Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-15 / 73. szám

A Pécsi Stúdió jövő heti műsorairól Hétfőn kezdi meg munkáját az MSZMP XI. kongresszusa. A Pécsi Stúdió híradásaiban, mű­soraiban figyelemmel kíséri a kommunisták legmagasabb fó­rumának tanácskozását, na­ponta részletesen tájékoztatja a hallgatókat a referátumokról, felszólalásokról, á baianyai küldöttek tevékenységéről. A szerb-horvát és német nyel.- vű szerkesztőségek ugyancsak rendszeresen tájékoztatják a nemzetiségi lakosságot a párt- kongresszus eseményeiről. A kongresszushoz, az MSZMP programnyilatkozatához kap­csolódik jegyzetével kedden dr. Kiss István is.*. A szerdai „Hét közben” c. magazinban, ' melyet ezúttal László Lajos szerkeszt, a kong­resszusi beszámoló mellett her lyet kap dr. Konkoly-Thege Ala­dár szovjetunióbeli útinaplójá­nak folytatása, ismertetnek né­hány közérdekű választ a szer­kesztőséghez érkezett levelek alapján. Csütörtökön jelentkezik a „Zenélő Déf-Dunántúl" márciu­si száma, mely dr. Nádor Ta­más szerkesztésében hírt ad a legfontosabb zenei események­ről, hangversenyekről, a Tosca c. Puccini opera bemutatójának előkészületeiről, az öntevékeny együttesek, ifjúsági kórusok ta­lálkozóiról. Ugyanezen a na­pon kerül mikrofon elé Tüskés Tibor „Dunántúli utazás" című irodalmi műsora, melyet Babits Mihály, Bárdosi Németh János, Berzsenyi Dániel, Csorba Győ­ző, lllyé's Gyula, Makay Ida, Simon István, Takáts Gyula és Vajda János írásaiból állított össze. Közreműködik Labancz Borbála, Pákozdi János és Szegváry Menyhért. Pénteken a Jókai téri zene­műboltból közvetített zenés fej­törőjáték után egy termelőszö­vetkezetben dolgozó asszony portréját mutatja be a riport, majd „Tavaszköszöntő” címmel csendülnek fel szép melódiák. A szombat esti összeállítás­ban újabb folytatása követke­zik a „Dalok és emberek” so­rozatnak, a Pécsi Nemzeti Szín­ház műsorában elhangzott ope­rettmelódiák szereznek kelle­mes szórakozást. Vasárnap a dél-dunántúli kó­rusok felszabadulási vetélkedő­jében a magyarszéki énekkar mutatja be műsorát. Szluka Emil jegyzetében azokkal a ter­melőszövetkezetekkel foglalko­zik, amelyek az utóbbi időben üzemszervezési, gépesítési és társulási kezdeményezéseik­kel tűntek ki Görcsönytől Tol­náig, Bolytól Mözsig. A vasár­napi zenés kívánságok közben kerül sor Lenk Irén műsorára, a ,,Mikrofonstafétá”-ra. Néhány érdekesség a szerb- horvát nyelvű műsorokból: hét­főn a körzeti orvos hétköznap­jait mutatják be riportban. Ked­den ifjúsági összeállítással je­lentkeznek. Szerdán lapszemle, Útközben címmel riport szere­pel a műsorban, valamint Bács- Kiskun megyei együttesek lép­nek fel. A pénteki adásban Bács megyei mozaikot közvetí­tenek. A szombati aktuális ösz- szefoglaló mellett „Generációk” címmel hangzik el riportműsor. „Több nyelven azonos cé­lért" címmel csütörtökön a szerb-horvát és német szerkesz­tőség közös műsora Bácsboko- don készült A német nyelvű műsorban hétfőn Bachmann Mátyással, a Mecseki Szénbányák igazgató- helyettesével beszélgetnek. Kedden a tavaszi mezőgazda- sági munkákról számolnak be. Szerdán az ifjúsági műsorban a mohácsi Kisfaludy gimnázi­umba látogatnak el. Pénteken Ingeborg Hecker pécsi írónőt mutatják be. Vasárnap „A nagy német parasztháború évfordu­lóján” címmel Bernd Skibitzki hangjátékát közvetítik. 'ü’iLW fő­szöveg nélkül. Kirí! Manov rajza. Komolytalan rovat A falu — még a hőskorban —•- ősbemutatóra készülődött. A fiatalok vállalták a darab meg­tanulását. Ott ült a közönség. Lelkes és nagy. Az író,' egyút­tal könyvtáros, ott szurkolt mef- lettem. A függöny szétment. Realista helyszín volt, a falu kocsmája, petróleumlámpa, borosflaskák. Többnyire félig üresen. Két legény ül a színpadon és beszélgetnek a faragott asz­tal mellett: — Te Jóska, igyunk egyet! — Ez nincs benn a darabom­ban! — súgja rémülten az író. — Nyugodj ' meg! — mon­dom —, nem Szahara ez, hogy kiszáradjanak! Nem száradtak ki. Húztak egy nagyot! Becsületeset! Cset­tintettek is. — Hát azért disznóság, hogy itt nincs villany! — Az! — mondta István. — Nem lehet itt élni! igy! Manapság! Muszáj inni! Megint ittak. Jó hosszút. Az író felhördült: — Jézus! Ebből éri semmit sem írtam! Ezek be fognak rúgni! Most lépett színre a súgó. Eddig a függöny mögött hado­nászott, eredménytelenül. Most kilépett a függöny elé és ordí­tott: — Jóska, most jön a kultú­ra?! — Azám! *■— mondta Jóska és folytatta. — Kultúra kell ide. — Az — mondta István —, de erre inni kell! Ittak, az író teljes rémületé­re, a közönség együttérzésével. — Valamit kellene monda­nom, de nem jut eszembe! — mondta Jóska. — Jaj, ne igyanak többet! — suttogta rémülten az író. Isten nem hallgatta meg ké­rését, bár a végzet beleavat­kozott a súgó képében. Most már teljesen átvette a vezény­lést. Öntevékeny színjátszás — Jóska! — ordította. — Hívd be a kisbírót! Jóska kiment a kisbíróért. Le- paroláztak, üdvözölték egymást, majd őt is megkínálták. Az húzott egyet, de hogy le ne maradjanak, István és Jós­ka is. A darab különben arról szólt, hogy villany kellene, mert nem lehet olvasni. (Könyvtáros da­rab volt!) Ezért tenni kellene valamit. Tettek is! Bementek a megyeszékhelyre. Ott meggyőz­ték a vezetőséget, az meg adott villanyt. A dráma ott érte el a csat­tanóját, hogy éppen kigyulladt a villany. Pista felcsavarta a kapcsolót. És lön világosság! Könyveket is hoztak. Azokat gyalázták: — Most, hogy kigyulladt a villany, ki ezekkel — mondta Jóska és kivágta a könyveket a közönség élénk helyeslése közepette: — Ezt olvasod Te? — tolta le az egyik legényt. Ezt a pony­vát! — és azonmód kihajította Tolsztoj: Háború és békéjét. — Az író lehajtotta a fejét. — Köll nektek krimi! — mondta ordítva és felmutatta Shakespeare aranyozott kötetét (Régi kiadás.) Csupa vastag könyvet vagdo­sott ki, lekrimizte, leponyvázta őket. Most következett a végkifej­let. Eddig megmutatta, hogy milyen könyveket ne olvassa­nak, most az kellett volna, hogy miket ragadjanak kézbe. Ad­digra azonban az egész könyv­tárral végzett. Ellenpólusként népi maradt más, mint a Sza­bad Föld téli esték 16 lapos füzetei. — Olvasd ezt! A Háború és békét! Ez való a kezedbe! — és a markába nyomott egy fü­zetet. — Nem baj, ha Shakespeare angol, jó könyv azért az! —-nyugtatta meg az egyik érdek­lődőt és ő is kapott egy füze­tet. Amit az előbb kivágott, azt most mind felolvasta. Elha­markodottan dobálta ki a köny­veket. Az író lehajtott fejjel ült mellettem és nyögdécselt. 0 tudta miért. Több mondanivaló nem volt, a szereplők meg egymást néz­ték. — Most mit kell tenni? — kérdezte tanácstalanul Jóska. — Igyunk egyet! — java­solt egy teljesen váratlan meg­oldást István. A szót tett követte, a súgó meg ordítozott, hogy húzzák le a függönyt de nem akaródzott senkinek. Ezért bement és le­húzta ő. Mi meg tapsoltunk. A villa­nyon meg úgy se sok múlott, hisz volt a faluban addig is. A darab tehát nem volt kimon­dottan káros. . Nekünk tetszett a dráma, az írónak nem. Alig tudtuk meg­vigasztalni, pedig biztattuk: — Húzzunk egyet! Mit tehetett mást, húzott. Szőllősy Kálmán Felszabadulási rejtvénypályázat A pályázaton résztvevők feladata: a keresztrejtvénnyel kapcsolatos két meghatározás, kérdés megfejtését, valamint a Pécsi Rádió ma, (szombat) 18 órakor kezdődő „Hírek, tudósítások" c. műsorában elhangzó kérdésre adott választ március hő 24-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezöleg LEVELEZŐLAPON beküldeni, a Dunántúli Napló, 7601 Pécs, Pf. 134, címre. Az „emblémás Fel- szabadulási rejtvénypályázat” c. fenti 'feliratot kérjük a levelezőlapra ragasz­tani. KJ tud többet Baranyáról? „ Vízszintes: 1. Az első nagy pécsi muzsikus, Haydn tanítványa (Zárt kockában személyneve kezdőbetű­jével). 6. Az Opreaház főzeneigaz­gatója volt (1867—1929), aki Mária- kéménden született. 11. Sötékék aja- kos .virágú félcserje. 12. Hegedű- művész (János, 1807—1887), aki ■Pécsváradon született. Az ő érdeme volt, hogy Liszt Ferenc 1846-ban Pé­csett is hangversenyezett. 13. Sport­eszköz. 14. A türk népek egyik ágához tartozó nép. 15. Szó sem igaz az egészből. 16. Algériai és vatikáni autók jelzése. 17. A . . . nem nőnek az égig. 18 ...........Corvalan, a c hilei junta fogságába levő kommu­nista politikus. 19. Részlet, németül (RATE). 20. Határrag. 21. Hozzáadás­sal pótol. 22. Kossuth-díjas kiváló színművész. 23. Romantikus francia költő (Alphonse. 1790—1869). 26. Anna, románul. 27. Azonos betűk. 28. Szopránszerep Donizetti Don Pasquale c. vígoperájában. 30. Olyan hosszabb út, amelyen a résztvevők különböző helyekről igyekeznek egy közös célpont félé. 33. Kiváló pécsi zongoraművész volt (Dezső). Utolsó kockában két betűvel. 34. Vérzés- csillapító gyógyszer. 36. Rulett részel 37. Páros telefonjaik. 39. Nikkel. 40. A Kék-Nílus forrástava. 42. Egyip­tomi napisten. 43. Győri labdarúgó­csapat. 44. Americium. 45. Tó a délafrikai Botswana köztársaságban. 48. Az Arab-félsziget legfontosabb kikötővárosa. 49. Nagy afrikai folyó. 50. Edző. 52. Helyhatározó rag. 53. Székesegyházi orgonista (Péter, 1799—1874). A Pécsi Dalárda egyik alapító tagja. 55. Azonos a vízsz. 39. sorral. 57. Német közgazdász, a vámvédelem híve (1789—1846). 59. A tejben levő foszforos fehérje. 61. Ezt is beállítják a fizetési jeqyzékbe. 63. Görög betű. 65. Délszaki cserje, bogyószerű termését fűszerként hasz­nálják. 66. Holland gépkocsik jel­zése. 67. Autómárka. Függőleges: 1. Oldószerként nagy mértékben elnyelő anyagok megjelö­lése. 2. Akadékoskodó, kötekedő. 3. Bezár. 4. Betegség. 5. Némán lép! 6* Költő, a Hét c. folyóirat szerkesz­tője (József. 1843—1921). 7. Czuczor Gergely írói álneve. 8. Cégforma. 9. Juhok heqyi karámja. 10. Mexikói festő. (Diego, 1886—1957). 12. Egy pécsi és egy sellyei születésű zene­művész 15. A lefolyt idő. 16. Kóros sejtburjánzástól keletkezett kép­ződmény. 18. A hajósokat romlásba vivő rajnai tündér. 19. A tetejére. 21. Keletázsiai pénz- és súlyegyséq. 22. Régi egyeteméről ismert város Közép- Olaszországban. 24. Porcelánja világ­hírű (4. kockába két betű kerül). 25. ..........Dame (híres párizsi templom). 29. Vetem a betűket. 30. Szalmacso­móval dörzsölve tisztítom a lovat. 31. Igazságos ítélet jelzője. 32. Negatív töltésű atom. 35. Belső, bizalmas. 38. Kar betűi. 41. Európai hírű orgonakészTtő család. 43. Férfinév. 46. Valaminek a központja. 47. Szi- várványos, gyöngyházfényű színekben játszik. 48.............-Dühring, Engels műv e. 51. íz. 54. Hidrogén, kálium és oxigén. 56. Menekülésszerűen fut. 58. S. L. P. 60. Azonos nyelvű na­gyobb emberi közösség. 62. Római szám tízen alul. 64. Megszólítás. Kérdéseink: 1. függ. 12. sorban szereplő sze­mélyek milyen hangszeren játszottak? 2. Emléküket mi örökítette meg Pécsett és hol található? — Aczél Lászó — QJE wHifwKmmKKwW'©CT ____ ______________ S zámomra még mindig kisfiú Immár 40 év telt el azóta, hogy kiköltöztünk anyám házá­ból. Ez a ház a Szovjet utca 50. számú háza volt, erre a címre érkezett a levél. Édes­anyám már rég nem él. Az én lánykori nevem Borcsevszkája, ahogy az a borítékon állt, s rég, nagyon régóta, egészen más nevet viselek: Zejb'ot. Mi több: annak a háznak a szá­ma, amelyben most lakom, szintén megváltozott. Mégis megtalált a levél. Csodálatos. Nagyon nehéz felidézni egyet­len fiam emlékét, aki oda­veszett a háborúban. De ez anyai kötelességem, ez az egyetlen, amit érte tehetek. Csupán egy körülmény hoz zavarba: az én Igorom nem volt hős, s nem tudom, végre- hajtott-e egyáltalán valamilyen hőstettet. Keveset írt önmagá­ról. Nem akart feleslegesen nyugtalanítani. Csak halála után tudtam meg például, hogy megsebesült a kezén, hogy a Dnyeperen való átkelés közben kishíján odaveszett. Életében nem volt semmi hősi, kiemel­kedő esemény. Hiszen műszaki alakulatnál teljesített szolgála­tot. (P. B. megjegyzése: való­ban műszaki-utász alakulatnál szolgált, de végigharcolta Sztá­lingrádtól és Voronyezstől Belg- rádig és Budapestig a fronto­kat, s hősiességéért, hőstettei­ért kitüntették: egy, saját ne­vével ellátott személyes fegy­verrel, „Sztálingrád védelmé­ért" éremmel, „Harci érdeme­kért” érdeméremmel, a Hon­védő Háború érdemérem II. fokozatával és a Vörös Zászló érdemrenddel.) Fiam, Igor Vjacseszlávovics Prihogyko 1919. május 6-án született. 1945. január 15-én halt meg. Korán elvesztette édesapját. Amikor Igorka 3 éves volt, férjhez mentem má­sodszor. Alfred Ivanovics Zej- bot, abban az időben a Vörös Hadseregben szolgált. Később elvégezte a krasznodári épí­tészmérnöki főiskola e^Ji tago­zatát. Építészmérnök lett. Szin­tén részt vett a honvédő há­borúban, s akárcsak a fiam, mérnök-kapitányi rangot viselt. Jó nevelőapja volt Igornak. Szerették egymást, jó barátok voltak. 1940-ben, amikor Igor még csak huszonegy éves volt, meg­szerezte építészmérnöki diplo­máját. 1941. április 5-én épí­tésvezető-helyettesnek nevezték ki az egyik krasznodári válla­lat építkezésén. Július 16-án bevonult katonának. Nyomban a Kujbisev hadmérnöki akadé­miára vezényelték. A gyorsított tanfolyam elvégzése után, már 1942-ben, Igort Sztálingrád tér­ségébe vezényelték. Többé nem láttam. Bajtársai a következőket írták nekem ró­la : Okrugin kapitány: Barátsá­gunk még Sztálingrádnál szü­letett. Két és fél éven keresz­tül egy takaró alatt aludtunk, olykor egy tányérból ettünk. Nekem elesett két fivérem, de miattuk nem keseregtem any- nyit, mint Igor halála miatt. Szerettem, mert kiapadhatatlan életöröm áradt belőle, mert igazi emberi tulajdonságokkal rendelkezett, s nemcsak egye­dül én voltam így vele. Min­denki, aki ismerte. Sztyepanov alezredes: Meg­hitt jóbarátom volt, finom lel­kületű, rendkívül becsületes fiú. Még az Akadémián ismerked­tünk össze,, s együtt vezényel­tek ki minket Sztálingrád alá. Semmilyen helyzetben nem vesztette el a fejét, pihenőben pedig vidámsága, lelkes han­gulata átragadt mindenkire... Igornak rengeteg barátja volt. Több tucat nevet említ­hetnék. (Folytatása következik) HÉTVÉGE ]7j P. IU. BaRaiHNVIKOU:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents