Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-01 / 59. szám

wgmm Halljuk! A Pécsi Stúdió jövő heti műsorairól ■ Hangképekben számol be mindhárom nyelvű szerkesztő­ség szombaton a Baranya me­gyei pártértekezletről. Vasárnapi jegyzetében Szluka Emil is a pártértekezleten szerzett tapasz­talatairól beszél, történeteket, arcokat villant fel és azokkal a kisebb-nagyobb politikai, társa­dalmi problémákkal foglalkozik, amelyeknek szintézisét és meg­oldását a közelgő kongresszus­tól várhatjuk. A nemzetközi nőnap alkalmá­ból pénteken dr. Jerszi István, a Baranya megyei Pártbizottság titkára köszönti a megye asszo­nyait, lányait. Szombaton 35 perces zenés riportműsor hang­zik el nőnapi kívánságokkal. Kovács Imre „Fél hattól fél hétig" című hangos újságjának márciusi száma hétfőn jelent­kezik, a szokott időben változa­tos tartalommal. Kedden Hídvégi József és Gombár János egy bányász szocialista brigád tagjait keresi fel munkahelyükön és kíséri vé­gig egy napjukat munkakezdés­től a hazatérésig. A „Hét közben" szerdai ma­gazinban a kaposvári Húskom­binát rekonstrukciójáról beszél­get Kovács Endre főmérnökkel Somogyvári Valéria. Sediánszky János úi műsoráról és pécsi kapcsolatairól beszél, a dunán­túli költők sorában ezúttal Nagy Lászlóról hangzik el portré. Csütörtökön a szocialista munkaversenyről szól dr. Kiss István jegyzete, majd a közelgő tavasz jegyében készült Tiszay László riportja a mecseki park­erdőről. A pénteki „Tíz perc . . ." fej­törőjáték színhelye ezúttal a Magyar írók Könyvesboltja lesz. Az irodalmat kedvelő, játékra vállalkozókat szerdán este 5 órakor várják a Kossuth Lajos utca üzletben. Ugyanezen a na­pon riport ad tájékoztatást a szabadszentkirályi termelőszö­vetkezet terveiről. Vasárnap Tóthmátyás Lajos­hoz, a zalaegerszegi zeneiskola pécsi származású igazgatójához látogat el dr. Nádor Tamás. Lenk Irén „Mikrofonstaféta" cí­mű műsorának vendége Hegyi Istvánná óvodavezető. A dél­dunántúli kórusok felszabadu­lási vetélkedőjében a szigetvári Tinódi vegyeskar lép fel. ♦ A szerb-horvát nyelvű adások sorában hétfőn a nemzetiségi klubok szerepéről hangzik el beszélgetés Tompity Mátyással, a mohácsi klub elnökével. A keddi ifjúsági műsorban többek között szó lesz a KlSZ-szerveze- tek vezetőségválasztó taggyűlé­seiről. A „Kongresszusra készü­lünk" sorozatban szerdán fel­olvassák Mándics Mihálynak, a Délszláv Szövetség főtitkárának írását. Csütörtökön a Vas me­gyében élő horvátokat mutatia be Horváth Iván. Újmohácsi új­donságok — ez a címe a Duna balpartján levő település fejlő­déséről szóló pénteki riportmű­sornak. Szombaton „Nőnap 1975”. címmel hangzik el Filá- kovity Branko zenés műsora. Vasárnap Sztevánovity Milutin- nak, a „Narodne novine” fő- szerkesztőjének jegyzete után Nada Klaesterka, ismert zágrábi előadóművésznő horvót költők verseit szavalja. ♦ A német nyelvű műsorban hétfőn Borjáéról hangzik el ze­nés riport. Kedden az Agroker- nél folyó tavaszi készülődést is­mertetik. Szerdán a mohácsi bútorgyár Ifjúsági szocialista brigádjához látogatnak el, majd Tánczenei koktél címmel Hoffmann Antal összeállítása szórakoztatja a fiatalokat. A csütörtöki riportműsor címe: Munkaszervezés, termelékeny­ség. A pénteki adásban Tolna megyei népdalok csendülnek fel és új könyveket ismertetnek. A ' hétvége műsoraiban a beszámo­lók mellett vidám muzsika, Szende Béla jegyzete és vidám nyelvjárási történet szerepel. önnek semmi baja sincsen, Rösnerné asszony. Ön teljesen egészséges, és a pulzusa is úgy ver, mint az óramű.- Ez lehetséges doktor úr - mondja a páciensnő - de min­denesetre vegye el az ujját a karórámról. * — Halló! A gyermekorvossal beszélek? Csak azt szeretném mondani, hogy a fiam lenyelt egy vadásztöltényt. Mi a teendő ilyen esetben?- A gyerek feküdjék nyugod­tan, míg oda nem jövök, de semmiképpen se forditsák senki felé. * Talált gvűrűt miért nem adta le az irodán — kérdezi a bíró szigorúan. — Miért adtam volna le, hi­szen be van vésve a gyűrűbe: „Örökké a tiéd.” Szöveg nélkül. Komolytalan rovat mmmmmmmmmmmmmmmm ■ ülök a Royal pincében Pes­ten. Középelőkelő. Vidéken el­sőosztályú lenne, itt másod- osztályú. Elegáns, de az árai is azok. Az ennivaló is az. ülök az asztalnál és újságot olvasok. Három fiatal lány jön. Csinosak, kedvesek, jellegzete­sen mai fiatalok. Körbenéznek, sehol nem ta­lálnak megfelelő helyet. Oda­fordulnak: — Szabad? — Tessék — mondom egyked­vűen. Beszélgetnek. Az egyik köhög: — Tüdőbajom van — mondja nevetve — úgy kell köhögnöm. — Nincs neked semmi bajod! — mondja a másik. — Te egy szemét vagy! Ránézek. A beszéd kezd ér­dekessé válni. Hogy valóban érdekes legyen, elbújok. Bele­mászom az újságba, majd, mint akinek valami fontos eszébe jut, elkezdek jegyzetelni. Újra rámnéznek, nem vagyok gyanús, tehát a beszélgetés fesztelen már. Bejön egy nő, olyan jó har­mincas. Göndör, szőke, magas, érdekes, tupírozottnak tűnő haj. Olyan történelmi, a la Marié Antoinette. — Jó parókája volt a csaj­nak! Láttátok lányok! — mond­ják lelkesen. Látták. Mind. Kiguvadt szem­mel. Én lapítottam. Most bejött két legény. Le­ülnek a szomszéd asztalnál. Nem egyszerű két legény. Van bennük valami imponáló. Az egyiknek csak haja volt, a má­siknak szakálla is. A csak hajú­nak rengeteg haja volt. Szinte nem is láttam annyi hajat egy csapásra. A vállát verdeste nagy zuhatagban. A másik még eredetibb volt. Háromszor akkora feje volt, mint amekkorára egyáltalán számítani lehetett, mert a ren­geteg szőr körbefogta. Szakálla, bajsza, haja, mindez egybenőtt, sőt egybefolyt. A két legény körülményesen ült le, szinte, mint aki nem is ül le, hanem leomlik és omoltában csak annyi ereje maradt, hogy ernyedten szemezni kezd a há­rom lánnyal.- A krapek is ember! — mondja az egyik és ábrándosán legelteti szemét a két szármá­kon.- Te Erzsi! Olyan szemét vagy! — mondja a másik.- Gondolod? A harmadik most beleszól:- Azért csodálatosak vagy­tok! Az enyém már egy éves.- Egy szemétség kell minden hapsihoz! — mondja az első, aki közben kezdi vörösre főzni a két szőrcsodát.- Az! - szól bele újra a har­madik - de amit Ti csináltok, az már túlzás! Nézzétek! Mind­annyian tudjuk, hogy jó nők vagyunk, Ti is tudjátok, azért vagytok szemetek! — folytatta az erkölcsi prédikációt. Most visszaterelődik a figye­lem a két szőrcsodára.- Dülled már a szeme a gye­rekeknek! — mondja az első, aki észrevette a két szőrgombóc szüzet rongáló tekintetét. A lányok csodálatos színjá­tékba fogtak. Olvadt szemmel nézték a két sárkefét. Azok ho- morítanak, ezek meg apró kis kuncogással — amit csak én hallok — honorálják az erőlkö­dést.- Őszi már a bölcsőben is így csinált! — jegyzi meg büsz­kén a második az elsőről, aki a legszebb. Most már vérszemet kapnak. Mind szemérmetlenebből sze­meznek, puhítják a két szőr­vitézt.- Lányok! De nagy szemét­ség, amit csinálunk. A krapek is ember! — mondja az egyik mély meggyőződéssel. Látom, hogy további atrak- cióra már nem számíthatok. Megszólalok: — Elnézést, Hölgyeim! Mit je­lent önöknél az, hogy szeme­tek? Eddig gyanútlanok voltak, most megdöbbenve néznek rám: — A bácsi jegyezte, amit mondtunk? — kérdezte az egyik rémülten. — Igen, de csak magánhasz­nálatra ! Alig tudom őket megnyugtat­ni, de végül parázs beszélgetés­be bonyolódtunk. Kiderül a sze­métség is. Ugratják a hapsit és amikor ugrik, va^y pláne beger­jed, akkor dobják. A két krapek vajbabpuhára főtt már, a lányok olyan közöm­bösen fordulnak el tőlük, mint a kukaedénytől, és cihelődnek. Dőzsöltek, tehát most fizetni kell. Ez azonban nehéz. Előkelő helyen fogyasztottak, fejenkint egy colát és egy szelet süte­ményt. Kotorásznak a táskájuk­ban, majd a zsebeikben is. Vé­gül összejön annyi, amivel ki­másznak a baiból. Most nyugodtak már: — Fizetünk! — mondják elő­kelőén. Megjelenik a fizető. Olyan harmincöt-negyven év körüli fá­radt asszony. — Mennyi lesz? — kérdik még előkelőén, ahogy a helyhez il­lik. Az asszonytárs nem méltá­nyolja az előkelőséget. Azt mondia: — Tudjátok ti azt, lányok! A lányok előkelőségét csorba érte, ezért kissé sértődötten, de lequberálják az összeget. Tíz­húsz fillérekből és forint egy se volt közöttük. Tőlem búcsút vesznek, a két krapeket végigmérik, az asz- szonytársra még vetnek eqy sér­tődött tekintetet, majd kivonul­nak. Aranyos kismacskák, akik pró­bálgatják a körmüket. Szőllősy Kálmán Felszabadulási A pályázók feladata: a keresztrejtvénnyel kapcsolatos két meghatá­rozás, kérdés megfejtését, valamint a Pécsi Rádió ma (szombat) 18 órakor kezdődő „Hírek, tudósítások" c. műsorában elhangzó kérdésre adott választ, március hó 10-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg LEVELEZŐ­LAPON beküldeni a Dunántúli Napló, 7601 Pécs, Pf. 134. címére. Az emblémás „Felszabadulási rejtvénypályázat" c. fenti feliratot kérjük a levelezőlapra ragasztani. A kilenc forduló helyes megfejtését beküldői között a pályázat végén értékes díjakat sorsolunk ki, nyilvánosan. A sorsolás idejét és helyét, vala­mint a helyesl megfejtéseket később közöljük. Ki tud többet Baranyáról? V.MM Vízszintes: 1. Megyénkbeli község. 6. Szovjet vadászrepülőgép-típus. 9. Növény része. 11. Az indonéziai Mo- rotai szigethez tartozó fok neve. 12. Madarak kiáltozással történő ijeszt­getése. 15, Zakó azonos nemű betűi. 16. Az Ormánság legkitűnőbb isme­rője, néprajzi és nyelvészeti feldol­gozója. 18. Szódából és foszforsav­ból gyártott vízlágyító és tisztítószer. 20. Kétüléses kerékpár. 22. ................ na Donu, tengeri kikötő a SZU-ban. 24. Törökországi helység Ankara közelében. 26. Kártyalap. 27. Adta vala. 28. Félszeg! 29. Kicsinyítő. 30. Juttat, tájszóval. 32. Eqyszóla- múan (zenei műszó). 35. Tudást ad át. 37. Fluor és bár. 38. Étel, az argó szavával. 40. Lélegzik. 41. A Palesztinái ellenállási szervezet ve­zetője. 44. Egymás után tesz. 45. Az eqykori „Pécsi Napló" alapítóia és 25 éven át szerkesztője volt. Kiadta Baranya megye kétkötetes, képes mo­nográfiáját. 48.' A normann elneve­zése Kelet-Európábán. 49. Léqitársa- ságunk. 50. Szopránszerep a ,,De­nevérében. 51. Női becenév. 53. Éva Mária. 54. Félaumó! 55. Eqész- séaüqyi és orvosi készülékeket ayártó vállalatunk. 58. Japán táblajáték. 59. Amerikai hírüqynökséa. 61. Gyógy­szeres üveqcse. 62. Szalagszerű le­mez. 64. Testrész. 66. y . . mars! 67. Gépkocsi-márka. 68. Most iéqy .... Domokos. 70. A föld kérqét alkotó szilárd anyagok. 72. Sérült lábú em­berek használják ezeket. 73. ^ Me- avénkbeli egyik állami gazdasággal kapcsolatos. Függőleqes: 1. Európai nép. 2. ...... Birman Dezső. Kossuth-díjas szobrász. 3. Ányos Pál. 4................ dájcs! (Nem tudok németül). 5. Klasszikus művészet. 6. A pákozdi csata hadvezére. 7. Olyan (személy), aki minőségi követelményt támaszt. 8. Szegény ........................ (Jókai­r egény). 9. Morze-jel. 10. Nemrég el­hunyt humoristánk. 13. Költő és tör­ténet iró. Öt nevezték a „magyar Livius”-nak. 14. Keletázsioi pénz- és súlyegység. 17. Görög betű. 19. Bőr­tarisznya. 21. Szovjet repülőgépter­vező, a sugárhajtású reoülőqépterve- zés egyik úttörője. 23. Erdei madár­szállás. 25. Neon. 31. A hasmenés orvosi elnevezése. 33. Megyénkben község, ahol egy 200 éves platánfát nemrég nyilvánítottak védetté. 34. Varsó fölött ömlik a Visztulába,^ 35. Cseppfolyóssá alakul. 36. Drámai alkotás. 39. Cselekvés, céltudatos tevékenység. 42. . . hoc (alkalmi)j 43. Az anyakőzet hasadókát kitöltő érctömeg. 46. Elektromos töltések mozgása. 47. Ijesztő külsejű, szellem. 48. Mulatság, réqiesen. 52. Illatos, kerti növények. 54. Baráti nép. 56. Kiejtett mássalhangzó. 57. Oran azo­nos nemű betűi. 58. Evezőkkel és vitorlákkal felszerelt naqy hajófajta volt. 60. Forrasztásnál használt^ kézi- szerszám. 62. Vasúti rakodásnál al­kalmazott leitős emelvény. 63. Ázsiói vádló. 65. Rövidlejáratú kötelezvény. 67. V. A. I 69. Nevek után szereplő betűk. 71. Végrehajtó Bizottság. * Kérdéseink: Hol született a vízsz. 16. és a fügq. 13. sz. sorban sze­replő személy? Aczél László 98. Majd a szertartásosan föl­tálalt ital csöndes kóstolgatása közben, a szívószállal ábrákat rajzolva a sima abroszra, el­gondolkozva belenézett Dario Santi arcába: — Én magának csak két dolgot akarok mondani. — Parancsoljon. — Az egyik, hogy mi nem voltunk szegények. Dario nem fordulhatott el, állnia kellett a válaszra nem váró tekintet szigorát. — A másik érdekesebb. Én, fiam, nem foglalkoztam kerí­téssel, ezt nagyon jól tudja. Nem kellett magának keríteni: elég ügyes kis langyos víz volt, drágaságom, anélkül is!... En­geszteljék hát ki magukat más­féle hazúgsággal, ha a lelki békéjük úgy kívánja. — Bocsánat, művésznő, én nem kívánok vitatkozni. — Jó. Nem vitatkozunk. Ne értsen félre: nekem semmi ki­fogásom az ellen, hogy a lá­nyom mit művel. A magával való kapcsolatát nem ellenez­tem annak idején, tapasztal­hatta, és ez a frigy sem in­gerel ... De amit összehazüd- tak, azért nekem elégtétel jár! Az úgy szerzett lelki békéjük, kedves barátom, föl fog szé­pen borulni: ezzel tartozom. — Anyu! — Nem rólad van szó! Dario az égre emelte a te­kintetét: — Hallatlan! Hogyan gon­dolja?!... A művésznő nem is­meri a helyzetet... — Nem vitatkozunk, épp az Ahogy a tettenért közveszelye- imént állapodtunk meg ebben. seket ragadják karon és be­Én magának csak ezt akartam hurcolják a vallatok elé: itt mondani. A többit majd a ked- van, nézzétek, ez az! vés édesanyjának. — Lehetetlen! — akart Dario megint fölállni. Anyu kezét magamhoz von­tam: — Délutánra jelentettelek be ... Addig majd ... Nem folytathattam. Férjem az asztalra csapott: — Ki engedte meg?!... Képtelenség! Egy beteg öreg­asszony!... Mi nem ezt ér­demeltük ... — Ha a lányom így intéz­te... — Anyu! — Induljatok, szívem. En­gem a taxi házhoz visz. És be fognak engedni, garantálom! Dario úgy állított oda a nagyasszony széke elé, mint egy elfogott bűnözőt. Ahogy egy fölszedett csavargót von­szolnak be a bokrok közül. Va­lami gyanús, bújkáló alakot a mellékutca zugolyából a vilá­gosságra. Egy régóta körözött gonosztevőt a rejtekhelyéről. A csuklómat fogta, legszíve­sebben talán megkötözött vol­na. — Miért rángatsz?! Nem engedett el. > Úgy érezte, most érkezett el az ideje. Nem első dühében, ahogy hazaérkeztünk, nem, előbb megtette a szükséges in­tézkedéseket: a gyerekeket el­küldte otthonról, engem a szo­bámba kísért, tudomásomra hozta, hogy mélyen megsértet­tük, figyelmeztetett, hogy sírás­sal nem segítek (bár nemigen szoktam sírni) — most meg inkább a tükörnek ugrottam volna neki, semhogy elsírtam volna magam!), és intézkedett, hogy az ebédemet tálalják ki­vételesen idebent, külön, mert rosszul érzem magam, és egye­lőre nem kívánok kimozdulni. Aztán bezárkózott az öregasz- szonyhoz, alaposan fölkészítet­te (most mintha egyszerre meg­feledkezett volna arról, hogy milyen nagyon beteg és mek­kora kíméletre szorul szegény), és csak ezek után, a késői ebéd elköltése végén vezetett engem elő. Talán bűnbánó arcra számí­tottak. Anyósom, ahogy meglátott, hátrahőkölt, és Signora Maria minden igyekezete és óvatos elővigyázatossága ellenére, megragadta a magas szék kar­fáit, majd reszketve és veríté- kezve ugyan a hallatlan erőfe­szítéstől, de valamennyire mégiscsak fölemelkedett. Azonnal visszatámogatták. Én is leültem. — Miért ne? — Egy puha puff, díszpárnával, az ablak felé elhajló filodend- ron léggyökerei alatt. Dario megint a csuklómért kapott. Megperdültem, nem ért el. A homloka kivörösö­dött. — Mit akartok tőlem?! Még nem gyilkoltam meg senkit! — Nincs jogod kiabálni! Signora Maria: — Óáó!... — Jogom???! (Folytatása következik) HÉTVÉGE Ti]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents