Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-17 / 75. szám

I i I 1 ■ a héten TELEVÍZIÓ Az MSZMP XI. kongresz- szusának tanácskozásáról hétfőtől szombatig, minden nap 19.50-kor ad közvetítést, illetve összefoglalót az első műsor. Kedden a 2. műsorban a Körszínház nagysikerű pro­dukcióját látjuk, a XVIII. századi japán Csisungara című kabuki-játékot Kazimir Károly átdolgozásában és rendezésében. Szerdán a nemrég elhunyt kitűnő film­rendező, Máriássy Félix egyik legsikerültebb filmjét, az 1955-ben készült Egy pi­koló világos-t tűzte ismét műsoróra a tévé. Csütörtö­kön a 2. műsorban Marcel Marceau, a pantomim első számú élő csillaga a gesz­tus művészetét mutatja be. Szombat este a Ma éjjel megnősülök című szovjet bohózat közvetítése a Jó­zsef Attila Színházból, igen sok nevetést ígér. Vasárnap este Stirlitz alakítóját lát­hatjuk új szerepkörben, a Svéd asszony című szovjet filmben. SZÍNHÁZ Lengyel mű magyarországi bemutatójára kerül sor pén­teken Kaposvárott. Krucz- kowski: A szabadság első napja című színművét Jeles András rendezi vendégként a Csiky Gergely Színházban. MOZI Kiemelkedik a szokványos partizánfilmek sorából Sipo- vac új filmje, a SÓ, amely Boszniában játszódik, s azt az akciót örökíti meg, amely során egy partizánegység a felszabadított területek szá­mára a nélkülözhetetlen fű­szert megszerzi. A három ártatlan című csehszlovák filmburleszk rengeteg nevetnivalóval s egy bravúros hármas-fősze­reppel szolgál, amit Jiri So- vák alakít. HANGVERSENY Kedden este szolidaritási koncertet rendez a Pécsi Nemzeti Színházban a KISZ Pécs városi Bizottsága, ame­lyen Csizmadia Sándor, Romhányi András, az Auró­ra Együttes, a Los Pachun- gos Együttes, a Műszaki Fő­iskola vietnami diákjai és a Pécsi Nemzeti Színház mű­vészei lépnek föl. Vasárnap délelőtt a FÉK színháztermében a Kőszegi Rhytm And Brass dzsess- quintett ad hangversenyt a Pécsi Jazz Klub rendezésé­ben. KIÁLLÍTÁS Csütörtökön este a József Attila Művelődési Házban nyitják meg JÓZEF JANKO- VIC csehszlovák szobrászmű­vész grafikai kiállítását. I1TQURIST 5 nap LENINGRADBAN repülővel, teljes ellátás 1975. IV. 7—11. 2700,— Ft BECS—GRAZ autóbusszal 1975. VI. 5—8 2800,— Ft BERLIN—DREZDA— LIPCSE 7 nap repülővel május—szeptember 3550,— Ft Utasaink jelentkezését várjuk: PÉCS, ALKOTMÁNY U. 3. SZ. alatti irodánkban. □ lietföi lehetnek •**Wx fl József Attila szavaló­verseny területi döntője Jupiterlámpák izzó fényében találkozott tegnap a költészet a közönséggel: a pécsi Dok­tor Sándor Művelődési Ház fél­ezres nézőterével, meg a több milliónyi másik nézővel, a tele­víziók előtt. A helyszíni közvetí­tésen szép, igaz gondolatok hangzottak el — versek. A köl­tészet világába felemelt gondo­latok pedig belesimultak a tu­domány-művészet-mindennapi - ság háromszögébe. Az idén Magyarországon több mint há­romezer fiatal keresett magá­nak egy-egy nagy művészt: költőt, hogy egyéniségét telje­sebben tudja kifejezni. Segített ebben a tudomány: hiszen a technika révén nagy nyilvános­ságot kaptak ezek a művészet­be fogódzó diákok, és a versek többmillió néző egyéniségéhez közelítettek, jupiterlámpás nyil­Simon István Kossuth-dijas költő megnyitja a szavalóversenyt. Aztán az eredményhirdetés végén leültünk néhány percre egy pécsi kislánnyal, öt megye győztesével: Árgyelán Zsuzsá­val. A mohácsi Kisfaludy Gim­názium negyedik osztályába jár, de Pécsett lakik, s magyar tanár akar lenni. — Tehát nem is gondolt szín­művészeti főiskolára? önmegvalósításában munkálko­dik ez a verseny, ez az adás­sorozat. Példa lehet. Földessy Dénes Filmező diákok Az 1975. évi Országos-Diák­napok három napos pécsi ren­dezvénysorozata — a középisko­lások színesdia- és kisfilmpályá- zatának értékelése, az alkotók országos találkozója — vasárnap folytatódott. A rendező szerv, a pécsi 500-as „Zrínyi Miklós” Ipari Szakmunkásképző Intézet kultúrtermében tegnap délelőtt tanácskozásra került sor. A résztvevők megvitatták a hazai amatőrfényképezés helyzetét, előadás hangzott el a vizuális nevelés fontosságáról, valamint a dia- és kisfilmpályázatra be­érkezett 720 fotó- és 33 kisfilm elemzésére került sor. Ma, a tanácskozás harmadik napján a résztvevők a Mecseki Fotóklub életével ismerkednek meg, este a Diáknapi Pályázat ünneoélyes zárásával ér véget az Országos Diáknapok pécsi prog ramja. — A HAZÁNKRÓL SZÓLJA­TOK SZÉP SZAVAK rádiós ve­télkedősorozat megyei döntő­jén eredményesen szerepelt Pécsi Amatőr Színpad legköze­lebb Vácott mutatja be Mi a teendő című műsorát, a terü­leti döntőn, március 28-án. SZÍNHÁZ A Kamaraszínházban este 7 órakor a budapesti ORFEO BÁBEGYÖTTES animációs tér­játékainak bemutatója. HANGVERSENY A Liszt-teremben este 8 óra­kor „C” Kamarabérlet III hangversenye. Vezényel: Jam csovics Antal. Közreműködik: Borsay Pál, Pachmayer Ilona, Margittay Sándor és Szkladá- nyi Péter. A Nemzeti Színházban 3, fél 6 és fél 9 órakor „Eltörött a hegedűm” címmel nóták, ci gánydalok, az ŐRI rendezésé­ben. MOZI Park: Két férfi a városban (4, 6, 8) Petőfi: Szerelmem, Elektra (5, 7, 9) Kossuth: Sze­relmem Elektra (10, 12) A fe­kete herceg (f3, f5) Csata a havasokban (f7). Art Kino: Különös úr (f9) TELEVÍZIÓ Tanácskozik az MSZMP XI. kongresszusa (14.00 és 19.50) Facsemeték. Szovjet film (20.50) PILA BÁCSI vános adásokon keresztül. Közel egy órán át nyolc du­nántúli leány meg fiú ragyog- tatta fel a költői gondolatokat, közben segítségül hívta az előadóművészet eszközeit: a beszédtechnikát, a mimikát, sa­ját hanglehetőségeit. De a né­hány másodperces gyorsinter­júk során elmondták vágyaikat is: tanárnő, külkereskedelmi szakember, gyógypedagógus pályát választanak majd, meg hasonló „civil", foglalkozást. Azt hiszem, külön rangot ad az idei versenynek ez a termé­szetesség. A vetélkedőn sok­szor látott magamutogató ifjak a maguk színésznői, operaéne­kesi álmaival — sejtem — ki­csit boldogtalan emberek let­tek, afféle megnemértett zse­nik. De ezek a leendő külke­reskedők, gyógypedagógusok, tanárok felhőtlenül boldogok lehetnek. Mert meg akartak maradni a maguk szép min- dennapiságában, s a művésze­tet csak éppen arra használ­ták, hogy ezt a mindennapisá- got tisztábbá, szebbé tegyék. Március 17-én, a varsói Ipari Formatervező Intézetben a mo­dern magyar kerámiaművésze­tet reprezentáló kiállítás nyílik meg a pécsi Janus Pannonius Múzeum rendezésében. A ki­állításra a lengyel—magyar kulturális egyezmény keretében kerül sor. A kerámiatárlat anyagát, 32 kiállító művész több, mint 80 kerámiaművét, túlnyomó rész­ben a Janus Pannonius Mú­zeum anyagából válogatták össze. Reprezentatív anyaggal szerepel a kiállításon Gádor István Kossuth-dijas művész, akinek bemutatják három nem­régen készült porcelán cső­plasztikáját, és jelentős mű­vekkel mutatkoznak be Varsó­ban a magyar kerámiaművé­szet más vezető művészei is, mint Kovács Margit, Gorka Géza, Gorka Lívia, Schrammel Imre és mások. Ott vannak al­kotásaikkal a Pécsi Porcelán­gyár tervező művészei: Fürtös György, Gazder Antal, Nádor Judit és Török János is. A kiállítás modern kerámiánk számos területét felöleli: en­teriőr-kerámiák, modern étkész­letek, térplasztikák, dekoratív falburkolatok és faliképek egya­ránt szerepelnek az anyagban. Mégis, ahogyan a katalógus előszavában jelzi a varsói ki­állítás rendezője, Romváry Ferenc: „a jelen kiállítás csak Ízelítőt adhat a modern ma­gyar kerámia mai állapotá­ból" ... A hétfőn megnyíló Modern magyar kerámia című kiállítás­ra — amit a Magyar kulturá­— Nem gondoltam rá. De a versmondás enélkül is megma­rad, sosem vész kárba. Az ilyesmi önmagunkból jön: sze­retnénk valamit elmondani, amit a saját szavainkkal nem tu­dunk. Olyan sok szép vers van, s azokkal a legfinomabb érzé­seinket is ki lehet fejezni! Eb­ben sokat segített a jó magyar­tanár. Én is igen sok segítséget kaptam magyartanárnőmtől, Kövesi Józselnétől. — Az eddigi tapasztalatok szerint a versenyzők a többi döntőn is formálni akarják a költészettel a saját mindennapi egyéniségüket? — kérdem Si­mon István költőt, a zsűri elnö­két. — Szinte mindegyikben azt láttam, hogy a költészet gaz­dagítja, tartalmasabbá teszi a személyiségét. De némelyiknél az is érezhető, hogy teljesen egy megismert nagy egyéniség­nek, a költőnek a gondolat- és érzelemvilágán keresztül akar­ja felépíteni önmagát. Maradjunk is ebben: milliók lis napok keretében rendeznek meg — dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes ve­zetésével küldöttség utazott Varsóba. Délután háromkor csöndes a gyermeksebészeti osztály. Némi zsivaj hallik a kórtermek­ből: játszanak a betegek. A műtősnők tupfereket készíte­nek hófehér gézből, egy orvos telefonál — hétköznapi rend van. Igen, mondják, Pila bácsi bent van. Ott, hátul a szobája, arra tessék. Pila bácsi — dr. Pilaszano- vich Imre docens, a gyermekse­bészet pécsi doyenje — mindig bent van. Tiltakozik — nem, dehogyis, szóra sem érdemes... Talán valami másról, a közel­gő kongresszusról valamit. Ró­la? Ugyan, kérem ... Egy szekrény, amelyből ké­sőbb érdekes dolgok kerülnek elő, fekhely, egyszerű kis asz­tal a szobája berendezése. A szoba is kicsike. Mintha nem is „tanári” szoba volna. — öten dolgozunk most az osztályon — mondja —, vi­szonylag könnyű a dolgunk. Nevek hangzanak el: Halmos László, Antalovics Mihály, akik Pécsett, illetve Zalaegerszegen dolgoznak, s mellette „nőttek fel” jónevű gyermeksebészekké. Még nem is olyan túl régen együtt dolgoztak a POTE Gyer­mekklinikáján. — Igen — emlékszik — tíz évig tulajdonképpen egyedül voltam. Egyedül, orvos, egy sebészeti osztályon. E tíz év alatt sok­sok bonyolult helyzetet kellett megoldania, általában úgy, hogy az egyik műtősnő műsze­reit, a másik pedig segített a műtétnél. S ha akadt a klini­kán bennlakó orvos, az jött al­tatni. — Volt legalább négy és fél év, amikor a klinikáról még a Magaslati útra sem jutottam el. Huszonnyolc éve hívták a klinikára. Akkor Neuber pro­fesszor mellett dolgozott. Nem ment, két év múlva pedig ki­nevezték — tanársegédnek. A falon több fénykép. Az egyik két gyereket ábrázol. Mo­solygós kislány — azóta, per­sze már többgyermekes csa­ládanya — és egy huncut te­kintetű kisfiú. Szívtamponade — ebbe az állapotba általá­ban belehalnak az emberek. Mindketten ollóba estek, Tóni 1957-ben, Ida pedig 1960-ban. A szívük sérült meg, s a ki- ömlő vér a szívburokban már nem engedte dobogni a „mo­tort" ... Szerencsére igen ha­mar a műtőasztalra kerülhet­tek, s mindketten jól vannak. — Néhány ezer gyereket mór megoperáltam — közli olyan egyszerűen, mintha csak azt mondaná: lemegyek ebédelni. Annak idején, Zágrábban került a gyerekek közelébe. Akkori főorvosa, Vatroszlav Florsics szívesen operálta a farkastorkot, nyúlajkat. És min­dig őt hívta a műtéthez segít­ségül. Ennek több, mint har­mincöt éve... A másik falon egy mozdony képe függ. — Négyhuszonnégyes — mondja. — A vezetőjét ope­ráltam ... De különben is: nagyon sze­reti a mozdonyokat. Színes táblájú, külföldi és magyar ki­adványok kerülnek elő a szek­rényből. Mozdonyok. „Annyira szereti a mozdonyokat" mond­ta róla valaki, „hogy nem is egyszer felkéretőzött a moz­donyra ...” — Tanár úr szeret utazni? — Igen .., Bár most már el­avultak és piszkosak a kocsik. Jó lenne egy autó ... — És a modellezés? — Ha megöregednék, ha nagyobb lakásom volna és pén­zem is lenne hozzá, hát készí­tenék egy szép terepasztalt. Arról nem is beszél, hogy mi­kor lenne rá ideje? Bár, az is igaz, hogy a vasútmodellezés nagyon sok anyagi áldozatba kerül. Egy ismerősömet meg­ajándékozták egy dobozzal — volt benne néhány sín, egy mozdony és két kocsi. Azóta több, mint ötvenezer forintjá­ba került a hobby. (El is át­kozta az ajándékozót. ..) Nagy élmény — sokáig tű­nődik. — 1960-ban hazamentem Sztara Moravicára — meséli — és a hajdani szomszéd lelken­dezve fogadott: itt van ám az Imre doktor iparigazolványa... És átadta az elveszettnek hitt diplomámat. Akkor kaptam meg másodszor. Mert először, Innsbruckban, 1935. március 16-án kapta meg. Tegnap volt éppen negyven éve. — kp — Egy sxép indiänläny A Vérkeresztség Máriája Nem tudom, a babona sze­rint mit jelent tavasszal szép lányt látni. De én - babona­mentes, józan aggyal — spé­ciéi szeretem az ilyesmit. Most is — meleg, szép tavaszban — színházi olvasópróba előtt többünk lélegzete akad meg: indiánfekete haj, de hátközé­pig érő, datolyamaghosszú szem, melegbarna változat­ban, meg a száj... Hát tu­lajdonképpen így kell egy nőnek megjelenni! Aztán be­mutatkozik: — Joó Kati vagyok! Ő tehát Hernádi: Vér­keresztség című drámájában Mária. Negyedéves főiskolás­ként hívta meg a színház erre a szerepre, az ősztől ideszer­ződik Pécsre, s lám, már si­kere van. Mert sok minden kell a színészmesterséghez: képesség, szép beszéd, jó szö­vegmemória, iskolázott moz­gás, énekhang, — de az sem rossz, ha valaki szép. Nem­csak azért, hogy legyen majd kire osztani Cleopátra szere­pét, hanem azért is, mert a legtöbb férfinéző kiváló esz­téta: nagy barátja a szépnek. Csakhogy a szép színésznők örök igénye, hogy ne a szép­ségüket lássák, hanem a te­hetségüket. Szerepformálásai­nak azonban még csak a jó híre érkezett el Pécsre: a Csendesek a hajnalok Zse- nyája, Jokaszté, Mándi Iván: És mi van Verával? című kö­tetének színpadi változatában a naiv szülő, Sarkadi: Elekt­rájában Klütaimnesztra. Álta­lában nem fiatal nők. Végle­tesek a szereplehetőségei, hi­szen magas termetével nem igen játszhat kislányt. így az­tán erős tragika, vagy komi- kaszerepeket kapott már a főiskolán is. Édesanyja rangos színész­nő, de ő nem kérkedik vele, a maga nevével akar érvé­nyesülni. F. D. PÉCSI RENDEZÉSBEN: Modern kerámiák Varsóban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents