Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-12 / 70. szám

1975. március 12., szerda Dunántúli napló 3 Mit tehetünk értük? B aranya megye középiskoláiban — a Megyei Tanácson kapott adatok szerint — a fizikai dolgozók gyermekeinek száma meghaladja az ötven százalékot. A megye 2494 tanulójából 1603, Pécs 6340 tanulójából 3157 a fizikai dolgozó gyermeke. Most, amikor — elsősorban a tananyagcsökkentés révén — a fizikai dolgozók gyerekeivel és a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás feltételei is ja­vultak, egyre több szó esik pe­dagógiai fórumokon és a szak- irodalomban is a differenciált foglalkoztatásról, az egyéni haj­lamok, adottságok minél széle­sebb körű kibontakoztatásáról. Ennek tere az iskola, a kollé­gium és a család. De ott, ahol a családban erre nincsenek meg a feltételek, a hangsúly az iskolára, a kollégiumra tevődik. A kollégium óriási nevelési lehetőség. Otthon és nevelési intézmény is egyben. De a kol­légiumok az ifjúsági mozgalmi élet fontos bázisai is lehetnek — hallottam Heiman József me­gyei kollégiumi szakfelügyelőtől. Arról szerettem volna tájékoz­tatást kérni, mit tudnak tenni diákotthonaink annak érdeké­ben, hogy — differenciált foglal­koztatás keretében a hátrányos szociális adottságú tanulók — elsősorban fizikai dolgozók gyermekei mihamarabb felzár­kózzanak? A tananyagcsökken­téssel összefüggően milyen többlet lehetőségeket tud adni a kollégium az egyéni hajla­mok, képességek, a tehetség ki­bontakoztatásához? Feltételek Ha a választ is így leegysze­rűsítem, meglehetősen lehango­ló. Mindez a tárgyi és személyi feltételektől függ. Lapunkban is megírtuk már,“ hogy Pécsett égető gond a kol­légiumi helyhiány. A helyzet a megyében sem különb. A kollé­giumok „betelepítettsége” a túlzsúfoltság határait súrolja. Ezért csak az alapvető szük­ségletet tudja megoldani, — mondotta a szakfelügyelő. Baranya diákotthonaiban a felvett tanulók 65-70 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A felvételnél a bejárási lehetősé­get és a szociális helyzetet ve­szik figyelembe. Itt a fizikai dol­gozók gyermekei előnyben ré­szesülnek. A kollégisták többsé­ge falusi gyerek. Fizikai dolgozók gyermekei a kollégiumban Egy nevelő általában 25—30 tanulóval foglalkozik. Ez rész­ben csoportos felügyeletet, rész­ben egyéni segítségadást jelent. Az elsősöknél az általános iskolától hozott eredmények számbavétele után felméréseket végeznek, milyen tárgyakból van szükség korrepetálásra. Kollégiumi szaktanár, nevelő­tanár foglalkozik a tanulókkal, ha nincs megfelelő szakos ne­velő, óraadó szaktanárt alkal­maznak. Ezen kívül legtöbb kol­légiumban kialakult rendszer szerint a felsőévesek segítik az elsőéveseket, az „erősebbek" a „gyengébbeket”. Tv-készülék, rádió, magnó minden baranyai középiskolai kollégiumban van. Ezek haszná­lata, hasznosítása meglehetősen eltérő. A kollégiumi szintű ren­dezvényeket szombatra összpon­tosítják. A naponta 2 órás sza­badidő mellett általában sza­bad a szombat délután és a vasárnap délután. A szakfel­ügyelő véleménye szerint is me­rev határok választják el a ta­nulási időt a szabadidőtől. Ezt fel kellene oldani. Persze csak akkor, ha a tanulóban az ön­magával szembeni felelősség- tudat már kialakult. így a ta­nuló napirendje is csak for­mális - nem nagyon van mit terveznie. A sportolási lehetőségek is változóak. Van olyan kollégium, ahol a „lehetőségek hiányára” való hivatkozással még reggeli torna sincs. „Nincs hely” egy pingpongasztalnak. A sport­egyesületek „nem megfelelő időben” tartják edzéseiket. Nem tudtunk meggyőződni arról, hogy ezeken a helyeken lega­lább egy-egy úgrókötél, vagy expander elférne-e? Bizonyá­ra. De jó példákról is beszél­hetünk. Mohácson a Kisfaludy Gimnázium mellett társadalmi munkában ragyogó szabadté­ri sportpályákat építettek, ame­lyeket az iskola és a kollégium egyaránt használ. A tárgyi feltételeken máról- holnapra nem könnyű változ­tatni, a személyi feltételek nem mondhatóak rossznak. Ha a kollégiumokban túlsúlyban vannak a fizikai dolgozók gyermekei, ez azt is jelenti, hogy „kéznél” vannak. A ve­lük való foglalkozás lehetősé­ge az iskolainál jóval tágabb. Felügyel Tény, hogy a tananyagcsök­kentéssel gyakorlatilag nem nőtt a szabadidejük, és az is bizonytalan, hogy tudnának-e mit kezdeni a többlet szabad­idővel. De ebben már a kollé­giumi nevelőtanár is illetékes. Megkérdeztem még a szak- felügyelőtől, mit csinál a ne­velőtanár akkor, amikor a gye­rekeknek szabadidejük van?- Felügyel - hangzott a vá­lasz. Bebesi Károly (Folytatjuk) Az orvosegyetemisták kollégiumában Hasszán Ajasz Szíriái hall­gató Maréi Maszad és Ali Abbud libanoni diáktársaival viv rex- csatát. Erb János felvétele A Hamu és gyémánt témája Ha megjönnek a fivéreim...! Este van és főpróba, a szín­ház hangulata tehát ott le­beg valahol a játék mindent feledtető, szent őrülete és a visszafogottság, a fegyelem kö­zött. A díszletek mögött csend­ben kóválygó színházi újság­írónak sem lehet más felada­ta, mint hogy a poének lelövé- se nélkül bemutasson mindent, amit csak illik ilyenkor bemu­tatni. Már pedig most három bemutató illik: a szerzőé, a darabé és a rendezőé. Mind­három ismeretlen ugyanis a Pécsi Nemzeti Színház közönsé­ge előtt. Elsőként is Krasinski, a szer­ző ismeretlen. Róla annyit, hogy tizenévesként tagja volt annak a lengyel ellenállási mozga­lomnak, amelyről Jerzy Andr- zevski: Hamu és gyémánt cí­mű regénye, meg a róla ké­szült feledhetetlen Wajda-film szólt. A németeknek ellenálló, de a háború után a kommunis­ta párttal is szembeszegülő lengyel mozgalomról. Akit a filmben Cibulski alakított, olyanforma ember ebben a da­rabban a Győry Emil alakította férfi — a műgyűjtő. Csakhogy a Hamu és gyémánt-ban Ma- csek még halála előtt is lőtt kettőt a pisztolyából. A „Ha megjönnek a fivéreim ..." című drámában pedig: Műgyűjtő nem lő többet. Éppen ez a darab mélyen humánus kicsen­gése: a két főhős, Ada (Pász­tor Erzsi) és Műgyűjtő (Győry Emil) nem lőnek többé ember­re, kiváltképp nem lengyel em­berre, jöjjön el már egyszer végre a megértés világa. De próbaszünetben hadd be­szélgessünk Paál Istvánnal, a rendezővel akit nem is kell annyira bemutatni. Hiszen ő rendezte az ősszel Pécsett is játszott remek amatőrszínpadi művet, Sarkadi Imre: Kőmí­ves Kelemen című darabját. S amit nem mindenki tudhat róla Pécsett: 1968-ban nem vették fel a főiskolára, de utána ama­tőr rendezőként sikert sikerre ozatott, tucatnyi hazai és kül­földi díjat nyert. A színházi vi­lágnak mindig van ügyeletes zsenije és ügyeletes fenegye­reke. Mostanában, azt hiszem, ő tölti be ezt a szerepet. S ami ma Pécsett és az ország­ban a nagy sztori: személyében talán egy évtizede először ren­dez egy főiskolai diploma nél­küli, amatőr rendező hivatá­sos színészekkel, nagyszínház­ban, — ősbemutatót. Ez a tény a színházvezetés kockázatvál­laló szellemén túl is felvet né­hány izgalmas kérdést. Paál István tömören így felel ezek­re: — Nincsen amatőr színház és proli színház. Csak jó szín­ház van, meg rossz. Nekem nem a Vas utcai épület, hanem az élő színház volt a főiskolám, Kaposvárott meg Szegeden, ahol öltöztetőtői játékmesterig minden voltam már, meg a saját gyötrö-gyönyörű amatőr­rendezői pályám. Most tehát Paál István lehet az egyik legboldogabb „ügye­letes fenegyerek": a hivatásos színészek megszerették és tisz­telik, Szegedről csak hétfő es­tig huszonhaton kértek jegyet a bemutatójára és megjött legbensőbb munkatársa, Koller Éva, a darab díszlettervezője - a felesége. (F. D.) rés ellátottság, de az már nem tipikus, hogy mindenütt minden fiatal kutató hozzá is fér ezek­hez. A POTE könyvtára pedig rendkívül jól működik, szinte a világ minden szakkönyve, folyóirata megtalálható benne, vagy viszonylag gyorsan beszer­zi, néha külföldről is. DR. NÉMETH LÁSZLÓ: A ku­tatóintézetekkel szemben egy gyógyítással foglalkozó klinikán kevesebb pénz jut a kutató munkához szükséges felszere­lésre. Ennek ellenére korszerű feladatokhoz több drága mo­dern műszert kaptunk már kül­földről is. A hiányzókat rész­ben pótolja a többi intézettel, klinikával való együttműködés. Kár viszont, hogy több intézet kutat azonos témát. Ez a pénz egészségtelen szétaprózásához vezethet. Meghívások — Külföldi utak? DR. KOCSIS BÉLA: - Ennek az az alapja, hogy a fiatal kutató főnökének jó személyes kapcsolatai legyenek nemzet­közi viszonylatban. Ha vannak, akkor tud szerezni beosztott­jának külföldi meghívásokat. Egyáltalán: az az igazi kuta­tóintézeti vezető, aki egyben menedzser is. Utazgat, tárgyal, szervez, kapcsolatai vannak. DR. NÉMETH LÁSZLÓ: - Ed­dig két alkalommal lett volna lehetőségem külföldön előadást tartani: Erfurtban és Prágában. De résztvenni nem tudtam, mert a szabályok értelmében, ha külföldi kongresszuson akarunk résztvenni, akkor nekünk kell az utat fizetni. És egy kezdő orvos ... Szerintem is a me­nedzser típusú vezető a jó ne­künk. A nemzetközi kapcsola­tokat nem lehet kizárólag köz- igazgatási úton szervezni, in­kább egy szakmán belüli nem­zetközi kollégiális kapcsolattal. — A szubjektív feltételek? Van-e generációs ellentét? Van-e a fiatalokban kisebb­rendűségi érzés a nagytekinté­lyű, vagy befutott kutatókkal szemben? A kutatás ma már elkerülhetetlen módszere, a team, vagyis a csoportmunka milyen rangproblémákat vet fel? DR. KOCSIS BÉLA: — Rom- hányi professzor mondta egy­szer, hogy a kutatáshoz első­sorban nem témát, hanem fő­nököt kell választani. Ha egy fiatalnak tekintélyes, jól szer­vező főnöke van, akitől sokat tud tanulni, az nagyszerű do­log. De ha esetleg valahol — különböző okokra hivatkozva — egy főnök megnehezíti, hogy a kezdő kutató hozzáférjen a modern műszerhez, akkor menthetetlenül kialakul a ki­sebbrendűségi érzés. Ez ma elég típusos esete lehet ennek az érzésnek a kialakulásában. Az ország és az egyetem na­gyon sokat költ a kutatásra,, a műszerekre. Ezért a műszer­elosztás szervezői nagy felelős­séggel tartoznak, mert a nem megfelelő elosztás kialakíthat­ja a kutatást igen hátráltató kisebbrendűségi érzést. A mi intézetünkben egyébként saj­nos nincs a szokványos érte­lemben vett team, hanem in­kább egyénileg kutatunk. DR. NÉMETH LÁSZLÓ: — A gyógyító intézetekben legfel­jebb egy-két team van. A kö­zöttük levő versengés egészsé­ges hajtóerő is lehet. A ki­sebbrendűség érzete pedig a munkába álláskor még termé­szetes is. Aztán, amikor ké­sőbb van már valami kis ered­mény, akkor a fiatal kolléga esetleg, talán néha kap egy­két kisebb cselt. De éppen ak­kor kell rájönnie, hogy nem szabad megijedni, hiszen már „cseleznek" vele, tehát elis­merik versenyképesnek. Egyéniség — Ha nem is jogilag, de minden emberi csoportban van vezető egyéniség. DR. NÉMETH LÁSZLÓ: — Igen, általában idősebb, ran- sosabb kutató, aki már letett valamit az asztalra. Ez termé­szetes. Különösen jó, ha me­nedzser-típus, aki nemcsak szellemi vezetője a csoport­nak, hanem tekintélyével se­gít biztosítani a kutatás tárgyi feltételeit is. — A tudomány fejlődése ma felgyorsult és gyorsabbak az eredményekről szóló informá­ciók is. Sokan kutatnak, sok a műszer. Nem kelt ez teles- legesség-tudatot a Halálok­ban? Hátha a munkát már va­lahol valaki megcsinálta, eset­leg jobb műszerellátás körül­ményei között? DR. KOCSIS BÉLA: — Sok hasonló témával foglalkozó ku­tató van a világon, de ez ösz­tönöz is, hogy jobban igyekez­zünk. Ha megelőznek — az baj. De a több tudás alapját képezi egy további kutatásnak, amely talán meghozza majd a várt eredményt. DR. NÉMETH LÁSZLÓ: — Őszintén szólva tudom, hogy nem lehet majd semmi világ- megváltót felfedeznem. De ha nem az elvonatkoztatott el­méletre gondolok, hanem a gyógyító klinikai munkámra — az már serkentő. Akkor ugyan­is elképzelhető ugyanaz a módszer bevezetése, amely ha nem is egészen, de pillanat­nyilag alkalmas arra, hogy es'et- leg a betegségek aktivitását, a folyamat romlását, vagy ja­vulását mérni tudjuk vele. A betegnek nyújtott valamilyen haszon — ez éltető sikerélmény lehet. Az elméleti munkának tehát gyakorlati haszna is van. Földessy Dénes ■.xi&í&íííííííííSr vv':v&&':>v:yvv&>#:XxX£x^v:X:X::yX':vX*>:w*x*>x Fiatal kutatók gondjai A legjobb a menedzser típusú vezető Van-e generációs ellentét? Feleslegesség- tudat, vagy sikerélmény? Dr. Németh László Dr. Kocsis Béla Egyetemek, főiskolák, intéze­tek. Mindezekkel Pécs az or­szág egyik tudományos köz­pontja. De milyen lesz az el­jövendő pécsi tudósnemzedék? Hogyan alakul ki a fiatalok jövője? Két fiatal pécsi kutatóval készítettünk interjút, amelyből kiderül az ifjú kutatógeneráció helyzete, belső gondjai, vélemé­nye. A kérdésekre egy gyógyí­tó orvos, dr. Németh László, a POTE II. számú belkliniká­jának klinikai orvosa adott vá­laszt, aki kutatási témaként a sejtközvetített immunválaszt vizsgálja vesebetegségekben. Továbbá egy elsősorban inté­zeti kutató, dr. Kocsis Béla, aki a POTE mikrobiológiai intéze­tében dolgozik és témája a vérhast okozó baktérium anti­génjének szerkezete. Az egye­temi rendnek megfelelően ter­mészetesen a gyógyítás-kuta- tás-oktatás feladatháromszögé­nek mindegyikéből kiveszik a részüket. iiÉlHpliii- Megvan-e a fiatal kuta­tók számára a kutatás tárgyi feltétele? DR. KOCSIS BÉLA: - A mi intézetünkben megvan és a műszereket használhatom is. Ismereteim szerint országos vi­szonylatban jó ugyan a műsze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents