Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-21 / 79. szám

1975. március 21., péntek Dunántúlt napló 5 Ünnepi ülést tartott az MSIBT országos elnöksége Katusev átadta a Népek Barátsága Érdemrendet Apró Antal, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke átveszi Konsztantyin Katusevtől, az SZKP KB titkárától (jobb oldalt) a Népek Barátsága Érdemrendet, amellyel az MSZBT-t tün­tették ki. Felszólalások a negyedik munkanapon Bensőséges ünnepség színhe­lye volt csütörtökön a Parla­ment vadászterme. A Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot a Népek Ba­rátsága Érdemrenddel tüntette ki, amelyet az MSZBT orszá­gos elnökségének ünnepi ülé­sén nyújtottak át. Az elnökségben foglalt he­lyet többek között Apró Antpí, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja —, az MSZBT el­nöke, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Marjai József külügyi ál­lamtitkár és Nagy Mária, az MSZBT főtitkára. Az elnökség­ben foglalt helyet továbbá K. F. Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, E. A. Sevardnadze, a Grúz Kommu­nista Párt KB első titkára, V. J. Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió budapesti nagykö­vete, a XI. pártkongresszuson résztvevő szovjet küldöttség tag­jai- , Nagy Mária üdvözlő szavai után K. F. Katusev köszöntötte az ünnepség résztvevőit.- Leonyid lljics Brezsnyev, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán elhangzott beszédében elismeréssel szólt baráti társaságunknak a ma­gyar és a szovjet dolgozók kö­zötti valóban szocialista s va­lóban testvéri viszony kialakí­tásában szerzett érdemeiről. A mai ünnepélyes esemény al­kalmából Leonyod lljics külön üdvözletét küldi önöknek — mondta, majd felolvasta az SZKP főtitkárának üzenetét, amelyben szívből köszönti a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság vezetőségi tagjait és aktivistáit, a Magyar Népköztársaság min­den dolgozóját, aki résztvesz a társaság nemes tevékenységé­ben. Szívből gratulálok a megér­demelt kitüntetéshez, s kívánok önöknek, kedves elvtársak nagy sikereket ahhoz a megtisztelő és fontos munkához, amelyet a szovjet—magyar barátság szilárdításáért és annak érde­kében végeznek, hogy megva­lósuljon a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán kitűzött magasztos cél: a fejlett szocialista társadalom felépí­tése — jnondja többek között az üzenet. K. F. Katusev ezután így foly­tatta : — Mélységes tisztelettel em­lékezünk most azokra, akik munkájukkal, harcukkal, áldo­zataikkal alapozták meg meg­bonthatatlan barátságunkat. Különösen jó érzéssel emléke­zünk most Vlagyimir lljics Le­ninre, aki nagy lelkesedéssel üdvözölte az első magyar ta­nácsköztársaságot. A lenini internacionalista eszmék, ame­lyek az évtizedek során bebi­zonyították életképességüket és erejüket, ma is a mi közös lo­bogónk, közös vezércsillagunk. A szónok népeink történelmi múltban gyökerező barátságát méltatva emlékeztetett azokra a magyar internacionalista harcosokra, akik a Vörös Had­sereggel vállvetve hősiesen küz­döttek Oroszországban a szov­jet hatalom győzelméért. Nagy­mértékben hozzájárultak a szovjet-magyar barátság dia­dalához a szovjet nép hős fiai, — mondotta — akik a fasizmus ellen vívott küzdelem zord évei­ben nemcsak hazájuk szabad­ságáért indultak csatába, hanem Magyarország és más európai népek szabadságáért is. Mély­ségesen törvényszerű — hang­súlyozta a továbbiakban K. F. Katusev — hogy a fasiszta te­rületrablók szétzúzása új kor­szakot jelentett országaink vi­szonyában, szocialista vagyis egyenjogú, baráti és testvéri kapcsolatok létrehozásához és megszilárdításához vezetett. Ezután szólt arról, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével az utóbbi 30 esztendőben elért hatalmas méretű országépítő munka eredményeit ezekben a napok­ban meggyőzően demonstrálja a magyar kommunisták XI. kongresszusa. Magyarország jö­vője biztos és előremutató — mondotta K. F. Katusev —, ezt a jövőt a nép tartja kezé­ben: a hozzáértő, magasan képzett munkások, a földet jól ismerő dolgos parasztok, a néphez hű értelmiségiek, azok akiket a kommunisták pártja vezet előre, a fejlett szocialista társadalom felépítésében. — Jól tudjuk, milyen követ­kezetességgel és tetterővel mun­kálkodik testvér kapcsolataink sokoldalú szilárdításán a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, annak Központi Bizottsága, élén a szovjet emberek nagy barát­jával, a magyar és a nemzet­közi kommunista mozgalom ki­magasló személyiségével, Ká­dár János elvtárssal — hang­súlyozta a szónok. — A magunk részéről biztosíthatom önöket: kommunista pártunk, a szovjet nép továbbra is elsőrendű fel­adatának tekinti, hogy állan­dóan erősítse a szovjet-ma­gyar barátságot — mondotta végezetül K. F. Katusev. Ezt követően K. F. Katusev átnyújtotta Apró Antalnak a magas kitüntetést, valamint az SZKP KB főtitkárának szemé­lyes ajándékát, Ivanyenkov „Vö­rös tér" című festményét. Ap­ró Antal, az MSZBT elnöksége, a szovjet—magyar barátságot ápoló magyar dolgozók sok­százezres tábora nevében mon­dott köszönetét a megtisztelő elismerésért, amellyel a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége a baráti társaságot a Népek Barátsága Érdemrend­del tüntette ki, s egyben kér­te K. F. Katusevet: tolmácsol­ja az MSZBT elnökségének kö­szönetét e magas kitünte­tésért az SZKP Központi Bi­zottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának. A to­vábbiakban így folytatta: — Ez az elismerés újabb erőt és lelkesedést ad mozgalmunk­nak és minden becsületes ma­gyar embernek, akinek drága a magyar-szovjet barátság ügye. Mi soha nem feledjük el, és a fiatalabb nemzedéket is arra tanítjuk: — ismerjék meg a történelmi tényeket, azt, hogy milyen sokirányú segítsé­get adott a Szovjetunió az önálló Magyarország megte­remtéséhez - mondotta. — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság 30 év alatt sokat tett országaink kapcsolatainak erő­sítéséért, azért hogy hazánk dolgozói minél többet ismerje­nek meg a Szovjetunióról, a kommunizmust építő szovjet népről, a szovjet emberek al­kotó munkájáról, a szovjet tu­dományról és kultúráról. Ugyan­akkor azon is munkálkodunk — a Szovjet—Magyar Baráti Tár­sasággal karöltve — hogy ha­zánk szocialista fejlődéséről is minél többet tudjanak meg a szovjet emberek. — Nálunk Magyarországon széleskörű érdeklődés nyilvánul meg a Szovjetunió iránt. Most, a 30. évforduló tiszteletére vesz- szük fel társaságunk soraiba az ezredik tagcsoportot, a továb­biakban azon leszünk — hang­súlyozta Apró Antal —, hogy még nagyobb odaadással mun- kálkodjünk a szovjet nép test­véri barátságának elmélyítésén, amelyet olyan nagy hangsúllyal húzott alá pártunk legmaga­sabb fóruma, a XI. kongresz- szus is. Ezt követően Nagy Mária felolvasta a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos el­nökségének a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségéhez intézett táviratát, amelyben köszönetüket fejezik ki a meg­tisztelő elismerésért, a magos kitüntetésért. Meghívott vendégként (Munkatársunk telefonjelen- tése) Egy mondat a kongresszusi mandátumvizsgáló bizottság je­lentéséből: ... Felszabadulás előtti párttag a küldötteknek kerek 10 százaléka. A munkás- mozgalom régi harcosai közül ezen kívül még 15-en vesznek részt meghívott vendégként a kongresszusán. Köztük van Palkó Sándor elvtárs, megyénk országgyűlési képviselője is. * Gazdag életútjának csak legfontosabb állomásait lehet most felidézni. 1929-ben Kis­pesten lett a párt tagja, a kom­munista ifjúsági mozgalomban és a szakszervezeti ellenzék­ben kezdte mozgalmi tevékeny­ségét. 20 évet töltött már el a nyomdász szakmában, amikor a felszabadulás után az Athe- neum Nyomda üzemi bizottsá­gának elnöke és még ez év ta­vaszán munkásigazgatója iett. 1949-ben a Pénzjegy Nyomda igazgatójának nevezték ki. Az 50-es években munka mellett elvégezte a Közgazdasági Egyetemet, ahol ugyan tanult, de egyben marxizmust tanított is. Pécsre 1953-ban került, a Gépipari Technikum igazgató­jának, két év múlva megválasz­tották a Megyei Tanács elnök- helyettesének, majd az 1956-os tavaszi árvíz után az árvíz­helyreállítási bizottság elnöké­nek nevezték ki. Az ellenforra­dalom után részt vett a megyé­ben a párt újjászervezésében, majd 1957 elején Veszprém megye kormányösszekötője lett, de rövidesen útja ismét vissza­vezetett megyénkbe: májusban már a Baranya megyei Tanács elnökévé választották. 1971-ig töltötte be ezt a tisztséget, sze­mélyét, munkáját, annak tiszte­letreméltó eredményeit sokan megismerték. Ennek egyik elis­merése volt, hogy 1971-ben or­szággyűlési képviselőnek meg­választották. Ma már nyugdíj­ban van. Elsőként a korábbi kongresz- szusokra emlékezetünk. — 1945 után mint meghí­vott, a kommunista párt kong­(Folytatás a 4. oldalról.) tek, de a szükséges viták ja­vára szolgáltak az ügynek, mert végül is egységes állásfoglalás született. Azt vállaljuk, hogy pártunk a szocializmus útján járó társadalom politikai osz­tályszervezete, a munkásosztály forradalmi élcsapata, politikánk a munkásosztály politikája, amit a munkásosztály érdeke és történelmi hivatása határoz meg. Dr. Pál Lénárd akadémikus, a Központi Fizikai Kutató Inté­zet igazgatója arról beszélt: a Központi Bizottság beszámoló­jából, a beterjesztett dokumen­tumokból az a következtetés vonható le, hogy a következő időszak jobb munkát követel a tudomány munkásaitól is. A to­vábbiakban azokról a gazda­ságpolitikai követelményekről szólott, amelyek a következő 10—15 évben erősen befolyá­solják, meghatározzák majd a műszaki fejlesztés és kutató munka főbb irányait. »J Összehangolt külpolitika Púja Frigyes külügyminiszter bevezetőben rámutatott, hogy pártunk és kormányunk a két kongresszus között is jelentős erőfeszítéseket tett a szocialista világrendszer egységének erősí­resszusainak résztvevője, 1958- tól kezdve az MSZMP vala­mennyi kongresszusának kül­dötte voltam. Számomra a legemlékezetesebb az 1957-es pártkonferencia, majd az ezt követő 1958-as VII. kongresszus maradt. Ezekben az években a legfontosabb feladat a párt újjászervezése, népi hatalmunk megszilárdítása, gazdasági éle­tünk problémáinak megoldása volt. Ezeket a tanácskozásokat lelkes, forró hangulat jelle­mezte, valamennyien átéreztük felelősségünket e feladatok el­végzésében. 1962-ben a kong­resszus a Központi Bizottság póttagjának, majd 1966-ban tagjának választott meg, ez számomra nagy megtiszteltetés volt, maradandó emléket je­lent.- Négy napja vesz részt a párt XI. kongresszusán. Mi volt eddig a legnagyobb hatással önre?- Minden kongresszus szá­mokban méri, hogy az előző kongresszus óta az ország a szocializmus építésében milyen eredményeket ért el. Számomra égy számokkal nem mérhető ta­pasztalat a legérdekesebb: mi­lyen sokat fejlődtek a legutóbbi kongresszus óta az emberek. Ez itt a küldöttek magatartásában, összetételében is jól érzékelhe­tő. Utalt erre a Mandátum­vizsgáló Bizottság jelentése is, amikor megállapította, hogy a küldöttek 56,9 százaléka rendel­kezik főiskolai és egyetemi, 29,5 százaléka felsőfokú pártiskolai végzettséggel. Ez a fejlődés tükröződik a küldöttek okos, érdekes, hasznos kritikai ele­téséért és fellépett az egységet lazító kísérletek ellen. A tőkésországokkal kialakult kapcsolatainkról szólva rámuta­tott: a Magyar Népköztársaság és Finnország viszonya bensősé­ges, kapcsolataink bővülő ten­denciát mutatnak. Ausztriával kapcsolataink sokoldalúak, amit országaink elnökeinek, minisz- telelnökeinek és minisztereinek gyakori találkozói mutatnak. Megelégedéssel nyugtázzuk, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság kormánya is törekszik a kapcsolatok fejlesztésére. Olaszország, Franciaország, Anglia és hazánk kapcsolatai biztatóan alakulnak. Úgy vél­jük azonban, célszerű lenne kö­zös erőfeszítéseket tenni e fej­lődés gyorsítására. Fejlődtek kapcsolataink az Egyesült Álla­mokkal is. Ennek ellenére vi­szonyunkat még nem nevezhet­jük normálisnak. Gazdasági kapcsolataink fejlődését akadá­lyozza a legnagyobb kedvezmé­nyes elbánás hiánya. A Magyar Népköztársaság szélesíti kapcsolatait a fejlődő világ országaival, különösen azokkal, amelyek a haladás út­ját járják, s el nem kötelezett politikát folytatnak. A szocialista országok az utóbbi időben elért átütő nem­zetközi sikereiben nagyon fontos szerepet játszott a szocialista országok összehangolt külpoli­tikája, egyöntetű fellépése a nemzetközi porondon. Ennek így kell lennie a jövőben is. meket, javaslatokat tartalmazó felszólalásaiban. Különösen öröm számomra, hogy ezt tapasztalom a kong­resszus fiatal küldötteinél is, akik szép számban vannak je­len. Különösen nagy hatással volt rám Szalóki Józsefnének a KISZ Bács megyei Bizottsága titkárának felszólalása. Egyet­értek vele abban, hogy a mai fiatalokat nem szabad külső jelenségek alapján megítélni. Nem az a lényeges, hogy hosz- szú hajat viselnek, szeretnek magnózni, táncolni, néha zajo­sabbak, mint az idősebbek. Sokkal megnyugtatóbb szá­momra, hogy a fiatalok nagy többsége okos, művelt, becsü­lettel helytáll a munkában és a mai huszonévesek mögött már ott sorakozik egy még fia­talabb, talpraesett korosztály, melynek képviselői, az úttörők megható pillanatokat szereztek minden küldöttnek, amikor kö­szöntötték a kongresszust. A párt XI. kongresszusán is a beterjesztett dokumentumok, a beszámolók, a felszólalások segítségével képet kaphattunk az elmúlt négy év fejlődésé­nek számadatairól. Ezeket ép­pen a szorgalmas emberek, a tehetséges fiatalok munkája eredményeként érhettük el. Emlékek gazdag tárát őrzi Palkó Sándor elvtárs, mely most ismét egy újabbal, egy mara­dandóval gazdagodott: csütör­tök délután Kádár János elv­társ fogadta és köszöntötte a munkásmozgalom régi harco­sait, a kongresszus vendégeit, melyen ő is részt vett. Mitzki Ervin Brezsnyev Lvovban és KSjevben Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Budapestről haza­térőben, csütörtökön rövid idő­re megállt Lvovban. Megbe­szélést folytatott a Ivovi terü­leti pártbizottság és a munkás- küldöttek területi tanácsa vég* rehajtó bizottságának tagjai­val. Csütörtökön este megállt Kijevben, az Ukrán SZSZK fő­városában is. • Haderő­csökkentés Csütörtökön újabb ülésen tár­gyaltak Bécsben, a közép­európai fegyveres erők és fegy­verzet kölcsönös csökkentéséről. A delegációk szokásos helyü­kön, a Hofburg nemzetközi konferencia termében zárt aj­tók mögött tanácskoztak. Ezút­tal Wolfgang Behrends nagy­követ, a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségének ve­zetője látta el az elnöki fel­adatot. A 62. plenáris ülésen O. N. Hlesztov nagykövet, a szovjet delegáció vezetője szó­lalt fel és fejtette ki álláspont­ját. A tanácskozást követő sajtó- tájékoztatón bővebb felvilágo­sítást nem adtak a tudósítók­nak a bizalmas jellegű mun­kaülésről. A részvevők elhatározták, hogy a jövő héten csütörtök helyett kedden rendezik ple­náris tanácskozásukat. Ennek oka az, hogy hivatalosan nem tartanak húsvéti szünetet: mind­össze csak „meghosszabbított hétvégére" kerül sor húsvét előtt, de az ünnep utáni na­pokban- már ismét munkaülé­sen találkoznak a 19 állam de­legációi. • SALT" tárgyalás Genfben csütörtökön megtar­tották a hadászati fegyverzetek korlátozásával foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalások (SALT) soron következő ülését. • Tsz-szervezés Etiópiában Az etiópiai ideiglenes ka­tonai kormányzótanács irányel­veket adott ki az országban alakítandó mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek működésé­hez. A direktívák szerint a szövet­kezetek tagja lehet minden földnélküli, vagy tíz hektárnál kevesebb földdel rendelkező paraszt. A falusi, körzeti és tartományi szinten szerveződő szövetkezetek fő feladata a megművelhető földterületek hasznosításáról intézkedő kor­mányhatározat megvalósítása, valamint a községek közvagyo­nának igazgatása lesz. • Kuba erősíti kapcsolatait Havannában csütörtökön befejeződött az el nem kötele­zett országok koordinációs bi­zottságának háromnapos mi­niszteri konferenciája, amelyen 17 ország külügyminisztere vett részt. A záróülésen mondott beszé­dében Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első tit­kára, a forradalmi kormány el­nöke számos, a fejlődő orszá­gok szempontjából létfontos- sáqú nemzetközi kérdést érin­tett. A kubai miniszterelnök hang­súlyozta, hogy az el nem köte­lezett országok mozgalma kü­lönböző társadalmi rendszerű országokat foglal magában, amelyek már bebizonyították a gyakorlatban, hogy képesek együttes akciók megvalósításá­ra. Régmúlt időkre emlékezve Kádár János, az MSZMP KB első titkára csütörtökön munkás- mozgalmi veteránokkal, a párt régi harcosaival találkozott a kongresszus szünetében (képünk bal oldalán áll). A kép jobb szélén Palkó Sándor elvtárs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents