Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-05 / 35. szám
6 Dunántúlt napló 1975. február 5., szerda „Azé a föld, aki megműveli” A demokratikus földreform története Baranya megyében volt, mint pl. Bisse és Áta közMagyarországért harcoltunk (V.) A verebi tragédia Az új demokratikus kormány megalakulása után első legnagyobb forradalmi intézkedése az országos radikális földreform végrehajtására vonatkozott. Még az ország nyugati részén folytak a felszabadító harcok, amikor a debreceni ideiglenes kormány és nemzetgyűlés elhatározta a forradalmi földosztás keresztülvitelét. Pécsre és Baranyába az első hírt a végleges földreformról a Debrecenből hazaérkezett nemzetgyűlési képviselők hozták. „Az új kormány egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy az oly régóta vajúdó magyar földreform-kérdést is megoldja és a magyar parasztokat, a föld tényleges megművelőinek százezreit földhöz juttassa" — írta az Új Dunántúl 1944. évi karácsonyi számában. Történelmi esemény E hír után még csaknem három hónap telt el, amikor 1945. március 15-én megjelent az ideiglenes nemzeti kormánynak a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról szóló 600/1945. M. E. sz. rendelete, amelyben maradéktalanul érvényesült a Nemzeti Függetlenségi Front pártjai, mindenekelőtt a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt elgondolása a földbirtokreformról. Kimondta a rendelet, hogy a kiosztott föld a juttatottak telekkönyvi tulajdona lesz. A juttatott földről minden tulajdonos díszes birtoklevelet kap. A földreform végrehajtását a földművelésügyi miniszter irányításával az Országos Földbirtokrendező Tanács, a Megyei Földbirtokrendező Tanácsok és a Községi Földigénylő Bizottságok végzik. Földjuttatós céljára igénybe kell venni az összes 100 kát. holdon felüli úri és 200 kát. holdon felüli paraszt-birtokokat. Csak azoknak lehetett 300 holdat meghagyni, akik cselekvőén részt vettek a német fasisztákkal szembeni ellenállásban. Baranya megye új, demokratikus vezetősége, a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok küldötteiből alakult kis- és ^közgyűlése minden erővel támogatta a földreform gyors végrehajtását. A kommunista főispán elnökletével a megye áprilisi kisgyűlése határozottan állást foglalt a földreform gyors végrehajtása mellett. Sürgette a földosztásnak a mielőbbi befejezését. Kommunista irányítás A földosztás legfőbb támogatói a megyében a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok helyi szervei voltak, mindenekelőtt pedig a kommunista pártszervezetek. A kommunisták hívták fel a figyelmei arra, hogy a falu összes demokratikus pártjai vegyenek részt a földosztásban, mert a tapasztalat szerint ott folyik a földosztás a legsimábban, ahol a négy demokratikus párt együttműködik. A Községi Földigénylő Bizottságok tagjait a földigénylők maguk közül választották. Általában minden húsz földigénylő után választottak egy tagot, de harmincnál több és ötnél kevesebb nem lehetett a községi (városi) földigénylő bizottság tagjainak száma. A bizottságok feladata volt az igényjogosultak nyilvántartásba vétele, a község határában kiosztásra kerülő földbirtokok összeírása, felosztási tervezet készítése, az igényjogosultság elbírálása, a felosztási rajz elkészítése, az ingatlanok kiosztása, s az újgazdák birtokba helyezése. A községi földigénylő bizottságok hatáskörébe tartozott még a földreformhoz kapcsolódó mindennemű gazdasági és termelési munka irányítása, a házhely-igénylők összeírása, egyszóval minden olyan munka, amely a földosztás elsőfokú, tényleges, gyakorlati végrehajtásához tartozott. Támogatták a községi földigénylő bizottságok munkáját a helyi Nemzeti Bizottságok is, sőt a legtöbb baranyai községben éppen az ottani Nemzeti Bizottságok közreműködésével jöttek létre a községi földigénylő bizottságok. A földosztásnál a községi Nemzeti Bizottságok arra is felügyeltek, hogy a juttatások az igenyjo- gosultság és a földigénylők szociális helyzetének figyelem- bevételével történjenek. Április első felére, tehát alig egy hónappal a földreformrendelet kibocsátása után már 270 községi földigénylő bizottság működött a megyében. Előfordult, hogy két egymáshoz közel fekvő kisközségnek egy közös földigénylő bizottsága 77. Hogyan is tudott volna segíteni — ott? olyan helyzetben?! Talán nem is lett volna olyan komplikált ügy, normális időkben esetleg egészen sima és közönséges rutin-dolog. De hát így, azzal a felkészültséggel, abban a szobában?!... Talán csak ezért kellett azonnal felöltöznöm; persze, hogy nem mert segíteni rajtam. — Szépen meg fogja szülni — búcsúzott, és nem várta el, hogy tisztelettudóan mosolyogjak vissza, zavarta a tehetetlensége. — Nem lesz semmi baj... És egy kicsivel több pihenés, az talán nem ártana ... . . . Talán anyu! segeknek. Egyházi latifundiumok Baranya megyében a földosztás céljaira felhasznált területek részint a többségükben feudális eredetű nagybirtokokból, részint pedig az elkobzott volksbundos kisbirtokokból adódtak. Az egész megyét behálózták a világi földesúri és a r. kát. egyházi latifundiumok. A megye egész földterületének 43,5%-a olyan birtokosok kezén volt, akiknek 50 kát. holdnál nagyobb gazdasága volt. A földosztás során juttatásban részesültek a mezőgazda- sági cselédek, a mezőgazdasági munkások és birtokuk kiegészítése végett a törpebirtokosok. Legelsőként Szalánta község határában a pécsi püspökség eszterági uradalmát osztották fel az uradalmi cselédek és a szomszédos falvak igényjogosult lakosai között. Amikor Eszterág pusztán 1945. április első napjaiban az első baranyai földosztást végrehajtották, a volt püspöki uradalom Nem. Nem akartam. Hiszen ő se akart! Nem, nem akar engem — nem tudtam másképpen gondolni rá, csak hogy nem akar engem, nem látom, és ő kibírja, hogy nem látom, akkor is kibírta, mindig kibírta ... itt vagyok ugyanazon a világon, itt felejtődtem, ugyanúgy, ahogyan ő — de ő kibírja!... És így lesz mindig, ő ki fogja bírni!... Én, én igazán csak egyet akarok, azt az egyetlenegyet, hogy ő kibírja, hiszen már-már én is kibírom . . . De ilyenkor minden lány az anyjához fut, a barátnőjéhez, egy másik asszonyhoz! — szégyellem magam, hogy olyan gyámoltalan és gyenge voltaim, akkor, amikor minden nő erős... apraja-nagyja rövid ünnepséget tartott, amelyen a földművelésügyi minisztérium kiküldötte beszélt az esemény történelmi jelentőségéről. Mivel a földreformrendelet kimondta, hogy el kell kobozni és földosztás céljából igénybe kell venni nagyságukra való tekintet nélkül a volt volksbun- disták ingatlanait, Baranyában igen jelentős mennyiségű terület — mintegy 7360 bundista kisparaszti gazdaság 35 740 kát. hold földterülettel — került ilyen címen kiosztásra a hozzájuk tartozó házingatlanokkal együtt. Ez a magas szám abból adódott, hogy Baranya megye 303 községének 50%-a német nemzetiségű volt és — elbódulva a hitiéri tanoktól — igen sokan beléptek a Volks- bund-szervezetbe. Volt olyan község, ahol a lakosság 95%-a volksbundista volt. A Volksbund ifjúsági szervezete is aktív működést fejtett ki. A már elhelyezett és földhöz juttatott telepesek irányítására, ügyeik intézésére telepfelügyelőket neveztek ki. A telepfelügyelő a telepesek között élt, azok gazdasági életét irányította. A telepesekre felügyelt, nyilvántartást vezetett róluk, panaszukat meghallgatta, ügyeiket elintézte. Szorosan együttműködött a községi igazgatási és népi szervekkel. Megnyílt az út A földreformrendelet módot adott arra, hogy a városi lakosok is — bányászok, gyári munkások, tisztviselők, kisiparosok — házjuttatásban és ezzel kapcsolatban konyhakert-juttatás- ban részesüljenek. Pécs város földigénylő bizottsága cca. 2500 házhelyigénylőt elégített ki és tartalékoltak házhelyeket a hadifogságból hazatérők részére is. A földosztással kielégítést nyert a nép, a lakosság földéhsége. Amiért a kisparasztok, mezőgazdasági munkások és gazdasági cselédek évszázadokon át hiába vágytak, küzdöttek, az most szinte harc nélkül teljesült; a földosztást a fiatal magyar demokrácia szinte hetek alatt elvégezte. Valóban demokratikus cselekedet volt, mert maguk az igénylők osztották maguknak a földet — faji, vallási és nemzetiségi megkülönböztetés nélkül. Harminc év távlatából is történelmünk egyik legnagyobb forradalmi cselekménye voll. Polgári demokratikus jellegű forradalmi tett volt, amely azonban megnyitotta az utat a további fejlődés, a szocialista átalakulás előtt. Dr. Kopasz Gábor Nem találtam. A lakása elveszett, a házból csak a légoltalmi pince maradt meg. A színházban lakik, azt mondták. Az öltöztetőnő megismert, de abban a boszorkányos összevisszaságban fogalma se volt semmiről, ideges és bolond vénlány lett, vagy csak hozzám nem akart kedvesebb lenni, és lerázott azzal, hogy a művésznő éjjel-nappal tárgyal, kollégáival futkos a hivatalokba, az isten se érti, mit akar, hová siet? — nem tanulta meg, hogy nem érdemes annyira verekedni, hová akar kapaszkodni?! — Még- ki se pucolódtunk a szemétből — csapkodott a néni —, de már nem férnek a bőrükbe! Törik ezek a fejüket valamiben mindig . . . Már meg nem tudom, miféle gyűjtésen jár az eszük, azt kell megszervezni, azt, azt, hogy legyen miért futkosni, amíg szétrobban az ember feje! — dohogott tovább és forgolódott teljesen céltalanul. — Ruhákat összegyűjteni, színházi ruhákat, képzelje, fiam!... Félbeszakítottam azzal, hogy holnap ismét jövök. Talán nem is figyelt rám, méltatlankodva rámolt, az egyik szekrényajtót Újra összehozott a sors Nyeverovval, méghozzá egy lövészárokban. A hitleristák támadó lendülete már a végén tartott, kifulladtak. Sok páncélost és katonát vesztettek, de ezt nem voltak hajlandók felmérni, s a tehetetlenség egyre csak hajtotta őket előre, tűzbe küldvén utolsó tartalékaikat is. Egy újabb német támadás visszaverése után Nyeverov magához intett, dohánnyal kínált. Elkérte az egyik katona kulacsát, nagyot húzott belőle, majd átnyújtotta. Nem szeretem a tiszta szeszt, megrázkódtam tőle, még a lélegzetem is elállt. A főhadnagy meg se rezzent. Nekidőlt a lövészárok falának és mélyen leszívta a mahorka füstjét. A gyorsan járó téli nap nyugovóban volt. Hideg, nedves szél fújt, s amikor irányát változtatva végigfutott a lövészárkon, csontig hatolt. Kellemetlen didergés futott végig az emberen. A lövészárkok szélén, ahová a sárga agyagot kilapátoltuk, a felszíni homokszemeket kavarta a szél. A harcmezőn lassan eloszlott a füst, és láttuk a robbanások szaggatta földet, amelyen kiégett német páncélosok feketélettek, és fasiszták hullái hevertek. Nyeverov elérzékenyülve elmosolyodott, majd megszólalt: — A háború előtt az iskolában arra tanítottam a gyerekeket, hogy az ember alkotó lény. Arra született, hogy átalakítsa a földet, új városokat építsen, okos, hasznos gépeket készítsen, hogy boldog legyen. Mikor lesz már bölcsebb az emberiség? — folytatta kis szünet után. A csendet, csendünket sajnos újra megtörték.- Jönnek!... Már megint támadnak! — hallatszott a lövészárkokból. Parancsszavak hallatszottak, ágyúk tüzeltek, megszólaltak a Katyusák. Közelharcra nem került sor. Az ellenség életben maradt katonái visszafordultak. Hasonló volt a helyzet a szomkitárta, a másikat belendítette. Aztán még egyszer próbálkoztam. Gizi néni értetlenül meredt rám: — Ja, a művésznőt már megint! Az ablakhoz vont: — Odanézzen ... A múltkor is, késő este, ott a kövön, a járdaszélen, még éjjel is ott vitatkoztak! Hárman! Az ördögbe is, hogy olyan rettenetesen fontos nekik! Végre hangot váltott: — Jól van, üljön hát le, ha elfáradt. — Meg tetszett mondani neki, hogy kerestem? — kérdeztem, és féltem a válaszától. És mire ő is csillapult, még egyszer belefogtam: — ... hogy a lánya itt volt? ... Nem fordult meg, nyugodtan figyelt. De nem felelt. Később azt mondta megint, hogy üljek le, várjak, ha úgy gondolom. — üzenetet hagyott? ... — írja le ide, kislányom — igyekezett valami kalapbélésnek szolgáló selyempapírt kisimítani előttem. — Az a legbiztosabb, ha leírja, és én odaszédos szakaszokon is. Hátunk mögül dübörgés hallatszott, elindultak páncélosaink a visszavonuló ellenség nyomába. Ezzel tulajdonképpen véget is ért a fasiszták kísérlete, hogy átvágják magukat a Budapesten bekerített csapataikhoz. Odamentem Nyeverovhoz elköszönni. Szakasza az előrenyomuló páncélosokat követte, mi pedig parancsot kaptunk, hogy forduljunk vissza a budapesti ellenséges csoportosulás szétverésére. Nyeverov idősebb volt nálam, bár alacsonyabb beosztásban szolgált. Nagyra becsültem ezt az embert, és ezekben a napokban közel is kerültünk egymáshoz. Megszerettem nyugodt józanságáért. Elköszöntünk, megbeszéltük, hogy az első adandó alkalommal felkeressük egymást. A front azonban olyan, hogy vagy naponta adódik ilyen lehetőség, vagy soha többé. Nyeverovval a fronton már nem találkoztam. De másnap találkoztunk fasiszta tankokkal. Néhány német páncélos mégis át tudott törni. Igaz, nem jutottak el Budapestig, de betörtek Verebre. A faluban kis létszámú szovjet egység volt, őket visszavetették. Ebben, tulajdonképpen nem volt semmi. Az a pár német tank nem jelentett veszélyt a fasisztákra súlyos csapásokat mérő hadseregünknek. De a verebi eseményeket soha nem felejtem el. Sokszor megírtam, elmondtam' már a verebi tragédiát. Most nem is szólok a részletekről. Azon a napon 39 szovjet katona esett fogságba. Több súlyos sebesült volt köztük és egy fiatal egészségügyi, Várja Ivolgina. Valamennyiü- ket meggyilkolták. Nem, nem lőtték agyon, odahurcolták a faluszéli kovácsműhelybe, és az üllőn kalapáccsal szétroncsolták a fejüket, összetörték kezüket, lábukat, bordáikat. Miért tették? Az emberi értelem ezt képtelen felfogni. adom neki . . . Ceruzát szerezzek? Nem írtam semmit. Elköszöntem. Visszaköszönt. Az ajtót tisztességesen behúzta utánam. ... Akárhová, csak el! A házból, a hatodik emeletrőj, a vasrácsos folyosóról! Az egyetlen szobából! . . , Meg a bedőlt másik szomszédságából, Vé-mama könyvszekrényétől, Hedvig íróasztalától, jegyzeteik, füzeteik és rengeteg lemezük közeléből, rejtélyes rajztekercseiktől, melyekről sose értettem, mire kell nekik, és fáradhatatlan, szigorú nyelvóráik emlékétől, apa némaságától, visszautasító és maga elől mindent arrább taszító, fülledt társtalanságá- ból!. . . El... Ha Hedvignek volt ereje hozzá!.. . Erő? — Erő ahhoz kellene, hogy megmaradjak ebben a némaságban! El . . . Ha Hedvig meg tudta tenni . . . Okosabb volt, igen, az okosabb mindig ő volt - de az erősebb is?I (Folytatása következik) isse. IRTOKLEVÉL AMFXy AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNYNAK A NAGYBIRTOKRENDSZER MEGSZÜNTETÉSÉRŐL ÉS A FÖLDMÍVES NÉP FÖLDHÓZJUTTATÁSÁRÓL SZÓLÓ 600,1945. M. E SZÁMÚ. DEBRECENBEN, 1945 MÁRCIUS 15-ÉN KELT RENDELETE ALAPJÁN Állíttatott ki. Püepökszenterzsőbet .fcfasfg Földlgénylő Bízott*^ R^Poks.A*nterzs^eWgben ............................................dúlóben ..... 1/19 kiosztás] szám alatt felvett ~~~? k át. hold négyszögöl kiterjedésű föld Ingatlan! StorsH-Ml-Oly püspöMjiíerzsébetC lakos birtokába adja Jelen birtoklevél ünnepélyesen tanúsítja a birtokszerző azon jogit, hogy a nemzet által adott ingatlant háborítatlanul birtokolja. Köteles azon a maga és az egész nemzet felemelkedését szolgáló módon gazdálkodni és a rendietekben előírt feltételeket betartani A birtoklevél a juttatott ingatlan tkvi tulajdonjogának megszerzésére is szolgál KeftispűkS£terESŐ1>j!^5 december y 13. föUtatvtféjtijyf «ateí«t«r (Folytatjuk) KENDE SÁNDOR ^Tutc&a Vereb határában
