Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-06 / 36. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Duna ituli napló XXXII. évfolyam, 36. szám 1975. február 6., csütörtök Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja ISKOLÁK - ISKOLÁSOK Elkészült a mohácsi öntözőfürt programterve • Félmilliárdos beruházás az első lépcsőben • Három év alatt helyezik üzembe • Ötezer hektár öntözés az ötödik ötéves tervben A DZSÁMI FÉNYEI Az évek folyamán megrongálódott, illetve erősen beszennyeződött a pécsi Széchenyi téri dzsámi világító berendezése. A DÉDÁSZ szakemberei kicserélik a szines ablakokban kiégett fénycsöveket, megtisztitják, megjavítják a tér árkaiban és a tetőkön elhelyezett reflektorokat. Gromiko befejezte közef-kefeff tárgyalásait Szovjet—egyiptomi közös közleményt adtak ki M anapság .sokan, fáradoznak azon, hogy az általános iskolát mindenki befejezze. Mert ijesztőnek tartják, hogy a tanköteles korúaknak mintegy tíz százaléka csak a hatodik-hetedik osztályig jut el. A KISZ Központi Bizottság akciót hirdetett „minden KISZ-tag fejezze be az általános iskolát” jelszóval. A felnőttoktatásban részt vevők újabb kedvezményeket kaptak. Személyes érdek és közügy a tanulás, mindenekelőtt az alap- műveltség megszerzése. Meglepődünk, ha olykor írástudatlan emberrel találkozunk. Hogyan, ez még lehetséges? kérdésünkben, nemcsak a korszerű gondolkodásmód rejlik, hanem az elmúlt harminc év oktatás-politikai eredményeinek hatása is. Ezek az eredmények oly gyors ütemben jöttek, hogy jogosnak érezzük mai türelmetlenségünket. De hát honnan is indultunk? A mai nyolc általános iskolai végzettséget 1938-ban évente 34 ezren szerezték meg. Ma 180 ezren fejezik be az általános iskolát, s ami ennél többet mond: az iskoláskorúaknak körülbelül kilencven százaléka végigjárja a nyolc osztályt — a tankötelezettségi koron belül. Oktatja őket 30 ezernél több szakképzett tanár — 1938- ban az általános iskolákba nem egészen hatezer szakképzett pedagógus jutott. Az iskolák államosítása, tehát 1948 előtt, a tanintézetek négyötöde egyházi kézben volt. Kiszorult belőlük a haladó gondolat, a korszerű pedagógia. Egységes oktatási rendszerről voltaképpen az iskolák államosítása után beszélhetünk. Joggal tartják a legújabbkori történetünk krónikásai a felszabadulás utáni művelődés- politika egyik legjelentősebb állomásának az államosítást. Az oktatás fejlettségének, az általános műveltségnek nem egyetlen fokmérője az általános iskolát végzettek aránya. Ugyanígy jellemző a továbbtanulóké is. Statisztikai adatok szerint a második világháborút megelőző utolsó békeévben a 14—17 éveseknek alig több mint hét százaléka jutott el a középiskolába, s nem egészen tíz százaléka tanult szakmát. Ma ugyanennek a korosztálynak nyolcvan százaléka tanul. Ahhoz, hogy ezt az arányt elérhessük, rendkívül gyorsan kellett fejleszteni — mondhatni megteremteni — a középiskolai hálózatot, a szakmunkásképzést. Részben új iskolák nyitásával, részben a középiskolák korszerűsítésével, oktatásuk egységesítésével, illetve a különböző szakmunkásképző intézetek, technikumok építésével. Az ingyenes, kötelező, nyolc- osztályos általános iskola tervét már 1945 tavaszán meghirdette a Magyar Kommunista Párt, és augusztusban törvény mondta ki létrehozását. A szakérettségire előkészítő tanfolyamok 1948-ban kezdődtek, ugyanakkor szervezték az esti és levelező oktatást. Mindezt azzal a céllal, hogy megteremtsék az új magyar értelmiséget, megteremtsék a művelődéshez Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására Stefan Ol- szowski, a Lengyel Népköztárvaló jog feltételeit. Hogy az új értelmiségre mennyire szükség volt, azt a harmincas évek felsőfokú tanintézeteinek statisztikái is sejtetik. Magyarországon 1937—38- ban mindössze 16 felsőoktatási intézmény működött körülbelül 17 ezer hallgatóval. És milyen arányban kerültek közéjük munkás-paraszt gyerekek? Földes Ferenc, a kiváló marxista szociológus és pedagógus adatai szerint a negyvenes évek elején az ország lakosságának 56,4 százalékát alkotó szegényparasztság és munkásság gyermekei az orvoskaron 6,2, a bölcsészkaron 5,6, a műegyetemen 5,1, a jogi karon és akadémiákon 4,1 százalékban kaptak helyet. összehasonlításként megemlítjük, hogy 1971-ben a főiskolákon, egyetemeken végzettek 56 százaléka volt munkás-paraszt származású. A fejlődéshez egyebek között az oktatási költségek állami térítésére is szükség volt. Az általános és középiskola ingyenességére, s arra, hogy az egyetemi, főiskolai hallgatók jelentős része ösztöndíjban részesüljön. Az oktatás, az iskolák fejlesztésének első szakaszábcn jelentős eredmények születtek. Mégis szükségessé vált az oktatás reformja, a tananyag, az iskolatípusok korszerűsítése. Gondot okozott például a szakmunkásképzés „zsákutca” jellege, hiszen a szakmunkásképző iskolákban tanultakat más iskolákban nem vették figyelembe. Felülvizsgálatra szorult a technikumok helye, szerepe, a gimnáziumok súlya, aránya. Az 1961-es iskolareform a problémák jórészét megoldotta, a magyar oktatási rendszert nemzetközileg is a korszerűek közé sorolták. Újabb évtized múltán, 1972- ben a párt oktatáspolitikai határozatában összegezte az eredményeket, és megjelölte az újabb feladatokat. Az időpontokból is látszik, az iskolai oktatás szüntelen megújulására van szükség ahhoz, hogy a képzés megfeleljen a gyakorlati élet követelményeinek. Ma, a magyar oktatás teljesen nyitott, a továbbtanulásra mindegyik iskolatípus alkalmat ad. Számos intézkedés és társadalmi akció támogatja a tehetséges munkás-paraszt fiatalok továbbtanulását. Szakmunkástanuló és középiskolás ösztöndíjakat alapítottak, lehetővé tették a tehetséges szakmunkások érettségi nélküli egyetemi-főiskolai továbbtanulását. E s ugyanakkor érthető türelmetlenséggel akarjuk tovább gyorsítani a folyamatot. Aggodalommal követjük az öt-hat osztályt végzettek pályafutását. Sürgetjük a szakmunkásképzés személyi és tárgyi feltételeinek javítását, a kollégiumi hálózat bővítését, a felnőttoktatás kiterjesztését, jobb propagandáját. Mert nap nap után nagyobbak a követelmények, s ma már mindany- nyian érezzük, hogy korunkban — és még inkább a következő évtizedekben — az alapműveltség megszerzése nélkül nem lehet boldogulni. saság külügyminisztere február 6-án hivatalos baráti látogatásra a Magyar Népköztársaságba érkezik. Az ötödik ötéves terv egyik legnagyobb baranyai mező- gazdasági beruházása került le a tervező asztalról a napokban. A Mohácsi Víztársulat, tagjainak megbízásából, múlt év nyarán rendelte meg a mohácsi öntözőfürt — agrárhasznosítási — programtervét a pécsi AGROBER tervező részlegénél. A terv célja volt összhangba hozni a magas állami támogatást élvező fürt beruházást a térség mezőgazdasági fejlesztési koncepcióival, és az érintett üzemek adottságaival, lehetőségeivel. A pécsi tervezők nagy munkájukhoz komoly segítséget kaptak a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemtől, az öntözési tanszék tudományos munkatársaitól, akik a talajtani szakvéleményt dolgozták ki. Ez a vélemény perdöntő, hisz köztudottan a leendő öntözőfürt hatósugarában terülnek el Baranya megye legjobb földjei. Nos, a szakvélemény kedvező. Erről tájékoztatta dr. Járó- nyi György, a Keszthelyi Egyetem tanszékvezető tanára tegnap délelőtt Mohácson, a munkás klubban megtartott összejövetelen a beruházókat, az érintett üzemek képviselőit, akik az öntözőfürt most elkészült programtervét vitatták meg és hagyták jóvá. A megbeszélésen részt vett és felszólalt dr. Földvári János, a Megyei Tanács általános elnökhelyettese is, aki elismeréssel szólott a pécsi tervezők munkájáról. Ez a most elkészült programterv képezi majd az alapját a kiviteli tervnek, amely még ez évben elkészül, s 1976- ban, az ötéves terv első évében indulhat a beruházás. Az öntözőfürt nyomvonalát a múlt év októberében kijelölték. Megtörtént a hatósági helyszíni bejárás is. Ez az . év még az előkészítés éve lesz. A program változatlanul az, hogy a mohácsi öntözőfürtöt Két lépcsőben építik meg. Az első lépcső valósul meg az ötödik, tehát a jövőre induló ötéves tervben, amikor félmilliárd forintos beruházással több, mint 5 ezer hektár területet tesznek öntözhetővé a fürt elején lévő gazdaságokban. Az öntözővíz a három éves üzembehelyezést alapul véve, 1978-ban éri el a legtávolabbi pontot. Ekkor már öntözhetik a földeket a mohácsi Újbarázda, a majsi Táncsics, a lánycsóki Csillag tsz-ekben és a Bólyi Állami Gazdaságban. Az üzembehelyezést szakaszosan tervezik, tehát ha egy /szakasz elkészül, azonnal átadják rendeltetésének. A tegnap elfogadott agrárhasznosítási terv a térségben átfogó termelési szerkezeti változtatást nem javasol, de komolyabb figyelmet fordít a központilag preferált kultúrák — burgonya, cukorrépa, zöldség — termelésének. A térség a megye legszárazabb vidéke, ahol a még nagyobb terméshozamok elérésében a vízhiány már limitáló tényező. A szárazgazdálkodós lehetőségeit az itt gazdálkodó nagyüzemek sok kultúránál csaknem kimerítették. A kiemelt mohácsi öntözőfürt beruházással nem egy sivár, terméketlen tájat kell termékennyé tenni és az ott élő emberek életét ezzel az átlagos szintre emelni, hanem egy gazdagon termő tájat még nagyobb produktumok elérésére késztetni. Ahol most száraz körülmények között megtermelik az 50—60 — sőt 70 — mázsa kukoricát hektáronként, ott az öntözéssel a 80—100 mázsás termés tűzhető ki célul, már a nem is nagyon távoli jövőben. Szerdán délelőtt elutazott Kairóból Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, miután kétnapos, intenzív eszmecserét folytatott az egyiptomi vezetőkkel. Találkozott Anvar Svadat, elnökkel, dr. Abdul Aziz Higazi miniszterelnökkel- és Iszmail Fahmi külügyminiszterrel. Elutazása előtt Gromiko hasznosnak, konstruktívnak és barátinak nevezte kairói tárgyalásait és kifejezte reményét; hogy megbeszélései hozzájárultak ahhoz, hogy „derűlátóan tekintsünk a két ország jövőbeli kapcsolataira". A szerdai nap folyamán egyiptomi—szovjet közös közleményt adtak ki. Az AI Ahram kommentárt is közöl, amely kijelenti, „Egyiptom igyekszik eloszlatni minden felhőt, amely nemrég beárnyékolta a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatait és kész szilárd alapon továbbfejleszteni e viszonyt". A kommentár a közel- keleti problémakör érzékeny pontjának nevezi a szovjet— egyiptomi jó viszonyt, mert a robbanásveszélyes helyzetben Egyiptom érdekei még fokozottabban kívánják a szoros együttműködést nemzetközi partnereivel. Csak így lehet elejét venni minden hibás következtetésnek és így lehet megjavítani a béke esélyeit a térségben — írja a lap. A látogatás legjelentősebb eseménye kétségtelenül a szovjet külügyminiszter négy órás eszmecseréje volt Szadat elnökkel az egyiptomi államfő üdülőházában. A megbeszélések végén rögtönzött sajtóértekezletet tartott a két politikus. Több kérdés szóbakerült. Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának elhalasztott útjáról Gromiko elmondta: az utazást csak elnapolták, későbbi időben majd konkretizálják. Gromiko hozzáfűzte azt is, hogy még rögzíteni kell Brezsnyev amerikai látogatásának időpontját és pillanatnyilag nehéz volna megmondani, hogy az SZKP KB főtitkára előbb Washingtont vagy a Közel-Keletet keresi-e fel. A szovjet külügyminiszter igen hasznosnak nevezte azt, hogy az egyiptomi fővárosban alkalma volt megismerni a legmagasabb szintű vezetők véleményét. Szadat elnök megismételte azt az egyiptomi álláspontot, hogy mind a három fronton izraeli csapatvisszavonásra van szükség. „Nagyon nem szeretem ezt a szót: részleges megoldás - mondta - ez úgy értelmezhető mintha Egyiptom különmegállapodásra törekedne Izraellel. A három fronton való csapatvisszavonás lendületet adna a békés folyamatnak”. A szovjet külügyminiszter Higazi miniszterelnökkel elsősorban a gazdasági kapcsolatokat tekintette át. Szerdán bejelentették, hogy február 17- én egyiptomi gazdasági küldöttség utazik Moszkvába a gazdasági-műszaki együttműködés kérdéseinek tanulmányozására. Szerdán hazaérkezett Moszkvába Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, aki baráti látogatást tett a Szíriái Arab Köztársaságban és az Egyiptomi Arab Köztársaságban. A Pécsi Kesztyűgyár I. üzemének tanműhelyében jelenleg a három évfolyamon 47-en tanulnak, ebből 25-en lányok. A képen: Gálos Attiláné oktató, másodéveseknek mutatja be a szakma fogásait. Erb János felvétele. Stefan Olszouivskí Hazánkba látogat
