Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-18 / 76. szám

2 Dunántúli napló 1975. március 18., kedd Kádár János elvtárs beszéde Képünkön: az ülésterem. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának beszámolóját Kádár János, a Központi Bizottság első titkára ismertette. A beszámoló rámu­tat: — Pártunk a szervezeti sza­bályzat előírásainak, a pártélet normáinak megfelelően készült fel a kongresszusra. A Központi Bizottság kidolgozta, vitára bo­csátotta kongresszusi irányel­veit, a szervezeti szabályzat mó­dosítására tett javaslatot; el­készítette, nyilvánosságra hoz­ta a párt új programnyilatkoza­tának tervezetét. — A Központi Bizottság jelent­heti a XI. kongresszusnak, hogy a párt a beszámolási időszak­ban a X. kongresszus határoza­tainak végrehajtásán dolgozva egész tevékenységében híven követte a kongresszuson kijelölt politikai irányvonalat. A leg­utóbbi négy év alatt végzett munka eredményeként orszá­gunkban lendületesen és ma­gasabb szinten folytatódott a szocialista társadalom építése, erősebb lett rendszerünk, ha­zánk, a Magyar Népköztársa­ság. — Megállapíthatjuk, hogy pártunk XI. kongresszusa meg­felelő politikai helyzetben kezdi meg és végzi munkáját. A Központi Bizottság abban a mély meggyőződésben, hogy a párttagság és a párvtonkívüliek millióinak óhajával összhang­ban teszi, mindenekelőtt azt kéri a kongresszustól, hogy erősítse meg pártunknak a gyakorlatban bevált, eddig is követett fő irányvonalát mind a bel- és külpolitikában, mind a gazdasági és kulturális építő munkában, mind az életszínvo­nal-politikában. I. Erősödött társadalmunk szocialista jellege A társadalom alapkérdései­ről szólva a beszámoló aláhúz­za : — A Magyar Népköztársa­ság társadalmának szocialista jellege az utóbbi négy évben minden tekintetben tovább erő­södött. Államunk, amely osztály­tartalmát tekintve proletárdikta­túra, s amelynek legfőbb poli­tikai alapja a munkás-paraszt szövetség, a beszámolási idő­szakban rendeltetésének meg­felelően működött. A munkás- osztály a hatalom gyakorlásá­ba bevonta a termelőszövet­kezeti parasztságnak, az ér­telmiségnek, a szocializmus építésén dolgozó legszélesebb tömegeknek a képviselőit. Ha­zánkban ezáltal az egész dol­gozó nép hatalma valósul meg. A X. kongresszus határozatai végrehajtásának eredménye­ként a beszámolási időszakban az államélet, az állami munka jelentősen fejlődött. — Az országgyűlés, mint a népszuverenitás legfőbb szer­ve, széleskörű törvényhozó mun­kát végzett. A beszámolási idő­szakban megalkotott törvények közül kiemelkedik az, amely -módosította Népköztársasá­gunk alkotmányát, s népünk eddigi munkájának, harcának eredményeként kimondhatta: a Magyar Népköztársaság szo­cialista állam, a munkásosz­tály marxista—leninista pártja a társadalom vezető ereje. — A szocialista demokrácia fejlesztésének útján nagy lé­pésnek tekinthetjük, hogy az egységes államszervezet része­ként erősödött a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellege és funkciója. A tanácsok mindin­kább területük felelős gazdái és össztársadalmi feladataink megoldásában is hatékonyan vesznek részt. — Népköztársaságunk kor­mánya, amely központi szere­pet tölt be az állami szervek irányításában, a X. kongresz- szust követően részletes mun­kaprogram alapján segítette a kongresszus határozatainak végrehajtását. — Hazánkban népi államun­kat, népünk szocialista vívmá­nyait, minden állampolgárun­kat védelmező törvényes rend van, érvényesült és az utóbbi négy évben tovább szilárdult a szocialista törvényesség. Utalt a beszámoló a prog­ramnyilatkozat elvi állásfogla­lására: a szocialista államra, annak erősítésére, munkájának tökéletesítésére mindaddig szükség van, amíg az imperia­lista hatalmak veszélyeztetik a békét, amíg a külső és belső reakciós erők zavartkeltő kí­sérletei akadályozhatják a szo­cializmus építését. Az ország belső viszonyai is mindaddig szükségessé teszik az állam létét, az állami élet fejleszté­sét, amíg a gazdasági és kul­turális építés alapvető feladatai csak az állam irányító és szer­vező tevékenységével oldhatók meg. — Társadalmunk további fej­lődése során, az osztályok kö­zötti különbségek csökkenésé­vel, a fejlett szocialista társa­dalom megteremtésével a pro­letárdiktatúra állama fokoza­tosan átalakul az egész nép szocialista államává, amelynek vezető ereje továbbra is a munkásosztály marad. A fej­lett szocialista társadalomban létrejönnek és fejlődnek a kom­munista társadalmi önkor­mányzat elemei. — A szocialista demokrácia fejlesztésében, annak minden fő területén — az állami élet, a tanácsi, az üzemi és a szö­vetkezeti demokrácia fejleszté­sében egyaránt — érzékelhető mértékben előbbre jutottunk. Az állampolgárok, a dolgozók mind nagyobb számban és mér­tékben szólhatnak bele közvet­lenül is az országos politika, a lakóterület, illetve az üzem, a szövetkezet ügyeinek eldön­tésébe. Szocialista törekvése­inknek, rendszerünk politikai alapjainak erősítése azt igény­li, hogy a párt és minden szervezete a jövőben is nagy figyelmet fordítson a szocia­lista demokrácia további ki­bontakoztatására a társadalom életének minden területén. — A szocialista demokrácia erősítésén belül most előtérben álló feladat az üzemi, a mun­kahelyi demokrácia fejlesztése. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ha erősödik az üzemi demokrácia, ha a dolgozóknak nagyobb a beleszólási lehető­ségük a vállalati gazdálkodás­ba, a helyi és a közügyekbe, ez fokozza aktivitásukat, széle­síti látókörüket és növeli fele­lősségtudatukat. Az üzemi de­mokrácia alapintézményei és letéteményesei a gyárakban, a vállalatokban, az állami gaz­daságokban tevékenykedő párt-, szakszervezeti és KISZ- szervezetek, a termelési tanács­kozások és a dolgozók más fórumai. — Az üzemi demokrácia to­vábbfejlesztése a legközelebbi években elsősorban a már meglevő demokratikus fórumok még hatékonyabb munkájától, még jobb működésétől függ. Segíteni kell mindezeknek a fórumoknak a további fejlődé­sét. Először azzal, hogy növel­jük a pártszervezetek jogkörét az üzemi, a vállalati szintű feladatok összehangolásában, a vállalatok éves és ötéves terveinek kialakításában és jóváhagyásában. Másodszor azzal, hogy általánossá tesz- szük a munkások, a fizikai dol­gozók bevonását a vezetés fontos szerveinek, az igazgatói tanácsoknak és a vállalati fel­ügyelő bizottságoknak a mun­kájába. Harmadszor az üze­mek állami vezetői elsősorban a gazdasági vezetés színvona­lának emelésével, a vállalatok belső szervezetének korszerű­sítésével, a vállalat ügyeiről, problémáiról a dolgozóknak adott rendszeres és jó tájékoz­tatással segítsék a demokrácia tényleges érvényesülését. —- Az állami élet, a taná­csok, az üzemek, a szövetke­zetek demokratikus intézmé­nyeinek továbbfejlesztésével, a szocialista demokrácia általá­nos kibontakoztatásával köze­lebb jutunk annak a lenini követelménynek a megvalósu­lásához, hogy az állampolgá­rok többsége váljék a hatalom gyakorlásának és a közügyek intézésének részesévé. Ez a munkáshatalom, a szocialista állam erősítésének és fejlesz­tésének elsőrendű követelmé­nye, pártunk politikai program­jának fontos része. A tulajdonviszonyok alakulá­sáról szólva a beszámoló ki­emelte: — A Magyar Népköztársa­ságban a szocialista tulajdon­nak, a szocialista termelési vi­szonyoknak ma uralkodó hely­zetük van. Az állami és a szö­vetkezeti vállalatokban, üze­mekben, intézményekben dol­gozik a foglalkoztatottaknak 95 százaléka, itt termelik meg a nemzeti jövedelemnek több mint 98 százalékát. Állami tu­lajdonban van a termelési esz­közök döntő többsége, s ez a szocialista tervgazdálkodás legfontosabb alapja és bizto­sítéka. A szövetkezeti tulajdon fontos helyet foglal el a me­zőgazdaságban, az ipari terme­lés és a szolgáltatás, a keres­kedelem több ágazatában. — A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy társa­dalmunk továbbfejlődése most már nem a tulajdonviszonyok gyökeres megváltoztatását, hanem mind az állami, mind a szövetkezeti tulajdon erősí­tését, továbbfejlesztését igény­li. Jobban kell hasznosítanunk azokat a nagy tartalékokat, amelyek az uralkodóvá vált szocialista tulajdonban és ter­melési viszonyokban rejlenek. Az állami és szövetkezeti tu­lajdon fejlesztése egyaránt szolgálja a munkásosztály és a termelőszövetkezeti paraszt­ság, végső fokon az egész nép érdekeit. — Amikor a tulajdonviszo­nyokról szólunk, pártunk azon elvi álláspontjából indulunk ki, hogy az állami és a szövet­kezeti tulajdon egytípusú, szo­cialista tulajdon. Különbség van azonban közöttük a mun­ka társadalmasításának foká­ban, a vezetés, az irányítás és a jövedelemelosztás módjá­ban; az állami tulajdon tár­sadalmasításának foka maga­sabb. — A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek szocialista jelle­ge az elmúlt négy évben tovább erősödött. Az általuk használt földterületnek ma már csak­nem fele a szövetkezetek tu­lajdona. Nagy sikere rendsze­rünknek, hogy a szövetkezeti tulajdon alapján termelőszö­vetkezeteinkben kifejlődött a modern, szocialista nagyüzemi gazdálkodás. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek felzárkóz­tak az iparhoz, a népgazda­ság más ágaihoz, s ezzel a magyar népgazdaság minden területén a szocialista terme­lési viszonyok váltak uralko­dókká. — Az erősödő szövetkezeti tulajdon legyen még szilárdabb alap a termelőszövetkezeti gaz­dálkodás fejlesztéséhez, amely­nek fő útja ma már: a haté­konyság, a hozamok növelé­se, a tartalékok feltárása és hasznosítása minden gazda­ságban; a közepesen gazdál­kodó szövetkezetek felzárkóz­tatása a jól gazdálkodókhoz; a kedvezőtlen adottságú szö­vetkezetek termelési feltételei­nek javítása; a korszerű gaz­dálkodást segítő legkülönfé­lébb együttműködési formák kialakítása és kihasználása. Kádár János a földtulajdon néhány elvi kérdéséről szólva kiemelte: a föld, a tulajdon- formától függetlenül, nemzeti kincs. Ennek megfelelően, ed­digi politikánkat folytatva, gon­doskodni kell róla, hogy a föld hasznosítása az egész nép, a nemzet érdekeit szolgálja. — Ebből a célból először: az állami tulajdonban levő föl­dek eladását fokozatosan csökkenteni kell és néhány év múlva meg kell szüntetni. Má­sodszor: a mezőgazdasági szö­vetkezetek használatában lévő földeket fokozatosan szövetke­zeti tulajdonná kelL változtat­ni. Harmadszor: a magánkéz­ben lévő földek adás-vételét állami ellenőrzés alá kell von­ni. — Nem engedhető meg, hogy bárki is üzérkedhessék a föld­del, a nép vagyonával. Ugyan­akkor biztosítani kell, hogy bérlet formájában, kedvezmé­nyesen azok is házhelyhez, te­lekhez juthassanak, akik anya­gi helyzetük miatt nem vásá­rolhattak és a jövőben sein lenne módjuk rá. — A jövőben is fennmarad elsősorban a lakosságot ki­szolgáló kisiparosok, kiskeres­kedők magántulajdona. Ez fő­ként a saját munkán és a családtagok munkáján alapul­hat. — Államunk törvényeivel is elismeri és védi a munkával szerzett személyi tulajdont. A személyi tulajdon gyarapodása szocialista építőmunkánk ered­ménye. A párt politikájának alapvető célja a lakosság anya­gi és kulturális szükségleteinek mind jobb kielégítése, s ez együtt jár a személyi tulajdon­ban levő javak körének a bő­vülésével. — A párt szocialista rend­szerünk sarkalatos elvének te­kinti, hogy a személyi tulaj­don a társadalom számára hasznos munkából származzék és jogos igényt elégítsen ki. Ennek érdekében olyan szabá­lyozást tart kívánatosnak, hogy a személyi tulajdon gyarapo­dásának mértéke az egyének és a családok szükségleteinek kielégítése legyen, azt szol­gálja, és ne sértse a közér­deket, a szocialista elveket. A beszámoló elemezte az osztályviszonyok alakulását: — Szocialista építésünk ve­zető ereje, a munkásosztály, a beszámolási időszakban is to­vábbfejlődött. Társadalmunk­nak számbelileg is legnagyobb osztálya: az aktív keresők 58 százaléka munkás. A munkás- osztály politikai állásfoglalásé, tevékenysége, fegyelme, szem­lélete meghatározó módon ha­tott a dolgozók minden cso­portjának, rétegének a felfo­gására. — A Központi Bizottság a beszámolási időszakban folya­matosan foglalkozott a mun­kásosztállyal kapcsolatos kér­désekkel. Intézkedéseket ho­zott a munkásosztály élenjáró szerepének megszilárdítására, megkülönböztetett módon fog­lalkozott a derékhadat alkotó nagyüzemi munkások helyzeté­vel. A szocialista építés elen­gedhetetlen követelménye, az egész dolgozó nép érdeke, Százhalombatta. hogy a munkásosztály vezető szerepe az elmúlt idők ered­ményeire alapozva a társa­dalmi élet minden területén to­vább erősödjék, politikai sú­lya, szerepe tovább növeked­jék. Fontos az is, hogy a pórt-, a társadalmi, az állami szer­vek vezető tisztségeiben és testületéiben továbbra is kellő arányban legyenek ott a ter­melésben élenjáró, a társadal­mi tevékenységben kiemelke­dő és megfelelően felkészült munkások, fizikai dolgozók. — Parasztságunk, amely a szövetkezeti mozgalom útján ju­tott el a szocializmushoz, tár­sadalmunk aktív építője. A szö­vetkezeti parasztság szocialista fejlődését meggyorsították az ország általános társadalmi, gazdasági, kulturális előreha­ladásában, valamint a szövet­kezetek tevékenységében és fejlesztésében elért eredmé­nyek. A munkásosztály és a pa­rasztság együtt vetette meg a szocialista ipar és mezőgazda­ság alapjait, együtt védte a népi hatalmat és együtt ha­lad a jövőbe vezető úton. A szocialista építés során kivívott nagy, közös győzelmek szi­lárddá kovácsolták és tovább erősítették a munkás-paraszt szövetséget. Pártunk nagy fon­tosságot tulajdonít e szövet­ség fejlesztésének munkásosz­tályunk, parasztságunk, egész népünk, nemzetünk javára. Az értelmiség növekvő sze­repéről szólt ezután a referá­tum. Joggal mondhatjuk, hogy szocialista társadalmunk értel­miségének döntő többsége munkájával és közéleti tevé­kenységével a népet, a szocia­lizmus építését szolgálja. — A szellemi munkaerőt, a magas fokú szaktudást és fel- készültséget a szocialista ha­ladás, a nemzet felemelkedé­se érdekében minden terüle­ten hozzáértően és szervezet­tebben kell gyümölcsöztetni. Az a célunk, hogy tovább erő­södjék értelmiségünk szocialis­ta elkötelezettsége, közéleti ér­deklődése és aktivitása — hangsúlyozta Kádár János. A nők társadalmi helyzeté­ről szólva kiemelte: tovább kell javítani egyenlő társadalmi esé­lyeik gazdasági, kulturális, szo­ciális és tudati feltételeit. A fiatalok problémáival ösz- szefüggésben arra hívta fel a figyelmet, hogy helyzetük ja­vítása érdekében további köz­ponti intézkedésekre, és a he­lyi lehetőségek, erőforrások jobb felhasználására van szük­ség. — A szocializmus híveinek köre nálunk messze túlterjed a párt keretein — folytatta Ká­dár János. — A szocialista épí­tés kiteljesedésével szélesedett, szocialista tartalommal telítő­dött a magyar nép minden ha­ladó és alkotó erejét, pártta­got és pártonkívülit, ateistát és hivőt, minden nemzedéket tö­mörítő társadalmi összefogása közös célokért. — Magyarországon az állam és az. egyház viszonya rende­zett. Az egyházak hitelveik fel­adása nélkül megtalálják he­lyüket a szocialista társadalom viszonyai között. A hivő embe­rek megbecsült állampolgárok­ként vesznek részt a szocializ­mus építésében. — A nemzeti összefogás fon­tos eleme a hazánkban éiő nemzetiségiek állampolgári egyenjogúsága. A hazánkban élő nemzetiségek egyenrangú állampolgárként vesznek részt az egész népet átfogó építő­munkában. Az államigazgatás és a közélet fórumain szaba­don használhatják anyanyelvű­ket, ápolhatják nemzeti kul­túrájukat, minden támogatást meg is kapnak hozzá. Pártunk azt vallja, hogy a lenini nem­zetiségi politika érvényesítése nélkülözhetetlen feltétele a szo­cialista ország belső szilárdsá­gának ugyanúgy, mint a szo­cialista országok összeforrott- ságának, a népek barátságá­nak. Arra törekszünk, hogy a hazánkban élő német, szlovák, (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents