Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-20 / 78. szám

1975. március 20., csütörtök Dunántúli napló 5 Újabb üdvözlő táviratok Újabb külföldi testvérpártok­tól, haladó szervezetektől érke­zett üdvözlő üzenet az MSZMP XI. kongresszusához. Táviratban köszöntötte a tanácskozást a Perui Kommunista Párt, a Ka­nadai Kommunista Párt, a Brazil Kommunista Párt, a Dél- Afrikai Kommunista Párt, a Pa­raguayi Kommunista Párt, az Ausztrál Kommunista Pórt, a Luxemburgi Kommunista Párt, az Izlandi Népi Szövetség, a Guayanai Népi Haladó Párt, a Marokkói Haladás és Szocializ­mus Pártja, a Szenegáli Afrikai Függetlenségi Párt és a Gui­neái Demokrata Párt. A konferencia-teremben. A meghívottak egy csoportja a tanácsterem szomszédságá­ban lévő konferencia-teremben ipari televízió segítségével kíséri figyelemmel a kongresszus vitá­ját. Ebben a teremben 6 tele­víziós készüléket helyeztek el, melyeken kiváló képminőséget biztosítanak. Gallusz József, Komló város, dr. Bánki Nándor, a Mecseki Szénbányák Pártbi­zottságának titkárai is itt hall­gatják és nézik a felszólalókat. Alkalmi postahivatal a kongresszusi épületben. A kongresszus munkanapjai Munka, élmény. lelelűsséB (Munkatársunk teleíonjelentése.) Kedden kezdték meg a kong­resszuson az együttes vitát a Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bizott­ság jelentése felett. A tanács­kozásról a sajtó, a rádió és a televízió részletes tájékoztatást nyújt az ország közvéleményé­nek. A kongresszust figyelemmel kísérő és jelenlévő újságíróknak ezentúl lehetőségük van arra is, hogy a tanácskozás munkanap­jainak olyan eseményeiről is beszámolhassanak, melyek a te­remben a szünetekben történ­nek, belepillanthassanak a ren­dezők, a szervezők, a küldöttek tevékenységét segítők munkájá­ba. Tudósításomban most ezek néhányjáról számolok be. Baranyai küldöttek Losonczi Pál társaságában a kongresszus szünetében. Figyelem és iegyeiem. A kongresszus munkanapjai dél­előtt 9 órakor kezdődnek. A kül­döttek és a meghívottak már jóval a megjelölt idő előtt el­foglalják helyüket, többségük áttekinti a napilapokat, még- egyszer felidézve az előző na­pon történteket. Szinte vala­mennyi megyéből korán reggel megérkeznek a helyi lapok, így a résztvevők az otthoni esemé­nyekről is tájékozódhatnak. Dél­előtt és délután fél-fél órás szü­neteket tartanak. Kétórás ebéd­időt biztosítottak. Az este 7 óráig tartó felszólalások figye­lemmel kísérése erőteljesen igénybe veszi a küldötteket és meghívottakat. Mégis fegyelme­zettség és nagy érdeklődés jel­lemzi magatartásukat. Élénken reagálnak a felszólalásokra, ha azokban érdekesebb, egyéni megállapítások hangzanak el, gyakran nagy tapssal reagál­nak. Ez történt kedden dr. Nagy lózsei elvtárs felszólalása köz­ben is, amikor a portugál nép harca iránti szolidaritásunkról szólt. Hasonló tapsot váltott ki Nagy János oroszlányi vájár kri­tikai megjegyzése azok felé, akik a fizikai munkásoknak a vezető testületekbe vgló bevo­nását csupán „statisztikai" szempontnak tekintik. Találkozások. A tanácskozás szüneteiben sok lehetőség nyílik arra, hogy régi munkatársak, barátok találkozhassanak egy­mással, felelevenítsék a közös munkában eltöltött évek emlé­keit, kölcsönösen érdeklődjenek a változásokról, az újdonságok­ról. Megyénk küldöttei körében gyakran láthatjuk Rapai Gyula elvtársat, hazánk moszkvai nagykövetét, dr. Szentistványi Gyulánét, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárát, dr. Csendes Lajost, a Központi Bizottság osztályvezető-helyette­sét, Égető Lajost és Ribánszki Róbertét, budapesti kerületi pártbizottságok első titkárait, akik néhány éve még megyénk­ben pártmunkásként dolgoztak. De az egyes minisztériumok, főhatóságok jelenlévő vezetőit is a szünetekben gyakran meg­keresik megyénk kongresszusi küldöttei, tervekről, elképzelé­sekről, gondokról élénk eszme­cserék folynak. Ügy vélekednek: közvetlen ré­szesei a kongresszus tanácsko­zásának, hiszen egyidejűleg tel­jes egészében kísérhetik figye­lemmel a kongresszusi terem­ben elhangzottakat. így részt venni a párt XI. kongresszusán' szintén maradandó élmény és emlék, megyénk küldöttcsoport­jával együtt itt tartózkodó meg­hívottaknak. A hírközlés munkája. A kong­resszusi teremhez elválasztha­tatlanul hozzátartoznak a tv- kamerák, a filmhíradó felvevői; fényképezőgépek, reflektorok. Olyan nagy apparátusokkal dol­goznak a kongresszuson a hír­közlő szervek, hogy teljes be­mutatásuk szinte lehetetlen. Az országos és megyei lapok főszerkesztői állandó meghí­vottként tartózkodnak itt, a kongresszusi terem erkélyének jobb oldalán biztosítottak szá­mukra helyet. Minden esetben „teltház” van a sajtópáholy­ban is, ahol a heti és napi lapok munkatársai váltják egy­mást. Külön stúdiót rendeztek be a rádió részére, többek kö­zött itt dolgozik egykori pécsi kollégánk, Bereczky Gyula. Tudósít a kongresszusról dr. Borsos József, a pécsi rádió vezetője is. Az Építő Munkások Szakszervezete épületének II. emeletén rendezték be a kong­resszus sajtóirodáját, mely az MTI segítségével biztosítja az országos és nemzetközi hírköz­lés tájékoztatását. Nagy forgal­mat bonyolítanak itt le, kor­szerű munkafeltételeket bizto­sítva. Az épület széles folyo­sóján farostlemezek segítségé­vel rögtönzött munkaszobákat alakítottak ki, melyekben meg­állás nélkül kattognak az író­gépek, működnek a monitorok, telexek, „élnek” a telefonvona­lak. Nagy figyelmet fordítottak a külföldi újságírók, tudósítók munkájának segítésére, mely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kongresszusnak ilyen nagy nemzetközi sajtóvisszhang­ja van. A leírt, filmre és mag­nószalagra vett anyag feldol­gozásában résztvevők, tudósí­tók együttes és folyamatos te­vékenysége biztosítja az állan­dó részletes információt a kongresszusról. Alkalmi postahivatal. A ta­nácskozás első napjának kez­dete előtt a szünetben igen sokan keresték fel a Művelő­dési Ház földszinti előcsarno­kában berendezett alkalmi postahivatalt — elsőnapi bé­lyegzőért, emlék-bélyegekért, emléklapokért. Ez a nagy for­galom azóta sem csökkent, de a posta jól felkészült, a díszes borítékokból, emléklapokból és a napokban megjelent, a po­litikai plakátokat tartalmazó bélyegsorból állandó az után­pótlás. Sokat vásárolnak ezek­ből a küldöttek, annak elle­nére, hogy a Magyar Posta va­lamennyinkéi egy bélyegsoro­zattal megajándékozta. De minden jelenlevő családjának, munkahelyre, barátjának küld egy üdvözlő lapot az itt hasz­nálatos emlékbélyegzővel. Ha­sonlóan nagy forgalmat bonyo­lít le az alkalmi postahivatal szomszédságában a Kossuth Könyvkiadó kirendeltsége, ahol a legtöbben a miniatűr köny­veket vásárolják. Egy-egy mi­niatűr sorozattal a kiadó min­den küldöttet megajándékozott. Mozaikokat ígértem. Remél­hetőleg ezzel is újabb tájékoz­tatást kaptak olvasóink a kong­resszus munkanapjainak ese­ményéiről, életéről. Mitzki Ervin A kongresszus: közügy Belpolitikai életünk nagy eseménye, pártunk XI. kong­resszusa, közvéleményünk egé­szét foglalkoztatja. A kong­resszusi megnyitót, a vitát ez­rek és ezrek figyelik, elemzik. Az alábbiakban megyénk dol­gozóit széles körben foglal­koztató kérdésekről kértük ki munkások, közéleti emberek véleményét. A munkahelyi demokráciáról Lendvai Gellért, a Mecseki Ércbányászati Vállalat IV-es számú bányaüzemének szb- titkóra: — Kiemelkedő jelentőségű­nek tartom, hogy pártunk XI. kongresszusa ilyen mélységben foglalkozott a szocialista mun­ka jelentőségével, a szocialis­ta tulajdonosi szemlélet elmé­lyítésének szükségszerűségével. Biszku elvtárs kongresszusi be­szédéből azt emelem ki, hogy a „szocialista demokrácia fej­lesztése mindenoldalú feladat". Tehát nem szabad leszűkíte­ni a párt és társadalmi szer­vek feladatává. — Az a véleményem, hogy a munkahelyi demokrácia to­vábbfejlesztése össztársadalmi érdek és csak a mindenszintű vezetők és dolgozók együttes, tudatos tevékenységével való­sítható meg. — A fejlődés lehetőségét abban látom, ha a dolgozók nemcsak véleményüket mond­ják el és a végrehajtásban vesznek részt, hanem az ellen­őrzésben is. Tihanyi János, a Szakszer­vezetek megyei Tanácsa köz- gazdasági munkabizottságának vezetője: — Különösen nagy érdeklő­déssel tanulmányoztam a Köz­ponti Bizottság beszámolójából és Biszku Béla elvtárs felszóla­lásából a szocialista, a mun­kahelyi demokráciával össze­függő elvi megállapításokat és a továbbfejlesztésével kapcso­latos feladatokat. Ennek ma­gyarázata egyrészt az, hogy az elmúlt időszakban sok vita volt e témában, másrészt a szakszervezetek különös fele­lősséget viselnek az üzemi de­mokrácia fejlesztésében. He­lyeslem, hogy a szocialista, munkahelyi demokrácia fogal­mát, osztálytartalmát, tovább­fejlesztésének szükségességét és lehetőségét, a különböző szervek közötti munkamegosz­tást és felelősséget meghatá­rozták és kihangsúlyozták. Ez megkönnyíti munkánkat, vilá­gosabban látjuk feladatainkat. Egyetértek az értékelésekkel, nevezetesen, hogy a dolgozók vezetésbe történő hatékonyabb részvételét és bevonását alap­vetően a meglévő szervezetek és fórumok keretein belül kell biztosítani még akkor is, ha az új módszerek bevezetésé­ben is előbbre kell lépnünk. Gondolok a munkásküldöttek, a bizalmiak tanácskozására, Baranyai vélemények, nyilatkozatok a Központi Bizottság beszámolójáról és az eddigi vitáról amelyek a pártszervezetek irá­nyításával új tartalommal és hatáskörrel kerülnének meg­szervezésre. — Feladatunk annak segí­tése és ellenőrzése, hogy a vállalatoknál minden munka­helyen olyan viszonyokat te­remtsenek, hogy a munkásem­ber nap mint nap érezze, olyan tényezője a vállalati kollektí­váknak, akinek szava van a gazdálkodás, a termelés irányí­tásában és ellenőrzésében. — Olyan üzemi, munkahelyi légkörre, olyan munkásközvé­lemény kialakítására van szük­ség, amelyben csak a fegyel­mezett, pontos munkának és munkásnak van becsülete, amely elítéli a hanyag, fele­lőtlen munkát és a fegyelme­zetlenségeket. Az üzemi de­mokrácia ugyanis nemcsak jo­got, hanem kötelezettséget, fe­gyelmet és rendet is jelent. A kettő nem választható el egy­mástól. A közösen kialakított döntések után mindenütt fe­gyelmezett munkát kell végez­Mező­gazdaságunkról „Pártunk töretlenül folytatja szövetkezeti politikáját; a jö­vőben is azért dolgozik, hogy a szövetkezeti mozgalomban rejlő nagy erő a szövetkeze­tek fejlődését, a ' szocialista előrehaladást, az általános szocialista fejlődést szolgálja" — olvashattuk többek között a kongresszusi beszámolóban. Biró Sándor, a Mecsek és a Dráva menti Termelőszövetke­zetek Területi Szövetségének titkára az alábbiakban foglal­ta össze azokat a véleménye­ket, melyek a napokban a kongresszusi beszámolóval kap­csolatosan elhangzottak: — A falun élő emberek egy­öntetű véleménye: igen jól esett hallani a munkás-paraszt szövetségről kifejtett állásfog­lalást. Feladatunk a szövetke­zeti földtulajdon erősítése, a modern, nagyüzemi gazdálko­dás megteremtése, az ipar­rendszerű termelés kialakítá­sa. Ez a munkaerőhelyzet szempontjából is igen fontos, hiszen a fiatalok is ott érzik . jól magukat, ahol a gépesítés magas fokon van; az ipari munkásokhoz hasonlóan akar­nak élni és dolgozni. — A tsz-dolgozók nyugdíja­zására vonatkozó kérdéseknek igen nagy a visszhangjuk. A hírt örömmel fogadták az em­berek — több termelőszövet­kezeti dolgozóval beszéltem er­ről —, s megértik a fokoza­tosságot is. Csupán a ma hat­vanévesek „sóhajtottak egyet" — rájuk ugyanis már nem, vagy csak részben vonatkozik a nyugdíjkorhatár leszállítása. A Duna és a Karasica men­ti Termelőszövetkezetek Terü­leti Bizottságának titkára, dr. Majzik Jeremiás: — A beszámolóban foglal­takat nagyon nagy megnyug­vással fogadták az emberek. Különösen a földtulajdonnal kapcsolatos kijelentést, amely nagyon határozott és egyér­telmű. Minket a „legérzéke­nyebben” a mezőgazdasági termelőszövetkezetek használa­tában lévő földek fokozatos szövetkezeti tulajdonná változ­tatása érint. Tudjuk, nem egy­szerű feladatról van szó, ép­pen ezért ezt a folyamatot nem lehet túlerőltetni, nem mehet kampányszerűen. A tsz- tagok nyugdíjazására vonatko­zóan csak egy dolgot hadd említsek meg: már csak azért is egyet kell értenünk a meg­valósítás módjával, mert ha a nyugdíjaztatás nem fokozato­san menne végbe, akkor pél­dául az idén a munkaképes dolgozóink 11 százalékától ké­ne elbúcsúznunk, ami a ter­melést igen érzékenyen érin­tené. Elégedettség a bányászok körében Bachman Mátyás, a Mecseki Szénbányák igazgatóhelyette­se: — Fock Jenő elvtárs, a kor­mány elnökének a XI. párt- kongresszuson elhangzott fel­szólalása nyomán a Mecseki Szénbányák dolgozói dísztáv­iratban fejezték ki megelége­désüket. Korábban kormányel­nökünk Pécsett járt, és akkor is az volt a véleménye, hogy változtatni kell a szénbányá­szat helyzetén, különösen a mecseki kőszén termelését ille­tően. Most a legmagasabb fó­rumon, a XI. pártkongresszu­son is, hasonlóképpen fog­lalt állást és korábban már tettekben is megnyilvánult a mecseki szénbányák megsegí­tése. — Pártunk kedvező helyze­tet teremtett a XI. pártkong­resszuson a szénbányászat ré­szére, és nekünk erre a követ­kezőképpen kell reagálni: — Fokozni kell a mecseki szénmedencében a szénterme­lést, ki kell dolgozni a koksz­széntermelés lehetőségeit a megépítendő III. koksz-blokk el­látására. Javítanunk kell az itt élők lakásviszonyait, valamint fiatalítanunk kell létszámunkat. Az élet és vagyon mentése érdekében hathatós intézkedé­seket kell tennünk a tűzvéde­lem keretében. Bakó Mátyás, Pécs-Bányo- üzem szállítási pártalapszerve- zet titkára: —. A legnagyobb problé­mának mi is az utánpótlás kér­dését tekintjük. Amennyiben a kormányhatározatot megvalósít­ják, véleményünk szerint meg­oldódik ez a kínzó hiány is. Ennek érdekében mindenek­előtt a bányászok lakásviszo­nyain kell javítani, fontos a bérek megfelelő rendezése, amely kiemeltté tenné a szén­bányászok helyzetét. Bányáink­ban az átlagéletkor 40 év körül van, ez olyan magas, hogy fiatalítás nélkül súlyos helyzetbe kerül a szénbányá­szat.

Next

/
Thumbnails
Contents