Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-03 / 33. szám
A pilótafülkébe belépni — nem tilos Vásár Pécsett—jó üzlet a régiség » Repülőgép-múzeum nyílik Kqposújlakon Népművészet — és szivacsrózsák Elterjedt a hír, hogy eltűnnek a nagy pécsi vásárból a népművészeti holmik, és a régiségek. A tegnapi kínálat nem ezt bizonyította. Alig két éve ötven forintért lehetett sokac ingákét venni, most háromnégyszáz forint. Eredetiségük meglehetősen kétségbevonható. — Ezt még negyven évvel ezelőtt csináltuk — mondja az idős nénike. Kár, hogy a finoman díszített blúz ujjára rikító lila, zöld virágok is kerültek, néhol még az előnyomás tintafoltjai is láthatóak. — Mér kellene nekem adót fizetni a helyért, meg a forgalomért? Én minden inget száz forintért árulok. — így a felháborodott mohácsi asszonyság. Miután mégis kifizette, felemelek egy inget. — Ezt mennyiért adja? — ötszáz forint. — Olcsóbb nincs? — De van. Négyszázötvenért. Hiába, a népművészetért fizetni kell. Na, de van itt sok szép szőttes, taftselyem és tisztagyapjú vállkendő, alsószoknya, bekecs. Az érdeklődés még mindig nagy, nemcsak budapestiekkel, hanem sok külföldivel is találkoztunk. Aki türelmes és van ideje, sok szép holmit vásárolhat. Ami a régiségeket illeti, van itt minden! Napszemüveg egy üveggel, enciánkék tüllterítő csipkével, rézmozsarak ütő nélkül, regények „igaz történetekkel", igazi Zsolnay kerámiától teteje, sajnos, maga a tál elveszett, de a tetőről megtudjuk, hogy nem reped el a sütőben sem, boxkesztyűk príma állapotban, kissé homályos távcső, húszpengősök iszonyú mennyiségben ... és ami már nem is régiség, csak giccs: szivacs rózsák a szivárvány minden színében, szarvas festve, rajzolva, gyertyatartónak. Sokan távoznak elégedett arccal, jól felpakolva, érthető — akinek szerencséje van — kifoghat egy igazi busómaszkot. terveit. A. M. Ezek a gépek soha többet nem repülnek. Múzeumi tárgyak lettek. Teljesítették a gyártó cég által megszabott repülési órát, s most itt sorakoznak a régi kaposvári repülőtéren, Kaposújlakon.. — Tavaly tavasszal kezdtük gyűjteni a régi repülőgépeket — mondja Gulyás Géza, a MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálata itteni iskolájának vezetője. — Igyekezünk összeszedni az országban az úgynevezett típus-selejt gépeket, azokat kijavítjuk, rendbetesszük és kiállítjuk a repülő-múzeumban. A gépek javítását, konzerválását az iskola növendékei és a hangár dolgozói társadalmi munkában végzik. A múzeum máris szép számú géppel rendelkezik. A kapós- újlaki repülőtéren ott sorakozik egy Aero típusú mentő repülőgép, egy Z 226-os sportrepülő, egy MÍG 15-ös vadászgép, amelyet a honvédség adományozott. Van egy Jak 18-asuk, egy PZL 101-es mezőgazdasági repülőjük, és egy PO—2-es kétfedelű gépük. Újabb géptípust várnak a honvédségtől s rövidesen ideszállítják Budaörsről azt a Ll 2-est, amelyik a polgári légiközlekedést szolgálta annak idején. Májusban szeretnék megnyitni a múzeumot a nagyközönség számára, mégpedig úgy, hogy ezekbe a gépekbe a látogatók beleülhetnek. Hozzá szabad majd nyúlni a műszerekhez, a botkormányhoz, egyszóval az a cél, hogy az érdeklődők, — főként a gyerekek, iskolások — közvetlen közelről megismerjék a gépeket. Ezt segítik majd azok a tájékoztató táblák is, amelyeken közük egy-egy típus adatait. A humorfesztivál győztese A rádió humorfesztiváljának nyertese, Farkasházy Tivadar a döntőben így mutatkozott be a hallgatóságnak: — Itt születtem én, ezen a tájon, a Lehel piac mellett, biedermeyer ágyon . . . Egyszerű arisztokrata családból származom. Apám báró Podma- niczky utcai lakos volt, anyám Apponyi Gerlandine grófnő bútorait árulta a bizományiban. Azóta raccsolok. Életemet 29 éve használom, vigyázok ró, eddig még nem kellett új életet kezdenem. Ez utóbbi megállapítás némi módosításra szorul. Farkasházy ugyanis eredetileg közgazdásznak készült, a Marx KárolyKöz- gazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, s eközben szatirikus hangvételű cikkeket írt a „Közgazdósz”-ban, az egyebem lapjában. Amikor végzett, nagy kedvvel kezdett dolgozni a Beruházási Bankban, remélve, hogy emellett továbbra is marad ideje, energiája irogatni. Három évi szorgalmas bankmunka után azonban rájött, fogy a kettő együtt nem megy. Ekkor kezdett új életet. Munkatársul szerződött a Közgazdászhoz és beiratkozott az újságíró iskolába. A fesztivál első fordulójában bemutatott két humoros írása, a Szupersztár kerestetik, valamint a Major Tamás részére írt monológ a beskatulyázásról országos derűt fakasztott. További anyagai valamivel halványabbra sikeredtek. A Szupersztárt eddig közkívánatra hatszor ismételte meg a rádió, amelynek Kabarészínpadához a szerkesztők munkatársaként szerződtették. A fesztivál után sok elismerő kritikát kapott. Az igazi sikerélmény azonban akkor adatott meg neki, amikor az egyetemen találkozott egy barátjával, aki harsányan így üdvözölte: — Gratulálok! Hogy tudtál ekkora marhaságot kitalálni?! Van-e kiút csak Nyugat felé? 1942—43 telén Sztálingrádnál Hitler elszenvedte legnagyobb vereségét. Megfordult a kocka. Ettől kezdve a Vörös Hadsereg győzelmet győzelemre halmozott. De nemcsak Hitlert, hanem „szövetségeseit" is kiheverhetetlen csapás érte a Volga és a Don partján. Köztük volt Magyarország is, hisz a Don-kanyarban, Voronyezs térségében elpusztult a 2. magyar hadsereg. A fronton és az országban végbement változások az uralkodó osztály körében is, főként ellentéteik kiéleződésében éreztették hatásukat. A nácik feltétlen hívei, az imrédysták és nyilasok újabb katonai és gazdasági segítséget követeltek, mindent a frontnak meggyőződést hangoztattak. A helyzettel reálisan számolók, — ide tartozott maga a miniszterelnök Kállay Miklós is —, belátták, ha nyíltan nem mondták ki, hogy Hitler elvesztette a háborút. Ezért ők olyan „hazardiro- zó” politikába kezdtek, amelynek lényegét a következőkben foglalhatnánk össze: Anglia és Amerika nem engedheti meg, hogy a szovjet csapatok a szovjet területek után, Közép- és Délkelet-Európát is felszabadítsák. Mi mást célozna Churchill azon terve, hogy a Balkánon nyitja meg a 2. frontot. Ha ez igaz, már pedig Kállayék elképzelhetetlennek tartottak mást, a kormány feladata a következő: Változatlanul harcolni a szovjetek ellen, miközben Nyugat felé meg kell kezdeni a különbéke tapoga- tódzásokat és abban a pillanatban, amikor az angolszász csapatok partraszállnak a Balkánon és elérik Magyarország Ma kezdődik a TELI VÁSÁR a MÉRUKER üzleteiben 30—40°0-os árengedmény Minden eddiginél „nagyobb” TELI VASÁRT hirdet február 3 és 15 között a MERU- KER. Pécsett 40 üzletben, valamint a komlói, mohácsi, siklósi, szigetvári és szászvári egységeikben csaknem 16 millió forint értékű árut kínálnak 30—40 százalékos engedménnyel. A vásárra csalogató feliratok „szezonvégi kiárusítást" hirdetnek, bár az igazi szezon csak most kezdődik. A meteorológusok szerint ugyanis „nem ette meg a kutya a telet”, számítanunk kell a hideg napokra. A tavaszias tél utón még szükség lesz a meleg holmikra, s így ez az engedményes vásár* kétszeresen is jól jön a vevőknek. Érdemes megnézni a kirakatokat, végigjárni az üzleteket, hiszen mindenütt más a választék. A Széchenyi téri „ELEGANCIA”, a Kossuth Lajos utca 59. szám alatti konfekcióbolt, valamint a Sallai utca 6-ban üzemelő Belvárosi Áruház slágere a sokféle csinos női bunda, téliesített kapucnis ballonkabát. A szép szövetkabátok, szőrmebéléses ballonok, téliesített laminált kabátok normál és extra méretben is kaphatók 30—40 százalékos árengedménnyel. Vonatkozik ez az eredeti áron is olcsó bakfis szövetkabátokra, jersey nadrágokra, kucsmákra, sálakra, bőrkesztyűkre, sőt egyes divattáskákra is. Az „ÁDÁM” férfiruha szaküzlet, a Belvárosi Áruház és a konfekció-boltok ajánlata: férfi szövetkabát, tavasszal is hordható „télikabát” begombolható szőrmebéléssel. A pantallók eredeti ára 440 forint, — árengedménnyel azonban — a vásár idején mindössze 264 forint. A szezonvégi kiárusítás során 158 forintért adják a (bársony pantallókat, ahogy mondani szokták „szinte ingyen.” A keresett, télen-nyáron kapós férfi nylon inget, — a mintás, karcsúsított fazonút is, a női fehérneműt, trevíra kötöttárukat, férfi ingpulóvereket — 4 fazonban, több színben — 30 százalékkal olcsóbban értékesítik a szaküzletek. Bevonták a kedvezményes akcióba a női csizmákat és cipőket, férfi cipőket és gyermeklábbeliket is. A „Hattyú", a Belvárosi Áruház és a „Minta” méterárubolt ugyanakkor 40 százalékos árkedvezménnyel árusítja ki a kártolt 'kabátszö- yeteket, kockás ruhaszöveteket és bizonyos fajta jerseyket. A gyermekes családok bevásárlási gondjainak enyhítésére, a szokottnál is több gyermekholmit értékesít „vásári áron" a MERUKER. A GÓLYA ÁRUHÁZ bébi velúrkabátot, szövetruhákat, kisöltönyöket, kétrészes anorákot, az IFJÚSÁGI ÁRUHÁZ igényes kidolgozású, színes, nagykockás, kapucnis, a legújabb divatú kamasz télikabátot kínál. Ugyancsak az IFJÚSÁGI ÁRUHÁZ ajánlata a fiú- és bakfis télikabót, — engedménnyel 500—800 forint körüli áron — bakfis szövet kosztüm és kétrészes ruha, acryl pulóver kamasz- és gyermek méretben, frottír köntös' 114,80, illetve 100,80 forintért, A két hétig tartó téli vásár során több millió forintot takaríthatnak meg a MERUKER jóvoltából a pécsi és baranyai vásárlók. (—) határait, kilépni a háborúból. Kállay külpolitikai elképzeléseinek volt egy belpolitikai változata is. Ennek lényege: mindenáron megakadályozni, hogy a háború végén Magyarországon 1918 és 1919-hez hasonló szituáció alakuljon ki, hogy a tulajdonviszonyokban forradalmi változásokra kerüljön sor. Ez utóbbi érdekében a kormány változatlan hevességgel üldözte a kommunistákat és velük szimpatizálókat, hogy megakadályozza az antifasiszta harc legkövetkezetesebb erejének talpraállását. S még inkább, hogy megakadályozza az országban társadalmi méreteket öltő elégedetlenség és azt tudatos cselekvéssé kovácsolni akaró KMP-vel való találkozást. Sajnos az SZDP, a szakszervezetek jobboldali vezetői és a Kisgazdapárt jobbszárnya is jórészt elfogadta a Kállay-féle alternatívát és rajtuk keresztül e politika jelentős tömegeket tudott befolyásolni. A hintapolitika nemcsak befolyásolta, hanem távol is tartotta a dolgozókat az aktív, eredményre is vezető háborúellenes harctól, a tömegmegmozdulásoktól. Éppen e politika miatt „az antifasiszta szövetségnek különleges nehézségei adódtak", állapította meg Kádár János, aki ebben az időben is a párt vezetője volt. Ugyanis nem kevesebbről volt szó részükről, mint olyan nemzeti összefogásról, amely kirekeszti a közös küzdelemből a kommunistákat, olyan összefogásról, amely nemcsak a náci Németország és magyar kiszolgálóik, hanem a Szovjetunió és a kommunisták ellen is irányul. A kivárási politika különösen veszélyes szakaszába lépett 1943 őszén, amikor a Nyugat felé kiugrás hangoztatása éppúgy, mint a Szovjetunió és a nyugati hatalmak közötti ellentétek felülkerekedésére apellá- lás csak arra volt jó, hogy félrevezesse a tömegeket. Eltakarja előlük az alapvetően megváltozott katonai-politikai helyzetet, azt, hogy a felszabadítót nem Nyugatról, hanem Keletről kell várni. A kommunisták éppen ezért szokatlanul éles formában vetették fel: végre tudomásul kell venni, hogy kudarcra van ítélve minden olyan törekvés, amely a háborúból való kilépésnél számításon kívül hagyja a Szovjetuniót, és csak a nyugati szövetségesekre kívánja építeni terveit. Van azonban kiút az egyre válságosabbá váló helyzetből, szögezte le a kommunista párt. „Ez az út a kemény és bátor harc útja: teljes és félreérthetetlen szakítás a reakcióval, Kállay jelszavaival.” 1943 őszén már a munkásság soraiban is erősödik az aktív harc akarása. A csepeli, diósgyőri munkások megmozdulása, a mezőtúri asszonyok tüntetése, a bányászok antifasiszta tömeggyűlései, s általában a szervezett dolgozók politikai aktivitásának felélénkülése mind a komoly változás előjelei. 1944 februárban már Baj- csy-Zsilinszky Endre is felismerte, hogy az általa is hosszú időn át támogatott hintapolitika csődpolitika. Az idő azonban már kevés volt ahhoz, hogy a tömegek erejével vessenek véget az antifasiszta harcot gátló politikának. 1944. március 19-én bekövetkezett Magyarország német megszállása. (Folytatjuk) A technika történetéből A mai Kairó közelében levő Gizeh falu mellett mintegy 4500 évvel ezelőtt épült fel a három nagy és hat kisebb piramisból álló csoport, amelyet Cheops (i. e. 3091 —3067), Chephrén (i e. 3067 —3043) és Mykerines (i. e. 3043—3030) fáraók emeltettek. Az ókor 7 csodája közé sorolt piramisokat leírta Herodotos görög történetíró is. Közülük a legnagyobb, a Cheops-piramis 46,5 méter magas, alapnégyzetének éle 230 méter. Tömör kőből készült, de belsejében néhány folyosó és kamra került beépítésre. Eredetileg mészkővel burkolták be ezeket a hatalmas építményeket, de a középkori arab uralom alatt innen bányászták a köveket és a feliratosakat mind elhordták. Az egyes köveket habarcs nélkül illesztették ösz- sze, de úgy, hogy még egy kés pengéje sem fért közéjük. Nemcsak gigászi tömegükkel múlták felül koruk minden építményét, hanem elhelyezésük, a világtájakra történt pontos betájolásuk alkotóik magasfokú csillagászati tudásáról is tanúskodik. * Korabeli karikatúra a Szuezi csatorna megnyitásával kapcsolatban, ami „Lesseps legyőzi a természetet” címmel jelent meg. A világ hajóforgalmának egyik legfontosabb ütperét, a közel-keleti izraeli agresz- szió fontos stratégiai célpontját, a Szuezi csatornát már időszámításunk előtt a 15. században Hatszeput egyiptomi királynő kezdte el építtetni. Az ún. második Szuezi csatornát i. e. 612- ben II. Neku fáraó parancsára kezdték el kiásni, de az omladozóban levő birodalom képtelen volt a hatalmas munkát elvégezni, úgyhogy csak 90 év múlva, i. e. 522-ben fejeztette be azt Dareiosz perzsa király. Az első és a második csatorna aztán az idők folyamán a sivatagi homok martaléka lett. Végül a harmadik (a mai) Szuezi csatorna 1859-1869- ig Negrelli osztrák mérnök tervei szerint, Ferdinánd Lasseps francia konzul vezetésével épült. Forgalomba állítása révén az Angliából Ceylonba (Szri Lanka) vezető hajóút — összehasonlítva a Jóreménység Foka megkerülésével — 7150 km-rel, az Ausztráliába vezető út pedig 1000 km-rel rövidült le. Néhány adat a csatornáról: hossza 165 km, szélessége: 100—130 m, mélysége: 11—13 m, egy-egy hajó áthaladása 13—14 óráig tart a csatornán, mert nagyobb sebességet a hullámzás miatti partrongálás megakadályozására nem engedélyeznek. 1871-ben Kairóban a csatorna megnyitásának ünnepségére mutatták be Giuseppe Verdi halhatatlan remekét, az Aida című operát. Olvasóinknak a témával kapcsolatban Pethő Tibor: Szuez című, 1958-ban megjelent munkáját ajánljuk. k. a.
