Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-14 / 72. szám

e Dunántúli napló 1975. március 14., péntek fi nép tulajdonában (4.) • Miénk a gyár • Munkások az üzemek élén • Az iparbárók menekülése Jelenet Döme Piroska: Asszony a viharban c. tévéjátékból (Március 16. — Vasárnap, 20.05 h.) TÉVÉAJÁNLATUNK RENDKÍVÜLI ADÁSNAP! szanak saját hangjukra: Kom- lóssy Erzsébet és Simándy Jó­zsef. Prózai színészek jelenítik meg Melindát (Szakács Eszter), Ottót (Trokán Péter), Bibe- rachot (Benedek Miklós), Tibor- cot (Solti Bertalan.) MÁRCIUS 16. - VASÁRNAP: 20.05: Asszony a viharban. Tévéjáték. Döme Piroska em­lékezés-regényéből készült ez a tévéjáték, Bencsik Imre forga­tókönyve alapján. A történet kerete: a háború és a fasizmus viharában élethalálharcot ví­vó és szervező illegális kom­munista párt küzdelme. S ezen belül a munkásmozgalomba került polgári származású asz- szony, és „felsőbb kapcsolata" között kibontakozó, sok viszon­tagság között beteljesedő sze­relme. Líraion szép jelenetek­ben bővelkedik a film — Anna és Mihály közös elvi meggyő­ződése, mély emberi kapcso­lata, egymásratalálásuk és fáj­dalmas elválásuk ábrázolásá­val. A főszerepekben: Piros Ildi­kót és Avar Istvánt láthatjuk. A rendező: Málnay Levente. resszus megnyitásáról közvetít képeket a televízió. Majd az első napon történteket foglalja össze az a kb. egy órás mű­sor, amely 19.50 perckor kez­dődik. A televízió .^kongresszus! stábjának” közreműködésével a tévé-nézők is részesei, szem- és .fültanúi lehetnek a kong­resszuson folyó munkának. íze­lítőt kaphatnak a kongresszus légköréből, hangulatából. PÉCS SZÜLETTEK: Putnoki Gábor, Jurcsák Adorján, Werner Gábor, Gyócsi Attila, Svas- tits Andrea, Álbert Szilvia, Kovács Me’inda, Schléol Csilla, Huber Szilvia, Bencze Mária, Horváth Gá­bor, Rudolf Tamás, Orsós Erzsébet, Csonka Zsolt, Gonda Dusán, Ben­cze Csaba, Csók Gábor, Fügedi Bernadett, Rezes Andrea, Csanády Krisztina, Mogyorósi Péter, Pellei Agnes, Tukora Róbe;t, Andler Edit, Temesi Ottó, Sámo’y Attila, Pav'i- csek Lajos, Varga Nóra, Győri László, Szita Edit, Sasi Andrea, Ke­rék Szabina, Felmérői Szilárd, Bense Cecilia, Nisz László. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Regényi Ders és Ábrányi Edit, Szalai Gábor és Pálfi Éva, Bártfai József és Schmidt Ilona, Varjas László és Pinics Zsuzsanna. MEGHALTAK: Gáspár Józsefné sz.: Koron'cs Ro­zália, Magyar Lajosné sz.: Haraszti Teréz, Kernes Józsefné sz.: Gvell Erzsébet, Kiss Zoltánné sz.: Kovács Veronika, Okrona Lajosné sz.: Pet- rőczy Margit, Horváth József, Csécs János, Hőíing Margit, Jakabos Kál­mán, Dobos Istvánná sz.: Orbán Mária, Varga János, Gáspár Viktor, Kovács Istvánná sz.: Vokó Katalin, Kovács Erzsébet, Gartner Ferenc, Varga István, Gulasi József, Szajkó István, Képes Rudolf, Veszelák Ká- ro'y, Mihálykövi Ferencné sz.: Kál­mán Erzsébet, Müller Jánosné sz.: Újvári Erzsébet. MOHÁCS SZÜLETTEK: Szekeres Krisztina, Lerne! Ákos, Papp Gábor, Csuka Gábor, Nagy Zoltán, Foki Gábor, Szabó Anikó, Rittlinqer Anikó, Belló Norbert, Pa­lái Krisztina, Pazaurek Péter, Varga Gabriella, Vízhányó Mónika, Mező István, Szombath Zsolt, Balogh Já­nos, Papp Endre, Rajnai Attila, Darabos Mária, Németh Lívia, Má- nyoki Szilvia, Budai István. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Horváth Ernő és Kőhegyi Katalin, Odry György és Ficsor Ilona, Ste- fanovics Gyula és Nikoücs Julianna. MEGHALTAK: lloskics György, Zentai Antalné sz.: Eilingsfeld Mária, Gelencsér Mária, Molnár Ferenc, Hegedűs László, Palásti Sándorné sz.: Szle- zák Mária, Fodor Jánosné sz.: Ko­kas Borbála, Gussmann Péterné sz.: Krémer Anna, Bahái Mária. Orvosi ügyelet A Városi Rendelőintézet Pécs m. város biztosított dolgozói, illetve gyermekei részére összevont rende­lést tart 1975. március 15-én, szom­baton. Felnőttek részére a rendelési idő 7—19 óráig. I. kerületben: Korvin O. u. 23. (Tel.: 11-169). II. kerületben: A Városi Rendelő- intézet (Munkácsy M. u. 19.) I. em 104. (Te!.: 13-833/37 mell.). III. kerületben: A III. kér. Ren­delőintézet dr. Veress Endre u. 2. (Tel.: 15-833). Gyermeklakosság részére a ren­delési idő: 8—11 óráig az alábbi gyermekorvosi rendelőkben: Gábor A. u. 15. (Tel.: 11-752), Vasas, Hősök tere, Meszes I—II. kör­zete. Ady E. u. 8. (Tel.: 11-587), Bor­bála- és Pécsbányatelep, Zsolnay V. u. 45. I—II. körzete (dr. Kovács és dr. Mezőlaki), Ady E. u. I—II. körzete. Munkácsy M. u. 19. II. em. 219. (Tel.: 13-833/21 mell.), Munkácsy M. u. (dr. Barka), Zsolnay V. u. 41. (dr. Telfel), Mikszáth K. u. (dr. Géczi), Móricz Zs. tér — Nagyár­pád kivételével — (dr. Tóth) és Semmelweis u. 1. (dr. Pánczél) körzete. Kertváros (Varsány u. 14.). (Tel.: 11-721), Kertváros I—II—III. (dr. Berták, dr. Matusovits, dr. Király) és Nagyárpád (dr. Tóth) körzete. Dr. Veress E. u. 2. (Tel.: 15-833), Mecsekalja (dr. Örkényi) I—II—III— IV. Uránvárosi körzet (dr. Fohl, dr. Kőpataki, dr. Litkei, dr. Pala­tínus) . Rókus u.: (Tel. 21-165), I—II. kör­zet (dr. Dörömbözy, dr. Sediánszky), Endresz Gy. u. (dr. Görög), Sem­melweis II. (dr. Pados) körzete. Gyermekorvosi ügyelet az eqész város részére 1975. március 15-én, du. 14 órától 19 óráiq. (Munkácsy M. u. 19. Rendelőintézet. II. em. 219). Tel.: 13-833/21. mell., 1975. március 15-én este 19 órától, márciiis 17-én, reggel 7 óráig a Rendelőinté­zet keleti szárnyában, a nőgyógyá­szati részen (volt bőrgyógyászati szakrendelés). (Tel.: 13-833). Ezen belül halaszthatatlan ellátást igénylő járóbetegek részére a ren­delési idő: szombaton: 15—17 óráig vasárnap: 9—10 óráig 16—17 óráig Felnőtt ügyeleti szolgálat szombat este 19 órától hétfő reggel 7 óráig. I. kerület részére: Az újmeszesi körzeti orvosi rendelőben. (Tel.: 11-169). II. kerület részére: A II. kér. Ren­delőintézet keleti szárnyában (Kis­faludy u. 6. (Tel.: 12-812). III. kerület részére: A III. kér. Rendelőintézet dr. Veress E. u. 2. (Tel.: 15-833). Járóbetegek részére a rendelési idő: szombaton: 15—17 óráig vasárnap: 9—10 óráig 16—17 óráig Fogászati orvosi szolgálat 1975. március 15-én, 19 órától március 17- én reggel 7 óráig: Petőfi u. 41. sz. alatt. Hívást lehetőleg a fenti rendelési Időkben kérjük leadni. f-'a a megadott szám nem jelent­kezik, a hívást a 09 POSTA kell bejelenteni. 1948. március 25-én a mi­nisztertanács elhatározta a 100- nál több munkást foglalkoz­tató üzemek államosítását. ,,Miénk a gyár” — közölte a Szabad Nép óriási címbetűje és így folytatta: „Csütörtök délután (március 25-én) sűrű tömeg állja el a Vasas-székház lépcsőjét. Két­kezi és szellemi dolgozókat hívtak értekezletre, de a meg­hívottak maguk sem tudták, miért hívták őket össze. Négy órakor érkeznek meg a feldí­szített tanácsterembe a kor­mány tagjai és a koalíciós pártok vezetői. Amikor elhang­zik a bejelentés a miniszter- tanács határozatáról, a száz munkásnál többet foglalkozta­tó üzemek államosításáról, egy pillanatra néma csend üli meg a termet, aztán a meg­lepetéstől felocsúdott emberek felugranak helyükről, kalapju­kat, aktatáskájukat lengetik, éltetik a kormányt. Hirtelen csend lesz, mindenki az In- ternacionálét énekli... Új honfoglalás Miénk lett a qyár! És hogy milyen gyárak? Rég letűnt vi­lág sejlik fel egy pillanatra azok előtt, akik beleolvasnak az ekkor államosított vasipari üzemek névjegyzékébe: Agro- lux, Alfa Separátor, Astra ká­bel- és gumigyár, Csonka Já­nos Gépgyár, Siemens Művek, Hutter és Schrantz, Kolerich Pál rt„ Laub elektromosgyár, Schuler József rt., Szalai Ist­ván rt., Ulrich B. J. gyárte­lep stb. Hol vannak már ezek o gyárnevek és hol vannak a ne­vek gazdái, a volt tőkések? „Pénteken (március 26-án) reggel — írja a Szabadság — a Dreher—Haggenmacher sör­gyár kőbányai telepén hiába keressük a két iparbáró csa­ládot képviselő vezető-igazga­tót: Dreher Jenőt és Dreher- Hardy Bélát — nincsenek bent a hivatalukban. Haggenmacher Oszkár és Haggenmacher Hen­rik tőkés igazgató urak is tá­vol vannak.” — Valamennyien reformátusok — hangzik az enyhén ironikus válasz. — Ügy látszik nagypénteken nem akarnak dolgozni...” A tő­kések gyászos napja a mun­kásosztály és a dolgozó nép örömünnepe lett. Az államosítás tényét vala­mennyi magyar lap az esemény történelmi jelentőségének meg­felelően kommentálja. „Ma már az ipar területén is meg­történt az új honfoglalás. Az Kik voltak ők? Kik voltak ezek a szovjet em­berek addig, amíg a köteles­ség nem szólította őket a fa­siszták elleni halálos harcra? Volt közöttük sok tényleges ka­tona, de többségük munkás és kolhozparaszt, tanító, trakto­ros, tudományos munkatárs, há­ziasszony, zenész, sőt olyan is, aki tegnap még iskolapadban ült... A hozzátartozók, barátok, egykori bajtársak levélhalma­zából elsősorban éppen arra ipar is a nép kezébe került és hozzátehetjük: azé is ma­rad. A nép politikai hatalmát ezzel megingathatatlan gazda­sági alapokra helyeztük” — írja a Népszava. S a Szabad Nép már idé­zett „Honfoglalás” című cikke így méltatja az államosítások jelentőségét: „A vörös és a nemzetiszínű lobogók tegnap ismét felkerültek a gyárak or­mára. A tőkések ismét búcsút mondtak gazdagságuk és ha­talmuk forrásának. Ismét; örökre!..." A lelkesedés, a méltatás és a helyeslés után a munka kö­vetkezett. A Népszava fel is te­szi a kérdést nyíltan: „Megy-e majd tőkés nélkül?" — és így felel: „Megy!" De az állítást tényekkel kellett bizonyítani. Rátermett káderek Kik és hogyan válogatták ki az államosított üzemek élére került igazgatókat? Erről kér­dezzük a nagypénteki esemé­nyek tanúit, mindenekelőtt Föl­des László elvtársat, aki an­nak idején a Magyar Kommu­nista Párt káderosztályának o helyettes vezetője volt, ma pe­dig a HUNGEXPO vezérigaz­gatója. — A párt káderosztályánok feladata volt az emberek ki­választása —- mondja Földes László elvtárs. — Fő szempont­ként tekintettük, hogy az új munkásigazgatók politikailag szilárdak és rátermettek legye­nek. Komplikálta a helyzetet, hogy az új megbízatásokat nem beszélhettük meg előre az emberekkel. Rövid idő alatt hat-nyolcszáz embert kellett ki­választanunk. Ezek többsége munkás volt, de voltak közöt­tük műszakiak és tisztviselők is. — Külön izgalom volt szá­munkra, hogyan reagálnak majd a jelöltek. Egyetlen em­ber sem hátrált meg. Egyesek kételkedtek ugyan, vajon ké­pesek lesznek-e ellátni a fe­lelősségteljes funkciót; az ilyen elvtársakat biztattuk, hogy a párt és a szakszervezet mel­lettük van. Ezt megígértük, és ígéretünket meg is tartottuk. — Amikor elkezdtük a mun­kát, bizony nem sok tapaszta­latunk volt. Nagy segítséget nyújtott, hogy már 1948-ban megindult az első vállalatve­zetői tanfolyam, majd később létrejött a Vörös Akadémia, s mind többen vállalták a gyár­a kérdésre kapott válasz csen­dül ki, hogy kik ők, kik voltak ők? A harcosok, köztük azok is, akiknek mellét számos ha­dikitüntetés díszítette, arról ír­tak, milyenek voltak gyerekko­rukban, miben tűntek ki, mi­lyen tulajdonságaik voltak, mi­lyen kapcsolatok fűzték csa­ládjukhoz, szüleikhez, felesé­gükhöz, gyermekeikhez. A legkevesebbet arról írtak a levelekben, hogy a fronton vezetés mellett a középiskola, majd a főiskola, az egyetem elvégzését is. Mindez hozzá­járult ahhoz, hogy az akkor kinevezett gyárigazgatók nagy többsége bevált. Legtöbbjük­kel most is ott találkozunk gaz­dasági életünk vezető poszt­jain, vagy ilyen beosztásukból mentek nyugdíjba. Tháli Sándor elvtárs ilyen beosztásból ment nyugdíjba 1972 őszén. Mint mondja: 1948. március 24-én távirati értesí­tést kapott, hogy másnap dél­után jelenjen meg a Vasas Székházban. Fogalma sem volt, miért hívták. Sok régi barátjá­val találkozott össze a terem­ben, egyikük sem sejtette, hogy a leendő gyárigazgatók talál­kozója ez a délután. — Engem — folytatja az emlékezést Tháli elvtárs, aki 1972 őszén a Papíripari Egye­sülés műszaki igazgatói poszt­ját töltötte be — a volt Ne- ményi, a mai Csepeli Papír­gyárba neveztek ki igazgató­nak, egyenesen a munkapad mellől kerültem az egykori tu­lajdonos székébe. A pártszer­vezet és az üzemi bizottság képviselőivel együtt nyomban elrendeltük a gyári őrség fel­állítását. Másnap bejött a tu­lajdonos, Neményi József. Rö­vid úton tudomására hoztam, hogy a gyárat államosítottuk, én vagyok az igazgató. Ne­ményi lógó orral hagyta el a gyárat. Magunknak termelünk — Ugyancsak másnap ösz- szehivtuk a munkásokat, hogy miénk a gyár, magunknak ter­melünk. Az emberek felismer­ték: élni se tudnak, ha nem dolgoznak. A jó forintot meg­teremtő stabilizáció óta a pén­zünkért tudtunk már mit vá­sárolni. Mindez együttesen közrejátszott abban, hogy a Csepeli Papírgyárban az álla­mosítást követő pár hét alatt a termelés 11 vagonnal emel­kedett. Külön büszkék voltunk arra, hogy a cellulózgyártóst saját erőből, külföldi segítség nélkül sikerült elindítani. Az államosítások ellenfelei­nek fontos érvük volt, hogy a munkások nem értenek a ve­zetéshez, a tőkésigazgatók el­távolítása szétzülleszti a ter­melést. Tháli Sándor megannyi társával rácáfolt az ellenfelek baljóslataira. (Tháli Sándor ér­demeit többek között egy Kos- suth-díj is fémjelzi.) ök rak­ták le a mai szocialista nagy­ipar alapjait. Vagy ahogyan Tháli elvtárs mondja: „Az 1948. tavaszán elvetett mag beérett.” milyen hőstetteket hajtottak végre. A 390 harcos csak kis ré­sze azoknak, akik hősi halált haltak a Magyarország fel­szabadításáért vívott harcok­ban. Az összegyűjtött anyag és a saját tapasztalatom alapján, amelyet mint a harcoló csa­patokhoz beosztott TASZSZ- haditudósító szereztem a há­ború alatt, irodalmi riportokat lehet írni. E riportok gyűjtemé­nye természetesen tragikusan szomorú lesz. A könyv vala­mennyi szereplője egytől-egyig meghalt. Meghalt, hogy az élők örüljenek az életnek. MÁRCIUS 15. — SZOMBAT: 20.15: Bánk bán. Katona József Bánk bánja klasszikus nemzeti drámáink egyike, Erkel Ferenc Bánk bánja nemzeti operánk gyöngyszeme. A televíziós tech­nika most olyan közel hozta a két művet, amennyire csak lehet. Volt ugyanis egy kiváló operafelvétel Erkel művéről, hanglemezen, amelyen Feren- csik János vezényli a Budapesti Filharmónia Társaság zeneka­rát, az énekes szólisták a Ma­gyar Állami Operaház tagjai; Bánk bán Simándy József, Gertrudis Komlóssy Erzsébet, Melinda Ágay Karola, Tiborc Melis György. A televízióban gyakori a play back technikával rögzí­tett műsor, amikoris a színé­szek, énekesek előre — kiváló akusztikai körülmények között — felvett hangjukra játsszák el az éneklést. A hanglemezgyártó lemezét most ilyen play back felvételnek tekintették. Vámos László, a rendező pedig az operai szerepek nagyobb részét prózai színészekkel játszatta el, a Katona József-i dráma szel­lemében. Az operafelvétel sze­replői közül csak ketten ját­MARCIUS 17. — HÉTFŐ Abból az alkalomból, hogy az MSZMP XI. kongresszusa megkezdi munkáját. A televí­zió egész héten bőségesen ad beszámolót belpolitikai életünk e kimagasló eseményéről. Ta­nácskozik az MSZMP XI. kong­resszusa címmel 45 perces összefoglalót láthatunk minden nap, hétfőn először 13.58 per­ces kezdettel, amikor a kong­Am lehet, hogy ezekről a hősökről szóló levelek és visz- szaemlékezések, saját, frontról írott leveleik, amelyek olyany- nyira felkeltették érdeklődése­met, fontosabbak, mint a szer­ző elbeszélése olyan emberek­ről, akiket soha sem látott. Az ilyen irodalmi portrékban, pó­tolva az események, helyzetek hiányzó részleteit, akaratlanul is olyan alakot rajzolhat meg az ember, amely egyáltalán nem hasonlít az eredetire, amely lehet, hogy sikerült, erő­teljes alak, de már irodalmi hős, nem pedig az, akinek ne­ve szerepel a névsorban. De itt vannak a saját levelek, mint dokumentumok. Megcáfolha­tatlan dokumentumok. És a hozzátartozók, az ismerősök le­velei. Az elesett hősök néhány le­velét, vagy a róluk szóló le­velet csokorba gyűjtöttem. Ezt nyújtom át az olvasónak. A szerző nem számít arra, hogy minden egyes levélgyűj­temény, vagy méginkább egyet­len levél teljes képet adjon egy emberről, az olvasónak. Nem, persze, hogy nem. De az összes levél, valamennyi együtt már teljes képet nyújt mindazokról, akiknek neve ott áll az emlékművön. A világ minden hadseregé­ben van egy szolgálati sza­bály: tisztelegni a szembejövő katonának, tisztelegni a kato­nai zászló előtt. De van íratlan szabály is. Ez vonatkozik a civilekre és a katonákra egyaránt: ha a fel­szabadító harcosok emlékműve előtt elhaladsz, vedd le a ka­lapod! Ezerszer kiérdemelték ezt. Feláldozták életüket, a jónak a gonosz fölötti győzel­méért, a Szabadságért, Egyen­lőségért, Testvériségért vívott harcban. (Folytatása következik) Kőszegi Frigyes A pécsváradi Zengöaljai Egyesült Dózsa Mg. Tsz. ELAD PÉCSVARADON — a Dombay tó körül is — szőlőket, pincéket, kert és szánté ingatlanokat Érdeklődni Pécsvóradon, a tsz földrendezőjénél vagy jogtanácsosánál lehet. Neirelr am emlékművön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents