bíznak rójuk, elmarják őket maguktól... No persze ők sem halkszavú, engedelmes gyerekként mennek oda, de figyelembe kell venni azt is, hogy milyen környezetből kerültek ki, tisztelni bennük a beilleszkedési vágyat, — segíteni nekik, hogy ne legyenek kallódó gyerekek. Ebbe a beilleszkedési folyamatba az iskola is segíteni akar: nevelési igazgatóhelyettest kapnak, akinek az lesz az elsődleges feladata, hogy iskolával, szülőkkel és munkahellyel tartsa a kapcsolatot. Számszerint nincsenek sokan a „kallódók”, és a társadalom törvényekkel és lehetőségekkel igyekszik minden rossz felé vezető utat elállni. De a rendőrségi, bírósági statisztikák igazolják, hogy ez még kevés. A kifutófiukra, kisegítőkre, a segédmunkások segédeire, a „hatórásokra” is figyelni kell. D. Kónya József Elegem volt a csendből a szobámban, itt nem az én dolgom, hogy hallgassak: — Nincs jogom?! Hát mihez van nekem jogom?! Tessék megmondani, a legfőbb ideje, erről soha nem volt szó! Ö a fiához beszélt: — A feleségedet megviselték ezek a napok. Megértem. — Nincs semmi megérteni- való!. . . Miért kellett most idejönnöm?! Mti akarnak tőlem?! Dario hiába lépett elém: — én álltam föl, én ráztam meg az ő vállát: — Minek hoztál ide?! Nem érted, hogy semmi mondanivalóm sincs?! Nincs, nincs, nincs! — Elvárnám . .. — Ne várd! Soha nem vártad!... Nekem soha nem volt mondanivalóm I — Anyám nem érdemli meg! — Az enyém se! — Kikérem magamnak az összehasonlítást! — Én neked most se mondtam semmit. Az anyámmal beszéltél. Vele van dolgod! — Nekem semmi! — Senkinek semmi beszélni- valója, senkinek semmi dolga! Nagyszerű I Rád van írva. — Elég volt! — csapott a combjára. '— Elég! — fordultam az ajtó felé, és indultam volna ki. Anyám eljön, neki mondjátok meg I Anyósom megpróbált újra fölemelkedni. Az erőlködéstől rikácsolón megcsúszott a hangja: — Az én házamba nem teszi be a lábát! — kiáltotta. Békés, kárörvendő nyugalom hullámzott bennem végig. Éreztem, hogy mosolygok is: — Azt mondta, tartozik valamivel ... És ha ő megígéri egyszer, akkor mindenképpen eljön ... — Az én házamba!... A magabiztosságnak valami émelyítő és áradó telítettsége ... puhaság és jóság . . . beteljesülés előtti feszültség .. . a feszültség utáni megpatta- nás. . . elomlani és feküdni békében .. . Régen, a teremtés előtt, vagy később, talán a Gyuri bácsi fülkéjében megbújva, és onnan előmerészkedve éreztem utoljára ilyen természetes önbizalmat, ahogyan most kinyújtóztam a telefon felé. — Mit akarsz?! — Nem látod? Mindjárt telefonálok. Úristen, olyan súlyos ez a könyv, mint egy tömött bevásárlószatyor! ... Akadémiák, Accademia d'Ungheria, igen, Via Giulíá . . —■ Mit akarsz?! Olasz szó túlról, aztán magyar beszéd is . . . Türelem, igen, megjött a művésznő, megkeresik, elment, nem tudják, tessék várni, itt lesz; jönnie kell ... Statisztika a kocsmajárókról II Kellemetlen I hely a ranglistán 19'74-ben 10 liter alkohol jutott egy főre Az ivószat annyira beépült sejtjeinkbe, hogy már szinte azt sem lehet tudni, hogy mi volt előbb: a pia, vagy a fáról való lejövetelünk? Iszunk reggel, délben és este, éjszaka, örömünkben, bánatunkban, közönyünkben. Az ivás már nem puszta szokás, több annál: dinamikus sztereotípia, automatikus és a mindennapok monoton egyszerűségével elkövetett tevékenység. Ma már ott tartunk, hogy azokat az embereket sokkal könnyebb összeszámlálni, akik nem isznak alkohol tartalmú italokat. „Egyetlen terület van" mondták az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság titkárságán —, amely hála az állandó és célirányos propagandának, komoly eredményeket mondhat magáénak alkoholügyben, és ez a közlekedés". De hát a propaganda itt eléggé közvetett. A lapok arról tudósítanak, hogy a rendőrség szigorú ellenőrzést tartott itt vagy ott, és arról, hogy X. Y. ittas vezetés miatt többezer forintos pénzbírságot, netán börtönbüntetést is kapott. Hatékonyabb itt a következményektől való félelem. :v-': ' ' ■' Ha az alkoholtartalmú italokat 100 fokos, abszolút alkoholra számítjuk át, akkor az elmúlt évben hazánk egész lakossága elfogyasztott tíz liter abszolút alkoholt, a csecsemőket is beleértve. Iszonyatos szám. Abszolút alkohol tekintetében a világranglistán a tizedikek vagyunk, a szocialista országok között az első helyen, tömény- szeszfogyasztás tekintetében pedig a világranglista előkelő második helyét foglaljuk el. S hogy hol isszuk meg ezt a mennyiséget? Nos, az MRT Tömegkommunikációs Kutató Központja széles körben, rétegek szerint megvizsgálta a szabadidő felhasználását, s úgy találta, hogy a lakosság tizenkilenc százaléka rendszeresen kocsmába jár. A vizsgált mintában a férfiak harminchét, a nők négy százaléka volt a „kocsmatöltelék". Az ötezernél kisebb lélekszámú községekben a kocsmalátogatók a lakosságnak harminckét százalékát tették ki. Se szeri, se száma az alkohol tartalmú italoknak. A boltokban kapható almabortól kezdve a bacardiig mindenhez hozzájuthatunk. Hiába lesz drágább, megisszuk. A kínálatot kellene csökkenteni. . . . Igen, jönnie kell . . . A művésznő? ... A küldöttség délután a Rinascitában . . . Nem tetszett tudni? .. . Igen, jönnie kell... — Nem tetszett tudni? . .. Nem mondta? . . . Felírjuk, kérem, átadjuk, biztosan átadjuk ... Ki kereste a művésznőt? A telefonszámot, ha szabadna, hogy visszahívná . . . ... El fog jönni... — Nem értjük ... Ne hívja vissza a művésznő? ... El fog jönni . . . Addig Hanga Miklóssal kell beszélnem: — Várom anyut, hallod? . . . Megígérte, hogy eljön . . . beszélni akar itt. . . hiszen tudod. ... A Rinascitában, igen, az előbb is mondták, váratlan meghívás, mondtam, hogy értem . .. (Folytatása következik) Nálunk, szerencsére növekvő tendenciát mutat az alkohol- mentes italok választéka és mennyisége, bár erősen lemaradtunk a többi szocialista országtól. Ott ugyanis már ezekből fogy több. Miért hát nálunk a nagy alkohol-kínálat. Akkora hasznot jelentene az államnak? Boór Károly: Az alkoholfogyasztás és az alkoholizmus közgazdasági problémáiról írott brosúrájában elemzi ezt a kérdést, s a következő megállapításokat teszi: 1970-ben a teljes bevétel - a kiskereskedelmi forgalomban értékesített alkohol- tartalmú italok után lerótt forgalmi odó, és a termelők fogyasztási adója — 6,2 milliárd forint volt. Ezzel szembeállította az alko- hol-okozta balesetből adódó népgazdasági károkat, az alkoholizmus gyógykezelési költségeit, a termeléskiesést, s a bűn- cselekmények okozta károkat, és úgy találta, hogy ez mintegy 3 milliárd forintra rúg. „Ebben nem szerepel az alkoholos befolyásoltság következtében a figyelem hiányából származó selejt, a munkateljesítmény csökkenése, a notórius munkahelyváltoztatók miatti termeléskiesés” írja. „Hasonlóképpen nem veszi figeylembe a jelzett összeg az iparon kívüli területek, mint a kereskedelem, szállítás, sőt, az igazgatás körében jelentkező munkaidőkiesés anyagi hatásait. Hozzávetőleges becslés szerint e ki nem mutatható népgazdasági kár a fenti összeget további 30-40 százalékkal emelheti." így aztán már nem is olyan nagy az a haszon. S ha ez a helyzet továbbra is fennáll, egyszer rá js fizetünk. A szeszfogyasztási trend ugyanis igen szépen emelkedik. A felszabadulás előtti időkhöz viszonyítva ma már harminc százalékkal több bort, hússzor annyi sört és kétszer annyi töményét engedünk le a torkunkon. Abszolút alkoholra számítva 1960-ban 5,8 liter, 1965-ben 6,4, tavaly pedig 10 liter fogyott egy magyarban. Az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság elég lojális álláspontot képvisel az alkohol elleni küzdelemben. Nem az absztinencia, hanem a mértékletesség a cél. Minden eszközzel csökkenteni kell a kínálatot. Hiszen senki "nem tagadja, hogy a fogyasztási mutatók és a betegség-következmények között szoros összefüggés van. A bizottság nagy jelentőséget tulajdonít az alkoholisták korai felkutatásának, mert az elhanyagolt betegek gyógyítása az egészségügyi hálózatnak igen nagy teher. És - szégyen ide, szégyen oda — az iskolában, a családokban, már a gyermekkorban fel kell hívni az alkohol veszélyére a figyelmet, s a mértékletességre kell nevelni a gyerekeket. Meg kell szüntetni rossz szokásainkat, elsősorban a munkahelyen zajló Jászotokat, s vonatkozik ez a reprezentációra is. A legnagyobb vívmány lenne, ha mindenütt és mindenkor, mindenki számára fenntartanák a szabad választás jogát: iszik-e alkoholt, vagy sem? És nem tukmálnák az egyébként jámbor embertársba a „belépő” pálinkát... : • ’''’’í: '• • " ^ ^ ^ TTTJ fppfi§i iÉüg ' A < \ > •• A <í < • :X ’ • :W• •• :V. ! /• V';: .: ' : . :• : :• :• a > >: >t >....? > >, O
