Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-22 / 80. szám
A Dunámul! napló 1975. március 22., szombat Győri Imre jelentése a határozat-tervezet szerkesztő bizottságának munkájáról Tisztelt Kongresszus! — Engedjék meg. hogy jelentést tegyek a kongresszusi határozat-tervezet és a szervezeti szabályzat véglegesítésére kiküldött szerkesztő bizottság munkájáról. A bizottság abban látta feladatát, hogy hasznosítsa a kongresszuson elhangzott, a kongresszusnak eljuttatott, írásban benyújtott, valamint a pártértekezleteken tett javaslatokat. Pártunkban már hagyomány- nyá vált, hogy nagyfontosságú döntések, határozatok meghozatala előtt kikérjük a párttagság véleményét. Most is támaszkodhattunk erre és — örömmel mondhatjuk — volt mire támaszkodni. A pártcsoport értekezleteken kívül a taggyűléseken közel kétszázezer párttag fejtette ki a véleményét a dokumentumokról, pártunk politikájáról. A határozat-tervezet véglegesítéséhez nagy segítséget adott a kongresszusi beszámoló szövege is. Igazolódott a Központi Bizottságnak az az elképzelése, hogy az irányelvek vitája alapján már a kongresszus előtt határozat-tervezetet adhattunk a küldött elvtársak kezébe. Az előadó ezután kitért a szerkesztő bizottságban folyt viták alkotó jellegére, majd így folytatta: Néhány hozzászóló a határozat-tervezet mondanivalójával teljes egyetértésben, egyes kérdések részletezőbb kifejtését javasolta. Így egyebek mellett javasolták, hogy a kongresszus fogalmazza meg: az egészségügy és szociálpolitika fejlesztési koncepcióját; a tudományos területek és a művészeti területek állami irányításának rendszerével kapcsolatos állásfoglalását. A szerkesztő bizottság mindezeket kivétel nélkül fontosnak tartja. Úgy vélem, a határozat-tervezet tartalmazza a párt ezzel kapcsolatos fő mondanivalóját. Ennél többre a kongresz- szus jelenleg felelősen nem vállalkozhat. Azt javasolja a a bizottság; a kongresszus ajánlja az új Központi Bizottságnak és testületeknek, az állami területeken dolgozó kommunistáknak, hogy a következő években kiemelten foglalkozzanak az említett témákkal. Az előadó a továbbiakban megemlített néhány olyan részkérdést, amely a bizottság szerint nem igényel kongresz- szusi állásfoglalást. Figyelembe véve a küldött elvtársak idevágó észrevételeit és a nemzetközi helyzetnek a határozat-tervezet elkészítése óta bekövetkezett fejleményeit, a szerkesztő bizottság kiegészítette a határozat-tervezet Chilére vonatkozó pontját. Ebben hangsúlyosabban követeli a fasiszta terror elítélését, a hosszabb ideje embertelen körülmények között fogsáqban tartott chilei hazafiak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának, harcostársunknak, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségének, Corvalán elvtársnak a szabadon bocsátását. A kongresszust megelőző napokban fegyveres ellenforradalmi puccskísérletre került sor az alig egy esztendeje demokratikus útra lépett Portugáliában. Portugál testvérpártunk, a portugál haladó erők megvédték vívmányaikat, de változatlanul nehéz harcok előtt állnak. A határozat-tervezet ezzel foglalkozó pontjában kifejezzük felháborodásunkat az ellenforradalom eme és hasonló kísérletével szemben, biztosítjuk szolidaritásunkról a portugál kommunistákat és Portugália haladó erőit. Befejezésül Győri Imre a következőket mondotta: A határozati javaslattal kapcsolatban is elmondhatjuk; pártunk Központi Bizottságának erőfeszítései nyomán, a kongresszus előtti hónapok eszmecseréjének és a kongresszus munkájának eredményeképpen sikerült olyan politikai okmányt alkotni, amely marxista—leninista, támaszkodik szocializmust építő munkánk eddigi tapasztalataira, merít a testvéri szocialista országok társadalom-formáló gazdag tárházából, s a szocializmus építésének általános érvényű törvény- szerűségeit magyar viszonyok között érvényesítve reálisan határozza meg a következő 4—5 év feladatait, pártunk, egész népünk cselekvési programját. Kállai Gyula a kongresszus küldötteinek nevében megköszönte a két szerkesztő bizottság elnökének és tagjainak munkáját. Ezzel a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolói fölötti együttes vita véget ért. Az elnök bejelentette, hogy Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke nem kíván élni a válaszadás jogával, majd felkérte Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát a vitazáró megtartására. Kádár János hosszan tartó, nagy tapssal fogadott vitazárója után az elnöklő Kállai Gyula bejelentette, hogy a határozathozatal következik. Először a Központi Bizottság beszámolója fölött szavazott a kongresszus. Az elnök megállapította: a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa a Központi Bizottság beszámolóját, és Kádár elvtórs vitazáróját egyhangúlag elfogadta, ezután az MSZMP Programnyilatkozatáról határozott a kongresszus: Az MSZMP beterjesztett programnyilatkozatát a módosításokkal — amelyeket Óvári Miklós terjesztett elő — egyhangúlag elfogadta. Ezt követően, a Szervezeti Szabályzat módosításáról szavaztak a küldöttek, s azt egyhangúlag elfogadták. Ezután a határozati javaslatról szavaztatott az elnöklő Kállai Gyula: a kongresszus a határozati javaslatot a Győri Imre által beterjesztett módosításokkal — egyhangúlag elfogadták. Végül ugyancsak egyhangúlag fogadta el a kongresszus a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését. Ezzel a kongresszus befejezte pénteki ülését, szombaton 9 órakor zárt üléssel folytatja munkáját. Óvári Miklós jelentése a Programnyilatkozat szerkesztő bizottságának munkájáról programnyilatkozatban megfogalmazott feladatok reálisak. Én is biztos vagyok abban, hogy ez így van. Mi teszi reálissá, elérhetővé céljainkat? Nemcsak gazdasági lehetőségeink pontos felmérése — bár kétségtelen, hogy erre is szükség van. Céljainkat mindenekelőtt az teszi reálissá, hogy kongresszusonkon távlati céljainkat illetően is megmutatkozott pártunk egysége. A fejlett szocialista társadalom építése ma az MSZMP programja. Holnap, a közeli jövőben, minden bizonnyal egész népünk programja lesz. A fejlett szocialista társadalom építése azonban nemcsak magyar ügy, a fejlett szocialista társadalom nemcsak Magyar- országon épül. Joggal hangsúlyozta Brezsnyev elvtárs kongresszusunkon a testvérpártok kollektív erőfeszítéseinek, közös tapasztalatainak jelentőségét. Az előadó a programnyilatkozat elkészítésének külső körülményeiről beszélt, majd beszédét így fejezte be: Természetesen programot akkor is készítenénk, ha az utóbbi években nem mélyült volna el a kapitalizmus általános válsága. A mai helyzetben azonban programnyilatkozatunknak fontos szerepe lehet a kapitalizmus és a szocializmus között folyó ideológiai harcban is. Programnyilatkozatunk egyike azoknak a válaszoknak, amelyeket a szocialista világ ad korunk nagy kérdéseire. További válaszunk az lesz, hogy nemcsak megtervezzük, hanem el is végezzük a fejlett szocialista társadalom felépítésének hatalmas munkáját. E gondolatok jegyében kérem a tisztelt kongresszust, hogy a szerkesztőbizottság jelentését vegye tudomásul és a bizottság nevében is javaslom, hogy a Központi Bizottság által beterjesztett programnyilatkozatot fogadja el. Tisztelt kongresszus! Központi Bizottságunk egy évvel ezelőtt határozta el, hogy elkészíti és a párt XI. kongresszusa elé terjeszti a párt új programnyilatkozatát. A tervezet elkészült és most itt fekszik a kongresszus asztalán. A vita egyértelműen azt bizonyítja, hogy az előkészítő munka megfelelő volt, a kongresszus tud dönteni ebben a fontos kérdésben is. A kongresszus által megválasztott szerkesztő bizottság elvégezte munkáját. Figyelmesen meghallgattuk a felszólalásokat, és örömmel állapíthattuk meg, hogy a küldött elvtársak teljes mértékben egyetértenek a tervezettel. Bár a felszólaló elvtársak valamennyien egyetértettek a tervezettel, a szerkesztő bizottság mégegyszer gondosan megvizsgálta a beterjesztett szöveget, és néhány olyan — főleg stiláris jellegű — változtatást hajtott végre, amely a politikai mondanivalót még részleteiben sem módosítja. Ezért úgy gondolom, a tisztelt kongresszus egyetért azzal, hogy ezeket a módosításokat most nem ismertetem. Engedjék meg, hogy néhány rövid megjegyzést fűzzek a programnyilatkozattal foglalkozó vitához. Szalóki Józsefné elvtársnő arról beszélt, hogy a mai fiatalok számára már az 1948. évi programnyilatkozat is történelem, s hozzátette, hogy a mai -fiatal nemzedék számára a most elfogadásra kerülő programnyilatkozat ad történelmi jelentőségű feladatokat. Mi, kommunisták általában nem szívesen használunk nagy szavakat, többre becsüljük az egyszerű, hétköznapi tetteket. Most azonban azt hiszem, igaza van Szalókiné elvtársnőnek. A fejlett szocialista társadalom megteremtése hazánkban a maf élő nemzedékek nagy történelmi feladata. Olyan ember- formáló és embert próbáló feladat ez, amelynek megoldása közben kiderül, ki az, aki méltó a kommunista névre, ki az, aki nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is képes építeni az országot, szolgálni a népet. Joggal beszélhetünk történelmi jelentőségű feladatról, de hozzá szeretném tenni, hogy a programnyilatkozat elfogadásával nem nyitunk új korszakot a szocializmus építésének történetében. Az új programnyilatkozat elfogadását éppen az teszi lehetővé, hogy a szocializmus alapjainak lerakása és megszilárdítása után már megkezdtük ezt a munkát, már rajta vagyunk a jó úton, látjuk a célt, s fő vonásaiban azt is tudjuk, hogyan érhetjük azt el. Ezután az előadó arról beszélt, hogy a fejlett szocialista társadalom nemcsak az utókornak, hanem már a mi nemzedékünknek is épül. Majd így folytatta: A felszólaló elvtór- sak beszéltek arról is, hogy a Cselekvésre késsen Kongresszusi küldöttek jegyzeteiből öt napig tanácskozott a XI. kongresszus a Központi Bizottság előzetes dokumentumairól és az azokat kiegészítő szóbeli beszámolókról. Eközben nemcsak a hivatásos jegyzőkönyv-vezetők - akiknek munkája a modern technika mellett is nélkülözhetetlen — rótták serényen papirra a sorokat, hogy megörökítsék a tanácskozáson elhangzottakat, hanem sok kongresszusi küldött és meghívott is jegyezte a legfontosabb, a számára legérdekesebb gondolatokat, útmutatásokat, jó tapasztalatokat. Dolgoztak, készültek, hogy a jó határozatok a következő hónapokban, években jó cselekvésben öltsenek testet. Három küldöttet, illetve meghívottat kértem meg, hogy jegyzetéből, formálódó munkaprogramjából néhány részlettel ismertesse meg olvasóinkat. Dr. Molnár Frigyes, a SZO- VOSZ elnöke: — Az elmúlt másfél évtizedben részt vettem a párt mip- den kongresszusán, valamennyi fontos, érdekes volt számomra, de a XI. kongresszust különösen izgalmasnak tartom, mert a programnyilatkozatba foglalva most 15—20 évre alakítottuk ki a társadalomfejlesztés feladatait. Ezek megvalósításában az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, a takarék és lakásépítő szövetkezetek is jelentős részt vállalnak. Lépést akarunk tartani a társadalmi változásokkal, meg akarunk felelni az új igényeknek. E célból a városokban is fejlesztjük szövetkezeti mozgalmunkat, tevékenységünket. Elsősorban a munkás fogyasztási és kiskert szövetkezetekre, valamint a lakásépítő szövetkezetekre gondolok. A párt programnyilatkozata 1,5— 2 millió lakás felépítését tartja elérendőnek a következő évtizedekben. E program megvalósításából erőteljesen ki akarjuk venni részünket. Három év tapasztalatai alapján mondhatom, hogy erre a lakásépítő szövetkezetek megfelelő formának bizonyultak. Segítségükkel eddig kihasználatlan társadalmi erőket vonhatunk be a lakásprobléma megoldásába. Rövidesen országos tanácskozáson beszéljük meg a tapasztalatokat és készítünk feladattervet a lakásépítő szövetkezetek fejlesztésére. Úgy látjuk, e munkánk még eredményesebb lehet, ha összefogunk a szakszervezetekkel, mindenekelőtt a munkáslakás építés meggyorsítására. Dr. Papp Lajos államtitkár: — A X. kongresszus fontos feladatként határozta meg az államélet, a tanácsi munka fejlesztését. Ennek eredményes megvalósításáról szóltak a kongresszuson, bátorítóan és sürgetően. Ez arra kötelez bennünket, hogy még következetesebben haladjunk a helyesnek, beváltnak minősített úton. A kongresszusi felszólalásokat hallgatva erősödött bennem a meggyőződés, hogy a helyi tanácsok, mivel „testközelben” vannak az állampolgárokhoz, óriási anyagi, szellemi energiákat szabadíthatnak fel, állíthatnak a közösség szolgálatába. Az egyik felszólaló úgy fogalmazott, hogy ne csak tanítsuk a munkásokat, hanem tanuljunk is tőlük. Ugyanez áll a tanácsok és az állampolgárok viszonyára is. Tény: a fejlődéssel bonyolultabbá vált a társadalom, bonyolultabbá vált az igazgatási munka is. Ezt könnyíteni, hatékonyabbá lehet tenni a szocialista demokrácia fejlesztésével, egyebek között oly módon, hogy rendszeresen kell foglalkoznunk a lakosságét érintő jogszabályok ismertetésével, megértetésével. Többféle szempontból is megfogalmazódott a kongresszuson, hogy a helyi és társadalmi érdekek megfelelő egyeztetésével sok veszteséget elkerülhetünk. Ehhez a tanácsok a többi között a jobb koordináló munkával is hozzájárulhatnak. így lehet egészséges mederbe terelni egyes gazdálkodó szervezeteknek azt a törekvését, hogy csak a saját céljaikra, érdekeikre legyenek tekintettel. Faluvégi Lajos pénzügy- miniszter; — Bármely szakma oklevelével is jött a kongresszusra valaki, az első, ami megragadta, hogy itt az egész társadalom ügyéről van szó. Mindent ebből a szempontból vizsgálnak, mérlegelnek a legfelsőbb pártfórumon. Az elhangzottakból engem különösen az fogott meg, amit a vállalati önállóság és az ezzel együttjáró csoport- érdek, valamint a népgazdasági érdek egyeztetésével kapcsolatban mondtak el. Csaknem minden szónok hangsúlyozta a munkahelyi, az üzemi demokrácia fejlesztésének szükségességét. Ez csak akkor lehet élő, a gazdasági hatékonyságot is elősegítő, ha a vállalatok megfelelő lehetőséget kapnak az önállóságra. A gazdálkodási szabályokat úgy akarjuk fejleszteni, hogy a vállalati önállóság engedjen szabad teret a népgazdasági érdekekkel összhangban álló gazdasági cselekvésre, de állítson szigorú korlátokat minden olyan tevékenység elé, amely ellentétes a közérdekekkel. Személy szerint is fontos kongresszusi tanulság számomra: az irányító munkában gyorsabban. kell reagálni a társadalmi, gazdasági jelenségekre, változásokra, a fő kérdéseket vizsgálva, s ha a helyzet megérett, időben felelősen döntenünk, cselekednünk kell. A kongresszus szünetében
